G.O.D 1-2-3-4-5-6

1. Jövőkép

Egy terem. Abban három ember. Egy orvos vagy pszichológus. És egy pár. A férfi kábán mered előre, szemei vizesek. A lány fogja a kezét, de neki is könnyes a szeme. Kemény hónapokat éltek át együtt. És még mindig együtt vannak. A férfi most lehajtja a fejét.
- Hogy tehette ezt magával! – mondja a doktor. – Maga végtelenül fiatal, és sikeres ember volt. Most? Most majdnem meghal gyógyszer- túladagolásban.
A férfinak csurogni kezdenek a könnyei.
- A megbánás itt már nem segít!
- Tudom… - Suttogja elveszve a férfi. Magyarul beszél fura akcentussal.
- Mi a neve? Egyáltalán mit keres itt, hisz maga svéd…
- Soulness… - A férfi torka teljesen kiszáradt.
- Miért került ilyen szomorú sorsra? Mesélje el…
- Az egy hosszú, hosszú történet.
A doktor ránéz az órájára.
- Van időnk…
Soulness sóhajt egyet.
2. G.O.D

Innen átvenném a szót. Mindez alig egy év leforgása alatt történt. De kezdjük az elején:

A közönség tombolt. A színpad ráccsal volt elválasztva a publikumtól. Belül is, kint is vad dolgok történtek. Az együttes zenélt. Olyan Heavy Metal félét. Mindegyik tag élvezte kivéve a gitárost. Már nem nyújtotta neki azt a felhőtlen örömet a zenélés. Ő volt a legfiatalabb, mégis a legszomorúbb a csapatban. Ő írta a dalszövegeket is, amik gyakran igen halál- közelik voltak. Mint akinek megváltás lenne a halál. Mégis sok tinédzsert vonzott maga köré a svéd banda, a szomorú, olykor halálváró szövegeivel. A csapat 6 tagból állt: Friol- ból, a kopasz énekesből, Moilá- ból a barna hajú mellékénekesből, Laus- ból, a vérvörös hajú dobosból, Michá- ból a szőke hajú billentyűsből, Krismá- ból a basszusgitárosból, és Soulness- ből a akusztikus gitárosból. Ők alakították együtt a G.O.D együttest, vagyis a Guy’s Of Death- et. A koncertet hamar lenyomták, már mindenki teljesen kimerült az utolsó számra.

Igazából már régen Magyarországon kellett volna lenniük, de mivel az összes jegy elkelt a koncertre, és kicsi volt a helység pótkoncertet tartottak. Még itt voltak Bécsben, hosszú út várt rájuk az éjszaka. Mikor „végre” végeztek a koncerten, meghajoltak. A közönség „Back- et” üvöltözött, de a csapat tagjai már túl fáradtak voltak ahhoz, hogy még egy számot előadjanak. A közönség mégis megkövetelte. Az énekes hátranézett, felmérte a csapat tagjainak fáradtságát. Azok bólintottak. Előadtak még egy számot, az Icehearted Man- t, majd végleg levonultak. A lányok megrohamozták őket, autogramokért üvöltve, de az együttes türelme elfogyott, aláfirkantottak néhány fecnit, majd onnan is továbbálltak.

Egyenesen felbaktattak a turnébuszba. A csapat fele ment a bárba, amolyan „pihenés” képpen, a másik fele meg fent maradt a buszban aludni. Soulness a turnébuszban maradottak közé tartozott. A fáradtságtól már szinte remegett, lefeküdt a helyére és rögtön el is nyomta az álom. Még hallotta a csapat többi tagját, de már aludt.
Éjszaka ébredt fel arra hogy iszonyatosan fázik. Felvette a kabátját, és mivel a buszban kellemetlen piaszag terjengett gondolta kimegy, a levegőre. Nem ő volt az egyetlen, rajta kívül még egy embert talált kint. Michá- t. Soulness köszönésképp bólintott, majd Micha mellé ment.
- Hamar elaludtál. –Kezdte Micha, álmos vékony hangon.
- Fáradt voltam… - Hangzott sokkal mélyebb hangon a válasz.
- Én is… Eszméletlen ez a piaszag bent, nem? Állítólag Laus össze is hányta magát.
- Fúúúúj! –Soulness nevetni kezdett.
Micha vele nevetett. Aztán ismét komor hangulat lett úrrá köztük.
- Szerinted meddig fog az együttes élni? – Kérdezte Soulness a holdba bámulva, mely megvilágította sima arcát, és szeme körül a karikákat.
- Ha így folytatjuk nem sokáig…
- Nem akarsz szerelmes lenni?
- Nem az, nincs kibe.
- Nincsen kibe?
- Nem tudjuk, hogy most azért szeretnek, mert sztár vagy, vagy önmagadért.
- Micsoda bölcs megállapítás… - Gúnyolódott Micha.- Akkor… Szerintem menjünk be, és hunyjunk egyet, mert holnap Budapestre megyünk.
Soulness bólintott. Bent, hiába próbált aludni, nem tudott. Csupán csak mozdulatlanul feküdt, és szenvedő arccal bámult maga elé. Figyelte, ahogyan a hajnali napsugarak egyre nagyobb ívben csillannak meg az ablaküvegen. Aztán lassan lecsukódott a szeme…

