Az ég (a) mennyekig hatolóan kék volt, olyan hullámzóan tengerszínű és mély, akár az óceán legmélyebb árka. A horizont alját lassan mályvaszínűre festi az ébredő nap. A beköszöntő tavasz rózsaszín és fehér virágokat teremtett a fákra. Itt vagyunk az újjászületés hajnalán. A boldogság színarany bizsergése felpezsdíti a levegőt. Most minden mosoly forró, minden csók boldogság. A csillámló könnyek már nem fúródnak jégpengeként az emberek szívébe. Nincs többé kín, fájdalom, halál.
És már te sem vagy. Ez az élet reggele és ezzel együtt éppúgy a halálé.
A magány boldogsága, a ringispilként forgó világ fájó eufóriája. Az elbódultan lengedező szellő hullámként fodrozza a friss fű zöld sivatagát.
A kérdés egyszerű volt: igen vagy nem. A kérdés felesleges és lényegtelen volt, mindkét válasz ugyanazt jelentette.
A hegyről lezúduló víz, itt már csak nyugodt patakként csörgedez. S milyen tiszta ez a néhol gyilkos elem.
Szereted őt? Szeretsz engem?
S lassan felkelt a nap, fényt hozva ebbe az új életbe. S én könnyektől nevetve csodáltam, fajunk e nélkülözhetetlen narkotikumát. Én nem szeretem a kéket…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások