Falak, avagy metafizikai értekezés a biztonságról

Elgondolkozott-e azon valaha is, hogy miért ülünk a buszon az ablak mellé, vagy hogy miért kapaszkodunk a korlátba, miért nézünk hátra, amikor tudjuk jól, hogy senki sincsen mögöttünk? Minden eszköz, mely tudatos, vagy automatikus mind egy cél szolgál, a biztonságot. De mi a biztonság valójában. Ha kérdezném Önt, hogyan fogalmazná meg? Talán felsorolna pár biztonságtechnikai eszközt, melyek védik az ingóságait? Vagy eszméket említeni, esetleg hitet? A biztonság egy olyan tudati illúzió, mely minden ember saját magának fejleszt ki. Az eszközök és eszmék, csak azért védenek minket meg, mert hiszünk bennük. Vak bizalommal, fordulunk a riasztókhoz, a szenzorvizsgálókhoz, érzékelőkhöz, Istenhez, az egyházhoz. Talán sokan most eretneknek fognak tartani, de minden általam felsorolt biztonságot szolgáltatót, az ember teremtette saját magának. Azért alkotódtak meg, hogy higgyünk bennük. Nem kívánok síkra szállni a szolgáltató cégekkel, sem az egyház tanaival. Ehelyett inkább bemutatok egy képzelt beszélgetést a biztonság metafizikai mivoltáról:

Szereplők: Péter, Tamara, Laura
Koruk, vallásuk, előtanulmányaik, munkahelyük, identitásuk lényegtelen. Kor: 2009 egyik estéje. Helyszín: egy külvárosi kávézó. Csendes, szinte néptelen. Kint esik, melankolikus hangulatot kelt. Alapszituáció: Péter és Laura ismerik egymást régről. Tamara Laura régi ismerőse. A nevek egy előző művemből lettek átvéve, nincsen logikai átfedés a kettő között.

- Szép estét!
- Szia Tami. Engedd meg, hogy bemutassam egy kedves ismerősömet, Nagy Pétert
- Nagy Péter! - nyújtottam kezet.
- Horváth Tamara.
- Talán érdekesnek találhatja a kialakult szituációt, de biztosíthatom, ártatlan vagyok benne.
- Köszönöm, de ismerem a találkozás előmenetelét.
- Kezdhetném rögtön azzal, amiért valójában találkoztunk, de nem kívánok ennyire előre rohanni. Az túl száraz lenne.
- Kérhetném, hogy ne ossza be az időmet, de tulajdonképpen ráérek.
- Köszönöm. Nem fogom elvinni a beszélgetést egy sablon irányba.
- Azt semmi sem tudja garantálni.
- Ne értsem félre, nem tartom fel tovább a szükségesnél.
A pincér odajött és kértünk 3 italt.
- Szerintem tegeződjünk, hisz nem a hivatalban vagyunk.
- Egy hölgy kérésének nem lehet nem eleget tenni.
- Ha megbocsátotok, most egy kis időre el kell mennem.
- Persze menj csak - szólt Laura.
Miután hallótávolságon kívülre ért.
- Szerinted?
- Eddig nem volt olyan ember, akivel ne boldogultam volna. Játszhatunk kettő az egyhez, vagy biztonsági játékot is. Tudod, melyik híve vagyok.
- Nem kell letámadni!
- Akár át is veheted.
Lépteinek zaja hallatszott. Leült velünk szemközt.
- Laura túl agresszívnek tart, így lehet, kénytelen leszek neki átadni a szót.
- Én nem ezt mondtam.
- Ajánlatom a következő. Ha túl arrogáns lennék, csak belém kell fojtani a szót. Szóval.
Amiért ma itt összejöttünk, az egy eszmerendszer fizikai megvalósulása. Az emberek szeretik, ha az általuk használt eszközök, vagy vallási dogmák visszaigazolást nyernek. Úgy tudom Te is is magadénak vallasz bizonyos esznéket.
- Igen. Saját biztonságom érdekében teszek lépéseket, bár eddig a visszajelzések elmaradtak.
- Mielőtt félreértés esne, nekem nem áll szándékomban megváltoztatni a szükségesnek vélt lépéseket, vagy felülbírálni azokat. Én csupán egy eszmerendszert képviselek.