3.Első találkozás

Mikor ismét felébredt, már javában úton voltak. A többiek már régen fent voltak, és szórakoztatták magukat. Soulness fáradtan felkelt, kinézett az ablakon.. Nem volt valami hosszú haja, de fürtjei voltak, méghozzá éjfeketék. Tökéletes harmóniában voltak olajzöld szemeivel. Hátrasimította a haját, és ásított egy nagyot.
- Jó reggelt mindenkinek! –Szólt csöndesen.
A többiek egykedvűen köszöntötték őt. Felállt, az ablakhoz sétált, és kinyújtóztatta a végtagjait.
- Mennyire vagyunk még messze? –Fordult a sofőr melletti emberhez.
- 5- 6 órányira…
- Nem gyakorolsz? –Friol megpaskolta a vállát. –nehogy, beégj mint a múltkor…
- Ha nem szakadt volna el a húr, tökéletes lett volna… - Sziszegte Soulness.
- Bal lábbal keltél fel? –Friol furán ránézett.
- Nem… - Válaszolta.
- Izgulsz?
- Fáradt vagyok…
- Aludj még…
- Ezektől? –A busz hátuljába nézett, ahol javába folytak a gusztustalannál gusztustalanabb fogadások.

Friol tanácstalanul viszonozta arckifejezését. A többi idő óriási unalomban telt. Soulness szövegeket írt, azokat szerkesztette, bár túl bénának tartotta őket ahhoz, hogy ebből bonusz- koncertet adjanak. De unaloműzésnek megfelelt.
Délután két órára értek Budapestre. A színpad már harcra készen állt. A turnébusz befordult a parkolóba, és megállt. Egy percnyi néma csönd, majd kinyílt az ajtó, és csapat tagjai kiszálltak, az összes átmeneti cókmókjukkal együtt. Beszívták a magyar levegőt. Igen, három hétig ez az ország lesz az otthonuk. Átmentek egy épületen. Az után már rajongók hada várta őket. A banda erőltetett mosollyal haladt végig a számukra szabaddá tett úton. Soulness a tömeget pásztázta. Hirtelen megpillantott egy lányt. Megdobbant a szíve. Megrázta a fejét, és tovább lépkedett. Mikor ismét visszanézett a lány már nem volt ott. Beértek a koncertterembe. Ismét a rácsok. Soulnesst a megszokott látvány fogadta, de valahogyan örömteli várakozás is vegyült a lelkében. Bent lesz e a lány? A várakozása ellenére gyorsan telt az idő, nemsokára elkezdődött a koncert. Az együttes az utolsó simításokat végezte, amikor Soulness hirtelen lelépett. Kilesett a közönségre, de a lányt sehol sem látta. Elszomorodva bandukolt vissza a többiekhez.
- Látom, a hangulatod meg van… - Gúnyolódott Laus.
- Ha, ha, ha… - Soulnesst teljesen lefoglalta a kudarc. Már fellépni sem volt kedve…
Mia volt az egyik legnagyobb rajongója a G.O.D- nak. Szinte minden relikviát begyűjtött ami velük kapcsolatos. Már az első pillanattól kezdve kiszúrta magának a komor gitárost. Valami ellenállhatatlan volt a pillantásában, amibe beleszeretetett. Most láthatta őket élőben először, fél órát tollászkodott a tükör előtt, meg volt az eredménye. Mikor odaért, pont akkor vonultak be az együttes tagjai. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy lásson is valamit de megérte. A gitáros éppen őt figyelte. Mindez csupán csak egy pillanatig tartott, mert Mia megbotlott, és elesett, eltűnt a tömeg sűrűjében. Alig várta már hogy beengedjék őket, a színpad elé akart menni a gitároson akarta legeltetni gyönyörű égkék szemeit. Ez nemsokára meg is történt. Meglepődött. Egy rácskerítés választotta el őket a színpadtól. Mindegy! –Gondolta. Teljesen belecsimpaszkodott a kerítésbe, és onnan figyelte az eseményeket. Nem kellett sokáig várni, elsötétedett a színpad, és előlépett az énekes. A többiek sehol. Aztán halk gitárszólamok kezdtek hallatszani bal oldal felől, majd feltűnt az együttes többi tagja is…

