Fájdalom

A férfi ütemesen verte a kerítésoszlopot, már fájt a válla, de nem hagyta abba. Minden fájdalmát belevitte az ütésekbe. Fáradt volt, de nem törődött vele, azt szerette, ha estére olyan fáradt, hogy szinte elájul és nincs ereje gondolkodni. A fizikai fájdalom jólesett neki, mert a testére figyelt és a lelke el volt nyomva egy kis időre.
Egyre nagyobbakat ütött az oszlopra. Az izzadság belefolyt a szemébe és csípte azt a sós lé. A kézfejével letörölte a homlokáról, aztán folytatta az ütemes kopácsolást, de kiesett a ritmusból és a kalapács lecsúszott az oszlopról és a lábszárát érte a hatalmas ütés. Fölordított a fájdalomtól és egy pillanatra nem volt számára más csak a fájdalom. Behunyta a szemét és élvezte ezt a pillanatot. Most nem gondolt arra a fájdalomra, ami hetek óta gyötörte. Mikor újra tudott gondolkodni és lenézett a lábára a nadrágján vérfoltot látott megjelenni. Szabaddá tette a területet és a látványtól szédülni kezdett. Pár perc múlva tért magához. A telefonja után nyúlt, először habozott, majd mégis tárcsázott és a mentőket hívta.
A két mentős elszörnyülködve rögzítette a lábát és rögtön fájdalomcsillapítót akart neki adni. Hevesen tiltakozott, de végül a kocsiban egy maszkot nyomtak a szája elé, ami kellemes bódulatot hozott. A kórházba érve már nem bánta a csillapítót, sőt amikor a friss levegőt szívta már hiányzott is. A kórházi gépezet gyorsan magába szívta és az események tőle függetlenül sodorták. Egy aláírást adott, hogy megoperálhatják és már vitték is röntgenre, vért vettek tőle, levetkőztették és tolták be a műtőbe, ahol nyugtató szavakat hallott és megszűnt számára a világ. 
Először újra a fájdalmat érezte, aztán kinyitotta a szemét. Mozdulni sem bírt, mert az egyik keze le volt rögzítve és infúzió folyt bele a másik oldalon vérnyomásmérő mandzsetta fújódott föl éppen és az ujján egy kis csipesz volt. A szája száraz volt, beszélni próbált, de hang nem jött ki a torkán. Köszörülte néhányszor, amitől hányingere lett. Szerette volna a kezét a szájához emelni, de nem tudta ezért nagyokat nyelt, majd köhögni kezdett. A szemei könnybe lábadtak és a könnyfüggönyön át látta, hogy valaki mellé lép és a fejét erősen nyomja oldalra, ahol egy papírvattát tart elé és erőteljesen felszólította, hogy köpje ki. Ő a felszólítás ellenére inkább le akarta nyelni a hányadékot, de az félrement és most az oxigénhiánnyal küszködve próbált levegőhöz jutni. Szívta a levegőt, majd köhögni próbált, de semmi levegő nem ment be csak a hányadék, a légcsövébe és ettől köhögni kellett és újra levegőt akart venni és az oxigén csak nem ment le. A szívó próbálkozásra megint csak a hányadék tódult befelé. Már az ájulás szélén volt, mikor a csövet megérezte a torkában és a zümmögő hang a felszabadulást is meghozta, végre oxigénhez jutott és igaz még mindig csak köhécselve, de kapott annyi levegőt, hogy az agya kitisztult. Kinyitotta a szemét és egy fehér ruhás nővért látott maga mellett, aki a csővel a kezében állt.
- Megijesztettél! – mondta neki szemrehányóan, majd egy nedves törlővel megtisztogatta az arcát.
Jólesett neki a hűvös érintés, és amikor abbamaradt szerette volna azt mondani, hogy ne hagyja abba, de a próbálkozása megint kudarcba fulladt, nem jött ki hang a torkán.
- Még nem igazán tudsz beszélni, de lassan vissza fog jönni a hangod, ne izgulj. –
Megköszörülte a torkát és suttogva bár, de ki tudta mondani.
- Köszönöm. – közben a lányra nézett, aki mosolygott.
- Jó hallani a hangodat. Bocs. Most már nem tegezhetlek. Tudja, amikor a betegeim nincsenek maguknál tegeződve szólítom meg őket. – végig simította a homlokát.
Peter egy pillanatra úgy érezte, hogy visszatért az életébe az érzés és belesimult abba a tenyérbe az arcával, aztán először a lábában jött vissza a fájdalom, majd azt is elnyomta az emlékek fájdalma. Újra érezte a hiányt és a mellkasában a nyomást. A hatalmas kőszikla újra a mellére telepedett. 
A lány látta a férfi arcát megrándulni és arra következtetett, hogy nagy fájdalmai vannak, ezért elrohant fölszívni egy nagy adag fájdalomcsillapítót. Azt nem tudhatta, hogy az a fájdalom, amit most a férfi érez egy-két injekcióval nem csillapítható.
Peter hallotta a csacsogó lányt és azon gondolkodott, hogy hová valósi lehet. Az idegen akcentust nem tudta beazonosítani. Amikor azt érezte, hogy az agya elzsibbad a csillapítótól lecsukta a szemét és próbált aludni, próbálta kizárni a külvilágot, de nem sikerült. A lány ott ült mellette és egy lapra jegyzetelt. A férfi nézte és a feleségére gondolt. A lány hosszú mézszínű haja az ő haját juttatta eszébe. Amikor a feleségével először találkoztak neki is ilyen hosszú haja volt, aztán amikor a gyerekek jöttek, praktikus okokból levágatta és végül annyira megtetszett neki a rövid haj, hogy megtartotta azt a formát. Catlina haja is ilyen mézszínű volt és nagyon kellemes illatú. Peter szerette belefúrni az arcát a nő hajába. Kinyitotta a szemét és a fájdalom úgy érezte átfúrja a mellkasát. Följajdult. A lány rögtön mellé lépett és áthajolt rajta és az infúziót nézte, majd a monitoron ellenőrizte az életjeleket. Nem látott rendellenességet így arra gondolt, hogy a férfi lába fájhat. Fölemelte a takarót és megnézte a szerkezetet a férfi lábán. Peter is most látta először, hogy milyen vasszerkezetet szereltek föl a törött végtagjára. A fémszerkezet kívülről tartotta a csontokat.
- Hozok még csillapítót. – mondta a lány és indult kifelé, de a férfi a keze után nyúlt és visszahúzta.
- Nem kell. Ne hozzon fájdalomcsillapítót. – Anna meglepődött, a férfi erős szorításán.
Az orvos azt mondta a lánynak, hogy a férfi egy híres üzletember volt, akinek a tulajdonában volt a fél ország, aztán elvesztette a feleségét és elvonult a világtól. 
A lányt rendelték ki a férfi mellé egy kolléganőjével váltva egymást. A férfi anyósa rendelkezett a kivételes ápolásról. Állandóan a férfi ágya mellett kellett lenni és minden kívánságát teljesíteni. Anna visszalépett az ágy mellé és leült a szélére.
     -     Baleset érte magát, mentőt hívott és aztán megoperálták. A műtét során egy külső rögzítőt helyeztek föl a lábára, aminek legalább hat hétig, rajta kell lenni, én egy kolléganőmmel váltva hat héten át, és ha kell tovább is a rendelkezésére állunk és minden kívánságát teljesítjük. –Anna vagyok. - tette még hozzá.
A férfi még mindig a kezét fogta és az arcán még mindig fájdalom tükröződött.
     -     Hozok fájdalomcsillapítót, ne féljen, egy perc múlva itt vagyok és aztán negyed órán belül hatni fog. –
     -     Nem fáj a lábam annyira, hogy csillapítót adjon. – a férfi hangja rekedt volt. – Majd szólok, ha szükségem lesz rá. – a lány a homlokára tette a kezét és megsimította.
     -     Nem lázas. Hogy érzi magát? Van valamilyen panasza? – a férfi most már elengedte a kezét és megpróbált fölülni. Anna odalépett és a kezébe adott egy kapaszkodót, aztán a hóna alá nyúlt és segíteni akart.
     -     Ne segítsen! – kérte a férfi, de mikor nem sikerült neki a fölülés nagy sóhajjal dobta le magát az ágyra. Most Anna fogta meg a kezét és a szemébe nézett.
     -     Szüksége van a segítségre és nem szeretném, ha ezen vitatkozna. Amikor kell, itt vagyok és segíteni fogok, csak ne nehezítse meg a munkámat. – ekkor a férfi megadóan engedte már, hogy alányúljon és segítsen neki fölülni. A férfi már ülő helyzetben volt és kócosan nézett a lányra. Anna elővett egy fésűt és megigazította a frizuráját, amiből egy tincs nem akart engedelmeskedni. Bevizezte és lesimította, majd elégedetten mutatta meg a férfinak az eredményt.
     -     Mikor mehetek haza? – kérdezte a férfi morcosan és nem nézett a tükörbe, amit a lány az arca elé tartott.
     -     Ezt az orvossal kell megbeszélnie. – hárította el a választ a lány.
     -     Hívjon egy orvost. – mondta szigorúan. Anna fölállt és az ajtó felé indult, de magában mormogott.
     -     Most rám haragszik valamiért? – ezt olyan halkan mondta, hogy úgy gondolta a férfi nem is hallja meg, mert nem is neki szánta, de az meghallotta és a lány után szólt.
     -     Köszönöm, hogy segített. Nem magára haragszom. Elnézést, ha bunkó voltam. – Anna visszafordult és elmosolyodott. Örült, hogy a férfi meghallotta.
Pár perc múlva a lány egy orvossal jött vissza, aki megvizsgálta a férfi lábán a rögzítőt, majd leült az ágy melletti székre és magyarázni kezdett a rögzítésről. A férfi félbeszakította és miután megköszönte, hogy segített rajta föltette a kérdést.
- Mikor mehetek haza? – az orvos elgondolkodva nézte.
- Igazából ezzel a rögzítővel akár haza is mehet. Pár naponta bejön ellenőrzésre, kötéscserére, más teendő nincs hat hétig. Akár járkálhat is mankóval. – a férfi rögtön válaszolt.
- Még ma haza akarok menni.- aztán körülnézett és még hozzátette. – Vinném a nővért is, ha lehet. – az orvos közölte, hogy ez természetes, csak a lányt kell megkérdezni, hogy vállalja-e. Peter nem kételkedett benne, hogy tud annyit ajánlani, amiért a nő majd elvállalja az ápolását. 
Az orvos beszélt a lánnyal, aki el is vállalta a férfi ápolását, bár azon elcsodálkozott, hogy még az éjjelt sem akarja ott tölteni.
- Sajnos én most nem mehetek, mert ez a húsz beteg rám van bízva. Reggel végzek, és akkor mehetünk. – magyarázta a férfinak, aki ezt belátta és beleegyezett a reggelig maradásba. Anna úgy érezte, mintha felhőkön járna. Lebegve közlekedett és a mosoly nem tűnt el az arcáról. Boldog volt, hogy kiszabadul innen és azért is, mert a férfi ajánlata nagyon bőkezű volt. Igaz a gyógyulásig tartott az ajánlat, de remélte, hogy a kórház utána is számít majd rá és szó nélkül visszaveszik. Azt hitte, hogy a koleganőjét is fölvette a férfi, de amikor reggel a férfit öltöztette az kiábrándította.
- Maga lesz az egyedüli személyzetem. – mondta szigorúan. A lány segített átülni a kerekesszékbe, amit úgy gondolt jó lesz, ha kölcsönöznek egyet. El is mondta a férfinak, aki arra kérte írjon egy listát és adja át a sofőrnek. Anna csodálkozva vette tudomásul, hogy van sofőr is, aki előtte is kinyitotta a kocsi ajtaját. A lista még a ház felé menet elkészült. Remélte, hogy minden segédeszközt fölírt, amire szüksége lehet. Kiszálláskor a férfi kezébe adta a listát, aki a sofőrnek szólt, majd engedte, hogy besegítsék a házba. A lány elámulva nézett körül a belvárosi luxus, tetőtéri lakásban. 
- Maga itt él? – kérdezte az ablakhoz szaladva. – Azt mondták, hogy egy birtokról hozták be, ahol kerítést kalapált. –
- A birtokon élek, de úgy gondoltam, az elkövetkező hat hétben könnyebb lesz innen kontroll vizsgálatokra járni. Alig várom, hogy újra ott lehessek, egyedül. – tette még hozzá halkan, majd nagyot nyögött, mikor a lány fölemelte a lábát, és párnát tett alá a kanapén, aztán a férfi háta mögé is begyűrt egyet, de nem volt vele megelégedve és előre döntötte a férfit és elsimította a párnát, majd körülnézett.
- Szeretnék megismerkedni a lakással. Tudnom kell mi hol található.- aztán nekiindult és mindent földerített.  A nappaliba visszatérve, egy tálca volt a kezében, amire innivalót készített és néhány apró falatot, kis szendvicsbe rakva. Letette a férfi mellé, majd leült vele szemben és lecsukta a szemét egy pillanatra, de aztán gyorsan ki is nyitotta, mert félt, hogy el fog aludni. Éjjel nem volt túl sok tennivalója, de azért talpon kellett lennie és most fáradt volt. Előző nap még azt remélte, hogy reggel hazamegy és kialudja magát, sőt másnap már nem is kell mennie dolgozni. – Haza kellene mennem a cuccaimat összepakolni. Lenne addig valaki, aki magával marad? –
- Nemsokára jön az anyósom, igaz eléggé erőt próbáló feladat vele egy szobában lenni pár percnél tovább, de ha muszáj, akkor megpróbálhatom. Majd azt mondom, hogy alszom, és akkor nem kell beszélgetnem vele. De aztán siessen vissza. Tudja mit, elviheti a kocsimat sofőrrel együtt és ő majd segít a csomagokat is cipelni. – ekkor már hallották az ajtó felől a motoszkálást. A sofőr megpakolva lépett be. Anna rögtön nekiállt instruálni, hogy mit hová pakoljon. Úgy gondolta, hogy a hálószoba lesz a központi hely, ahol a férfi a napjait tölti majd. Megpróbált minden kényelmi eszközt felszerelni az ágy körül. Időnként megállt és legszívesebben bedőlt volna az ágyba aludni, de uralkodott magán. A sofőr készségesen segített neki a szoba átalakításában. A lány hallotta a nappaliból, hogy az anyós megérkezett és a betegével beszél, aztán amikor már majdnem teljesen készen voltak meghallotta a férfi hangját.
- Nővér! Nővér! – kiabált. Anna szaladt hozzá és közben eldöntötte, hogy majd megkéri, hogy a nevén szólítsa. – Segítsen be a hálószobába. Nagyon nem jól érzem magam, le szeretnék feküdni. – mondta a férfi morcosan és a lány tényleg azt látta rajta, hogy sápadt és a szája remegett, amikor megszólalt. A lány kivitte a kerekesszéket és besegítette a férfit, majd betolta a hálószobába és átsegítette az ágyra, ahol a kezébe adta a pizsamáját, de azt a férfi félredobta és bebújt a takaró alá.- Mondja meg az anyósomnak, hogy most aludnom kell. Maga meg menjen el a cuccaiért addig. De nagyon siessen! Kérem, nagyon siessen! –
- Sietek. – súgta a lány és már indult is és intett a sofőrnek. Az idős asszony aggódva nézett rájuk.
- Jól van? – kérdezte tőlük.
- Igen, asszonyom, csak fáradt. Most alszik. Ha itt maradna addig, akkor elmennék a cuccaimért. – kezdte a lány, de az asszony rögtön rávágta.
- Menjen csak, szívesen vigyázok rá. Vigye a sofőrt is, majd segít. – intett a férfi felé, aki éppen el akart menni.
- Köszönöm Asszonyom. – szólt vissza a lány és már szállt is be a liftbe a sofőrrel.
- Hol lakik? – kérdezte a férfi, és amikor a lány megmondta elhúzta a száját.
- Lehet, hogy nem kellemes környék, de úgyis sokat dolgozom, és alig vagyok otthon. – védekezett a lány. Aztán amikor a férfi meglátta a táskáját, akkor gúnyosan megjegyezte.
