Boldogság karácsonyi ajándékként

Krisz:

Anyu fiatalon esett velem teherbe és egyedül nevelt fel azért, mert apu még kis koromban meghalt. Egyáltalán nem emlékeztem vele kapcsolatban semmire. A családom egyfajta titokként kezelte, úgyhogy tőlük sem tudtam meg mást, csak a fiatalkori fényképein élt tovább emlékeimben. Emiatt nekem igazából csak képzeletbeli apa jutott. Édesapámról csak tinikoromban tudtam meg, hogy öngyilkos lett. Addig mindenkitől azt hallottam, hogy baleset történt. „Sajnos gyenge volt, pedig imádtam és boldogok voltunk” – vallotta be anyám nekem amikor egyszer a kérdéseimmel sarokba szorítottam. Persze ezt csak én gondoltam, mert szerintem anyu akkor érezte úgy, hogy eljött az ideje az őszinteségnek. Beszélt a megismerkedésükről, a boldog éveikről és arról, hogy egy alkalommal rajtakapta aput más nővel. „Megbocsátottam nekik, sőt, szóvá sem tettem, mert az a nő az akkori legjobb barátnőm volt. Egy osztályba jártunk általánosba és…” Ezután mesélt arról, hogy talált rá apám megmérgezett testére. Ő éppen nagymamiéknél volt, édesapám anyjáéknál, velem együtt. Aznap egyedül tért haza. Apuhoz kihívta a mentőket, de már menthetetlen volt. 
Mesélt a nagy fájdalmáról és arról a későbbi fél évéről is, amikor magamra hagyott. Igaz, nem voltam egyedül soha, mert apu szülei, nagyszüleim mindig gondoskodtak rólam. Elmesélte azt is – nagy szégyenkezve – hogy abban a nagyjából fél évben, majdnem félresiklott az élete. Mindenkivel összeállt, mint egy olyan nő, akinek mindegy milyen kan, csak legyen a lába között valami. A helység sem volt szempont. Mondhatnám úton–útfélen lefeküdt mindenkivel, akiről úgy érezte egy kicsit is szereti. Eléggé rászokott az alkoholra és pár alkalommal a drogot is megkóstolta. 
„Aztán egyszer ennek is vége szakadt” – emlékezett vissza és én nem mertem rákérdezni az okára, inkább örültem, hogy visszatért hozzám. Most is örülök, bár néha az őrületbe kerget, mert egyszerűen nincs azóta sem magánéletem. Attól a naptól – ha lehet – még jobban figyelt rám, ami eléggé zavaró volt. 
Nem kötött magához lelkileg jobban, mint egy anya a gyermekét, mégis amikor némelyik lány iránt érdeklődést mutattam ő mindig, minden kérdés nélkül elmondta a lány előnyeit, de kidomborította a hátrányait is. A vége mindig az lett, hogy: „Ő nem hozzád való, kisfiam!”
Amikor gimnazista lettem akkor se lett jobb egy szemernyit sem. Anyu azután a nemrég bevallott ámokfutása után egyik napról a másikra megjavult. A sarkára állt és soha többet sem ital, sem drog, de pasik sem voltak az életében. Barátnői is inkább a jótékonysági szervezetekből kerültek ki. Egy aránylag fiatal lány kivételével. Anyu és köztem 17 év volt a korkülönbség, így amikor én 18 lettem ő még mindig fiatal nőnek számított. Nemcsak fiatal, de csinos is volt. Ápolt és mindig adott a ruházatára is, bár sosem volt kihívó. Soha nem fürödtünk együtt és csak ritkán láthattam bikiniben is, de én rá sose férfi szemmel néztem. 
Tinikorom óta volt olyan barátom aki bevallotta, hogy titkon fantáziált róla. Egyiket emiatt éppen nálunk vágtam pofon és az utána levő lelkiző elbeszélgetéskor hosszas unszolásra elmondtam az okát. A sráccal utána már nem barátkoztam, de anyu azt mondta, hogy ez természetes dolog, legközelebb ne kerítsek ennek a dolognak olyan nagy feneket. 
32 éves korában szeretett bele egy a szomszédos városban lakó férfiba, Ákosba. A férfi ugyan nős volt, de a házassága romokban és megismerkedésüket követő pár hónap múlva elvált és onnantól néha éjszaka is a vendégünk volt. Hozzám mindig kedves és rendes volt. Igazi apaként viselkedett és nem erőltette az első házasságából származó tinilányát sem, na meg engem sem, hogy megismerkedjünk, mégis úgy hozta a sors, hogy amikor éppen nála volt a lánya, akkor állítottunk be anyuval hozzá. Anyu zavarban volt.
– Bocsánat. Nem tudtam, hogy nem vagy egyedül. Akkor mi mennénk is…
– Ugyan már! Apu barátai az én barátaim is – mondta a lány kedvesen mosolyogva és kezet nyújtva bemutatkozott nekem. – H. Renáta, de ha akarsz, hívhatsz Reninek.
– Öhm… Szuper! Krisztián vagyok, de a barátaimnak csak Krisz.
– Szeretnél engem barátodnak? – huncutkodott Reni.
Ezek után Ákos meghívott minket és a délután hátralevő része mindegyikünk számára kellemesen telt.
Reni nem volt egy világszépe. A fejformája hasonlított egy tojásra, az orra és a füle picit nagyobb volt, mint az ízlésem és a bőre is pattanásos volt, bár az alakja ellen semmi kifogásom nem lehetett. Egy arányos test, egy átlagos tinilánynál. Az előbbi hibáit nagyon jól ellensúlyozta a gyönyörű szép zöldeskék szeme és hátközépig érő vörös haja. Volt vörös hajú lányismerősöm és igazából a vörös haj volt a gyengém, ha a nők kinézetét kellett volna osztályoznom. Annak a lányismerősömnek a vörös haja rövid volt és vastag szálú, majdnem durva. Renié viszont nemcsak, hogy nem volt rövid, de tapintásra is kellemes, közepesen vastag szálú, de selymesen göndörödő. Annyira göndör volt, hogy amikor első alkalommal kérdezte: – Mit nézel annyira? – csak azt tudtam válaszolni, hogy: – Olyan a hajad, mintha most keltél volna ki az ágyból.
Reni elnevette magát, de cseppet sem volt megsértődve.
– Mindig ilyen, bármit is teszek vele. 
– Nekem azt mondták, hogy a hajzselé csodákra képes – mosolyogtam vissza kissé fölényesen, hogy lám én ilyen dolgokban is jártas vagyok.
– Hidd el már mindenki kipróbált rajtam mindenféle technikát. Pár esetben sikerült is rendben levőnek látszania a frizurámnak, de egy óránál tovább se hajsütővas, se zselé, se semmi nem hagyott nyomot rajta. Ez engem nem zavar. Jól érzem magam így. Téged talán zavar?
Megsimogattam a fürtjeit és igyekeztem kisimogatni belőlük a göndörséget, ami Renit mulattatta.
– Tulajdonképpen jól áll neked ez a stílus. Elég szexi az olyan lány, aki úgy néz ki, mint aki most ébredt. Csak a tekinteted kéne ehhez igazítanod és bárki elhinné azt.
Erre mindenki nagyot nevetett. Reni cinkosan kacsintott és megkérdezett: – Talán zavar, ha nem mindig vagyok álmos?
Eleven, mosolygós szemét elnézve álmatagon feleltem: – Egyáltalán nem. Ez a kontraszt még szexisebb.
Persze egyből elképzeltem őt ruha és szeplők nélkül, amint meztelenül rám nevet egy közös ágyban töltött reggelen. Picit zavarba is jöttem. Nem úgy Reni! Kézen fogva vezetett körbe és mutogatta a házuk helyiségeit és a bútorait, meg mindenféle emlékről csacsogott közben. 

Hazatérve anyu furcsán nézett rám.
– Tetszik neked Reni?
– Anyu! Ugyan miből gondolod ezt?
– Eléggé flörtölésnek hatott a dumcsi köztetek. De nem érdekes. Mostantól úgy hiszem sűrűbben fogtok találkozni. Ha ez gondot jelentene neked majd megpróbálom másképp intézni.
– Ugyan anyu. Miattam ne rendezd át a programokat. Én azt szeretném, ha tényleg boldog lennél, mint más anyukák. Ákos amúgy jó fej és ha ő lenne a pótapukám, akkor neki se szeretnék gondot okozni.
– Tudtam. Nagyon rendes és édes kisfiam van.
– Nem tehetek róla, olyan lettem amilyenre neveltek. Magadat hibáztasd, ha nem tetszik a viselkedésem – nevettem rá, mert tudtam, hogy sehol nem vallott velem szégyent. Az igaz, hogy mindig a háttérbe szorultam, amikor vele voltam, mert az ő szépségét bámulta mindenki. Engem észre se vettek, kivéve némelyik barátnője, de a korom miatt csak édesnek tartottak. Azt hamar megtanultam, hogy a lányok szemében az édes az inkább aranyost jelent, nem többet. A cukitól felfelé való osztályozás, ami talán a dögösnél ér véget, a nők szemében a vonzó, szexi pasi. Persze ezt a férfiaknak egyáltalán nem mondják ki, nehogy elbízzák magukat, de egymás között azért kitárgyalnak mindenkit. 