A koncert nagyszerű volt, főleg két ember számára. Soulness, Miát figyelte. Egy idő után a lánynak is feltűnt, hogy a gitáros csak egy pontra figyel, mégpedig rá, de azt hitte csak flörtölni akar vele, ezért nem vette komolyan… Később minden a feje tetejére állt. A koncerten a tagok kivételesen nagyon aktívak voltak, igyekeztek beszélgetni a közönséggel, sőt megpróbáltak magyarul is beszélni, több- kevesebb sikerrel. A koncert után mindenki kellemesen fáradt volt, úgy gondolták betérnek valahova inni egy kicsit. Az összes tag benne volt az ötletbe, bár tudták, hogy a buszba már nem együtt jönnek haza. Egyesek éjszakai életet élnek, méghozzá elég vadat, ebbe néhány ember nem kívánt részt venni.

4. Veszélyes éjszaka

A bárban már kezdtek szállingózni kifele a vendégek, de a tagok még bent röhögcséltek egy üveg sör vagy keményebb ital mellett, és persze mindegyikük totál részegen. Soulness is ittas volt, talán mindenki közül a legjobban. Összesen tíz üveg sört nyakalt be, és három pohár vörösbort. Ezek után ember legyen a talpán, aki ébren marad, és igyekszik józanul viselkedni.
Olyan hajnal körül lehetett már. Néhány tag kezdett álmosodni ők úgy döntöttek, ők mennek vissza aludni. Néhány itt maradtak. Laus, Micha, és Soulness is nekivágtak róni az utcákat néhány órával később, de mivel ők még legurítottak néhány dolgot, a turnébuszt megtalálni lehetetlennek bizonyult. Három óra keresgélés után fáradtan rogytak le egy padra.
- Jobb lett volna ott maradni… - kezdte kába hangon Laus.
- Ja… - Micha rábólintott, aminek következtében majdnem legurult a padról.
- Akkor ekkortájt dobtak volna minket ki a bárból… - szólt álmosan Soulness.

A következő pillanatban mindhárman röhögni kezdtek, ezzel felverve az éjszaka nyugodalmas csendjét.
Senki sem volt az utcán. Néhány perc múlva a társaság ismét elcsendesedett, és komoran pillantottak körbe.
- Fingom sincs hogy merre vagyunk… - Kezdte Soulness.
- Ti??? – hirtelen odalépett hozzájuk néhány lány. Soulness rögtön felismerte azt a csajt akivel a koncerten szemezett. Égett a szégyentől, de nem volt mit tenni.
- Eltévedtünk… - nyafogott Laus.
- Aha… - Az egyik lány összesúgott, a többiekkel, és a következő pillanatban óriási röhögéssel voltak.
- Nem találtok haza? –Röhögött az egyik. Akit viszont Soulness figyelt az csöndesen elvolt a háttérben. Mia csalódott volt. Azt hitte, hogy Soulness más, de tévedett. Soulness látta a csalódottságot a lány szemében. Szédülve felállt, és odalépett a lányhoz.
- Hello…- kezdte kábán mosolyogva a lány felé.
- Szia… - A lány sötéten kiábrándultan ránézett, majd visszahajtotta a fejét.
- Öhhh… - Soulness nem találta a szavakat. Így részegen még nehezebb volt udvarolni, mint józanul. Csupán csak annyit tudott tenni, hogy a lány mellé állt.
- Akkor meg is van, hogy a gitáros hol alszik! –A többiek óriási nevetéssel voltak de Mia lemondóan Soulnessre nézett.

