Egy modern Assassin naplója - I. Fejezet

I. Fejezet:A barátom egy Assassin!?

"Sok olyan dolog van egy ember életében amit nem akar, hogy bárki is megtudja. Ezek a titkok. De olyan titkok is vannak amikről mások nem akarják, hogy mi el mondjuk valakinek. Mikor valaki megkér, vagy egyenesen ránk parancsol, hogy ne mondjuk el senkinek. Én is egy ilyen titok örzője vagyok."

Egyszerű, szép tavaszi nap volt. Vasárnap. Ebéd után készültem átmenni a legjobb barátomhoz, hogy tudjunk dumálni. Ekkor még nem tudtam, hogy ami ma történik az fenekestül felfordítja az életem és a "Társaság"ét is. 2 óra, felpattanok a biciklire, és máris száguldok a legbolondabb és legőrültebb emberhez akit ismerek, aki nem mellesleg a világ legjobb barátja. Tartja a mondás: "Nem az az igazi barát, aki elfogadja a hülyeségeidet, hanem az, aki legalább annyira hülye, mint te magad!" Nekem pedig ez az az ember. Ádám egész érdekes ember de szererethető, a maga módján. A családjáról annyit, hogy a szülei nem igazán normálisak; a nővére nem mindig olyan mint egy cica, néha inkább tigrisre hasonlít; a bátyja élvezi az életet, havonta 1-2, néha 3 lány, folyton buli, az a tipikus rockker stílussal. Szóval a történethez visszatérve, volt egy olyan furcsa szokásunk, hogy élő szerepjátékot játszottunk, mint az amerikai filmekben a gyíkok. Szóval most is erre készültünk a hátsó kertben. Ott várt a hátsó kertben, háttal nekem. Lassan leraktam a biciklit. Nyitottam a kaput. Lassan beléptem a hátsó kertbe és halkan becsuktam a kertkaput. Mögé lopakodtam és száját befogva a száját a torkához szegezem egy a szerepjátékoknál használt fa darabot. Lassan, félelmetesen a füléhez hajoltam és odavetettem:
- Bence - Ádám:1-0.
- Úgy utállak ilyenkor - mondta kiszabadulva szorításomból, erőltetett grimasszal.
- Ismerd be, hoy megleptelek. Sikerült megint elkapnom... - mondtam önelégült vigyorral.
Sajnos ez elég volt ahhoz, hogy nekem ugorjon. Naponta legalább 5x verekedtünk össze, aminek az vetett véget, hogy valamelyikünk kapott egy erősebb ütést. Tudjuk, hogy nem vagyunk normálisak, de vigasztal az, hogy a ha normálisak lennénk nem is lennénk olyan jó barátok. Szóval elkezdődött a játék. Elég nagy volt a hátsókert. Volt hely bőven elbújni a másik elől és nagyjából egy év gyakorlás alatt mind a ketten megtanultunk szinte hangtalanul járni-kelni a fű és botok borította talajon. Mivel én leptem meg őt, rá esett a kezdés joga. Tehát fogtam egy nagyobb, vaskosabb botot és átadtam neki a "kést".
Alig fél perc alatt hangtalanul megözelített amiről én tudomást sem vettem.
Hirtelen lecsapott számítottam rá, de még nekem is váratlanul jött és ez volt a vesztem. Elkapta a nyakam, azonban mielőtt torkomhoz szegezhette volna a fakést, meglepődöttségemben azonban átrántottam a nyakam fölött és földre kerülve, ránehezedtem a súlyommal és kieresztettem a pengémet, ami mindeddig a karomon pihent, és nyakához szegeztem. Ez azonban nem egy egszerű fa penge volt. Ez egy igazi fémpenge volt, kereken 840 rétegből összehajtogatva. Egyenesen a legjobb barátom torkának szegezve, készen arra, hogy egyszer, s mindenkorra elhallgatassam, elmetszem a torkát. Egyetlen mozdulat lett volna a pengét visszacsúsztatni, ugyanennyi lett volna megölni. Én pedig vaciláltam. Döntenem kellett:megölöm a legjobb barátomat és életben maradok, vagy életben hagyom, elmondom a titkom, kockáztatva azt, hogy megöl a Nagymester. Végül 2 percnyi vacilálás után úgy döntöttem meghagyom az életét és beavatom a titkomba, és ezzel felforgatom a saját és az ő életét is.
- Te bolond majdnem megfolytottál! És mi az a penge?
- Állj! - folytottam belé a szót. - Mielőtt bármit kérdeznél megmagyarázom az összeset, egyszerre. Én egy Assassin vagyok. Egy orgyilkos.
- Micsoda? Na ne röhögtess. De most komolyan??
- Nem érezted a pengét a torkodon?
- Szóval frankón?
- Süket vagy? Most tártam fel, életem legnagyobb titkát, amikor te egy assassin fan vagy, és most mikor előtted áll a legjobb barátod, mikor 2 perccel ezelőtt még egy halálosan éles pengét szorított a nyakadnak, azt mondja, hogy ő egy assassin, egy orgyilkos, akkor még rá is kérdezel?? - fakadtam ki.
- Bocsi de nehéz elhinni. Kellene valami biizonyíték.
