Iyol Királysága! (első rész)

Első fejezet: A Vadászat!

„Blade most!” szólt Nio majd fejszéjével rátámadt a bestiára! Blade kétkezes kardjával megkerülte az állatot, majd egy remekül eltalált ütéssel felvágta a medve hátát. „EZ AZ!” ordított fel Lothar! Nio a biztonság kedvéért levágta a medve fejét. „Ej Blade ez nagyon nem ment...” csóválta a fejét Nio. „Miért?! Letepertük nem?” mosolygott Niora. Nio elmagyarázta Blade-nek hogy ilyen állapotban nem lehet eladni. Blade nem értette hogy mi a baja, de nem is akarta megérteni ő nem akart vadász lenni. Így felkerekedtek és elindultak a város felé. Már nem volt messze, mikor egy barlangból fura hangokat hallottak.

Mindannyian észlelték, de nem álltak meg. Mikor már elhagyták a barlangot, Lothar úgy döntött, hogy visszamegy, s mégis megnézi, mert el sem tudta elképzelni, hogy mi lehetett az s furdalta a kíváncsiság. Blade és Nio követték. A barlang elé érve mindannyian elővették fegyvereiket. Blade és Nio ment elől, s Lothar fedezte őket íjjal. Már húsz méter mélyen lehettek, mikor megláttak egy ismeretlen lényt. Annyira meglepődtek, hogy mozdulni sem bírtak. Lassan elkezdtek hátrálni, majd mikor már nem látták, elkezdtek futni a barlang szája felé. A barlang előtt megálltak s tanakodva néztek egymásra, hogy mi lehet odabent. Végül úgy döntöttek, legyen akármi is, lemennek és megküzdenek vele. Újból elindultak, s mikor ismét elérték, döbbentek rá hogy egy ork-kal van dolguk. Azt tervezték, kicsalják a helyéről.

Blade egy fadarabot vágott neki a falnak, s az ork egyből felfigyelt a zajra. Tervük eleje sikeres volt, de nem bízták el magukat, ügyeltek minden részletre. Blade és Nio elbújtak, Lothar letérdelt a barlang bejáratánál, és várta a célpontot. Nem kellett sokat várni. Az ork elindult, majd meglátta a térdelő Lothart. Ordított egy hatalmasat, majd elkezdett rohanni felé. Lothar még várt, tudta hogy Blade és Nio is még várni fog. Mikor az ork négy-öt méterre volt, becélozta, s fejen lőtte. Az ork nem állt meg, rohant tovább Lothar felé, s ekkor ugrott elő Blade, aki kardjával oldalba szúrta. Ennek hatására az ork léptei egyre lomhábbak lettek, s szájából hatalmas páncéljára bugyogott friss vére. Niot ez nem nagyon hatotta meg, azon aggódott, hogy az ork biztosan nem egyedül tartózkodott a barlangban.

Mire Blade és Lothar feleszméltek a nyereség édes mámorából, Nio-t már nem látták. Blade elindult a hirtelen eltűnt Nio keresésére. Pár kanyar után meg is találta. Egy szikla mögött rejtőzködve erőteljesen figyelt valamit, vagy valamiket.. Blade nem kérdezett semmit, letérdelt Nio mellé majd ő is belebámult a sötétségbe. Nem akart hinni a szemének. A barlang legmélyén egy hatalmas csarnok állt, telis tele orkok-kal és más lényekkel. Eközben Lothar is csatlakozott hozzájuk. A csarnok falai tele voltak írva, de elolvasni nem tudták. A látványt megelégelve már indulni akartak, mikor hirtelen négy fekete csuklyás alak jelent meg az orkok közt, s ez felkeltette az érdeklődésüket, úgy döntöttek, maradnak.

A csarnok mélyén lévő lények tömege hirtelen szétvált, ezzel helyet hagyván a négy sötét alaknak. Öt percig álltak néma csendben, mikor az egyik csuklyás felnyújtotta a kezét és mély, misztikus hangon kántált valamit, majd a másik három megismételte szavait. Ezt vagy fél órán keresztül tették, s egyszer a terem közepe megnyílt és egy örvényszerű kapu jelent meg. Blade, Lothar és Nio csodálkozva bámulta a történteket, ilyet még soha nem láttak. Az örvényből ork-ok léptek elő, majd elindultak a barlang kijárata felé. Nioék úgy vélték itt nincs esélyük, s inkább kirohantak a barlangból. Mikor kiértek azonnal a város felé vették az irányt!

