Tini sztori

Van egy barátom, akivel elválaszthatatlanok voltunk kiskorunk óta. Együtt nőttünk fel, sok mindenen megosztoztunk, 20 éves korunk körül némelyik olyan lányon is, akik semmit sem jentettek számunkra csak a test gyönyörét. Együtt fedeztük fel a testünket. Abban az időben úgy 14 évesen, elég gátlásosak voltunk, nem igazán mertünk a lányokhoz szólni. Volt egy szomszédlány Regina, aki 12 éves volt. Rajtunk kívül nem volt barátnője, meg senki akihez vonzódott volna. Hiába mondtuk neki, hogy maradjon otthon, nem lányoknak való az, amit mi csinálunk, ő mindig kikönyörögte, hogy velünk lehessen. Mi, Lacival már 12 éves korunkban méregettük, kinek vastagabb a karja, kinek nagyobb a fütyköse. Ezt eleinte ruhában tettük, később a csalás elkerülése végett már meztelenül. Megszoktuk egymás látványát, szagát, testét, így amikor egy kiadós foci, vagy futás, vagy bármilyen edzés után leizzadtunk, együtt fürödtünk. Persze kibeszéltük a lányokat, még azt a kis csitri Reginát is, aki 12 éves létére mindenhová követett minket, csak zuhanyozni nem akart velünk. Egyik fürdés alkalmával, amikor ismét valahogyan a lányokra terelődött a szó, mindkettőnknek merevedése lett. A zuhanyokat ott nem választotta el semmi egymástól, csak a tálcák voltak külön. Laci ért először hozzám. Teljesen véletlenül történt a dolog. Egymás mellett álltunk, ő kiejtette a kezéből a szappant, lehajolt és ekkor hozzáért a combomhoz. A szappant megfogva állt volna fel, ám hajával súrolta a pöcsömet. Én mérgemben első reakcióként rávágtam a seggére, ami kitárulkozott előttem, bár nem gondolkodtam. Nem gondoltam többre, de ahogy éreztem, hogy a hajával milyen kellemes érzéseket váltott ki belőlem, másik kezem rátettem a nyakára és visszanyomtam.  Csak érezni akartam újra a haja érintését, de ő felháborodásában mondani akart valamit, én meg előre nyomtam a csípőmet, hogy ne mulasszam el véletlenül se azt az érzést. Ennek eredményeként a pöcsöm becsúszott a szájába. „Ó, ez még csodálatosabb érzés!” – gondoltam és kicsit megmozgattam a forró, nedves ajkai között magam. A víz felülről zubogott ránk, lemosva testünkről a szappant, egyben csúszóssá téve a csempét. Laci megpróbált kiegyenesedni, én meg elszégyelltem magam, és kis idő után hagytam felállni.
Én voltam az erősebb fizikumú. Bár csak egy fokkal, mégis sikerült volna őt lent tartanom. Nem tettem, sőt, bocsánatot kértem, de bevallottam neki, mennyire kellemes volt, ami történt. Ő azt mondta, neki se volt rossz, de jó sem, viszont ha megtapasztalhatja ő is, amit én, akkor hajlandó újra eljátszani ezt velem.
Napokig törtem a fejem és sokszor átgondoltam. Gyerek fejjel is éreztem, hogy ez nem illendő, nem lenne szabad, hiszen mi másra használjuk azt. Mégis, az az érzés, amikor rágondoltam, mindig merevvé tett. Főleg úgy, hogy közben elképzeltem azt, amint az osztály legszebb szőke, kék szemű lányával egymáshoz értetjük ajkunkat, miközben simogathatom a selymes bőrét. Annak a lánynak az arca tetszett nagyon. Nem csak nekem, Lacinak is. Néha tornaórákon és a zsúfolt folyosókon egymás mellett mozogva, megérintettem őt. Lacival játékból párszor úgy intéztük, hogy közöttünk legyen a lány. Ilyenkor mindketten megsimogattuk, ahol elértük. Első alkalommal zavarba jött, de amikor felháborodottan kiabált minket szidva, mi úgy tettünk, mintha nem történt volna semmi, mintha véletlen történt volna a dolog. 
– Mit vagy úgy oda? – felelt neki Laci a szidásra – Te vagy a hibás, nekem jöttél. Máskor figyelj oda, vagy meghúzom a hajad! 
A lány a legközelebbi „véletlen” alkalommal már nem mert szólni. Azért Laci egy kicsit mégiscsak meghúzta a copfját. Ezt is kitárgyaltuk később. Lacinak a lány haja érintése és a nyakának illata tetszett, nekem a bőre simaságának megérintése volt a fétisem. Mondanom se kell, hogy ezen játékok után mindkettőnknek merevedése lett. Ezt is Laci vette észre. Természetes módon kérdezett rám.
– Neked is felállt a pöcsöd?
– Aha – mondtam zavartan. 
– Te figyelj! Gondolkodtál azon a múltkorin?
– Áh, eszembe se jutott. Már bocsánatot kértem érte…
– Nem nagy ügy. De tényleg. De azért tudod, ugye, hogy smucig vagy?
– Én? Mindent megosztottam veled eddig. Emlékszel? Az uzsonnámból is neked adtam a felét, amikor anyud elfelejtett neked csomagolni. 
– Igen, de azt az érzést mégis sajnálod tőlem – vádolt meg. Hangjában nem harag volt, inkább cseppnyi félelem és vágy. Vágy, amit akkor nem tudtunk értelmezni. Új érzés volt, de mindig ott volt. Éreztük szinte minden kicsit is tetszetősebb lány közelében. Mint egy mágnes, ami érthetetlen módon vonzott hozzájuk. Ez a mágnes egymás között is működött, de mégis más volt. A lányokat szerettük megérinteni, egymást nem akartuk. Nem úgy. Fogtuk egymás kezét néha tornaórákon, amikor a gyakorlat megkívánta, de persze igyekeztünk inkább lány partnert választani. Ez nem mindig sikerült, mert volt mikor a tanár nem engedte, volt amikor meg a lányok nem akarták egyikünket sem. Szóval, igazából egyikünk sem gondolt szexpartnerként a másikra. Akkoriban talán még a lányokra se kimondottan akként, csupán kellemesebb érzéseket váltott ki belőlünk, de a buták egyike se engedte, hogy simogassuk. Nem értettük, mert ha nekünk jó, akkor nekik miért nem? 

Tesztként kipróbáltuk Ginin, de előbb megígértettük vele, hogy őszinte lesz.
– Eddig se hazudtam nektek – válaszolta durcásan a lány –, de mire gondoltok? 
Közre fogtuk kicsi testét és Laci a nyakát, haját simogatta, én meg hátulról a vállát, popsiját markolásztam érzéssel. Ezt mi srácok, csak fél kézzel tehettük, mert amint közénk került a lány, megijedt és szökni próbált. Muszáj volt hát fél kézzel tartanunk. Közben mindketten durzsoltunk a fülébe válaszolva előbbi kérdésére.
– Nem akarunk bántani.
– Csak azt akarjuk tudni, tetszik-e a lányoknak, ha simogatják őket?
– Te szép lány vagy és gondoltuk, meg tudod ezt mondani nekünk – mondta halkan Laci, akiről addig, azt se tudtam, hogy szépnek tartja Reginát. Láttam, amint Laci megsimogatja a nyakát, én meg adtam neki rá puszit, bár inkább csak ráfújtam, azt akarva elérni ezzel, hogy ha barátom erősebben nyomta volna meg, akkor ne fájjon neki. Ő közben megborzongott, mint aki fázik. Tényleg nem akartam bántani! Gini a tettünk hatására, először megijedt és menekülni akart, majd a simogatásunkra reagálva megborzongott és lemerevedett. Egy kicsit mintha gyorsabban vette volna a levegőt, de ebben nem lehettem biztos, mert a lány rövid időn belül leguggolva kibújt közülünk, és „Elment az eszetek! Azt hittem a barátaim vagytok.” – felkiáltással elszaladt.
– Na, ettől se lettünk okosabbak! – nevetett Laci, majd ábrándos tekintettel hozzátette.
– Gini megcsókolta a farkamat.
– Mi? Nem tehette! Ilyen rövid idő alatt... Na meg, nem is akarná ő azt, hát látod! Elfutott, pedig csak kérdezni akartuk…
– Ok. Lehet, hogy nem akarta. Te nem láttad az arcát, mert a háta mögött álltál. Amikor simogattam az arcát és a nyakához értem, szétnyílt a szája. De nem mondott semmit, szerintem nem is akart. Csak amikor leguggolt, hozzáért a fejével a nadrágom elejéhez. A pöcsömhöz. Olyan forró volt… 
Nem tehettem róla, kezemmel önkéntelenül is leellenőriztem a nadrágját. Hozzáértem egy pillanatra. Merev volt.
– Mit simogatsz? – kérdezte, de hangjában ugyanaz az álmodozó hangulat érződött, mint előbb, amikor Gini tevékenységéről beszélt. Nem háborodott fel és nem haragudott, pedig azt vártam. 
– Bocs, nem akartam… – habogtam.
– Nem gond. Tulajdonképpen jó volt. Vagyis nem. Nem tudom – visszakozott volna, de ezt követően már nem tudta visszafogni magát és folytatta.
– Te, azt hiszem most már muszáj megmutatnod, milyen volt, amikor a számban voltál. Tartozol nekem ennyivel.
– Te azt akarod, hogy buzuljunk? Tudod, hogy az csak baleset volt. Véletlen és…
– Nem buzulás, te pöcs! Nevezd elégtételnek, vagy aminek akarod. Te azt mondtad jó volt. Miért ne lehetne nekem is éreznem? Buzulás az lenne, ha másnak mondanám, de így… Na, ugye mi barátok vagyunk?
– Igen, de…
– Nem fogja megtudni senki se. 
Átgondoltam és magamban egyik felem igazat adott neki. Hiszen tényleg megtörtént, még ha csak baleset is volt, de azt nem akartuk. Viszont tagadhatatlanul jó érzés volt. Pedig akkor még nem voltam túl olyanon, ami nemrég történt velem. A közben eltelt másfél évben többször álmodtam lányokról. Egyik héten egyikről, egy-két hétig egy másikról. Olyankor mindig nagyon szerelmesnek éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy tévedtem, mert egyikük sem szép. Olyan vézna, vagy éppen a haja színe, hossza vált nevetségessé. Igen tévedtem, mert egy harmadik, majd egy későbbi sokadiknak más tulajdonságába szerettem bele. Onnantól mindig az aktuális szerelmem volt álmaim hercegnője, úrnője. Ezekről az álmokról senki sem tudott. Még Lacinak se meséltem el! Szégyelltem és féltékeny lettem volna, ha elszereti tőlem. Persze ő mindig észrevette rajtam mikor, melyik lány került az érdeklődésem középpontjába és mosolyogva játszottuk el vele mindig a simogatós-véletlen játékunkat. Nem mindegyik lány menekült tőlünk. Bár a legtöbb igen, de akadt olyan is aki legnagyobb meglepetésünkre visszaadta a simogatásokat. Velük több hétig tartottak az álmaim. Egy ilyen álom után arra ébredtem, hogy bizony bepisiltem. Pedig álmomban a lánnyal ugyanaz a baleset történt, mint egy éve Lacival. Szájában volt a farkam, de az ő fejét nem engedtem el olyan hamar és az a forróság, és finom érzés annyira jó volt! 
Felébredve viszont nagyon szégyelltem magam. Nagyon rég nem pisiltem már be. Akkor se, mikor nagybeteg voltam. Olyankor is mindig felébredtem, amikor rám jött a kis, vagy a nagy dolog. Kirohantam a fürdőszobába, hogy lemossam magam és gatyát cseréljek, de az a pisi más volt. Nyúlós, ragadós és nehezebben jött le. Természetesen erről se beszéltem akkor senkivel. Laci előtt is szégyelltem volna bevallani, hogy bepisiltem.
Ilyen előzmények után történt Laci kirohanása. Egy kicsit megijedtem, hogy oda lehet vele a barátságunk. Hát egy ilyen butaság miatt már ne legyen! – gondoltam.
– Tudod mit? Ha annyira akarod egyszer, – de csak egyetlen egyszer – benne vagyok.
– Vagyis én benned – nevetgélt.
– Szemét állat! – nevettem rá kissé mérgesen – De hol csináljuk, hogy ne kaphassanak rajta?
Közösen kigondoltuk, hogy egyikünknél se lehet, de a suliban edzés után mi még maradhatunk egy keveset, és szokás szerint zuhanyozhatunk együtt megint. 
– Igen, ez talán jó lesz. Senki se lesz a közelben és senki se tudja meg.