- Remélem, ezt nem gondoltátok komolyan?? – kérdezett vissza.
- Dehogynem! –A többi lány meglepve nézett Miára. A barátnők között köztudott volt, hogy Mia, Soulnessre bukott. Nem értették most mi ez a hirtelen váltás.
- Na jó! –Mia végül beadta a derekát. Elvégre mi baj lehet abból, ha kedvenc gitárosa egy éjszakát nála tölt? Nem lesz semmi baj. –Akkor viszont induljunk, mert álmos vagyok!
Odatartotta a kezét, hogy Soulness belekapaszkodjon. Soulness már így is kettőt látott mindenből Mia kezét is csak harmadjára sikerült elkapnia. A lány unottan elkezdte vonszolni…

5. Pillantásból szerelem

- Na jó! Akkor most szépen bemész a fürdőszobába, és letusolsz, aztán lefekszel oda! –Utasította Mia, Soulnesst.
- Igenis! –Soulness szalutálni próbált, de megszédült és elesett.
Mia felsóhajtott, érezte, hogy ez lesz, de mégis remélte, hogy Soulnessnek még lesz annyi lélekjelenléte, hogy megmosakodjon. Elvégre összehányt ruhában nem alhat.
- Na gyere! –Segített felkelnie. Bevezette a fürdőszobába. –Segítsek?
- Megtennéd? –Soulness ahogy belépett, rögtön a vécéhez fordult, és belehányt.
- Uáááá!!!!! –A lány undorodva Soulnessre nézett. –Te tök részeg vagy!
Soulness nem szólt semmit. Aztán érezte, hogy egy gyenge meleg kar átfonódik a karján, és felemeli.
- Állj fel… - Suttogta Mia halkan. Soulness követte…

Néhány perc múlva már bent ömlött rá a víz a zuhanyzóban. Erre eszmélt fel. Egy kicsit felébredt, körülnézett, hogy merre van. A következő pillanatban meg már egy ágyban magát egy kinyúlt pólóban, és az alsónadrágjában, a haja nyirkosan bukott az arcába. Körülnézett. Miát figyelte, de lány látszólag észre sem vette őt. Megvakarta a fejét, és megfordult. Szinte rögtön elaludt…

Reggel fejfájásra ébredt. Felkelt, és hunyorgott. Nem tudta hol is van. Megpróbálta felidézni az emlékeit. Tegnap… Hol is volt tegnap? Bárban… Ok, ez logikus… - gondolta. –De melyik országban? –Úgy terveztük, hogy Magyarországra megyünk… - folytatta tovább. –Akkor Magyarországon vagyunk, de hol vannak a többiek? –Nézett ismét körül. –Egyáltalán hol van ő maga? –Felállt, és tett egy bizonytalan lépést. A háta elzsibbadt, iszonyúan kényelmetlen volt a kanapé, amin aludt. Betámolygott az egyik szobába, és a következő pillanatban lemeredt. Egy lány aludt az ágyban, észre sem vette, hogy valaki figyeli. Összeráncolta a homlokát. Megfordult, és kiment. –Merre van a fürdőszoba? –Benézett az egyik kis szobába, de ott csak a vécét találta. –Akkor a másik… - Nyitott be a másik szobába. –Ez az! –Mosolyodott el. Behajtotta az ajtót, és levetkőzött. Gondolta lezuhanyozik…
Észre sem vette hogy közben a házigazda felébredt.

Mia álmosan kinyitotta a szemét. Az ajtója nyitva volt, onnan tudta valaki járt itt. Felkelt. Örömmel tapasztalata hogy vége van az éjszakának. Viszont csalódott is volt. –Biztos van barátnője, akibe fülig szerelmes… - Az állát a térdére támasztotta. Felállt, megnézni mit csinálhat az áhított gitáros. Nem találta sehol. Mivel ő is álmos volt még, gyanútlanul benyitott a fürdőbe. A következő pillanatban meglepve bámult a zuhanyzóba, ahonnan egy borzos férfifej kukucskált ki. Ijedtében felsikoltott, Soulnessből meg kitört a röhögés.
- Mi van? Ennyire rémisztő vagyok? – nevetgélt nagyban Soulness, Mia még mindig majdnem elájult.
- Mi a franc… - suttogta remegve.
- Csak mintha a bátyád lennék! –Soulness még mindig mosolygott. Tetszett neki a lány rémültsége.
- Jó, jó… csak ne gyere ki!! –Nyüszítette Mia.
Soulness ismét nevetett. Kacagott. Úgy, mint még sohasem! Nevetett, ahogyan a lány szégyenlősen hátrálni kezdett, ahogyan furán kérlelte. Ilyet még nem érzett.
- Akkor…behoznál egy törölközőt…? Kislány…
- Persze! –Miának szinte megváltás volt, hogy kimehetett.