Így alakult első találkozásom mostoha hugimmal. Akkoriban ugyan egyikünk sem a másikra gondolt, csak nem akartunk problémát jelenteni szüleink boldogságának kérdésében. Legalábbis én így voltam vele és úgy éreztem Reni se gondol bele mást.
Nem volt nehéz őt megszoknom, mert a jelleme barátságos, a szeme állandóan mosolygós és egyébként kedves, udvarias lány volt. Pár alkalommal ugyan azt is tapasztaltam, hogy nem véletlenül tartja a közvélemény a vörös hajú nőket temperamentumosnak, mert amikor elragadta a hév sokkal jobban küzdött, mint egy vadmacska. Ez a vitákban és a fizikai játékok során vált szembetűnővé, de cseppet sem zavaróvá, mert még eközben is körül lengte egyfajta báj, ami miatt senki sem tudott rá igazán megharagudni.
Telt múlt az idő és a mostohahugimról már el is feledtem, hogy testvérem. Barátként gondoltam rá.
Persze a legtöbb dologban egy tini fiú és tini lány érdeklődése nem egyezik. Nálunk sem történt ez másképp mégis, amikor szüleink társaságában tartózkodva együtt töltöttük a napot és ők visszavonultak, mi mindig csendben maradva néztünk egy filmet, vagy társasoztunk. Ő is megmutatta milyen játékokat szeret online és én is beavattam őt a saját berkeimbe. Volt, amikor egyet–mást kipróbáltunk ketten is, de sose volt tartós az ilyen együttműködés. Arra viszont jó volt, hogy idővel észre se vettük és annyira megismertük egymást, hogy már vártuk a következő találkozás idejét.
Telefonon is sokszor beszéltünk. Reni néha elsírta a bánatát, amikor egy pasija igazán szemét volt. Én is beszámoltam neki az aktuális hercegnőim némelyikéről. 
Alig múltam 17 éves, amikor megtörtént életem első, igazi szexuális élménye. Nekem az nagyon nagy esemény volt és utána úgy éreztem, hogy teljesen szerelmes vagyok. Iskolakezdést követően egyik osztálytársam nővérével jöttem össze. Nem sejtettem, hogy a lánynak semmit sem jelentek. Igazából kéznél voltam és használt engem, mert egy kicsit többet ivott és úgy ért haza egyik délután. 
Vénasszonyok nyara volt, a barátomat elhívta az anyja, mert neki akart valamit vásárolni és magunkra maradtunk a nővérével. Szandika 22 évesen gyönyörű nő volt. Sose gondoltam volna, hogy megkaphatom, bár titkon álmodoztam róla. Neki mindene tetszett. Külsőre. Viszont alig beszélgettem addig az ideig vele. Igaz, akkor se sokat, mert Szandi amint sikerült belőlem egy vallomást kicsikarnia, – nevezetesen, hogy tetszik nekem, mint nő –, már nem is hagyott szóhoz jutni. 
Az első menet gyors volt mindkettőnknek. Sajnáltam is, mert nem gondoltam volna, hogy lesz folytatása. De Szandi szerint: 
– Van még időnk. Anyuék még egy óra hosszat tuti nem zavarnak. Gyere – mondta, majd kézen fogva bevezetett a saját szobájába. Elég nagy rendetlenség uralkodott ott, de ki foglalkozott akkor azzal?
Amint beértünk lekapta rólam teljesen a nadrágomat és rácuppant a farkamra. Nyalogatta, szopogatta… Úgy kellett rászólnom, hogy mindjárt megint elélvezek. Nem mintha bántam volna, csak nem tudtam akarná–e ő azt megkóstolni? Volt már barátnőm, aki semmi mást nem volt hajlandó tenni, csak leszopni. Az viszont még megérinteni sem hagyta magát. Csak a mellét foghattam meg és a karját, combját simogathattam, de amikor az értékesebb részhez értem volna, mindig eltolta a kezem. Olyankor neki egyből sürgős dolga támadt. Azt hittem csak játszik velem és nem tetszem neki annyira, hogy megengedje nekem azt, amit ő tőlem igényelt, így hamarosan szakítottunk.
Nem úgy Szandi! Amint jeleztem neki, hogy nemsokára ismét elélvezek, tüstént abbahagyta.
– Ugye nem akarsz önző disznó lenni? – kérdezett szigorúan.
– Nem, dehogy – hebegtem zavartan, bár fogalmam se volt mire gondol.
– Rendben. Akkor most te jössz – szólt és széttárta a lábát, majd mikor csak simogattam rám parancsolt: – Nyalj!
Elég ügyetlenül fogtam hozzá és zavarban is voltam, mert életemben első alkalommal láthattam igazi, élő, forró, nedves pinát. Tetszett, de félve és gyengéden értem hozzá. Annyira sima és finom, hogy úgy gondoltam kárt teszek benne, ha erősebben simogatom. Szandi remek tanár volt. Tőle tanultam meg, hogy a nők nemcsak, hogy nincsenek jégből, vagy porcelánból, vagyis nem annyira törékenyek, hanem kifejezetten élvezik az erős kezet magukon. Meglepett, hogy mennyire nem tetszik neki, amikor a csiklóját nem dörgöltem elég erősen. Szerinte nem, én meg féltem, hogy kárt teszek bele. 
Azért aránylag gyorsan belejöttem, mert Szandi eleinte fogta a kezem és irányította, hova szeretné és milyen erősen, majd magára hagyta, hadd tegyem én vele ugyanazokat. A szám mozgását is ő irányította és azt se bánta, amikor véletlenül kicsit ráharaptam a punciajkára. Felnéztem a halk sikolyára, de ő visszanézett és mosolygott, majd bólintott, hogy folytassam. Az is meglepő volt, hogy miután legalább két orgazmusba nyaltam–ujjaztam, ahelyett, hogy kidobott volna, még egyszer hagyta, hogy megdugjam. 
– Szedek tablettát. Élvezz belém! – kérte. – Imádom, amikor csiklandoz itt belül…
Szokványos szeretkezés volt, teljes repertoárral. Csókolózás – fantasztikusan csókolt. Orális és normál behatolás is volt. Számomra maga volt a csoda és láttam rajta is, hogy nagyon jól esett neki. Csodálkoztam ugyan, hogy ilyen rövid idő alatt, hogy szerethetett belém, de mivel én nagyon szerelmesnek éreztem magam, ezen sokáig nem gondolkodtam. 
Az eset egy éven belül még többször megismétlődött, de valahogy mindig olyankor, amikor ő akarta, az én meghívásaimat rendre elutasította. Mindig talált valami kifogást, de mielőtt gyanút foghattam volna, rövid időn belül „kiengesztelt” az ágyban. Ez így ugyan nem teljesen igaz, mert legtöbbször nem ágyban szeretkeztünk. Moziban, parkban nyilvános illemhelyeken estünk egymásnak, de mindig megadtuk egymásnak, amire vágytunk. Egy alkalommal egy női wc-ben annyira szűk volt a hely, hogy miközben nyaltam a punciját kilógott a talpam a fülkéből és megcsiklandozta egy nő. Mindketten jót nevettünk, amikor később elmeséltem ezt Szandinak. Persze amikor tehettük, hol nálunk, hol náluk szeretkeztünk. Azok a helyzetek sem voltak kevésbé izgatóak, hiszen hozzátartozóink bármikor ránk nyithattak.
Akkor még nem tudtam, hogy Szandinak nem én vagyok az első. Rajtam kívül még két másik sráccal járt, de olyan ügyesen intézte a dolgokat, hogy egyikünk sem tudott a másikról.

Aztán egy későbbi alkalommal, amikor felhívtam, mert hiába reméltem, hogy ő keres és akkor jött a feketeleves.
– Szia szerelmem – kezdtem.
Szandi nevetett.
– Szia, Krisz drága. Nem keversz össze valamelyik barátnőddel?
– Én? Na, de…
– Csak nem képzelted, hogy ami történt az amiatt volt, hogy szerelmesek vagyunk? 
– Hááát…
– Hm. Én azt hittem vagy annyira felnőtt, hogy belátod, néha a férfi kielégíti a nőt szerelem nélkül is. Nem gondoltam volna, hogy egy gyerekkel kezdek – mondta Szandi és kihallottam a hangjából a gúnyolódást. 
Nem hagyhattam, hogy kicsinek lásson, bár nagyon evett a fene, hogy ő nem úgy érzett mint én.
– Persze. Elég nagy vagyok már. Csak tudod, azt hittem…
– Na, akkor most már nem kell hinned semmit. Már tudod – mondta és letette.
Leforrázva meredtem a telefonomra. Percekig bámultam és semmire se gondoltam, csak arra, hogy mennyire jó lett volna, meg, hogy mekkora egy ökör vagyok!
„Ugyan miért tetszenék én egy olyan gyönyörű nőnek, mint Szandi?” – keseredtem neki, de ekkor megszólalt a mobilom a kezemben. A hangjára talán nem is reagáltam volna, de a rezgését nem hagyhattam figyelmen kívül. Ki akartam nyomni, mert biztosan anyu. Feltámadt bennem a düh a női nem iránt, meg úgy az egész világ iránt. „Akárki az most megkapja! Ne hívogasson engem most senki!”
Meg se nézve nyomtam ki. A szemembe villant, hogy a hívó Reni. 
„Ajjaj! Ha anyu megtudja, hogy nem beszéltem Renivel, egyből rájön, hogy valami van. Azt fogja hinni, hogy baj van!” – gondoltam és visszahívtam a lányt.
– Szia. Bocs véletlen kinyomtam.
– Szia Krisz! Hallom nem örülsz nekem. Bocs, hogy hívtalak – hallottam Reni szomorú hangját és letette.
Azonnal visszahívtam és talán kissé ingerültebben vontam kérdőre, mint kellett volna.
– Figyelj Reni! Ha már hívtál, nem illik letenni. Mondd el, ha baj van. Tudod jól, hogy meghallgatlak bármikor.
– Tényleg? – kérdezte és kihallottam a hangjából a megkönnyebbülést.
– Na, nyögd ki, miről lenne szó?
– Csak beszélni akartam veled.
„Ezek a nők! Mintha másért is hívhatna, minthogy beszéljen velem?”
– Ok, mondhatod. Figyelek…
– De nem így. Összefuthatnánk valahol?
– Ok. Hol vagy most? Oda megyek, ok?