Egyik héten az utolsó tanítási napon megkérdeztük a tesitanárunkat, hogy bent maradhatunk–e fél órát, hogy focizzunk, eddzünk. 
– Kettesben?
– Nem akar más maradni velünk. Tudja, ilyenkor mindenki siet haza. Családi programok, meg ilyesmi...
– Igen, megértem. Nekem is rohannom kell. Kaptok tornából egy-egy ötöst, ha legalább két órát bent maradtok. Addig legalább lesz aki figyel majd a takarító lányokra. Biztosan megvédenétek őket, ha baj lenne, igaz? De bármi történik, ne hősködjetek, értesítsétek a rendőrséget. Ja, és ne szemtelenkedjetek a lányokkal! Ők még kicsik. Értve?
– Persze, tanár úr. Bízhat bennünk. 
– Mielőtt mentek haza, majd hívjatok fel engem a tanáriból. Ott ki van téve a számom, megtaláljátok. Jövök és bezárok, de meg kell várnotok.
Megígértünk mindent, de… A fenébe! Elfelejtettük, hogy aznap volt valamilyen ünnepség, és pár lány meg egy tanárnő bent marad takarítani, mert tanítási szünet előtt egy nappal, minden kisegítő személyzet szabadságra ment. Nem baj. Megvárjuk, amíg hazamennek, addig focizunk, és utána megyünk zuhanyozni. 
Letelt a két óra, mi körbeszaladtunk az épületben, lellenőrizni, hogy biztosan senki sem maradt bent véletlenül sem. A tanárnő elköszönt ugyan előtte, és magával vitte a lányokat, akik a segítségére voltak. Akadt köztük pár csinosabb is, bár a tanárnő sem volt csúnya, de a maga huszonvalahány évével mi akkor nagynak láttuk az idomait, és egyikünket sem vonzotta annyira. A szeme mindkettőnknek tetszett és az, hogy mindig ránk mosolygott, mert a mosolya nagyon szép volt. Zavarba jöttünk tőle, mégse ő volt álmaink nője. A segítő lányok látványa azonban merevedést okozott, még kissé zilált külsejük ellenére is. Amint körbeszaladtunk, ez a merevedés már a múlté lett. Tudtam mire készülünk, bár titkon reméltem, hogy Laci elfelejti és egy szimpla zuhany után mehetünk haza. Laci nem volt feledékeny.
Beálltunk a zuhany alá, de egyikünknek sem állt fel a pöcse. 
– Na mi lesz? – kérdezte Laci. – Tudod… Megígérted…
– Igen, de ilyen kicsin nem is férnék oda. Látod? Nem áll fel neked sem. Hagyjuk is a francba!
– Ne már! Azt akarod, hogy álljon? Simogasd meg!
– Arról nem volt szó!
– Tudom, hogy te is szeretnéd érezni. Én már gondoltam rád úgy, hogy milyen lenne, ha a markomban keményednél meg. 
– Azt kipróbálhatod, ha annyira akarod, de akkor…
Eddig jutottam a „szerződés módosításomat” illetően, amivel azt próbáltam elérni, hogy mégse kelljen Lacit a számba venni. Nem vágytam ugyan az ő érintésére, de ha megérinthet engem és felállítja, az még mindig jobb, mintha… 
Csakhogy ebben a pillanatban Laci keményen rámarkolt a fütykösömre és meghúzgálta. Kicsit fájt, de a testem reagált. Pillanatok alatt vigyázzba álltam, ekkor Laci térdre esett előttem és demonstrálva azt, amit elvár tőlem, bekapta, majd megmozgatta a fejét a faszomon. Behunytam a szemem és Ginit képzeltem el, amint bólogat rajtam. Forró és nedves érzés volt és annyira elbódított, hogy nem tudtam mit teszek, csak rámarkoltam Laci hajára és két kézzel tartva a fejét előttem, mozogtam a szájában ki-be. Nem tartott sokáig, amikor ugyanaz az érzés kapott el, mint amikor álmomban történt, amikor azt hittem bepisiltem. Elengedtem Laci fejét, aki kicsit harákolt, de mielőtt kicsúszott volna a faszom a szájából megindult belőlem a lávafolyam. Így átélve az élmény sokkal jobb volt, mint álmomban. Laci arcát összekentem és teljesen összezavarodtam, hiszen ekkor már tudatosodott bennem, hogy ő nem egy lány. Laci mérgesen nézett rám és köpködött. 
Mielőtt felocsúdhattam volna zavaromból, Laci meg a dühéből, megrettenve hallottuk, amint megnyikordul az ajtó. „Valaki van ott” – villant át rajtam és az ijedtség adrenalinnal öntötte el a testem. Egy pillanat alatt az ajtónál termettem és berántottam a kukkolót. Nem gondolkodtam, őt Laci felé löktem és hátamat az ajtónak vetettem. Laci elkapta a lányt, aki csuromvizes lett a zuhany alatt, de más baja nem lett, nem esett el, csak prüszkölt a szájába folyó víz miatt. A vékony ruha pillanatok alatt csuromvizes lett, emiatt láthatóvá vált a lány kezdetleges melle és lába között egy rés. Jól van, minden látható volt a testére tapadó ruhában, valahogy mégis ez volt az, amit felfogott belőle elsőként az agyam. Így háttal állva nekem, ez a látvány tetszett. Újra felállt tőle az addig már lelankadt szerszámom. A lány először felfelé nézett volna „megmentője”  szemébe, ám az arcába kapott zuhany miatt kénytelen volt felém fordítani a fejét. 
– Gini? – kérdeztem meglepetten – Mit keresel te itt?
Laci eközben tartotta Ginit, aki ekkor megcsúszott, és barátom meztelen teste előtt térdelt. Próbált felállni, de a nedves mettlachin csúszkált a térde, Laci bal keze a hóna alatt, jobb keze a vállánál tartotta. 
– Eressz el – kérlelte ijedten Lacit, de szemét nem tudta innentől levenni az előtte himbálózó faszról. Gondolom emiatt jött zavarba pár pillanat múlva, és úgy érezte, kérlelés helyett taktikát kell váltania, és támadott.
– Láttam ám mit csináltatok! De nem mondom el senkinek, ha most szépen eleresztetek.
– Mit láttál? Nem láttál te semmit. Mi csak fürödtünk, te kukkoló – förmedtem rá megijedve attól, hogy ez kitudódik. Ekkor Laci vette át a szót.
– Tudod Gini, ezt biztosan nem fogod elmondani senkinek – azzal szemével jelzett nekem, hogy lépjek közelebb, ő meg elengedte a lányt. Odaugrottam és Gini mögött én is térdre estem. Ösztönösen kapaszkodtam bele, de valahogy úgy sikerült, hogy testemhez nyomódott a kicsi, ám forró teste. A ruha ugyan nedves volt és kicsit hideg, a teste viszont forró és puha, és ez a kettős érzés, valamint a meztelen combomhoz simuló bőre nem engedte lekonyulni farkamat. Laci bal kézzel befogta a lány orrát, jobbjával betuszkolta a szájába a dorongját, majd egy pillanatra elengedve az orrát és a saját farkát, belemarkolt Gini hajába, és szájba baszta. A lány ficánkolva igyekezett szabadulni közülünk, de ez csak fokozta a merevedésem, ami időközben becsusszant a nedves vágatába. Valamiért bugyi nem volt rajta. Éreztem a vékony ruhán keresztül, mennyire forró ott a farkam körül. Még mindig szabadulni igyekezett a megalázó helyzetéből és így a mozgása is rásegített és pillanatok alatt ismét elélveztem. Nagyjából velem egyidőben Lacinak is elege lett, de nem vette ki a szájából, hanem még inkább rászorította Gini fejét. 
Az egész nem tartott sokáig, talán csak 2–3 percig. Én tartottam továbbra is a lányt, akinek mellei ekkorra a kezembe simultak és bimbói mintha megnőttek volna. Laci kiengedve lekonyult farkát a szájából, kicsit meglegyintette az öklendező, köpködő lányt.
– Ezt azért, mert megharaptad a faszomat! – mondta dühösen. Gini sírt.
– Bocsi – szóltam és magamhoz öleltem – Nem tudtam mire készül Laci – hebegtem, miközben a lány megfordult és most velem szemben térdelve a nyakamba fúrta a fejét, majd ott zokogott tovább. Nem tudtam mit tegyek, csak simogattam a vállát. Lassan lesimogattam róla a ruhát, pedig becs szó, nem azt akartam. Eleinte nem. Aztán eszembe jutott, hogy bizonyára összekentem a ruháját és akkor már úgy gondoltam, hogy leveszem róla, utána kiöblítem, majd később mielőtt elmegyünk, megszárítjuk a napon. Mégse hagyhatjuk csuromvizesen elmenni, akkor sem, ha meleg nyár eleji napsütésen biztosan nem fázott volna meg. A múltkori álmom után viszont foltos lett a lepedőm, amit nehéz volt anyunak kimosnia, ettől akartam megkímélni Gini ruháját. Közben Laci osztotta az észt.
– Szóval semmit sem láthattál, ugye Gini? Maximum azt tudnánk elmondani, ha nem leszel jó kislány, hogy bejöttél minket leszopni. Mert ugye ezt akartad? Mi másért lestél volna ki minket?
– Én nem is – zokogta, hüppögte a lány – Csak bent felejtettem valamit és azt akartam elvinni. 
– Na, és ki hinné azt el neked? Ugye benne voltál a takarítócsapatban? Nem is kellett visszajönnöd, mert végig itt voltál, te kis hazug. Láttalak ám az elejétől fogva.
– Tényleg? Miért nem szóltál te hülye? – kérdeztem Lacitól mérgesen, hiszen ha előbb szól, mindez meg sem történik. Én nem vettem észre, hogy közöttük volt, ezért azt se, hogy nem ment el a többiekkel.
– Minek? Arról álmodtam, hogy leszop egy lány. Most megvolt. És jó volt. Ugye neked is Regina?
– Nem! – ekkor már kezdett alább hagyni a sírás és feltört benne a düh. – Én nem akartam ezt!
– Na és ki hinné ezt el neked? Ketten egy ellen. De nem kell róla tudnia senkinek, viszont ha eljár a szád, mi ezt fogjuk mondani, igaz haver?
Gini válaszolni, akart valamit, de sohasem tudtuk meg mit, mert erre az időre sikerült kibontanom a vállán megkötött ruháját és a fején át, lekaptam róla, így meztelenné vált a teste. Egy pillanatra kapaszkodott belém és testünk összeforrt. Olyan csodás érzés volt az izmaimon érezni a forró, sikamlós bőrét. Sajnos ellökött magától.
– Mit csinálsz? – kérdezte rémülten.
– Bocs, csak előbb összekentem a ruhád. Kimosom és visszakapod – válaszoltam bűntudatosan, majd felugrottam, és a mosdókagylóban meleg vízzel tényleg pillanatok alatt kimostam. Megfordulva büszkén magam elé tartottam, hogy mutassam nem vicceltem, de az arcomra fagyott a vigyor, teljesen elképedtem. Lacinak már megint állt, de nem ez lepett meg, mert nekem se lankadt le. Az előző érzés még hatása alatt tartott, meg a tudat, hogy egy igazi meztelen lánnyal vagyok egy helyiségben, méghozzá úgy, hogy ő is láthat engem. Furcsa módon semmi szégyent nem éreztem. Ami miatt elképedtem az az volt, hogy felállva csókolóztak Lacival. Fenekét igyekezett hátrafelé nyomni, és a popsija ilyetén látványa egyszerűen elképesztő hatású volt. Ahogy így pucsított, igazi nőnek látszott az iménti kis fruska! 
„Hát ezért nem szidott ez meg engem jobban!”
Gini háttal állt nekem, mindkét keze a barátom vállán, de nem tudtam eldönteni róla, hogy ellökni akarja kezeivel Lacit, vagy csak kapaszkodik bele. Laci majd egy fejjel magasabb volt a lánynál és emiatt Gini nyaka ívben hátrahajolva fogadta barátom ajkait. A kezdeti húzódozása abbamaradt és most már Gini altestével is igyekezett tapadni barátomhoz. Úgy tűnt nem akarják abbahagyni, de ami még furcsább volt, hogy mennyire mocorog a lány segge. Majdnem körözött a csípője. Laci jobb karjával tartotta Gini derekát, bal keze ott alul, mintha közéjük szorult volna. A látványtól mozdulni se tudtam, csak tartottam magam előtt a mosott ruhát. A tornateremből nyílt egy ajtó közvetlenül az udvarra is. Általában az zárva volt, de most szerencsémre nyitva felejtették, mert eszembe jutott, hogy ki kéne terítenem a ruhát. „Így ugyan nem fog az megszáradni!” 
Kirohantam hát úgy vizesen, meztelenül a tornatermen át az udvarra, és ráterítettem a lebetonozott vasrúdra. Csak ekkor jutott eszembe, hogy megláthat valaki, ezért azonnal szaladtam vissza.
– Hol a ruhám? – vont kérdőre Gini, még mindig Laci mellett állva. Nem tudtam mi történt közöttük, de Lacinak piros volt az arca jobb oldala, a lánynak meg az egész testét pír öntötte el, és mindkettő irtóra dühösnek látszott. 
– Kimostam és kiterítettem – jelentettem ki félig büszkén, félig zavartan – Nyugi nem kell tíz perc, hogy megszáradjon és behozom. Tudod…
– Ki ne menj érte? Még nem végzett veled a kis ribanc! – majd Gini felé fordulva parancsolta. 
– Azt akarom, hogy őt is leszopd! Tudom, hogy élvezted, csupa lucsok lett a puncid tőle.
– Én nem… – kezdte volna Gini és megpróbált felém lépni, ám Laci nem hagyta. Mögé került, marokra fogta a haját, térdét hátulról a lábába nyomta és térdre kényszerítette a lányt. Gini térdre esve előttem landolt. Még mindig merevedésem volt, de ha nem lett volna, a meleg leheletétől biztosan felállt volna. Laci tartotta a haját. Megsajnáltam Ginit és letérdeltem vele szemben, hogy vigasztaljam. Félretoltam barátom kezét, végigsimítva Gini haján. Annyira selymes volt, olyan puha! Kellemes érzés lehetett neki is, nekem nemkülönben. 
Annyira szépnek láttam őt, hogy nem akartam bántani, inkább megvédeni. Vállamra akartam vonni a fejét, ő viszont a szemembe szeretett volna nézni, talán azt szerette volna tudni, hogy mi a szándékom, ám valahogy úgy sikerült, hogy ajkunk összeért. Valami villámcsapásszerű érzés indult el ajkaimtól, megbizsergetve az egész testem egészen a faszomig. Elvesztettem a fejem. Újra át akartam élni ezt. Megcsókoltam, lágyan, puhán összeérintve ajkaink. Hatalmasra tágultak Gini pupillái, közelről láttam ámulatát. De nem vonta el tőlem magát! Sőt, kis idő múlva lihegve tapadt a számra és visszacsókolt. Nyelvével megnyalta az ajkát, de útban volt neki a szám, így az is kapott a nyalintásból.
– Csináld még egyszer – súgtam a szájába, és ő engedelmesen megtette.
– Ez olyan jó – közölte, mire Laci felnevetett. 
– Nekem bezzeg nem ezt mondtad! De tudtam, hogy azt is élvezed. Na, elég a játékból! Gyerünk szopd le!
– Elment az eszed? – kérdeztem – Nem látod, hogy nem akarja? Nem erőszakolhatjuk meg!
– Nincs itt semmilyen erőszak. Nyugi, nem dugjuk meg, ha nem kéri.
Gini már csak ijedten nyöszörögte, hogy: – Kérlek! Ne bántsatok! Nem mondok semmit, senkinek. Ígérem!
Én már kezdtem volna felállni, bár Gini még mindig a vállamba kapaszkodott, ezért átkaroltam, hogy őt is felemeljem, de Laci nem engedte.
– Nem bánom, csókolózhattok, ameddig akartok, ha nektek tetszik, de utána tényleg muszáj neked is érezned haver. Sokkal jobb érzés lesz, majd meglátod. Neki se lesz semmi baja. Bízzátok csak ide!
Egymás szemébe néztünk Ginivel. Egymástól kérdeztük, és egyszerre kértünk engedélyt. Ő mozdult előbb. Kicsit zavartan eresztett meg egy félszeg mosolyt, de felém hajolt. Ezt én engedélynek vettem és igyekeztem az előbbi csodás érzéseket visszahozni azzal, hogy gyengéden simítottam a száját ajkaimmal. A lány viszont valamitől bevadult és szorosan a számra tapadt, majd elég gyorsan mozgatta enyémen, és nyelvével már nemcsak simogatta, hanem szabályosan nyalogatta mindkettőnk félig nyitott száját kívül-belül. Eléggé hatalmába kerített az az érzés, amint felsőtestünk teljesen egymásnak feszült és alul is kissé hozzásimult a pocakja a farkamhoz. Hogy akarattal-e vagy öntudatlanul, azt sose tudtam meg, de enyhén körözött altestével, és ha kicsit tovább csinálja, talán ismét lett volna egy spricc belőle. Nagyon izgató és felemelő érzés volt. Laci hangja szakított minket félbe.
– Látod? Neki is tetszik? Élvezi ő is! Hol erőszak ez? De tudjátok, lassan menni kéne, szóval még előtte muszáj leszopnia.
Egymás szájába lihegtünk a lánnyal, fátyolos tekintetet vetett rám, én meg csodáltam szépségét. Szebb volt mint bármelyik lány az álmomban, és tagadhatatlanul jobb érzés is. Nem akartam őt megalázni ilyennel, de talán kihagyni sem akartam egy ilyen élményt, ezért rákérdeztem. 
– Akarod?
Gini legalább egy percig váratott a válaszával. Kezével közben lassan lejjebb csúszott a testemen, óvatosan a farkamra kulcsolta, félénken megsimogatta és csak ekkor válaszolt majdnem suttogva.
– Ha neked az jó…
Megijedtem, hogy Laci közbeszól és elrontja az egészet. Nem tudhattam lesz e még egy ilyenre alkalmam, de erőltetni sem akartam. Arra vágytam, hogy ő akarjon engem. Az nem volt kérdés, hogy én akarom őt. Akkor teljesen a rabjának éreztem magam. Jóval később tudtam csak meg, hogy a lányok nem erre vágynak. Az az érzés, amit én akkor éreztem, a megfelelni akarás, inkább a nők sajátja. Ők azt várnák el tőlünk, hogy parancsoljunk. Ha nem is mindenkor és mindig, de ilyen helyzetben a mi döntésünkre várnak, és a várakozás izgalma, az ismeretlen varázsa nagyban fokozhatja a vágyukat. Persze én ezt akkor nem tudtam, így inkább neki akartam megfelelni. De ha Laci megint valami butaságot szól elronthat mindent.
– Igen, nekem jó lenne és akarlak, de csak amennyire te vágysz rám. Amennyire akarsz engem.
Elmosolyogta magát. Szerintem ekkor már érezhette a hatalmát felettem. Picit erősebben markolt rám.
– Szép vagy, és ez nagyon kedves volt tőled. Kipróbálnám veled.
Ezután nem sokat kellett várnom, felálltam és hagytam, tegye amihez kedve van. Nekem, bármi is az, csak jó lehet. Mosolyogva szemezett vele, majd nyalogatta. Eleinte csak a fejét kapta be, majd igyekezett annyira, amennyire csak tudta. Nem volt nagy a cerkám, még növésben volt. Vastag sem. Olyan átlagos lehetett, nem gondoltam, hogy neki nehézséget jelentene, ha Lacinak teljesen sikerült benyelnie. De nem akartam kényszeríteni. Nem is kellett. Csakhogy aznap már háromszor elélveztem, és az utolsó két alkalom csak nemrég történt, így legnagyobb sajnálatomra, jó érzés volt, de nem éreztem, hogy jönne. Lehet az is közrejátszott ebben, hogy figyeltem amint Laci hátulról a lány mögé térdelt, fenekét sarkára eresztve és mindkét kezével Gini puncijával játszik. 