- Meddig akar maradni? –
- Még nem tudom. Remélem, hogy hat hét múlva szabadulunk, a gazdája a vasaktól én meg a lakásából. – a férfi bedobta a csomagot a hátsó ülésre és indított. Annának most még pár dolog az eszébe jutott, amit el kellett volna hoznia, de már nem szólt, hogy vissza akar menni, nem akarta földühíteni a sofőrt, úgy látta, hogy eléggé ellenséges vele. A lakás felé haladva annyira fáradt volt, hogy elszundított a kocsiban. Arra ébredt, hogy a sofőr a vállát rázza. Ijedten nézett a férfira, hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, aztán lassan eszébe jutott minden és elmosolyodott, bár ez nem talált viszonzásra, mert a férfi továbbra is morcosan nézett rá. – Valami miatt nem igazán kedvel engem, pedig úgy gondoltam, hogy az elkövetkező hat hétben maga lesz a legnagyobb segítőm, hiszen, ha valamire szükségem lesz, akkor magára számíthatok talán. Miért ilyen morcos velem? – a férfi megállt és visszafordult, Anna azt látta, hogy még mindig haragos.
- Mi a fenének örüljek? Hat hétig bolti kifutó leszek. Lehet, hogy még a tamponját is nekem kell megvennem? – a lány elgondolkodott, majd látszólag dühösen szólalt meg.
- A fenébe, tudtam, hogy valamit elfelejtek, nem hoztam magammal tampont. Elmenne és venne nekem néhány dobozzal, vagy tudja mit, ejtsen teherbe és akkor nem lesz rá szükségem, de gyorsan, mert pár nap múlva meg kell jönnie a vérzésemnek. – a férfi előbb elvörösödött, majd fehér lett és fürkészve nézte a lányt. Nem tudta felfogni, hogy most gúnyolódott-e vagy bántó volt, esetleg viccelődött vele. A meghökkenését kihasználva a lány elnevette magát és megbökte a karját. – Na, jó, nem viccelődök ígérem soha többé, ha elfelejti a rossz érzést, amit velem szemben táplált és végre elfogadja, hogy én is csak melós vagyok itt és nem ellenség. A főnöke beteg és rám szorul, pár dologban és én segítek neki a legjobb tudásom szerint. Ha magának a bevásárlás sértő, akkor majd én intézem, de addig majd maga lesz a főnökkel. – a férfi nagy levegőt vett és megfordult, majd elindult a bejárat felé, kilökte az ajtót és tartotta a lány előtt, és amikor a lány mellé ért megszólalt.
- Bocs, ha hülye voltam, de kiakasztott a főnök betegsége. Ha látta volna ezt a férfit annak idején, akkor csak sírna ennek a roncsnak a láttán. – a lány elmosolyodott. Nem kapott igazi bocsánatkérést, de azt ő ettől a férfitól nem is várta, neki elég volt, az, ha nem ellenségesek vele.
- Tudja mit? Megpróbáljuk a főnököt újra összerakni, nem csak testileg, de lelkileg is. Ha nem is lesz a régi, de működőképes és emberi lesz a végeredmény. – Anna el is hitte, hogy ez sikerülni fog. A férfi a liftben arról beszélt, hogy a főnök az elmúlt évet egy lerobbant birtokon töltötte ahol egyedül volt és fizikai munkákat végzett hajnaltól éjjelig és a hatalmas vagyona ellenére semmilyen segítséget nem vett igénybe. Anna már látta, hogy az fájt a legjobban a sofőrnek, hogy nem végezhette rendesen a munkáját. A lakásba lépve már előre engedte a férfi és a szemeiből is némi engedékenységet olvasott ki. A nappaliban aztán meglepődve álltak meg, mert egy sor idegen állt az asszony előtt. Akit otthagytak egy bizonytalan idős hölgy volt, most meg mint egy katonatiszt egy csapatot irányított. Anna csak hallgatta, ahogyan utasításokat osztogatott.
- Örülök, hogy visszaértek. Freddynek nem kell bemutatnom a csapatot, mert már mindenkit ismer, de önnek bemutatom a személyzetet. Ön fog velük rendelkezni, amikor nem vagyok itt, hiszen ön lesz az, aki irányítja a vejem gyógyulását és itt mindenki annak lesz alárendelve. Mindenki huszonnégy órán át rendelkezésre áll és csak abban az esetben mehet el valaki, ha engedélyt kér és kap és gondoskodik helyettesről. Ellépett előttük és sorban elmondta a neveket és foglalkozásokat. Tim a szakács, bármikor és bármit megfőz, Maria a szobalány a tisztaságról, tálalásról gondoskodik, Freddyt a sofőrt már ismeri, Kate a titkárnő, aki a hivatalos ügyeket intézi és Dominik a titkár és menedzser, aki az üzlettel foglalkozik, és a céggel tartja a kapcsolatot. Na és most bemutatom Annát, aki arra ügyel, hogy Peter minél előbb újra egészséges legyen, na és mindnyájan ezért fogunk küzdeni. – a lány elmosolyodott, amikor végignézett a csapaton. Úgy érezte, hogy egy ilyen csapattal csak sikert lehet elérni, hiszen látszott, hogy mindenki azért küzd, hogy a férfi meggyógyuljon. Azért Anna látta, hogy itt nem csak a lábtörésről van szó, mert már hallott annyit, hogy fölmérje, ez a férfi mélyen depressziós, a családja elvesztése miatt és a mélyből nem is nagyon akar kimászni, inkább vezekelni akar, amiért ő életben van és minél nagyobb fájdalomra vágyik.
- Meglátják sikerülni fog. – mondta olyan önbizalommal, amitől mindenki el is hitte egy percre, hogy tényleg sikerülni fog. Aztán az idős nőre nézett és halkan kérdezte. – Hol fog lakni ez a rengeteg ember? – az asszony is elmosolyodott. Az alattunk lévő szinten vannak a szolgálati lakások, de magának itt kell majd élnie, hogy mindig kéznél legyen. A kommunikációhoz a házi telefont használhatják. Mindenkinek van egy kódja, amit ha betárcsáz, a hívott zsebében csörög a telefon, csak a feltöltést nem szabad elfelejteni.- a lány a táskájára nézett és azont törte a fejét, hogy ő hol pakolhat le. – Megyek és megnézem a betegünket. – mondta és intett a többieknek mosolyogva. Amikor belépett a szobába a férfi mozdulatlanul feküdt. Odahajolt hozzá és látta, hogy a szeme nyitva van. Peter halkan kérdezte.
- Mi a fene történik odakint? Úgy hallatszik, mintha itt állomásozna a Nemzeti Gárda és a hadsereg összes alakulata. – a lány a férfi homlokához nyúlt, hogy érezze, nem lázasodott-e be.
- Csak a tengerészgyalogság telepedett le a nappaliban. – mondta mosolyogva. – De semmi oka a félelemre, mert az én irányításom alá kerültek, és ha jóban lesz velem, akkor nem fogják bántani, de ha ellenszegül, akkor válogatott büntetésekben lesz része. – a férfi felült.
- Itt van még az anyósom? – kérdezte.
- Igen. Kijön elköszönni tőle? Segítek. – tolta közelebb a kerekesszéket és nyúlt a férfi hóna alá.
- Ne! – lökte el a lány kezét. – Nem akarom, hogy pátyolgasson. – Anna elé állt és az arca elé hajolt úgy beszélt hozzá szinte suttogva.
- Sajnálom, de be kell látnia, hogy lesznek olyan dolgok, amikhez segítségre fog szorulni, nem pátyolgatom, hanem segítő kezet nyújtok, ha ezt nem látja be és nem veszi igénybe, akkor buta. Könnyebb lenne, ha ezt tudomásul venné, és nem vitatkozna állandóan. Ha nem kell, én nem fogom kímélni. –
- Bocs, már megint kiállhatatlan voltam. Azért azt nem gondoltam, hogy majd mindig helyre is tesz ilyenkor. Amikor fölfogadtam én egy engedelmes és kedves nővérre számítottam. – Anna elnevette magát, mert úgy gondolta a férfi szarkazmusa már jó jel.
- Engedelmes és kedves nővér vagyok. Ha mindig azt csinálja, amit mondok. – közben a férfi már engedte, hogy a lány átsegítse a gurulós székbe és elindultak a nappali felé, ahol a személyzet tagjai még ott álltak a bejáratnál.
- Tudhattam volna, hogy Izabella majd összecsődit mindenkit. – mondta a férfi morcosan, amikor meglátta a személyzet tagjait. – Azért örülök, hogy mindenki megvan, és jól vannak. – tette még hozzá halkan.- Iza, azt hiszem azért ez túlzás. Nem kellett volna ennyi embert idehívni miattam. Az elmúlt egy évben megtanultam egyedül ellátni magam és elég jól boldogultam.- 
- Tudom. Ne haragudj, de most hat hétig, el kell viselned a gondoskodást ismét, aztán majd meglátod, hogy mennyire fog menni egyedül, ha megszabadulsz azoktól a vasaktól. Tehát mindenki marad és Anna irányít mindent. – a férfi a mosolygó lányra nézett, majd intett a titkárnőnek és a titkárának, hogy menjenek vele a dolgozószobába.
- Kate, Dominik bejönnének velem a dolgozószobába? – majd az asszonyhoz fordult. – Köszönöm a gondoskodást Izabella. Hat hét, azt talán kibírom valahogy, de tudnod kell, hogy ha veled bármi történne, akkor én is megjelenek egy csapattal és kíméletlen leszek a gondoskodásommal. – az asszony mosolyogva köszönt el. Anna betolta a férfit a dolgozószobába, de közben odaszólt Timnek, a szakácsnak, hogy várjon rá, mert beszélni szeretne vele. A lány miután beért a férfival a dolgozóba, otthagyta és kiment a szakácshoz.
- Tim, nem tudom, hogy eddig ki mondta meg, hogy mit főzzön, és azt sem tudom, mit szeret Peter, de most még jobban oda kell figyelnünk az étkezésére, mert a gyógyulásának az egyik pillére a táplálkozás. - a férfin látszott, hogy örül, annak, hogy ő mennyire fontos, és figyelmesen hallgatta a lányt, majd mintaétrendeket ajánlott és a lány is ötleteket adott ahhoz, hogy miket építsen bele az étkezésbe. Megbeszélték az elkövetkező napok menüit és közben a lány érdeklődött az itteni szokásokról is. A férfi elmondta, hogy lent szokott főzni a saját lakrészükben, de ritkán itt is fönt. A lány elbúcsúzott a férfitól és a nappaliban várakozó szobalánnyal is tárgyalt. A lány eltett egy példányt a házitelefonkönyvből, majd a szobájába ment kipakolni. Az ágy nagyon vonzotta, de uralkodott magán, és amikor végzett visszament a nappaliba, ahol éppen megjelent a férfi a dolgozószoba ajtajában Dominik állt mögötte és tolta.- Most már ideje lenne lefeküdni és fölpolcolni a lábát, nem jó, ha sokáig lógatja. – mondta szigorúan és segített a férfinak átülni a kanapéra, ahol egy párnával polcolta föl a férfi lábát. A férfi leültette Dominikot is és Annára is ráparancsolt, hogy üljön le, majd a két férfi üzleti ügyeket kezdett el tárgyalni. Dominik beszélt hosszan, ami Annának eléggé unalmasnak tűnt és mivel már nagyon fáradt volt úgy gondolta pihenteti a szemét, ami sikerült is, annyira, hogy mély álomba merült. A fotelban kényelmesen elhelyezkedve aludt, amit a két férfi észre is vett és egymásra nézve mosolyogtak. Dominik aztán megjegyezte.
- Biztos, hogy jó választás volt ez a lány? Hogyan fog magára vigyázni, ha már napközben elalszik? Szerezzek esetleg egy éberebbet? – Peter dühösen válaszolt.
- A legjobb választás! Ez a lány egész éjjel dolgozott és ki tudja még hány éjjelt előtte. Igazából én voltam az érzéketlen, hogy ezt nem vettem figyelembe. Dominik, megtenné, hogy óvatosan fölemeli és beviszi a szobájába, az ágyába? – a férfi nem ellenkezett tovább, odalépett a lányhoz és föl akarta éppen venni, amikor Anna fölébredt és rémülten nézett rá.
- Mi történt? – kérdezte rekedt hangon.
- Elaludt. Semmi baj. – próbálta Peter megnyugtatni. – Anna legjobb lesz, ha most kicsit lepihen. Én jól megvagyok itt, és ha gondom lesz, akkor majd telefonálok valakinek a személyzetből. Aludjon kicsit, biztosan nagyon fáradt. – a lány fölállt és bizonytalan léptekkel indult a szobája felé, de még visszaszólt.
- Most tényleg le kell feküdnöm kicsit, de ha bármire szüksége van, akkor kérem, hogy engem hívjon. A telefon hangjára föl fogok ébredni. – a férfi intett neki ő meg alig várta, hogy az ágyához érjen, ruhástól feküdt le, annyira fáradt volt.
Peter egész délután Dominikkal tárgyalt, majd a szakács hozta a vacsorát, és amikor kitálalt egy személyre ő azt kérte, hogy Annának is terítsen meg, aztán hívta a lányt telefonon. Anna kábultnak érezte magát és nem volt kedve kiszakadni az álomból, de aztán fölvette a telefont és beleszólt. A férfi hangja határozott volt.
- Jöjjön vacsorázni. – A lány gyorsan próbált fölkelni, de megszédült és rájött, hogy nem szabad sietnie. Lassan állt föl, vette le a ruháit és zuhanyozott le, majd átöltözve, még vizes hajjal ment a nappaliba, ahol a férfi várta.
- Elnézést. – kezdte a lány és látta, hogy a férfi csak rá várt, addig nem evett, amíg ő oda nem ért. – Nyugodtan nekiláthatott volna. Sajnálom, de nekem kicsit nehezen ment most az ébredés után. Fáradt voltam, de ígérem ez volt az utolsó ilyen nap. Holnaptól már topon leszek. – a férfi leintette.
- Ne szabadkozzon, tudom, hogy előző éjjel is dolgozott. Szüksége volt a pihenésre, de az evésre is, ezért mertem szólni. Tim nagyon finomat készített. Megtenné, hogy kitálalja? – a lány kiszedte tányérokra az ételt és leült a férfitól távol az asztalhoz. Peter fogta a tányért és eléggé ügyetlenül egyensúlyozott vele. Anna rögtön fölkelt és odament hozzá.
- Bocsánat, nem figyeltem. Ez így nem kényelmes. – átsegítette a férfit a kerekesszékbe, majd az étkezőasztalhoz tolta és odatette elé a tányért, majd ő is leült mellé és nekiláttak az evésnek.
- Köszönöm. – mondta a férfi és már tudta, hogy a lány nagyon jó választás volt, bár Dominik megpróbálta lebeszélni róla. A vacsora után visszament a nappaliba a lány segítségével és a Dominik által hozott iratokat tanulmányozta. Anna egy könyvet vett a kezébe és olvasott az egyik kényelmes fotelban, de Peter arra lett figyelmes egy idő után, hogy a lány újra elaludt. A könyv lecsúszott az ölébe és a feje lecsuklott a fotel karfájára. A férfi most sajnálta, hogy nem tud mozogni rendesen. Telefonált a személyzeti szintre és Timet meg a sofőrt kérte meg, hogy jöjjenek föl segíteni. Tim fölnyalábolta a lányt és vitte a szobájába. Anna fölébredt, de ő csitítgatta.
- Aludj csak tovább, mindjárt az ágyban leszel. – Peter kérte Freddyt, hogy tolja be őt a lány szobájába, majd amikor látta, hogy Anna megérkezik biztonságban az ágyába, még utasította Timet, hogy takarja is be, majd ő is a hálószobájába ment és a két férfi segítségével lefeküdt. A lába nagyon fájt, de örült ennek a fájdalomnak, mert bűntudata volt amiatt, hogy egész délután a jövőjét tervezte és már nem az foglalkoztatta, hogy a családja mennyire hiányzik. Tudta, hogy kérhetne fájdalomcsillapítót, de nem akarta elnyomni az érzéseket. Büntetni akarta magát, azért mert életben maradt.
Anna, amikor éjjel fölébredt már szégyellte magát, mert tudta, hogy megint elaludt. Az járt a fejében, hogy a férfi mit gondolhat róla, hogy ő mindig elalszik. Rémlett neki, hogy mintha Timet látta volna, de az eseményt beleépítette az álmaiba. Fölkapcsolta a lámpát és látta, hogy már elmúlt éjfél. Már ébernek érezte magát, ennyi alvástól is. Kiosont a folyosóra és benézett a férfi szobájába, aki az ágyban ült és papírok voltak körülötte, de a feje lecsuklott alvás közben. Anna odament hozzá és összeszedegette a papírokat, majd letette az asztalra és fölhúzta a férfira a takarót. Éppen fölé hajolt, mikor a férfi kinyitotta a szemét és halkan kérdezte.
- Mit keres itt? – Anna kicsit megijedt a férfi hangjától és megrándult, de aztán rögtön elmosolyodott és ő is suttogva válaszolt.
- Nem tudtam aludni és gondoltam megnézem a betegemet.- a férfi is suttogott.
