G.O.D 57

57. Rokonszenves társaság

Mostanában egy bárban gyülekeztek a hideg miatt, a fiú meg is mosolyogta a többieket hogy még nem nőttek fel. Ide mindenki nő nélkül jött, habár már mindenkit vártak otthon kivéve Michát. A fiú egy kicsit kirekesztettnek érezte magát, és gyakran félrevonult. Ilyenkor Soulness követte, és mindig poénkodott vele, ami szinte mindig sikerrel járt. Micha már mosolyogva, gyakran nevetve tért vissza. Most is arrébb ült egyel, mire Soulness intett a többieknek „Folytassátok most nélkülünk egy kicsit!” –Felállt és leült Micha mellé. Most nem akart viccelődni, komolyan akart beszélni a billentyűssel.
- Micha… Látom hogy magányos vagy... Miért nem keresel magadnak valakit?
- Mintha az olyan könnyű lenne…!- Nevetett fel szomorúan Micha.
- De vannak olyan helyek ahol pont olyanok vannak akik olyan beállítottságúak mint te… Esetleg megpróbálhatnád… Elvégre nem leszel életed végéig, ilyen jóvágású helyes férfi… Gondold csak el..
- Soulness kedves vagy hogy segítesz… De nem tudok bemenni… Valamiért félek egyedül oda bemenni…
- De ez így akkor sem mehet tovább… Nem maradhatsz egyedül!
- Tudom… - Micha komoran viszonozta Soulness aggodalmas pillantását. –De nem merek egyedül bemenni… - Soulness válaszra nyitotta a száját. –Nem, nem akarom hogy velem gyere! Főleg te ne! Soulness, Mia vár otthon, és gyereketek lesz!

- Micha… Nem lesz semmi abból hogy bemegyek veled…
- De Soulness…
- Semmi de… Egy este bemegyünk… - Súgta a fülébe elszántan Soulness, majd felállt. –Most pedig nyugi! –Állt fel, és ment vissza a többiekhez.
Micha szóhoz sem jutott, értetlenül bámult a fiú után. Segíteni akar neki, és nem is akárhogyan… De ez túl kockázatos a gitáros számára, ha valaki lefényképezi vége!
- Na mire jutottatok? –Csatlakozott vissza Soulness a csapathoz.
- Hát annyira hogy karácsony után lenne egy nagyszabású koncert…- Kezdte Laus.
- Az nincs is olyan messze… - Foglalt helyet Soulness.
- És arra gondoltunk hogy néhány új számot is kéne játszanunk… - Folytatta Moila.

- Hogyhogy?
- Hát fent kell tartani valamilyen szinten a rajongók kíváncsiságát, tehát, szeretnénk, hogy ha az egyik még nem felvett szöveggel gyakorolnánk… neked amúgy is szükséged van a visszaszokásra, mert régen nem voltál közöttünk…
- Van benne valami… - Dörzsölte meg az állát Soulness, majd elővett egy szálat és rágyújtott. –Felőlem… - Mormogta, miközben meggyújtotta a cigit. Erre mindenki nevetni kezdett. –Most meg mi van? –Kérdezte a fiú, mikor kifújta a füstöt.
- Semmit sem változtál… - Nevetett Krisma, és a többiek. –Semmit… De azért szeretünk…
- Megnyugtató… - Mosolygott vissza Soulness. –De rendeljünk valamit mert szomjas vagyok…