Egyszer aztán Gini teste kissé megmerevedett, majd látszott, hogy erősen himbálja a fenekét, közben kissé erősebben éreztem a fogait a farkamon. Ez is visszavetett, bár ösztönösen hátrébb húztam magam tőle, mert fájdalmat okozott. Gini nem mozdult utána, Laci viszont diadalmasan felmutatta nedves kezét. Furcsán csillogott és kicsit fehéres valami ragadt rá. 
– Te hülye! Elvetted a szüzességét? – kérdeztem ijedten, mert arra gondoltam, hogy a kezével...
Az eszembe se jutott, hogy akkor pirosnak is kellett volna látszódnia a rákerült vértől, de barátom megnyugtatott. 
– Ugyan! Csak a bejáratot fedeztem fel, és épp csak egy picit beljebb, meg feljebb… Érted ugye? 
Dehogyis értettem! Mit tudtam én akkor a pináról? Semmit! Persze hozzáértően bólogattam, de kicsit mégis megnyugodtam. 
Már azon voltam, hogy megyek lemosom magam, felöltözöm és megyek haza, amikor Gini úgy egy perc elteltével utánam kapott, majd bal kézzel a fenekem markolva magához húzott, jobbjával a combomnak támaszkodott és hatalmas ütemben szopni kezdett. Igen ez már szopás volt a javából. Laci nem szopott, csak felkínálta a száját, maximum egyet-kettőt bólogatott rajta első alkalommal. Ez a lány viszont most szabályosan szívta a faszom, közben nyelvét előre, hátra mozgatta, mint aki már előre le akarja nyelni, amit még meg sem kapott. Nem is kellett sok idő és éreztem, hogy jönni fog. Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki, ezért ki akartam húzódni. Ma se tudom Lacinál miért nem volt ilyen gondom. Őt nem kíméltem volna és ha nem rántja el a fejét, akkor bizony a torkára küldtem volna az ajándékom! Viszont Gini nem engedte el se a fenekem, se a combomat, így rögzítve maga előtt altestem és szájával utánam mozdulva, lehetetlenné tette, hogy ne a torkára szaladjon minden csepp belőlem. Egy pillanatra úgy is éreztem, mert amikor éppen elért engem a kéj előrébb nyomult, és nyelvével is mintha nyelni akart volna, amit csak a száramon éreztem, mert a feje egy kissé beszorult valahova. Abban a pillanatban életem addigi legnagyobb élményét kaptam ajándékba Ginitől. 
Az se vett el ennek az emléknek a hatásából semmit, hogy fél szemmel azt láttam, amint a perverz barátom megnyalta az ujjait, majd kissé köpködve ismét a lány puncijához értette a kezét, utána felállva hozzám lépett és a számba dugta a punciváladékos ujjait. Nyelvemmel először ki akartam lökni, de az az íz! Kissé fanyar, mégis édeskés és… Finom! Csodálkoztam azon, hogy nem undorodom. Elmaradt az öklendezés és perverznek se éreztem magam.
Gini miután megkapott tőlem mindent, amit adhattam, még egy kicsit babusgatta, mint aki nem szeretne megválni imádott játékszerétől, ám amikor már meglágyultam, akkor elengedett és pajkosan csillogó szemekkel rám nevetve, riszálta a csípőjét. Feltápászkodott és menni készült, de Laci elkapta és megcsókolta. A lány egy kicsit ijedten hagyta, de mivel Laci nem érintette érzékeny ponton kézzel, hát nem ellenkezett, csak csodálkozott, bár látszott rajta, hogy megijedt és nem élvezi, amit Laci tett vele. Ennek hamarosan hangot is adott.
– Ezt miért csináltad, te szemét?
– Csak érezni akartam Andris ízét. A tied nem tetszik, de az övé fincsi.

Egy gyors zuhany után a megbeszéltek szerint jártunk el. Tornatanár értesítve, persze előbb Ginit felöltözve kiküldtük, hogy a szomszédos utcasarkon várjon meg minket, mert még beszélnünk kell erről. A nyomokat eltüntettük, tanárunk semmit sem sejtett. Megkaptuk a beígért ötöst, bár ez egyikünk jegyén se javított, igaz, nem is rontott.

Beszéltünk erről később hármasban, de nem aznap. Megvárt ugyan minket a lány, de mindegyikünknek eszébe jutott valami fontosabb dolog és vasárnap került csak sor a megbeszélésre. 
Először is tisztázni akartuk a lánnyal, hogy nem vagyunk buzik és muszáj volt elmondanunk neki azt az egykori balesetet, ami az egészet okozta. Gini szeme már ekkor újra csillogott, de csak annyit mondott erre, mellettem ülve, a kezem szorongatva, hogy: „Azta!”
Aztán Laci felette nekem a kérdést:
– Mégis, hogy képzelted azt, hogy nem engeded el a fejem és belém lövöd magad?
Hangjában nem volt sértődöttség, sem harag, csak tárgyilagosan érdeklődött.
– Az igazság az haver, hogy megleptél azzal, amikor elém térdeltél. Tényleg, miért csináltad? Azt mondtad revansot akarsz.
– Így is volt. De láttam rajtad, hogy nem akarod megtenni. Csak azt akartam mutatni, hogy nem gond, hogy nem nézlek le téged emiatt, ha megteszed, de tényleg érezni akartam.
– A végén mégse kaptad meg – csúfolódott Gini.
– Nem, de tőled igen – nevetett Laci –, és elmondhatom, hogy az se volt rossz. 
Gini erre elpirult, de nem fűzött hozzá semmit. Pedig vártam, hogy azt mondja, hogy nem akarta vagy ilyesmit. Ok, akkor mondta, de most miért nem? Pedig most nekem dőlve sokkal nagyobb biztonságban érezhetné magát. Már tudja, hogy én nem engedném bántani. Ugyanis közben mi ketten már beszéltünk erről. 

Valahogy úgy indult, hogy rám kérdezett, nekem milyen volt?
– Nem haragszol érte? Tudnod kell, hogy én nem tettem volna semmit. Nem akartalak megbántani. Csak Laci…
– Nem, nem. Semmi baj, bár akkor féltem. Eleinte. Aztán amikor eltűntél Laci gyengéd volt és elmondta, hogy nem akar bántani ő sem. Azt mondta nincs veszélyben a szüzességem. Megnyugodtam, és tudomásul vettem, hogy ő ilyen. Veled más volt minden…
– Jobb vagy rosszabb? – érdeklődtem.
– Nem mondanám rossznak. De tőled is tartottam ám. Most meg… Nem tudom mit vársz tőlem. Hogy mit akarsz?
– Nézd, eleinte idegesített, hogy egy lány jár folyton a nyomunkban, bár most már nem bánom. De mit kerestél ott akkor?
– Igazat mondtam. Tényleg ott felejtettem valamit, bár a végére nem tudtam már azt se, hogy mit akartam. Akkor biztosan fontosnak tartottam másként nem megyek vissza. 
– Ezt el is higgyem?
– Jó, ha annyira tudni akarod, elveszett az egyik nyakláncom. Tudod, az a vékony arany, ami neked is megtetszett egyszer, amikor rajtam volt. Láttam, hogy tetszik neked is, és arra gondoltam, hogy talán zuhanyozás közben elszakadt. Na, azért mentem. Már mindenhol máshol kerestem.
– Na, és megtaláltad?
– Meg.
– Hol volt? A zuhanytálcában biztos nem – cukkoltam.
– Hát… A piros lakkcipőmben. Nem tudom, hogy került oda!
Ezen aztán jót nevettem, ő meg belém bokszolt.
– Aj, ne légy már ilyen!
– Akkor milyen legyek? – néztem rá, még mindig nevetve, amire ő is elmosolyodott.
– Akkor tetszettél, amikor… Tudod, olyan voltál, mint aki vigyázni akar rám. Elárulom neked, hogy Laci rákényszerített, de vele nem volt jó. Se a csók, se más. De amikor azt éreztem, hogy rám bízod, akarom-e, akkor éreztem azt is, hogy vigyázni akarsz rám, hogy te tényleg törődsz velem. Arra nem gondolhattam, hogy szerelmes lennél, mert ha igazából szeretsz, azt megmondod, ugye? De nem mondtad sose, pedig…
Eddig tartott a levegője. Mit lehet mondani egy ilyen vallomás után? Ráadásul úgy, hogy még mindig össze voltam zavarodva! Lacival kapcsolatban, meg vele is, de legfőképpen saját magammal nem voltam tisztában. Ezért inkább nem mondtam mást, csak amit abban a pillanatban igaznak gondoltam.
– Ha ezt akkor kérdezed, biztosan elmondom mennyire szeretlek. De neked azért jó volt velem? Azt mondtad Lacival nem. Én tényleg nem gondoltam, hogy meg kéne tenned, ha nem akarod.
– Először nem akartam. Lacitól féltem, de amikor választást kínáltál tudtam, hogy nem lenne muszáj. De ha már vele muszáj volt megtennem, még ha rossz érzés is volt, kíváncsi lettem rá, milyen lenne veled. Milyen az, ha úgy teszek, mintha én is akarnám? Na, meg annyira aranyosan kérleltél a szemeddel, hogy nem biztos, hogy ellent tudtam volna állni neked. 
– Még jó, hogy nem láttam magam – nevettem – Most biztosan nagyon hülyén néznék rád.
– Pedig tényleg aranyos voltál. Most is az vagy – fordult ekkor teljesen felém és az ölembe rakta a lábát. A combomon nyugodott a vádlija. A kezét a vállamra tette, hogy ne tudjak elfordulni tőle, majd ugyanolyan lágyan csókolt és nyalogatta a szám a nyelvével, mint akkor. Visszacsókoltam próbaképpen, majd eltoltam magamtól.
– Na, milyen volt? – kérdezte csillogó szemekkel és látszott rajta, hogy egy szerelmi vallomást vár tőlem. Nem tudtam neki mit jelentett, hogy mennyivel többet, vagy kevesebbet, mint előző alkalommal, de nekem hiányzott az az intimitás, ami akkor megvolt. A testünket most utcai ruha fedte, bőrünk csak négyzetcentikre ért össze, és ha eddig nem lettem volna összezavarodva, akkor ebben a pillanatban biztosan zavart lettem volna. Vonzott is, meg nem is. Helyesebben nem volt elég erős a vonzása, hogy biztosan kijelenthettem volna, szeretem őt egy barátnál jobban, így megint csak az őszinteséghez folyamodtam.
– Csinos vagy most is, mint mindig és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt kellemes érzés ez a puszi, de nem maradhatnánk egy kis ideig még barátok? Jól megvoltunk együtt, igaz? Most biztosan hazudnék, ha szerelmet vallanék, bár igazából magam sem tudom.
Gini rám pislogott, majd mint akit bolha csípett, kiugrott az ölemből, fel a közös ülőhelyről és futtában vetette oda: – Rendben. Akkor barátok. Majd később találkozunk. Szia.
– Várj! – kiáltottam utána, de nem állt meg.

Ezt követően került sor a hármas beszélgetésre, ami sok mindenre nem adott ugyan választ, de ettől kezdve egyikünk se hozta szóba az esetet. Nos, jó ideig nem. Látszólag barátok maradtunk, azzal a különbséggel, hogy Lacival már nőként tekintettünk a kis csitrire, és jobban vigyáztunk rá. Legalábbis amennyire hagyta. 
Sajnos a suliban időközben elterjedt a hír, hogy Gini mekkora kurva. Senki sem tudta, ki indította útjára a pletykát, és azt sem, mennyi igaz belőle. Vele nem tudtunk beszélni erről, mert attól kezdve a lány került minket.
Történt még egy hasonló incidens Erzsivel, Laci nővérével. A különbség azonban sok kérdésre adott választ. Viszont sokra még mindig nem.  