- És mi célt szolgát?
- Nagyon leegyszerűsítve egy falat húz fel az emberek köré.
- Egy falat? Miért van szükség falakra?
- Mint mondottam volt a fal, csak egy egyszerű kifejezés rá. Valójában egy mentális védőmező, ami mindent embert véd a világgal szemben.
- Vagyis?
- Az emberek félnek. Mindenki fél valamitől. Aki azt mondja nem fél semmitől, az hazudik. Ezt a félelmet a századok tették belénk. A fallal nem is lenne probléma, de sokan azt hiszik ez a fal adja nekik a legnagyobb biztonságot. Mögéje húzódnak és onnan tekintenek a világra. Valakinél ez vastagabb, valakinél vékonyabb, de mindenkinél van. A félelmünk építi, és a tudásunk bontja le. Eddig nem találkoztam olyan emberrel, akinek sikerült volna lebontania teljesen a falat. Létezik köztes megoldás is. Vannak személyek, kikkel szemben lebontjuk, de amint elválunk tőlük, azonnal visszaépítjük. Felépíteni egy pillanat műve, lebontani pedig akár évek műve is lehet, ha sikerül egyáltalán.
- Én ezzel nem értek egyet. A biztonságérzet nem egy zárt térben nyilvánul meg. A fal, csak bezártságot eredményez, ami elzárja az embert másoktól. Ilyen formám viszont természetes reakció a távolságtartás.
- Az, hogy nem élvezi mindenki rögtön a bizalmunkat, nem jelenti azt, hogy el is kell zárkózni mindenkitől. Mindenkitől, kell egy bizonyos fokú nyitottság. Ez egy vékonyabb rész a falon. A viselkedési normák, nem mások csak olyan képek, amit láttatni akarunk magunkból és tökéletesen alkalmasak arra, hogy eltakarják a fal vastagságát.
- Ebből most arra is következtethetnék, hogy ülésed, megjelenésed, beszéded csak arra szolgál, hogy közöld velem, nem áll szándékodban semmit sem közölni?
- Ez is lehet egy megközelítési alap. Bár annak nem sok értelme lenne. Csak azért idejönni, mert közölni szeretném: nem áll szándékomban semmit se mondani. Nem, nincsenek ilyen szándékaim. A fal ennél egyszerűbb cél szolgál.

- Felfogja a félelmünket? Nem, biztonságérzetet ad.
- Pontosan. Megvéd minket a csalódástól.
- A csalódástól mindenki nem mindenki fél. Aki nem bukik, az nem tud felállni.
- Ez valóban így van. Senki se szeret csalódni. Vegyünk egy átlagos ember. Mondjuk engem. Mint mindenki, így én se szeretek csalódni. Ezért általában csak biztosra megyek. Bár ez, rengetek időt vesz igénybe, és elég sok mindenről lemaradok ezáltal. De a falak azt súgják: ne kockáztass, és akkor nem veszítesz. Minden csalódás csak vastagítja a falat. Ez a folyamat addig mehet, amíg valaki teljesen önmagába fordul. Annyira félni kezd az élettől, hogy nem bír tovább mit kezdeni vele. A csalódás olyan, mint a hosszú távú banki lekötés. Lassan indul, de mindig hozzá kell tenni, a növekedés végett. Egy idő után a növekedés beindul és egyre gyorsabban és gyorsabban. De mi most nem ezért vagyunk itt. Folytassuk a példálózást velem. És az én csalódásaimat általánosítsuk minden emberre. Érintsünk főbb csalódási felületeket: munkahely- karrier, magánélet- párkapcsolat, hobbi- sport-önmegvalósítás.

- Szerinted csak ez a három terület van?
- Nem ezek a legfőbb területeket. Az átlag emberek ezen három területen élik le az életüket. Nem térek ki speciális csalódásokra, mert mint mondottam volt ezeket kivetítjük a közre. Az első és sok ember számára a legfontosabb a munkahely, karrierrel összevonva. Lényegtelen hol és milyen beosztásban dolgozunk. Majd mindenki alkalmazott. Még a felső vezetők is. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de Ők is alkalmazottak. Amikor egy kérdőíven a munkahely kérdésénél az van írva: hogy vezető, vagy alkalmazott, az hibás. A helyes kérdés, alkalmazott, vagy tulajdonos. Az alkalmazott szféra magával hozza a megfelelési kényszert. Meg kell felelnünk az eggyel felettünk lévő vezetőnek. Ha ez nem sikerül, akkor ez akár a munkánk elvesztésével is járhat. A munka elvesztése pedig egy csalódottságot ad. Persze van akit nem ráz meg a munkahelye elvesztése, de elég sok ember lenne most gondban, ha hirtelen elbocsátanák. A csalódottság, hogy nincs munkánk eredményezheti, hogy elszalasztunk egy újabb kínálkozó munkalehetőséget. Csalódottságát megpróbálja felejteni valamilyen segédeszközzel. És már el is indult a kamatozó csalódottság. Az alkalmazott többsége hajlamos a depresszióra, amit csak táplál az élet minden területéről összeszedett csalódás. A néhai örömök csak azt vetítik eléjük, hogy a sikerült mellett mennyi minden nem sikerült.