Ismét nevetés, ezúttal Soulness is nevetett.
- Na jó nekem valami erőset…- Kezdte, és beleszívott a cigibe. Néhány perc múlva két tálcán hevertek az italok, a csapat pedig jót röhögcsélve beszélgetett. Régen szórakoztak már együtt ilyen jól. Talán azért mert a csapatot is sok viszontagság érte.
- És mi lesz a ma estével… - Kortyolt bele Moila a sörbe. –Mindenki el tud jönni?
Mindenki bólogatni kezdett, a végén Soulness is rábólintott.
- Akkor jó… - mosolygott a fiú. –Valahol találkozzunk…
- Jó ötlet… - Válaszolták a többiek.
- Ugyanitt este? –Kérdezte rögtön Soulness, ebbe megint csak egyetértettek. Nagy volt az összhang, nem is veszekedtek nagyon sohasem de most simán ment minden. Nem volt zűr, és affér a pénz miatt… Soulness is kezdte úgy érezni hogy az együttes most már kedvből játszik és csak az elismerésért. –Holnap pedig gyakorlunk… Ha nem akarunk beégni a rajongónk előtt…
- Soulness te fogsz énekelni…- Mondta hirtelen Laus.
- Hogy én? – a fiú meghökkenve nézett rá. –De…de….
- Soulness… rajtad van a világ szeme…
- De én nem tudok énekelni… - Rázta meg a fejét a fiú. –Nincs hozzá hangom sem tehetségem…
- Na ne mondd! Ezért őrjöngött Magyarország mi? Egy tehetségtelen ember miatt…
- De az más volt…
- Nem, nem… Soulness készülj fel, elől fogsz állni mikrofonnal a kezedbe, és úgy dalolsz majd mint egy pacsirta…
- Öhhh…Nem tudom hogy képes vagyok e rá…
- Képes…
- Ha te mondod… - Nézett fel Soulness és felállt hogy elvegye a tálcáról a vodkát
- Te nem vezetsz? –Néztek rá a fiúk, mire Soulness elvigyorodott, és belekortyolt a vodkájába.
- A szabályok azért vannak hogy megszegjük őket… és a kivétel amúgy is erősíti a szabályt…
- De ez veszélyes! Teljesen megkattantál? –Üvöltött rá mérgesen Micha.
- Nem… De most mi bajom lehet? Jó kedvem lesz tőle…
- És részeg vagy! Amúgy is csúszós az út!
- Nem vagyok részeg! –Vágott vissza Soulness, le akart ülni, de abban a pillanatban az asztal alatt kötött ki.

A fiúk rémülten néztek eltűnt barátjuk után majd ismét hahotázni kezdtek.
- Sajnálom Miát.. Hogy tud téged így elviselni? –Segítette fel Micha, és Laus a fiút.
- Nem vagyok részeg…- Makacskodott Soulness.
- Nem vagy részeg… Így jobb? –Markolta meg a vállát Micha.
- Nem… - Nézett le Soulness elkomorodva az asztalra.
- Egy kicsit túlhajtottad magad a szövegekkel…- Mosolygott Micha. –Pihenned kéne… De semmiképp sem ma…! Ma Oslóban leszünk, és még jobban lerészegedsz…
- Nem tudom mitől fogod jobban érezni magad: Hogy a széken alszok el vagy hogy összehányom az egész pucctanyát…- Morogta Soulness.
- Nem is tudom… - Mosolyodott el Micha. Nem az volt a vicces amit Soulness mondott, hanem a grimaszok voltak eredetiek.
- Kísérjétek haza, és bízzátok Miára… Mondjátok meg neki hogy estére pofozza ki a kedvesét… Nem dülöngélhet részegen a vendégek között. Soulness? –Micha azon kapta magát hogy Soulness elaludt. –Nem megmondtam? Már egy pohárkától is totál kész van… - Mindenki hangosan nevetni kezdett, mire Soulness mocorogni kezdett, és megfordult. –Komolyan olyanok vagyunk mint egy- két évvel ezelőtt… - mosolyodott el őszintén a többiekre, akik egyhangúan helyeseltek. Most pedig vigyük ki ezt a Don Kihótét, mielőtt még elhelyezkedik… - mosolyogva Soulnessre nézett… Belekarolt a fiúba, a többiek is követték és felemelték.

- Naaaaaa…- Soulness mérgesen fujtatni kezdett, mire a többiek támogatni kezdték.
- Mi lesz a motorral…? –Kérdezte Laus…
- Amiatt ne aggódj!- Mosolygott Micha, és ráültette Soulness a motorra.
- Te akarsz vezetni? –Néztek rá meglepve a többiek.
- Miért ne?
- De nincs jogosítványod!
- Könnyű elvezetni…!
- Nem is tudom…- Mondta Krisma. –Majd elvezetem én… jó?
- Jó… - Micha levette a motorról Soulnesst, majd Krisma helyet foglalt rajta. –De mondd meg Miának hogy mindjárt megyünk csak elvontatjuk őfenségét! Addig készítsen egy jó erős kávét neki!
- Meglesz… - Kacsintott a fiú, majd elindult.
- Na mi meg menjünk…! –Megbökte Soulnesst aki a vállára hajtva aludt el. –Vodka kihúzva…
Felkapta Soulness a hátára.
- Hékás Micha! –Nevette ki Laus. –Így könnyebb…?
- Nem is tudod mennyire… - Nézett rá vissza sejtelmesen Micha. –Hazaviszem…
- Én is megyek! –Mondta a vörös fiú, és követte őket…

- Hát ezzel meg mi történt? –Mia érdeklődve nézett Soulnessre Micha hátán. A gitáros látszólag kényelmes helyen volt, mivel meg se moccant, és alig lehetett levakarni a billentyűsről. –Micha … Bevinnéd a szobába…? –nézett rá Mia kérlelően, mire Micha bólintott. Lefektette Soulnesst az ágyra, és otthagyta. De azért mikor kiment, visszanézett a gitárosra, és elmosolyodott.
- Na én végeztem… mi mennénk is akkor… - Mondta Micha, és meglökte Laust.
- Jól van fiúk… Sziasztok! –Köszönt el a lány, és be indult Soulnesshez. Megállt az ágy előtt, majd Soulness egyik oldalára feküdt. A fiú vállára hajtotta a fejét, és átölelte. Más már régóta kidobta volna, talán Miának is ezt kellett volna tennie. De túlságosan is szerette Soulnesst, hogy egy szóval is bántani tudja. Ott feküdt mellette és nézte, amíg Soulness fel nem ébredt.
- Mia…
- Szeretlek…
- Én is… - Soulness visszaölelt. –De nem vagyok részeg… Csak tetettem…
- Mi? –Mia meglepődve nézett rá.
- Itt akartam maradni inkább veled és a kicsivel…
- Soulness ezt nem csinálhatod! A bandának igen is szüksége van rád…!
- Már megbeszéltünk minden fontos dolgot, nem értem miért nem jöhetek haza a menyasszonyomhoz… Ha kizársz akkor is bejutok… - Soulness közelebb húzta Miát. –Nem engedlek el soha… Tőlem nem tudsz már elmenekülni… Se te, se a baba…

- Nem tudok betelni veled… - Nevetett fel Mia, és megcsókolta a fiút. - Igen ez túl szép ahhoz hogy az egész élet ilyen legyen.
- Ezt most hogy érted…?
- Sehogy… - Mia hogy Soulnessbe fojtsa a szót ismét meg akarta csókolni, de a fiú ellenállt.
- Miért nem lehet ilyen az egész élet…
- Mert veled minden olyan tökéletes… És szép… És…
- Mia… amíg én veled vagyok minden olyan lesz és úgy lesz ahogyan te azt elképzelted…
- De azért ne hanyagold el az új lemezt… - Mia rajongással teli mosollyal nézett rá. –Annyira várom már az új lemezt!
- Pedig még a felénél sem tartunk, és te is rajongó vagy Mia… Türtőztesd magad még egy kis ideig….
- Kis ideig?!
- Aha…
- Hát ez szép! –Nevetett a lány.
- Nem te vagy a szép… - Soulness végigsimogatta Mia arcát, majd lecsúszott a keze a lány vállához.

Elképzelhetetlennek tartotta, hogy mi tartja még vissza, hogy a lánynak essen. Talán az, hogy túlságosan is szerette a babát. És nem akarta őt sem elveszíteni buja vágyai miatt. De így viszont olyan nehéz volt. Megállni, hogy dédelgesse a lányt, hogy visszatartsa a fantáziáját, és vágyait. Próbálta a dalszövegekben kiélni magát, de nem sikerült. Neki csupán Mia jelentette a feloldozást feszültség alól, ami benne fortyogott.
- Oh ne nézz így rám… - Pirult el Soulness. –Olyan zavaró, és felkavaró…
- Hmmm… De szeretnélek ismét közel érezni magamhoz… - Mia sem volt hozzászokva ehhez. Ha nem lett volna terhes már rég egymásnak estek volna. Most csak simogathatta Soulness vágytól izzó bőrét, cirógathatta, ezzel fejezhette ki vonzalmát a fiú iránt. De ez mind a kettőjüknek kevés volt, és fájdalmas. –Ha most nem lenne Tatjána, tuti hogy megennélek… - Kuncogott a lány.
- Megennél? Te, engem? Azt megnézném! –Soulness elmosolyodott.
- Pedig hidd el néha zabálni valóan édes vagy… Mint például most is… Látszik hogy nem fésülködtél… - Markolt bele gyöngéden a kócos fürtökbe, mire Soulness felnevetett.
- Ez nem az én napom… De fésülködtem… Csak már nem áll olyan katonásan a hajam mint amikor fodrásznál voltam.
- És mi a fészkes fenéért egyenesíted ki? Olyan édes vagy göndör hajjal…
- Mert én nem édes akarok lenni… Hanem komoly…
- Oh… elnézést…uram… - Nevetett a lány. –És minek köszönhető ez komoly irányzatváltás…? - Tartotta Soulness arca elé az öklét, mintha mikrofon lenne.
- Nem is tudom… De nem szeretem ha a magánéletemről faggatóznak… - Mosolyodott vissza a fiú.

