Egy jó barát

Suli után indultam haza fele, amikor is az iskolába berohant egy kicsi, vajszínű, ragacsos, koszos németjuhász-keverék szőrgombóc. Valahonnan elszökött és csak kóborolt. Nagyon aranyos volt, egy osztálytársam el is akarta vinni magával, hogy ne rohangáljon, de kiugrott a kezéből, és egy autó elütötte. A kutyus kikászálódott az autó alól, és a lábát húzva leült a járdára. Apukám az utcában volt, így szóltam neki, beraktuk a kutyust az autóba, és elvittük az állatkórházba. Megröntgenezték, szerencsére semmije nem tört el, a sebeit ellátták. Jött a kérdés, mi legyen vele. Mivel az előző kutyánkat el kellett altatni, ezért magunkhoz fogadtuk. Misinek neveztem el egy ismerősünk hatalmas német juhásza után.

Teltek múltak az évek, Misi egyre jobban a szívünkhöz nőtt, igazi családtag volt. Kedvessége, mérhetetlen szeretete utánozhatatlan volt. Sokat fogócskáztam vele, azt szerette a legjobban, ha az autó körül kergetőzünk. Még a cicákat is szerette, sőt egy árván maradt kiscicát különösen szeretett, és vigyázott rá. Ám jött a baj. 6 évesen egyik nap hirtelen elment a látása, és neki futott mindennek. Először azt gondoltuk, hogy valami a szemével van, ám amikor elvittük kivizsgáltatni, kiderült a szörnyű hír. Misi leukémiás. Tudtuk, hogy nem sok esélyünk van a kórral szemben, de mégis próbáltunk küzdeni. Bent tartottuk a házban, ha elment a látása, mellette voltunk, apu még a földön is aludt vele éjjel. Vittük szteroid injekciókra, hol jobb volt a helyzet hol rosszabb. Végül fel kellett adnunk a harcot… Soha nem gondoltam, hogy a legjobb barátomtól 6 év után ilyen szörnyű módon kell elválnom. Amikor iskolába indultam reggel, még utoljára megöleltem, mert tudtam, hogy mire haza jövök ő már nem lesz. Haza érve a kutyusom már örök álmát aludta. Amíg még a kapuban álltam, jött felém egy kóborló retriver, és úgy gondolom, hogy ez volt a jel, hogy Misi már a kutya mennyországba ért. A kutyus nálunk töltötte az éjszakát, majd megtaláltuk a gazdáját.

Mérhetetlen szomorúság fogott el Misi hiányától. Tudtam, ilyen jó barát, ilyen hűséges kutyám nem lesz többé. Ám mivel kertes házunk van, szükség van egy őrző kutyára. Apu egy ordas németjuhász kiskutyát nézett ki, és el is ment érte. Ő lett az új kutyánk: Gonzó. Kis korában sokat aludt, meg evett, meg rosszalkodott. Most másfél éves, és szörnyen kajla. Nagy, erős és bátor, a maga kajla módján megmutatja a szeretetét is. De ahogy az emberek, úgy a kutyák is, nincs 2 egyforma. Misi a család szeretetével nyűgözött le minket, Gonzó pedig a hatalmas erejével.