- Én sem tudtam aludni azért kezdtem el olvasni, aztán úgy látszik valaki álomport szórt rám. – a lány nevetett és még mindig suttogott.
- Miatta suttogunk? Meg ne hallja, hogy nem alszunk? – a férfi is nevetett, de aztán amikor helyezkedés közben megmozdult a lába és fájdalom hasított bele, akkor eltorzult az arca. Anna aggódva nézte és próbálta a sérült lábat kényelmesen elhelyezni, kitámasztani. – Hozhatok fájdalomcsillapítót? – kérdezte.
- Nem! – a férfi szinte fölkiálltott tiltakozásul, aztán újra lehalkította a hangját. – Nem szeretnék rákapni a szerekre. Inkább tűrök még. – Anna megcsóválta a fejét.
- Ne gondolja, hogy hagyom rákapni. Mindig csak annyit kapna, amennyi még megengedhető, de maga semmit sem akar, pedig tudom, hogy nagy fájdalmai vannak. Miért kínozza magát? – a lány nem is gondolta, hogy mennyire rátapintott a lényegre és a férfi ezt nem akarta, ezért hirtelen rászólt a lányra, szinte durván.
- Hagyjon már engem békén! – Anna meglepődött, hogy ennyire rátapintott valami kényes pontra és próbálta enyhíteni a károkat.
- Semmi baj, ha nem akarja, én nem erőltetek semmit, de mivel van egy fogyatékosságom, az hogy képtelen vagyok nem segíteni, ezért most is próbálkozom még. – mondta és a férfit kicsit arrébb tolva mellé helyezkedett az ágyon, és a kezeit az ölébe húzta és masszírozni kezdte, bizonyos pontokat kitapintva, erőteljesebben nyomva. A férfi nem ellenkezett, sőt egy idő után el is csodálkozott azon, hogy a lüktető fájdalom csillapodott, és végül már alig érezte a lábában a fájdalmat, már a kezén a pontok fájtak a nyomástól, aztán már azt sem érezte, mert álomba szenderült, a lány vállára hajtott fejjel. Anna óvatosan elengedte a férfi kezét, de az utánakapott és az ujjait a lányéba fonta, majd a feje alá húzta az összefont kezeket úgy, hogy a lány nem tudott kiszabadulni. Próbált úgy elhelyezkedni, hogy ne zsibbadjon el nagyon. Nézte a férfit és azon törte a fejét, hogyan tudná kicsit felvidítani, mert azt látta, hogy mennyire szenved, mennyire bánatos. Már hajnalodott mikor a lány is elaludt és ekkor már nem küzdött a keze visszaszerzéséért, átadta magát a férfi ölelésének, aki teljesen magához szorította és a nyakába fúrta az arcát. A férfi ébredt föl előbb és egy pillanatra azt hitte, hogy újra a feleségét tartja a karjaiban. Ez a pillanat olyan csodás volt, beleszagolt a szőke hajzuhatagba és mámorítónak érezte aztán belehasított a fájdalom a lábába és már újra a jelenben volt, mindenre emlékezett. Tudta, hogy akinek a hajába belefúrta magát nem a felesége, bármennyire is vonzó volt a gondolat, hogy újra őt tartja a karjaiban.
- Bocsánat. – mondta halkan és közben elengedte a lány kezét, de az ölelést még nem szüntette meg. Úgy érezte szüksége van még erre az érzésre. Anna megpróbált kiszabadulni a férfi szorításából, aztán az el is engedte, de ő nem szaladt el csak kinyújtózkodott, megpróbált életet lehelni az elzsibbadt tagjaiba, aztán lassan fölült. A férfi utánanyúlt és megsimogatta a hátát. – Bocsánat, nem akartam tolakodó lenni. –
- Semmi gond. – mondta a lány és visszamosolygott a férfira, akire éppen ebben a pillanatban vetődött a nap első sugara. Anna megbabonázva nézte és szeretett volna ő is abban a fénysugárban fürdőzni, de uralkodott magán és fölállt.- Segítek lezuhanyozni, aztán jöhet a reggeli. – szólt vissza, majd odatolta a kerekesszéket és megpróbált szigorúan nézni.
- Nem lehet ennyire kegyetlen, még hajnal van. Egy icipicit szeretnék még maradni. Maga is pihenhet még.- a lány elgyengült a kéréstől és engedett a könyörgésnek. Leült az ágy szélére és aztán a párnára hajtotta a fejét.
- Na, jó, még tíz perc. – mondta és becsukta a szemét, azt hitte, hogy nem fog elaludni, de amint becsukta a szemét már érezte mennyire fáradt és lassan mély álomba szenderült. Peter nézte a lányt és először azt hitte csak viccel, aztán látta, hogy tényleg elaludt és ő is lecsukta a szemét és aludni próbált, ami sikerült is és önkéntelenül is újra a karjaiba vette a lányt. Most nem szorította annyira erősen, de annyira jólesett neki a másik testet érezni, hogy maga is megijedt ettől az érzéstől. Nemrég még úgy gondolta, hogy soha többé nem fog egyetlen nőhöz sem hozzáérni és most itt ölel egy karcsú női testet és nagyon kellemesen érezte magát. A bűntudat is ott mocorgott benne, de megpróbálta elnyomni magában. Amikor Anna újra kinyitotta a szemét, a szobát már teljesen elárasztotta a napfény. Szeretett ilyen fényre ébredni. Soha nem szerette az elsötétített szobákat, ahol azt sem tudta mikor van reggel. Ő még éjszakás után is tudott nappali fénynél aludni. Megfordult és meglátta a férfit maga mellett nyitott szemmel mosolyogva.
- Jó reggelt. – mondta halkan. – Kialudta magát? – kérdezte.
- Igen. Bocsi, hogy ennyire álomszuszék vagyok. Több évnyi lemaradásom van alvásból, de azt hiszem most sokat bepótoltam. – a férfi kisimította a lány haját az arcából.
- Most lehetne szó a reggeliről és arról a csodásan hangzó zuhanyozásról? Már évek óta nem álltam zuhany alatt úgy érzem. – Anna odatolta a kerekesszéket és a férfi karja alá nyúlva segített neki átülni, majd a fürdőszobába tolta ahol megszabadította a ruháitól, egy vízhatlan zsákot húzott a sérült lábára, amit a combjánál rögzített hermetikusan lezárva a sérülést és környékét, aztán egy széket rakott a zuhanyzóba és besegítette a férfit, aki szégyenlősen próbálta magát eltakarni. Anna aztán rá is szólt.
- Kérem, ne szégyenlősködjön. Láttam már magát meztelenül és látni is fogom még, vegye úgy, hogy én csak a bútorzat része vagyok. – a férfi lecsukta a szemét és úgy mondta.
- Ilyen helyes bútorzatom sem volt még. – a lány beállította a zuhanyt a megfelelő hőfokra aztán a férfi kezébe adta és ő tusfürdőt nyomott a tenyerébe és elkezdte bedörzsölni a férfit. – Könyörgöm, hagyja ezt abba. – mondta a férfi most már kissé idegesebb hangnemben, amitől a lány meg is ijedt és rögtön abbahagyta a bedörzsölést. – Megoldom egyedül is. Menjen ki, de legyen a közelben, majd szólok, ha készen vagyok. – a lány kilépett a zuhanyfülkéből és leült abba a fotelba, ami az ablak alatt állt. A szemét becsukta és azon gondolkodott, hogy miért vonzza ennyire ez a férfi. Talán az a bánat, ami belőle sugárzik, ami arra készteti, hogy megvigasztalja.- Először nyújtson ide egy törölközőt, aztán, majd ha kész vagyok, szólok és bejöhet. – a férfi hangja szigorú volt. Amikor a lány végre beléphetett a férfi magára terítette a törölközőt. Anna betolta a hálószobába, ahol ruhákat szedett elő a szekrényből és azokat nézegette, hogyan tudná úgy föladni a férfinak, hogy ne zavarja a lábán a rögzítést. A férfi eddig levágott lábú nadrágokban volt, amit most a lány át akart alakítani. El is mondta a férfinak az ötletét és kérte a beleegyezését a megvalósításhoz.
- Maga nem azért van itt, hogy varrjon, arra lesz majd személyzet. – mondta a férfi és már telefonált is. A titkárnő jelent meg pár perc múlva és végighallgatta a lányt, majd összeszedte a kiválasztott ruhadarabokat és elment velük. Anna arra nem is gondolt, hogy két óra múlva a nő már ott is lesz a kész, átalakított darabok nagy részével. A férfi elégedetten próbálta föl a tépőzárral záródó darabokat. – Nagyon jó ötlet volt. Köszönöm. – nézett a lányra, aki belepirult a férfi köszönet nyilvánításába. Reggeli után a lány az előző napon felmért csodálatos teraszt vette célba, miután beadta a vénás antibiotikumos injekciót. A férfi hősiesen tűrte a szúrást.
- Egy kicsit levegőzünk. – mondta és már kérdezés nélkül tolta ki a férfit a teraszra. A lánynak a csodálatos kilátáson kívül a növények is tetszettek. Itt nem is gondolta volna senki, hogy egy hatalmas ház tetején van, olyan sűrű növényzet volt a teraszon. Térelválasztónak is a növények szolgáltak, volt étkező sarok, pihenőhely, ahol fotelok, hintaágyak és kanapék voltak kirakva és jakuzzi az egyik eldugott sarokban. Anna meg is jegyezte. – Ezen a teraszon leélném az életemet, ez olyan, mint a paradicsomban. – a férfi ehhez nem fűzött semmit. A lány a pihenősarokba irányította és fölpolcolta a lábát. – Szeretne inkább feküdni?- kérdezte. 
- Egy óra múlva megbeszélésem van, addig átnézném a jegyzeteimet, kihozná kérem az asztalon hagytam a hálóban. – mondta a férfi. A lány morcos lett, mert ő azt hitte, hogy a férfi nem fog dolgozni, csak a felépülésével fog foglalkozni. Bement a papírokért és morogva adta oda.
- Munka, munka, munka. Aztán meg majd bedagad a lába és fájni is fog. Ma át is kell kötnöm, azt is írja be a naptárába. – a férfi felhúzott szemöldökkel nézett a lányra. 
- Csak nem a rosszallását fejezte ki hölgyem? Az a dolga, hogy mint az ápolóm, odafigyeljen azokra a dolgokra, amik a gyógyulásomhoz kellenek. Az nem tartozik a hatáskörébe, hogy kritizáljon és beleszóljon az életembe. – a hangja rendreutasító volt. Anna elnevette magát és odahajolt a férfihoz, közel az arcához.
- Juj, de szigorú, most nagyon megijedtem. – mondta. – Azt ne felejtse el, hogy egyelőre én vagyok a gárdaparancsnok, és ha én azt mondom, hogy pihenés, akkor itt pihenés lesz. Most megengedem, hogy megtartsa azt a megbeszélést, de azt jegyezze meg, hogy ha én megyek, és azt mondom, hogy vége, akkor vége lesz. – a férfi nézte a harcias lányt és nem tudta elképzelni, hogy honnan vette a bátorságot, hogy vele így beszéljen. Anna leült a kanapéra és a férfit figyelte. A férfi anyósa hatalmazta föl, hogy ő legyen a teljes körű nagyfőnök, ő irányíthatta a személyzetet, mint mondta, mindent annak kell alárendelni, hogy a férfi meg gyógyuljon, és jól érezze magát. Arra külön fölhívta a lány figyelmét, hogy majd semmibe fogja venni a lány utasításait, mert majd dolgozni fog. Anna ezért mert ilyen határozott lenni. 
- Ki hatalmazta föl, arra, hogy átvegye a hatalmat az életem fölött? – kérdezte a férfi.
- Drága Uram, ön vett föl és én a munkámat végzem. – a férfi már nem is volt annyira biztos benne, hogy jól választott, mert a kórházban olyan kedves nővérből, itt valahogyan egy kis diktátor lett. A lány gyümölcslét tett a férfi elé és rámutatott. Peter szó nélkül vette a poharat és fölhajtotta az italt. A lány elégedetten nézett a szobalányra és a győzelem jelét mutatta neki. Mikor eltelt az egy óra a férfi kérte, hogy mehessen a megbeszélésre a könyvtárszobába. Anna betolta és fölpolcolta a lábát, aztán mikor megérkeztek a férfi partnerei, akkor végig kérdezte tőlük, hogy mit innának és a konyhára leadta a rendelést, aztán otthagyta őket, de azt nem vette észre, hogy az összes férfi hogyan nézett utána, mikor ment ki. Csinos, fehér nővérruhában volt és a férfiak megbámulták. Peter is észrevette a férfi tekinteteket, bár ő is a lány után nézett, de el is döntötte, hogy megmondja a lánynak, hogy itt ne viselje a nővér egyenruhát. 
- Ez a lány a nap 24 órájában veled van? – kérdezte az egyik partnere a cégtől.
- Igen. – mondta és nem értette, miért is irigykednek rá. A megbeszélés végén, aztán elmondta, a férfiaknak, hogy csak napi két-három órát tud a munkára fordítani. Igazat adott a lánynak, mert a végén már nagyon nagy fájdalmai voltak és mivel levette a felpolcolásról a lábát, az tényleg bedagadt és a bőre feszes és vörös lett. Már alig várta, hogy végezzenek. A férfiak elmentek, de a titkára még ott volt és őt kérte meg, hogy szóljon a lánynak. Anna a konyhában volt, a szakáccsal egyeztetett, de mikor meghallotta, hogy a férfi végzett, már rohant is hozzá. 
- Ugye, megmondtam, hogy be fog dagadni. – korholta a lány. A hálóba vitte a férfit, átsegítette az ágyra és a lábát óvatosan tette le, de már alá volt készítve a vízhatlan lepedő és a kötszerek is ott voltak.  – Ez, amit most teszek, nem lesz kellemes, de kegyetlennek kell lennem a gyógyulása érdekében. – védekezett a lány és nekiállt lebontani a kötést. Fertőtlenítette a sebet, lekezelte a vasszerkezet bemeneti sebeit és új kötést helyezett föl. A férfi nem fogadott el fájdalom csillapítót, de mikor végeztek a lány újra fölajánlotta. – Most sem kér csillapítót? Attól megpihenne, kicsit aludna is. – 
- Nem. – mondta a férfi és a plafont nézte. – Nővér – kezdte a mondandóját a lánynak.-Nem kötelező itt nálam nővéregyenruhát hordania, lehet laza ruhákban. – a lány elgondolkodott ezen. 
- Átgondolom. Így tiszta a helyzet, a munkámat egyenruhában végzem, amikor leveszem, akkor szabad vagyok, ha nincs rajtam, akkor nem tudom, tudok-e olyan szigorú lenni, vagy akkor is komolyan vesz-e engem? – a férfi nézett a lányra és megkérdezte.
- Mindig ilyen sokat beszél? – a lány egyszerűen válaszolt.
- Igen. Baj? – a férfi csendesen mondta.
- Időnként jó a csend. – Anna ezt elfogadta.
- Rendben, ha csendre vágyik, csak szóljon és lakat lesz a számon. – A napjuk csendesen telt. A férfi a titkárával Dominikkel tárgyalt, aztán a lány kiparancsolta újra a teraszra. Ő hallgatott rá és csak egy bikinit vett föl. Mikor a férfi most sem kért fájdalomcsillapítót, elkérte újra a kezét és a reflex pontokat nyomta. A férfi elismerte, hogy a fájdalom enyhült, de mikor észrevette, hogy a titkára hogyan néz a bikinis lányra, akkor megjegyezte. 
- Az igaz, hogy én kértem, hogy nem kell a nővérruha, de azért arra nem gondoltam, hogy szinte nem is vesz föl semmit. – a lány elpirult és csak annyit mondott.
- Elnézést. – aztán otthagyta a férfit és visszament a szobájába, és amikor kijött újra a nővérruha volt rajta.  A férfi morcosan kérdezte.
- A kettő között nem talált semmit? – Anna komolyan nézett rá és úgy mondta. 
- Majd megszokjuk egymást, vagy kereshet más nővért maga mellé. – Aznap este alig várta már, hogy lefektethesse a férfit, aztán a szobalánnyal Mariával megbeszélte, hogy amíg ő lemegy a mosókonyhába az alattuk levő szintre mosni, addig a lány marad ott, hogy ha a férfi szólítaná, akkor be tudjon menni. Éppen elindította a mosógépet a ruháival, mikor szólt a telefonja és Maria hívta ijedten.
- Kiabál, hogy „ Nővér, nővér ! „ Most mit csináljak, menjek be? – Anna megijedt, hogy valami baj történt. 
