Durva szerelem 9. rész

Másnap reggel Nóra mellett ébredtem. Hirtelen beugrottak az előző nap emlékképei, amiktől végigfutott rajtam a hideg. Nóra is elkezdett ébredezni. Kinyitotta a szemeit és nyújtózkodott. 
- Menjünk le reggelizni! - mondta.
Felkelt az ágyból és kiment a szobából. Nyitva hagyta az ajtót, ezért utána mentem. Mikor a lépcsőhöz értünk, akkor esett le, hogy a szoba, ahova be voltam zárva a második emeleten van. Leültem a konyhaasztalhoz. Nóra elővett egy vágódeszkát, egy kést és egy kis kolbászt.
- Vágd fel a kolbászt apró darabokra! - mondta.
Szó nélkül elkezdtem csinálni amit mondott. Ő begyújtotta a gáztűzhelyet, elővett egy serpenyőt és a gáztűzhelyre rakta, majd előkeresett a hűtőből pár tojást és elkezdte csinálni a tojásrántottát. Nem szeretem a tojást és a belőle készült ételeket sem, de nem mertem reklamálni. 
- Felvágtad a kolbászt? - kérdezte.
- Igen. - feleltem.
- Akkor adhatod.
Felálltam és a kezébe adtam a vágódeszkát, amire felszeleteltem a kolbászt. Ő a serpenyőbe öntötte a tojásrántotta mellé. Visszaültem a helyemre. Pár perc múlva elővett két tányért. Az egyiket elém rakta, a másikat pedig velem szembe, majd tett a tányérok mellé villát is. A kolbászos tojásrántottát kétfelé osztotta. Az egyik felét az én tányéromba tette, a másik felét pedig az övébe
- Jó étvágyat! - mondta és elkezdett enni.
Én is enni kezdtem. Igaz, hogy nem szeretem a tojást, de éhes voltam és a kolbász jól passzolt a tojásrántottához. Amikor anya csinált otthon tojásrántottát az sosem ízlett, de ez nagyon finom volt. Nem is gondoltam volna Nóráról, hogy ilyen jól főz.
- Ízlik? - kérdezte.
- Igen, nagyon finom. - válaszoltam.
- Akkor jó.
Egyszerűen nem tudok kiigazodni ezen a lányon. Tegnap megerőszakolt. Ma úgy tesz, mintha semmi sem történt volna és még reggelit is készít nekem, sőt még az is érdekli, hogy ízlik-e. Nem értem a viselkedését, de elég rémisztő. Az egyik percben tök nyugodtnak tűnik, a másik percben pedig hirtelen dührohama lesz és a fene se tudja, hogy mire képes. A tekintetem a bejárati ajtó melletti felakasztott kulcscsomóra szegeztem, ami egy szögre volt felakasztva. Csak egy dolog járt a fejemben: meg kell szöknöm innen minél előbb. Ehhez meg kell szereznem azokat a kulcsokat.
- Elmegyek a mosdóba. Megtennéd, hogy addig elmosogatsz? - kérdezte Nóra.
Bólintottam. Nóra felállt és kiment a mosdóba. Én be sem fejeztem az evést, azonnal felálltam és a bejárati ajtó melletti kulcscsomóhoz rohantam. Leakasztottam a szögről. Három kulcs is volt rajta. Nem tudtam, hogy melyik nyitja a bejárati ajtót. Gondoltam, hogy gyorsan kipróbálom mindegyikkel. Az első nem nyitotta ki az ajtót. A második sem. Valószínűleg a harmadik fogja nyitni. Éppen az utolsó kulcsot helyeztem a zárba, amikor éreztem, hogy Nóra a hátam mögé lopakodott.
- Hova készülsz? - kérdezte higgadtan.
Nem válaszoltam. Úgy éreztem, mintha a szívem a torkomban dobogna a félelemtől. Nem mertem megfordulni és a szemébe nézni, de a szemem sarkából láttam, hogy a konyhaasztalról felemelt egy kést. Ekkor eszembe jutott, hogy csak el kell fordítanom a kulcsot a zárban és szabad vagyok. Elfordítottam a kulcsot és kattant a zár. Tehát ez a kulcs nyitja! Szabad vagyok! Éppen léptem volna ki az ajtón, amikor Nóra megragadta a karomat és visszarántott. Bal kezével erősen szorított a nyakamnál, jobb kezében a kés volt, amit felemelt a konyhaasztalról...