Céges buli

-Egyébként is, ez melyikünk ötlete volt? - kérdezte Kimberly.
-Egészen biztos vagyok benne, hogy a tied - felelte Jennifer, miközben a konferencia hotel folyosóján lépdeltek.
-Igaz...de miért nem beszéltél le róla?
-Jó ötletnek tűnt - mondta Jennifer kaján mosollyal.
-Szörnyű ötlet. Meg kellett volna állítanod!
Jennifer vállat vont és azt mondta:
-Ne nézz rám így! Te vagy a megfontoltabb.
-Ezt hogy érted?
-Úgy értem, hogy neked kellene lebeszélned engem dolgokról és nem fordítva. Emlékszel, amikor miniszoknyában lementünk az állomás mögé, hogy lássuk milyen szajhaként az utcán sétálni?
-Nem emlékszem. Ilyesmit nem csináltunk. - felelte Kimberly.
-Persze hogy nem. Ostoba ötletnek tartottad.
-Az is volt.
-Valóban. És arra emlékszel, amikor leugrottunk a hídról, hogy lássuk, milyen érzés vízbe csapódni olyan magasról?
-Erre sem emlékszem.
-Mert ez az ötlet sem tetszett neked. Látod? Te vagy a megfontoltabb.
-De most szakítottunk Jerry-vel és nem tudtam tisztán gondolkodni. Tényleg neked kellett volna eszednél lenned!
Jennifer újra vállat vont és kuncogva azt mondta:
-Szerintem ma este újra eggyé váltok Jerry-vel.
-Ohh...nem is akarok erre gondolni.
A folyósó végén levő ajtóhoz értek. Kimberly tétován nézte az ajtót és nem akart belépni.
-Nem mondhatnánk nekik, hogy meggondoltuk magunkat?
-Furcsa lenne, miután megmutattuk magunkat az egész menedzsmentnek. - mondta Jennifer.
 
Fél órával korábban Jennifer és Kimberly a pódium mellett állt, amikor a cég vezetője köszöntötte a társaság 50 legjobb menedzserét az éves találkozón. A hosszú beszéd rossz szóviccekkel és ügyetlen ön-vállveregetésekkel volt tűzdelve a cég múlt évi kiemelkedő eredményei miatt. Kimberly gondolatai elkalandoztak, mialatt a cégvezető elmondta, hogy milyen díjakat fognak kiosztani az elkövetkező órákban. Végül megköszönte az összejövetelt szervező adminisztrátorok munkáját.
-De most szeretném megköszönni két ifjú hölgy munkáját és elkötelezettségét, ami ezt az egész eseményt lehetővé teszi! Kim, Jenny! Gyertek fel! - mondta a cégvezető a két barátnő felé bólintva.
Kimberly és Jennifer az emelvényre lépett a cégvezető mellé. Mindketten csábos, de elegáns ruhát viseltek. A CEO folytatta:
-Minden, amit ma élvezni fogunk, nekik köszönhető. Lefoglalták a helyszínt, megrendelték a díjakat és mindent az utolsó részletig elterveztek. Szeretném, ha mindenki nagy tapssal köszönné meg ezt nekik!
Mindenki éljenzett és a pénzügyi vezető átadta nekik a virágcsokrokat, amiket korábban Kimberly választott ki és rendelt meg. Amikor a taps elhalkult, a cégvezető folytatta:
-Rendszerint az összejövetel végén köszönjük meg az adminisztrátorok munkáját, de most alapos okunk van arra, hogy az elején tegyük. Ha még emlékeznek a tavalyi összejövetelre, akkor tudják, hogy a vacsora nem volt a legjobb. A bevételeink elmaradtak a tervezettől és ez a színvonalra is rányomta a bélyegét. Az  idei év viszont teljesen más. Sohasem voltunk még ilyen sikeresek, úgyhogy megengedhetjük magunknak, hogy méltó lakomával ünnepeljünk. Örömmel jelentem be, hogy Kim és Jenny önkéntesen jelentkeztek, hogy ez a méltó lakoma legyenek.
 
Természetesen terjengtek már erről cégen belüli pletykák, de ez a biztos bejelentés hosszú percekig tartó üdvrivalgást eredményezett a közönség részéről. Kimberly elpirult, Jennifer pedig ragyogott. A cég elnöke azonban még nem fejezte be.
-Lányok, izgatottan várjuk a díjátadó utáni vacsorát, de kíváncsi lennék, hogy kaphatunk-e egy kis ízelítőt a későbbi élvezetből!
Kimberly szeme megvillant. Ez nem volt betervezve. A CEO elvette a csokrokat a lányoktól és a színpad elejére terelte őket. Jennifer elragadóan mosolygott és tétovázás nélkül magához ragadta a kezdeményezést. Lassan és izgatóan vetkőzött, minden egyes levett ruhadarabot a nézők közé dobva. Kimberly megadta magát az elkerülhetetlennek. Lassan levetkőzött, a ruháját összehajtogatta és a színpadra helyezte. A dolgok ezután rosszról még rosszabbra fordultak.