- A penge a torkodon nem volt elég??
- Jó, tudod, hogy hogyan értettem.
- Nem is tudod mekkorát kockáztattam azzal, hogy ezt elmondtam.
- Holnap eljössz velem a Nagymesterhez. Bekéredszkedsz a Rendbe, a Testvériségbe.
- Mivan ha én nem akarok?
- Két kérdésem lenne:    1.) Miért ne akarnál assassin lenni?    2.) Meg akarsz halni??
- Csak költői kérdés volt, de mi értelme a második kérdésnek??
- Semmi jelentősége, amennyiben csatlakozol a Testvériséghez. Amenniben nem akkor kénytelen leszek megölni téged.
- Viccelsz.
- Tényleg végig akarod játszani újra? Négy kérdésben beszéljük meg, hogy meg akarsz-e halni?? - kérdeztem a hangomban némi ingerrel és kevés komolysággal.
- Rendben, megértettem. De ki az a "Nagymester"?
- Holnap megtudod. Előre szólok sok ismerős lesz. De úgy mint én ők is egyszerű emberekek tűnnek. Mi rendelkezünk a legjobb orgyilkos arzenállal a megyében, kereken 330 orgyilkos.
- Tehát több ilyen orgyilkos van??
- Szerte az országban és az egész Földön. Legtöbben Jeruzsálem és Észak-Afrika területén. Ha jól tudom 12 mérföldenként egy erődítmény.
- 12 mérföld??
- Ez soknak számít ha azt veszed, hogy a megyénkben kettő van az egyik a miénk, itt kertvárosban, a másik pedig ott, ahol a Sövénykúti-patak átfolyik Fejér megyébe.
- Mondhatod. 2-es vagyok föciből.
- OK. De most ne mbeszéljünk róla többet. Majd holnap elmondom.
Ekkor csörgött a telefonom. Apa hívott, hogy esőre áll, induljak haza, nehogy esőben kelljen. Azzal elindultam, de meghagytam neki, hogy legyen fent Facebook-on este 8 és 9 között. Akkor majd megmondom neki mikorra kapunk meghallgatást a Nagymestertől. Villámgyorsan hazatekertem, mivel én sem akartam elázni, de előbb elvégeztem a feladatomat, amiért magammal hoztam a pengémet, megöltem a célpontot aki megtudta, hol is van az erődítmény. Ugyanis nem szoktam hozni magammal a pengét, pontosan a ilyen "balesetek" miatt, nehogy felfedjem magamat. De megtörtént. Ha holnap meg is öl mindkettőnket a Nagymester legalább végezzem el az utolsó feladatomat. Ha pedig szerencsém van, életben maradunk és megkapom a "vizsgafeladatomat", hogy egyszerű tanoncból, orgyilkos mesteri címet kapjak. Otthon rögtön küldtem egy sólymot a meghallgatás ügyében, 1 óra elteltével visszaküldték és 9 órára kaptunk/tam meghallgatást.
Másnap reggel 7 órára érkeztem meg, Ádámhoz. Felkeltettem és csendben kimásztunk az ablakon. Félve megkérdezte, hogy mi lesz a sulival. Én egyszerűen annyit feleltem, hogy ez sokalta fontosabb és megnyugtattam, hogy szereztem igazolást. Elértünk ahhoz a helyhez, amit mindenki úgy ismert, mint Szellemlak. Mögötte egy hegy helyezkedett el, ami nem is igazán hegy, inkább egy meredek és magas domb. A Szellemlak ablakából volt elérhető az a hely, ahol fel lehetett mászni az erődhöz. Kemény 300-400m mászás, meredeken, félve, hogy bármikor leeshetsz. Segítettem Ádámnak, hogy feljussunk a Szellemlak ablakába. Mikor szóltam neki és felmásztam a palánkra, akkor vette csak észre, a palánkot, a kiálló kapaszkodókat és az egész, meredk és nehezen megközelíthető gerendarendszert.
- Nincsen egyszerűbb módja, hogy feljussunk az erődbe?
- Már hogyne lenne, a Szellemlak másik oldalán van egy rejtett lépcső.
- Akkor mért nem ott megyünk? Nem kellene veszélyeztetni az életünket!
- Igen. Jogos. De hol van abban a móka? Mi a jó, hogyan lehet szórakozni egy biztonságos úton. Amúgy is, 600 lépcső nekem sok.
- De nem fogok tudni felmászni, kezdek kifáradni. Forduljunk vissza.
- Na biztos is hogy nem. Kb. 400m a gerendarendszer, magassága. Most tarthatunk a 370. méternél. Nyugi, mindjárt jön az alagút. Ott már nem kell mászni.
- Jó lesz.
- Na itt is van. Gyere felsegítelek, eltoljuk a követ és máris beléphetünk az alagútba.
Felsegítettem az utolsó gerendán. Elszörnyedve látta, hogy a "kő" egy hatalmas 1,80m magas, kb. 600 kilós szikla.
- Ez egy bazi, szikla!!
- Na ne mond. Mi előtt még megkérdeznéd, hogyan fogjuk eltolni, szólok, hogy kartonpapítból van.
- Ne szivass.
- Dehogynem. Nézd csak!
Azzal megfogtam és elemeltem a maximum 20dkg-os kartonpapír sziklát és beléptünk a barlangba. Mielőtt visszahúztam volna a karton sziklát, kerestem egy fáklyát és meggyújtottam. Visszahúztam és haladtunk a fél kilóméteres alagútban.