- Menj be és kérdezd meg, hogy miben segíthetsz. Nyugodtan mondd meg, hogy lejöttem az alsó szintre, de már úton vagyok. – a lány rohant fölfelé a hátsó lépcsőn, úgy gondolta egy szintet nem lifttel tesz meg. Peter szobája felé ment, mikor már hallotta a kiabálását.
- Maga menjen innen, hol van az a nő? – ekkor már Anna is belépett és csendesen kérdezte.
- Itt van az a nő. Miben segíthetek? – a lány intett Mariának, hogy elmehet és még utána szólt. – Köszönöm a segítséget. Elindítottam a mosásomat, majd egy óra múlva megyek és átrakom a szárítóba. – az ijedt szobalány rohanva távozott. Anna kérdően nézett a férfira.
- Vigyen ki a fürdőszobába. – mondta a férfi morcosan. Anna átsegítette a kerekeszszékbe és kitolta a fürdőszobába, és ott állt mellette. – Menjen ki. – szólt rá a lányra.
- Segítek. – mondta a lány készségesen. 
- Megoldom egyedül is, menjen ki. – a férfi morcos volt. Anna kiment és a közelben maradt, hogy ha szükség van rá, meghallja és be tudjon menni. Mikor meghallotta újra a kiabálást, be is ment és visszavitte a férfit az ágyába. 
- Szüksége van még valamire? – kérdezte a lány. 
- Ne menjen el. – mondta a férfi parancsolón. – A személyzet azért van, hogy mindent megcsináljon, a maga dolga nem a mosás. –
- Azt elfelejti, hogy én is a személyzet vagyok, és én nem szolgáltathatom ki magamat. A saját mosásomat elintézem egyedül. Arra a pár percre tud nélkülözni, vagy tudja mit, ezután csak éjfél után fogok mosni, akkor már biztosan alszik Uram. – a férfi csak annyit mondott.
- A dolgozóban az asztalon hagytam fontos papírokat, amiket át kell még olvasnom, ha meg kérem, behozná nekem? – a lány szó nélkül hozta a papírokat és megigazította a férfi párnáját, sőt még hozott be a háta mögé néhány párnát, hogy kényelmesebben tudjon ülni. A lábát is magasra tornyozta párnákból épített neki magasítót. Örült, hogy másnap megérkeznek a megrendelt kisegítő eszközök, mint az a kerekesszék is, amit már a férfi is tud majd hajtani, hogy ne szoruljon ennyire a lányra. A lábának is rendelt magasítókat, úgynevezett Braun szánkót. Kérés nélkül is hozott be gyümölcslét és vizet, amit úgy helyezett el, hogy a férfi elérje. 
- Még valami? – kérdezte a lány.
- Köszönöm, minden megvan. Azt is köszönöm, hogy nem akart egyedül hagyni a szinten, de ha lemegy a mosógépet átrakni, akkor ne szóljon senkinek, csak siessen vissza. – a lány kiment és azon gondolkodott, hogy arról nem beszéltek, hogy ő mikor fog szabadnapot kapni, és arról sem, hogy akkor ki fogja helyettesíteni. Aznap a férfi még többször is hívta, aztán végül, végre lefeküdt aludni és lekapcsoltatta a lámpákat is. Anna éjszakára egy kis pólót és csak egy bugyit vett föl. Nem szerette a hálóingeket és a pizsamákat sem. így volt neki kényelmes. Mikor hajnalban a férfi szólította nem vett magára semmit, úgy pattant ki az ágyból és rohant a férfihoz. – Valamit levertem. – mondta a férfi és ekkor már késő volt, mert a lány mezítláb volt és bele is lépett az üvegszilánkokba. Fölszisszent és látta, hogy vérzik a lába, de nekiállt összetakarítani a szilánkokat és föltörölni a vizet. Amikor már majdnem készen volt, akkor látta, hogy ahová lépett ott vérfoltokat hagyott és betekerte a lábát egy törölközőbe, aztán kiment és nekiállt ellátni a sebét.- Megsérült, mutassa. – szólt rá a férfi. 
- Semmiség. – válaszolta a lány, de nem mutatta meg. Bekötözte a talpát és már papucsot vett föl, úgy ment vissza. Teljesen rendbe tette a szobát és újra megkérdezte.- segíthetek még valamiben? – a férfi nézte a lány lábán a kötést és odahúzta. 
- Menjen be az ügyeletre, Freddyt fölkeltem, majd ő beviszi, de vegyen magára valamit. – és már nyúlt is a telefonja után, de a lány megállította, kivette a kezéből a telefont és nyugodt hangon mondta.
- Mondtam, hogy semmiség. Miattam ne ébresszen föl senkit. Freddy is ki kell, hogy aludja magát és az ügyeleten is szégyenkeznék, ha egy ilyen apró sebbel bemennék. El van látva. Nyugodtan aludjon. Inni szeretett volna? Hozok másik vizespoharat. – rögtön el is döntötte, hogy lecseréli a férfi poharát műanyagra, hogy ne tudja eltörni, akkor sem, ha leveri. Egyszerűbb csak a vizet fölmosni. Peter nem ellenkezett, elfogadta a lány érveit. Ivott és aztán újra elhelyezkedett, bár nagy fájdalmai voltak nem akart csillapítót kérni. A lány leült mellé és újra a kezét nyomkodta, majd masszírozta és a férfi el is aludt. Megint úgy járt a lány, mint előzőleg, hogy a férfi nem engedte elmenni, odahúzta maga mellé az ágyba. Reggel Anna úgy ébredt, hogy a férfi mellkasán feküdt a feje. Szerette volna tudni mennyi az idő, de nem látott órát sehol. A férfi átfogta és úgy tartotta őt. Óvatosan próbált kiszabadulni az ölelésből, ami nehezen sikerült, mert amikor kis enyhülést ért el, és már nem szorította annyira, akkor csak igazított a férfi a fogásán, és még jobban átölelte. Végül a lány már nem akart tovább várni és megbökte a férfit.
- Kérem, kérem, engedjen el. – suttogta. Peter fölébredt és a lányra nézett, aztán enyhített a szorításán és el is engedte Annát. Sántikálva ment ki, de a férfi utána szólt. 
- Maradjon. Jöjjön vissza. – Anna megállt és kérdően nézett rá.
- Miben segíthetek? – a férfi megpaskolta az ágyat maga mellett.
- Jöjjön ide vissza. Majd szólunk Mariának, hogy ő szolgáljon ki minket, most maga is sérült, jobb, ha nem mászkál véres bekötözött lábbal. – a lány vitatkozott vele, de a férfi nem engedett és odaparancsolta a lányt maga mellé. Telefonált Mariának, hogy hozhatja a reggelit két személyre egy tálcán, aztán Freddyt hívta. – Tolj ki a fürdőszobába a kocsival. – mikor végzett visszatelepedett az ágyba és közben a tálca is megérkezett. – A nővér éjjel megvágta a lábát és most neki is kímélnie kell a lábát. Maria és Freddy maradjatok itt az emeleten, hogy ha kell, tudjunk szólni. – Freddy nagyon morcos képet vágott és ettől Anna nem bírta tovább és elnevette magát, aztán a férfit odahívta és a fülébe súgta. 
- Na, erre aztán nem számítottál ugye? – a férfi ránézett és ő is nevetni kezdett, aztán azt kérdezte súgva.
- Áruld el, hogy mit csináltatok éjjel, amitől a lábad lesérült? – a lány mosolyogva mondta.
- Azt nem mondhatom el. – Peter mérgesen nézett rájuk. 
- Freddy, nem kértem kommentárt. – A lány mosolyogva nézett Freddyre és intett, hogy csitt. Peter kiküldte a személyzetet és ráparancsolt a lányra, hogy egyen. Anna keveset evett, aztán a férfinak adogatta a falatokat. Peter amikor a méz majdnem lecsöppent odakapott a szájával és a lány kezét nyalogatta, ebben a pillanatban lépett be Maria és hozott friss kávét. A bensőséges jelenet láttán csak annyit mondott, hogy:
- Bocsánat. – és letette a kávés kannát és már ment is ki. Peter nem engedte el a lány kezét, tovább nyalogatta, aztán rászólt.
- Menjen kezet mosni, mert a végén rám fogják, hogy megrontottam. – Anna nevetett és mezítláb szaladt a fürdőszobába. 
- Papucs! – kiáltott rá a férfi és ő ijedten szaladt vissza és lépett bele a papucsába, aztán ment és lemosta a mézet, meg a férfi nyálát, ahogy lenyalogatta a kezét. Mikor készen voltak, a férfi kiabált. - Freddy, Maria! – elvitette a tálcát, aztán Freddyvel kivitette magát a fürdőbe és a férfi segítségével próbált elkészülni és felöltözni, de aztán elakadhattak, mert a lány hallotta.
- Nővér! – kiment és látta, hogy az öltözéssel akadtak el. Anna megint mezítláb volt és a férfi megint rászólt.- Papucs! – Anna nevetett és visszaszaladt a papucsért, aztán ment és segített a férfinek öltözni. Mikor már készen voltak, Peter az irodájába ment, a lány meg rohant a szobájába zuhanyozni és öltözni. Mivel szombat volt, a titkár és a titkárnő nem jöttek, de a várt kiegészítők megérkeztek egy futár hozta őket. Anna kicsomagolta a hajtható kerekesszéket és a férfit átültette, megmutatta neki, hogy hogyan működik. 
- Ezzel önállóbban tud mozogni. – mondta. 
- Köszönöm. – próbálta ki a férfi és már egyedül ment ki a fürdőszobába. Anna elhelyezte a Braun szánkót az ágyban és kibélelte, hogy ne legyen kényelmetlen. Peter újra rászólt a lányra, hogy üljön le, ne mozogjon és ő is polcolja föl a lábát. Anna szót fogadott, csak Mariának szólt, hogy hozza föl a kimosott ruháit, ha éppen arra jár. A lány megtudta, hogy másnap szabadnapos lesz Freddy és Maria is, és Tim a szakács is előre mindent elkészít, és azt csak föl kell melegíteniük, egyedül maradnak. Este a lány mindent elrendezett a férfi ágyában és ő el akart menni a sajátjába, mikor a férfi elkapta a csuklóját és visszahúzta. 
- Maradjon itt, hogy ne kelljen kiabálnom éjjel. – mondta és odahúzta maga mellé a lányt. Anna még a nővér ruhában volt, ezért odasúgta.
- Mindjárt jövök. – mondta és már szaladt is a szobájába, ahol lekapta a ruháját és egy pólót vett föl, ami hosszabb volt, mint az előző esti és már szaladt is a férfihez. Ott megállt az ágy mellett, de Peter már húzódott is arrébb és húzta maga mellé a lányt, akinek odanyújtotta a kezét és várta a gyógyító nyomogatást. Anna az ölébe húzta a férfi kezét és nyomogatta, majd masszírozta, aztán annyira álmos volt, hogy elaludt és éjjel arra ébredt, hogy a férfi megint szorítja őt. Vigyázva, hogy a lábát meg ne üsse hozzásimult és a mellkasára tette a fejét. Anna azt hitte, hogy a férfi alszik, de amikor elkezdte simogatni a haját, akkor meglepődött. Peter érezte, hogy kívánja a lányt és nem tudta mit is tegyen. Anna mocorogni kezdett.
- Aludj még, vasárnap van. – súgta neki és tovább simogatta a haját. Anna óvatosan kibontakozott az ölelésből és fölkelt.
- Mostantól mindenki a saját ágyában fog aludni.- mondta a csodálkozó férfinak és elszaladt. Peter igazából nem akarta letámadni a lányt, de azt nem gondolta, hogy az ennyire elzárkózik a testi érintéstől. Saját magának is nehezen vallotta be, hogy mennyire jól érezte magát a lánnyal a karjaiban. Anna dühös volt magára, amiért belesodródott a testi érintésekbe. Tudta, hogy ez rajta is múlik, és még időben meg kell állítania. A szobájában lezuhanyozott, felöltözött és kötést cserélt a lábán, aztán lement az alsó szintre a reggeliért, amit tálcára készített, de magának külön. Fölvitte a férfinek a reggelijét és odatette neki az ágyba. Peter csodálkozva látta, hogy egyedül fog enni. Anna kiment és az étkezőben evett. Mikor végzett visszament a tálcáért, és akkor a férfi megkérdezte.
- Megbántottalak? Bocsáss meg, nem volt szándékos. – Anna röviden válaszolt.
- Semmi gond. – aztán már ment is. Peter nagyon rosszul érezte magát, aggódott, hogy az eddig kialakult kapcsolatukat most a lány elvágta. Mikor Anna visszajött és megkérdezte mit szeretne csinálni, intett a lánynak, hogy üljön le vele szemben.
- Beszéljünk. – mondta. Anna leült és mikor a férfi ránézett elpirult. Tudta, hogy miről fognak beszélni. –Kezdem én, de kérem te is mondd el a véleményed. Itt aludtunk, átöleltelek, izgalomba jöttem, de ez nem azt jelenti, hogy le foglak támadni és bármit is kívánnék tőled az ápoláson kívül. Elnézést, ha ezzel átléptem egy határt, de tudnod kell, hogy mellettem biztonságban vagy. Soha nem bántanálak. – Anna zavarban volt, de elmondta a férfinak a véleményét.
- Ha este visszamegyek az ágyamba, akkor nem történt volna meg, hogy kellemetlen helyzetbe hozlak. Sajnálom, én voltam a hibás. Ezeket a helyzeteket még nehezen kezelem, mert bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha elalszom. Nem volt szándékos, hogy hozzád bújtam, aludtam, álmodtam. Egy nővér nem jöhet ilyen helyzetekbe. Ezentúl, tartani fogom a megfelelő távolságot. Bocsáss meg, hogy ezt ma reggel megszegtem. Amiatt, amit tettem, ki is rúghatsz, megérdemlem. – a férfi megfogta a kezét és odahúzta magához. 
- Nehogy magadat hibáztasd! Kérlek, bocsáss meg. Annyira jólesett az az ölelés, a hajad illata, hogy nem tudtam neked ellenállni és nagyon jól esett volna még úgy feküdni tovább. Megígérem, hogy ezután vigyázni fogok, és nem lépem át azt a határt, amit te elém tettél, de ne távolodj el tőlem. Olyan jó, hogy számíthatok rád és mindent rendben tartasz körülöttem, hogy vagy nekem. – a lány visszahúzta a kezét. 
- Itt vagyok, segítek, mindent megteszek a gyógyulásodért. Azt tudnod kell, hogy ha ki kezdenék egy betegemmel, akkor a diplomámat is elveszíthetem. – a férfi elszomorodott. Nem akart ő mást, mint azt a bensőséges hangulatot vissza, ami eddig kialakult közöttük. 
- Nem akarom veszélyeztetni a diplomádat és téged sem. Ígérem, ezután visszafogom magam. – mondta szomorúan. 
- Menjünk ki a teraszra. – mondta a lány és kitelepültek a teraszra, ahol csodás idő volt. A férfi a papírhalmaza mögé rejtőzött, a lány egy könyvet olvasott, de innivalóval ellátta a férfit és azt is megkérdezte, hogy esetleg egy kávét inna-e vagy valami mást kér. Peter, kávét kért és limonádét ivott. A lány az ebédet is külön szerette volna tálalni, de a férfi rászólt. 
- Kérlek, együnk együtt, azzal szerintem nem lépünk át semmilyen határt, ha együtt eszünk. – a lány belement. Meleg volt, de Anna egész nap a nővérruhában volt. Peter szerette volna azt mondani neki, hogy vegye föl a bikinijét, de nem merte, inkább hallgatott és nézte, ahogy a lány szenved a melegtől, így beöltözve. Este egyedül ment zuhanyozni, mióta ez az új kerekesszéke volt, amit önállóan tudott hajtani, sokkal jobban tudott boldogulni. Hálás volt a lánynak, amiért gondolt rá, mert ezt is ő találta ki. Lefekvéskor a lány még figyelmeztette a férfit, hogy másnap mennek a kórházba ellenőrzésre. A férfi bebújt a takarója alá és nyújtotta a kezét a lánynak.
- Kérlek, azt a fájdalomcsillapító nyomogatást, ha lehetne. – a lány leült az ágy szélére és elkezdte a pontok nyomását.
- Szólj, ha már jó. – kérte. Peter, sajnálta, hogy a lány már nem bújik be mellé, eddig sokkal bensőségesebben töltötték az estéket, most meg közöttük volt az a fal, amit a lány emelt. Bár még voltak fájdalmai, egy idő után elhúzta a kezét, és azt mondta.
- Köszönöm, elég volt. – aztán befordult az ágyon és ezzel jelezte a lánynak, hogy mehet.