Lacival is volt egy beszélgetésünk a témáról kettesben és megállapodtunk, hogy ebből nem csinálunk rendszert, mert mindketten a lányokat szeretjük, még akkor is, ha neki jobban bejött a férfias „íz”.
Azért rákérdeztem, mert nem értettem, honnan tudhat ő ennyire gyakorlatias dolgokat a szexről.
– Tudod, a nővéremnek volt már pasija, de egyiket se hozhatta haza. Ne nézz úgy, ő nem egy kurva, csak csalódott párszor, ezért volt neki több. Olyan sokra azért ne gondolj. Viszont egy nyári napon nyitva volt az ajtóm és arra ébredtem, hogy valaki sikítozik. Kimentem a folyosóra, de csak apuéktól jöhetett a zaj, az ő ajtajuk is résnyire nyitva volt. Odalopakodtam, mert egészen addig nem gondoltam volna, hogy apu éjjelente elveri anyut. Mindig nagy szeretettel bántak egymással, és búcsúzáskor is mindig puszit adtak egymásnak, meg nekünk is, és akkor is, amikor hazaérkeztek a munkából, vagy bárhonnan. Ezek után kíváncsi voltam mi történik. Van egy olyan éjjeli lámpájuk, ami nem ébreszti fel a másikat, ha felkapcsolják, csak gyenge vöröses fényt ad. Ez a lámpa majdnem mindig égett náluk. Akkor sem volt másképp. Anyu hanyatt feküdt, apu rajta és mozgott. Ekkor már sejtettem, hogy nem bántották egymást, de az volt az első alkalom, hogy felállt a faszom. Döbbenetes élmény volt látni őket és érezni, mennyire kemény lettem. Lemerevedtem és csak lestem. Amikor apu lefordult anyuról és törölgette magát, akkor láttam életemben először igazi pinát. Csordogált ki valami belőle, de teljesen nyitva volt. Messziről a gyér fényben ugyan nem láthattam sokat, mégis érdekes volt. Nem tudom mennyi ideig állhattam ott és ha Erzsi nincs, biztosan lebuktam volna, mert mozdulni még akkor sem tudtam, amikor anyu felkelt, hogy kimenjen wc-re, vagy a fürdőszobába. Szerencsémre a papucsát kereste miután a köntösét felvette, ekkor ért oda Erzsi és megfogta a kezem. Az ő szobája közelebb volt anyuékéhoz, mint az enyém és oda húzott be jelezve, hogy hallgassak. Végig fogta a kezem és a szemembe nézett, miközben anyu elintézte a dolgát a fürdőszobában. Amikor visszament apu mellé, nővérem csak ekkor vezetett vissza engem, és az addig félhomály helyett felkapcsolta a villanyt. Erzsi szobájában is volt éjszakai fény, ami kiskorától kezdve állandóan égett, mert ő nagyon félt a sötétben. Végigmért és engem betuszkolt az ágyba, majd a nagyvillanyt le, az éjjeli lámpát fel kapcsolta és odébb tolva engem bebújt az ágyamba.
– Ugye tudod, hogy nagyon kikaptál volna, ha észrevesznek? Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy leskelődsz?
– Én nem akartam leskelődni, csak azt hittem valaki bántja anyut – suttogtam vissza. Erzsi közben megnyugtatólag simogatott. Én úgy gondoltam, annak szánta. Ma már nem vagyok ebben biztos. Ugyanis a merevedésem nem múlt el. Főleg amikor a szobámba értünk és felkapcsolta a nagy villanyt és megláttam abban a teljesen átlátszó valamiben... Még bugyi se volt rajta! Tetszett nagyon.  
– Buta vagy öcskös, de aranyos – simogatta meg a mellkasom a kezével és az arcomat a hajával. Szép hosszú haja van, ami most az arcomba lógott. Nem láttam tőle a szemét és ez idegesített. El akartam simítani a kezemmel, de közben valahogy a mellét is súroltam, ami még inkább beindította a testem. Ahelyett, hogy ezt szóvá tette volna rám mosolygott és a keze lejjebb csúszott.
– Lám csak, mit találtam? – kuncogott és rámarkolt a farkamra.
Zavarban voltam és megijedtem, mert rendben van, hogy nő, de mégiscsak a nővérem és más nő sem fogta meg addig, pedig némelyiknek engedtem volna. Ő látta az ijedt arcom és tovább mosolyogva hozzám hajolt, majd megpuszilta az arcom.
– Nyugi öcskös. Nem foglak beárulni, ez meg – és megmozgatta a kezét ott lent – természetes dolog. Nem kell emiatt sem szégyenkezned, meg a mérete miatt sem. Némelyik srácomnak még ekkora sincs, pedig ők idősebbek. De tudod, hogy ilyenkor mit kell tenned, ugye? Ha akarod, elmegyek.
– Nem – nyögtem, mert mást nem tudtam mondani, ugyanis ekkor már lassan húzgálta a bőrt a faszomon.  
– Nem akarod, hogy elmenjek, vagy nem tudod mit kell csinálni? – viccelődött velem.
– Egyik sem.
– Hm. Te csak nemet tudsz mondani? Na, lássuk csak. Ha ezt csinálom az jó? – ugratott tovább, majd adott egy szájra puszit, tovább húzigálva amit a kezében tartott.
– Igen – leheltem majdnem a szájába. Arra csak később gondoltam, hogy nem irtóztam tőle abban a pillanatban, pedig előtte elég sokszor éreztem a leheletén furcsa szagot és akkor meg igen.
– Neked komolyan nem állt fel még a faszod?  
Ez is furcsa volt, mert addig, már amikor bárhogyan szóba került, szerinte nekem mindig csak pöcsöm volt. Akkor először nevezte fasznak. Ez adott némi önbizalmat, bár nem sokat.
– De igen, csak...
– Olyankor mit csináltál vele?
– Semmit. Egy idő múlva lelankadt mindig.
– De most nem. Szeretnéd, ha segítenék?
– Nem tudom. Jó lenne, de a nővérem vagy...
– Ne félj, nem duglak meg! Semmi vérfertőzés. Azt szerintem se tehetjük. Egy kis testvéri segítség viszont most mindkettőnknek jól esne, ugye?
– Talán.
– Ne légy már ilyen mulya! Légy férfi, mondj igent és ha én segítek neked, megtanítalak hogyan tudod egy lánynak hasonló módon viszonozni a kedvességét. Rendben?
– Jó.
Az volt az első alkalom, hogy elélveztem. Nem volt nagy spricc, vagyis nem éreztem soknak, inkább csak cseppeknek. Erzsi nagyon jól szopott, és mindet lenyelte, aztán megcsókolt és azóta tetszik az ízem.  
– Milyen volt? – kérdezte és őszintén válaszoltam neki, hogy: – Jó.
Pedig nemcsak, hogy jó volt, hanem csodálatos és finom. Addigra már elmúlott minden zavarom és a fenntartásaimat is elfelejtettem pedig ugyanúgy a nővérem maradt, de már egy szép lány is, nemcsak testvér. Vele tanultam meg csókolózni. Nemcsak mutatta, magyarázta is, hogy eleinte mi tetszik a lányoknak és később, hogyan lehet még jobb.  
Aztán azt mondta, hogy ami most következik, arról soha senkinek nem beszélhetek. Persze kíváncsi voltam és megígértem. Megmutatta és elmagyarázta, hogy milyen egy lány puncija. A segge lyukától kezdte nagy vigyorogva, majd széthajtotta az ajkait és szét is húzta, közben folyamatosan suttogva magyarázta, hogy mi micsoda és melyik milyen érzés, ha megérintik. Rátért a csiklóra és ekkor odavezette a kezemet, és mondta, hogy az az ő gyönyörgombja. Elmagyarázta, hogy a lányoknak hol a szűzhártyája, persze neki már nem volt, de ő csak tudja, mert neki is volt, csak már nincs meg. Mesélt az első alkalomról, meg hogy vigyázzak, ha egyszer egy csajnál arra kerül a sor. Kérdeztem tőle, hogy: – Akkor egy szűz lánnyal nem is lehet szexelni?  
– Dehogynem. Ha mindketten akarjátok még a szüzességét is megőrizheti, ha nem vagy bunkó. Ha ő leszop téged, te úgy segíthetsz neki, hogy kinyalod. Ha megujjazod, nagyobb a veszély, hogy véletlenül mélyebbre nyomod és elveszed a szüzességét, ráadásul, ha mégsem, de megnyomva fájdalmat okozol neki, elveheted a kedvét tőle. De ha csak nyalogatod, akkor megmarad a szüzessége és mégis jó lesz neki.  
– De az olyan...
– Ki ne merd mondani! Ha te elviseled egy lány száját magadon, miből gondolod, hogy neki fordítva az nem tetszene? Bunkóság lenne részedről elvárni valamit egy nőtől, miközben ugyanazt te undorítónak tartod vele megtenni. Ráadásul megígérted a viszonzást. Nálam ugyan bevethetnéd az ujjazást mégis azt szeretném, ha megtanulnád, hogyan kell puncit nyalni.
A folyamatos instrukcióit követve megtettem, de nekem nem volt olyan nagy élmény és még az ő íze sem tetszett annyira, mint a sajátomé. A tied egy picit más, de sokkal jobb mint Erzsié és az enyém összesen. De csak hogy tudd, ez nem szerelem. Egyszerűen csak a gecit jobban szeretem.

Szóval a Ginivel történtek után néha megismételtük, mert a lányok továbbra sem lettek velünk annyira készségesek, mint szerettük volna. Némelyikünknek összejött egyikkel másikkal egy kis gyakorlás, de csak csókolózás terén. Annál tovább egyikük sem akart menni, és ha valamelyikünk megemlítette nekik az orált, sikítva menekültek és még aznap megjött a „felmondó-levél”. Ilyen esetekben egymást vigasztaltuk, persze innentől szigorúan zárt ajtók mögött, nagyon ügyelve arra, hogy senki se legyen Laciék házában. Mindig náluk történt hasonló játszadozás és egy idő után én is természetesnek vettem, hogy hozzá kell érnem, az meg, hogy ő kényeztet a szájával, az addig se volt ellenemre, bár eleinte – mint mondtam – furcsa volt, de egy idő után megszoktam. Sohasem kívántam, de ettől kezdve nem is mondtam neki ellent.
Ginit nem akartuk még egyszer kitenni ilyennek. Talán nem lett volna ellenére, talán bele sem egyezett volna, és ekkor már Laci se tett volna olyat, amit ellenezne a nő, bár egy szóval se mondta, hogy megbánta.  
Egy ilyen alkalommal mégsem voltunk eléggé óvatosak. Egyik nap Laci beteget jelentett és másnap délelőtt én is náthás lettem. Elvállaltam viszont, hogy elviszem neki a házi feladatokat személyesen. Délelőtt volt, így a szülei biztosan nincsenek otthon és Laci szerint nővére, Erzsi, és húga, Vivi is suliba mentek. Miközben én írtam neki a ház feladatokat Laci szégyentelenül húzogatta előttem a farkát.  
– Bocsi, de most ez nagyon kéne. Már reggel óta, csak nem megy egyedül. Segítenél? Tudod...
– Nem bánom, de zárd be az ajtókat, ok?
– Ajtó, kapu zárva van.  
Nekiláttunk együtt, mert újabban azt a szokást vettük fel, hogy 69-es pózban csináltuk. Alig kezdtünk neki, csak levetkőztünk és elhelyezkedtünk egymáson félmeztelenül. Mindkettőnkön már csak egy póló volt, amikor nyílott az ajtó és Erzsi döbbent képébe bámultunk. A lány elsápadt és egy hang nélkül kiszaladt. Én voltam felül. Nagyon megijedtem, de úgy ahogy voltam egy pillanat alatt lefordultam Laciról, aki talán nem is észlelt semmit és szaladtam Erzsi után. Csak meg akartam kérni, hogy ne beszéljen senkinek erről, bár igazából nem is tudom mire számítottam. Erzsit a konyhában értem utol és még mindig merev farokkal álltam előtte, aki halkan sikított és kiejtette a kezéből a kakaóval telt poharat. Ekkor döbbentem rá, hogy meztelenül mutatkozok egy számomra majdnem ismeretlen lány előtt, aki nem mellesleg barátom nővére. Elvörösödtem és bár tudtam, hogy hasztalan, igyekeztem eltakarni meredező farkam.  
– Menj innen – kért Erzsi és próbált elfordulni. Nem igazán sikerült neki, mert egyre testem közepére esett a pillantása.  
– Én csak... Nem akarlak bántani... Csak azt szeretném, ha...
Végszóra megjelent Laci. Egy köpenyt kapott csak magára, de neki is kiállt belőle a farka.
– Te meg mi a picsát keresel itthon? Nem iskolában kéne lenned? – támadt nővérének.
– Neked ahhoz semmi közöd, te buzi. De csak várd meg mit fognak szólni anyuék, ha ezt megtudják!
Laci fejét elöntötte a düh, és nővére hajába markolva, vonszolta maga után a saját szobájába a meglepett lányt, ahol az ágyra dobta Erzsit, csak úgy nyekkent és ugyanabban a pillanatban rá is ugrott. Laci ugyan jó erőben levő tini srác volt, de mégiscsak 4 évvel fiatalabb mint a nővére, akinek szintén kisportolt testalkata lehetővé tette, hogy csak dobott egyet a hasával, és lökött egyet a kezével amitől Laci egyből az ágy túloldalán találta magát. Barátomon nem látszott a betegség jele sem ekkor, mert szinte azonnal talpra ugrott és már ütésre emelte a kezét, amikor közéjük sikerült ugranom.  
– Várjatok! Álljatok már le. Testvérek vagytok. Meg tudjuk ezt beszélni, igaz?  
Szerintem Laci arra gondolt, hogy ugyanúgy elintézheti ezt a dolgot is, mint nemrég Ginivel, Erzsi pedig még mindig nem hitte el, hogy ne bírna el két kis taknyos kölyökkel. Az is igaz, hogy a lány akkor már idősebb volt és sportos testalkata mellett erőnléte is jó volt, de mi fiatalabb létünkre mégiscsak férfinak éreztük magunkat, ráadásul túlerőben. A bal melle két tenyeremben épphogy eltűnt volna, ez mellett formás orra, szép ívű szája és szőkésbarna hosszú haja is látványossá tette a dühös pofija ellenére, de szerintem nem lett volna esélye, ha komolyabb harcra került volna a sor.  
Csakhogy az mellett, hogy utálok nőket még szavakkal is megbántani, attól is tartottam, mi lesz, ha mérgében mégis sikerül elszaladnia és elmond mindent a szüleinek. Valószínűnek tartottam, hogy apja engem félholtra ver, mert bántottam a lányát és megbecstelenítettem a fiát, mert biztosan engem gondolt volna a leginkább bűnösnek gyermekeivel szemben. Bármit is mondok, akárhogy is történt, nem nekem hitt volna!  
A két feldúlt tesó csak lassan csillapodott, végül úgy döntöttek nem döngölnek engem közös erővel az ágyba, vagy a parkettába. Csakhogy én még mindig meztelen alsótesttel álltam ott előttük és Erzsi tekintetét ismét vonzotta testem közepe tája. Pedig már nem is tényszerű, hogy álltam, mert időközben bemutatta a farkam mennyire rugalmas tud lenni. Lelankadt, na. Helyesebben félárbocon állt, de úgy tűnt, Erzsinek még így is tetszett a mérete, vagy a formája, illata... Fene se tudja mire gerjednek a lányok. Főleg, hogy a legtöbb nem is ugyanarra, de az biztos, hogy mindegyiknek fasz van az álmában. Ez persze nem megvetendő dolog, hiszen a férfiak álmaiban meg a pina. A miénkben is, de hogyan fogjuk ezek után az utóbbit Laci nővérével elhitetni?  
Öntudatlanul használtam ki a lehetőséget, ahogy Erzsi előttem feküdt és pihegett félkönyékre támaszkodva, elég nagy betekintést engedve az egyébként sem kicsi dekoltázsába. Egy lila elölgombos blézer volt rajta, alul egy falatnyi szoknya, fekete harisnya, amolyan combfix, a cipőjét elhagyta, vagy leesett a dulakodás közben. Tekintetemmel jó párszor végig pásztáztam Erzsike testét tetőtől talpig. Mindig megállapíthattam, hogy a lány nem a szemembe néz. Úgy éreztem tisztelegnem kell a szépsége láttán, amúgy is felizgultam újra, de most már volt mire és a titkos vágyaim tárgyához léptem, majd kezemmel követve tekintetem, végigsimítottam rajta gyengéden. A talpánál kezdtem, de Erzsi csak akkor nézett rám, amikor az arcához értem. Vágy ült a szemében, ekkor már meg tudtam állapítani, ha nem titkolták el. Kissé fátyolos hangon kérdezett rám: – Ez most mire volt jó?
Azt akartam mondani amire gondoltam, hogy csupán a szépsége előtt akartam férfiként tisztelegni, bár annak a jelét már láthatta, így inkább arcához hajoltam és mint ahogy párszor Ginit is, lágyan megcsókoltam. A hatás nem maradt el, mert hirtelen magára rántott és eszeveszetten csókolt. Laci állt megkövülten és nem tett semmi mást, csak a farokmérete árulta el, hogy nem hagyta hidegen a látvány, ahogyan szeretett nővérével szenvedélyesen csókolózunk. Sose voltam nővel úgy igazán. Szűz voltam. Azt sem tudom honnan vettem a bátorságot magamban, hogy megcsókoljam őt, de onnantól minden kontrollom elveszett. Csókolózás közben – fogalmam sincs hogyan sikerült –, de levetkőztettem. Talán egy kicsit besegített nekem. Amikor már csak a bugyi volt rajta, felfedező útra indultam a testén a számmal. Laci ekkor óvatosan elhelyezkedett az íróasztala előtti fotelban és elkezdett masztizni. Lassan ráérősen csinálta, mint aki azzal sem akarna minket megzavarni.  
Eközben mi Erzsivel egymást simogattuk és mire leértem a combjai közé, már teljesen átázott a bugyija. Egy pillanatra elkapott a félsz, mert mi lesz, ha valamit nem jól csinálok? Aztán lesz ami lesz alapon, úgy ahogy magamban már sokszor megálmodtam, elkezdtem ízlelgetni a nőt. Lassan, kívülről kezdtem nyalogatni a szeméremajkakat, amik eléggé duzzadtak voltak, de nagyon kellemes illata volt. Sokan mondják, hogy büdös a pina, ennek mégis olyan szamócás-fahéjas illata volt. Nem kellemetlen, vagy visszataszító. Eleinte a nyálammal kentem csak össze, de mikor egyre beljebb próbáltam igazítani a nyelvem, már éreztem valami hasonló ízt, mint amikor Laci ujjáról nyaltam le Gini nedveit. Ez nem volt annyira krémes, de nem érdekelt, mert ennek sem volt rossz íze. „Nem tudom Laci mit utálhat ebben? ” – gondoltam és még bőszebben nyaltam. Szememmel Erzsi szemét kerestem, hátha nem tetszik neki, vagy mondja mi mást szeretne. Ő viszont csak lehunyva élvezte, amit csináltam vele. Csípője néha megmozdult, néha megremegett a combja, a pocakja, de semmi sem utalt rá, hogy ébren lenne. Mint egy lány, aki szépet álmodik. Tegyük hát igazán széppé az álmát, gondoltam, és széthúztam ujjaimmal a rését amennyire tudtam, majd jó mélyen benyaltam. Erre már felnyögött, és amikor bedugtam ujjaim és ismerkedtem a punci rejtekében található női selymével, már folyamatossá vált a nyögdécselése. Ha már az ujjaimat ennyire élvezi, de illata és íze továbbra is bódító, hát számmal picit feljebb kalandoztam és lefetyeltem, amit csak találtam. Figyeltem a reakcióját, mert nagyon tetszett, hogy ennyire sikerül felizgatnom egy nőt így elsőre. Élveztem a hangokat amiket kiad és a testét, amit egyre többször mozdított ujjaim mozgásának ütemére. Egy idő után kezdett elfáradni a kezem és az állkapcsom is, ezért belül megtornáztattam az ujjaim, amennyire tudtam begörbítettem, majd kiegyenesítettem. Ezzel ott belül valamit nagyon eltalálhattam, mert Erzsi felsikoltott. Ezen még Laci is meglepődött és innentől felgyorsult a lány teste mozgása. Aztán felül a nyelvem beleakadt valami furcsán kiálló dologba, és ekkor Erzsinek vége lett. Elég szemtelen ötletem támadt, mert belül nem éreztem semmi ellenállást, csak valamiféle lágy pulzálást, gondoltam nem szűz, ha mégis, akkor majd jelzi és leállok. Hirtelen feljebb húzódtam, azért hogy megcsókoljam, de a farkam akadály nélkül elsőre becsúszott a puncijába. Hozzá se kellett nyúlnom! Én megálltam, mert annyira csodás volt, hogy lemerevedett a testem. Azt hittem nem lehet jobb annál a szex, amikor Gini leszopott, hát tévedtem. A punci belsejében lenni egy fasznak, na az a csoda! Főleg amikor így pulzál és fej... Amúgyis fel volt spannolva a testem, így ezeknek az érzéseknek a hatására, pár ösztönös ki-be mozgás után már nem tudtam visszatartani. Erzsi valamiért lábával átkulcsolta a derekam és mintha még mélyebbre akart volna vonni, pedig ennél beljebb már nem mehettem volna. Viszont ki se tudtam vonulni, pedig egy pillanatra eszembe jutott, hogy ebből lehetne akár gyerek is, amit ugye nem igazán szerettem volna, mégse tudtam megtenni, hogy ne élvezzek belé. Valószínűleg megérezte ezt a lány is, mert egy pillanatra kinyílt a szeme és óriásira tágult szemekkel csóválta a fejét, majd lehunyta és tovább élvezte a mozgásom. Rendszerint kielégülés után egy, másfél perc után lelankadok. Még Gini szopása után sem tartott tovább, ám most nem éreztem, hogy lankadnék. Kicsit talán puhább lettem, de méretre nem kisebb. Erzsi nem szólt, hogy hagyjam abba, én meg annyira élveztem benne lenni, hogy tovább csináltam még egy jó ideig. Egy perc múlva éreztem, hogy teljesen keménnyé váltam, majd ez kihatott Erzsi érzékeire is, mert innentől ő is jobban nyögdécselt és dobálta a testét, mindkettőnk örömére. Mikor engem ismét elért a vég, Erzsinek is akkor kezdődött az orgazmusa, de miután kifejte a puncija a farkam az utolsó cseppig, ránéztem kérdőn Lacira. „Hülye vagy? Ő a nővérem! ” – tátogta. Megvontam a vállam és leszálltam, de látszott Lacin, hogy hezitál. Nővére fejéhez álltam és köszönetképpen lágy levezető csókokkal üdvözöltem őt. Gondoltam ez elnyújtja vagy lecsendesíti az orgazmus lángját benne. Nem tudhattam hogyan hat egy nőre ilyenkor egy gyengéd csók, de nem tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy nem fog ellenkezni, mert hálásan fogadta.  
Arra riadtam, hogy Erzsi teste ismét mozgásban van. Oldalra sandítottam és egyből úgy helyezkedtem, hogy a lány akár azt is hihette, hogy ismét én kéredzkedtem be, pedig Laci baszta a nővérét mégpedig nem kímélve őt. Erzsi szeme akárcsak előzőleg ismét kinyílt és nagyon meglepődve nézett rám, mivel azonban tényleg azt hihette, hogy én éledtem újjá benne mosolyogva tűrte. Laciról úgy gondoltam, hogy végülis a vágy arra, hogy vajon milyen érzés lenne, felülírta benne a testvéri szeretet fogalmát. A nagy igyekezetét annak tudtam be, hogy minél előbb túl akar esni rajta és visszavonulni, így meghagyva Erzsit abban az illúzióban, hogy mindent én csináltam. Én pedig boldogan asszisztáltam ehhez a csaláshoz, mert tovább csókolgattam, most ismét hevesen, mintha tényleg én mozognék benne.  
A csalás végül sikerült, mert Laci gyorsan elélvezett és nővére hasára küldött mindent.  
Végül Erzsi rátalált kezével a farkamra, megsimogatta, ami fájdalmasan lett újra merev közben, mire mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Bocsi édes vagy, hogy ennyire tetszem, de nem bír többet a testem. Rendkívüli fickó vagy, tudod?! – azzal kissé megkésett szégyenlősséggel összekapkodta ruháit és kiszaladt.
Mire visszatért, már mi is összekaptuk magunkat barátommal, aki éppen azt taglalta suttogva, hogy miket fog tenni velem, ha ezt el merem mondani valakinek. Erzsi mosolyogva csak szimplán megkérdezett minket, mintha éppen akkor ért volna haza, hogy történt e valami miközben távol volt, meg elhoztam-e öccsének a leckét.
– Már mindennel végeztünk nővérkém.  

