Háromszor dacolni és meghalni (1.)

1. fejezet
Reggeli rosszullét

- Jó reggelt! - hallatszott James Potter hangja, kora reggel a Godric’s Hollow-i házban. A máskor kellemes hang, most kegyetlennek tűnt Lily számára, aki émelygett, fájt a feje és erőteljes hányingere volt, mint már az utóbbi két hétben minden reggel. De a ma reggeli a többihez képest kibírhatatlan volt. A fejére húzta a takarót, hogy a szobába beszökő összes fény kizárja a szeme környékéről.
- Lily, jól vagy? - hallatszott James aggódó hangja. Persze, hogy aggódó, mivel Lily mindig időben felkel, és nem szokott lustálkodni, de ma!
- Nem – nyöszörögte halk hangon. Nem igazán akarta kinyitni a száját, nehogy hányni kezdjen.
- Fáj valamid? - hallatszott az újabb kérdés férje felől, majd érezte, hogy leül az ágyra. - Lily!
- A fejem – hangzott a rövid válasz –, és hányingerem van. - James óvatosan lejjebb húzta a takarót. Lily sápadt volt, és szemei körül karikák sötétlettek.
- Nem jól nézel ki – állapított meg a diagnózist, majd felállt. - Hívok orvost. - Lily megfogta a férje kezét és neme intett.
- Nem kell, majd elmúlik, aztán bemegyek a saját lábamon.
- Lily!
- El fog múlni – mindig elmúlik, tette hozzá magában. - Különben is el fogsz késni – szólt aztán, majd felült, az ágyba.
- Csak nem gondoltad, hogy elmegyek a parancsnokságra úgy, hogy te itt fekszel betegen!
- Egy: ülök, jelenleg, kettő: máris jobban érzem magam, és ezt most komolyan mondtam, három: igenis elmész, nem vitatkozom.
- Márpedig maradok, és én sem vitatkozom.
- James! - Lily arcán türelmetlenség látszódott, nem kedvelte az ilyesfajta vitákat.
- Jó, rendben! - adta meg magát sóhajtva a férfi. - De bármi baj van, azonnal szólsz.
- Te leszel az első, ígérem! - mosolygott rá. James egy búcsúcsókot nyomott a homlokára, majd elment.

- Lily? - kérdezte Alicia, az utolsó pillanatban beérkező Jamest.
- Beteg – válaszolt.
- Mr Potter. Az utolsó pillanatban, na lássuk. Béta csoport – kezdte az idősödő aurorparancsnok. A fiatalabb aurorokat még eléggé szigorúan fogták, így nem volt helye késésnek. - Alicia és Frank Longbottom.
- Jelen.
- Remus Lupin és Sirius Black.
- Jelen.
- James és Lily Potter.
- Lily beteg.
- Mihamarabbi gyógyulás kívánok neki. Itt a mai ügy aktája – vette elő egy mappát, majd Remus kezébe nyomta. - Sok sikert.
- Miért nem maradtál otthon, ha Lily rosszul van? - kérdezte Sirius, miközben megpróbált belelesni a Remus által olvasott dokumentumokba.
- Ismered, nem engedte, hogy otthon maradjak. Na mutasd azokat a dokumentumokat! - Remus átadta neki, majd olvasni kezdték.

- Jó napot! - köszönt a gyógyító, akihez Lilyt küldték, fel sem nézett, úgy beszélt a nőhöz. - Szabad a nevét?
- Lily Evans Potter – mosolygott a Lily. A gyógyító elképedve nézett fel.
- Lily! Istenem! - derült fel az arca. - Miért vagy itt, tudtommal életedben nem voltál még beteg!
- Most beteg vagyok, Tea – sóhajtott fel, majd végigmérte régi barátnőjét. Tea Lars. Griffendéles évfolyamtárs, és barátnő. - Hallom te vagy az orvosom.
- Igen, meg Alice-é is.
- Ő is volt itt? - érdeklődött Lily, miközben egy vizsgáló szoba felé mentek.
- Igen, tegnap. Képzeld terhes. Annyira boldog volt. Csoda, hogy még nem említette, de biztos először Franknek akarta elmondani.
- Terhes? - mosolyodott el a másik. - Szép korszak köszönt rájuk – azzal leült Teával szembe.
- Igen, Na mond, mi sújt téged?
- Reggeli rosszullét..., de várj! Most jutott eszembe valami. Két hete, minden reggel hányingerem van és émelygek, csak nem?!
- Ó! Az szép lenne, de mindjárt kiderítjük – szólt mosolyogva Tea, majd egy bájitalos szekrényben elkezdett valamik után kutatni. - Ülj fel kérlek a vizsgáló asztalra. - Lily felállt, majd átült a másik helyre. - Eszedbe sem jutott még eddig?
- Gondolod most jöttem volna, ha eszembe jutott volna eddig?
- Nem, á, megvan – azzal kivett egy üvegcsét. - Vedd le a blúzod, bezárom az ajtót. - Lily levette a blúzát, és várt. - Rendben, nézzük csak..., pillanat. Ezt még idd meg!

