Embert teremtő istenek - 7

10.

Ember születik.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. A várakozás feszültsége nőttön, nőt, növekedett. Mamma Duci hatalmas hasát, már szinte taligán kellett tolni. Úgy lépkedett, mint agyonra tömött hízott liba. Képzett, profi szülésznőként nem hagyta el magát és igyekezett a mindennapi teendőket felügyelve, ellátni. A két pedagógusnak szintén hordónagyságúra növekedett a pocakja. A kis pocaklakók már egyre jobban kezdtek dörömbölni méhüknek sötétjében. Ki kívánkoztak a szép, új, földi világra.

Féltíz felé, Mamma Duci alatt hatalmas tócsaként elkezdett folyni a magzatvize. Ekkor intett a mellette lévő két bábának, hogy tolják be a műtős kocsin a műtőbe, ahol már minden elő volt készítve a sorozatos műtétekre. Amint beérkeztek, azonnal légmentesen lezárták a helységet, hogy még egy légy sem repülhessen be. A technikusoknak hála, egy kattintással bekapcsolták a szférák zenéjét, mely lelkileg doppingolta Duci mamát.
A két bába körülállta és tettre készen várta az újszülött fejének előbukkanását a szülőcsatornából. Aztán, hirtelen velőtrázó üvöltéssel elbődült Duci, majd szinte kispriccelt belőle, a szerteszéjjel magzatburkát szétrepesztő, fiúcska. A bábák, azonnal letörölgették róla a magzatmázat és széjjelkenték ráncosbőrú pofájukon, karjaikon. A magzatmáztól, redves bőrük lehámlott és, szép, sima bőrré alakult át.

A kisfiú felsírt. Felmutatták a félig alélt Mamma Ducinak, majd a hasára helyezve a melléhez közel helyezték el. A Picúr, azonnal tudta, mi a dolga: megkeresve a csecsebimbaját, szopikálni kezdett. Miután eltelt az éltető nedűvel vidáman felsikkantott. Ekkor kötötték el, majd elvágták a köldökzsinórt. Éppen időben, mert máris megjelent egy másik fejecske is a Mamma Duci vaginájának nyílásában. Egy aranyos, kislányka kéredzkedett a világra.

Mamma Duci összeszedve minden erejét őt is a világra pottyantotta. A bábák diadalmasan, minta, az ő érdemük is lenne, felmutatták a kislányt a világnak. Mamma Duci boldog megkönnyebbüléssel nyugtázta a másik szülöttje megérkezését is. A bábák letisztogatva róla a magzatmázat, most, Mamma Duci arcát, karjait, és egész felsőtestét bekenték ezzel az elixírrel. Aztán őt is a mama dús kebelére helyezték. A kislány mohón szopni kezdett.

Mamma Duci, miután a kislány köldökzsinórját is elvágták és a bölcsőbe helyezték, boldog mosollyal ajkain, békés hortyogásba kezdett. Hagyták kicsit szunyókálni, majd betolták a babaszobába. A két kicsit pedig bölcsőjükben ágya mellé helyezték. Az idilli csendet máris velőtrázó sikoltás verte fel. Pösze-Möszének is elfolyt a magzatvize. Megkezdődtek a tolófájások. Kínjában lerágta a szőnyegrojtokat, amint a földre huppanva fetrengett. A bábák, felnyalábolva, egy műtős kocsira fektetve rohanvást szaladtak vele a műtőbe.

Az óbégatás ott sem szűnt meg. Végülis egy kéjgáz sprével jobb belátásra bírták. Most meg végigröhögte az egész szülést. A kislány minden komplikáció nélkül világra jött. Hangos oázással sikkantotta a világba, hogy íme, itt vagyok! Kis pihenő és a kislányka rendbetétele után betolták őket is a babaszobába. Éppen ideje volt, mert Dadog - Hebegnél is elérkezett a szülés ideje. Most már ment minden, mint a karikacsapás. Hamar megszülte kislányát. Most tehát egy fiúval és három kislánnyal gyarapodott a kolónia.

A babaszobába elsőnek a projektvezető tudósok léphettek be. Zanza Mukli és Fucskár Kukli gyönyörköve vette kézbe és nézegette a gyönyörű, szabályos kis emberkéket. Arcuk szépséges, fejecskéjük kissé hosszúkás, a megnövekedett agy miatt. Testük szőrtelen és arányos. Elégedetten hümmögtek.
-Azthiszem Kukulkán is meg lesz velünk elégedve. Jó munkát végeztünk.- mondogatták egymás vállát veregetve. Mamma Duci nem tudta megállni szónélkül, hogy közbe ne szóljon ebbe a nagy dicséret áradtba.