Bár perceknek tűnt, hogy egymással foglalkoztak hosszú órák teltek el, és mire Soulness észbekapott már fél hat volt.
Félmeztelenül nézett körül a szobában. Fogalma sem volt, hogy mit vegyen fel.
- Gőzöm sincs hogy mit vegyek fel, és amúgy sincs kedvem menni… - Nézett be a nem túl sok ruhadarabban bővelkedő szekrénybe.
- Már pedig a pozitív véleményt a határozott megjelenés váltja ki… - Támaszkodott meg Mia az ajtóban.
- Azért segíthetnél… Elvégre neked ez a szakmád…
- Csupán csak gyönyörködöm a látványodban Soulness… - Mosolyodott el a lány.
- Hmmm… Bármikor fojtathatod a gyönyörködést, de most segítsd könyörgöm, mert már így is nagy késében vagyok…
- Na nyugi… - Tette Mia Soulness hátára a tenyerét. –Például nem tudom hogy mi bajod van ezzel a fekete inggel… Nagyon elegáns… És még szép is…
- Ezt észre sem vettem… - Mosolygott rá a fiú. –Látod… több szem többet lát…
- És az nadrág…? Szerintem pontosan illik hozzá… Mellényt viszont nem igazán ajánlanék…
- Viszek magammal kabátot…
- Akkor rendben… - Puszilta meg Soulness arcát a lány.

- És te miben jössz?
- Soulness, egy ilyen színvonalas összejövetelre nem illek oda…
- Ha nem jössz, akkor én sem megyek…
- De…
- Mia… megegyeztünk! Én mondtam hogy egy lépést sem teszek nélküled…
- De azt nem szó szerint kell érteni…
- Én viszont úgy értettem…!
- Imádom amikor ilyen rossz kölyök vagy…! –Mia összekulcsolta a kezét a gitáros hasán, és a ébenfekete hajba temette arcát.
- Nem vagyok rossz…
- Akkor makacs…
- Az lehet… Tehát mégsem jössz hozzám feleségül?
- Ezzel még csak ne is viccelődj! Tudod, hogy nem ezen múlik… - Mondta a lány, Soulness megfordult és a karjaiba vette.
- Hanem min?
- Neked nem öltöznöd kéne? –Nézett rá huncutul a lány, mire Soulness elfintorodott.
- Hívd fel a többieket, hogy nem sikerült kijózanítani…
- Soulness egy pohár vodkától nem dőlsz ki egy napig… Ismernek…
- Igazad van… És te is jössz velem, hogy ne unatkozzak!
- De nem tudok mit felvenni!
- Gyere így…
- Hülye… - Nevetett fel a lány. –Igazán jól mutatnék egy ízlésesen felöltözött fiatalember mellett…
- De még mennyire!
- Hát öööö…
- Mia…. Térdeljek le elég és úgy könyörögjek? Képes vagyok rá…
- Tudom…
- Akkor?
- Nyugi… Inkább öltözz te magad… - Mia megfogta az inget és belebújtatta a fiú kezeit, majd végighúzta a finom selymet a fiú bőrén. A ruha barátságosan ölelte körül a vékonyka testet, és fonódott össze elől.
- Soha nem tudtam hibátlanul begombolni egy inget se… - Szólalt meg a fiú merengve, mikor