* * *

Reni:

Mikor megismertem apu új barátnőjét, haragudtam rá. Lecserélni anyut egy akárkire? Ugyan! Anyu nyomába nem érhet egy nő se. Ő a világon a legszebb a vörös hajával és a tengerkék szemével. Arról nem akartam tudni, hogy melyikük miatt kellett elválniuk. Vagy inkább csak önmagam előtt se ismertem el, hogy az anyu hibája volt. De ha valaki ennyire szép, több a csábítás is. Gondolom egy gyenge pillanatában engedett a csábítónak és aztán egymásba szerettek. Ugyan, erről ki tehet? 
Nem ítéltem hát el anyut, válásuk után mégis egyre távolabb kerültünk lelkileg egymástól. Ő azzal magyarázta, hogy kezdek nagylány lenni, de én nem voltam ebben annyira biztos. Anyuék akartak egy közös gyereket és szerintem ez volt az oka az eltávolodásunknak. Talán tévedek, de a tény ettől még tény maradt. Egyre többet laktam apunál, akire egyébként is ráfért egy kis gyámolítás. Házasságuk alatt anyu minden házimunkát elvégzett és a pénzügyeket is ő intézte. Anyu figyelt a családi ünnepekre és más eseményekre, ő tartotta inkább a kapcsolatot nagyiékkal. Válásuk után is gyakrabban kereste fel apu szüleit, mint a saját fiuk. A jó viszony tehát barátsággá alakult. Nem volt ellenségeskedés, bár apu igyekezett kerülni azokat a helyzeteket, amikor anyut új párjával boldognak láthatta. Neki jó ideig nem volt senkije rajtam kívül. A házimunkát én láttam el, nem esett nehezemre akkor sem, amikor éppen anyuknál laktam. Hetente minimum egyszer akkor is beugrottam és a szennyest a mosógépbe tettem, az edényeket elmosogattam és mire a gépek elvégezték a feladatukat, kész lettem a takarítással is.
Cserébe megmaradt az én kis saját birodalmam, a kislánykorom óta lakott gyerekszoba. Tetszésem szerint alakíthattam a berendezést, már nem volt anyu, aki beleszólt volna. Anyu szinte soha nem jött el apuhoz egyedül. Apu viszont – szerintem érthető módon – nem szívelte, ha anyu kettesben jött a szerelmével. Meg tudtam érteni őt. Mindegyiküket. 
Tudtam viszont, hogy apunak is tovább kell lépnie. Mások szemében fiatal, jóképű férfi, muszáj neki is boldognak lenni. A jóképűségével nekem is egyet kellett értenem. Szerettem volna, ha boldognak, mosolygósnak látom őt, mint régebben, de tartottam is attól, hogy talál magának valakit. „Mi lesz, ha egy hárpiát fog ki? Olyat, aki nem szereti, csak a pénze kell majd neki.” Tudtam, hogy apu azt nem élné túl. Ok, nem halna bele, de… 
Kellemesen csalódtam hát, amikor egy alkalommal bejelentés nélkül jelent meg egy nő a fiával. 
„Ennek gyereke is van? Nahát!” – futott át a gondolat rajtam, pedig hát tudhattam volna, hogy nem szűzlányt talál majd magának. Ok, akkor lepődtem volna meg jobban, ha mégis…
Első pillantásra jelentéktelennek tűnt a nő. Amolyan se csúnya, se szép. Ez már önmagában is szimpatikussá tette, bár egy picit csalódott is voltam, amiért apu egy ilyenre cseréli le anyut. De ha neki ez a jó, hát részemről nem gond. 
Igyekeztem tisztelettudó, sőt tőlem telhetően kedves lenni hozzájuk. Úgy éreztem sikerült, mert nem sokra rá a fiú, Krisz már mosolygott rám, pedig látszott a szemén, hogy nem tetszem neki. Nekem ő bejött. Nagyon is. Persze ezt nem mondtam és kimutatni sem akartam, de megigézett a sportos külseje és a szeme, meg a szája is tetszett. A keze eléggé erősnek tűnt. Később meggyőződhettem róla, nem tévedtem. A kora szerint is illett volna hozzám a srác. Csak egy évvel voltam nála fiatalabb.
Amikor engem megláttak, azonnal visszavonulót fújtak. Menni akartak. Nem miattuk udvariaskodtam, hanem apunak szerettem volna kellemes perceket szerezni azzal, hogy nem engedtem elmenni őket. Bár apu nem érdemelte meg, ha eltitkolt előlük engem. Na, de erről majd később kikérdezem. 
Semmitmondó társalgásba kezdtünk, de látszott Kriszen, hogy csak udvarias velem, nem igazán jövök be neki. Nem estem ettől kétségbe hiszen nem ő volt a fontos, hanem apu boldogsága. Nem mintha nagyon ellenkeztem volna, ha kikezd velem, de ő sose tett ilyent. Sem akkor sem azután, amikor már eléggé baráti viszonyba kerültünk. 
Akkoriban esténként arról álmodoztam, hogy ő veszi el majd a szüzességem. Persze az életben nem minden történik úgy, ahogyan eltervezzük. Ez sem. 
Válásukat követően alig több mint egy évvel, anyu megszülte öcsikémet. Nem sokat várhattak a kisbabakészítéssel – gondoltam, de ezt nem tettem nekik szóvá. Szerettem a kicsit, de féltékeny is voltam rá. Anyu szeretete megoszlott köztem és sokszor éreztem úgy, hogy engem már egyáltalán nem szeret. Pedig ő ezt minden alkalommal, amikor kimutattam neki, megcáfolta kérdés nélkül is. Lázadozni kezdtem és úgy éreztem az egész világ ellenem van. Csakhogy én, én vagyok és azt már akkor is éreztem, hogy nőként elég sok pasi esik hasra előttem. Nem az eszem és a lelkem ejtette ámulatba őket, hanem a testem. Azok a fiúk akik régebben veszekedtek és mikor úgy gondolták, hogy a felnőttek nem látnak, még a hajamat is meghúzgálták, most sokkal udvariasabbak lettek. Erre a menstruációm kezdetét követően eszméltem rá. Igyekeztem persze szebbnek látszani, mint amennyire voltam, de a pattanásokat az arcomról csak 16 éves korom után sikerült eltüntetnem. Azt tudtam, hogy a legtöbb fiúra nem hatnak a bájaim bármennyire igyekszem, de azért szép számmal akadtak, akiknek bejöttem. Látszólag bejöttem, mert csorgott a nyáluk, amikor úgy gondolták, hogy én nem veszem észre és rám néztek, de amikor szemezni akartam velük, a legtöbben ijedten kapták el a tekintetüket. Sajnos olyan is akadt, aki nem volt ennyire „szégyenlős”. Azért sajnos, mert ők meg a másik véglet voltak. Szemtelenek, beképzeltek és azt hitték, ha egy kicsit jobban néznek ki, izmosabbak, már azonnal engedem őket a bugyimba nyúlni. 
Azért volt akinek engedtem, de csak simogatni, semmi mást nem. Én cserébe elélveztettem őket, orálisan kényeztettem és nagyon élveztem amikor a kezem, majd a szám hatására annyira hörögtek, hogy pár pillanatra az eszüket is elvesztették tőlem. Eleinte nem tetszett az ízük, de aztán a hatalom efféle mámora feledtette velem sőt, egy idő után a legtöbbjük spermája kifejezetten tetszett. Ízre is. Úgy fél évig mondhatnám szopógép lettem, mert a fiúkkal azt bármikor szívesen tettem. Persze nem mindenkivel. Volt akiben annyira se bíztam, hogy a smink készletem rá mertem volna bízni. De azért volt jó pár gyakorlatom az orális szex terén. Olyan fiú is akadt, akibe úgy hittem szerelmes vagyok és amikor csalódnom kellett bennük, rendszerint Krisszel futottam össze egy lelkizés erejéig. Legtöbbször ugyan nem terveztem, de ő mindig kéznél volt, sok esetben kikerülni se tudtam volna őt. Amikor azon a csábító, szexi hangján rám kérdezett, hogy: – Na, mondd már kicsim, mi a baj? – sose tudtam ellenállni és mindig kiöntöttem a szívem. Ő nemcsak meghallgatott, de az érintése is mindig megnyugtatott. Valahogy amikor vigasztalva átölelt, úgy éreztem szeretnek és otthon vagyok. Az eszem tudta, hogy nem szeret, vagyis nem szerelmes belém, mégis. Jól esett és ennyi – könyveltem el magamban minden alkalommal. 
Krisz a családi piknikek, nyaralások során is mindig nagyon udvarias, előzékeny volt. Sokkal lovagiasabb, mint az szerettem volna. Rajta hiába próbáltam bevetni mindent, ami másoknál eredményt hozott a csábításaim során. Az eredmény mosolya volt és egyfajta izgató pillantás, de sose jutott ennél tovább. Akkor sem, amikor egy nyaralásunk alkalmával a foglalásunkat elírták és tévedésből három helyett csak két apartmanon kellett osztoznunk. Igaz, hogy első éjszaka apuval aludtam, de már reggelre arra ébredtem, hogy Krisz szuszog mellettem. Háttal aludt nekem és én megcsodáltam a vállait, bicepszét, éreztem férfias-fiús illatát és nem tudtam ellenállni, felemeltem kissé a takarót és bekukucskáltam. Pizsamanadrágban aludt, de a feneke így is igéző, izgató látvány volt. Ahhoz nem volt bátorságom, hogy megérintsem a vállán kívül másutt, de muszáj volt kieresztenem a gőzt. Persze közös wc volt és én végig azon szurkoltam, fel ne ébredjen, miközben rá gondolva masztizok. Egy perverzebb énem viszont titkon abban reménykedett, hogy rám nyitja az ajtót. Nem lett volna nehéz dolga, mert nem zárható illemhely volt, lévén, hogy a belső térből nyílott. 
Amikor végeztem arra az időre már az ágyon ücsörgött és csak annyit kérdezett: – Végeztél? – mire én bólintottam, ő meg bevonult elvégezni a dolgát. Nem tudhattam, hallott-e abból valamit amit műveltem, de azzal nyugtattam magam, hogy ha úgy is lett volna, akkor sem tudhatja, hogy igazából rá gondolva masztiztam. 
Tulajdonképpen a vágyaim nem voltak nagyon erősek irányában, abban az időben sokkal inkább hajtott a kíváncsiság, és sokkal jobban bosszantott, hogy a csáberőm az ő irányában csődöt mondott. 
Talán ezért, talán nem, de nem sokkal később egy buliban elvesztettem a szüzességem. Nem szerelemből történt, hanem szokásomtól eltérően elég sok piát ittam és utána hagytam magam rábeszélni egy füves cigire. Nos, nem kellett sokat szívnom belőle, de úgy hatott rám, hogy a testem felizgult és nem igazán érdekelt, hogy ki és mit tesz velem. Laci volt a befutó és megtette. Úgy vette el a szüzességem, hogy arra sem emlékeztem, milyen érzés volt. Egy pillanatnyi fájdalomra ugyan mintha emlékeznék, meg arra, amikor a többiek röhögtek, hogy mennyire élvezem, ahogy dug. Talán többen is megdugtak akkor, de én csak Lacira emlékszem. Rákérdeztem, ám ő csak sejtelmesen mosolygott. A többieknél se jutottam sokra. Szerintem attól féltek, hogy ha elmondják és tovább adom apunak, akkor megbánják. Arra sem emlékeztem, hogy lett volna más lány a buliban rajtam kívül. 
Megbántam? Eleinte ugyan lehülyéztem magam, de amikor másfél hónapra rá mindent rendben találtam – teherbe nem estem és semmilyen nemi betegséget sem kaptam el –, már nem érdekelt a dolog. Levontam a tanulságot, hogy nekem nem szabad sokat innom, a drogoktól meg pláne jobb, ha tartózkodok és ennyi. Egyesek ugyan pusmogtak később, de Laciék elhallgattatták őket. Senkinek nem állt érdekében, hogy kiderüljön a drogfogyasztás. A későbbi meghívásokat viszont mindig elhárítottam azzal, hogy nem érek rá. Indoknak mindig egy állítólagos szerelmemet hoztam fel, pedig senkim sem volt igazán. Senki komoly. Hódolók, akik nekem nem kellettek és Krisz, mint barát, meg néha egy-egy alkalmi szexpartner akit bevállaltam, de sohasem vittük tovább a nyali-falinál. Nem ért meg egyik fiú sem annyi idegeskedést, amennyiben részem volt az alatt a másfél hónap alatt, ameddig megbizonyosodtam róla, hogy semmi visszafordíthatatlan nem történt. A szerelem nem talált rám. Ha szerelmes lettem volna talán nem gondolkodok annyit rajta. De csak talán… Így viszont ellenálltam a későbbi aktusoknak. Ebben nagy segítségemre volt Krisz. Ok, apu és újdonsült anyukám is. Fatima lett a legjobb barátnőm. Vele mindent megbeszélhettem. Talán még inkább mint saját édesanyámmal, akit lefoglalt a kisbabája, vagyis az öcsikém. Egyre többet laktam apuval. Szüleim megállapodása szerint ott tartózkodhatok ahol akarok, de csak addig, ameddig a tanulmányaim nem sínylik meg és jó kislány vagyok, na meg nem haragból választom valamelyiküket. Ez utóbbi azt jelentette volna, hogy ha összeveszek apuval, akkor nem rohanhatok el anyuhoz és ez fordítva sem történhet meg. Egyszer kipróbáltam, bár nem akarattal. Amikor anyuval összeszólalkoztunk elköltöztem apuhoz. Már másnap reggel apu azt mondta, hogy bármennyire is szeret engem, nem tehetem meg az anyámmal ezt. 
– Kérlek, kislányom! Tudod mennyire szeretlek, de nem akarom, hogy anyáddal haragban legyél. Muszáj lesz visszamenned és megbeszélned vele bármi is történt köztetek.
– Nem igaz, hogy elzavarsz – szipogtam. Apu átölelt és simogatta a hátamat.
– Ne légy igazságtalan kérlek! Hidd el, nagyon szeretlek, de édesanyád csak egy van. Akárhogyan is lesz, ő is mindig szeretni fog téged. A félreértéseket tisztázni kell és megbeszélni, másképp megmérgezik a kapcsolatod vele és egy idő után saját magadra fogsz haragudni majd, ha most elmulasztod.
Addig-addig duruzsolt a fülembe, ameddig nem ígértem meg, hogy beszélek anyuval.
– De nem telefonon. Muszáj látnia rajtad, hogy őszintén gondolod. Megígéred nekem?
– Ok – feleltem és miután megtettem, újfent átgondoltam és beláttam igazát. Tényleg megkönnyebbült lélekkel mentem vissza apuhoz, majd kis idő elteltével pár hétig ismét anyuéknál laktam. Megtehettem, mert nem volt nagy távolság a lakásuk között és mindegyikben volt külön szobám meg ruhám. Az iskola sem okozott fennakadást, kivéve amikor összekevertem a tárolási helyüket. De az ilyen esetek nem sűrűn fordultak elő, na meg gyorsan orvosolhatók voltak.
Két családom lett hát, de ennek azért volt hátránya is. Igaz, hogy több az előnye, így nem bántam egy cseppet sem. 
Említettem, hogy Krisz anyuja, Fatima nagyon rendes volt és igazi barátnő. Nem akart anyu helyébe lépni és újabb kis testvértől sem kellett tartani. Fatima ugyanis nem akart több gyereket, bár azt mondta szereti aput és engem, de neki két gyerek éppen elég. 
– Kitöltitek az életemet és bár lehetne és gondolkodtunk rajta, de én nem szeretném. Félek. Krisz apuja nem sokra utána hagyott itt minket, hogy a kisfiam megszületett és nem viselném el, ha megismétlődne. Apukád csodálatos ember és nagyszerű férfi, remek apa is, meg biztosított róla, hogy nem történne meg újra, de… Tiszteletben tartja a döntésem. Talán később, ha még akarja. Nem tudom. De most nem szeretnék – vallotta be egy beszélgetésünk alkalmával és ezzel úgy éreztem, hogy engem, a majdnem 17 éves lányt felnőtt nőként kezel. Egyenrangúként, ahogyan anyu sose bánt velem. Neki mindig csak az ő kicsi lánya maradtam és ma is így érez irántam.
Cserébe én is elmondhattam neki az ostobaságomat és nagyrészt neki köszönhetem, hogy nagyobb lelki válság nélkül éltem át az utóhatásait. Fatima nem osztott kéretlen tanácsot, nem szidott, de ha komolyan kérdeztem egy témáról, mindig okos tanácsot adott. Megértő és igaz barátnő volt. Imádtam őt és a családom többi tagját is.
Egyedül Krisz volt az, akivel sose tudtam hányadán állok. Amióta sikerült eltüntetnem a pattanásaimat mintha más szemmel tekintett volna rám. Az is lehet, hogy csak én képzeltem bele sokat, mégis néha egy pillantása miatt elázott a bugyim. Ez eléggé zavaró volt, hiszen nem kívántam őt férfiként. Ok, egy picit talán igen, hiszen vonzó, férfinak láttam, erősnek és határozottnak, viszont többnyire csak jó barátnak. Krisz se mutatta soha, hogy mást gondolt volna.
Novemberben töltöttem a 18-at és bár nagy bulit nem csaptunk, családi körben megünnepeltük. Azon ritka alkalmak közé tartozott ez a nap, amikor mindenki egy helyen volt. Apunál tartottuk a szülinapi zsúromat és anyuék is eljöttek, meg mindkét szülőm szülei is, na meg pár barátom, barátném. Egyetlen hívatlan vendég volt, aki azt állította, hogy én hívtam meg. Mikor halkan mondtam neki, hogy én bizony nem hívtam volna, akkor ráterelte a felelősséget egyik barátnőmre. Nem akartam műsort rendezve elrontani a saját születésnapi bulim, inkább ráhagytam. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, ám Laci igyekezett úgy tenni, mintha egy pár lennénk. Ez egy idő után mindenkinek feltűnt, hát muszáj volt nagyimékra ráhagyni. Sajnos azonban az idő haladtával egyre kellemetlenebbé vált. Eleinte csak arcra puszikat adott és a vállamnál fogva húzott magához, úgy tartott átölelve, de később már a számat igyekezett csókolgatni és mindenki szeme láttára a fenekem fogdosta, simogatta. Ellöktem a kezét egyik pillanatban, de még majdnem ugyanabban a pillanatban éreztem magamon a másik kezét. Nagyapámék elnézően mosolyogtak, de a végén apu szóvá tette, hogy talán mégse illene ennyire nyíltan. Laci nem feszélyezte magát és kénytelen voltam cselhez folyamodni. Laci ismerte ugyan Kriszt, de nem tudta róla, hogy pontosan kicsoda. Szerintem arra gondolt, hogy egy barátnőm pasija. Ez nekem is eszembe jutott, mert legalább három lány zsongta körbe. Ha nem szégyellték volna, talán ott helyben levetkőztetik és megerőszakolják szegény mostohatesómat. Igazából az adta az ötletet, hogy ki kéne őt mentenem a lánygyűrűből. Megmenteni egy pasit hősies dolognak tűnt.
„Gyere utánam” – tátogtam neki halkan. Mikor Laci utánam akart jönni a szobámba, kimentettem magam azzal, hogy ruhát kell váltanom, mert pecsétes lett. Apunak intettem kérve, hogy tartsa itt én meg besurrantam a szobámba. Hogy még véletlenül se merjen utánam jönni, anyut kézen fogva mentem vele a folyosóig, majd tőle kimentettem magam és csak Kriszt hívtam be.
– Látom zavarnak téged a lányok – kezdtem.
– Mi tagadás elég rámenős barátnőid vannak – nevetett kényszeredetten Krisz. – De semmi olyan, amit ne tudnék kézben tartani.
– Az jutott eszembe, hogy segíthetnénk egymáson – mosolyogtam rá.
– Tudod, hogy neked mindig szívesen segítek. Csak kérned kell – ajánlkozott Krisz.
– Ha a barátnőim azt látják, hogy nekem csapod a szelet, akkor téged békén hagynak.
– De van aki tudja, hogy tesók vagyunk – ellenkezett Krisz.
– Nyugi, csak kettő olyan van, velük megdumálom. Benne vagy?
– Van egy olyan érzésem Renikém, hogy nem miattam kérsz erre – somolygott Krisztián.
– Igaz. Láthattad mennyire rám mászott Laci és nem tudom lerázni. Nem akarok botrányt, mert az elrontaná az estét, meg a szülinapomat.
– Ti nem jártok? – képedt el Krisz.
– Nem, de ez bonyolult. Majd később elmagyarázom. Most csak annyit kérek tőled, hogy tégy úgy, mintha szerelmes lennél belém. Ok?
– Na, de…
– Semmi de! Csak színlelni kell. Érted?
– Ok, értem. De nem lenne egyszerűbb mégis kidobni a srácot? Abban is segítenék – vigyorgott.
– Kösz, de elégnek kell lennie, amire kértelek. Ha úgy látod mégsem, akkor szabad kezet kapsz. Biztosan apu és a többiek is veled lesznek.
– Nem mintha egy ilyentől félnem kéne – mutatta a bicepszét kérkedőn Krisz most már nagyon vigyorogva.
– Jó, jó! Tudom, hogy te vagy az én kidobó legényem, de előbb próbáljuk meg szépen. Ok? Téged se zaklatnak a lányok és talán Laci is itt hagy minket.