Másnap találkoztam Erzsivel Laciéknál és úgy alakult, hogy kettesben maradtunk, beszélgettünk. Eleinte mindketten igyekeztünk kerülni az előző napot, de hirtelen Erzsi rám kérdezett.
– Akkor most mi van közöttünk?
– Hogyan? – tettem úgy, mintha nem érteném a kérdést, de a vörösödő képem biztosan árulóm lett.
– Tudod... Amit csináltál velem... Az nagyon finom volt – mosolygott a lány a pillantásom keresve. Én viszont találtam a feje mögött a falon egy érdekes pontot és azzal szemeztem. Nem mertem ránézni, mert úgy éreztem előző nap megerőszakoltam őt és most biztos jön a számonkérés. Az akkor nem jutott eszembe, hogy ha nagyon dühös lett volna rám, akkor már rég beárulhatott volna a szüleinek. Lacitól se hallottam vissza semmi rosszat, én mégis tartottam tőle, az apjától meg féltem. Továbbra is igyekeztem hát úgy tenni, mint aki nem érti miről van szó.  
– Nem tudom mit... – szavaim félbeszakítva Erzsi hozzám hajolt és lágyan megcsókolt. Csak egy pillanat volt, de felállt tőle a faszom, ami már addig is félig megkeményedett, mert a lány keze végig a combomon volt.  
– Ezt – felelte Erzsi mosolygó, lázasan csillogó szemekkel.  
Muszáj volt a szemébe néznem és teljesen elvesztem. Elvesztettem a fejem és sehova máshova nem tudtam nézni csak a szemébe. Elbűvölt, mint egy kígyót a furulya hangja, és minél közelebb akartam érezni magamhoz. Megcsókoltam semmire nem gondolva, csak élvezve az érzést és Erzsi kezét, amint feljebb vándorolt a lábamon, és rátette a tenyerét a faszomra. Nem fogtam fel, hogy érezheti ő azt, hogy kemény voltam, hisz nadrág és gatya volt rajtam, máskor mégis zavarba jöttem volna emiatt. Ám most annyira vágytam rá, a csókjára, meg eszembe jutott előző nap átéltek során a puncija íze és ahogy a faszom járt benne ki-be, hogy semmi másra nem tudtam gondolni. Eleinte lassan, majd kis idő múlva eszeveszetten csókolóztunk. Fogalmam sincs, hogy került egyik kezem a mellére, a másik a punciját fedő bugyija elejére, de bőszen simogattam őt azokon a helyeken. Erzsi már halkan nyögdécselt, ami zene volt füleimnek és abban a pillanatban úgy éreztem szeretem. Igen, döntöttem el magamban miközben éreztem a bugyiján, menyire átnedvesedett, szerelmes vagyok bele! Nem tudtam hogyan tovább, de ez a nő kell nekem! Jóval később tudtam csak meg, hogy a szerelem nem ilyen, de nagyon kellemes érzés volt úgy érezni, hogy tartozik valaki hozzám.
Annyira belemerültünk ebbe az izgató, borzongató, érzékeket forraló játékba, hogy észre se vettük amint Vivi bejött a nappaliba.  
– Ti meg mit csináltok? Erzsi, hogy csókolózhatsz Andrissal? Ő még kicsi hozzád! Megmondom apunak – és azzal sarkon fordult, indult vissza ahonnan érkezett.  
Erzsi hangja állította meg: – Menj csak! Szaladj, mondd meg apunak, hogy a pasimmal adtunk egymásnak pár puszit. Irigy vagy, mert apu nekem ezt már megengedte, nem úgy mint neked, kis taknyos.
Közben Erzsi lágy észrevétlen mozdulattal visszatette a kezem a combomra és megigazította a szoknyáját.
Vivien megtorpant.  
– Mi az, hogy a pasid? Ő a pasid? – röhögött a lány – Ne nevettess már, Erzsi! Légy észnél! Ő nem lehet a srácod! Ő kicsi hozzád!
– Fogd be, Vivi! – szóltam közbe én is – Semmit sem tudsz te még erről.  
– Lehet, hogy még így is többet mint te – nyújtotta rám a nyelvét csúfolódva Vivien. Ezt már nem hagyhattam. Kihasználva testem magasságát egy ugrással előtte termettem és fenyegetően föléje tornyosultam.
– Mondtam, hogy fogd be! Nem vagyok kicsi! Igenis együtt járunk Erzsivel – vágtam hozzá mérgesen, amitől eléggé megszeppent.  
– Ezt nem hiszem el – suttogta.
– Pedig hidd csak el, hugi! Andrissal tegnap óta járunk, és senkinek semmi köze hozzá. Na, most szaladj és mondd meg apunak, hogy láttál engem puszit adni a pasimnak. Én meg majd megkérem aput, hogy találjon ki neked valami büntit, mert kukkoltál. Nem arra tanított anyu, hogy nem illik leskelődni?
– Én nem is... – vörösödött el Vivi – De az több volt ám mint puszi! Láttam!
Újra elkapott a düh. „Ugyan mit tudhat egy kis csitri a csók és a puszi között a különbségről? ” Megint nem gondolkodtam, hanem – ha már úgyis előtte álltam – demonstráltam neki mi a puszi és mi a csók. Elkaptam fél kézzel a derekát, magamhoz rántottam, másik kezemmel az állát tartottam keményen és az arcára nyomtam egy puszit, majd ajkammal erősen végigsimítottam ajkain. Elengedve megkérdeztem: – Na, Vivi? Melyik volt a csók és melyik a puszi? Melyiket láttad?
Vivien talpig elvörösödött és kiszaladt.  
Amint eltűnt Erzsi húga, vártam, hogy majd lecsesz, mert éppen előbb jelentette ki, hogy a pasija vagyok, úgyhogy talán féltékeny lesz a puszik miatt. Igen, tulajdonképpen mindkettő puszi volt, csak egyik arcra puszi, másik meg a szájára, de attól még nem csók! Ráadásul semmi romantikus érzést nem adtam bele, erősen pusziltam meg a száján is, úgyhogy puszinak kellett lennie, bizony!  
Erzsi csak mosolygott és megütögette maga mellett a helyet.
– Jól csináltad. Igazi férfi vagy! Így már biztosan nem fog árulkodni.
Meglepődtem, de örültem neki, hogy szidás helyett jutalmat kaptam tettemért. Jutalomnak tekinthettem, hiszen önbizalmat adott, hogy nem kisfiúként gondol rám. El is telt a keblem tőle és mellé ülve átkaroltam és őt is jó erősen, férfiasan megcsókoltam.
Később aztán azon felbuzdulva, hogy én vagyok a pasija, jó sokat játszottunk egymás testével. Erzsivel tanultam meg sok mindent a lányokról. Elmondta, hogy mi a jó neki és a gyakorlatban is bizonyítanom kellett, hogy megtanultam azt. Persze nem hitte el, hogy ő vette el a szüzességemet, mert szerinte mindent nagyon jól csináltam. „Sokkal jobb voltál elsőre, mint bármelyik fiúm utoljára! ” – mondta nekem pár nap elteltével.  
Lacival megbeszéltük szintén ezt a járós dolgot. Ő ugyan furcsállta és egy kicsit eleinte ellenezte, mert hát mégis furcsa, hogy a legjobb barátja és a nővére... Aztán belenyugodott azzal, hogy „Inkább te legyél a sógorom, mint azok a buzik, akiket Erzsi néha kifogott! ” Nekem ugyan eszembe se jutott feleségül venni akkor, és gondolni is leginkább akkor gondoltam rá, amikor már csókolóztunk, szeretkeztünk. Minden szeretkezés alatt és utána is kis ideig teljesen biztos voltam abban, hogy szerelmes vagyok belé, de nagyon! Nem hazudtam hát neki a szerelmet és ő hitt nekem. Úgy négy-öt hónapig hitt. Ekkor összejött egy nála pár évvel idősebb fiúval és sajnálkozva közölte, hogy korban nem illünk össze, bár ő még mindig nagyon szeret, de... A de után már nem sokat találkoztunk és Laci mondta el nekem, hogy Erzsi már nem engem tekint a pasijának. Természetesen a hiúságom nem hagyta, hogy egy másodkézből vett információ alapján szakíthasson velem valaki. Beszéltem hát Erzsivel, és végül mindenkinek azt mondtuk, hogy közösen döntöttünk a szakítás mellett.