Mia elkezdte begombolni az inget.
- Akkor még szerencse hogy a farmerokon egy gomb van…
- Hmmm … ez most rosszul esett…
- Jajj, akkor mászkálj lehúzott sliccel! –Kezdett el vele kötekedni a lány.
- Nem is rossz ötlet… - Soulness kajánul elmosolyodott, de Mia megfogta a kezét.
- Ne bomolj kedvesem! Jobban szeretem ha más nem látja amit nekem engedsz…
A fiú nevetni kezdett.
- Ez vallomás volt vagy bók?
- Annak veszed aminek akarod úgysem veszel komolyan…
- De…Drágám én halálosan komolyan veszlek…! –Soulness megfogta a lány arcát és megcsókolta.
- Nem vagyok én ebben olyan biztos… - A lány a kezébe nyomta a nadrágot.
- Hát ez esetben… - Sóhajtott fel mosolyogva a fiú, és átvette a nadrágot is. Kutakodóan a tükörbe nézett.
- Nagyon jól nézel ki…
- Na persze…
- Komolyan… - A lány megigazította a felgyűrődött inget. –Már csak a hajad áll százfelé…
- Félő azzal nem igazán tudok mit kezdeni…
- Lehet, hogy megsértelek, de egy kis zselé most nem ártana neki…
- Nem! –Soulness tiltakozni kezdett. –Gyűlölöm mikor úszik a fejem a takonyban…
- A takonyban? –Mia nevetni kezdett, és Soulnesshez bújt. –Olyan édes vagy, komolyan megáll az eszem…

Elmulatták az időt, de Soulness lassacskán kész lett, és a lány is bár egyáltalán nem volt kedve ehhez. Felültek a motorra és együtt mentek a találkahelyre. Soulness keveset beszélt, csupán annyit kérdezett a lánytól hogy nem e fázik e, tovább nem szólt semmit. Mikor megérkeztek udvariasan lesegítette a lányt, és megfogta a kezét. Mia ránézett, fiatal arca kipirult a téli hidegtől.
- Szeretlek…
- Én is… - Válaszolta Soulness, és bementek.
- Na végre! –Micha türelmetlenül kopogott az ujjával, mikor a pár belépett, idegesen kapta fel a fejét. –Komolyan, egy színész sem késik ennyit… Oh szia… - Nézett a lányra, aki bólintott. –Nem lesz neki kényelmetlen a sok ember?
Soulness a lányra nézett, aki megrázta a fejét, és a fiú vállára hajtotta szőke fürtjeit.
- Mia biztos, hogy nem lesz kellemetlen? –Súgta oda neki Soulness nagy aggodalommal. –Nem akarom, hogy túlságosan kifáradj, és ez a párás telelihegett levegő sem tesz jót a gyereknek…
Mia a következő pillanatban látványosan tarkón húzta a fiút.
- Először elhúzol ide, aztán meg hazaküldesz? Ha már itt vagyok veletek megyek, ha nem nagy gond…
- Nem nagy gond, hisz az enyém vagy…- Vágott a szavába Soulness.
- Hm?
- Úgy értsd ahogy mondtam!

- Fiúk nem mehetnénk? –Nézett a többiekre segélykérően a lány, mire azok mosolyogva intettek.
- Hát az autó ott áll kint… - Mosolygott Micha, és kimentek.
Soulness egész úton csöndesen bámult az esti tájra, amit megvilágított a hó. Mindenki jóízűen beszélgetett, Mia a gitáros vállára hajtva a fejét aludt el. Aztán Soulness is elaludt. Az ablaküvegnek hajtva a fejét szunnyadozott, de nem tudott álmodni. Túlságosan is feszült volt ahhoz hogy most álmodozzon. Mikor megérkezte szó nélkül kinyitotta a szemét, és megpuszilta a lány homlokát.
- Megjöttünk… - Suttogta. Mia egy pillanatra ránézett, mire a fiú elmosolyodott, és kiszálltak. Soulness rettegve pillantott a bevonuló emberek felé, de mindhiába. Akitől félt nem mutatkozott.
- Valami gond van? –Nézett rá Mia. –Olyan furcsa vagy…
- Soulness fogadok egy üveg vodkában hogy nincs is itt…! –Kiáltott feléjük Micha. A többiek már az a bejárat felé vették az irányt, de a pár ott ácsorgott kint.
- Miről beszéltek?
- Semmiről… - A fiú idegesen felnevetett. –Menjünk is be… Hideg van…
- Azt érzem… - Indult el mellette Mia, mire Soulness levette a kabátját, és a lányra terítette. –Soulness… Mindjárt beérünk…
- Mindegy… - Ölelte át Soulness a lányt, és lassacskán bementek.