Miután visszamentünk Krisz átkarolta a derekam és néha a nyakamba lihegett, de semmi más illetlent nem tett. Nagyimék ugyan meglepődtek ezen a fordulaton, de senki sem akarta elrontani a jó hangulatot, inkább úgy tettek, mint akik nem vesznek észre semmit. Laci ugyan megpróbált a közelembe férkőzni, de Kriszt látva meghátrált.
Én is tartottam magam az egyezséghez és magamnak ezzel indokoltam, hogy a továbbiakban szinte csak Krisszel szórakoztam. Tulajdonképpen nagyon jól éreztem magam. Imádtam, amikor vezetett tánc közben és forgatott, meg azt is, amikor egymást etettük a szülinapi tortából.
Azt a két barátnőmet, aki tudta, hogy milyen rokoni szál fűz Krisztiánhoz jóval előbb félrehívtam és elmagyaráztam nekik a helyzetet. Megértették és igazi jó barátnőként együttes erővel elüldöztük hívatlan ünneplőmet, Lacit. Egy órán belül elsomfordált. Fellélegezhettem, de Krisz társaságát továbbra is nagyon élveztem. Az a magyarázat számomra nagyon megfelelt, hogy tőle tartom távol a többi nőt. Én vagyok a megmentője – gondoltam, bár fogalmam sem volt róla, hogy ő mennyire akarná távol tartani magától barátnőimet. Nem volt semmilyen lelkiismeret-furdalásom, mert nem látszott rajta, hogy bántaná a dolog. Sőt! Úgy tűnt nagyon is élvezi a velem töltött perceket. Olyannyira, hogy miután már Laci nem volt képben, néha óvatosan, mintegy véletlen simogatott itt is, meg ott is. Neki nem tettem szóvá, mert ahelyett, hogy kellemetlennek találtam volna, inkább gondoltam ajándéknak e lopott érintéseket. Persze ezt meg az elfogyasztott kis pohár pezsgőre fogtam és mindent nagyon pompásnak, rendben levőnek találtam.
A szülinapi buli tehát rendben lezajlott és miután a vendégek távoztak, mi is elégedetten hajtottuk álomra buksinkat. Természetesen ki-ki a saját szobájában.