Az alatt a pár hónap alatt se Lacival, se Ginivel nem sokat találkoztunk. Felbomlott a kötelék hármunk között, gondolhatnánk. Néha azért összejöttünk, de kólázás közben is eléggé zavart volt a légkör és emiatt nem sok mindent tudtunk egymás életéről. Erre akkor döbbentem rá első alkalommal, amikor – úgy két hónapja jártunk Erzsivel – és vártuk Ginit, aki nem jött el. Laci hívta az otthoni számukat, mert aggódott a barátnőnk miatt. Jobbnak tartottuk ezt mindketten, mert Erzsinek néha féltékenységi rohamai voltak, amikor én rendszerint otthagytam őt, így a lány otthon, Lacin töltötte ki a haragját. Lacinak emiatt számtalanszor végig kellett hallgatnia, hogy én milyen szemét vagyok, meg hogy, ha egyszer majd felnő ő – mármint az öccse – akkor sohase csalja meg a barátnőjét. Ez utóbbit néha akkor is hallgathatta, amikor nővérénél úgymond „piros napok” jártak és emiatt ritkábban akart velem lenni Erzsi. Úgy értem találkozni is alig akart velem, mert mint elmondta, ő olyankor – ha épp nem is fájt semmije – akkor is büdösnek érezte önmagát. Azt mondta legszívesebben senkivel se találkozna olyankor, de ezt nyilván nem tehette meg. A harmadik ilyen alkalommal felkerestem őt, bár úgy tettem, mintha csak Lacihoz mentem volna, viszont addig-addig ténferegtem náluk, amíg „véletlenül” össze nem futottunk. Pár puszi és amikor csókoltam, igazat kellett adnom neki, mert tényleg más volt az illata. Majdnem ugyanolyan mint máskor, mégis mintha szagosabb lett volna és ezt nem a magára locsolt pár liter parfümnek tudhattam be. Nekem így se volt kellemetlen a puszi és a csók, de ő nem akart mást. Tiszteletben tartottam és hamarosan elbúcsúztam tőle. Sohasem került szóba köztünk nőiességének ez az oldala. Néha próbáltam rákérdezni, de valami butasággal mindig elhárította és beláttam, hogy ez tabu téma nála.
Amikor Laci felhívta Ginit, csak valamelyik időssel tudott beszélni, akik meglepődtek azon, hogy Laci keresi, de közölték, hogy tudtukkal semmi baj nincs Ginivel, mert egy barátnőjéhez ment tanulni. Ezen meg mi lepődtünk meg nagyon, mert Gininek sohasem volt igazán barátnője, nem jött ki egyik lánnyal sem. A tulajdonképpeni barátai mi voltunk, de minket is hanyagolt, otthon sincs... Rejtély övezte a lányt, akit egy ideje tényleg nőként tiszteltünk mindketten. Igen, tiszteltük, de talán ő már többre vágyott ennél, mert később megtudtuk elég sok pasinak a nyakába varrta magát. Erre pedig akkor jöttünk rá, mikor híre kezdett terjedni, hogy Gini mekkora kurva. Hetente váltogatta a pasijait, de volt hogy egy héten két sráccal is összehozták. Csak kapkodtuk a fejünket, hogy „Az nem lehet! A mi ártatlan kis barátnőnk nem ilyen! ” Pedig egyre vadabb dolgok keringtek róla, sokan azt is tudni vélték, hogy Gini még öt srácot is bevállalt egyszerre! Azt persze senki sem tudta, kik voltak azok a fiúk, de mindenki elhitte.  
A lányok irigykedtek rá és féltek, hogy nekik is hasonló hírüket kelti, így akik addig még gondolkodtak is talán azon, hogy megismerjék jobban barátnőnket, innentől gondolkodás nélkül hátat fordítottak neki. Néha összesúgtak a háta mögött: „... nézd, ott megy az a kurva! ” A fiúk egy idő után lenézték, bár senki sem tudta ki kezdte terjeszteni róla a hírt.  
Lacinak is volt pár barátnője, vagyis inkább próbálkozása, de a legtöbb még egy igazi csókig se mert vele elmenni. Amint szexre terelődött volna a dolog barátom  minden alkalommal egy módosított metró szlogennel találta magát szemben, ami nagyjából így hangzott: „ Az ajtók záródnak. A szex szavakkal kérem, vigyázzanak! ”.
Újra elérkezett hát az idő, amikor egyikünknek sem volt partnere. Talán keresgélhettünk volna tovább, de – mint később kiderült – mindegyikünknek elment a kedve tőle. Gini szégyellte a rossz hírét, Laci unta, hogy a lányok nem akarnak többet – „pedig az jó lenne biztos nekik is” –, én meg Erzsi után úgy éreztem, tartanom kell egy kis szünetet, fel kell magamban dolgozni az új ismereteket, érzéseket. 

* * *
Végül mégis úgy adódott, hogy pár év múlva én vettem el Gini szüzességét.

Az Erzsivel való szakításunk óta ismét több idő jutott barátokra és több közös program Lacival. Ezek között azonban nem szerepelt a szex, mert mindketten éreztük, hogy az egymással való játszadozás már a múlté, nem elégítené ki egyikünk lelkét sem. A testi szükségleteink persze néha felülírták a lélektani dolgokat, így nagyon ritkán előfordult, hogy megismételtük azt, amit kisebb korunkban tettünk, amit a testünk kívánt csak, de kényelmes módja volt az önkielégítésnek. Mindketten úgy gondoltunk rá és nem gondoltunk bele többet. Egyikünk sem tartotta azt szexnek.
Lacinak Erzsivel történt afférunk után pár alkalommal sikerült betalálni néhány lánynál, de az inkább csak edzés volt részéről vagy tanulmányút, mert ma már a nevükre sem emlékszik vissza.

Azon a nyáron strandolni voltunk, amikor megláttuk Reginát egymagában napozni. Gini szemét lehunyva terült el falatnyi bikinijében a homoksárga fürdőlepedőjén és élvezte a nap sugarait. Mögé lopakodtunk, kezünkben hozva vizet a tóból és hatótávolságba érve lefröcsköltük őt. Ijedten ugrott talpra, de ugyanabban a pillanatban Laci egy hatalmas ugrással ledöntötte a lábáról. Giniben bent rekedt a levegő. Laci ugyan tovább gurult a homokban, de a lánynak bizonyára homok került a szájába, mert köhögött és prüszkölt. Mellé kerültem és felsegítettem. Csak tenyeremmel érintettem könyökét és a vállát, Gini mégis lemerevedett. Amint velem szembe kerülve állt, szoborrá dermedt. Zavarba jöttem, hiszen a fürdőnadrágom nem volt ugyan bő, de nem voltam merev. „Ugyan mi lehet rajtam, ami meglepte a lányt? A nyakkendőm biztosan nem állhat félre, mert azt most nem viselek.”
– Ne haragudj. Csak tréfáltunk. Tudod milyen hülye viccei vannak Lacinak. Mondd, hogy jól vagy! – hárítottam a felelősséget zavaromban Lacira.
– Te csak ne szabadkozz. Gini ismer minket, Nem olyan sértődős lány ő! Ugye drága? – Szólt Laci hozzánk érve hátulról mindkét kezét rátette Gini vállára és magához húzta. Valószínűleg állt a fasza, mert a lány ellépett, tőle, fél lépésnyit előre. A kezét azonban nem rázta le, de továbbra is a szemeim kémlelte, mint aki szellemeket lát. Ellegyeztem szeme előtt vegye már észre, hogy élek.
– Szia. Itt vagyok. Élek és virulok! – vigyorogtam még mindig zavarban.
– Ó, én meg elfelejtettem köszönni. De tőlem megszokhattad – nevetgélt Laci is – Amúgy meg azért felejtek el neked mindig köszönni, mert gondolatban mindig velem vagy.
Ez a bók hatott. Gini felengedett és hátrafordult. Csak ekkor köszönt mintegy félálomban.
– Sziasztok. Rég találkoztunk.
– Aludtál, ugye? Tényleg ne haragudj ránk. Csak tréfa… – kezdtem volna, de Laci félbeszakított.
– Szerintem most valamiért nem hallja. Drogoztál Gini? Vagy csak másnapos vagy?
– Egyikkel se élek. Csak meglepődtem. Minden rendben.
– Annyira kimért vagy! Hova tetted a barátnőnket? Talán csak nem oroztad el a testét? Igen, csak így lehet! Gini nem ilyen. Menjünk Laci, hagyjuk ezt a testrabló szellemet.
Lassan fordultam el, mert ha egy ilyen viccet nem vesz sértésnek, akkor talán léteznek szellemek. Annak vette.
– Mégis, hogy képzeltétek ezt? Így lerohanni egy védtelen nőt a semmiből? Szemetek. Én én maradtam, de ti kik vagytok? A barátaim megvédtek, ti meg bántotok! 
Majdnem elsírta magát és ezt akkor se hagyhattam, ha nem a barátomnak tekintettem volna. Utálom a síró nőket, gyerekeket. Akkor már férfiként tekintettem magamra. Felnőttként, bár még iskolába jártam. De hát a felnőttek is tanulnak. Mindig, mindenki, mindennap új helyzet elé kerülve tanulni kényszerül, ha nem is tudja, ha nem is akarja. Ezt használják ki a horrorfilmekben is. Megtanítanak minket, hogy nem kell félnünk, hiszen a halál nem valós. Az ott csak paradicsomlé. Díszlet. Sokszor hamis illúziókba ringatnak, pedig az élet nem olyan. 
– Én megvédelek – ölelte át Laci, de Regina ismét csak engem nézett.
– Most mi van? Már elnézést kértem. Bunkó voltam.
Muszáj volt ránéznem, bár kezdtem dühös lenni rá. „Tényleg rég találkoztunk. Ez nem ugyanaz a Gini. Hogy megváltozott?!” Magamban elismertem azt is, hogy a teste sokkal nőiesebb lett. Kerekebb, lágy ívekkel, a melle nemcsak formásabb, de nagyobb is lett. Erzsi méretével ugyan nem vehette fel a versenyt, de attól még tetszett. 
– Semmi. Nem az a baj. Vagyis… Nincs baj. De hogy mertek velem szóba állni? Nem tudjátok, hogy én lettem a suli kurvája? Talán nemcsak az iskoláé, hanem inkább az egész városé? 
– Ugyan! Ki hiszi el a pletykákat? – legyintett Laci.
– Na és te? Megígérted utoljára, hogy megvédesz ha kell. Hol voltál az elmúlt években? Nem is láttalak.
– Nekem úgy tűnt, inkább te kerültél engem – sóhajtottam, mert láttam, hogy ez a délután már elúszott. Elment a kedvem a strandolástól is, meg minden mástól is. De ezt még le kell rendeznem. Nem szokásom megfutamodni egy kis vita elől. Ráadásul nem volt igaza. Szerintem nem! Ő volt az, aki faképnél hagyott, amikor nem tettem neki vallomást. De ha egyszer nem éreztem magam szerelmesnek bele! Miért kéne hazudnom? Ha hazudok ilyen fontos dologban egy barátnak, akkor jobb ha hagyjuk, mert a barátság alapja az őszinteség. Ha meg teszek neki egy hamis vallomást, akkor már azt hiheti, hogy szerelmesek vagyunk. Vagyis én bele, mert ő sem mondta ki. A szerelmemnek vajon kéne hazudni?
– Én nem… –kezdte Gini, de Laci jó kedvét nem lehetett letörni.
– Ugyan srácok! Ne veszekedjünk már! Itt ez a szép strand, szépen süt a nap, gyönyörű barátnőnk van, szép az élet! Örüljünk neki.
Regina rámosolygott Lacira.
– Tényleg szépnek tartasz? Annak ellenére mekkora kurvának tart mindenki?
– Én mondtam, hogy nem hiszem… – kezdte volna az udvarlást Laci, ám én ekkor rájöttem, hogy a lányak tulajdonképpen a pletykákkal van baja, nem velünk. De tőle kell hallanom először, mit gondol erről, emiatt most én vágtam Laci szavába. Tudtam mennyire tetszik neki Gini, biztos megint udvarolni akar csak. Az ráér.
– Na és igaz? – kérdeztem és most én néztem merőn a lány szemébe. Állta a pillantásom.
– Te mit gondolsz?
– Ok. Bár én kérdeztem előbb, de… Te még mindig nem tanultad meg, hogy barátok közt nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni. Tehát gyerek maradtál. Egy gyerek meg nem lehet kurva, mert azt se tudja mi az! Hány sráccal basztál? Hánynak vallottál szerelmet pénzért? Hánynak szoptad a faszát kizárólag azért, mert előnyt akartál tőle? Tanár volt már? Hány ötöst kaptál a pinádért? Ha ezekre nem tudsz azonnal és gondolkodás nélkül válaszolni, akkor nem érted mi a kurva és mi a faszért kéne nekem elhinnem bármit is amit mások mondanak? Ők nem ismernek minket. Téged sem, engem sem, Lacit meg főképp nem.
– Hé! Miért épp engem emeltél ki? Mintha ti annyira egyszerűek lennétek!- berzenkedett Laci.
– Bocs, ez csak… Nem akartam. Ne haragudjatok, elment a kedvem mára mindentől. Sziasztok.