- Szép álmokat. – mondta még a lány, majd a férfi homlokára tette a kezét, és mivel nem találta lázasnak, csendesen, aztán átment a saját szobájába.  Anna sejtette, hogy még vannak a férfinak fájdalmai és kissé rosszul is érezte magát, amiatt, hogy így elromlott közöttük a hangulat, de tudta, hogy ez így helyes. Másnap a kórházban, amikor az orvos végzett a kötözéssel, a férfi megemlítette Anna lábát is.
- Kérem, nézze meg a nővér lábát, mert egyik éjjel levertem egy poharat és mivel ő mindig papucs nélkül rohangál, belelépett az üvegszilánkokba. Ellátta a saját sebét, de szerintem, jobb lesz, ha orvos is látja. – Anna is föl lett parancsolva a kezelőasztalra és az orvos lebontotta a kötést a lábáról. 
- Ez nem valami szép. Gondolom víz is éri, meg, mintha lenne is benne még szilánk. – kapargatta a sebet és talált is benne egy üvegszilánkot. Anna nagyobb kötést kapott, amire már nem tudta fölhúzni a cipőjét. – Így már nem dolgozhat. Keressenek másik nővért. – mondta az orvos. – Pihennie kell, kímélni a lábát. – a lány kétségbeesetten nézett a férfira.
- Nem kellett volna ilyen nagy ügyet csinálni ebből. Jól megvoltam így is, magamnak minden nap átkötöttem. –
- Na és szilánkkal a talpában járkált. Láttam, hogy fájdalmai vannak. – mondta a férfi. A lány tanácstalanul állt mellette, mert nem tudta most mit tegyen. Elvesztette az állását és még ápolásra is szorul. Még azt sem tudja, most hogyan megy haza, kötéssel a lábán, fél lábon. Peter nem ijedt meg, rögtön intézkedett is. Odahúzta a lányt az ölébe, a kerekesszékbe és már indult is. – Hány kiló is hölgyem? Két emberhez még edzenem kell. A folyosón ott várta őket Freddy a sofőr és elcsodálkozva nézte a lányt Peter ölében. – A nővér, ezennel ki van rúgva, új nővért kell keresnünk, de most segíts tolni a kocsit, mert ehhez kevés vagyok. – a kijárat felé haladva elmondta a sofőrnek, hogy a lány talpát is megoperálta az orvos és pihennie kell, amíg be nem gyógyul. – Mivel nálam sérült meg, vállalok minden felelősséget. Nálunk fog lakni és teljes ellátást kap és ápolást is. Intézünk neki is egy ilyen kocsit, aztán majd versenyezni fogunk. – Peter nagyon jókedvű lett, igazán elemében volt, ahogy intézkedett. Már a kocsiból hívta az anyósát, Izabellát és kérte, hogy keressen egy másik nővért, akinek két embert kell ápolnia. Elmondta neki hogyan járt Anna és azt is, hogy a lány marad nála, amíg meg nem gyógyul. Annát sodorta az ár. A kétségbeesésből az ámulatba esett, hogy a férfi mennyire kedves és megértő. A lakásba érve a lány elkezdett szervezkedni. 
- Mivel már nem dolgozom, lemegyek az alsó szintre, már nem illet meg ez a szoba. – Tomas meghallgatta, aztán helyesbített. 
- Anna marad itt, az új nővér megy az alsó szintre, majd kap telefont, és ha szükség lesz rá, hívjuk. – a lány csodálkozva nézett a férfira, aki odahajolt a füléhez és belesúgta. 
- Most már végre nem leszel mindig abban a szigorú nővér egyenruhában, most már föl veheted a bikinidet is. – Anna ránézett szigorúan, aztán elgondolkodott, hogy a férfinak miért is lett ilyen jó kedve. – Amíg a te kocsid is meg nem jön, addig én foglak szállítani. – mondta és bekanyarodott a lány szobájába, elvitte az ágyig és ott megfogta az egyik kezét, hogy átsegítse az ágyra. Anna nem akarta, hogy segítsen, de aztán Peter rászólt.- El kell fogadnod a segítséget. – Anna tehetetlennek érezte magát és eléggé el is volt keseredve a dolgok alakulása miatt. Mikor az új nővér megérkezett, Peter fölrendelte az egész személyzetet az emeletre.
- Bemutatom az új segítőnket, Mártát. Anna továbbra is a főnök, mindent ő irányít, de tényleges munkát nem végezhet, pihennie kell. Amit ő mond, az olyan, mintha én mondanám. Lehet, hogy még engem is fölül fog bírálni bizonyos dolgokban. – ezen mind nevettek. Márta nővér lent fog lakni az alsó szinten, ha szükségünk van rá, telefonon hívjuk, csak azt kérem, a telefon mindig legyen feltöltve és mindig legyen a zsebében, bekapcsolva, ez a többiekre is vonatkozik. Na és most munkára. – a titkárával és a titkárnőjével elvonultak a dolgozószobába, a személyzet többi tagja az alsó szintre ment, Tim az ebédet készíteni, Maria ebben segített neki. Márta nővér Anna szobájába ment megbeszélni a teendőket és a napirendet. A lány részletesen elmondott neki mindent. 
- Annyira jóképű. – mondta Márta ábrándozva. – Te olyan szerencsés vagy. – Anna sértetten válaszolt.
- Nem igazán mondanám magam szerencsésnek. Elvágta a talpamat egy üveg, nem tudok dolgozni jó ideig, és rászorulok másokra. Ez nem igazán szerencse. – Mikor éppen végeztek, megérkezett Peter és húzta a lányt az ölébe.
- Megyünk ebédelni. – mondta és már szállította a lányt az étkező asztalhoz. Tim két személyre tálalt és ezzel a férfi is egyetértett. – Majd szólunk, ha végeztünk. – mondta Mártának és ezzel elbocsátotta, őt nem ültette le maga mellé enni. Anna most érezte igazán, hogy ő mennyire kivételezett helyzetben volt. Nem is értette, hogy a férfi most miért ennyire kedves vele. Az ebéd finom volt és a lány a végén meg is jegyezte.
- Ha ennyit eszünk és még járnom sem kell, mert szállítva vagyok, akkor pillanatok alatt duci leszek. Ez ellen ki kell találnunk valamit. – Peter mosolyogva mondta.
- Vannak ötleteim, amiket fekve tudunk csinálni, de akkor szigorúan be kell építenünk a napirendünkbe. Anna neki is állt rákeresni az interneten a fekvő gyakorlatokra. Ebéd után a férfi a teraszra vitte a lányt kérdezés nélkül. 
- Szerettem volna átöltözni, és előtte még a fürdőszobába is ki kell mennem. – mondta. – Egyedül. – tette még hozzá. A férfi mosolyogva hagyta jóvá a teendőket.
- Akkor én kimegyek a teraszra és a kanapéra átköltözöm, amíg Anna elvonul és elintézi az ügyeit. Átadom a kocsimat ideglenesen. – Miután a lány elrendezte Peter lábát a vasszerkezettel, hogy kényelmes legyen, ő ült be a kerekesszékbe és elindult a szobájába. Bikinit vett föl és a fürdőszobát is meglátogatta. Mikor visszaért, Peter végigmérte és elismerően csettintett. – Igen, erre emlékeztem. – mondta mosolyogva. Anna megjegyezte.
- Miután már elbocsátott, már nem kell ragaszkodnom a nővéregyenruhához. – 
- Igen, egyetértek. Ez tényleg kellemesebb viselet, főleg ebben a melegben. Úgy gondolom, megharagudott rám, amiért szóvá tettem a bikinit. –
- Igaza volt. – mondta a lány. A férfi csak arra gondolt, hogy ez után, hogy a lány mindig ott lesz a közelében, hogyan is fog alakulni a kapcsolatuk. A vacsorát is együtt ették, aztán a lány kérte a férfit, hogy vigye be a szobájába, gondolta visszavonul, de egy idő után megjelent Peter az ajtóban és megkérdezte.
- Mit csináljunk?- a lány elcsodálkozott.
- Mi? Együtt? – Peter nevetett.
- Igen, mi sorstársak, akik ebbe a lakosztályba lettünk bezárva, együtt. Nézhetünk filmet, de az az én szobámban van, vagy sakkozhatunk is, esetleg go. – a lány arca földerült.
- Go! – és a férfi már szedte is elő a készletet és nekiálltak ezt a stratégiai játékot játszani. Anna nem volt kezdő, de Peter eléggé agresszív játékos volt, de még így is megnyert néhány játékot a lány. A férfi elismerően nyilatkozott.
- Arra nem számítottam, hogy ismered, és arra sem, hogy néhányszor ki is kapok tőled. – 
- Kellene valami tét is. – jött izgalomba a lány. A férfi elkomolyodott. 
- Azzal azért vigyázzunk, mert akkor már, nagyon véres küzdelem lesz. Na és mi legyen a tét? –
- Aki nyer, az kívánhat valamit. – a férfi nézett a lány szemébe és úgy kérdezte.
- Mit is kívánhatnék én tőled? – 
- Miből gondolod, hogy nyerni fogsz? – szólt rá a lány.
- Na, akkor nyereményre, aki veszít, az teljesíti a másik egyetlen kívánságát.- nekiálltak játszani és a játszma sokkal izgalmasabb lett, és ádázabbul küzdöttek. A végén, mikor a lány föltette az utolsó győztes kis gombját, diadalittasan nézett a férfira, aki játékosan nézett rá.
- Most aztán megrémültem! Mi lesz a kívánságod? – a lány elgondolkodott és mosolyogva nézett a férfira. Peter elveszett a lány kék szemeiben. Már nem is tudta mikor történt meg vele, hogy a rabja lett ennek a lánynak. Már nem akarta, hogy csak fájjon, már nem akart szenvedni, már csak a lányt akarta nézni és minden kívánságát teljesíteni. 
- Még nem tudom. Gondolkodom.- 
- Addig nézzünk filmet. – ajánlotta föl a férfi és már húzta is a lányt magával a hálószobájába, ahol a projektor működött. Keresgélt a filmek között és ajánlgatta a lánynak, de az mindig továbbot intett, aztán az egyik romantikus filmnél megállt a lány. 
- Ezt, de amikor szólok, akkor kikapcsolod. – a férfi nem értette a lány kérését, de aztán a film vége előtt szólt és a férfi, aki már látta a filmet nem értette. 
- Hiszen még most jön a hepiend. –
- Nem baj. Ez is hepiend, ez az a boldog vég, amit én szerettem volna. – A férfi odanyújtotta a kezét a lánynak. 
- Nyomogasd meg kérlek, mert most nagyon fáj. – kérte és Anna készségesen segített rajta, majd fáradtan csukogatta a szemét, és akkor a férfi elhúzta a kezét, átölelte a lányt és odasúgta. – Aludj, látom, hogy már alig tudod nyitva tartani a szemed. – Anna lecsukta a szemét és pillanatok alatt elaludt. Peter ölelte őt és közben nagyot sóhajtott. Reggel egymást ölelve ébredeztek. A férfi ébredt föl először, és érezte, hogy majd szétrobban, annyira kívánja a lányt. Anna is nyitogatta a szemét és tovább ölelte a férfit. Peter merészen odahajolt és meg akarta csókolni a lányt, de az hirtelen visszahőkölt.
- Bocsánat. Elragadtattam magam. – mondta a férfi és lazított a szorításán, de nem engedte el a lányt. – Tudod már mi a kívánságod? – a lány kajánul mosolygott.
- Egy csók, de olyan igazi. – mondta, mert tudta, hogy a férfi arra vágyik.
- Ez nem ér, mert ez az én kívánságom igazából. – mondta a férfi, de nem tétovázott, odahajolt a lány szájára és először gyengéden érintette meg, simogatta a szájával, majd egyre erőteljesebben, de már akkor a lány fenekét is markolta, és a melleit simogatta, majd a hajába túrt. Amikor lihegve szétváltak, csak néztek egymásra és a férfi folytatni akarta, de a lány leállította. 
- Majd ha nyersz, akkor lehet, ha ezt fogod kívánni. – a férfi nekiállt készülődni.
- Megyek a tábláért, játszunk egy visszavágót! – Anna nevetett. 
- Most nem, zuhanyozás, reggeli, aztán torna és antibiotikumos injekció. Rengeteg dolgunk van. Majd este játszunk, ha lesz időnk. – a férfi megértette és nem ellenkezett. Nekiálltak a napi teendőknek, ami nagy egyetértésben és jó hangulatban telt. Délelőtt megérkezett Izabella is és félrehívta Annát, hogy beszéljen vele.
- Nem tudom, hogy hogyan érte el, de a vejem már nagyon hosszú ideje nem mosolygott, nem nevetett, mert úgy érezte azt ő nem teheti, a szerettei elvesztése miatt. Most nevet, sőt, most is mosolyogva néz minket. Nézz oda, ilyet sem láttunk már régen. Boldoggá tettél engem Anna, mert mióta itt vagy Peter teljesen megváltozott. Újra él. – a lány örült ennek, de nem tudta, hogy mivel érte el. 
- Talán földolgozta a gyászt és már megérett arra az idő, hogy tovább lépjen. Lehet, hogy nem is én kellettem ehhez, hanem a baleset segített. – Izabella érezte, hogy a baleset nem lett volna elég, ehhez a lány bűvereje is kellett. Napközben megjött a lány kocsija is, amit ügyesen használt. Így már önállóan is tudott mozogni a lakásban. Peter meg is jegyezte, hogy ő szívesen szállította Annát. Márta nővér figyelte őket, és amikor elküldte Peter, hogy nincs rá szükség, majd szólnak, ha kell, akkor sértetten ment le az alsó szintre. Meg is kérdezte Freddyt, hogy ezek mikor jöttek össze. A sofőr csodálkozva nézett rá.
- Miért, összejöttek? –
- Ne mondjátok, hogy nem vettétek észre? Egy ágyban alszanak, szerinted éjjel amőbát játszanak? – a sofőr eddig biztos volt benne, hogy a főnöke nem jött össze a lánnyal, bár azt látta, hogy mennyire értékeli Annát. Este, vacsora után, a férfi elővette a Go táblát és hívta a lányt játszani. Anna nevetve ült le vele szemben és várta, hogy a férfi lépjen. Hatalmas küzdelmet folytattak a győzelemért és az első játszmában a férfi győzött. 
- Mondhatom a kívánságom? – kérdezte rögtön. Anna megijedt.
- Gondolkozz, jól gondold át, hogy mit kérsz. – mondta. 
- Átgondoltam. Tegnap óta ezen töröm a fejem.- mondta nevetve. 
- Akkor mondd. – nevetett a lány is. Peter odahajolt a lányhoz és súgva mondta. 
- A te nyereményed az volt, amire én vágytam, most a te vágyadat teljesítem. –
- Te nem tudhatod, hogy én mire vágyom. – kacagott a lány. 
- Tudom. – mondta a férfi és egyre közelebb húzta a lányt.- Gyere. – mondta és az ölébe ültette, aztán lassan kezdte csókolgatni a száját, majd egyre jobban belejöttek és már forrón csókolóztak, mikor az alsó szintről Márta megérkezett. Ott állt előttük és mikor észrevették, szétváltak. A lány lihegve nézett a férfira. Peter mosolyogva súgta.
- Lebuktunk. – aztán segített a lánynak, visszaülni a székébe. Anna gyorsan bemanőverezte a kocsiját a szobájába. Valamit elfelejtett Márta nővér? – kérdezte a férfi a nőt. 
- Reggel hányra kérik az ébresztést? – a nő zavarban volt. 
- Nem kérünk ébresztést. Ha fölkeltünk, majd értesítjük, de hétig nyugodtan alhat. – a nő elment. Peter bement Anna szobájába és próbálta megnyugtatni a lányt.
- Nem történt semmi, ami miatt izgulnod kellene. –
- Az semmi, hogy most én lettem a csábító démon? – a férfi nevetett.
- Jaj, nekem, végem, ez a csodálatos démon elcsábított. – a lány komolyan nézett rá.
- Ne viccelődj, ez komoly, ha most kitudódik, akkor nekem végem. Meggondolatlan voltam már megint.-
- Mikor voltál még meggondolatlan? Kíváncsivá tettél. – 
- Akkor, amikor nem vettem föl papucsot és beleléptem a szilánkba. –a férfi nevetett.
- Ugye, én mindig rád szóltam, hogy papucs. De most folytathatnánk, ami félbe maradt közöttünk, hol is tartottunk? – Anna komolyan nézett rá.
- Azt hittem befejeztük. –
- Nem, nem fejeztük be, csak félbeszakítottak. Szeretném folytatni. – a lány már nem nevetett. 
- Ha újra nyersz, majd kívánhatsz, de addig, nincs több csók. – a férfi elszomorodva válaszolt.