Minden lépcsőfok egy újabb idegszálat jelentett Soulness szívében. Mélyen lehajtotta a szemét, és zavartan tekintett a vendégekre. Mikor felértek a fiú felemelte a fejét. „Nincs itt…” Lélegzett fel, de a következő pillanatban összeszorult a szíve. A beszélgető tömeg között előtűnt egy lány.
- Kit nézel? –Ölelte át Soulness derekát Mia. –Azt a nőt? –A lány is rögtön észrevette a különleges nőszemélyt. Hosszú fekete haja volt, ami lágyan fogta körben vállait, és vörös estéit viselt. Egy pillanatra Soulness felé fordította tekintetét. Zöld szemek! Mia meg mert volna rá esküdni hogy Soulness női hasonmását látta volna. –Ismered? Ki ez?
A fiú megrázta a fejét.
- Nem, nem ismerem… - Nyöszörögte.
- Ki ez? Egymásra néztetek!
- Mia csak…csak véletlen volt… Nem ismerem azt az embert…
- Akkor megtetszett?
- Nem dehogy! –Vörösödött el a fiú, mire Mia felcsapta a fejét, és otthagyta.
- Nőcsábász!
- Mia, ne! Nem is tudod hogy… - Soulness utána fordult, majd megállt, és visszanézett. A nő már nem volt ott…
- Micha… - Húzta félre a Mia a billentyűst.
- Igen?
- Van itt egy nő… Teljesen hasonlít Soulnessre, és tudom hogy ismerik egymást…! Soulness egyik volt barátnője?
- Nyugi… Ismerik egymást, de nem jártak…- Nézett rá kedvesen a fiú. Mia elmosolyodott.
- Annyira hasonlítanak egymásra… - Kuncogott fel. –Mintha testvérek lennének…
- Hmmm…- A fiú meglepetten nézett rá. –Úgy gondolod?
- Igen… De hova tűnt Soulness? –Nézett körül a lány.
- Gyere! –Kapta el Mia kezét, és rántgatni kezdte.
- Mit akarsz mutatni?
- Soulnesst! –Válaszolta a billentyűs. –És most figyelj, és maradj csöndben!- Fogta meg a lány felé, és a kinti erkélyre irányította.

Soulnessnek ki kellett mennie, levegőzni. Bent túlságosan nagy volt számára a feszültség. Idegesen szívott bele a cigibe, az embernek az volt az érzése, hogy a következő pillanatban lenyeli az egész szállat. A kabátja Mián maradt, és fázott is egy kicsit, de inkább volt itt kint mint bent. Fekete haja fényesen és rakoncátlanul takarta el a vállát, miközben idegesen gyújtott rá a negyedik szálra. „Pedig megfogadtam hogy kevesebbet szívok” –Fogta meg a csikket. Bele akarta nyomni a hóba, de megállt. „Mindegy… Ez vészhelyzet! Szükségem van erre…!” Szívott inkább mégis bele, majd jólesően lehunyta a szemét és kifújta a füstöt. „Milyen jó is itt kint… Ez a friss levegő szinte már csípi az arcomat…Hmmm…”
- Egész idáig kimenekültél? –Érintette meg a vállát a nő.
- Nem… Csak jobban szeretek kint lenni mint bent… - Nézett rá a fiú sötéten, majd visszafordult.
- Mi van veled? Mesélj…! Rég láttalak… mikor is?
- Három éve? Csak azt ne mondd hogy hiányoztam…
- Látom a csípős veszekedős stílusod egy csöppet sem változott. Pedig amint láttam ideje lenne finomítani a modorodon egy kicsit…