Az általa áhított férfi előtte zuhanyozott. Felkapott egy törölközőt, és bedobta. Soulness magára kanyarintotta a törölközőt, és kilépett. Mia akaratlanul is rápillantott. Végignézett a félmeztelen testén, a vállain, az alakján… Tátott szájjal bámulta. Soulness ismét vigyorogni kezdett. Ilyen pillantást még életében nem látott. Mia megrázta a fejét, vissza kellett térnie a „földre”. De mégis, mintha áram ütött volna belé, mikor meglátta Soulnesst. Ismét beleszeretett. Ismét ellenállhatatlannak találta. De úgy, mint még soha senkit sem.
- Hahó!!! –Soulness a lány felé közelített. Mélyen a szemébe nézett. Miát megbabonázták a világító zöld szemek. Vészesen közelített az arcuk, amikor… Mia elrántotta a fejét, és véletlenül beletérdelt a gitáros legérzékenyebb pontjába.
- Au… - Soulness szeméből könnyek törtek elő, a hangja is amolyan nyöszörgőssé lett. A következő pillanatban a földre bukott.
- Oh, bocs… nagyon fáj? – Mia lehajolt a fiúhoz, aki a fájdalmas pontját szorongatta éppen.
- Azt elhiheted… - Soulness még mindig könnyezett. Ennél fájdalmasabb másnaposságot el sem tudott képzelni. Lüktetett a fejében a fájdalom, erre tökön rúgják. Méghozzá elég pontosan. Eltelt egy kis idő, amíg összeszedte magát, és megpróbált feltápászkodni.
- Segí…-
- Ne! Hagyd! – Soulness nagy nehezen felült a kanapéra.
- Komolyan bocs… - Mia elpirult.
- Jó nincs semmi baj, el vagyok intézve… - Soulness rá se mert nézni a lányra. Ezután kétszer is megfontol mindent.

- Biztos minden rendben?
- Ja… - Soulness erőltetetten elmosolyodott. Ránézett Miára. - Még a nevedet sem tudom… - Suttogta.
Már megint iszonyatosan közel kerültek egymáshoz.
- Most nem tudok hol beléd rúgni…- Mondta Mia… Soulness szemei ismét leszögezték. –Mia…
Soulness nevetni kezdett, és elfordította a fejét. Már nem is érezte annyira a fájdalmat.
- Akkor kedves „diótörő” Mia… Jól elintéztél! – Kacagott megint fel.
- Nem volt szándékos… - Mia is nevetni kezdett.
- Tudom… - Suttogta Soulness. Véletlenül megérintette a lány kezét, és ismét egymásra néztek.
- A szemeid… - Dadogta a lány.

A következő percben Soulness közelebb tolta az arcát, és megcsókolta a lány remegő ajkait. Mián mintha áram futott volna végig, olyan hirtelen és kiszámíthatatlanul érte a gitáros csókja, hogy nem is vett levegőt.
El sem merte képzelni, hogy ők valaha is ketten egy pár legyenek, bár mindig is egy ilyen férfiról álmodozott, mint Soulness. Vagyis pontosan róla. Szinte rögtön eltolta magától.
- Ne ezt nem szabad… - Remegett a hangja is. Ránézett a fiúra, aki a szemeivel kutatta a választ a lány arcában. –Te egy sztár vagy, én meg a rajongód… Csak ennyi.

