Nem volt aznap valami jó nap. Esett az eső. Egy padon ültem, és gondolkodtam. Vajon mit rontottam el? Miért kellett ennek megtörténni- e? Én tehetek róla? És ha igen, ennyire elrontottam?
Esett az eső, és én csak méláztam ezen, miközben észre sem vettem hogy leül mellém.
- Zavarok? - kérdezte.
- Nem - feleltem.
- Rendben - mondta, és elkezdett olvasni.
- Mit olvasol?- tettem fel a kérdést.
- John Boyne- tól a A csíkos pizsamás fiút. Egész jó kis könyv...
- Láttam már filmben - vágtam rá.
- Ó... Értem.
A csönd meghonolt pár másodpercig. Néztem ahogy olvas.
- Na és... miért vagy itt? - tudakolta.
- Én csak... ide jöttem gondolkodni.
- Charlie miatt, igaz? Figyelj Walesz - mondta becsukván a könyvet - , nem a te hibád. Én is tudom milyen ez. David lelőtte, és ennyi. Vége. Nem tehetünk már semmit.
- Bassza meg! Én csak... annyira nem értem. Odaértünk, és beszéltünk a tettessel. Az meg egyszerűen...
Elhallgattam. Könnyek csorogtak végig az arcomon.
- Nem a te hibád - mondta halkan Reid - Azt akár Hotch is megmondhatja...
- Biztos?
- Biztos - felelte.
- És... most mi lesz Daviddel?
- Lecsukják - válaszolta. Magam elé bámultam.
- Walesz.. - szólalt meg, de aztán elhallgatott.
- Igen?- néztem rá, miközben elmosolyodtam.
- Jobb már?
- Igen.
- Akkor jó - mondta, és megcsókolt.
Később elindultunk haza. Charlie emléke pedig örökre ott maradt a szívembe. Annak a 9 éves kölyöknek, akinek egyetlen reménye én voltam...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Hozzászólások
Dialógust írni sose könnyű, a lényeg az, h mindig legyen nyilvánvaló, ki beszél kihez. Néha nem lehetett követni, hogy mi történik.
Gondolom a sorozat ihlette ezt a jelenetet, de hogy írnád le valakinek ezt a történetet, aki nem nézi a sorozatot? Aki nem tudja, ki volt Charlie.
Még egy kérdés tegyél fel, szükség van ehhez a történethez a sorozat szereplőire? Nem lehetne megírni saját karaktereiddel?