Második fejezet: Készülődés!

Mikor beértek a városba, azonnal a királyi kastélyba futottak. Az őrökkel közölték, hogy nagy baj van, jönnek az orkok! A királyt azonnal értesíteni kell! A lovag felmérve a dolog komolyságát bevezette őket, s közölte az uralkodóval a rossz híreket. Ezután a város vezetősége összegyűlt és próbált magyarázatot találni a történtekre. Blade elmesélte hogy mit láttak, a várostól nem messze lévő barlangban. A király nem akarta elhinni, azt mondta tíz lovagot küld a barlanghoz hogy megbizonyosodjon Blade igazmondásáról. Nio azonban figyelmeztette a királyt, ha őket elküldi oda akkor az ork-ok tudni fogják hogy felfedeztük őket. Ez elgondolkodtatta a feldúlt uralkodót. Ha igaz, amit Blade mond, hatalmas veszedelemnek vannak kitéve. Hosszadalmas tanácskozás után a vezetőség összegyűjtötte a város hadseregét, akik készen álltak a harcra. Lothar látta hogy remek harcosokból áll a sereg, ám félt hogy az ork seregtől megrémülnek majd. A király és a vezetők még tárgyaltak mikor Blade és a többiek elindultak vissza a barlanghoz.

Harmadik fejezet: Kelepce!

Mikor Nio és a többiek megérkeztek a barlanghoz furcsa érzésük volt. Mintha valaki figyelné őket titkos rejtekhelyéről. A bizonytalan megérzést hidegen hagyva úgy döntöttek, megnézik a csarnokot, de akkor látták meg hogy az ork otthagyott holtteste hiányzik! Blade teste megremegett a tudattól, az orkok rájöttek, hogy jönni fog a király hadserege. Nio elindult vissza hogy figyelmeztesse a királyt, Blade és Lothar felmásztak egy fára és vártak. Nio futott ahogy csak bírt, de a sereggel már nem találkozott. A városban egy hölgy sírva mondta hogy a férje már negyed órája elment harcba. Nio rájött, hogy a sereg az úton vonul, nem pedig a fák között s ezért kerülhette el őket. Ezért gondolta, elindul az úton.

Blade és Lothar már messziről hallotta a harcosok csatakiáltását. A zajra egy ork is kijött a barlangból, körbenézett, majd visszament. Lothar nem tudta lelőni, ezért a meglepetés-támadás esélye végleg elveszett. Amilyen gyorsan csak tudtak, leugrottak a fáról és a király lovához futottak. Próbálták magyarázni a királynak, hogy az ork-ok tudják, hogy jövünk, de a király nem foglalkozott velük, csak buzdította tovább a sereget. Mikor a barlang elé értek, meg kellett állniuk, mert most vették csak észre hogy a barlang bejárata igen szűk, s a sereg nem bír hatalmas erővel betódulni rajta, ahogy azt előzőleg elképzelték Itt nem a tömegek fognak dönteni, hanem a harcképzettség. Egy sorba öt lovag állt, mögéjük három íjász. Így indultak el a barlangba...

Negyedik fejezet: Harc az életben maradásért!

A harcosok magabiztosan haladtak előre, de úgy húsz méternél valami iszonyatos hangot hallottak! Megrémültek, a legtöbb harcosnak még nem volt dolga ork-kal, így tartott tőlük. Mikor már csak egy kanyar volt hátra a csarnokig, Blade tűnt fel a sorok között, s próbálta meggyőzni a harcosokat, hogy ne menjenek tovább, mert meghalnak, az orkok számítanak rájuk. Közben a hadvezér buzdította őket..,az első sorban álló harcosokat lökdösték, hogy menjenek előre. Szépen lassan, de átértek a kanyaron és beértek a csarnokba. A feldúlt, rémült harcosok beözönlöttek, de nem találnak senkit, pár megcsonkított emberi maradványon kívül.

Erre a király iszonyatos dühbe gurult és láncra verette Blade-et. A sereg háborgott, a király tudta hogy ez a tévedés sokba fog kerülni. A hadvezérek újból sorba állították a sereget majd elindultak a barlang kijárata felé. Már nem volt sok hátra, mikor láttak valakit elmenni a barlang előtt. A katonák megtorpantak és várták az utasítást. A hadvezérek parancsot adtak a támadásra. Kiözönlöttek a barlangból, de nem találtak senkit. Meg voltak zavarodva, nem értették, mi folyik itt. A király úgy döntött, hogy nem foglalkozik Blade hamis állításával, hazatérnek.

