Kellemesen meleg délután volt, a május hónap utolsó napja. Krisztina barátnőjével beült egy helyi kis cukrászdába. Kávét ittak, finom kókuszos süteményt majszoltak. Közben víg csevejjel beszélték meg az életük eseményeit, múltba visszatekintve, a tegnapi pasis történetet. Mindenről vidáman szólt a szó. Jól érezték magukat, hangos őszinte női kacajjal kacagtak. Júliának megszólalt a telefonja, fontos hívás volt. Nem is ő lett volna, ha nem szédíti a vonal túlsó végén levőt. Tipikus nő.
Krisztina kavargatta a kávéját, szelíden mosolygott, megértően az előtte lezajló telefonbeszélgetésen, melynek szavai kiszűrődtek hozzá. Akkor megszólalt a hang. Keresd meg kinek van szüksége arra a fagylaltra. Értette a jelet, nem először történt meg vele a sugallatok érkezése. Egy csoportnyi gyermek érkezett a cukrászdába, vidáman zsongva körül a fagylaltos pultok izgalmas kínálatát, Hideg fagyi csodák. Krisztina nézte őket, nem látta akit keresett. Felállt az asztalától és a gyermek sor élére ment. Meglátott egy picinyke alig egy méteres legénykét, bámulva nézte a fagyispult kínálatát, Krisztina szíve összeszorult. Abban a csöppnyi gyermeki tekintetben minden kívánás benne volt, csodálata a sok színes élvezetnek. Megszólította a kicsi legénykével együtt érkező édesanyát.
- Megengedi, hogy megajándékozzam a gyermeket egy fagylalttal?
Az anya zavarát látva a kicsi fiúhoz fordult.
- Melyiket szeretnéd?
- Puncsot - volt a válasz.
- Egy gombócot csak - szólt az anyuka.
A kisfiú megbecsüléssel vette át az egy gombócot, és élvezettel vette birtokba nyelvecskéjével a hideg finomságot.
- Talán önt is meghívhatom? - kérdezte Krisztina a hölgyet.
- Ó, nem! Én is veszek egyet, de csak egyet, azt én fizetem. Nagyon köszönöm a kedvességét.
Csodálkozva nézett az ismeretlen jótevőre. Éppen egy gombócra való pénze volt. Örömmel kérte ki a fagyiját. Krisztina elköszönt, és boldog mosollyal az ajkai körül lépett tovább az ismeretlenségbe. Egy angyal suhan át. Szíve megtelt meleg örömmel, és pár könnycseppet törölt le szemei sarkából. Vissza ment még mindig vidáman cseverésző barátnőjéhez, és köszönte a kávéját, és mindent az élete éltetőjének, Istennek, hogy mind azt amiben része van élvezheti.
(fanna története)