-Biztos vagyok benne, hogy mindenki személyesen mondana köszönetet az ifjú hölgyeknek. Ha két sorba állnának Kim és Jenny előtt, akkor gyorsan végezhetnénk és kezdhetnénk a vacsora elkészítését.
 
A tömeges köszönetnyilvánítás Jennifernek élvezet, Kimberlynek kínszenvedés volt. Mindenki az arcukat puszilgatta és kihasználta az alkalmat, hogy a testüket érintse, amit a munkahelyen korábban nem tehettek volna meg. Néhányan még popsira paskolást is megengedtek maguknak. 
Kimberly megkönnyebbült amikor véget ért az egész, de a folyosón történő séta a végzete felé csak rövid nyugalmat hozott. Jennifer belökte az ajtót és a lányok beléptek a szálloda konyhájába. Kimberly szíve összeszorult, amikor meglátta a tiszta konyhát és benne a sürgést-forgást. Látta a kihordásra előkészített előételeket és mögöttük a fém előkészítő asztalt, illetve a rettegett nyársaló gépet. Jennifer izgalommal a tekintetében nézett körül.
-Hogy lehetsz ilyen felszabadult? - kérdezte tőle Kimberly remegő hangon.
-Új élmény. Mindig feldob, ha új élményt próbálhatok ki.
-De világos, hogy meg fogunk halni és megesznek minket?
-Persze. Mindennek megvan az első alkalma.
-És az utolsó is. Miért nem félsz?
-Nihilista vagyok. Az élet céltalan. Élvezd az utat, próbálj ki új dolgokat, amikor csak lehetőséged van rá!
-Én nem hiszek ebben.
-Akkor talán nem kellett volna ezt javasolnod. Most már késő. - mondta Jennifer mosolyogva.
Erre Kimberly nem tudott mit válaszolni. Jennifer előrelépett és kezet rázott a női főszakáccsal, aki azt mondta:
-Annemarie vagyok. Próbáljátok elengedni magatokat, mi mindenről gondoskodunk.
-Örülök, hogy találkoztunk. A nevem Jenny. - mondta barátságos mosollyal Jennifer a nőnek, aki hamarosan végez majd vele.
-Én Kim vagyok. - tette hozzá Kimberly érezhetően komorabban.
Chef Annemarie végignézte őket és összehasonlította a testüket.
-Hmm...azt hiszem veled kellene kezdenünk - mondta Kimberlynek.
A lány nagyot nyelt és megpróbált nem elrohanni. 
-OK - mondta rekedt hangon és a világ forogni kezdett körülötte.
Jennifer bátorítóan átölelte és fogta a kezét, amíg a főszakács megmutatta neki, hogy hova térdeljen a nyársaló gépen.
-Nincs véletlen kettő ebből? Egyszerre történhetne mindkettőnkkel! - érdeklődött Jennifer.
Annemarie szomorúan megrázta a fejét.
-Sajnos nincs. Meglehetősen drága.
-Kár - mondta Jennifer, majd azt mondta Kimberlynek:
-Remélem elég sokáig élve maradsz ahhoz, hogy lásd, amikor melléd tesznek a tűzre.
-Megpróbálom - ígérte Kimberly, miközben igyekezett nem túl tisztán gondolni a jövőre.
-Lehet hogy sikerül, ha jól csináljuk - tette hozzá Chef Annemarie, mialatt leszíjazta Kimberly lábait. Ezután a háta mögött összekötötte a csuklóit majd előre döntötte a lány törzsét a párnázott támasztékra. és újabb szíjakkal rögzítette. Kimberly a barátnőjére nézett és azt mondta:
-Jenny! Nem akarom, hogy Jerry kapjon belőlem. Olyan megalázó lenne, miután kidobtam.
Jennifer együttérző pillantással válaszolt:
-Úgy döntöttek, hogy mindkettőnket ötven darabra vágnak, hogy mindenki kaphasson kóstolót belőlünk. Nem hinném, hogy sikerülne, amit szeretnél. De nézd a napos oldalt! Ma este mi ketten együtt megyünk haza ötven hasban. Nem ez a legizgatóbb gondolat?
-Egyáltalán nem.
-Azt hittem hogy az - mondta vállat vonva Jennifer.
Egy pillanattal később Kimberly levegő után kapott, ahogy valami hatalmasat csúsztattak a hüvelyébe, ami teljesen kitöltötte.
-Istenem! Ez a nyárs? - zihálta.
Chef Annemarie megnyugtatóan a lány hátára tette a kezét és azt mondta:
-Nem, ez csak egy kerámiahenger, ami vezeti majd a nyársat és védi a nemi szervet. Ha közvetlenül tennénk be a nyársat, akkor a szeméremajkaid megégnének, így viszont frissek és ízletesek maradnak.
-Freddy szomorú lenne, ha a Legjobb Telepvezető díja megperzselődne. Le merem fogadni, hogy a plakett jóval kevésbé fogja érdekelni, mint a puncid, amit vele együtt kap.
Kimberly figyelme egy pillanatra elterelődött.
-A puncim része a Legjobb Telepvezető díjnak?