- Azért ennyire nem kellene leírni az alkalmazottakat. Első ránézésre te sem vagy egy cég tulajdonosa.
- Valóban az alkalmazotti szférába dolgozom. De miután nekem megszűnt a munkám két óra múlva volt másik. De ha most se lenne, akkor foglalkoznék azzal a céggel, amit nem néznek ki belőlem. Szerintem az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy munkahelyen dolgozva egy lábon álljon. Az egy munkahely kizárólagos jövedelem forrás, ami kényszerít minket a megfelelésre. A munkahelyből származó jövedelem nem más mint egy hosszú távú probléma rövid távú megoldása.
- Ezt úgy mondod, mintha Te tudnád a megoldást a világ megváltására.
- Ha tudnám, már megváltottam volna. Nem ez egy olyan dolog, amit mindenkinek magának kell megoldania. Én tudom, mit kell tennem azért, hogy az én életem olyan legyen, amilyennek én szeretném tudni.
- És mi lenne a hosszú távú probléma hosszú távú megoldása.
- A fal biztonság érzetet ad az embernek, melyet Ő a munkahelyének tulajdonít. Sokszor halljuk: Nem panaszkodom, mert van munkahelyem és ez a lényeg. De amit ez a biztonságérzet elmúlik, vagy gyorsan feláll, vagy enged a megfelelésnek és csalódni fog. Nehéz lenne olyan embernek elmagyarázni a hosszú távú megoldást, akiknek a munkahely szent és sérthetetlen. A munkahely a magánélet és a hobbi szinergikus kapcsolatban áll egymással. Egymás hatását erősítik. Ha valaki sikeres a munkahelyén, akkor sikeres a magánéletben is és a hobbijában is.
- Én ezzel se értenék egyet. A kettőnek, szerintem semmi köze egymáshoz. Azért, mert valaki sikeres a munkahelyén, még nem biztos, hogy a magánéletben is az.
- A fal egy tudati béklyó. Ha az élet valamely területén sikerek vagyunk, akkor az át fogjuk ültetni a többi területre is. A siker mindenkinek más. Számomra siker, ha kirúgnak egy munkahelyről. Miért, mert akkor kénytelen vagyok jobban keresni. Amíg egy cégnél dolgozom, addig túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy jobbat keressek. A szakítás, nem más, mint annak a biztosítéka, hogy nem illettünk egymáshoz. Nem Ő volt a nagy Ő. A siker egy fogalom, mindenki másként értelmezi.
- És a magánélet?
- Sokan nem ismerik el, de a párkapcsolat teszi a legnagyobb nyomást az emberre. Ha van azért, ha nincs azért. Párkapcsolatban élni ma már státuszszimbólum. Ha valaki mellett nincs valaki, akkor Ő már nem számít annyira sikeresnek. Téveszme az, hogy a foglaltak irigyen néznek a szabadokra, mert Ők azt tehetnek, amit akarnak. Azért téveszme, mert ha így lenne, akkor a foglaltak, mind szabadok lennének. Ha valaki egyedül van, akkor egyfajta csalódottság lesz rajta úrra, a „nem kellek senkinek” érzés. Ezt az érzést is a fal táplálja. Nem tesz lépéseket, nem köt ismeretségeket, mert nem akar csalódni, fél a visszautasítástól. A fal által keltett biztonságérzet nem engedi bizonytalan lépések megtételére.