- Mi ez?
- Kideríti, hogy gyomorrontásod van e minden reggel, vagy nem... - Lily felhörpintette az üveg tartalmát, de semmit nem érzett. Tea a hasát nyomogatta.
- Hm.
- Mi hm?
- Gratulálok, júliusban anya leszel – Lily nyelt egyet. Nem is tudott hirtelen mit mondani. Örült és aggódott is egyszerre. Rossz előérzete volt.
- Júliusban?
- Igen, július vagy augusztus. Hé ne aggódj, segítek. Mindent elmondok, de először is egy ideig minden héten egyszer látni akarlak. Alice is jön heti kontrollra. Amikor ráérsz.
- Rendben.
- Másodszor az aurori feladatok csak másodlagosak, az egészséged, az első!
- Értem.
- A harmadik hónapig dolgozhatsz, utána intenzív pihenés, és átképzed magad háziasszonynak. Az úgy január környéke lesz. Azt ajánlom, hogy az ünnepekig dolgozz, aztán hagyd abba, különben orvosi parancsba adom.
- Oké, de lehet valami gyógyszert kapni a reggeli rosszullétek ellen?
- Persze. Minden esze egy teáskanállal, ebből – húzott elő egy nagyobb üveget. - Ja, és minél előbb mond el Jamesnek is. Legalább nem terheled meg magad a munkában.
- Ahogy kijön...
- Tessék?
- Ha négyszemközt valami fontosat akarok neki mondani, az nem fog össze jönni!
- Azért próbáld meg. Ennyi, ha valami baj van. Hasgörcs, vagy csak rosszabbul érzed magad, egyszerű megfázás esetén is gyere be. Inkább egy felesleges vizsgálat, mint valami komplikáció.
- Persze.
- Akkor hát, Mrs Potter ennyi volt.
- Köszi, Tea – azzal elrakta a bájitalt. - Szia!
- Egy hét múlva várlak!
- Rendben.

Godric’s Hollow kis utcája, ahol a Potter ház is volt, most kihaltnak tűnt. Egyetlen vörös hajú nő sétált rajta aggodalmaiba burkolózva. Akkora öröm érte, s ez mégsem látszott rajta. Rossz előérzete volt, nagyon rossz. Halk pukkanás hallatszott, és valami hirtelen előtte termett. Egy magas köpenybe burkolózó alak. Lily megszeppenve hátra lépett egyet és az alak csuklyája mögött megbúvó arcra tekintett. Két dologból rájött ki áll előtte. A vörös kígyós szemekből, és az eltorzult arcból. A nő megdermedve nézte a sötét nagyurat, aki gonoszul elmosolyodott. Kezével pálcája felé nyúlt, de tudta, hogy mugli területen nem lenne szabad... de csak megvédheti magát!

- Lily Potter – szólt Voldemort sziszegős hangon. - Hát te lennél az – körbejárta a nőt. - Nem kell félned, nem akarlak megölni, egyenlőre bántani sem, csak beszélni veled. - Lily a kezét még mindig a pálcája végén tartotta, bár tudta, esélye se lenne a fekete mágussal szemben.
- Miről? - kérdezte végül, mivel arra gondolt, hogy jobb az időt húzni, hátha történnek csodák.
- A tudásodról. A tehetségedről! Tehetséges vagy, és én szeretem a tehetségeket. Nem érdekel már, hogy sárvérű vagy-e, vagy nem, nagyon nem érdekel. A halálfalók között a helyed!
- Soha – válaszolt halkan, de annál határozottabban.
- Igen tudom. Még ragaszkodsz. Ez nem jó, nem szabad ragaszkodni. De megoldom, a halál megszünteti a ragaszkodást. A férjed és a barátaid halála!
- Nem! - kiáltott kétségbeesetten a nő.
- Vagy akár az övé is – azzal a torzul ujjával Lily hasára bökött. - Én mindent tudok rólad! Ő hozzá sem szabad ragaszkodnod, nem!
- Nem! Hagyj békén!
- Lily! - az utca végén James állt, és ahogy észrevette a nőt, és a köpenyest, arra kezdett el rohanni. Ő már tudta, vagy érezte. Pálcája kezében volt, mire odaért, de Voldemort is pálcát húzott. - Tűnj el! - Voldemort Lilyre nézett, majd gúnyosan elmosolyodott.
- A döntés a tied lesz... az életed, az életükért! - majd felemelte a pálcáját, de a férfi gyorsabb volt. Meglendített az övét, amiből piros sugár szökött elő. Voldemort megtántorodott, de egyszerűen kivédte az átkot. Ő is küldött Jamesre egyet, majd míg az hárította hoppanált.