Jótékonyság

“Hát eljött a nap!”-gondolta Chloe. Az ügynökség egy héttel korábban hozta össze egy vevővel és a lány most a hálószobájában várta a fél ötre ígért kocsi megérkezését. 4:15-kor megcsörrent a telefonja.
-Halló!
-Ms Smith?
-Igen.
-A nevem Samuel és ma délután én leszek a sofőrje. A kocsi az épület előtt parkol.
-Rendben! Egy perc és ott vagyok! -felelte Chloe és letette a telefont.
Azután felállt és a bejárati ajtó felé indult. Tudta hogy nem tér ide vissza többé. Eszébe jutottak az éppen munkában levő szülei és arra gondolt milyen összetörtek lesznek amikor megtalálják a konyhaasztalon hagyott üzenetét. Egy pillanatra megfordult a fejében hogy nem megy. Azután eszébe jutott a kórházban fekvő, kezelésre váró húga. Nagy levegőt vett és kisétált.
Samuel az utcai bejáratnál várta. A lány odasétált hozzá a graffitikkel telefirkált járdán. A férfi kesztyűs kézzel ajtót nyitott neki és azt mondta:
-Hátul talál italokat és néhány rágcsálnivalót.
Chloe udvarisan bólintott és beült. Samuel becsukta mögötte az ajtót, majd előreült a sofőrülésbe. 
-A Shefield birtok nagyjából egy órányira van. -mondta, majd felhúzta az utas- és vezetőteret elválasztó falat. 
Chloe csendben ült és bámult ki az ablakon. Nézte ahogy maguk mögött hagyják a belvárosi magas, vörös téglaépületeket. A város idővel átadta a helyet a nyílt zöld tereknek itt-ott elszórt házakkal. Az úticéljuk felhajtójának közepén szökőkút állt, ami mellett három másik limuzin parkolt. Megálltak a főbejáratnál és Samuel ajtót nyitott.
Alig hogy Chloe kiszállt, a bejárati ajtó felpattant és egy szőke, fekete ruhás nő lépett ki rajta.
-Helló! Gondolom te vagy Chloe. Én Nancy Shefield vagyok. -mondta és kezet nyújtott.
Chloe idegesen, de udvariasan elfogadta a kezét és üdvözölte.
-Rendben! Van még néhány tennivaló az este előtt, úgyhogy csak kövess! -mondta Nancy és vezetésével bevonultak az épületbe.
Egy hosszú folyosó végén hatalmas hálószoba várta őket fürdőszobával. “Csak ez a szoba majdnem akkora mint a családi lakásunk.”- gondolta a lány.
-Ez a vendégszoba és arra gondoltunk hogy használhatod felkészülésre. A fürdőszobában találsz sminket és más kozmetikai szereket. Ha szükségét érzed, természetesen lezuhanyozhatsz. Az egyetlen dolog amit kérünk, hogy ezt viseld! -mondta Nancy és egy gondosan összehajtott estélyire mutatott, ami mellett a földön magas sarkú cipő feküdt.
-Mindkettő a te méreted. Amikor elkészültél gyere le a konyhába, de lehetőleg 7 óra előtt. Még valami! Bugyit ne vegyél! -mondta Nancy mielőtt távozott volna.
Chloe egy darabig csendben állt és a vendégszobát tanulmányozta, amiben az egész családja elfért volna. Azután nagy levegőt vett és a fürdőszobába ment. Gyorsan kisminkelte magát, majd visszament a hálószobába és széthajtott a fehér ruhát amit Nancy hagyott ott neki. Elegáns darab volt. “Kár hogy a barátaim nem láthatnak benne.” -gondolta a lány. Felvette a ruhát és a cipőt, majd megnézte magát a tükörben. Gyönyörűen nézett ki. Újra sóhajtott és lement.
A konyhában Nancy egy vékonycsíkos öltönyt és aranyórát viselő férfivel beszélgetett.
-Ah Chloe...ő itt a férjem, David Shefield.
-Örülök hogy találkozhattunk! -mondta Chloe megrázva a férfi kezét.
