Egy álmos reggelem…

Fölébredtem. Kinyitottam álmos szemeim, s csak egy képet láttam. Egy arcot, egy mosolygós, kedves arcot. Nem tudtam, hogy ki ő, csak egyet tudtam, hogy szeretem. Bájos mosolya még mindig itt kószál képzeletemben. Érzem a bőre illatát, gyöngéd ölelését, teste melegét, lelke érintését. Vágyom rá, hogy mindig velem legyen, hogy csak az enyém legyen, senki másé.
Mellette ébredtem, s míg alszik, nézem, nézem, hogyan pihen. Hagyom, hogy fáradt teste megújuljon, regenerálódjon, hisz oly sokat adott az éjjel. Az elmúlt éjszaka tele volt szenvedéllyel, igaz érzelmekkel.
Pihen a Kis Drága! Még mindig érzem lelke szuszogását a fülemben, teste halk sóhajait. Megadtuk magunk vágyainknak akaratunk ellenére is. Ez egy bűnös éjjel volt, s ha kell, elszenvedem a pokol tüzét is örökkön-örökké cserébe. Megérte vétkezni igaz szerelemből. Azonban tudom, hogy ez volt az első és az utolsó szerelmes estém vele. Boldog voltam, igazából, őszintén, teljes szívemből. Most értem csak igazán, mit is jelent e szó, boldogság.

Még mindig alszik. Nem zavarom élete legszebb álmait, hisz tudom, boldogságról álmodik. Kevés boldog ember van a világon, ő viszont megkapta élete legszebb ajándékát. Igen, s tőlem kapta. Meglátott, s megszeretett. Nem tudom miért, hisz nem vagyok egyéb, mint egy szalmaszál a tömegben. Sosem hittem volna, hogy észrevesz. Szerelemről meg szinte álmodni sem mertem. Ez a világon az egyik legszebb dolog, szeretni, s szeretve lenni. Bár bűnös e szerelem, mégis oly csodás volt vétkeznem. Vétkem súlya nyomja lelkem, s nincs, aki enyhítse fájdalmam. Csak én tehetek róla, hogy hagytam szívem megszelídíteni egy bátor, árva szív által.
Megmozdult szeme, s lassan fészkelődik teste. Még mindig boldogságról álmodik, nem zavarom hát élete legszebb álmait.
Szeretném csókjaimmal ébreszteni, vágyaimmal melengetni. Ölelni, csókolni az ajkát, hallgatni szíve minden dobbanását. Ám félek, hogy ha megérintem testét, elmúlik ez a gyönyörű álomkép. Így nem mozdul ajkam, kezem, hogy a varázs minden pillanatát kiélvezhessem. Nini! Mosolyog álmában! Kiül arcára vágya. Alszik, alszik, s csak alszik. Nem zavarom, hisz boldogságról álmodik.

Betakarom selyemtakaróval, hogy ne fázzon gyönyörűséges álmában. Szerelemmel hintem ajkát lassan, óvatosan, hogy föl ne ébredjen, majd felöltözöm, s átlépek a küszöbön. Visszanézek egy röpke pillanatra, s rámosolygok gyöngéden, vacogva. Hisz hűvös a reggel, rideg a magány. Nem zavarom hát, hisz élete legszebb álmát éli át.
Kilépek a kapun, s egy meleg sugár folydogál végig az arcomon, mert tudom, hogy a szerelemtől búcsúzom. Ezt kell tennem, ez a helyes út, mégha köszönés nélkül is menekültem el. Félek visszanézni, mert tudom, hogyha meglátom az ablakban a szelíd mosolyát, soha többé nem fogom tudni elhagyni. Szeretem, igaz szerelemből szeretem! Mennem kell! Mozdulj kéz! Indulj láb! Gyorsan! Míg élete legszebb álmát éli át.