-Mire vagytok ti olyan büszkék? -Kérdezte csípősen. Mire amazok pislogva,zavarba esve dünnyögték.
-Hát, az eredményeinkre Mamma.
-Úgy beszéltek, minta ti csináltatok volna fel,és ti szenvedtetek volna ezért a két kis gyönyörűséges embergyerekért meg!
-Azért nekünk is van valami közünk az eredményekhez. A mi projektünk…
-Mi van a projektetekkel, nagyokosok?-Szakította őket félbe Mamma Duci,- ha én nekidurálom, akkora csecsemőt szülök, mint, amit, ti ketten együtt kitesztek! Meg tudnátok ti termékenyíteni a nőstény asszonyi állatot?

-Hát, azt nem - pislogtak zavartan, de azért a génbeültetésekkel nagyot alkottunk, csak elismeri? Ha nem ültettük volna be ezeknek a majomembereknek az agyába az értelem szikráját, aki felcsinálta magukat, akkor most buta ösztönlényeket hoztak volna világra!
-Ez mind igaz, de azért csak maradjatok csendben, mert rátok küldöm valamejikőjüket, és felcsináltatlak benneteket!
-Jaj, csak azt ne!- Ríttak kínkeservesen a tutorok és elkotródtak.

Napok kérdése volt és sorra leszültek a megbecstelenített őrkatonák is. Mind a négynek fiacskája született. Mivel az apából lett anyáknak mellei, így tejük sem volt, mesterségesen táplálták a kicsinyeket. Tehát, obligon kívül, a kísérleti program melléktermékeként nyolc csecsemővel szaporodott a kolónia. Nyolc naposak voltak, amikor ünnepélyesen bemutatták őket Kukulkánnak. Úgy gondolta a frissen kinevezett ceremóniamester, Csörgőszarka, hogy méltóképpen, egy névadót kell rendeznie. Minden kicsinek saját nevet kell adni, mely meghatározza későbbi életpályájukat.

A nevek szigorúan számmisztikailag lettek kiválasztva. Mind a nyolc gyermeknek Kukulkán lett a keresztapja. A ceremóniára ünnepélyes alkalmat választottak. Kukulkán Hétszáznegyvenedik születésnapját, mely a nyári nap és hold együttállásnak napjára, a napéj egyenlőségére esett. A központi barakkot díszítették fel a nagy eseményre. Az erre az alkalomra, a Zétáról lehozott vak zenészekből álló zenekar játszotta az erre az alkalomra szerzett Bölcsődalt. A levegőt, bódító kéjgázzal frissítették fel, miáltal a résztvevők euforikus hangulatba kerültek.

A pódiumon ott ültek a szülők, öleikben a kisdedekkel. Középem Mamma Duci a két szépséges ikerpárral. Tőle jobbra a két pedagógus kicsiny fiacskáikkal, míg jobbra pedig a négy őrkatona négy kicsiny lánykáikkal. Az áhítatos ünnepi csendben megnyílt a terem ajtaja és bevonult Kukulkán, Kinich Achau, Pu Cong Cönpa, Fucskár Kukli, Zanza Mukli, Rúfus Ohara és Csöcsöröge a keresztapák.

Kukulkán aranybrokát köpenyében istenként lépkedett a terem közepére. Megállt a pódiummal szemben és egy aranytekercset kigöngyölve a következő szónoklatot intézte az egybegyűltekhez.-Halljátok hát Itzamnának a Mindenséget Teremtő Istennek parancsát!
„Én, aki uralkodom a Zéta Retikulumon és a Föld nevű gyarmatomon a következős döntést hoztam.

1.

A napokban megszületett nyolc kisded legyen az első uralkodói nemzedék megalapítója. És pedig a következőképpen.

2.

A Mamma Duci által leszületett félistenek legyenek az első uralkodók.
A kisfiú neve legyen Aton, azaz Napocska.
A kislány neve legyen Hathor, azaz Holdacska.
Az általuk alapítandó Fáraó dinasztia kapja tőlem örökül Egyiptom földjét, minden ásványi kincsével, és élőlényével.



3.

A másik hat kisded legyen megalapítója a papok és papnők dinasztiájának.

4.

