Egyszer

Ez a nem egy olyan történet ahol: a főhőst felfüggesztik állásából, (alkohol problémái matt) Mégis olyan erős és fitt, hogy még így is, legyőzi ellenségeit, megmenti a nőt, akit két napja ismer, és máris szereti. Persze a nő gyönyörű, nincsenek anyagi gondjai, egy férfival négy és fél éves kapcsolatban él, de ezért a két napos szerelemért, ott hagyja az illetőt, a főhősért, akit mégcsak nem is ismer. Majd idővel összeköltöznek, családot alapítanak, és boldogan élnek…

Nem…! Ez egy olyan történet, ami egy olyan férfiról szól, aki nem találja helyét az életben. Pedig rendes ember, csak valahogy, mindenhez olyan rosszul áll hozzá. Hogy miért csak a rosszat látja a jóból?- még ő se tudja. Mélyen magába fordult és azon elmélkedet, hogy ő ezt nem akarja, h így nincs értelme, erősen gondolkodott azon, hogy ennek véget vet örökre…

Reggel van, ébredezik a város a gyerekek iskolába a szülők dolgozni, mennek. Csak egy valaki van még az ágyában, aki, még mindig a saját álmában kalandozik. (Az esti áramszünet miatt az ébresztőórája nem szólalt meg időben) Egyszercsak kinyitja a szemét, észreveszi, hogy az óra nem működik rendesen, és innen már tudja, hogy elkéste az első óráit. Fel kell, megmosakodik, felöltözik, elpakolja a táskáját, majd elindul le a lépcsőn. Épp lefelé tart, amikor észreveszi, hogy a telefonját nem hozta magával, ott hagyta az íróasztalán. Sietve megfordul, visszamegy a szóbába, oda az asztalhoz, telefont elteszi, majd ismét elindul.
Sietve le a lépcsőn, ajtó zár, majd megy át az udvaron. A kulcsot belehelyezi a zárba, bezárja a kapu ajtót, elindul a buszmegálló felé. Amikor hírtelen megszólal a telefonja, zsebéből ki, majd felveszi.:
- Igen!? –mondja, ekkor egy férfihang megszólal:
- Helló Robin! Remélem nem felejtetted elhozni a képeket.
– Nem, itt van nálam. – válaszolja.
– Akkor majd délután. Helló!
- Csáó! – telefon vissza zsebbe, kulcsok elővéve, ismét vissza a házba, fel a lépcsőn, be a szobába, sietve az asztalhoz, képeket elrakni, majd ismét le a lépcsőn, kapuajtó zár, sietve át az utcán. Ekkor hirtelen, egy autó közeledik, fékcsikorgatás, ütközés.

Ismét reggel, ébredezik a város. Amikor egyszercsak, csörög az óra, ébresztő. Egy 20 év körüli férfi, kinyitja szemét. Robin az, felkel és elkezdi a napját. Bemegy az iskolába, az osztályban leül a helyére, előveszi a könyveit, majd elkezdődik a tanítás. Valahogy furán érzi magát, mintha észre se vennék, hogy ott van. Már megszokta, hogy eddig se nagyon beszéltek vele az osztálytársai, úgyhogy nem is foglalkozott a jelenséggel tovább. Az óráknak vége, kicsengettek az utolsó óráról is, indulás haza. Otthon bekapcsolja a tv-ét, beteszi a lejátszóba a kedvenc filmjét és nekilát az ebéd elfogyasztásának.

Amikor már a filmet is megnézte, elmegy a szobájába, az asztalról elveszi a könyvet, lefekszik az ágyra és nekilát továbbolvasni. Amikor az óra négy órát üt, visszarakja a könyvet az asztalra, előveszi a szekrényből az edzőcuccát és elindul ki a pályára, fél óra múlva edzés. A városba beérve oda megy a szokásos parkhoz, elkezdi várni az edzőtársát. Eltelik tíz perc, de nem jött senki. Előveszi a telefonját, a telefonkönyvben keresi a nevet, Mike, elkezdi hívni.
Megszólal egy hang:
- Halló!
- Helló! Hol vagy, jössz edzésre? - de válasz nem érkezik.
- Halló!
Robin ismét megkérdezi.: - Jössz edzésre? - válasz ismét nem érkezik.
- Tudod kivel szórakozzál, ennyi bátorságod nincs, hogy beleszólj a telefonba. - Ekkor Mike leteszi a telefont a hívás megszakadt.
Robin nem érti, gondolja, biztos nem jó a telefon és nem hallotta őt Mike. Így hát elindul.
- Majd ha jön edzésre úgy is ott találkozunk. –gondolja.

A pályához odaérve látja, hogy nincs ott senki, a kapunál néhány virág és gyertya van. Nem érti. Elkezdi felhívni az edzőjét, talán többet megtud, hogy egyáltalán lesz-e edzés. De érdekes módon ugyanaz történt, mint Mike-nál. Nem hallotta őt megint a hívott fél. Már száz százalékig meggyőződött arról Robin, hogy nem jó a telefon, amit a kezében tart. Gondolta marad egy darabig, hátha jön valaki. A pálya oldalán lévő padokhoz odament, táskáját letette majd leült. Fér órával később, elindul haza, senki sem jött el.
Másnap reggel, ismét felkel, bemegy az iskolába. Az osztályba beérve látja, hogy a padján egy szál piros rózsa van. Nem érti, vár, míg nem jönnek. Az első tanuló ki belép az osztályba, nem köszön vissza Robinnak. Ekkor megkérdi:
- Tudod miért van itt a padomon ez a rózsa? – válasz nem érkezik-tudod mi ez a rózsa itt az asztalomon. Néma csend, mintha ott se lenne Robin. Majd a rózsát megfogja és ledobja a földre idegességében. Ekkor az osztálytársa, Kate, a padlóról felveszi a rózsát és visszateszi az asztalra. Robin nem érti, mintha láthatatlan lenne, kimegy az osztályból, az iskolából. Elmegy haza. Késő délután, készülődik, gondolja, elmegy bulizni, az egyik iskolában gólyabált rendeznek, unaloműzésnek megfelel. A bálba ingyen bemegy, nem kell jegyet vennie. Még itt is egyedül van az ismerősök, még itt se veszik észre, elindul haza. Majd amikor ott állt a háza ellőtt, egy újságra lett figyelmes a földön. Felemelte, amikor észreveszi a lapon:- Rob Robin egy autóbaleset áldozata lett.

Ekkor jött rá Robin, hogy meghalt, hogy az autós ütközés nem állom volt, hogy miért nem tudott felhívni senkit, hogy mit jelentettek a virágok, hogy miért nem vették észre a bulin, az iskolában, az utcán, a városban.
Ekkor hírtelen rosszul lett, mintha el akarna tűnni a semmibe. Mire egy hang:- Sikerült! Visszahoztuk, az újraélesztés sikeres volt. Életjelek rendben.