-Igen. Az enyém a Legjobb Üzletkötő díjhoz jár.
-Az kié lesz?
-Rick.
-Van még valami?
-A egyik melledet Tim kapja az Újítás díjjal, a másikat Debbie a Minőség díjjal.
-És a tieid?
-Az egyik Dan-é, mint a legfiatalabb vezetőé, a másikat Ralph kapja, mint legidősebb vezető.
-Undorító.
-Tudod hogy van...a jóval rossz is jár - mondta Jennifer egy újabb vállvonás mellett.
Annemarie megérintette Kimberly vállát és azt mondta:
-Kezdjük. Fájni fog, de próbálj nyugodtan maradni és egyenletesen lélegezni. Egy darabig élni fogsz, ha minden jól megy. Miután a tűz fölé teszünk, a hőség gyorsan kiégeti az érzőidegeket, úgyhogy a legrosszabb a tüdőben érezhető hőség lesz. Próbálj lassan lélegezni!
-OK - mondta Kimberly. 
Arra gondolt, hogy egyáltalán nem “OK”, de nem jut eszébe semmi más, amit mondhatna.
-Még valami. Miután nagyjából egy órát a tűzön voltatok, leveszünk majd benneteket és elvégezzük a belezést illetve a töltést. Emiatt ne aggódjatok, mert ekkorra már régen nem lesztek életben.
-Nagyszerű - mondta Kimberly minden lelkesedés nélkül.
-Mehet? -kérdezte Annemaria
-Igen. Rajta. - mondta Kimberly, aki arra jutott, hogy jobb túl lenni az elkerülhetetlenen, mint a várakozással gyötörnie magát.
Jennifer ezt a pillanatot választotta, hogy a füléhez hajolva azt mondja:
-Nagyon finom leszel. Alig várom, hogy a tűz fölött lássalak. Arra gondolatm...hogy elég lennél az összes vendégnek. Én sovány vagyok, nem sokat adhatok hozzád...Szóval… talán az lenne a legjobb, ha csak te mennél...végülis a te ötleted volt.
Kimberly-t pánik öntötte el, ahogy érezte a belsejébe fúródó nyársat. Dühös pillantással meredt Jenniferre és azt sziszegte:
-Nehogy itt merj hagyni Jenny! Arról volt szó, hogy együtt csináljuk!
Jennifer mosolyogva nézte ahogy a nyárs gyorsan áthalad a barátnője testén. Kimberly torka természetellenesen kidagadt és a nyárs véres hegye kellemetlen kaparó hang kíséretében hamarosan kiemelkedett a fogai közül. Kimberly tágra nyílt szemmel nézte a belőle kibukkanó rúd végét.
Jennifer újra közelebb hajolt és azt mondta neki:
-Csak vicceltem. Ezt a világért nem hagynám ki és téged sem hagynálak egyedül. Ezután örökké együtt leszünk. Jövök utánad. Igyekezz életben maradni, hogy láthass magad mellett.
Jennifer megsimogatta Kimberly karját és hátát. Az érintéstől és attól, hogy Jennifer bevallotta, hogy csak viccelt, Kim egy kicsit nyugodtabb lett. De a teste még mindig fel volt nyársalva és a fájdalom rettenetes volt. Érezte, hogy felemelik, átszállítják a konyhán, majd a nyársat a tartókba teszik. A lángok körbeölelték és szinte minden érzőideg felrobbant a testében. A tüdejébe hatoló forró levegő belülről égette. A nyárs forgásba lendül, de a konyha már korábban forgott Kim körül. Megadóan várta a halált és hogy elfogyassza a cég, amelynek viszonylag rövid életét áldozza.
Jennifert már a gépre kötözték, mire az első lángnyelvek elérték Kimberly sápadt bőrét. Sürgette Chef Annemarie-t, így az ő nyársalása gyorsabb volt és hamarosan Jennifer is érezte, hogy a tüzes végállomás felé viszik. Kimberly kinyitotta a szemét, amikor meghallotta Jennifer érkezését. Valahogy megkönnyebbült attól, hogy munkatársa és egyben legjobb barátnője követi a bankett asztalra. Megpróbálta elkapni Jennifer tekintetét, miközben a lány teste vonaglott a tűz első támadásának érzetétől. Kimberly szenvedése a végéhez közeledett, de Jenniferé csak most kezdődött. Néhány fordulat után sikerült Jennifer szemébe néznie. Az utolsó pillanatban még a másik pillantásából megértették egymást. Kimberly még mindig bánta a döntést, de megnyugtatta, hogy közösen élik át a dolgot. Jennifer szemében pedig még mindig ott volt a kaján csillogás. Kimberly felsóhajtott, hamarosan elvesztette eszméletét és a sötétségbe csúszott. A karcsúbb és kapkodva nyársalt Jennifer egy-két perccel később követte. 
Annemarie kitűnő séf volt és mindkét lány mestermű lett az asztalon. Az előző évvel ellentétben senki nem ment haza boldogtalanul az összejövetelről. Mindenkinek jutott legalább egy ízletes falat és mindenki nyertesnek érezte magát.