Eltelt hat év, elballagtunk, leérettségiztünk, és hatosztályos képzés lévén mind a huszonnyolcunkat felvettek egyetemre.
Együtt nőttünk fel. Amikor először találkoztunk, félve léptünk be az osztályterembe-még akkor is, ha szüleink elkísértek minket. Ismeretlenek között voltunk mindannyian, féltünk mindentől;az iskolától, a tanároktól, attól, hogy nem fogadnak be a többiek, attól, hogy nem vagyunk elég okosak, vagy hogy nem tudunk jól teljesíteni. Féltünk egymástól is, legfőképp ez volt ami meghatározta az első pár napot.
Aztán kezdtük megismerni egymást, bár eleinte nehezen ment annyi nevet megtanulni, volt tanár, aki az óráját feláldozva körbeültetett minket, és zálogosat játszva tanultuk egymás neveit, miközben mindenki mondott magáról egy-egy szerinte érdekes tulajdonságot is.
Lassan a barátságok is kialakulgattak, és azt hiszem a nagyrésze úgy is maradt hat évig. Bár voltak nagy veszekedések, viták, mondtunk egymásra néha nagyon csúnya dolgokat, és beszéltük ki egymást elég sokszor, de a miénknél nem volt egyik osztály sem összetartóbb. Mindig megvédtük azt, akit bántani akartak, mert mi egy igazi kis családdá kovácsolódtunk össze.
Érettségi után volt bankett, volt utolsó osztálykirándulás is, akkor azonban még nem éreztem, hogy valami elmúlt volna, hiszen még akkor is nap mint nap beszéltünk, találkoztunk, szervezkedtünk.
Aztán eltelt másfél hónap, és csak nagyon kevés emberrel találkoztam, akkor is csak véletlenül.
Kezdtek nagyon hiányozni az emberek, de ez nagyjából minden nyáron így volt eddig, de tudtam, hogy újra eljön a szeptember, és megint együtt leszünk tíz hónapot, azonban ennek most vége szakadt.
Tartottunk egy kis osztálytalálkozót, igaz csak tizenpár emberrel, de sírhatnékom volt, amikor búcsúzáskor ölelgettük egymást, mert valami elmúlt.
Most már máshol lesz mindegyikőnk, az ország különböző pontjain, és el fogjuk veszíteni egymást.
Vannak, akiket nem veszíthetek el. Ők a legjobb barátaim. Kicsit szerencsés vagyok, mert van, akivel egy egyetemre fogok járni, és még legalább négy-öt évig „boldogítjuk” egymást, de van, akitől 3-400 km választ el ezután, és csak remélni tudom , hogy tudott olyan szorossá válni a kapcsolatunk, hogy a barátságunk ezután sem szakad meg.
Sok-sok új embert fogunk megismerni a következő időben, de szeretném, ha a 27 emberből azok akik fontosak számomra, azokat nem veszíteném el.
Életen nagyon fontos szakaszában voltak ŐK jelen, velük nőttem fel, nem fogom őket soha elfelejteni, mindenkihez fűződik jó emlékem, és csak azokat tartom meg, és megígérem, hogy én is annyiszor próbálok meg velük együtt lenni, amennyire csak lehetséges.
Mert szeretlek titeket, így hat év után is…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások
Noob.próbáld meg kiélvezni,az utolsó a legjobb év,még ha csak bizonyos emberekkel töltöd is.
Felháborító, hogy egy ilyen kis szösszenettel rukkolsz elő.
Én azt hittem, te ennél többet nyújtasz az írói társadalom számára.
:frowning:
Csalódott vagyok.