-Hívj csak Dave-nek! Én is örülök hogy megismerhetlek. Szóval...mit mondtak az ügynökségnél a ma esti feladatodról?
-Azt mondták hogy az önök és néhány party vendég kedvéért fel kell magam akasztanom. -felelte Chloe.
-Nos..nem egészen. -mondta Nancy.
-Úgy van. Ez a party jótékonysági célt szolgál, úgyhogy árverésre bocsátunk téged a barátainknak.
-Ohh..- mondta zavartan a lány.
-A legtöbbet ajánló lesz az, aki majd felakaszthat.- magyarázta Nancy.
-Pontosan! Kiállsz a vendégeink elé és árverést tartunk. Amikor vége a licitálásnak levetkőzöl és egy kis székre állsz. A győztes -ahogy neki tetszik- megbilincseli vagy összekötözi a kezeidet, a nyakadra teszi a hurkot és kihúzza alólad a széket.- fejtette ki bővebben David.
-Értem. -felelte Chloe idegesen, bár valójában kicsit megkönnyebbült.
Az ügynökségnél azt mondták neki hogy bárki is fizet érte, valószínűleg azt várja majd hogy magától csinálja és a lány még mindig nem volt benne biztos hogy végig tudná vinni.
-A befolyt pénz pedig egy leukémiás gyerekek gyógykezelésével foglalkozó jótékonysági alapnak megy. -mondta David.
-Ohh..a húgomnak is ez a betegsége. -mondta Chloe sután.
Nancy és David együttérzően nézett rá, majd kicsit zavarba jöttek amikor rájöttek hogy mi vezethette ide ma a lányt.
-Hátra van még a fizetség. -mondta Chloe.
-Persze, persze...az ügynökség 150000-et fizet a családodnak, amikor igazoljuk hogy teljesítetted a szerződést. -felelte David, a lány pedig bólintott.
-Chloe! Lenne még egy utolsó kérésünk! -szólalt meg Nancy.
-Miről lenne szó?
-Normál esetben a testet visszakapja a család hogy eltemethessék vagy azt csináljanak vele amit akarnak. Hajlandóak vagyunk további 50000-et fizetni, ha beleegyezel abba hogy megtarthassuk a testedet.
-Mit akarnak vele csinálni? -érdeklődött a lány.
-Mi...nos...mi...ez személyes dolog. -mondta Nancy és ravasz pillantást vetett férjére.
Chloe egy pillanatig elgondolkodott. A 150 000 bőven elég a húga kezelésére, de a család folyton anyagi gondokkal küzdött és plusz 50000 jól jönne.
-Rendben! -mondta Chloe és arra gondolt hogy igazából úgyis mindegy már neki hogy mit csinálnak később a testével.
Egy darabig még tovább beszélgettek, azután Nancy az órájára pillantott és felkiáltott:
-Te jó ég, már fél nyolc van. Meg kell mutatnom Chloe-nak a helyet.
Ezzel elindult kifelé a konyhából és intett a lánynak hogy kövesse. Egy nagy szobába mentek. A kanapé előtti tágas tér szőnyegén két karosszékek állt. Az ajtóval szemközti falban kandalló volt, a szabad falfelületeken pedig könyvespolcok sorakoztak. A két szék között Chloe meglátta. Egy fából készült ív volt, amiről egy kötélhurok lógott. A kötél alatt fekete fából készült kis fellépő volt valami nedvszívó szőnyegen. A lány tudta hogy itt fog meghalni.
-Rendben...hát itt fog a show történni. -mondta Nancy és a kötélre mutatott.
-A vendégek nagyjából fél óra múlva kezdenek érkezni. Az árverés 10-kor kezdődik. Szeretném ha itt állnál majd, a hurok előtt!
-Értem. 
-Jó. Ne menj sehova és ne ülj le, csak állj majd itt! Mosolyogj a vendégekre, ha akarod ints nekik udvariasan, de ne beszélj, csak ha kérdeznek. Ha valaki kérdez valamit, tömören és udvariasan válaszolj!