Ettől kezdve Krisz lett a „pajzsom” Lacival szemben. Eszemben sem volt felvilágosítani bárkit, hogy Krisz mostohatestvérem. Na, de ha meg tudta volna, akkor mi van? Nem vagyunk igazából rokoni kapcsolatban és Krisztián a lányok szemében tényleg szexi pasi. Magamban csak barátként gondoltam rá, de ma visszagondolva, ha ő kezdeményezett volna, nem hinném, hogy ne fogadtam volna el. Én viszont semmi mást nem tettem, csak elfogadtam a védelmét. Vagy inkább kierőszakoltam? Lehet, ám ezt akkor így nem gondoltam végig. Viszont egyre jobban élveztem a társaságát, a szellemességét, az intelligenciáját és a közelségét. Büszkén feszítettem mellette, mintha igazából egy pár lennénk, mintha a csaja, a barátnője lennék. Annyira kevesen tudták, hogy ez nem igaz, hogy egy idő után szerintem azon kevesek is kételkedtek benne.
Krisz nagyon jól játszotta a szerepét. Az illendőség és a barátság kereteit azonban egyszer sem lépte át, amit néha már sajnáltam.

Karácsony előtt szokásunk volt fát díszíteni. December elején emiatt megkérte Kriszt apu és Fatima, hogy válasszon ki egy szép fenyőt. Nekik dolgozniuk kell, hogy karácsonyt együtt tölthessük. Lelkesen ajánlkoztam segítségként. Krisztián elsőre elfogadta, pedig éppen sorolni kezdtem volna a kifogása ellenében, hogy miket kéne még nekem is beszereznem. 
Ellenkezés ugyan senki részéről nem volt, én mégis előadtam a listám. 
– Rendben, Reni. Mindent be fogunk szerezni, nyugi – fojtotta belém végül a szót Krisz.

A bevásárlás:

A bevásárlás során Renit elővették addig magába fojtott érzelmei. Meg akarta szerezni magának valahogyan Kriszt, de nem tudta, hogyan érje ezt el.

Pihenésképpen megittak egy üdítőt. Pechjükre Lacival futottak össze, aki Renit észrevéve ismét elhatározta, hogy meghódítja a lányt. Reni védekezésképpen Kriszhez simult, majd elbújt a háta mögött, de Laci azt mondta Krisznek: – Nyugi, nem akarok bajt. Szeretnék veletek beszélni. Ok?
– Felőlem mondhatsz amit akarsz. Csak csináld gyorsan, mert még sok bevásárolni valónk van  – fintorgott cicásan Reni. Szeretett így viselkedni. Apja kacagott rajta, amikor ilyen cicásan viselkedett. Még a dorombolást is tudta utánozni, de ezt csak otthon merte megtenni a szülei előtt, akik viszont nagyokat mulattak rajta. Tetszett neki ez a játék. „Hogy mi lesz ebből még? Mindenesetre nem fogunk unatkozni az elkövetkezendő napokban.” – futott át rajta.
– Dumálni? Azt lehet – egyezett bele Krisz, majd Reni kezét fogva letelepedett egy asztalhoz. Laci Reni szabadon levő másik keze után nyúlt. Igyekezett maga mellé vonni a lányt. Reni hirtelen ötlettől vezérelve beleült Krisz ölébe. 
Ez a lépés mindhármukat megdöbbentette kissé, de Reni hamar feltalálta magát: „Majd adok én nektek! Még hogy nem én irányítok?” 
Csakhogy elszámította magát. Nem kicsit. Krisz tenyere rásimult Reni derekára, hogy megtartsa, ezzel a lányt picit megugrasztotta. Zavarában megnedvesítette a száját az üdítős pohárból, de közben Laci valamit mondott. Reni és Krisz nem értette, csak hallotta, emiatt Krisz az asztal közepe felé hajolt Laci irányába. A feje egy-vonalba került Reni arcával, a lány haja megcsiklandozta. Krisz erre ösztönösen felé fordult és Reni ajkával találta magát szemközt. 
Krisz várakozón nézte a lányt, akinek szétnyíltak az italtól nedves ajkai. A fiú számára hívogatón, szerelmesen. És Krisz nem tudott ellenállni a kísértésnek. Szomjasan tapadt a lány csábító ajkaira, hogy kínzó vágyát csillapítsa, mely egyre inkább hatalmába kerítette, amikor ennyire közel került hozzá Reni.

Reninek nagyon tetszett Krisz. Mindig ilyen férfira vágyott. Csak eddig soha nem került hozzá hasonló a szeme elé. Véletlen vagy a sors iróniája, hogy éppen őt kérte fel ilyen szerepre? Egy olyan férfit, akibe végül beleszeretett? 
Beleszeretni?! – visított benne egy gondolat. Uramisten! Már itt tartok? Beleszeretek a saját testvérembe, akit eddig alig ismertem? De vajon hogy állunk Krisszel? Ő vajon mit érez irántam? Márpedig addig nem fedem fel az érzelmeimet, ameddig színt nem vall! Nem elégszem meg kevesebbel, mint a szerelem, határozta el. Harcolni fogok! 
– Tehát mit gondolsz rólam? – kíváncsiskodott tovább halk hangon a lány, hogy Laci ne hallja, majd megnyalta ajkait, és kéjesen nyújtózott a férfi ölelésében, mint egy macska.
Krisznek elakadt a lélegzete. Reni a csábítás fegyvertárát nyitogatja előtte, és észre sem veszi, mennyire sikeresen. Krisz sóvárogva bűvölte Reni hozzá feszülő keblét, amely még a bő póló alatt is nagyszerűen érvényesült. Most még csábosabbnak érezte a lányt és alig tudott uralkodni magán.
Fantasztikus, hogy egy vacak ruhadarab mennyire kéjsóvárrá varázsolhat egy férfit.
Ölelte Renit, és tágra nyílt szemmel várta, hogy a lány mellei életre keljenek. Nem kellett sokáig várnia, mert Reni is érezte ezt a tekintetet, és mellbimbói azonnal reagáltak. Szinte nekifeszültek a férfinak, szerelemre éhesen.
– Most rögtön menj el! – adta ki az útját a férfi. – Vagy nem állok jót magamért!
Reni zavarba jött. Nem gondolta, hogy csábítása ilyen nagy hatással lesz a fiúra, azt még inkább nem sejtette, hogy a férfi rá is éppen így hat. Semmi kedve sem volt kibontakozni a férfi édes öleléséből, amikor olyan sóváran nézi. Egyszerűen fogolynak érezte magát, pedig a férfi most küldte el.
– Ha nem engedsz el, akkor nem tudok elmenni – lihegte, szaporán véve a levegőt. Annyira felizgatta Krisz közelsége, hogy már józanul gondolkodni sem tudott.
– Mindjárt eleresztelek, csak még egy kicsit hadd simogassalak! – Krisz szeme szikrázott a kényszerű önmegtartóztatástól. Megint azt a sóvárgást érezte, amit akkor, amikor először látta az alvó Renit ennyire gyönyörűnek.
Sírni tudott volna, mint egy kisgyerek, hogy el kell engednie a legkedvesebb játékszerét, pedig az el sem akart tőle elmenni.
Hirtelen kijózanodott. Valóban Reni sem akar kibontakozni az öleléséből?
– Jó neked így? – kérdezte rekedten.
– Hm. Nagyon – simult Reni még szorosabban a férfihoz.
Laci nem győzte kapkodni a fejét. Egyszerűen nem hitt a szemének! „Hogyhogy velem nem viselkedett így ez a lány?” – csodálkozott, pedig ez a látvány és viselkedés, nagyon is tetszett neki. Úgy érezte, ha vele történt volna ilyen jelenet, akkor igazán férfinak érezhetné magát. 
Az persze nem jutott eszébe, hogy semmi sincs ingyen. Egy ilyen viselkedést a nőkből a romantikus érzelmeik csalogatják elő. Ehhez viszont a férfinak is adnia kell valamit. Ha mást nem, hát egy kis kedvességet, de amelyik pasi elég sármos, annak elég önmagát adnia. 