- Hogy mi van?! –Soulness sértődötten ránézett.
- Az a lány tőled vár gyereket?
- Igen… - Fordult vissza.
- Akkor bánj vele finomabban, szerintem félreértett néhány dolgot, és utána se mentél…
- Hozzá néha külön kézikönyv kell…- Válaszolta a fiú. –De mindennél jobban szeretem..
- Összeházasodtatok már?
- Nem még… Januárban fogunk ha minden jól megy, és nem akar velem szakítani, és felbontani az eljegyzést…
- Eszem ágában sincs felbontani az eljegyzést! –Rohant ki Mia, és átölelte Soulnesst. A fiú, és a nő meglepetten néztek a lányra.
- Azt hittem egy felnőtt nőbe szerettél bele, nem pedig egy kislányba…
- Nem vagyok kislány! –Mia a fiúhoz bújt. –Ki maga egyáltalán…?
A nő meglepetten húzta fel a szemöldökét.
„Ezek a mozdulatok ez az arc…”
- Soulness… te… te… nem is mondtad neki… hogy…
Soulness felsóhajtott.
- Nem, nem mondtam neki semmit, mert semmi szükség hogy egy újabb rossz kalandba keveredjünk!
- Mit nem mondtál el?
- Azt hogy a nővére vagyok! –Kezdett el toporzékolni a nő, mire Miában meghűlt a vér.
- A testvéred? –Nézett fel Soulnessre, aki szorongó tekintettel rábólintott. –És… és… -
Kezdett bele Mia szaggatottan. –Miért nem akartad elmondani…?
- Hosszú… - Nyomta el Soulness a cigit. –Ez egy hosszú, és bonyolult történet…
- Egyszerűen nem hiszem el hogy nem mondtad el a barátnődnek hogy van egy nővéred!
- Mert nincs! –Nézett fel rá Soulness. –Mia, ő Cathryn…
- Még mindig azon vagy berágva, amit elmondtam anyuéknak…
- Azóta nem beszéltem velük… - A gitáros mérgesen rávillantotta a szemeit a lányra.
- Soulness idővel úgyis kiderült volna, hogy játszol egy együttesben! –Cathryn ugyanolyan konoksággal a szemében nézett fel Soulnessre mint a fiú maga. Le se tagadhatta volna hogy a lány nem a rokona.
- És mit dolgozol? –Kérdezte Mia az egyik megdöbbenéséből a másikba zuhanva. Görcsösen markolta Soulness kabátjának az ujját.
„Vajon mennyi titka van még előttem… mennyi…?!”
- Autóversenyző vagyok… - Mosolygott a lány, mire Miának elállt a lélegzete. Ez a finom törékeny lány, autóversenyző.
- Most viccelsz?
- Nem… Cathryn tényleg a sportautókat szereti bűvölni, mint én a gitárt… - Folytatta Soulness. –Kicsi kora óta imádta az autókat… Tudom hisz én is azokkal a játékokkal szórakoztattam magam, amivel ő is… Egy baba nem volt a szobájába, csak autók tömkelege…

Aztán nekem is másfelé húzott a szívem, és neki is… Azt hittem jól megvagyunk… Először ő tudta meg hogy beálltam egy zenekarba… És megígérte hogy nem mondja el senkinek, főleg a szüleinknek nem, mert irtó nagy kalamajkába keverednék, ha kiderülne… Ezt ő is tudta… - Sokatmondóan ránézett a nővérére, aki elvörösödött. –De másnap délután elmondta… És mikor jöttem haza az egyik próbáról, ami helyett azt mondtam hogy finn korrepetáláson vagyok, lebuktam… És elvették a gitáromat… - Soulness megállt, vett egy mély levegőt. –A szüleim kikészültek… A többit meg már tudod… Választanom kellett… Ők vagy a zene… És itt vagyok most…Két nappal utána megszöktem, és Michához költöztem…
- Már fél órája titeket keresünk! –Mentek oda a többiek. –Oh szia… - Néztek Cathrynre, aki intett.
- Soulness, az egyik főmuksó azt akarja hogy holnap menjél fotózkodni… - Közölte Laus.
A gitáros hitetlenkedve nézett rá.
- Miért?
- Mert… az indokot nem mondta… menj és beszélj te vele…
- És ti?
- Menj már!!!!!!!- Nyomták arrébb a többiek, mire a fiú lassacskán elindult.
- Azt se mondták kit keressek… - Nézett körül mire valaki megfogta a vállát.
- Kellemes ez az összejövetel nem? –Soulness egy öregurat talált maga mellett.
- De tényleg nagyon kellemes… - Mondta fogcsikorgatva, és vett egy poharat.
- Gondolom már mondták a barátai… Fotóművész vagyok… és grafikus…
- Oh tényleg? –Soulness látszólag lekötötte az ital kiöntése.
- És úgy gondolom hogy eléggé színvonalas munkát tudnék nyújtani önöknek…