Chloe bólintott.
-Tehát 10-kor kezdjük a licitálást. Amikor megvan a nyertes, te levetkőzöl. A cipőt magadon hagyva felállsz erre a kis emelvényre. A győztes előkészít úgy ahogy jónak látja, majd felakaszt. Miután vége van értesítjük az ügynökséget, ők pedig utalják a pénzt. -fejezte be Nancy.
-Meddig leszek itt hagyva? -kérdezte a lány.
-Amíg az utolsó vendég is el nem megy. Ez várhatóan éjjel 1 körül lesz. Azután a személyzet levágja a testedet a kötélről és beteszi az alagsori nagy hűtőbe.
Chloe beleborzongott annak gondolatába hogy több zacskó fagyasztott borsó mellett fog nyugodni. Hirtelen megszólalt a csengő.
-Ezek az első vendégeink lesznek. Mennem kell üdvözölni őket! -mondta Nancy majd sarkon fordult és ott hagyta Chloe-t a kötél mellett.
A lány hallotta a beszélgetést és a nevetést a szomszéd helyiségből ahogy a party beindult. Nancy egy jó óra múlva tért vissza a barátai társaságában.
-Ez itt egy társalgó és könyvtár egyben. -mondta körbeintve a szobában.
-Ő pedig Chloe, aki ma este fog bennünket szórakoztatni.
Minden vendég a lányra nézett, de nem mondtak semmit. Chloe udvariasan mosolygott és ő sem szólalt meg. Amikor Nancy befejezte a ház bemutatását, a vendégek szótlansága szétfoszlott. Az egyikük egy pohár scotch-al a kezében a lányhoz ment.
-Helló! Matt vagyok. -mondta.
-Chloe. -jött a válasz.
-Szóval te fogsz táncolni ma este a kedvünkért?
-Igen. -felelte visszafogottan Chloe kicsit nyugtalanul a férfi közvetlen attitűdje miatt.
Matt végignézett rajta és azt mondta:
-Oh igen...rettenetesen izgató leszel ott fent.
-Köszönöm! -válaszolta Chloe igyekezve elrejteni a megjegyzés miatti félelmét.
-Később még találkozunk! -mondta Matt és poharát megemelve elsétált.
Chloe a hurokra nézett és hidegség öntötte el attól hogy képzeletben látta magát “táncolni” a férfi kedvéért. Az este előrehaladtával néhányan még odamentek a lányhoz, bár legtöbben csak tanulmányozták a fiatal lánytestet. Azután eljött az árverés ideje. A vendégek összegyűltek Chloe-val szemben, Nancy és David pedig a lány két oldalára állt.
-Jó estét mindenkinek! -mondta izgatottan David amikor elhalkult a beszélgetés.
-Ez a lány itt Chloe Smith, és ő fog bennünket szórakoztatni.
Chloe intett és meghajolt.
-Gyönyörű, nem igaz? Nos, ma este kicsit másként fogjuk csinálni mint szoktuk. -folytatta David.
Chloe-ban ekkor tudatosult hogy nem ő az első akit egy Shefield partyn felakasztanak. Azon töprengett hogy vajon a rá váró hűtőben már talán hozzá hasonló nők sora fekszik.
-A szokott előadás helyett ma árverést tartunk. Mindenki szabadon licitálhat. A győztes ahogy jónak látja: megkötözi, beköti a szemét vagy csuklyát húz Chloe fejére, nyakára teszi a hurkot és kihúzza alóla a széket. -magyarázta Nancy.
A páros egy kis szünetet tartott, hogy a vendégek megbeszélhessék a dolgot maguk közt. Amikor a beszélgetés hangossá kezdett válni, David egy kanállal megkocogtatta a poharát és a szoba újra elcsendesedett.
-Az árverés bevételét leukémiás gyerekeket kezelő alapítvány kapja. Érdekes egybeesés hogy Chloe húga szintén ettől a betegségtől szenved. Ha nagylelkűek az ajánlatok, talán egy kis extra tánccal is jutalmaz minket.