Laci nem bírta sokáig nézni Reni enyelgését és elképesztő viselkedését, amit a végén a lány már kicsit túljátszva, eléggé kurvásnak tűnhetett más számára. Krisznek viszont egy kicsit sem volt ellenére a lány viselkedése. Önfeledten simogatta a tekintetével Reni domborulatait és ahol elérte, na meg úgy gondolta, hogy még nem lépik túl az illendőség határait, ott a kezével is. Ez utóbbi rejtve volt mások kíváncsi tekintete elől, ám kettejük érzékeit eléggé felkorbácsolta. Krisz éppen szájával simított végig újfent Reni ajkán, amikor Laci megköszörülte a torkát.
– Khm…
– Igen? Mit is akartál mondani nekünk? – érdeklődött Krisz mint aki most ocsúdik fel egy csodás álomból. Tényleg úgy érezte magát, mint aki álmodik. Mint aki kezd szerelmes lenni, bár ő ezt nem gondolta ennyire át, csupán azt tudta, hogy vágyik Renire, mint még eddig soha senkire.
„Muszáj még ma megkapnom őt! Benne akarok lenni. Vajon szűz még? Mintha azt mondta volna, hogy nem az. De majd óvatos leszek” – ígérte magának, bár nem tudta, be tudja-e majd tartani ezt az ígéretét, amikor arra kerül a sor. Reni érzéseivel sem volt tisztában. A lány még akkor sem viselkedett így, amikor egy alkalommal berúgott. Krisznek ideje sem volt ilyesmin gondolkodni. 
– Hááát… Azt hiszem az már nem is fontos. Bocs, de mennem kell – állt fel Laci az asztaltól érintetlenül hagyva a megrendelt italát.
– Kéred cicus? – érdeklődött Krisz a lány ajkaihoz közelítve Laci otthagyott poharát.
Reni durcáskodott.
– Csak ha előtte megkóstolod.
– Kérésed számomra parancs – mosolygott Krisz és nemcsak kortyolt az italból, hanem nyelvével szemmel követhetően végignyalta annak peremét, ami borzongásra késztette Reni testét. Elképzelte, hogy az a hosszú, vérpiros, nedves nyelvecske a punciján szánt így körbe… 

Mikor megszabadultak Lacitól és kellően oltották szomjukat, még bejártak jó pár üzletet. Krisz Ákostól kölcsönbe kapott autójába tette a cuccot.
– Éhes vagy? – tudakolta Renitől.
– Aha – válaszolta a lány.
– Akkor meghívlak vacsira.
– Te? – lepődött meg mostohahúga.
– Miért ne? Én is éhes vagyok.
– Ok. Na és hova viszel?
– Te hová szeretnél menni?
– Nekem mindegy – felelte Reni, mert az utóbbi időben senki nem vacsorázni hívta, így nem igazán ismerte a jobb helyeket. Minden fiú csak szexelni akart, de udvarolni egyik se. A romantikát nem ismerték, vagy arra gondoltak, hogy az nem nekik való, egy férfi számára az lealacsonyító.
– Akkor irány a Royal! – vezényelt Krisz, miközben besegítette a lányt a kocsiba.

– Te! Honnan lesz neked erre pénzed? – lepődött meg a lány a gazdagon terített asztalok láttán, amiknek mindegyikén egy-egy szál vörös rózsa illatozott egy kristályvázában. – Ez biztosan nagyon drága.
– Nyugi, nem fogjuk az adósok börtönében végezni – vigyorgott Krisz. – Persze nálunk nincs is olyan, de nem vállalok fel olyat, amit nem tudok teljesíteni. Ennyire már ismerhetnél.
Közben komolyan elgondolkodott ezen maga is. „Vajon tényleg megér nekem ez az egész annyit, hogy az összes megtakarított pénzem elmenjen ilyenre?” Szánakozva gondolt arra az új számítógépre, ami a legkorszerűbb volt és a legmenőbb játékok is vígan futottak rajta.
A bejáratnál egy picit akadékoskodtak, de Krisz határozott fellépése és pár nagy címletű pénze megnyitotta előttük a menő étterem ajtaját. 
A következő lépésként a ruházatukba kötöttek bele, de a fiú ismét határozottan közölte, hogy nem kívánnak elvegyülni a szálloda közönségével és egy különterem nekik tökéletesen megfelel. Ismét megvillantotta a bankókat, és teljesen véletlen módon egyet ismét elegánsan elhullatott az akadékoskodó markába. 
„Ez az akadály is leküzdve” – gondolta. „Hogy mit meg nem teszek én a romantikáért? Remélem megéri.”
A lányt Krisz magabiztossága lenyűgözte, kedvessége felkavarta. Egy nagyvonalú úriembert látott, teste-lelke szerelemre vágyott.

A terembe lépve Krisz továbbra is úriemberként viselkedett. Kihúzta Reni székét és miután a lány eléállt, gyengéden a feneke alá igazította. Reni már nem tudott gondolkodni, annyira elbűvölte ez a viselkedés. Igazi hercegnőnek érezte magát. 

De a pincér álla teljesen leesett, miután leadták a rendelést. Először összeráncolta szemöldökét, majd kérdezni akart valamit, de Krisz megelőzte.
– Leadtuk a rendelést, nemde? – kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon, miközben a legnagyobb természetességgel pakolta ki a valódinak látszó krokodilbőr irattárcáját, amiből kikandikáltak a bankók és egy platina bankkártya széle. Ez ugyan nem volt igazi, csak a pénz, de a pincér nem merte ellenőrizni, sem kétségbe vonni. Lazán melléhajította Ákos ajándékát egy legújabb típusú Iphone-t. Hogy melyik vette el a pincér vitatkozó kedvét nem lehetett tudni, de se Reni, se Krisz nem törődtek vele.
– Természetesen! – válaszolta a pincér.
– Akkor lenne szíves azzal foglalkozni, és nem a menyasszonyommal? – folytatta a nagyképűsködést Krisz.
– Igenis, uram! – vágta magát vigyázzba a pincér, majd távozott.
– Menyasszonyod? – kérdezte lekicsinylőn Reni. – Mondhattad volna, hogy a feleséged.
– Minek, hiszen egyik sem vagy! – válaszolt unottan Krisz.
– Ez igaz, de a megbecsülés tetszik nekem.
– Akkor majd később nagyon megbecsüllek!
– Csak így egyszerűen? – kíváncsiskodott a lány.
– Igen! Ilyen egyszerűen! Nincs más választásod! Ma a vendégem vagy!
– Oké, oké! Csak ne húzd fel magad! – Majd visszazökkent cicás viselkedésébe. – Egyébként mit akarsz ma művelni velem? – fogta meg poharát Reni. – Annyi rossz ember van a világon! – durcáskodott.
– Én nem tartozom közéjük! – biztosította a férfi.
– Mit csinálsz? – nyögte Reni, amikor Krisz élvezve, hogy közönségük nem lévén erősen megcsókolta Renit.
– Igazán akarod tudni, vagy már tudod is a választ? – csókolta meg a lány tenyerét a férfi.
Reni beleborzongott ebbe az érintésbe. De ez még nem volt elég, mert amikor cipőjéből kibújt, hogy kissé pihentesse lábát, megérezte a férfi kezét a combján felfelé kúszni.
– Ügyes! – nyögte tehetetlenül Reni.
– A meggyőzésem vagy a magyarázatom? – kérdezte Krisz, mert tisztában volt vele, hogy Reni egy cseppet sem figyelt arra, amit mondott. A lány teljesen átadta magát érzéseinek. A férfi tovább simogatta. Egyre inkább lázba jött, és még többet akart, sokkal többet ennél. Kínzó vágy kerítette hatalmába. Érezte, ez már nem játék. Krisz komolyan el fogja venni azt, ami az övé. Látta a férfi tartásán, magabiztos viselkedésén. Tört célja felé. Mindenáron!
– Ugye, nem akarsz itt helyben levetkőztetni? – suttogta Reni tűzpiros arccal. Krisz már a csípője körül simogatta.
– Mondtam már, hogy szeretem ezt a helyet? – suttogta Krisz a lány fülébe.
– Melyiket? – kérdezett vissza Reni. – Az éttermet vagy ahol a kezed van éppen?
– Mindkettőt! Jó az étterem elrendezése, szorosan egymás mellett ülhetünk, és senki sem lát.

A vacsora finom volt, bár a pincér azt szerette volna közölni velük, hogy a különteremnek a kínálata nem egyezik meg a kinti étteremével és a’la carte sem illene választaniuk. Szerencsére a pincér megszokta a különc vendégeket, na meg neki is volt egy hasonló korú fia, emiatt átlátott a szitán. Nem szólt azonban semmit és a számla összegéből is jócskán faragott le a kedves vendég javára, mert nagyon imponált neki a fiatal fiútól szokatlan elegancia és határozottság. „Bár az én haszontalan fiamba szorult volna ennyi érzés!” – sóhajtotta, amikor megköszönte a csekélynek számító borravalót.

Krisz ezután hazafelé vette az irányt. Keze az út végéig Reni combjára rajzolt apró, izgató köröket, élvezve a lány bőrének melegét. Az érintése Renire nem maradt hatástalan és nagyon is kellemes érzéseket gerjesztett benne. 
A lány végig Krisz szemét figyelte és arra várt, vajon bevallja-e neki Krisz az érzéseit, vagy csak szeretkezni akar vele? Ő pontosan erre vágyott, hozzá ilyen sorrendben, de ha a vallomás most kimarad, hát az se baj. 
– Tudtad, hogy apuék ma későn érnek haza? 
– Igen – válaszolta kissé rekedtesen a vezetésre figyelve Krisz. Annyira még nem volt gyakorlott sofőr és az mellett, hogy nem akart leégni a lány előtt, mindkettejüket biztonságba akarta hazafuvarozni.
– Nem félsz velem kettesben? - cicáskodott Reni.
– Máskor is előfordult már és nem haraptál – tromfolta le kedvesen viccelve a fiú.
– Egyszer mindent el kell kezdeni…
– Te szeretnéd?
– Mit? – érdeklődött ártatlan szemekkel Reni.
Krisz hallgatott. Szerencséjére a választ elhalaszthatta, mert ebben a pillanatban hazaértek. 
A vásárolt dolgokat ügyesen, gyorsan kirámolták. Minden a helyér került és ők megálltak egymással szemben. Komolyan néztek egymásra. Egyikük se szólt egy szót sem.
Reni bekapcsolta a tv-t és megpaskolta maga mellett a kanapét.
– Gyere ide – kérte halkan, majdnem suttogva.
Krisz odaült, de a tv-re ügyet se vetett egyikük se.