- Te párkapcsolatban élsz?
- Nem. Nagyon sokan nem tudnak különbséget tenni az egyedül lét és a magányos lét között. Azért, mert valaki egyedül van, nem feltétlenül magányos és lehet valaki magányos, attól függetlenül, hogy párkapcsolatban él. A legtöbb rossz párkapcsolat azért nem ér véget, mert az emberek félnek egyedül lenni. Sokan hiszik, akkor rögtön magányosak is lesznek. Az emberek félnek a magánytól. A magány csalódottságot eredményez. És minden csalódottság újabb csalódottságot eredményez. Ezért egy esetleges szakítás után belerohannak egy másik kapcsolatba. Ezek a kapcsolatok sokszor nagyon hamar véget érnek. Utána megint belerohannak egy másik kapcsolatba, ami szintén hamar véget ér. Ezek mind csalódottságot eredményeznek. Illetve egy új párkapcsolat kétirányú. Amennyiben nem bocsátkozunk feltételezésbe egy kapcsolat elején, úgy szépen is alakulhat. De amint elkezdünk, magunkban kialakítani egy képet, hogy a párunk milyen legyen elindulunk a csalódottság felé. Olyan pár amilyet megálmodunk magunknak, valójában csak a képzeletünkben él. Amennyiben elmondjuk a párunknak, hogy mi milyennek képzeljük el a nagy Őt, akkor Ő megpróbál olyanná válni. De ez megint megfelelési kényszer. Ezek a dolgok pár hónap alatt kibuknak, és a rózsaszín köd lehullásával jönnek a szürke hétköznapok. És sokan élnek rossz kapcsolatban, mikor párjuk csak halovány árnyéka annak, akit Ők elképzeltek. Alkalmazkodni és megfelelni nem ugyanaz. Egy jól működő párkapcsolathoz valóban mindkét félnek áldoznia kell, nem elég, ha csak az egyik. Az is egy tévedés, hogy egy jól működő kapcsolatban mindkét ember megmarad olyannak, mint amilyen előtte volt. A rózsaszín köd sok mindent megszépít és elfogadtad a másikkal, de ez elmúlik. A párkapcsolat egy olyan biztonságérzetet ad, mely elhiteti velünk, hogy van valaki, aki megoldja helyettünk az élet adta kényes helyzeteket. Erre nem volna szabad alapozni. A párnak nem feladata megoldani az én életemet. Ezért félnek az emberek az egyedülléttől. A fal elhiteti velünk, hogy a pár segíteni fog, akár tud, akár nem. Amennyiben a pár nem alkalmas\ képes segíteni egy problémában rögtön csalódottak leszünk. A csalódottság által párunk veszít nimbuszából. És sok ilyen nem képes\alkalmas szituáció tönkre is teheti a kapcsolatot. Az hamis biztonság, mikor egy rajtunk kívüli személyre kell alapoznunk az életünket.

- Ha ezt ennyire borúsan fogjuk fel, akkor minek egyáltalán párkapcsolat?
- A valódi biztonságérzet nagyon hasonlít a szerelemre. Amikor beleszeretsz valakibe, akkor azt csak te tudod, csak te érzed. Ez lehet csak órákig tart, mert odarohansz Hozzá és elmondod Neki. Az én meglátásom szerint ez egy nagy ostobaság...
- Ostobaság egy olyan embernek azt mondani szeretlek, kit valóban szeretek?
- Igen. Mi történik, miután kimondtátok a szót. Három dolog lehetséges. Az első és legrosszabb, hogy Ő nem szeret. Akkor csalódsz. Felépíteni hetek hónapok munkája volt, lerombolni egy pillanat. Ekkor két dolgot tehetsz: vagy megpróbálsz megfelelni és feladod magad, vagy megpróbálod elfelejteni. Mindkettő csalódottságot okoz. Második és legjobb. Ő is azt mondja, hogy szeret, és te hiszel neki. Ekkor nagy valószínűséggel rózsaszín köd jön, és ez kissé felelőtlenné teszi az ember. Egy idő után- ez általában mikor a kimondott szó után egyedül lesz az ember-a fal figyelmezteti. A saját biztonság elkezd befurakodni a rózsaszín ködbe. A rózsaszín köd szinergiát fog eredményezni, ha minden jól megy. Harmadik eset. Amikor viszont mondja, viszont, Te nem hiszel neki. Morális aláássa a köztetek lévő kapcsolatot. Feltételezésekbe bocsátkozol és ezekben nagy valószínűséggel csalódni is fogsz. Én azt szoktam mondani a boldogsághoz, két dolognak kell egyszerre egy időben teljesülnie. Amikor kimondja a „szeretlek” szót a szemembe nézzen, és én higgyek Neki. Ha a kettő közül nem teljesül valamelyik, akkor nem igaz a szó. Nem azt mondom, hogy a párkapcsolat csak hátrányokkal jár, sőt nagyon is építő jelleggel hat az emberre, de nem szabad minden biztonságérzetünket ebbe táplálnunk. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor hajlamosak vagyunk a fal vészszavát figyelnem kívül hagyni.