Tudtam, hogy ezt nem kellett volna. De untatott és idegesített az a  sok hülye, aki mindent elhisz. Úgy gondoltam mi hárman vagyunk annyira okosak már, hogy nem hisszük el, hogy az élet Magyarországon szép és olcsó és mi vagyunk a legjobbak mindenben, meg mindenféle más hülyeséget, amit a médiák állandóan sulykolnak. Egyszerűen megvolt a véleményem mindenről 17 évesen és nem hagytam magam eltántorítani attól. Ez mai napig nem változott. Nem hiszem el, hogy valami attól szép, mert híres divattervezők együttműködéséből származott. Azt se hiszem, hogy finomak a tengeri ételek, csak azért mert egy világhírű szakács készítette el és neki ízlett. Nyomja le a saját torkán azt a falatot, ha neki ízlik, mert nekem attól nem lesz finom. A vega étrendben sem hiszek, mert egy embernek kell a hús. A vegák talán nem szeretkeznek? Ha puszit adnak egymásnak akkor is húst „esznek” A nimfomániában és a feminizmusban sem hiszek! A nők is csak emberek. A férfiak se rosszabbak, bár nem is jobbak. Tisztelem én a nőket, de csak annyira amennyire ők engem férfiként tisztelnek. Ezért nem hiszek semmilyen izmusban sem. Én ugyanis igyekszem megtalálni mindenben az egyensúlyt. Ez az egyensúly felborult, amikor Gini feltette a kérdését. Elhiszem e hogy ő egy kurva?! Ha elhinném, akkor látnom kellene amint drága autó áll meg az iskolánk előtt, amiből Gini száll ki még drágább divatkreációkban feszítve. Ilyen viszont nem volt. Ha egy olcsó, rossz kurvának tekinteném, akkor nem homokot szórok rá és nem vizet, hanem más nedvességgel köszöntöm őt, vagy inkább sehogyan sem. Lenézem azokat akik pénzért árulják az érzelmeket. Ebbe a választócédulám éppúgy bele fog tartozni – gondoltam akkor – mint most egy szerelem. Ha azt csak pénzért vehetném meg, akkor nem kell. Lehet anélkül élni? Hát persze! Senki nem abba halt bele, ha nem volt szerelmes. Persze olyan ember nincs aki ezt bevallaná. Még magunknak is hazudunk ebben, mert hisszük, hogy szerelmesnek kell lenni és kész. Ezt tettem én is nemrég Erzsivel. Azt hazudtam magamnak, hogy szeretem, hogy szerelmes vagyok bele, pedig nem az volt az biztos, noha életem egy egész kellemes szakaszának tekintettem. Most is szép az a nő pedig. Azóta eltelt majdnem húsz év és még mindig jó vele, bár a húgát vettem feleségül. De ne szaladjunk ennyire előre. 
Nem hittem el, hogy igazak a pletykák, de úgy éreztem Gini elzárkózott vagyis menekült előlem, így esélyem se volt tisztázni vele. Ha meg nem tudtam megbeszélni ezt, akkor megvédeni sem tudtam természetesen. Hinnem kellett volna abban, hogy igaz, amiért kiállok. De ha ő nem mondja el, akkor önmagam előtt vajon hogyan bizonyítom? Az is igaz, hogy emiatt még Erzsivel tartó kapcsolatunk alatt is, számtalanszor összevitatkoztam másokkal, mert igyekeztem elejét venni az ehhez hasonló pletykáknak. Ilyenkor viszont indokként mindig csak azt tudtam felhozni, hogy azért nem lehet ő olyan, mert én ismerem. Erre pedig hallgatás és sejtelmes mosolyok voltak a válaszok nekem. Annyit azért elértem, hogy amikor bárki olyan közelébe értem, aki ilyenről pletykát terjesztett, elhallgattak. Ennél többet nem tud tenni az ember a pletyka ellen. Hogy bizonyítom be, ami nincs?

Ekként füstölögve odaértem a turistaszállásunkhoz. Egyszerű kis kétszemélyes faház az erdő szélén a falu szélétől is kintebb. Régi, kicsi, de nekünk Lacival éppen megfelelt. Kívülről nem nézett ki túl bizalomgerjesztőnek. Úgy tűnt, mintha mindenféle szedett–vedett anyagból dobálták volna össze, de belépve az alacsony helyiségbe mégis otthonos érzetet keltett. Belülről semmi sem látszott a külső panelekből, beton és vaslemez alkatrészekből, mintha mindene fából lenne egy csillárt kivéve. Az asztal a használattól nagyon sima és elég nagy ahhoz, hogy akár hatan is kényelmesen mellé férjenek. Két fekhely volt benne. Szándékosan nem az ágy szót használtam, mert egyik sem volt mozdítható. Mintha a falból nőttek volna ki. Elég zsúfolt volt, de ezt az érzetet csökkentette, amint a szomszédos helyiségbe léptem. Igaz, amikor ideértünk tele volt mindenféle régi dologgal, valószínűleg raktárként használták, de a tulajdonos azt mondta, nyugodtan dobjunk ki mindent ami nem kell, semmi sem kell onnan neki. Gondoltunk egy nagyot és felhívtunk egy telefonszámot, amit egy hirdetésből vettünk. A hirdetés lomtalanítást vállalt, ráadásul fizetséget ajánlott, amennyiben valami számára értékes dologra bukkanhat, de a szállítást mindenképpen ingyenesnek tüntette fel. Ez volt a legfőbb motivációnk. Megszabadulunk a felesleges cucctól a tulaj is hálás lesz és mi sem fogunk botladozni, na meg környezetvédelmi szempontból is ez látszott célszerűnek. Titkon reménykedtünk abban is, hátha egy kis pénzt is sikerül kapnunk, amiből egy kiruccanáskor sosem lehet elég. Ez utóbbinál szerencsénk volt, mert sokkal többet kaptunk, mint amire számítottunk. Ördög tudja mit talált az ószeres, de jó sokat fizetett. Az is igaz, hogy mi minden egyes darab felpakolását úgy adtunk elő, mintha a koronaékszerektől váltunk volna meg. Segítettünk ugyanis feldobálni – talán ez is közre játszott az összeg meghatározásakor – a teherautójára, amit előre kitettünk az udvarnak kinevezett füves részre. 
Miután elment,  rögtön kitakarítottuk a helyiséget, rendbe hoztunk mindent. Legnagyobb meglepetésünkre még melegvizet is sikerült a csapból kifacsarni, igaz, hogy egy régi átfolyós rendszerű vízmelegítővel forrót nem sikerült, mégis élveztük a testmeleg zuhanyt. A legfurcsább ebben az építményben az volt, hogy míg a nappalinak is használható szobán csak egyetlen kis fürdőszoba ablak volt félhomályossá varázsolva a helyiséget, a fürdőszobában egy eléggé nagy ablak engedte át a reggeli nap sugarait és egy vele átellenben levő kisebb ablak meg esténként borította vöröses árnyalatba fürdőnket. 

Nem számítottam rá, hogy itt ismerőssel futunk össze. Arra igen, hogy szerencsénk lesz szép lányokkal. Ezért is jöttünk. Itt sok a turista és az idegen lányok néha készségesebbek, mint akik ismernek. A kockázatok csökkentésére jó sok gumi óvszerrel láttuk el magunkat, sajnálatos módon azonban az eddig eltelt két napban még mind érintetlen csomagolású maradt. Reménykedni azért szabad, igaz? Hátra volt még két hét, amiből az első két nap telt csak el és szüleink csak az utolsó három napra csatlakoztak. Felügyelet nélkül, szabadon. Ezt élveztük akkor nagyon.
Tudtam, hogy Lacinak még aznap el kell utaznia nővére és húga elé, akik késő délutánra érkeznek majd egy 40–50 kilométerre levő kisvárosba, emiatt talán ott fognak aludni a helyi motelben, vagy szállodában. Arra nem számítottam, hogy megérkezésemet követően még magamhoz sem térhettem és megjelent Laci kézen fogva Ginivel.
– Bocs haver, de Ginivel még sok megbeszélnivalónk lenne. Gondoltam nem baj, ha meghívom őt hozzánk egy sörre.
– Nem persze, máskor is szívesen láttuk őt, ugye? Meg arra is emlékszem, amikor ő csórt  a kedvünkért pár üveggel a szüleitől – mosolyogtam rájuk a régi emlék hatására. 

Mire Laci elment, nekem már lecsúszott pár üveg sör, amivel néhány vodkát öblítettem le. Untam magam egyedül és Gini régebben is jó társaságnak bizonyult, gondoltam most se lesz ez másképp, hát marasztaltam őt. 
– Ok, de muszáj megfürödnöm. Nem lakok messze innen és ha gondolod utána beszélgethetünk még. 
Eléggé ki voltam éhezve egy kis női gyengédségre, bár addig a pillanatig nem rá vágytam, de most a sör hatására nagyon szépnek láttam őt. Elképzeltem egy pillanatra, amint fürdik és a hátán meg a mellei közt csordogál a víz… Elhessegettem magamtól ezeket a pillanatképeket és talán csak merő udvariasságból felajánlottam neki a mi fürdőnket. Büszke voltam rá, hogy mennyire széppé sikerült varázsolni a „lomtárunkat”, amit megérkezését követően megmutatva neki, megdicsért.
– Emiatt nem muszáj elmenned. Akár itt is megfürödhetsz. Akarod, hogy megmossam a hátad? – kuncogtam erre a kijelentésre, és ismét előtörtek azok a pillanatképek a fejemben. Ez a lány áll a zuhany alatt, hátán csordogálnak a víz cseppjei, én simogatom a testmeleg vizet a forró bőrén, aztán megfordítom és… Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon, eközben ő valamit kérdezhetett. Én ugyan nem értettem, ő viszont válasznak vehette, mert zavartan kérdezte: – Tényleg nincs?
– Bocsi kicsi. Mi nincs?
Valamit megsejthetett a gondolataimból, mert furcsán zavartan pislogott rám. Ezt leplezve tettetett haraggal támadt nekem.
– Hol jársz te mamlasz? Azt mondtam, hogy nincs itt váltás ruhám, meg törülközőm se, meg semmi. Muszáj elmennem. De tényleg nincs egy törülközőtök sem? Ezt nem hiszem el! 
Mondandója végére érve már mosolygott. „Ó, az a mosoly! Nem lett volna szabad ennyit innom! Igaz, hogy ki vagyok éhezve, de őt nem bánthatom.” Emlékeztem ugyanis arra, amikor nem vallottam neki szerelmet és utána alig köszönt. Ha megbasznám, akkor biztosan megutálna és azt, ugye nem akartam. A barátság többet ér! Ebben a pillanatban az emlékek rám törtek. Az is eszembe jutott, hogy egyszer már mostam rá. 
– Ha csak emiatt tennél meg olyan hosszú utat, akkor felesleges fáradnod. van elég tiszta törülközőnk a ruhádat meg kimosom, ha akarod. Megint – néztem rá jelentőség teljesen, hátha neki is eszébe jut az egykori emlék. 
Ismét zavarba jött. Biztos voltam benne, hogy neki is eszébe jutott pár akkori képsorozat. Végül elpirulva egyezett bele.
– Hát jó. Ha annyira akarod. 
Bekísértem és adtam neki a készletemből egy kék frottír fürdőlepedőt, amit napozáshoz hoztam magammal, kókusz illatú tusfürdőt és fenyő illatú szappant mutattam neki.
– Látod? Válogathatsz is – mosolyogtam rá. Közben a farkam már vigyázzba állt. Igyekeztem nem hozzáérni vele, de ez a helyszűke miatt nem volt lehetséges. Nem látszott rajta, hogy észrevette volna, vagy ha észre is vette nem zavarhatta, mert semmi jelét nem adta ennek. 
Kivette a kezemből a tusfürdőt. Megszagolta, aztán a szappanról is illatmintát vett.
– A szappan kiszárítja a bőrömet és nincs nálam testápoló. Jó lesz a tusfürdő.
Bekísértem a fürdőnkbe, mutatva az utat. A farkam is eléggé előre mutatott, de ezt ő nem láthatta. Mikor beértünk be akarta csukni az ajtót, de útban voltam.
– Mit akarsz? Nem kell megmosnod a hátam. Nagylány vagyok már – nyújtotta rám a nyelvét és próbált kituszkolni, én meg bárgyún vigyorogtam, de egy tapodtat se mozdultam.
– Nem tudom  máshol kimosni a ruhád – mentegetőztem, de egészen más járt a fejemben. Egy angyalka még mindig ágált a gondolataim között, hogy „Azt nem teheted vele! Ő csak egy barát és nem a csajod. Ugye nem akarod elveszíteni megint a barátod?! Nem szabad őt megbántanod!” Csakhogy egy kisördög is megszólalt ugyanekkor és vitába szállt az angyalkával: „Ugyan! Nem maradt volna itt, ha nem akar téged. Ha igazak a pletykák, nem árthatsz neki. Tapasztalt nő ő már, nem kicsi lány. A mosolya szerint meg nagyon kíván!”
Tényleg nagyon édesen – bár kissé meglepetten és dühösen – mosolygott. Ez eléggé fura, ám nagyon aranyos kifejezésbe vonta a pofiját. Teljesen beindított! 
– Öhm… Hát ha megígéred, hogy nem leskelődsz… Akkor ok.
Igaz, hogy ott a fürdőben tágasabbnak tűnt a tér, de így is éreztem a testéből áradó forróságot. Ez sem segített lelankadnom. Csak bámultam őt és már majdnem igazat adtam a kisördögömnek. Ki tudja mire ragadtattam volna magam, ha akkor nem szólít fel?
– Fordulj el!
Zavartan és kissé csalódottan fordultam el. 
Késő délutánra járt az idő, a nap csak a kisebb ablakon juttatott be annyi világosságot, amiért még így sem volt szükség villanyt kapcsolni. Viszont ahogy Gini fején áthúzta a ruhát nagyszerűen tükröződött a másik ablak üvegén. Igazából csak egy test árnyéka látszott, amint a csípő, a derék, a mell és a fej vonalai visszatükröződtek. Ez a látvány viszont annyira nőies volt! Nem Ginit láttam az ablakban, csupán egy vetkőző nőt. A mozdulata amint levette a ruháját, ismét nem hagyták nyugodni farkamat. Megbűvölten figyeltem minden mozdulatát. Kezdett kitisztulni a fejem az alkoholtól. Helyét másfajta szédülés vette át. 
– Megfordulhatsz – mondta, amikor már háttal nekem a zuhany alatt igyekezett beállítani a víz hőmérsékletet. Teljesen meztelen volt és a háta meg a feneke vonala is annyira nőies. Zavartan tájékoztattam.
– Sajnálom, de forró vizet nem sikerült csinálnunk, csupán langyosat. 
– Nem baj. Jó lesz így.
Szerencsére a mosdókagyló elhelyezkedése miatt muszáj volt elfordulnom a látványától. Igaz, ugyan, hogy szívesen végignéztem volna amint fürdőzik, de a bennem lakozó angyalka nem hagyta. Na meg, megígértem neki a ruhamosást. Felvettem a ledobott ruhát és titkon illatmintát vettem belőle. Ő nem vehette észre ezt a rövid mozdulatot, ahogy egy pillanatra az orrom elé emeltem a ruháját. Isteni volt az illata! Kerestem a bugyit, de nem találtam. Azt már előzőleg konstatáltam, hogy melltartó nem volt rajta. Fél tenyerembe belefért volna a melle emiatt gondoltam, hogy nincs szüksége olyanra. Na, de bugyi nélkül nem szoktak mászkálni a csajok, igaz?
– Figyelj Gini! Hol a fehérneműd? Azt is kimosnám, ha akarod.
– Otthon a táskámban. Csak nem képzeled, hogy ilyen melegben bugyit veszek fel? Így is mindig megizzad a combom. Látod? Itt.
Nem tudhattam mit mutatott – ha mutatott bármit is – mert mire felé fordultam, már ismét kis terpeszben állva mosta a hátát. Már amennyit elért belőle. 
– Értem – feleltem, bár erre az időre már kiöblítettem a ruháját. Mondhatnám, hogy inkább csak bevizeztem, mert nekem tisztának tűnt addig is, úgyhogy mosnom nem igazán kellett. Persze nem akaródzott kimennem, emiatt úgy tettem, mintha mosnám. Itt is, ott is csobogott a víz, ő nem rám figyelt, nem lehetett neki gyanús miért vagyok még mindig bent vele. 
Láttam, hogy nem sikerül neki teljesen elérnie a háta minden pontját, ezért viccesen ismét felkínáltam neki a lehetőséget, álmomban se gondolva arra, hogy elfogadja.
– Nem akarod mégis, hogy megmossam a hátad?
– Ha akarod…
„Ó, ez aztán a lehetőség! ” – gondoltam, de persze inkább csak a megbocsátása miatt, igaz? „Jóvá tehetném most azt, hogy akkor nem vallottam szerelmet neki.”
Gyorsan odaléptem és a vállaitól kezdve a fenekéig végig simítottam rajta.
– Ne úgy… – mondta és félig hátra fordulva a kezembe nyomta a tusfürdőt. 
Cseppentettem kicsit a tenyerembe, összedörzsöltem és így folytattam a hátmasszázst. Az a pár pillanat azonban beleégett az elmémbe. Befurakodott a gondolataimba az a kép, amikor félig felém fordulva láthattam meztelen melle halmát. Igazából azért nem nevezhettem melleknek, mert tényleg kicsik voltak. A melle közepén viszont a bimbó udvara eléggé nagy és az rózsabimbóhoz hasonlító cseppnyi dudor a közepén nem is volt annyira kicsi. Tulajdonképpen az vonzotta a tekintetem magára, nem a melle. Szopni akartam, de nem tehettem. Hozzá simulni, de hát ruhában voltam és amúgy is csak hátmosásra „szerződtem”.  Eközben simogattam tovább a hátát, pár sóhajt csalva érintéseimmel elő a lányból. 
– Elég lesz! Már biztosan tiszta – mondta halkan.
Visszaadtam neki a tusfürdőt, hóna alatt átnyúlva, eközben véletlen hozzáértem az előbb képzeletemben szopott mellecskéihez. Összerándult én meg teljesen zavarban kimenekültem a fürdőből.
Kint nagyon megszidtam magam. „Hogy lehetsz ennyire hülye? Megint meg akarod őt bántani? Nem volt elég a múltkori? Nem teheted azt vele. Nem vagy te állat.” Elkeseredésemben és magam elleni dühöm csillapítandó gyorsan megittam két sört egymás után. Ismét szédülni kezdtem. A ruhát feldobtam a füves tér közepén ácsorgó pad támlájára és elindultam a fák közé könnyíteni magamon. A fürdőben volt ugyan wc de oda most nem mehettem. Nem akartam Gini szeme elé kerülni. Visszatérve megittam még a maradék vodkát, közben teljesen besötétedett. A fűben bogarak neszeztek, a távolban tücskök kezdtek ciripelni, valahol békák brekegtek, pár kutya ugatása is oda hallatszott a faluból. Nagyon csendes, békés volt minden. Minden, csak én nem. A bensőmben még mindig vihar tombolt, csak lassan sikerült megnyugtatnom magam. „Ugyan, mit hőzöngsz? Talán észre se vette. Meg amúgyse akartál rosszat.” Igaz, rosszat tényleg nem. Csupán arra gondoltam, milyen lenne most szeretkezni vele?  Ez a gondolat nem akart kimenni a fejemből. Tudtam, hogy még mindig nem vagyok szerelmes bele, mégis megkívántam. Vágytam a csókjára, arra hogy magába fogadjon és benne legyek. Töprengésemből Gini hangja térített el.
– Andris? Merre vagy? – érdeklődött a sötétbe nézve. Ott állt az ajtóban, a villany felkapcsolva a szobában, alakját megvilágította a fény, glóriát vonva a teste köré. Csak az a fürdőlepedő simult rá a karcsú alakjára, amit tőlem kapott kölcsön. De most egy csókjáért mindenem odaadtam volna neki. Megbabonázva meredtem rá, pedig hányszor láttam már őt?! Ennyire szépnek viszont még soha. Szép és kívánatos nőnek.
Eldobtam az üveget mérgemben és az ajtóhoz sétáltam. Talán kissé dülöngélve járhattam, mert megszidott.
– Nem lenne szabad ennyit innod! Tönkreteszed magad.
– Nem is ittam sokat – ellenkeztem.
– Érzem a leheleteden – vitatkozott velem.
– Szünet van és nyaralás. Ennyit megengedhetek magamnak.
– Ettől még nem kéne a szervezetedet rongálnod. Régebben tudtál uralkodni magadon és tartani a mértéket, emlékszel? Menj fürödj meg te is. Jó?
– Nem rongálok semmit. Na és te?
– Én? Mi van velem? – értetlenkedett.
– Semmi. Csak te papolsz nekem a mértékletességről, miközben olyan híredet keltetted… – szaladt ki a számon. „A picsába! Ezt nem kellett volna. Megint elrontottam!” Még dühösebb lettem magamra. Berontottam a fürdőbe, magamra csuktam az ajtót ledobtam a ruhát és megeresztettem a vizet. Nem fáradtam azzal, hogy langyos vizet csináljak. Sokkal jobban esett most – talán büntetésképpen gondoltam – a teljesen hideg víz. Alállva prüszköltem és nem hallottam mit mondott Regina. Érzékeltem, hogy nyílik az ajtó. Még mindig kicsit részeg voltam és még mindig nagyon felizgult. A hideg víz se lankasztotta teljesen a vágyam. Odafordultam az ajtó felé. Gini még mindig fürdőlepedőben. Haja nedvesen hullott a vállára. Arca kipirult és ahogy felé fordultam még vörösebb lett. Az arcáról a pír a vállaira terjedt. Nem gondolhattam, hogy az előző forró fürdő tehette. Ahhoz az régen volt és tudtam, hogy nem lehetett forró. Ha nem ittam volna annyit, biztosan elfordulok, vagy magam elé kapom a kezem. Egyiket se tettem. Én élveztem a látványát és magamban már meztelenül láttam. Próbáltam kitalálni gondolatban, vajon a combjára is átterjedt volna a pír? Ő nem vette le a szemét a farkamról. Mintha csak a szemével simogatta volna, a hideg víz ellenére teljesen megkeményedett. A faszomról csordogáló vizet a combomon már forrónak éreztem. 
– Mondtál valamit? – kérdeztem kissé rekedtesen.
– Öhm… Csak azt kérdeztem, elhiszed–e azt amit rólam terjesztettek?
– Számít az?
– Nekem igen. 
– Nézd nem tudom mit higgyek. Gondolod alkalmas most az idő ehhez a beszélgetéshez? – céloztam ezzel arra, hogy nemrég ő kiküldött engem, amikor fürdött. Ok, nem zavart ki, de én nem láthattam őt meztelen, akkor neki van ahhoz joga, hogy engem zavarjon ilyen tevékenység közben? Nem mintha szégyelltem volna előtte magam. Talán még büszke is voltam. Egy icipicit biztosan, mert akkor már tudtam, hogy nem annyira icipici amit láthatott. A legtöbb fiú tornaóra utáni fürdéseink közepette eléggé irigyen mustrált.
– Bocs. Majd ha végeztél, folytatjuk.