-Kezdjük a licitálást 200 000-ről. -vette át a zsót Nancy.
“Kétszázezer azért hogy felakaszthassanak? Senki nem ad ennyit.” -gondolta Chloe.
Azután egy kéz a levegőbe emelkedett és Matt bejelentette:
-Megadom. 
-250! -kiáltotta egy nő.
-300! -mondta egy férfi.
-450! -emelte a határt Matt.
-500! 
-750 a feleségem nevében! -kiáltotta egy férfi hátul, felesége pedig izgatottan ugrált mellette.
-Egy millió! -harsogta Matt.
“Ezek az emberek az egész családom minden megtakarításának dupláját költik el egyetlen este csak azért, hogy kötelet tehessenek a nyakamra!”-hitetlenkedett Chloe.
-Ajánl valaki többet? Egy millió először,...másodszor...-mondta David Shefield.
-Az ördögbe is….másfél millió! -mondta Nancy.
-Két millió! -replikázott Matt.
-Kettő és fél! -mondta a nő.
-Három! 
A vendégek Nancy-re néztek, aki egy pillanatra elgondolkodott, majd azt mondta:
-Ez már sok.
A vendégek megtapsolták Matt-et. “Legalább jó célra megy a pénz.” -gondolta Chloe.
-Kiállíthatom most a csekket az alapítványnak? -kérdezte Matt.
-Természetesen. -felelte David.
Matt gyorsan megírta a csekket és átadta David-nek, aki megnézte hogy a helyes összeg van-e rajta, majd Chloe felé fordult. Mindenki a lányt nézte és villámgyorsan előkerültek a kamerás mobiltelefonok.
-Nos? -kérdezte David.
-Oh...persze… -felelte Chloe idegesen.
A közönség pár tagja kuncogott. A lány a háta mögé nyúlt és lassan lehúzta a zipzárját, majd lecsúsztatta magáról a ruhát. Kilépett a földre esett estélyiből és körbenézett. A vendégek meredten bámulták és kamerák rögzítették utolsó pillanatait. Chloe újra hátranyúlt és kikapcsolta a melltartóját is, majd lábujjhegyen a hurokhoz sétált és felállt a kis székre. Alig tudta annyira kontrollálni remegését hogy ne essen le. Amikor fent volt, a közönség felé fordult. Shefield-ék egyik inasa egy fehér lepellel letakart kis tálalókocsit tolt Matt mellé és azt mondta:
-Néhány eszköz, ha szüksége lenne rájuk uram!
Az inas ezzel felemelte a leplet. A kocsin egy fekete csuklya, szemtakaró, szájpecek, gyorskötözők, két pár bilincs, több kötéldarab, néhány bőrszíj és egy tekercs ragasztószalag volt. “Remélem eltakarja a szemem és nem kell látnom ahogy bámulnak közben!”- reménykedett magában Chloe. Matt egy darabig töprengett, majd kézbe vette az egyik bilincset és a lány mögé lépett.
-Tedd hátra a kezed kérlek! -mondta udvariasan.
Chloe engedelmeskedett, Matt pedig összebilincselte a csuklóit a háta mögött.
-Azt hiszem csak ennyi lesz. -mondta Matt az inasra nézve.
-Ahogy gondolja uram! -felelte az, és elvitte a többi eszközt. Egy pillanattal később egy másik kis fekete székkel tért vissza amit Matt-nek nyújtott. A férfi elvette, Chloe elé tette a földre és fellépett rá.
-Gyönyörű leszel! -mondta Chloe-nak és megcirógatta a hátát.
A lány megborzongott, de továbbra is mozdulatlanul és csendben állt. Nem akarta kockáztatni a családjának szánt pénzt. Matt végül megragadta a kötelet és áthúzta a hurkot a lány fején. Chloe halkan nyöszörgött amikor megérezte a kötél dörzsölését az arcán. Matt meghúzta a kötelet a nyakon és megkérdezte:
-Milyen érzés?
-Szoros. -felelte halkan Chloe.
-Nem olyan szoros mint amilyen lesz. -mondta mosolyogva Matt.
