Az ég (a) mennyekig hatolóan kék volt, olyan hullámzóan tengerszínű és mély, akár az óceán legmélyebb árka. A horizont alját lassan mályvaszínűre festi az ébredő nap. A beköszöntő tavasz rózsaszín és fehér virágokat teremtett a fákra. Itt vagyunk az újjászületés hajnalán. A boldogság színarany bizsergése felpezsdíti a levegőt. Most minden mosoly forró, minden csók boldogság. A csillámló könnyek már nem fúródnak jégpengeként az emberek szívébe. Nincs többé kín, fájdalom, halál.
És már te sem vagy. Ez az élet reggele és ezzel együtt éppúgy a halálé.
A magány boldogsága, a ringispilként forgó világ fájó eufóriája. Az elbódultan lengedező szellő hullámként fodrozza a friss fű zöld sivatagát.
A kérdés egyszerű volt: igen vagy nem. A kérdés felesleges és lényegtelen volt, mindkét válasz ugyanazt jelentette.
A hegyről lezúduló víz, itt már csak nyugodt patakként csörgedez. S milyen tiszta ez a néhol gyilkos elem.
Szereted őt? Szeretsz engem?
S lassan felkelt a nap, fényt hozva ebbe az új életbe. S én könnyektől nevetve csodáltam, fajunk e nélkülözhetetlen narkotikumát. Én nem szeretem a kéket…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...