- Ezt miért nekem mondja?
- Mert maga az énekes, nem?
- Fogjuk rá… - Sóhajtotta a fiú.
- És arra gondoltam hogy csinálhatnánk egy fotózást esetleg már holnap… Először csak magával, majd az együttes többi tagjával is, csak valami más időpontban….
- Tehát én egyedül menjek holnap? –Kérdezett vissza Soulness röviden.
- Valahogy úgy…
- Kedves –A gitárosnak most jutott az eszébe, hogy nem is tudja a nevét ennek az illetőnek.
- Järgen…
- Akkor kedves Järgen… Én a többiek nélkül egy tapodtat sem mozdulok, legyen az fellépés vagy fotózás… azt hiszem eléggé érthetően fogalmaztam… Ne miattam szeressék az együttest, mert néhány embernek netán tetszek, hanem azért mert jó arcok vannak benne…
- Én ezt értem, de sokat lendítene a pénzügyi hátterükön is ez a kis fotózás…
- Nem nagyon foglalkoztat a pénz…- A gitáros megpróbálta lerázni a fotóst.
- Pedig az a jó mikor van elég…
- Persze uram… - Soulness a férfi kezébe adta az italt, megfogta a öreges tenyeret és összezárta.
- Köszönöm a beszélgetést… - Súgta oda, és kivett a zsebéből néhány eurót. –Mint ahogyan mondta, akkor jó mikor van elég pénz…

A férfi tátott szájjal figyelte mire Soulness elmosolyodott, összecsavarta a papírpénzt, és a férfi szájába nyomta. –Remélem még lesz alkalmunk találkozni… Adjö… - Sarkon fordult, és otthagyta az öreget megszégyenülve.
Mikor visszaért a többiekhez, azok már javában vacsoráztak, és nevettek. Kivéve Cathrynt. Ő csöndesen kavargatta az ételt, míg Soulness oda nem ment hozzá.
- Mi baj van?
- Semmi… - Nézett rá a lány, mire a gitáros leült mellé.
- Anyuék megvannak?
- Meg…
- És apu…? –Soulness össze szorította a szemét. Ez a név… És a jelentés… Évek óta nem ejtette ki a száján ezt a nevet. Most mégis fura meleg töltötte el.
- Ő… elvan… a maga büszkeségével…
- Nem mondd rólam semmit… ?
- Amikor rád terelődik a szó mindenki elhallgat…Soulness… ne légy olyan kőszívű, látogasd meg őket egyszer… Vidd a barátnődet is… Lássák hogy lesz unokájuk… Tudod hogy milyen jól fog nekik az esni? Biztos apu is meglágyul majd… Hisz csak téged féltettek akkor is…
- Nem tudom Cat… Azt hiszem elkéstem már ezzel egy kicsit… nem?
- Nem… Soulness itt az ideje… hogy kibéküljetek…
- Lehet…
- Biztos…
- És veled mi van?
- Velem? Hát még mindig vonzz a sebesség és a szél… És úgy néz ki hamarosan New Yorkba költözöm…

- Hogyhogy?
- Hát aláírtam egy szerződést, hogy oda tartozom… Többet fizetnek mint itt…
- Lehet, hogy többet fizetnek, de nem lesz az neked rossz ha távol vagy a hazádtól?
- Elviselem…
- Az nem úgy megy… Tudod amikor Miánál voltam…
- Ő az a lány?
- Igen, tehát ő magyar…
- Érződik az akcentusából…
- Én nem érzek rajta semmit… Tehát egy ideig Magyarországon voltam, és hiányzott Stockholm.. Az emberek az illatok… És valahogyan hazajöttem bármennyire is hiányzott Mia…
- Hmmm… Szép…
- Biztos hogy el akarsz menni…?
- Soulness én sem örökre megyek… És amúgy is most neked kell pátyolgatni a szüleinket, elvégre nemsokára apa leszel…
- Három hónap múlva… - Vörösödött el Soulness. Mindig kellemes érzés volt ha a gyerekről beszélhetett. Leírhatatlan boldogság simogatta a lelkét akkor.
- És trónörökös lesz?
- Lány lesz… és Tatjána lesz a neve…
- Tatjána? Szép név, és egészen biztos hogy te adtad neki…
- Mia nem ellenkezett…
- Ki is merne szembeszállni veled…
- Miért annyira félelmetes vagyok?
- Nem… Inkább önfejű, konok és végtelenül büszke… - Nevetett fel a lány.