A lány idegesen visszamosolygott, majd lenézett és látta hogy a férfi nadrágjának eleje kidudorodik. Matt lelépett a székéről és oldalra tette.
-Van valami amit szeretnél elmondani, mielőtt elkezdjük? -kérdezte hangosan a lánytól, hogy mindenki hallja.
Chloe megpróbálta összeszedni a bátorságát, hogy mondjon valamit…bármit mielőtt megszorul a nyakán a hurok, de ahogy a bámuló és kamerázó vendégekre nézett, nem talált szavakat. Érezve hogy a szemében könnyek kezdenek gyűlni, Chloe csak megrázta a fejét.
-Hát ez nagy kár! -mondta Matt, majd hirtelen, figyelmeztetés nélkül kirántotta a széket a lány lába alól.
Chloe pár centimétert zuhant és érezte hogy a kötél megszorul. Ahogy az ügynökségen a nő előre megmondta, azonnal pánikolni kezdett. Vadul rugdalni kezdett és a kezeit rángatta, de csak annyit ért el, hogy csuklóján felhorzsolódott a bőr. A nyelve a nyitott szájában vonaglott miközben tehetetlenül fuldoklott. Körülnézett és látta hogy a vendégek érdeklődve figyelik. Az egyik rúgásánál lerepült a jobb cipője. Mindenki nevetett amikor az eltalált férfi trófeaként emelte fel a fél pár cipőt. “Haldoklom, igazán lehetnének komolyabbak is!” -gondolta Chloe. Azután a lábai elnehezedtek és kezdett előtte elsötétedni a világ. “Ne, ne, ne…!” - gondolta. A végtagja kezdtek kihűlni és érzéketlenné válni, de meglepetésére az ágyékában melegséget érzett. Az orgazmus hirtelen jött. A lány megfeszült és hangosan felnyögött. Azután megértette hogy miért volt szükség a nedvszívó szőnyegre alatta. Elvesztette uralmát a hólyagja felett és langyos vizelet tört elő belőle. Néhányan nevettek és mutogattak tovább fokozva a lány megalázottságát.
Chloe pár percig még küzdött, de végül elhalkultak köhögő, fuldokló hangjai. “Talán még egyszer elélvezek!” -gondolta a lány megértve hogy már csak ez az egy dolog maradt amiben bízhat. Lassan negyed órája lógott és a vendégek kezdték elveszíteni érdeklődésüket. Néhányan kimentek a szobából, mások beszélgetni kezdtek. De nem Matt. A férfi kitartóan nézte a lány utolsó pillanatait. Chloe a szemébe nézve tekergett még egyet-kettőt azután elernyedt. Miközben szeme becsukódott a lány még egy elképesztően erős orgazmust érzett. “Legalább volt valami örömöm.” -gondolta utoljára és elborította a hideg sötétség. Még távolról hallotta a vendégek beszédét, de ez gyorsan halkult és a lány nem volt többé.
Matt még percekig nézte az ide-oda lengő testet.
-Megért három milliót? -kérdezte Nancy.
-Minden cent megérte. Gyönyörű volt. -felelte Matt és végigsimította Chloe oldalát.
-A testet visszakapja a család, vagy azt is megvettétek? -kérdezte.
-Megvettük. A party után a személyzet leviszi a hűtőbe.
-Mire kell nektek?
-Szeretnéd megvenni? -kérdezte meglepetten Nancy.
-Igen. Ahogy mondtam...gyönyörű volt.
-Tegyél ajánlatot!
-Negyvenezer.
-Csak a testért ötvenet adtunk.
-Rendben. Hetvenöt és még nyertek is az üzleten.
-Nem is tudom. Szép darabja lenne a gyűjteményünknek.
-Értem. Akkor legyen százezer. Ez kétszer annyi mint amennyit fizettetek érte és amúgy is van már jó pár a hűtőtökben.
-Áll az alku!
-Nagyszerű. Ma estére még legyen nálatok, holnap pedig küldök érte valakit. -mondta Matt, majd a páros elvegyült a többi vendég között.