- Te voltál már egyáltalán szerelmes?
- Voltam. És csalódtam is. Tudom, milyen az, amikor hamis képzetekkel biztonságba helyezem magam, aztán egy csapásra véget ér minden, és amit addig felépítettem hirtelen semmivé válik. Bízni kell, de rá alapozni nem szabad. Legyen egy plusz a sajáton felül, de helyettesítse a sajátot. Kíváncsi lennék, hogyan alakulna a világ, ha most mindenki szakítana a párjával. Mennyien lennének képesek az önálló életre. Szakítás után a szinergia kétféle lehet. Vagy a bánatot munkába folytja és ezáltal jobb lesz benne, vagy azt is elrontja és lehetőséget kap a teljes újrakezdésre. Ismét kiemelném: a szakítás és az elbocsájtás nem feltétlenül rossza dolog. Eredője lehet egy jobban működő életnek. Te hiszel a sorsban, vagy hiszed a magad ura vagy?
- Magam alakítom az életem.
- És ezt mire alapozod?
- Nem vagyok annyira szentimentális, mint Te. A döntéseim, a cselekedeteim, a biztonságérzetem, azért olyanok, mert én olyannak én olyannak alkottam őket.
- Ha most megszűnne a munkahelyed, mit tennél?
- Elmennék egy másik munkahelyre dolgozni. Mindig szükség olyan végzettségű emberre, mint én vagyok.
- Az „olyan, mint” összehasonlítási alap eredményezi, azt, hogy vannak rajtad kívül mások is, kik bírják azt a képesítést, mint Te. Vagyis, ha hibázol, akkor keresnek egy jobbat.
- De én nem hibázok.
- Megfelelési kényszer. A főnököd minden szavával egyetértesz?
- Nem, vannak dolgai amit én másként csinálnék.
- De ettől függetlenül, neked úgy kell csinálni, ahogyan Ő mondja. Mi a hobbid?
- Szeretek hétvégenként kirándulni, illetve szeretek táncolni.
- Társas, vagy szóló?
- Társas.
- A tánchoz nem nagyon értek, így nem kérdezem meg, milyen stílust képviselsz. A partnereddel mióta táncoltok együtt?
- Közel 5 éve. De ne gyere nekem azzal, hogy ha most le kellene cserélnem, akkor mennyi ideig nem táncolnék, vagy mennyi ideig tartana ugyan erre a szintre eljutnom.
- Nem fogok. A társas táncot eleve két emberre koreografálták, így eredményezi a két emberiséget. Ebben az esetben a társ nem biztonságot ad, arra vonatkozóan, hogy jobban csináld, hanem eleve a lehetőséget adja magára a csinálásra nézve. Plusz biztonságérzet ebben az esetben csak akkor lenne, ha lenne még egy partnered akivel titokban gyakorolsz, arra a eshetőségre gondolva, hogy a mostanival történik valami. Az én hobbin az írás, a modell- makett-puzzle, szóval minden, amit egyszer kiraksz-összeraksz és utána szép. Türelmet tanít mind a kettő. Nem leszek ezektől nagyobb biztonságban, de megtanítanak várni. Gondolkodni és előre tervezni. Egy modellnek nem lehet csak úgy nekiugrani és összerakni. Egy írást nem lehet csak úgy megírni. Minden egyes műnek lelke van. Érezni kell. Beszél hozzád. Elmondja a mondanivalóját. És amikor megérinti a lelked, akkor megérted miről szól. Megtanít érteni és érezni. A fal gátolja az ilyen érzelmi befolyást. Nem enged be az írások és modellek lelkét. A fal száméra az írás csak betű, a modell csak egy tárgy, nem látja szépségét. A fal eldönti helyettünk, hogy nekünk az nem kell. Nem táplál biztonságot, ezáltal nem kell beengedni. A fal mely elménket határolja, csak olyanoknak enged bebocsátást, melyek a hamis biztonságérzetünket táplálják. Ez a kishitű, az egyszerű embereknek egy nagyon jó védekező mechanizmus, de azoknak, kik nem csak hiszik, hanem tudják is, hogy többet annál, minthogy a sodródó árban elkapjanak egy- egy gallyat. Az élet bármilyen terültén nem a biztonságot fogják keresni, de meg fogják találni azt. A biztonság egy eszköz. Egy eszköz, melyet használni kell és nem alávetni magunkat. A biztonság illúziója nem oldja meg a problémáinkat, csak segít meghozni egy olyan döntést, ami gyors de nem biztos, hogy jó megoldást jelent az élet apró kihívásaira. Nem akarok senkit sem kockáztatásra biztatni. Aki nem ismeri a kockáztatás szabályait, annak csak a biztonságot tudom ajánlani. De a biztonság nem minden. Legyen egy állandó stabil pont, de ez legyen minden.