Soulnesst szinte sokkolta, hogy a lánynak mennyire igaza van. És hogy nem ő jött rá hamarabb. Mégsem volt lelkiismeret furdalása. Legszívesebben ismét megcsókolta volna a lányt, de tudta, hogy az minden határon túlment volna. Így hát hideg tekintettel ránézett Miára, de nem szólt semmit. Még érezte a lány gyümölcsízű ajkainak az ízét a szájában. Próbálta felidézni az elmúlt pillanatokat, és meg kellett állapítania, hogy onnantól kezdve, hogy engedte, hogy Mia elhozza ide magához úgy viselkedett akár egy… Egy őrült. Jobb szót nem tudott kitalálni. Valahonnan visszatértek az emlékei. Szégyellte magát, emlékezett rá, hogy Mia mosdatta meg. Őt, a nagy sztárt, akiért majdnem minden tini csaj odavolt a világon. Ennyire lesüllyedt volna? Ez volt az első eset.
- Kérsz valamit enni? –kérdezte a lány csöndesen.

Soulness megrázta fejét, és felállt. Elég kellemetlenül érezte magát, minél hamarabb el akart innen menni. Valami miatt fontos volt számára, hogy Mia előtt megtartsa a maradék tekintélyét is, ha még maradt belőle egyáltalán. Mia eközben kiment a konyhába, fejét halkan hozzákoccintotta a hűtő ajtajához, és azon gondolkozott, miért éppen Soulness- be szerelemes. Igazából örülnie kellett volna, mert milyen jó is már hogy a kedvenc G.O.D- nak az egyik létfontosságú tagjával csókolózott. De elégedetlen volt. Ránézett a mosogatóra, amiről visszaverődött az arca. Többet vártam…, gondolta. Legszívesebben felpofozta volna magát. Miért mit várt? Soulness beleszeret, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Ennyire hülye azért nem lehetek! - suttogta, és letörölte könnyeit.
Soulness körülnézett a házban. Valahogyan a lakástelefonhoz tévedt. Ott volt egy telefonszám kiragasztva MOBILOM felirattal. A Mobil az rendben… De az om? –Soulness végigsimította az állát, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kitépett egy fecnit az asztalon lévő jegyzetfüzetből, hogy felírja a számot.


6. A búcsú

Mia sok ideig nem szólt Soulness- hez, a fiú sem kereste a lány társaságát. Dél körül Soulness már nagyon unatkozott. A TV- ben csak magyar nyelvű csatornák voltak, az MTV- t pedig már végképp unalmasnak találta. Mia kint töltötte az időt a konyhában, csak hogy ne kelljen beszélnie a gitárossal.
- Nekem mennem kell, csak nem tudom, merre találom a buszunkat… - Kezdte rekedtes hanggal Soulness. Nem ment be a konyhába, csak megtámaszkodott az ajtóban.
- Rögtön indulunk jó? –A lány rámosolygott, amiről Soulness szinte rögtön megállította, hogy nem szívből jött, mint a többi. Mia rögtön felkapta a kabátját. Soulness felvett egy sapkát, és napszemüveget, amitől egy űrhajósra emlékeztetett. Hamar elindultak, Mia felcsörögte a barátnőit, akiknél a többi tag aludt, hogy ideje lenne visszajuttatni a fiúkat. Éppen a téren várakoztak a többiekre, mikor megpillantotta az anyját, Rögtön elöntötte az izgalom, az anyja mire fogja vélni, hogy fiúval van, és ami ennél is jobban idegesítette felismeri e azt aki mellette áll? Az anyja szinte rögtön megpillantott a lányát. Odasietett.
- Szia…sztok.. –Elkerekedett a szeme mikor megpillantott a lánya mellett a fiút.
- Szia anyu… - Mondta Mia, úristen most mi lesz arckifejezéssel.
Soulness időben vette a lapot, ezért köszönés gyanánt egy kicsit meghajolt a nő előtt.
- Ő…öööö… Sandrának az unokatesójának a barátja…
- És hogyhogy így együtt? –Mia anyja tovább puhatolózott, de most Soulnesstől várta a választ. Soulness nem értett semmit a számára „értelmet motyogásból”, de a hölgy nézéséből kitalálta hogy őt kérdezi. Próba szerencse alapon megrántotta a vállát.
- Torokgyulladása van… - Igyekezett Mia a magyarázattal, mielőtt az anyja kinyitotta volna a száját.

