Döntések

Kérdések. Egyértelmű az ok, hogy miért teszem fel őket, de Te nem szeretsz válaszolni rá. Néha nem is teszed. Én pedig továbbra sem értem. Nem értem, hogy miért? Hogy miért tetted azt, amit tettél? Miért nem gondoltad meg jobban? Miért? Miért?
Megtetted. Megtetted, hát megtetted. Az már a múlt és nem tudsz változtatni rajta. Én sem tudok. Pedig megtenném, ha tudnám. És Te? Te vajon változtatnál rajta? Minden bizonnyal, hiszen most sem tudsz élni abban a helyzetben, aminek akkor volt a kezdete. Amiről akkor döntöttél és most a következményeit éled. És belerángattál engem is. Amikor ezt elkezdted velem, akkor miért nem gondolkodtál? Miért nem jutott eszedbe, hogy az az egykori döntés rengeteg keserű percet hoz majd nekem s neked? De tudod, két ember kell a vásárhoz. Én vajon miért nem gondolkodtam akkor? Miért kergettem megvalósíthatatlan álmokat? És miért kergetek most is?

A Múlt: a Jelent alakítja.
A Jelen: a Jövőt alakítja.
A Jövő: bizonytalan. A jelenbeli és a múltbéli döntéseink alakítják.
Mégis mit várok a Jövőtől, ha képtelen vagyok változtatni?! Majd megteszem. Egyszer. De miért egyszer, miért nem most?! Gyenge vagyok még hozzá és akkor is gyenge leszek.
De mint tudjuk a kényszer nagyúr ,s meghozom a saját döntésemet. Te pedig megkérded majd tőlem: miért?
Akkor szembeállítalak múltbéli önmagaddal. Azzal, aki megakadályozta, hogy másként döntsek. Mert feleségül vette azt a nőt, akivel most is együtt él. Mert meggondolatlanul gyereket vállalt, és nem gondolt a jövőjére. Aki miatt nem lehetünk együtt úgy, ahogy szeretném, aki miatt más férfit kell keresnem, hogy vele élhessek.

Azt mondod fáj, amikor kérdezek. Szeretnéd elfelejteni azokat a perceket, amik így alakították az életed.
De tudod mit? Sohasem felejted el!
Minden éjjel, amikor feleséged mellett fekszel, s hallod minden egyes lélegzetvételét AZ a perc fog az eszedbe jutni. És akárhányszor gyermeked arcára pillantasz, az anyja köszön majd vissza és ARRA a percre emlékezel majd. És régi önmagadra, aki hozott egy döntést.
Egy döntést, amit nem változtatsz meg, s ezért szenvedsz, és szenvedek én is.
A jövőnket, csak mi alakíthatjuk, senki más. Hidd el átalakítom majd, s többé nem lesz olyan: ’mi’, csak ’Te’ és ’én’. Külön-külön.