A sereg már nem volt messze, mikor a földes úton fura lábnyomokat láttak meg. A király megrémült, első gondolata az volt, hogy az orkok megszállták a várost. A hadvezérek gyorsabb tempóba váltottak, s így hamarjában megérkeztek a városhoz. Blade furcsállta ezt a helyzetet, nem értette, hogy egy ilyen nagy sereg, mint ami a csarnokba volt, hogyan kerülhette el a figyelmüket?! A harcosok rémültek látták, hogy szeretett városuk telis tele van ork-kal. A házak ablakaiban, az utcákon mindenhol ork-ok vannak! A harcosoknak nem kellett mondani, egy hatalmas csatakiáltásra elkezdték ölni az ork-okat.

Mikor Blade láncba verve elérte a várost, feltűnt neki, hogy az ork-ok nem harcolnak, és fegyverük sincs. A király büszkén nézett végig a seregén, kiknek keze alól csak úgy hulltak az orkok. Mikor már alig maradt pár, akkor tűnt fel a harcosoknak, hogy a maradék ork sereg fut. ”Mi a fene folyik itt?” tették fel egyre többen a kérdést. Mikor a maradék ork sereget is lemészárolták, észrevették, hogy feldúlásnak, rombolásnak, gyújtogatásnak semmi nyoma. Egy asszony, vagy gyermek holttestére sem bukkantak. A király furcsállta a történteket.

Összehívta a megmaradt vezetőket, hogy megvitassák a helyzetet. A gyűlés közepén hirtelen egy tűzkarika jelent meg, amiből egy ork sámán lépett ki. A vezetők nem tudták merre fussanak ijedtségükben. A király ott maradt és várta a sámán érkezésének okát. A sámán fekete köpenyt viselt, s pont úgy nézett ki, ahogy Blade elmesélte. A sámán először orkul, majd emberi nyelven közölte, hogy a királyság elbukott! A király hiún reménykedve lehetséges győzelmében, elővette kardját és megpróbálta kettévágni a sámánt. A sámán egy tűzlabdával torolta meg az esetlen király reménytelen próbálkozását, s ezzel megölte őt. Ezután hirtelen semmivé vált, amilyen gyorsan jött, el is tűnt. A sámán eltűnését követően a lemészárolt ork harcosok visszaalakultak, városlakókká. A harcosok nem tudták felfogni hogy saját gyerekeiket, asszonyaikat mészárolták le. Ekkor elszabadult a pokol. Egymást okolták, s végül annyira elszabadultak az indulatok, hogy a várost kettéosztották. Az elkövetkező tíz évben egymást gyilkolták, ahelyett hogy a sámánt keresték volna..

Ötödik fejezet: Blade utolsó napja!

Blade egy sötét cellában élt mióta a királyt megölték. Így volt ideje végiggondolni, mi is történhetett. Nem fért a fejébe, hogy hova tűnt a sereg, és ki lehetett a sámán, és miért tette ezt a várossal. Blade-nek eszébe jutott az eltűnt ork harcos. Vajon mi lehetett vele, ki vitte el, vagy hová tűnt? Az biztos, hogy meghalt, győzködte magát Blade, lehetetlen hogy ezt bárki is túlélje. De az a sok harcos nem tűnhetett el csak úgy! „Valami történik itt, de nem tudom mi, így nem végezhetem!” Felállt, és idegességében elkezdte verni a cella falait. „NEM! NEM!” Csak ezt ordította. Elméje teljesen elborult, s AKN, az újraegyesített város új királya ráruházta a történtek teljes felelősségét, s kivégeztette. De a kivégzés előtt Blade látott valamit AKN szemében.Valami egészen furcsát.. Valami emberfelettit.. Lehet hogy ő volt az?... De senki nem tudta mire gondolt akkor Blade, ezt a titkot a sírba vitte...

Hatodik fejezet: Nio és Lothar!

Nio előre tudta hogy mi fog történni, ezért még a borzalmas események előtt sikerült elmenekülnie. Mikor meghallotta Blade halálának a hírét, teljesen összeroppant és magát okolta a történtek miatt, s ezek után teljesen eltűnt. Lothar-t bűnpártolás gyanánt egy távoli szigetre száműzték. Onnan soha nem tért vissza, legalábbis senki nem találkozott vele azóta...

„A királyság elbukott, vérem már megfertőzte és ez ellen nem tehettek semmit! Ki szembe szál velem az a halállal néz szembe! (Sámán)”