Az anyuka bólintott, bár nem nagyon hitte el a mesét.
- Akkor én megyek is… - Mondta, azzal otthagyta a két fiatalt.
- Juhj! –Sóhajtott fel Mia, és leomlott a mögötte lévő padra.
- Mi van? –Soulness is helyet foglalt mellette.
- Semmi… - Mia alighogy kimondta, már jöttek is a lányok.
- Akkor végre szétválik a szerelmespár…- Sandra, Miára és Soulnessre nézett. Miának eszébe jutott a csók. Elvörösödött.
- Induljunk… - Soulness hátul beszélgetett a tagokkal, persze svédül, és valamin komolyan vitatkoztak. Mia csak szótöredékeket, hallott nem sokat ismert a svéd nyelvből, de néhánynak azért tudta a jelentését. Például többször is említették a lányok szót, erről következtetni tudott hogy róluk folyik a férfias csevely. Mikor megtalálták a buszt eljött a búcsúzás pillanata. A tagok integettek a lányoknak, néhol még egy- egy ártalmatlan puszi is elcsattant. Soulness fekete borzos fejével intett Miának. A lány, és ő félrementek.

- Szóval…- kezdte zavartan. –Köszönöm, hogy nálad aludhattam… Meg mindent…
A többi tag fürkészve figyelte a félrevonult párt. Néhány pillanat múlva óriási dolog történt: Mia pofonvágta Soulnesst. A tagoknak tátva maradt a szájuk, hát még a barátnőknek. Mi történt ez alatt az egy nap alatt köztük??? Ezután azt várták, hogy Mia otthagyja a „megbecstelenített” férfit, meg is kísérelte mikor Soulness a keze után kapott.
- Várj… - Suttogta, látszólag meg se kottyant neki a pofon. Mia feldúltan ránézett. –Tudom hogy most mindennél jobban utálsz… De…
- Igen? Mit akarsz még mondani? Ezek után gyűlöllek… - Mia szinte sziszegett. - Játszadoztál velem, mint egy játék babával!!! A csók is ez is hülyeség volt! Tudhattam volna! –Mia már üvöltött, ezt mindenki hallotta. A bandatagok, és a lányok is.
- Éppen ez az, hogy nem… - Soulness halkan suttogott, ránézett a lányra.

- Hogy mi van?!
- Ne tudom, hogy mennyire hihetek magamnak… - Soulness érezte a gyomrába ezernyi pillangó szál, igazából sosem érzett ilyet, igyekezett ésszerűen viselkedni, de ahányszor megkísérelte mindig úgy került ki belőle mint egy kis pelenkás.
- Nem értelek… - Hazudta Mia, visszafordult, és nézte Soulness hogy küszködik a szavakkal, hogy vívódik a gondolatokkal.
- Én sem értem magamat… - Suttogta a gitáros, valahonnan úgy nézett a lányra, mint aki a következő percben bőgni kezd.
- Akkor viszlát! –Mia elengedte Soulness kezét, és visszament. Soulness csak állt, és bámult, kereste a helyes szót ami meghatározhatná lelkiállapotát, de nem talált rá megfelelő kifejezést.

Kikosarazás? Esetleg ejtés? Nem ezek csupán szavak voltak ahhoz képest amit érzett. Mire észbekapott, már régen a buszukban voltak, ő egy üveg sört tartott a kezében, de bele sem ivott.
- Beteg vagy Soulness? –Friol gyanúsan méregetni kezdte barátját, aki elgondolkodva megrázta a fejét.
- Dehogy, Friol nincs semmi bajom csak…
- Kifárasztott az éjszaka… - Kezdte Micha. –Mesélj el mindent! Tudni akarom mi zajlott le köztetek… - mint ha egy női pizsama partin lenne az ember. Csak itt nem a fiúk, hanem a lányok a témák, és nincsenek arcpakolások, meg egy csomó minden mint a rendes amerikai lány- buliknál. Soulness mégsem hitt a fülének. Számoljon be a csókról, arról hogy…hogy… Itt elakadt.
- Mi?
- Na kezd már el, csak annyit láttunk, hogy kaptál egy pofont… - Krisma kinézett az éppen olvasott könyve mögül.

- Miért kéne elmesélnem, hogy mi zajlott köztem és Mia között?! –Soulness felháborodva pattant fel. A bandának ugyan is meg volt az a rossz szokása, hogy szerettek társuk magánéletén rágódni, és ez alól Soulness élete sem lehetett kivétel, hiába is akarta a gitáros védeni, ami az övé.