Krisz rájött, hogy már hosszú percek óta ülnek egymással szemben, ő azonban már rég nem a lányt nézi; szemei üvegesen meredtek a semmibe Reni vállai fölött, aki kérdően és aggódva fürkészte őt.
– Valami baj van? – szólalt meg végül tétován.
– Semmi… a világon semmi baj – kacsintott rá a lány könnyednek szánt mosollyal.
– Gyönyörű vagy. Mondtam már? Igazi szépség.
A lány szemlesütve mosolygott. Krisz imádta, hogy ennyire zavarba hozta, s szótlanul gyönyörködött az arcát elöntő pírban. Le nem vette volna róla a szemét, s tekintetével az övét kereste. Tudta, hogy Reni próbál kitérni, hogy ne kelljen ránéznie, s hogy kutató pillantásai csak fokozzák a zavarát. Úgy sejtette, hogy a lányt az édeskettes hozta zavarba. Ez abban a pillanatban neki csak tetszett. Imádta a cicalányt és a zavarát is, de őt már nem zavarta Reni addig felfedezett pár testi hibája. Rájött, hogy nem mindig a tökéletes az imádnivaló. Izgatónak találta az orrát, amit kissé nagynak érzett addig a pillanatig, de most semmit nem változtatott volna a lányon.
Egész közel hajolt az arcához, olyannyira, hogy orruk már összeért; egyáltalán nem volt neki útban. Éhes ajka rátalált Reniére. Először lágyan érintette, ajkai épphogy találkoztak az övével. Apró, gyengéd csókokat lehelt rájuk, majd nyelvének hegyét kutatóan az ajkai közé csúsztatta.
Mélyre hatolt Reni szájában, aki azonnal viszonozta a férfi érintéseit. Ajkuk összeforrt, nyelvük forró, heves ölelésben találkozott.
Reni szorosan behunyta a szemét, s csak az érzékeire hagyatkozott, miközben elmerült Krisz apró mozdulataiban. Érezte ujjai alatt a férfi melegítőjének finom anyagát, arcszeszének illatát, az apró borostákat, melyek az arcát cirógatták. Ahogy Krisz csókja egyre szenvedélyesebbé vált, Reni egyre inkább sóvárgott utána. S ismét a hatalmába kerítette az a furcsa érzés, amit az étteremben érzett előzőleg. Szinte megéhezett a férfi testére.
Egy pillanatra elhúzódott tőle, s lovagló ülésben az ölébe telepedett, miközben kezeivel két oldalról simogatta a finom vénákat a nyakán. A férfi imádta rajongó tekintetét; magában némán imádkozott, hogy a lány tegye meg végre, amire oly régóta készülnek. Most már nem kért engedélyt, szerette volna megkönnyíteni a számára a dolgot. Könnyeden végighúzta mutatóujja körmét a nyakán. Reni csak most vette észre, hogy körmei rövidek ugyan, de meglepően élesek, akár a borotvapengék.
Egyetlen gyors mozdulattal dörzsölte csípőjét a férfiéhoz, majd sokszor egymásután elismételte ugyanezt. Krisz csak hátradőlt, szétvetett tagokkal a lányra emelte pillantását és élvezte annak dörgölőzését. Izgatott mosoly terült szét az arcán, ahogy figyelte őt.
A lány sosem hitte volna, hogy valaha érezhet ehhez hasonlót.
Amikor megpillantotta a férfi izzadtságának lustán folydogáló cseppjeit, különös éhsége szinte mardosni kezdte a gyomrát, s ugyanakkor olyan izgalom söpört végig rajta, mintha csiklójába villám csapott volna.
Gondolkodás nélkül átkarolta a férfi nyakát, s ahogy hevesen magához rántotta, szájával már birtokba is vette az övét. Ösztönei átvették az irányítást. Felső ajka meghökkentő módon visszahúzódott, akár egy vadmacskáé, s felső fogai mintha előreugrottak volna a helyükből - vicsorgott. Lüktetett benne a vágy, amint felkészült rá, hogy megízlelje Krisz izzadtságát és férfiasságát. Nagyon hevesnek érezte most szíve dobbanásait és csiklója pulzálását. Mintha egész testét rabul ejtette volna ez az éhség, minden érzékére kihatva.
Reni rávetette magát a férfi nyakára; még mindig magához bilincselve tartotta őt, akár fuldokló az utolsó, reményt adó faágat. Olyan erővel szorította magához, hogy félő volt, eltöri valamelyik tagját. Végignyalta az elérhető bőrfelületet, majd eleinte gyengéden harapdálta, később szinte falatozott belőle, megízlelve minden verejtékcseppet.
Ahogy lassan csillapodott a szomja, izgalma úgy nőtt; érezte, ahogy nedves ágyéka a férfi ágaskodó vesszőjéhez préselődik. Csípője akaratlanul is előre lendült; hevesen körözött a kemény hímtagon, s tudta, hogy ezzel Krisz vágya is csak fokozódik. Határtalan élvezettel töltötte el a tudat, hogy ezúttal ő uralhatja a férfi testét. A szemében hatalmasra duzzadtnak látszó izomkötegek, a telt ajkak, az a természetfelettien szikrázó szempár, mind-mind csak őt kívánták. Érezte a fiú heves szívverését, ziháló légvételeit, s azt ahogy időről időre fogai közt szívja be a levegőt.