A gyermekek 10 éves korukig a Bázison ugyanolyan nevelést kapnak, mint az ezután születendő többi gyermek. Amint elérik a 10 éves kort, felrendelem őket a Zéta Retikulumra, hogy megkapják azt a tudományt és hatalmat, melyet csak általam sajátíthatnak el. Szigorú beavatások és kiképzések során elnyerik a térmágia, transzperszonálás, transzportálás tudományát.

5.

A 10 éves kiképzés után 20 éves korukban megkapják a végső beavatást tőlem és Avatárokként, mint félisteneket, visszaküldöm őket a földre, hogy uralkodjanak egy boldog nép felett.

6
A két fáraó csak egymás között házasodhat, gyermekeik szintúgy. Tehát Aton és Hathor lesz az első fáraó pár. Gyermekeik pedig az őket követő fáraók.

7.
A papok és papnők szintén egymás között házasodhatnak és utódaik öröklik a papi és papnői hívatást. Égi áldásom rátok: Itzama a Teremtő Isten.

Kukulkán, felolvasta az isteni parancsolatot, majd, mindegyik kisded homlokára egy piciny jelet bélyegzett a kezében lévő hegyikristály erőrúddal. Ezzel a ceremónia befejeződött. Minden résztvevő átvonult a szépen feldíszített ebédlőbe, ahol hetedhét országra szóló lakomával ünnepelték meg a keresztelőt. A muzsikát természetesen a vak zenészek zenekara szolgáltatta.

11.

Egyiptom aranykora.

Minden úgy történt, ahogy Itzamná előírta. Kukulkán beköltözött az Egyiptomot vezérlő nagy Piramisba, és onnan irányította, az éggel való összeköttetés által a Birodalmat. Kétezer év telt el amióta az első, vezérlő Nagy Piramis megépült és Kukulkán vezérkarával birtokba vette a művet.

Amikorra tízévesek lettek a kis félisten gyerekek, akkor felvitték őket a Zétára és megkapták az isteni beavatásokat. A huszadik életévük betöltésével, mindent tudtak a mágiáról. Ahogy teltek, múltak az évszázadok, úgy népesült be a hatalmas kontinens emberekkel. A nagy Piramis mellé, még két piramist építettek. Egyet Rúfus Ohara főhadiszállásául, a másikat pedig kifejezetten a papok és papnők lakóhelyéül.

A több milliósra szaporodó emberiség mindent megtanult és elsajátított égi mestereiktől. Virágzó Édenkertté varázsolták a Nílus folyó völgyét. i.e. 2000 körül eljött az ideje,hogy megépítsék Luxor és Karnak, királyi és királynői rezidenciáit. A monumentális templom és palotaeggyüttes méltán vívta ki a világ csodálatát. A papok,papnők és fáraók olajozottam működtették a társdalom gépezetét. Mindenki elégedett volt a sorsával és hűen szolgálta a nap birodalmát. Így folyt volna ez az idők végezetéig, ha nem történik meg a Nagy Baj. 2001-ben a teremtő mennyei Atya raportra rendelte Kukulkánt, Rúfust és Kinich Achaut. Komor hangulatban kezdődött az égi eligazítás.

A levegőben lógott Itzamna világrengető kijelentése. Trónjáról felállva a kihallgatásra érkezőket állva fogadta. A hagyományos lábcsók helyett most sorra járultak elé kézcsókra. A kölcsönös üdvözlések után így szólt hozzájuk.
-Félisten testvéreim, hű alattvalóim! Kétezer év alatt hatalmas tettet hatottatok végre, égi segítségünkkel: embert teremtettetek a Homo Sapiensekből. Elültettétek ezekbe az ösztönállat, majomemberekbe az emberi értelem szikráit.

Lakhatóvá és egy fejlettebb kultúrával rendelkező társadalom számára élhetővé tettétek a Föld nevű bolygót. Azonban ennek a hatalmas bolygónak még csak töredékét lakják az emberek. Van még ott sok hely mások számára is.- mondta sejtelmesen és tekintetét körbehordozta a jelenlévőkön. Kukulkán, mint rangidős,a Föld kormányzója gyanút sejtve,félénken rebegte felé.
-Mire gondolsz Nagyjó Urunk? - A teremtő isten visszakérdezett.
-Ti mire gondoltok félisten testvéreim? - Senki nem szólalt meg, csak lesütött szemeikkel a padozatot fixírozva, mély hallgatásba burkolóztak. Kinich Achau, legkedvesebb félistene szólalt meg, félénken.