- Nagyon nehéz dolgom van. Akkor játszunk, most még egy partit. – a lány elzárkózott.
- Nem, ma már nem szeretnék több játszmát. – Éjjel már nem is aludt a férfival. Annának igaza volt, mikor félt, attól, hogy Márta meglátta, mert másnap az első dolga volt bejelenteni, hogy Anna etikátlanul szerelmi kapcsolatot létesített egy ápoltjával. A lány másnap kapott is egy telefont, ahol az etikai bizottság elnöke hívta, és érdeklődött, hogy milyen kapcsolata van az ápoltjával. 
- Semmilyen kapcsolatom nem volt vele, amikor én voltam az ápolója. – mondta a lány.
- De most már van vele kapcsolata? – a lány elgondolkodott és csak annyit mondott.
- Ez most már, baráti viszony. – mondta.
- Az ügyet ki kell vizsgálnunk, ezért önnek is és a gondozottjának is nyilatkozni kell. – a lány maga alatt volt a hírtől. A beszélgetés végén, sírt, neki a munkája sokat jelentett, nem akarta elveszíteni. Nem értette Mártát, hogy miért áskálódott ellene. Peter így talált rá, mert már nem tudta, miért nem jön ki hosszú ideig a szobájából.
- Mi történt? – kérdezte a férfi rémülten. Anna meg sem tudott szólalni, csak sírt. Hogyan is mondja el a férfinak, hogy mi történt. Az ajtóban ott állt Márta és megkérdezte, hogy tálalhatják-e az ebédet. Peter odament a lányhoz és közel hajolt.
- Mi történt, mondd már! – nyúlt a lány álla alá és próbált a szemébe nézni. Anna nem akart a férfi szemébe nézni. Elfordította a fejét. A férfi odaszólt Mártának.
- Menjen le, majd szólunk, ha enni szeretnénk. – Mikor Márta végre elment Anna is csendesedett. Anna próbált beszélni, de nehezen ment neki. 
- Vizsgálat indult ellenem, az etikai bizottság vizsgálja, hogy kapcsolatot létesítettem az ápoltammal, ezt a bejelentést kapták. – a férfi megdermedt. 
- Micsoda? Ellened? Ellened, aki olyan szigorú voltál velem? – kérdezte felháborodottan. - Ezt nem hagyom ennyiben. Ki jelentett föl?- Anna csak a fejét ingatta.
- Nem tudom. Semmit sem tudok. – A férfi elővette a telefonját és hívta az ügyvédjét, hogy azonnal jöjjön el, mert beszélni szeretne vele, de szóban elmondta, hogy miről van szó. Kérte, hogy érdeklődjön, mi ennek a vizsgálatnak a menete. 
- Nyugodj meg, a kezembe veszem ezt a dolgot és tisztázni fogunk. – megfogta a lány kezét és a szájához húzta, de a lány elhúzta és nem engedte a csókot. – Ne legyél ilyen tartózkodó. Tudod, hogy szükségem van rád. –
- Nem tudom. Csak a bajt hoztam rád. – 
- Milyen bajról beszélsz? Nincs semmiféle baj. El fogom érni, hogy bocsánatot kérjenek tőled. –
- A diplomámat is elvehetik, nem kapok működési engedélyt. Mihez kezdek akkor? – a férfi legszívesebben azt mondta volna, hogy ő örökre alkalmazza a lányt, mert már úgy érezte, nem tudja elképzelni az életét nélküle. Az ügyvéd mikor megérkezett, a lány már nem sírt, csak nagyon szomorú volt. Bementek a dolgozószobába, ahol Dominik a titkár is jelen volt. 
- A feljelentést az itt dolgozó nővér tette, hoztam a pontos leírást is. – adta oda a férfinak, aki átnyújtotta a lánynak. Anna elolvasta és aztán elpirulva nézett Peterre. 
- Látod, én megmondtam, te meg csak kinevettél. – a férfi megfogta a lány kezét.
- Ne izgulj, mindent megoldunk. – nyugtatta a lányt, aztán az ügyvédhez fordult.- Mit tehetünk? Annát teljes mértékben föl kell menteniük, sőt bocsánatot kell kérniük. –
- Válaszolnotok kell a kérdéseimre, aztán nyilatkozom. Mióta van közöttetek kapcsolat? Ki volt a kezdeményező? – Peter és Anna egymásra néztek és a férfi kezdett el válaszolni.
- Nem volt közöttünk semmiféle kapcsolat, Anna ezt nagyon szigorúan tartotta, többször is felhívta a figyelmemet, arra, hogy ez nem etikus, és nagyon szigorúan betartotta a távolságot. Mióta már nem az alkalmazottam, közelebb kerültünk egymáshoz. Amikor még dolgozott, szigorúan nővér egyenruhában volt, egyetlen kivétellel, akkor nagyon meleg volt és nekem is melegem lett, mikor megláttam. Kánikulában a teraszon bikiniben volt, de amikor szóltam neki, rögtön át öltözött.- az ügyvéd jegyzetelt, aztán Annára nézett.
- Ugyanezt mondhatom el. Mindig betartottam a szabályokat, tartottam a távolságot. Igaz, mióta ki lettem rúgva- itt a férfira nézett mosolyogva. – azóta közelebb kerültünk egymáshoz, mint sorstársak, de most sem olyan kapcsolat van köztünk, ami nem lenne etikus.- 
- Mégis, milyen ez a mostani kapcsolat? – kérdezte az ügyvéd. Peter intett a lánynak, hogy ne beszéljen.
- Ennek van valami jelentősége? Hiszen már nem az alkalmazottam, barátként látom vendégül. – az ügyvéd hümmögött.
- A feljelentő a jelenlegi kapcsolatotokból következtetett arra, hogy ez már előtte elkezdődött és az a feljelentés alapja is. Állítólag együtt alszotok, vagyis egy ágyban.- egymásra néztek és megint Peter intett a lánynak.
- Igen, megtörtént, hogy egy ágyban aludtunk, de soha nem történt semmi közöttünk. Egyedül az, hogy állandóan papucs nélkül rohangált, aminek meg is lett a következménye, mert üvegszilánkba lépett. –
- Ez hogyan történt? –
- Levertem éjjel egy poharat, Anna jött a zajra, rohant, mezítláb és mire szóltam neki, hogy vigyázzon, már bele is lépett az üvegszilánkba. Ezután is ápolt, ellátott és még az orvosnak sem mutatta volna meg, ha nem szólok rá. Ezután mondtam föl neki, mert az orvos pihenést javasolt és azt, hogy ne használja a lábát. Ekkor fogadtuk föl a kettőnk ápolására Márta nővért, aki nem nézte jó szemmel, ahogy mi élünk. Egész nap együtt vagyunk. – az ügyvéd összecsukta a mappáját és ezután nyilatkozott.
- Ki fogják hallgatni a személyzet többi tagját is. Remélhetőleg ők is azt mondják majd, amit ti. Dominik, téged is kikérdeznek. Mit láttál?-
- Amióta Anna itt volt, a főnökünknek volt életkedve, láttuk mosolyogni, nevetni. Igazán jó hatással volt rá. Örültünk, hogy itt van. Azt nem tudhatom, hogy milyen kapcsolat volt közöttük, de bármi is volt, az jót tett a főnöknek. – az ügyvéd a lányra nézett.
- Most Annát kell tisztáznunk, a vádak alól, hogy az ápoltjával nemi kapcsolatba került. – a lány elpirult és hátat fordított nekik. Peter odagurult hozzá és megfogta a kezét.
- Ne izgulj, az igazságnak ki kell derülnie. – aztán az ügyvédhez fordult. – A feljelentőt kirúghatom, remélem. –
- Igen. Közöljem én vele? – 
- Igen. Kérlek, te mondd meg neki. Azonnali hatállyal ki van rúgva. Szerintem nem is kell ide nővér, Anna irányításával mindent megoldunk. – Az ügyvéd elment. – Dominik, most már kérjük az ebédet, de Mártát már nem szeretnénk látni. – Mikor kettesben maradtak, a férfi megfogta a lány kezét és megszorította. – Ha igaz lett volna, akkor nem védenélek, de én tudom a legjobban, hogy milyen szigorúan tartottad magad. – 
- Este tét nélkül fogunk játszani. – mondta a lány mosolyogva. – Köszönöm, hogy segítesz. – Peter szomorú volt, amiért ez az incidens beleszólt a kapcsolatukba. Délután a teraszon ültek és beszélgettek. A férfi kérdezgette a lányt a családjáról, és szomorú lett, mikor meghallotta, hogy már nem élnek a szülei, teljesen egyedül maradt. 
- Én is egyedül maradtam, csak Izabella maradt a régi életemből. – Anna megszorította a kezét. A férfi már alig várta, hogy játszhassanak. – Anna veled olyan jó játszani, mert annyira küzdesz és nem biztos, hogy nyerek, ellened egyáltalán nem vagyok esélyes. Több játszmát is elveszített a férfi, a lány rá is szólt.
- Megsajnáltál és engedsz nyerni? – Peter tiltakozott.
- Szétszórt vagyok, de megpróbálok összpontosítani.- a lány nevetett.
- Merre járnak a gondolataid? – a férfi hirtelen komolyan nézett rá. 
- Azt jobb, ha nem mondom meg. – mondta. A lányt ezzel teljesen fölcsigázta.
- Legyen az a tét, hogy ha én nyerek, akkor meg kell mondanod, mire gondoltál. –Peter ellenkezett.
- Ez nem jó, mert ha én nyerek mi lesz a tét? Ismerem minden gondolatodat, te nyitott könyv vagy. –Anna morcos lett.
- Nehogy azt hidd, hogy mindent tudsz az én érzéseimről, de igazad van, az nem annyira izgalmas, hogy megtudd, én mit is gondolok. – a hangja kissé sértett volt. 
- Menjünk inkább filmet nézni.- kérte a férfi, mert tudta, hogy akkor nyugodtan ábrándozhat, nem bukik le. Peter szobájába mentek és elhelyezkedtek az ágyon. A lány választott filmet, amit a férfi nem bánt, de egy idő után még ábrándozni sem volt kedve, annyira unalmas volt a film. 
- Akkor te válassz. – mondta a lány. Peter egy olyan filmet választott, amit már látott. Egy idő után átkarolta a lányt és magához húzta. Anna arrébb ment és szigorúan mondta.
- Nem. Ezt tudod, hogy pont most nem lehet. – a férfi dühös lett. 
- Milyen jogon mer bárki is beleszólni a mi kapcsolatunkba? Kedvellek és ezt ki is szeretném mutatni. Már nem vagy az alkalmazottam, a barátom vagy és szeretném, ha a kedvesem lennél. Ki akadályozza ezt meg? – Anna halkan válaszolt.
- Én. Szeretnék ebből az ügyből tisztán kikerülni és akkor nem engedhetek meg semmiféle közeledést. – a férfi dühös lett. 
- Anna, mit kell tennem, hogy elfogadj? Szeretnélek megérinteni. – a lány szomorúan mondta. 
- Lehet, hogy le kellene mennem az alsó szintre, hogy ne lássanak az ágyadban. –
- Felnőtt emberek vagyunk, és ha te és én az ágyamban vagyunk, és bármit is csinálunk, ahhoz senkinek, semmi köze nincs. – a lány komolyan magyarázott.
- Ha sikerül ezt az ügyet lezárni és folt nélkül kerülök ki, akkor szabadok leszünk, és azt tesszük, amit akarunk, ha mind a ketten akarjuk. – a férfi ezt reménykedve hallotta. Másnap az alkalmazottak is megkapták az idézést a meghallgatásra és ők is. 
- Megkértem az ügyvédet, hogy gyorsan tűzzék ki a meghallgatást, mert szeretnék ezen minél előbb túl lenni. – mondta a férfi, mikor a lány mutatta az idézését. Amikor már a bizottság előtt voltak, a férfi kérte, hogy a lány is lehessen bent az ő kihallgatásán. Általában mindenkit egyenként hallgattak ki, de a férfi kihallgatásán minden tanú és Anna is részt vett. Anna vallomása részletes volt és szakszerű. 
- Az intenzív osztályon dolgoztam, mikor behozták a beteget és egy nagy műtét után éppen ébredezett és hányadékot aspirált, ekkor leszívtam a váladékot, és magához tért, emiatt úgy érezte, hogy megmentettem az életét, ami kis mértékben igaz is, de hát mi ott az intenzíven ezt naponta tesszük minden beteggel. A betegem anyósa ajánlotta az állást, az otthon ápolást. Mivel alvásban és pihenésben több évnyi elmaradásom volt, elvállaltam. A beteggel jó kapcsolatot alakítottunk ki, sőt egy idő után úgy láttam, hogy nem csak elfogad, de már intimebb közeledést is szeretett volna, amit minden alkalommal visszautasítottam. Tisztában voltam vele, hogy ez csak a Stockholm szindróma szerű rajongás, mert ott voltam a nap 24 órájában és függött tőlem, úgy érezte belém szeretett, de ez csak illúzió volt és ezzel tisztában voltam és vagyok. Valószínűleg a depressziója utáni első lépés az élet felé, de nem én vagyok a megoldás  és szakmailag nem lenne helyes, ha elfogadnám a közeledését. – ezután Peter következett. Az ügyvéd tette föl az első kérdést, aztán már csak Peter beszélt. 
- Hogyan találkozott először Anna nővérrel? – 
- Éppen fuldokoltam. Műtét után magamhoz tértem és a hányadékomban fuldokoltam, nem kaptam levegőt, és akkor jött egy csővel és megmentett, leszívta a váladékot és újra kaptam levegőt, akkor hallottam meg a megnyugtató hangját és már nem féltem. Előtte évekig elzártam magam a külvilágtól, mert nem tudtam elfogadni, hogy életben vagyok, mikor a családom meghalt, aztán ért a baleset és abban a pillanatban mikor Anna hangját meghallottam, már élni akartam. Aztán jött velünk haza és ő ápolt. Nagyon szigorú volt, egyedüli bűne az volt, hogy nem vett föl papucsot, mikor éjjel rohant a szobámba, mert azt hitte valami bajom van, de csak levertem egy poharat és akkor megsérült a lába, de az sem érdekelte, dolgozott tovább, pedig még üvegszilánk is maradt a talpában, de ment és szervezte az életemet. Szerettem volna közelebb kerülni hozzá, ezerszer próbálkoztam, de mindig visszautasított. Azt mondta, ez nem etikus. Ha bárki, bármilyen izzást vélt fölfedezni közöttünk, az igaz volt, részemről, nagyon is, mert bármit megtennék, hogy elfogadjon, hogy közelebb engedjen magához, de ő nagyon szigorú és elutasít. Igen izzik a levegő, amikor a közelemben van, mert beleszerettem és szeretném, ha velem maradna életem végéig. Mindig magam mellett szeretném őt tudni. Ez a vizsgálat nem könnyítette meg a helyzetemet, sőt, még elutasítóbb lett. Miután ő is pihenésre kényszerült, fölvettem egy másik nővért, hogy mindkettőnket ellásson. Annát magam mellett tartottam, mert részben az én hibámból sérült meg és nem engedhettem, hogy egyedül maradjon. Kérem, hogy ne bántsák őt, mert ő mindig nagyon jól végezte a dolgát és nagyon lelkiismeretes volt. Az nem az ő bűne, hogy beleszerettem. – közben a lányt nézte és látta, hogy Anna szeméből könnyek folynak. Szeretett volna odamenni és megölelni, de nem tehette. 
- Köszönjük. – mondta a vizsgálatot vezető.- Van valakinek kérdése? – senki nem jelentkezett. – Akkor most megtárgyaljuk a hallottakat, kérem várjanak kint. – Mindenki kiment a folyosóra. Peter a személyzet tagjainak azt mondta, hogy ha akarnak, menjenek haza, csak Freddy jöjjön vissza értük, majd szólnak neki, ha ők is mennek. Izabella asszony megölelte a vejét és odasúgta neki. 
- Én igent mondanék neked, ha egy ilyen beszédet mondtál volna. Remélem ő is elfogad téged. – a férfi is súgva mondta neki.
- Reménykedem, de most ezen a vizsgálaton legyünk túl. Az a kis kígyó meg, remélem megbánja, hogy ártott nekünk. – Anna még mindig könnyes szemmel ült a folyosón és megköszönte a személyzet tagjainak és Izabellának is, hogy eljöttek. Izabella hozzá is odament és csak annyit mondott.
- Örülök, hogy te voltál Peter mellett, és remélem, hogy maradsz is, ahogyan ő szeretné. – Anna csak megölelte a nőt, nem mondott semmi mást, csak köszönetet, hogy eljött. Mikor már csak hárman maradtak a folyosón, az ügyvéddel, a férfi odagördült a lány mellé és a kezét nyújtotta.
