Egy ifjú patológus visszaemlékezése

A fehér köpenyes ember leült a fiúval szemben. Nem lehetett több tizenhatnál. Némán nézték egymást, végül a férfi törte meg a csendet.
- Szeretném, ha elmondanád mi is történt akkor. Minden apró részletet szeretnék hallani.
A fiú csak meredt maga elé, felidézte az öt évvel ezelőtti eseményeket majd belekezdett mondanivalójába.


Szép nyári délután volt. Unottan ültünk és tévéztünk szomszéd kislánnyal. Mindig rámbízták, hogy vigyázzak rá, ha a szüleink elmentek otthonról. Nem szerettem vele lenni, 6 éves idegesítő valami volt a szememben.
- Csináljunk valamit! - nyaggatott állandóan.
- Jó, de mit szeretnél?
- Valami érdekeset!
- Talán bele nézhetnénk kicsit Apa videóiba. - Apám patológusként dolgozott a városban és egész gyűjteményre való volt a munkájáról készült felvételekből. Én már mindet láttam, lenyűgözött milyen is az emberi test felépítése.
Találomra kiválasztottam az egyiket. Ő tátott szájjal bámulta, a végén pedig ujjongva kiáltozott:- Én is olyan akarok lenni, mint Apukád!
- Tudod mit? Játszunk olyat, mint ő. Én leszek most az orvos, mert én sokat tudok ám.
- Rendben - kacagott.
Kimentünk a fáskamrába, mert ott volt a legmegfelelőbb helyszín erre. Kértem, hogy vegye le nyári ruhácskáját és feküdjön le a földre. Ezután kezeit és lábait összekötöztem, a kötelek végét pedig egy-egy farönkhöz kötöttem.
- Várj kellenek még szerszámok is. Mindjárt visszajövök. - És beszaladam a házba. Rögtön a konyhába indultam, a fiókból egy kisebb kést vettem elő. Ami még szükséges úgyis kint volt.
- Itt is vagyok. Hogy érzed magad? Kezdhetjük? - közben kerestem egy fogót is.
- Jól, olyan jó játék lesz. Készen állok doktor bácsi - nevetett megint.
- Először is elvégezzük az Y metszést - mondtam, és beleszúrtam jobb vállába a kést. Ő felsikított, de folytattam a műveletet. Ball váll, majd le a szeméremcsontig. A vére lassan csordogált le a földre, közben elviselhetetlenül hangosan üvöltött. Kerestem egy rongyot és a szájába tömtem, hogy elfojtsam sikolyait. Felvágtam a bőrét így előtüntek bordái, gyomra és belei. Itt eszméletét vesztette. Fogtam a fogót és elroppantottam bordáit, majd eltávolítottam a bordakosarát. Fantasztikus látvány tárult elém, most igazából láthattam, amit eddig csak felvételekről tudtam. A kis szíve gyengén ugyan, de dobogott. Most újra a kést vettem kezembe és elkezdtem kiszedni szerveit. Először az egyik veséjét vágtam ki. Egyre több vér ömlött belőle. Amikor a másikat is kivettem leállt a szíve.
- Én ezt már akkor is befejezem-gondoltam és próbáltam visszaemlékezni milyen sorban is kell kiszedni a szerveket. A gyomrát és a beleit volt a legnehezebb kivágnom. Az agyát is meg szerettem volna nézni, de sajnos nem találtam megfelelő eszközt, amivel fel tudtam volna vágni koponyáját.
A kinyesett belső szerveit egy zsákba tettem, majd bementem a házba. A véres ruháimat levettem, megmosakodtam és tiszta ruhákat vettem fel. Zsebre tettem egy doboz gyufát, a levetett ruháimat fogva elindultam a fáskamra felé. Útközben a garázsból elvittem egy teli benzines kannát. A ruhákat letettem a földre, majd elkezdtem kilocsolni a kanna tartalmát. Amikor kiürült az ajtóban meggyújtottam egy gyufát és bedobtam a kamrába. Azonnal lángra kapott.
A szomszédok vették észre a füstöt és hívták a tűzoltókat. Szerencsémre már csak akkor érkeztek ki, amikor az egész porig égett. Később a mentők és a rendőrség is megérkezett. Nekik ezt mondtam: a kamrában tűzoltósat játszottunk, de meggyulladt az egyik farönk. Én beszaladtam a házba vízért, hogy elolthassam, de mire visszértem már minden lángokban állt, ő pedig bent rekedt.
A holttestet nem találták meg, szénné éghetett a tűzben.


A pszihológus feljegyzései:
- beszámíthatatlan
- ön-és közveszélyes
Javasolt kezelés: elektrosokk-és nyugatós kezelés