- Talán, csak, nem hogy…
-De, igen: gyermekeim, eljött az idő. A Zéta Reticulum napjai meg vannak számlálva. 144 évünk van, az ősrobbanásig, amikor bolygónk széjellrobbanva millió kis csillaggá válva széjjelszóródik a világűrbe. Az addig hátralévő időt ki kell használnunk. - a jelenlévők reményteljes kíváncsisággal függesztették tekinteteiket a Teremtőre. Kukulkán szólalt meg, mintegy a félistenek szóvivőjeként.

-Van már elképzelésed, Mennyei Atyám?
-Elképzelésem van, a tervek kidolgozása rátok vár.
-Mi légyen az?
-Én, a fenti törzsemmel, teremtő al - isteneimmel és technikusaimmal, tudósaimmal az általunk megépítendő űrhajókkal áttelepülünk a Jupiter nevű bolygóra. Űrszondáink kezdetleges élet nyomait fedezték ott fel. Ha, minden jól megy, akkor 7000 emberrel tudunk részletekben áttelepülni. Egy, egy transzportban 50 embert tudunk feljuttatni kétévente. Az ő feladatuk lesz áttelepíteni a Zéta tudományos laboratóriumait, technikáját és a megszerzett tudást.

Én, az utolsó űrkomppal fogom elhagyni a Zétát. - nagyuram, miért nem jöttök le hozzánk, a földi paradicsomba? -Kapacitálta Rúfus Itzamnát, de ő csak a fejét ingatta.
Rászegeződő kérdő tekintetek kereszttüzében imigyen válaszolt a jelenlévők, néma, ki nem mondott kérdéseire.
-Nekem és stábomnak még dolga van idefenn, a világűrben.
-Mi légyen az Nagyjó Urunk?
-Előre kell gondolkozni fiaim! Egyszer, sok-sok ezer év múlva, eljő majd az idő, amikor el kell hagynotok a Földet, mert elöregedve, lakhatatlanná fog válni. Addig nekünk a Jupiteren meg kell teremtenünk a lakhatásokhoz szükékséges körülményeket!


-Bölcsességed előtt fejet hajtunk. - zengték kórusban. Kinich Achau hadműveleti tiszti beosztásából fakadóan rákérdezett.
-Uram, mi lesz a Zétát lakó több milliónyi lakossággal?
-Hmm…jó kérdés!
-Miután a földi lények általi keresztezésekkel újra szaporodó képessé tettük őket, arra sem lehet számítanunk, hogy lassan kihalnak majd!- Jegyezte meg Rúfus.
-Ohara, kedves hadvezérem: megértem aggódásodat és máris mondom, mi a tervem a lakossággal.

A Föld hatalmas. Eltartóképessége is óriási. Úgy gondoltam, hogy az Atlanti óceán partvidékén megalapítjuk a Nyugati Birodalmat. A birodalom kormányzójává, istentestvérünket Tiahunakut nevezem ki. Az egész projekt kidolgozásáért Kinich Achau lesz a felelős. A kontinens hegyeiből kibányászott arannyal már nem ruházunk be semmit a Zétán, hanem megépítitek Atlantisz aranyvárosát. Kétszáznegyven piramisban gondolkodom. Tudósainkat, állandó űrjárattal telepítjük le. Tehát a szakembergárda rendelkezésre fog állni.

A Csöcsöröge vezette géntechnikai csoport felel a Zéta Retikulum béli zöldbőrű egyedeknek, a már kialakult földi lakosokkal való keresztezésével. Húsz évet adok még az életből nekik, aztán, már a szaporulatukban élnek tovább. Ebből a fajtanemesítésből zseniális, teremtő embereket fogunk létrehozni. Tiahunaku állama tudásban felveszi a versenyt, sőt meg is fogja haladni Egyiptom birodalmának tudását. Hogy a két birodalom között a nemes versengésen kívül, viszálykodás ne alakuljon ki, arról időben gondoskodni fogok. Hogy mikor, miképpen fog ez megtörténni, az, az én titkom marad egyelőre. Mikor eljő az idő, akkor mindent tudatok veletek. Van-e valakinek kérdése?

-Mikor kezdjük a projektet? -Kérdezte Kinich Achau. -Most, azonnal!-Szólott az Úr és kézcsókra nyújtotta kezeit. Ezzel kezdetét vette a hatalmas, új embert teremtő munka.