- Ne izgulj! Ha eszük van, akkor nem bántanak. – Anna könnyes szemmel szipogva mondta. 
- Nem tudhatjuk. – Szerencsére a bizottság, gyorsan megtárgyalta az ügyet és fél óra múlva már hívták is be őket. A döntés felolvasásakor csak az ügyvéd állt föl, a két sérült, ülve maradhatott. 
- A bejelentést kivizsgálva megállapítottuk, hogy a nővér helyesen látta a helyzetet és mindenben helyesen döntött. Tudta, fölmérte, hogy a beteg rajongása, csak az ápolt és ápoló közötti függőségi viszonyból alakult ki. A hibát itt az követte el, aki ezt nem mérte föl és följelentette a nővért. Egyedül azt tudjuk tanácsolni a nővérnek, hogy távolodjon el a családtól és akkor megszűnik ez a rajongás, ami most kialakult. Tehát a nővért minden vádpont alól fölmentjük. Megfelelően járt el és jól látta el a beteget. – Anna úgy érezte végre kap rendesen levegőt. Peter viszont úgy érezte, hogy összeomlott a világ körülötte. Nem tudta megérteni, hogy miért nem értik meg, hogy ő szerelmes, ő szereti ezt a lányt és bármit megtenne, hogy vele maradjon. Az meg, hogy azt tanácsolták a lánynak, hogy távolodjon el tőle, kifejezetten ellenszenves gondolat volt. Hazafelé a kocsiban végre meg tudta fogni a lány kezét.
- Látod, most már nem bánthat senki, fölmentettek. – Anna halkan kezdett beszélni.
- Peter, holnap megyünk kontrolra. Nekem, valószínűleg rendben lesz a lábam és leveszik a kötést, vagy csak kisebbet kapok, ami azt jelenti, hogy már nem kell engem kiszolgálni. Hazamegyek. A te életedet még a vasszerkezet fogja meghatározni, de nemsokára az is lekerül, és akkor lábra állhatsz, de ezt már nem mellettem teszed meg. Kapsz megfelelő személyzetet, akik rehabilitálnak, lesz gyógytornászod, és szerintem kellene egy pszichológus is, akivel el tudsz beszélgetni, a kapcsolatunkról is. – a férfi szomorúan ült a lány mellett.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nemet mondasz, elhagysz. Magamra hagysz. – a lány megszorította a kezét. 
- Soha nem hagynálak magadra. Veled vagyok, érted vagyok, de el kell távolodnom, hogy átértékelhesd az életedet, a kapcsolatunkat. Én mindig ott leszek, ha föl akarsz hívni, beszélhetünk, ha szükséged van rám, akkor megyek és segítek, de a bizottság is azt mondta, hogy el kell távolodnom, hogy újra értékelhesd a kapcsolataidat. – a férfi szomorú volt, mert az életében Anna volt a biztos pont. Másnap a kontrol vizsgálaton szerencsére ő is jó eredményeket kapott és már ki is tűzték a következő műtét időpontját, amikor a vasszerkezetet el fogják távolítani a lábából. Anna lábáról is lekerült a hatalmas kötés és már csak egy kisebb ragasztást kapott, amivel cipőt tudott fölvenni és újra rá is léphetett, önállóan tudott járni. Az orvosuk is hallott a vizsgálatról és gratulált a lánynak, hogy fölmentették. Elmondta, hogy Mártát már a kórházba sem vették vissza. Anna még meg is sajnálta a lányt. Mikor hazaértek a lány kérte Freddyt, hogy vigye le a csomagjait a kocsiba, és ő is megy pár perc múlva. Bement Peterhez, a szobájába elbúcsúzni. Egy papírt adott át a férfinak, amin a telefonszáma és a címe szerepelt és azt mondta.
- Mindent köszönök, a barátságodat is, az itt töltött időt is, bevallom, nagyon kellemes emlékeim maradnak, mert jó volt veled. Itt mindenki nagyon kedves volt velem, igazi családra találtam. Mielőbbi gyógyulást kívánok. – a kezét nyújtotta, de a férfi megfogta a kezét és magához húzta, átölelte a lányt. 
- Nem adom fel. Szeretlek Anna. – mondta és a lány szájára is szeretett volna csókot adni, de az elhúzódott. – Szeretnék még veled játszani, mert tartozol egy visszavágóval goban. – a lány megígérte, hogy lesz visszavágó és elindult, de a férfi még utána szólt.- Tudnom kell, de legyél őszinte én egy icipicit sem voltam rád hatással? – Anna nem fordult vissza úgy válaszolt.
- Hatással voltál rám. Nehéz volt nemet mondani, mert nagyon vonzottál. – ezután beszállt a liftbe és elment. Freddy látta, hogy egész úton sírt hazafelé. Mikor kiszállt és mentek a lány lakása felé, meg is kérte a férfit.
- Maradjon ez kettőnk között, hogy sírtam. Kérem! – a férfi hümmögött, amit a lány ígéretnek tekintett. Anna a lakásába lépve nagyon egyedül érezte magát. Az utóbbi hetek úgy teltek, hogy mindig voltak körülötte és most egyedül volt, nagyon egyedül. Nekiállt a csomagokat kipakolni és meglepetten látta, hogy szinte mindenki tett bele valami kis ajándékot. Maria, kimosta, vasalta a ruháit és egy kis levélkét tett közé, amiben minden jót kívánt és a telefonszámát, hogy bármikor hívhatja. Tim ételcsomagot küldött, mert tudta, hogy a lány hűtője üres lesz. Ezzel a csomaggal akár három napig is el lesz látva élelemmel. A szakács is tett bele egy levélkét a telefonszámával. Kate, a titkárnő és Dominik is írtak, hogy bármiben kell a segítségük, hívja őket. Freddy, a búcsúzásnál kérte a lányt, hogy ha bármilyen szállításra van szüksége, hívja őt. Még azt is hozzátette, hogy szívesen bevásárol a lánynak. Ezen aztán nevettek is, mert az elején a férfi pont azt panaszolta, hogy ő majd kifutófiú lesz. Anna, könnyes szemmel olvasta a kis levélkéket és pakolta ki a cuccait, aztán csak ült ott és nagyon vágyott vissza. A telefonját hallotta, hogy üzeneteket fogadott, megnézte és látta, hogy Peter írt neki. Megnyitotta az üzenetet és olvasta. 
- Nem szeretnélek elveszíteni. Nem akarom, hogy bármi közénk álljon. Kérlek, ne zárj ki az életedből. Szükségem van a barátságodra. Hiányzol, már most, nagyon hiányzol. – a lány elolvasta és gondolkodott, hogy mit is válaszoljon. 
- A barátod vagyok, és maradok. – írta és így is gondolta. Azt nem tudta a lány, hogy Peter összehívta a személyzetet és mindenkit hadrendbe állított az ő visszaszerzése érdekében. A férfi emberei végig hallgatták és mind mellé álltak, mert ők is úgy látták, hogy Peternek Anna mellett van a helye. A lány úgy tervezte, hogy másnap bemegy a kórházba és megpróbálja visszaszerezni az állását. Igaz, most még nincsenek anyagi gondjai, mert Peter nagyon jó fizetést adott, de az nem tart örökké és a lakbért fizetni kell. A bérelt lakása nagyon pici volt, de a munkája miatt nagyon kevés időt töltött benne. 12 órákat dolgozott és mikor hazaért evett és már dőlt is az ágyba. Jelzett a telefonja, hogy még egy üzenete jött.
- Jó lenne most egy go partit játszani. – írta a férfi. A lány rákeresett az interneten az online játékokra és meg is találta azt, ahol meg tudja hívni a férfit játékra. El is küldte neki a linket, és bekapcsolta a laptopját és várt. Peter boldogan csatlakozott a játékhoz és várta a lány lépéseit. Szerencsére olyan felület volt, ahol a játékosok tudtak egymásnak üzeneteket is írni, így a játékon kívül beszélgettek is. Peter boldog volt, hogy kapcsolatban maradhatott a lánnyal, bár annak jobban örült volna, ha ott van mellette. Már éjfél volt, mikor még mindig könyörgött a lánynak egy utolsó játszmáért, de Anna azt írta vissza, hogy álmos. 
- Fájdalmaim vannak és nincs itt a fájdalomcsillapító nővér, aki megnyomkodja a kezemet. – panaszkodott a férfi. A lány nagyon sajnálta és szeretett volna neki segíteni, de ahhoz túlságosan távol volt. 
- A kedvemért, ma este vegyél be a kapszulákból egyet, az is segíteni fog. – kérte a férfit. Peter tudta, hogy nem vesz be gyógyszert, így hát el is köszönt a lánytól.
- Szép álmokat! Hiányzol Anna nővér! – a lány is elköszönt és ábrándozva feküdt le aludni. Peter is a lányra gondolt. Az online játék segített neki túlélni az estét, de nem pótolta a lányt. Már órák teltek el és a férfi nem tudott aludni, sőt a fájdalma is egyre erősödött. Üzenetet írt a lánynak.
- Nagy fájdalmaim vannak. – Anna félálomban is hallotta a telefonját és álmosan nyúlt érte, elolvasta az üzenetet és rögtön kiszállt a szeméből az álom. Kapkodva öltözött és rohant le az utcára. Sikerült egy taxit fognia, amivel a férfi házáig ment, aztán a portásnak elmondta, hogy sürgősen meg kell néznie a betegét, mert az nem jól van. A férfi fölvitte liften a lakásba és be is engedte. Anna rohant a férfi szobájába és mikor meglátta Petert, tudta, hogy baj lehet. Hívta Freddyt és kérte, hogy azonnal vigye be őket a kórházba. Peter csendes beteg volt, nem jajgatott, de látta rajta mennyire szenved. Neki már volt egy gyanúja, hogy mi lehet a baj, ami aztán a kórházban be is igazolódott. Leszakadt egy vérrög és elzárt egy fő eret a lábában. Azonnal infúziót kapott és abban vérhígítót, és fájdalom csillapítót is. Anna végig ott volt mellette és fogta a kezét. Mikor a férfi már jobban volt, odahúzta a lányt és a fülébe súgta. 
- Hát lehet téged nem szeretni, mikor már megint megmentetted az életemet? Nincs az a pszichodoki, aki ezt kiveri a fejemből. Szeretlek Anna. Kérlek, ne ellenkezz, szükségem van rád! – a lány is úgy érezte, hogy a férfi mellett kell maradnia. Másnap is csak szigorú parancsra volt hajlandó hazamenni, ahol csak átöltözött és már ment is vissza a kórházba. A férfi kezelőorvosa azzal fogadta, hogy hálásak lehetnek neki, mert valószínűleg a gyors reagálásával megmentette a férfi lábát. Anna csak annyit mondott.
- Tettem a dolgomat. – az orvos tudta, hogy a lány már nem állt a család alkalmazásában és az etikai bejelentés kivizsgálásáról is tudott, mert őt is megkérdezték és csak jókat mondott a lányról, de most már azt is látta, hogy ez a kötelék sokkal erősebb a férfi és a lány között, mint az egy egyszerű nővér, beteg kapcsolat. Látta az izzást a két ember között és úgy gondolta ez nem elítélendő, ez már az igaz szerelem kategóriája. Irigyelte is őket, mert mindenki vágyik egy ilyen kapcsolatra, mindenki vágyik egy ilyen nőre, aki így szereti, na és minden nő vágyik egy ilyen rajongó férfira. A férfit előkészítették műtétre és a lány végig ott volt mellette, bátorította, erőt adott neki, fogta a kezét. Anna fáradt volt, de úgy érezte, ha elalszik, akkor történni fog valami, ezért csak itta a kávékat és őrizte a férfit. A műtét után is ott volt az ágya mellett és mindent felügyelt. Mikor a férfi kinyitotta a szemét, a lány ragyogó szemeit látta meg elsőnek és megnyugodott. Fájdalmai voltak, de tudta, hogy az ő védőangyala ott van és mindenre ügyel, így biztonságban van. Izabella jött be hozzá látogatóba és ő kérte meg a férfit, hogy parancsoljon rá a lányra, hogy pihenjen, mert már napok óta nem ment haza és nem tudni alszik-e egyáltalán. Peter nézte a lányt, ahogy tevékenykedik körülötte és féltette.
- Haza kellene menned aludni, egy kicsit. Már jól vagyok, itt vigyáznak rám, menj nyugodtan. – kérte, de Anna nemet intett a fejével és mosolyogva ült mellette, fogta a kezét. 
- Nem mehetek el. – mondta határozottan. 
- Akkor aludjunk együtt. Gyere ide mellém és akkor én is nyugodt leszek. – odahúzta az ágyba maga mellé a lányt és a mellkasára hajtotta a fejét és a haját simogatta.- Aludj egy kicsit a kedvemért. Én is aludni fogok veled.- mondta halkan. Anna ebbe belement és rögtön el is aludt, mert már tényleg nagyon fáradt volt. Órákat aludtak így, bár a férfi közben fölébredt, de őrizte a lány álmát. Mikor Anna kinyitotta a szemét, az első kérdése az volt.
- Hogy érzed magad? – Peter mosolyogva nézett rá. 
- Életem legboldogabb napjai ezek, mert itt vagy velem. – mondta.
- De most komolyan, vannak fájdalmaid? – kérdezte.
- A fájdalom már nem tud zavarni, azt mutatja, hogy élek. Ez, amit most érzek annyira semmiség. Amikor behoztál, az igen nagy fájdalom volt, akkor nem is tudtam másra gondolni, mert elárasztott és szörnyű volt, de ott voltál mellettem és az sokat segített. Most amit érzek, teljesen szokványos fájdalom. Elviselhető. – Anna ellenőrzött mindent a férfi körül, aztán megnyugodva ült vissza az ágya mellé. 
- Köszönöm, hogy gondoltál rám és aludhattam. Igazán jól esett. – mondta mosolyogva a férfinak. Peter lábából kivették a külső rögzítést, már csak egy seb volt a lábán, a vasszerkezetet eltávolították. Az orvosai elmondták, hogy lassan elkezdheti a fizikoterápiát, a gyógytornát, a járás gyakorlását. Anna ebben is tevékenyen részt vett. Minden mozdulatát felügyelte a férfinak, és mikor végre a varratokat is kiszedték és hazamehetett, ő ment vele. A férfi lakásába érve Peter már egyedül ment be, mankóval. A kerekeszszék is ott volt még, de már önállóan is föl tudott állni és járhatott, bár segítséggel. 
- Tudod mi lesz a legcsodálatosabb? – kérdezte a férfi.
- Tudom, a fürdés. Nekem az volt a legcsodálatosabb, amikor újra beleülhettem a forró vizes kádba. – a férfi nevetett.
- Igen az is, bár én a zuhany híve vagyok, imádok a víz alatt állni és érezni, ahogyan a vízcseppek folynak végig a testemen. – a lány nevetett.
- Így elmondva, nem olyan rossz az se, de a forró vízbe belefeküdni, az az igazi álom. – Peter mosolyogva mondta.
- Tudod, mit? Mindkettőt kipróbáljuk, együtt. – a lány elvörösödött. Peter megcsókolta. – Végre itthon vagyunk, és akkor csókollak meg, amikor akarlak, és nem kell azt figyelni, hogy éppen bejön valaki. – Anna a szájára tette a kezét. 
- Nem akarok problémát megint. – 
- Milyen problémáról beszélsz? Már az egész világ tudja, hogy szeretlek, nagyon szeretlek, amiben senki sem akadályozhat meg. Remélem, egy kicsit te is szeretsz és igent mondasz végre az ajánlataimra. – 
- Miket is ajánlasz nekem? – kérdezte a lány. 
- Szerelmet, csókokat, egy életet, amit együtt élünk le. Egymás mellett, örökre. – a lány újra kérdezett.
- Melletted, mint az ápolónőd? Barátod? – a férfi odahúzta magához.
- Mint a szerelmem, mint a kedvesem, mint az a nő, akit első helyre tettem az életemben. Te vagy a másik felem. – a lány elbizonytalanodott. Egyedül a feleség szó nem hagyta el a férfi száját. Szerette a férfit és érezte, hogy képtelen elhagyni. Peter kérte a lányt, hogy segítsen levetkőzni, mert menni akar zuhanyozni. Anna segített, és amikor a férfi azt kérte, hogy ő is álljon be vele a zuhany alá, hogy megtartsa, a lány arra is vállalkozott. Meztelenül álltak a forró vízsugár alatt és csókolóztak, ölelték egymást. Anna bekente a férfi testét tusfürdővel és a simogatástól a férfi erekciója hatalmasra nőtt. A lány megsimogatta és aztán elzárta a vizet és egy törölközőt adott a férfinak, aki bement a szobájába és várta a lányt is. Anna már felöltözve ment be utána. 