Krisz olyan szorosan ölelte, ahogy csak bírta, s vágytól duzzadó férfiasságát keményen Reni nedvességben úszó ágyékához nyomta. 
Krisz egyre jobban elvesztette az eszét. Ennyire még életében nem kívánta a szexet. A vesszője már az elején lüktetett, s fájón a nadrágjához feszült. A vér dobolt a füleiben, a szíve hevesen vert, s a vágy újabb hullámai kínzó sajgásként áradtak szét a testében. Ha csak arra gondolt, mi lesz, amikor majd meztelenül fekszenek egymás mellett, erős borzongás futott végig rajta. Hihetetlen érzés volt, ahogy Reni fölé hajolt, hogy csillapítsa kínzó éhségét, fogai élvezettel vájtak a bőrébe, finom nyelve izgatóan simogatta nyaka érzékeny bőrét. Cseppet sem csodálkozott a lány hevességén. Örömmel töltötte el a tudat, hogy ő lehet párja ennek a csodás teremtésnek, mintha olyasmivel ajándékozhatta volna meg, amivel senki más. Bár meglepte, ámde nem zavarta a lány féktelen vadsága. A férfi ezt annak bizonyságaként kezelte, mennyire temperamentumos az ő kedvese. Tetszett neki ez a zabolázatlan szenvedély, ami őt is magával ragadta legalább annyira, mint a lány érintései, illata. Élvezte Reni látványát, amint az orgazmus átsuhant a testén. 
Krisz nem kapkodott. Ki akart élvezni minden pillanatot. Most már tudta, amiben addig csupán titkon reménykedett, hogy övé a lány már teljesen. A saját élvezetét immár nem tartotta annyira fontosnak. „Ráérek. Sok időnk lesz egymásra az életben. Mi egymásnak lettünk teremtve. Remélem te is tudod ezt édesem!” – futott át rajta e gondolat, de ki nem mondta. 
Érezte, ahogy a lány vágya fokozatosan alábbhagyott, légzése egyre nyugodtabbá vált, tagjai lassanként ellazultak. Végül a hirtelen támadt, vad falánkságtól s az élvezettől kimerülten a nő feje a férfi vállára bukott.
Fogalmuk sem volt, meddig ültek így, szorosan összefonódott tagokkal. Krisz a lány haját simogatta, lágyan dajkálta, megvárva, hogy annak remegő tagjaiba visszatérjen az erő.
Ahogy Reni végül felemelte a fejét s a szemébe nézett, még szebbnek látta őt, mint addig bármikor. Bőre addig sosem látott módon kipirult, új élet költözött belé. Krisz szótlanul tovább simogatta, és némán gyönyörködött a rózsás arcban s a lány szemeiben, melyek ahelyett, hogy tompa, közönyös fénnyel néztek volna vissza rá, most szikrázóan csillogtak. A férfi pontosan tudta, hogy ez nem a világításnak köszönhető. Most, hogy Reni sóvárgó teste megkapta, amire már oly régóta szüksége volt, szinte újjászületett.
Ahogy sugárzó tekintetébe fúrta az övét, érezte, a lány sem akarja, hogy ennyivel vége legyen. Gyöngéden végigfuttatta hát nyelve hegyét a nyakán, majd finoman fogai közé vette a fülcimpáját, s szopogatni kezdte. Apró csókokkal halmozta el, s gyengéden végig harapdálta a finom bőrt, érezve az alatta lüktető ereket a testében. Minden egyes apró érintéssel egyre csak izgatta a lányt, a végletekig fokozni akarta a vágyát. Egy mozdulattal felugrott a kanapéról, s ölbe vette. Két lépéssel a hálószobában termett, s kedvese testét is magával húzva leborult az ágyra.
Alighogy Reni végignyúlt a párnákon, Krisz fölé térdelt, s türelmetlen mozdulatokkal kioldotta a nadrágját. Végigcsúsztatta a combjain, s hasonló gyorsasággal szabadult meg a Reni testét fedő többi ruhadarabtól is, míg meztelenül nem feküdt előtte. Pár pillanatig csak zihálva magasodott fölé, s gyönyörködött a látványban. Vágytól vonagló testében, mely szinte hullámzott a fekete lepedőn. Telt kebleiben, vágytól megkeményedett, apró bimbóiban, s abban az édes helyben hívogatóan szétnyitott combjai között. Nedve beterítette a hamvas, rózsaszín bőrt, s telt dombja és ajkai, melyek csillogtak a nedvességtől, a legszebb és legizgatóbb volt, amit a férfi valaha látott.
Reni azonban alig győzte kivárni, hogy Kriszt magában érezhesse. Hívogatóan kinyújtotta felé a karjait, s fejét félrebiccentve mosolygott fel a férfira.
Krisz sem akart tovább várni; szinte rávetette magát a lányra, s tarkójánál fogva magához húzta. Beletúrt a vöröslő tincsekbe, miközben vadul csókolta. Reni egyszerre érzett fájdalmat és gyönyört, ahogy ajkaik összepréselődtek. Körmeit a férfi tarkójába mélyesztette, combjaival átkulcsolta a derekát, egész testével hozzáfeszült, s arra vágyott, hogy a férfi lénye minden porcikáját kitöltse.
Krisz ekkor elhúzódott tőle, sietve megszabadult a ruháitól, szerteszét rúgva őket a szobában. Nem törődött mással, csak azzal, hogy minél hamarabb érezhesse a bőrén Reni édes testét.
A lány nem tudta levenni a szemét róla, gyönyörű volt, s férfiassága teljesen készen állt a szexre. Reni akaratlanul is megnyalta az ajkát, ahogy az ágyékára pillantott. Elképzelte, milyen lesz, ahogy a férfi bevezeti a testébe, mígnem teljesen ki nem tölti vele, elképzelte azt az édes feszítést, ahogy belehatol, s minden érzékét birtokba veszi vele, amíg a kéj a csontjáig nem ér.
– Gyere... Gyere... Kérlek… Akarlak!
Kriszt magával ragadta ez a rekedtes, fülledt hang, amely mintha a lány lelkének legmélyéből jött volna. Ő maga már percek óta megállt, s nézte a nőt. Csupasz bőre látni engedett mindent, amire a férfi csak vágyott, az ajkak finom találkozását, vágytól duzzadt csiklóját, s azt a kis rést a redők között. Szinte rázuhant a lányra, testével az ágyhoz szögezve. Két kézzel megtámaszkodott a feje felett, s egyetlen nagy lökéssel belé hatolt.
Hangosan felszisszentek, ahogy testük eggyé vált. Reni elképzelni sem tudott volna tökéletesebbet. A hatalmasnak tűnő hímtag szétfeszítette. Enyhe sajgást érzett az ágyékában, a teste még nem volt felkészülve a hirtelen támadásra. Combjait még szélesebbre tárta, s ahogy a férfi mozogni kezdett, a testén a vágy újabb hulláma futott végig, s ismét nedvesség öntötte el. Krisz minden egyes apró mozdulata gyönyörködtette, s azt kívánta, ez a pillanat örökké tartson.
A férfi még egyszer előrelökte a csípőjét, majd két kezére támaszkodva hagyta, hogy ösztönei átvegyék az irányítást. Vesszője ki-be mozgott a lány testében, fürdött a nedvességében, miközben hüvelye szorosan körbefonta férfiasságát. Krisz felnyögött, s arcát Reni nyakába temette. Milyen puha, szűk és forró! Csípőjük vad tánca szinte megőrjítette, miközben testét hullámokban árasztotta el a gyönyör.
Mozgásuk egyre gyorsult. Reni belekapaszkodott a férfi hátába, s körmeit minduntalan a bőrébe vájta. Hozzáfeszült, s ahogy a gyönyör szétáradt a testében, úgy érezte, nem bírja tovább. Erősen a férfi vállába harapott, az édes sajgás zsigerig hatolt benne, teste minden egyes sejtjét átjárta, s úgy érezte, szétszakad.
Fejét hátravetette, s a szemét szorosan behunyva az ajkába harapott. Arra gondolt, vajon létezhet-e, hogy valaki belehaljon a szexbe? Ez az eksztázis olyan hatalmas volt, amit képtelen volt szavakba önteni, olyan hatalmas, hogy félt, ez a földöntúli érzés egyszerűen átgázol rajta. Kimeríti minden erejét.
– Ó, istenem… ez nem igaz… ez nem lehet igaz! – Csak erre a pár, elhaló szóra futotta tőle.
Krisz lenyűgözve figyelte őt. Gyönyörű volt, ahogy ott feküdt alatta, haja az arcába hullott, testét ellepte a veríték, vonásai eltorzultak. Nem tudott betelni ezzel a pillanattal, ahogy a nő feszült testtel, vágytól izzva kiszolgáltatottan feküdt alatta. Meg akart adni neki mindent. Az életét is odaadta volna e pillanatban.
 Egyre gyorsabban mozgott hüvelye szorításában, egy percre sem véve le a szemét kedveséről. Reni körmei a mellkasába vájtak, s hangosan felnyögött minden pillanatban, ahogy a férfi farka újra meg úja mélyre hatolt benne.
Krisz halványan érzékelte az apró, szúró fájdalmat, ahogy Reni a bőrébe mélyesztette a körmét. Édes bizsergést érzett minden egyes kis döfés nyomán, s új ötlete támadt, egy pillanatra megfogta a lány csuklóit, s kezét a nyakához emelte. Így Reni körmei a bőrébe mélyedtek, megjelölve őt későbbre. Egyetlen más lány esetében sem érzett ilyet. De ez most Reni volt.
Ugyanakkor nem volt biztos benne, hogy a lány díjazná e tervét, de szerencsére túl kábult volt ahhoz, hogy felfogja, mit csinál.
Szemeit szorosan lehunyta, s ajkai kissé szétnyíltak, valószínűleg észre sem vette, hogy körmei immár a férfi nyakának bőrét szántják fel, s a friss sebekből szinte spriccelt az élénkpiros vér. Kriszt lenyűgözte ez az érzés, s bár a fájdalom immár éles volt, mégis, ha lehetséges, fasza még inkább megkeményedett minden karmolás nyomán, heréi összehúzódtak, s férfiassága oly nagyra nőtt, hogy csoda, hogy a lány teste kibírta.
Együtt értek el a csúcsra. Krisz fejét hátravetve, szemeit szorosan behunyva felnyögött, ahogy a gyönyör minden tagjában szétáradt. Minden érzéke cserben hagyta, csak egyvalamit érzett: Reni testét az övé körül, ahogy egyetlen, túláradó ölelésként eggyé vált vele.
Ahogy a férfi egyetlen mozdulattal utoljára kitöltötte testével, Reni úgy érezte, mintha az a pont, ahol egymásba fonódtak, az egész lényét elárasztaná. Nem létezett más, csak Krisz csodálatos, kemény teste, ahogy szétfeszítette férfiasságával. Hangosan felsikoltott, s szinte szétmarcangolta Krisz bőrét, aki újra meg újra hevesen összerándult, ahogy az orgazmus hullámai végigsöpörtek rajta.
Reni azonban nem állt meg, semmit nem érzékelt maga körül.
Számára most csak az létezett, mit teste kapott, s aminek minden cseppjét magának akarta. Lábait még följebb csúsztatta, s szorosan átkulcsolta velük a férfi bordáit. Krisz egy pillanatra megdöbbent. Reni, amilyen apró volt, oly erősen tartotta őt fogva, s félő volt, hogy megfullad e szorításban. A lány ügyet sem vetett párja megütközött arcára. Semmi más nem létezett számára e pillanatban, csak a benne pulzáló hús. Bár mintegy kiszolgáltatottan feküdt kedvese alatt, átvette az irányítást. Ő diktálta a ritmust, miközben keményen megragadta a férfi tarkóját, s a hajába markolt. Krisznek nem volt ideje tiltakozni a szorítás ellen. Annyira elbűvölte Reni szenvedélye, hogy csak finoman, megadóan átfogta a lány hátát, aki szinte elemelkedett az ágyról, amint még mindig keményen csapkodta csípőjét az övéhez. A férfi megpróbált a szemébe nézni, de amint megmozdult, a lány visszarántotta a fejét a vállára, s hevesen hozzábújt. Moccanni sem tudott. Egyvalamire volt lehetősége, keményen előrelökni vesszőjét, egészen addig, míg Reni másodszorra is elélvezett.
A férfit lenyűgözte a helyzet. A lány szinte fogva tartotta, s szolgai módon bánt vele, bár nem szólt egy szót sem, ahogy rabul ejtette a testét, az egyértelmű üzenet volt.
S Krisz nem okozott csalódást.
Vesszőjét mélyen Reni testében tartotta. Egy pillanatra sem húzódott kijjebb, vágytól izzó férfiassága sebesen járt előre-hátra a lány testében, minden mozdulattal szorosan a lányéhoz préselődve, hűen követve annak minden egyes rezdülését. A már-már állatias erő, mely a lányban ébredt, hihetetlen volt. Hirtelen arra gondolt, ha most meg kellene halnia, élete legnagyobb boldogsága lenne, hogy ezt a gyönyört ő adhatta neki.
 
Egy idő után Reni elpilledve visszahanyatlott a párnára, s pihegve a férfira pillantott, aki fátyolos tekintettel nézett vissza rá, s ellágyult arca a legszebb volt, amit Reni csak kívánni tudott volna egy ilyen szeretkezés után.
Ahogy azonban végigsimított a karján, szeme megakadt saját kezén, azon halványpiros foltok éktelenkedtek, s körmei alatt is valami mélyvörös dolog látszott. Értetlenkedve emelte ujjait az arca elé, de nem tudott rájönni, mi lehet az. Felpillantott a férfira, s csak ekkor vette észre, hogy Krisz nyakán sebek húzódnak, apró vörös csíkok, melyekből még most is szivárog a vér. Felsikkantott, s megpróbált kimászni a teste alól, de Krisz lefogta, s gyorsan átölelte.
– Emiatt nem kell aggódnod. Nem tettél semmi rosszat. Én akartam, hogy ezt csináld, mert… szóval, nagyon jó volt. Nincs semmi baj.
– De… vérzel. Több sebed is van, és olyan mély mindegyik. 
Hangja tompán hallatszott a férfi mellkasa alól, de Krisz érezte, nem sok kell hozzá, hogy sírva fakadjon.
Gyűlölte ezt a riadt hangot. Nem akarta, hogy Reni kétségbe essen.
– Nézd… Ez engem is meglepett, de… Most jöttem rá, hogy más vagyok, mint te. Az, hogy szeretkezés közben kicsit hevesebb vagy, számomra nagyon élvezetes. Imádtam, ahogy a hátamat karmoltad, és szerettem volna még jobban érezni. Ezért tettem a kezedet a nyakamra. Fantasztikus volt, hidd el.
– Nem hittem volna, hogy képes vagyok ilyesmire. 
– Én meg nem hittem volna, hogy a szex ilyen is lehet veled. 
Reni reszketősen felnevetett.
– Hát… azt én sem. – Türelmetlen mozdulattal letörölte a könnyeit, s újonnan jött derűvel rámosolygott.
Krisz viszonozta a mosolyt, s maga is meglepődött, hogy most igazán szívből jött. Soha, senkivel nem érzett hasonlót, semmi nem töltötte el igazi örömmel. De most… ez a szeretkezés újra életre keltette. S tudta, hogy nem pusztán a fizikai kielégülés volt az oka. Renivel egészen más volt minden. Reni volt egészen más, mint bárki, akivel eddigi élete során találkozott.
– Szeretlek! Nagyon-nagyon – súgta. – De muszáj lesz összekapnunk magunkat, mert anyuék nemsokára hazaérnek.
– Ó, mit tettem veled? Ezt nem hiszem el! – kesergett a lány, amint felkeltek az ágyból és meglátta a lepedőn is a vérnyomokat. Teljesen úgy nézett ki az egész hely, mintha épp most vesztette volna el a szüzességét. 
Meglepő módon a fiúnak is ugyanez jutott az eszébe, noha tudta, érezte, hogy nem ő volt Reni életében az első. „Nos, igaz, hogy nem én voltam az első, akivel szeretkezett, de talán senkivel sem volt neki ennyire emlékezetes.” – gondolta bizakodva, majd hangosan is kimondta ugyanezt.
– Az már tuti, hogy soha senkit nem karmoltam véresre – nevetett a lány. – De legalább tudni fogod legközelebb, hogy mennyire kell velem vigyáznod. Mert ugye lesz legközelebb szerelmem?
– Sok-sok legközelebbre számíthatsz édesem. Leszel a feleségem?
Reni meglepődött e furcsa lánykérésen, de egy pillanatig sem gondolkodva vágta rá: – Igen!
Krisz megcsókolta és csak ezután mondta: – Boldog karácsonyt édesem!