- Ne kínozz tovább. – kérte a férfi és elkezdte újra csókolni a lányt. Anna is visszacsókolt, aztán már nem ellenkezett, odabújt a férfihoz. – A sérülésem miatt neked kell aktívabbnak lenned. – mondta a férfi és hanyatt fekve húzta magára a lányt. Anna átvette az irányítást és beleereszkedett a hatalmas cövekbe. A férfi fölordított.- Kérlek, ne mozdulj!- de a lány nem engedelmeskedett és helyezkedni kezdett, majd érezte a lüktetést, és a férfi robbanását. – Bocsánat. – mondta a férfi elszomorodva, de átölelte a lányt és erősen szorította. Anna nem keseredett el, mert tudta, hogy ez nem lesz hosszú szünet. Kicsit szorított a hüvelyén és rögtön érezte, hogy a férfi erre reagál és újra keményedik. Lassú, óvatos mozgásba kezdett és ennek meg is lett a hatása, mert Peter újra teljes harci készültségbe került, csókolta a lányt és már ő is mozogni kezdett, fölvették egymás ritmusát és rohantak a gyönyör felé, ami már mind kettejüket elárasztotta. Hosszan maradtak összefonódva. – Csodálatos kedvesem!- suttogta a férfi és csókokkal halmozta el a lányt. Ezután összefolytak a nappalok és az éjszakák, mert az életük nagy részét szeretkezéssel töltötték, nem tudtak betelni egymással. Amikor már nagyon kifáradtak, kértek enni, de aztán az evés is mindig szeretkezésbe torkollott. A férfinek el kellett járni fizikoterápiára, amit a lány nem engedett elhalasztani, oda el kellett mennie, és a kezelés hatására már az önálló járás is egyre jobban ment. A kontrol vizsgálatok is csupa jót mutattak, a lábát terhelhette és már csak emlék volt a betegsége, de Anna még mindig ott volt vele és még mindig egymásba gabalyodtak naponta többször is. Aztán jöttek a lány rosszullétei és a férfi rémülten fogta a lány fejét, mikor hányt. 
- El kell mennünk orvoshoz, ezt ki kell vizsgálni. – mondta határozottan. Anna ellenkezett. Bár nem tudta mitől érzi ennyire rosszul magát, mert fogamzásgátlót szedett és meg volt róla győződve, hogy nem lehet terhes. Végül a férfi mégis meggyőzte a lányt, hogy vizsgáltassa ki magát. Az orvos első kérdése is a terhességre irányult. Anna ezt rögtön ki is zárta, de a doktor nem hagyta annyiban. 
- Kis hormon tartalmú gyógyszert szed és emellett is, igaz kis százalékban, de előfordulhat terhesség. – megcsinálták az ultrahangot, és amikor a képernyőt a lány felé fordította a doktor, Anna látta az eredményt. Peter kinn volt a váróban. – Lehet, hogy nem számított rá, de ő itt van és kapaszkodik. – mondta az orvos. Anna szemeiből könny szivárgott. Terhes, Peter gyerekét hordja. A szerelmük gyümölcsét, de nem tudta, hogy a kapcsolatuk mennyire áll ki egy ilyen próbát. Tudta, hogy a férfi azért nem beszélt házasságról és gyerekről, mert a feleségét, akit imádott és a gyermekét veszítette el, de most itt van ez a kicsi, aki élni szeretne. Tudta a lány, hogy a férfit sokkolni fogja a hír. Félt egy kicsit, hogy ez nem lesz annyira jó hatással Peterre. – Behívjuk a párját? – kérdezte az orvos. Anna nem tudta mire számítson, de aztán úgy gondolta, ezt Peternek is látnia kell. 
- Igen, kérem, küldjék be. – mondta a nővérnek. Peter aggódva nézett a lányra, félt, rettegett, hogy rossz hírt fog kapni. 
- Ezt szerettük volna megmutatni. – mondta az orvos és a férfi felé fordította a monitort, aztán bekapcsolta a szívhangot is. Peter rémülten nézett a lányra, majd az orvosra és aztán mikor végre tudatosult a fejében a látott kép és hang, akkor könnyezni kezdett. 
- A mi babánk? – kérdezte a lányt, bár tudta a választ. – Hogyan lehetséges ez? Hiszen tudom, hogy védekeztél.- Anna az orvosra nézett, aki válaszolt is.
- A gyógyszerek nem száz százalékosak. Itt egy nagyon élni akaró kis lényről van szó, aki nagyon kapaszkodik, és letojta a hormongyógyszert és itt van. – a férfi megfogta a lány kezét és a szájához húzta.
- Ez akkor egy csoda? – a doktor nevetett.
- Nem csoda, csak ritka. – Anna még mindig félelemmel nézett a férfira. 
- Mi lesz most? – kérdezte.
- Gyerekünk lesz, szerelmem! – mondta a férfi lelkesen és az arca ragyogott, de a szemeiben félelem is volt. A lány tudta, hogy milyen fájdalmon ment keresztül a férfi, a felesége és a gyereke elvesztése miatt, ezért aggódott most. Peter a kocsiban hazafelé átölelte a lányt és úgy újságolta a sofőrnek.
- Kisbabánk lesz Freddy! – a lány erre nem számított. 
- Gratulálok, igazán megérdemlik. Elmondhatom a többieknek is? – Peter boldognak látszott.
- Én szeretném elmondani. – mondta és nem is tudta magában tartani, mert rögtön hívta a személyzetet föl a lakásba és közölte velük a hírt. Izabellát is fölhívta, és az asszony, rögtön át is jött hozzájuk gratulálni. Megölelte Annát, és hálálkodott a lánynak.
- Köszönöm, hogy visszahoztad az életbe Petert és hogy ennyire boldoggá tetted.-
- Nem az én érdemem, mert én gyógyszert szedtem, itt ez a pici akart nagyon, nagyon jönni. – védekezett a lány. Peter amióta a hírt megtudta el sem engedte a lányt, csak akkor mikor bement a dolgozószobába Izabellával beszélni. Anna még mindig bizonytalan volt, mert nem tudta elképzelni az életét. Ez annyira váratlan volt neki, hogy félt is tőle. Mikor Izabella és Peter kijöttek a dolgozószobából, a férfi odaállt a lány elé és komolyan nézett a szemébe.
- Drága Annám, szerelmem, kérlek, gyere hozzám feleségül. Eddig is azt szerettem volna, hogy veled élhessem le az életemet, de most már szeretném, ha igazi család lennénk. – egy gyűrűt nyújtott a lány felé. Anna nézte a gyűrűt és ránézett az asszonyra is, aki biztatóan várta a válaszát. 
- Igen. – mondta a lány és sírt. Boldog volt a férfi mellett. A terhessége is boldogságban zajlott. Igaz Peter visszament dolgozni a céghez, de alkalmazott egy ügyvezetőt, hogy bármikor otthon maradhasson. Az ügyvezető igazgató egy nagyon mutatós és okos nő volt, aki Freddy szerint szemet vetett Peterre, de ezt csak a személyzet tagjaival osztotta meg.  A szerelmük töretlen volt. A terhesség ellenére sokat szeretkeztek. Anna eddig nem tapasztalt ilyet, de állandóan kívánta a szexet és Peter minden igényét kielégítette. Már a kilencedik hónapban jártak, mikor a férfinek egy munkavacsorára kellett mennie az ügyvezető igazgatójukkal és egy cégtulajdonos párral, akikkel szerződni szerettek volna. Anna megnyugtatta, hogy nem lesz semmi gond, de a férfi a telefonját nem csendesítette le, mert nem akart semmiről lemaradni. A vacsora közben is többször nézett a telefonjára és el is mondta a partnereinek, hogy a felesége minden órás, szülés előtt áll. Már éppen hazafelé tartottak, mikor Clara az igazgató társa fölhívta magához, egy szerződéstervezet átadására. Peter rohant volna haza, de úgy gondolta ez még belefér, hiszen nem jött hívás. A nő erősködött és kitöltött neki egy kávét, amit aztán egy mozdulattal a férfi ingére is lökött. Peter el akart menni, de a nő beküldte a fürdőszobába. Ekkor szólalt meg a férfi telefonja és ő rögtön föl is kapta. Látta, hogy a férfit a felesége hívja, akit szeretett volna kiiktatni a képből, mert minden vágya az volt, hogy ezt a nagyszerű férfit megszerzi magának.
- Hoppá! Lebuktunk. – mondta a telefonban. – Sajnálom, de Petert nem tudom adni, éppen zuhanyozik. – mondta a nő diadalittasan. – Üzen neki valamit?- Anna csak annyit mondott.
- Nem. – és letette. Azért hívta a férfit, mert elkezdett folyni tőle a magzatvíz és meg akarta tudni, hogy mikor jön. Freddy és Maria ott voltak vele és nagyon izgultak. A telefon ki volt hangosítva úgy beszélt és a két ember a lány mellett döbbenten nézett össze. Freddy rögtön meg is jegyezte.
- Ezt nem hiszem el. Biztos vagyok benne, hogy Peter nem tesz ilyet. – Anna pillanatok alatt döntött. 
- Öltözöm, te is készülj Freddy, megyünk a kórházba. Maria, te itt maradsz és ha Peter megjön, elmondod neki mi történt. – Anna tudta, hogy első terhességnél nem kell nagyon sietni, mert a vajúdás akár 12 órát is elhúzódhat, de azért, jobb ha a kórházban van közben. Útközben többször is jöttek a fájások és ő Freddy karját szorította.- Bocsánat, ha kissé durva vagyok, de ha éreznéd, amit én, megértenéd. – a férfi megnyugtatta.
- Nem bánom, akár el is törheted a karom, csak legyetek rendben. – izgult a lányért és a babáért. A kórházban megvizsgálták a lányt és behívták az orvosát is. Peterről még semmi hír nem jött. Anna megkérte Freddyt, hogy ő is hívja a férfit, de a hívást egy kicsengés után kinyomta valaki. Anna biztos volt benne, hogy Peter ilyet nem tenne. Azért nem izgult, hogy a férfi félrelépett, inkább az izgatta, hogy mi történhetett. Maria közben értesítette Izabellát is, aki szintén megérkezett és elcsodálkozott, hogy Peter nincs ott, ő is hívta a férfit, de az ő hívását is egy csengés után kinyomták. A fájások egyre gyakrabban jelentkeztek és egyre erősebbek voltak. Anna tudta, hogy ha sétál, akkor gyorsabban tágul a méhszáj, ezért a lépcsőházban járkált egyik szintről a másikra. Freddy követte őt, és amikor a fájások jöttek, akkor ott állt mellette és fogta a lányt. Anna hálás volt neki.
- Igazából, a fiamat rólad kellene elneveznem, de ne akard, hogy Freddy legyen a fiam, kérlek, inkább találj ki egy jobb nevet, az apádat hogy hívták? – a férfi nevetett.
- Az apám is Freddy volt. – ezen aztán mindketten nevettek, és akkor jött a fájás. Össze ölelkezve várták a végét. A lány erősen szorította a férfi karját. – Holnap, majd nem tudom, hogyan számolok el ezekkel a kék, zöld foltokkal. – 
- Bocsánat. – mondta a lány. A fájások már öt percenként jöttek, ezért Anna bement a szülőszobába és fölfeküdt az ágyra, hogy megnézzék a tágulást. 
- Alakul. – hümmögött az orvos és föltette az NST készülék érzékelőit, hogy meghallgathassa a baba szívhangját is. Ekkor újra hümmögött. Anna érezte, hogy valami nem stimmel. – Azt hiszem, kicsit be kell avatkoznom. – mondta az orvos. – Bekötünk egy infúziót, ami meggyorsítja az összehúzódásokat. Az apuka is beöltözhet és itt maradhat, de úgy látom, apuka váltás volt. – Anna nem akart magyarázkodni.
- Freddy itt kell maradnod mellettem, nem hagyhatsz egyedül. – parancsolt rá a sofőrre a lány. A nővér elvitte a férfit beöltözni, és zöld köpenyben, és nadrágban, sapkával a fején jött vissza. Közben Annát is átöltöztették és előkésztették a szülőágyon. A karjába infúziót kötöttek és ez tényleg hatásos volt, mert a fájások már három, aztán már két percenként jöttek és végül, már szinte csak másodpercekre maradtak abba. Az orvos is elhelyezkedett a lány lábainál és adta az utasításokat. A szülésznő az egyik oldalon, Freddy a másik oldalon állt. Anna nyomott, amikor kellett és közben erősen szorította Freddy karját. Hosszú óráknak tűnt a lánynak, de egy órán belül megvolt a gyönyörű kisfiú. Az orvos miután megvizsgálta, becsomagolta és Freddy kezébe adta a babát. Annára még feladat várt, mert a méhlepényt is ki kellett nyomnia. Fáradtan, csapzottan, de boldogan nézett a kisfiára, akit Freddy a kezébe adott. Büszkén állt a nő mellett, mintha tényleg az ő fia lenne. A szülésznő, vizes törlővel törölgette a kimerült lány homlokát, ami nagyon jól esett neki. 
- Gratulálunk Anyuka! Hogy is hívják a kicsit? – Anna Freddyre nézett és várta a választ. 
- Legyen Peter, ez a kívánságom. – Anna hálás volt neki. 
- Köszönöm. Peter lesz. – Most kezdett csak izgulni a lány a férje miatt, hiszen már órák óta nem tudták elérni. Mikor már a szobában voltak, kérte Freddyt, hogy menjen el az étterembe és érdeklődjön, de közben hívják is őt és a vacsora partnereit is. Ő is telefonált, pedig nagyon fáradtnak érezte magát és legszívesebben aludt volna. Tudta, hogy a férfi valahol Clara mellett akadhatott el, mert a nő a telefonban furcsán viselkedett. Hívta a nőt, aki sokadik csengésre vette föl a telefont.
- Bocsánat, le voltam halkítva. – magyarázkodott. 
- Petert keresem, úgy tudom együtt vacsoráztatok, aztán az ő telefonjába azt mondtad, hogy éppen zuhanyozik, most mit csinál a férjem? – Anna nyugodtnak tűnt.
- Jaj, nem kell mindent félreérteni, igen együtt voltunk, aztán hazajöttünk hozzám, és történt egy kis baleset, de már elment Peter. Nem kell őt ennyire ellenőrzés alatt tartani, mert az eléggé terhes tud lenni. – a nő, arogáns volt. Anna még mindig nyugodtan válaszolt.
- Én nagyon terhes voltam és most már anya lettem, csak ezt akartam az apukával közölni. Szép estét. – és letette a telefont. Közben Freddy hívta őt.
- Megtaláltam, már úton vagyunk. Átadom neki.- Peter hangja aggódó volt.
- Drága Szerelmem! Majd szétrobbanok! Ugye nem tetted meg, hogy nélkülem szültél.-
- Megtettem. Bocsánat, de a fiad Freddy segítségével megszületett, már nem tudott várni. Apuka vagy! – a lány már sírva mondta, aztán még egy kis szúrást is bevitt.- Mivel Freddy volt velem és ő nevezhette el, most van egy fiad Freddy. – Izabella nevetett mellette és a kocsiban Freddy is kacagott.
- Bocsánat főnök, de jogom volt elnevezni, ha tudná miket álltam ki, majd megmutatom, a karom tele van véraláfutással, olyan keményen bánt velem a felesége. – Peter nem bánt semmit, csak végre láthassa őket. A kórterembe lépve, ölelte a lányt és mikor a kezébe adták a picit, akkor könnyes szemekkel nézte.
- Szegény, tényleg Freddy lett? – kérdezte Annát. A lány mosolyogva mondta.
- Peter lett, ő a kicsi Peter. – a kicsi, mint aki érti, rájuk nézett és ez boldogsággal töltötte el őket. – Hol is voltál, te, amíg én vajúdtam? – kérdezte a lány. A férfi elmondta, hogy ő nem hallott egyetlen hívást se, az igaz a kávé rá ömlött, és kiment a fürdőszobába, rendbe rakni az ingét és mutatta is a foltot, amit próbált eltüntetni, aztán hajszárítóval szárított meg. Anna már tudta, hogy Clara volt, aki ármánykodott. Megnézte a férfi a telefonját és valaki a hívásokat és az üzeneteket is törölte. Peter rögtön el is döntötte, hogy megválik a nőtől. Mikor meghallotta, hogy mit mondott Annának, akkor már biztos volt benne, hogy rögtön ki kell rúgnia a nőt. Telefonált is a cég ügyvédjének, hogy nézze át a szerződést és írja meg az elbocsátást.