Mikor kimentem már csak az alsót vettem magamra, bár eléggé feleslegesnek tűnt, mert még mindig nem lankadtam le teljesen. Az a látvány sem segített a lohadásban, hogy Gini elterült az ágyon, szeme lehunyva és csak a fürdőlepedő takarta a testét. Érzékelve, hogy nincs egyedül felnézett. A szemembe.
– Szóval? – kérdezte, mintha abba se hagytuk volna a beszélgetést. Én nem akartam érteni, nem igazán volt kedvem folytatni. Leültem a másik ágyra, majd kinyitottam egy sört és kortyoltam.
– Már megint? – kérdezte feddőleg, de így folytatta. – Tudod mit? Nekem is jól esne most egy olyan.
A lábam melletti táskába nyúltam és dobtam neki egyet. Nem volt messze, csak méternyire, nem vétheti el. Ügyesen elkapta, csakhogy közben a frottír lecsúszott róla, felfedve a felsőtestét. Hosszú idő után először láthattam újra szemből a melleit. „Tévedtem az előbb. Ezek nem olyan kicsik!” Ugyanaz a jelenet ismétlődött most, mint az imént a fürdőben. Előbb ő nem tudta levenni a szemét rólam, a faszomról, most én bámultam megigézve a melleit. Ő sem takarta el. Bár irult–pirult és mintha a bimbói megrebbentek volna. „Ezek tényleg megnőttek? De az nem lehetséges. Egy cici sem nő meg egyik pillanatról a másikra, és a mellbimbó sem mozoghat csak úgy magától!” Azt viszont nem bántam volna, ha én mozgathatom azokat. Ültömben a faszom ismét megduzzadt. A gatya elég testre simulónak bizonyult, a makkom kikandikált belőle a látványra. Gini egy pillantra mintha észrevette volna, de továbbra sem zavartatta magát. Sőt, ahogy inni kezdte a sört, még lejjebb csúszott róla. Már a derekát is láthattam és azt, amint egy csepp sör a szája sarkából a melle közé esik, majd csordogál lefelé és sokkal lentebb eltűnik. 
– Mit bámulsz? – kérdezte incselegve. Mintha nem tudná? 
– Semmit – feleltem és erővel elvontam a tekintetem.
Gini újra kezdte.
– Szóval?
– Mit szóval?
– Elhitted amit rólam terjesztettek?
– Azt, hogy mekkora kurva vagy?
– Igen, arra gondoltam… – felelte kissé zavartan.
– Mondtam már nem tudom mit higgyek, de… – azzal akartam vigasztalni, hogy a fenti gondolatmenet szerint nem hihetem el, viszont e gondolatot éppen az akasztotta meg, ahogyan most viselkedett. Szégyentelenül tárta elém ékes bimbóit, amik mintha ismét egy picit nőttek volna. „Képzelődsz. Biztosan nem nőhet egy mellbimbó ekkorára!” – korholtam magam gondolatban, pedig tényleg úgy láttam. „Biztos igaza van. Túl sokat ittam.”
– Akarsz róla meggyőződni, igaz–e?
– Mi? – kérdeztem bárgyún.
– Tudod… Ha elhiszed, hogy tényleg az vagyok, talán nem kéne visszafognod magad. Látom rajtad, hogy…
– Komolyan azt akarod, hogy megbasszalak? Nézd barátok vagyunk és...
– Gyáva! – vágta a fejemhez és a fal felé fordult.
Elöntött az indulat. Az önmagam elleni düh most ellene fordult. Eszembe se jutott, hogy Laciék talán mégis visszajönnek és az sem, amit nemrég magamban bizonygatott az angyalkám.
– Kit neveztél te gyávának?
A falhoz vágtam a maradék sört, csak úgy csattant. Hozzáugrottam, lerántottam róla a törülközőt, rólam is leesett a gatya valahogyan és egy pillanat alatt magam alá gyűrtem. Halkan sikkantott ijedtében, amint testem alá került. Mondani akart valamit, de a számmal befogtam az övét, vadul csókoltam.  Ekkor már nem voltam ura magamnak. Elveszítve minden kontrollt, szétfeszítettem a lábát és ágaskodó faszom egyből, durván bevágtam a pinájába. Éreztem egy pillanatnyi hajlást és egy akadályt, de abban a pillanatban nem tudtam megállni. Pumpáltam párat, majd elöntött a gyönyör. Valahonnan mégis volt annyi lélekjelenlétem, hogy kirántottam belőle, mielőtt spricceltem, így mind a hasára ment. 
„Jajj, mit tettem?” – tudatosodott bennem. Felmerült az is, hogy talán tiltakozni akart volna, de ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik az volt, hogy ekkor ébredtem rá arra, hogy szegény lányt mindenki bántotta. Most én is. Hiszen szűz volt és én állat, épp most vettem el neki mérgemben. Ebből logikusan az következett, hogy minden pletyka, amit róla terjesztettek, hamis volt. Én meg egy nagy szamár, hogy nem neki hittem. Ráborultam a csöppnyi lány testre, és nem tudtam mit tegyek. 
Gini halkan sírdogált alattam kis ideig. Nem szólt semmit, de a hallgatása sokkal jobban fájt mintha felpofozott volna.
– Bocsáss meg… – dadogtam –, nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak bántani.
– Engedj ki! – szólt halkan.
Felálltam, mire ő kimenekült a fürdőbe. Hallottam, amint megereszti a vizet. 
„Ezt jól elrontottam. Megint. Vajon miért van ez a lány mindig ilyen hatással rám? Miért éppen egy baráttal nem tudok olyan lenni, mint ahogy illene? Egyáltalán gondolhatok még rá barátként? Biztosan nem! Ezek után?” 
Ilyeneken merengtem önmagam szidva, mikor ismét megjelent Gini az ajtóban. Félénken, lassan ment a másik ágyhoz.
– Ne haragudj… – kezdtem újra a bocsánatkérést.
– Na, akkor most már tudod, ugye? – kérdezte durcásan. Szavaiban nem éreztem haragot, sem megbántottságot. Könnyeit lemosta és zavartan nézett rám.
– Mit?
– Még mindig azt hiszed, hogy kurva vagyok?
– Hogy hihetném? Én állat! Sose fogom tudni jóvá tenni ezt – keseregtem.
– Talán nem is kell – felelte. – Bár nem éppen ilyenre számítottam.
– Te… nem.. Haragszol? – dadogtam továbbra is teljes zavarban a csillogó szemébe nézve. 
– Csak egy kicsit – felelte. – Gyere ide – kérte, és megütögette az ágyat maga mellett.
Átültem mellé, átkaroltam. Legszívesebben megcsókoltam volna. Bármit megtettem volna, amit kér, hogy megbocsásson, amiért annyira hülye voltam.
– Tudod… – mondta nagy sokára. – Kiengesztelhetnél. Sose akartam kurva lenni.
– De… A suliban annyi fiúval láttalak és… Nem is tudtam a közeledbe jutni sosem, annyian voltak.
– Butus. Ők nem számítottak. Egyiket se szerettem.
– De akkor miért? Mindenki azt mondta…
– Igen, tudom. Most is hiszel nekik? Így, hogy most már tudod, te voltál nekem az első… Igaz, nem így akartam.
– Dehogy hihetek nekik! Csak nem értem, hogy tehették? Rám most van okod haragudni. Sokkal inkább mint rájuk.
– Háát… Ha nem akarod, akkor nem haragszom.
– De én…
– Csitt – tette az ujját a számra és otthagyta. Lágyan simogatta az ajkam, ami elapasztotta a szavam. Bennszorultak a szavak és kis idő múlva az ujja is. Mozgatta a számban, nyelvem, ínyem simogatva. Egész kellemes érzés volt, de ez is rátett egy lapáttal a zavaromra. Másik keze lemozdult a combomra. 
Belenéztem a mosolygós szemébe. „Mosolyog?! De akkor nem haragszik? Ez hogyan lehetséges azok után amit tettem?” 
Tovább simogattam nyelvemmel az ujját, amivel felfedezte a szám belsejét. 
– Te nem? – kérdezte és első pillanatban fogalmam sem volt róla mit kérdez.
Bátortalanul emeltem fel a kezem és közelítettem a szájához. Egy pillanat alatt bekapta és szopogatta. Csillogtak a szemei. Nagyra nőttek. Keze mozdult a combomon és rásimult az ágyékomra. Kis idő múlva kivette az ujját a számból és enyém is kiengedte. Ugyanazzal a mozdulattal a szám felé emelte ajkát, majd megnyalintotta. Visszavonult és pajkosan nézett a szemembe. Nevetve kérdezte: – Ki akarsz engesztelni? Ha már a szüzességem elvetted tartozol ennyivel, tudod?
– Bármit megtennék, hogy jóvátegyem… – kezdtem. Azt akartam mondani, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem adhatom vissza, amit elvettem tőle.
– Akkor csókolj meg, butus! – parancsolta évődve.
Hosszan csókolóztunk, nyelvünk táncolva kergette a másikét. Kezével simogatta a faszomat, de én nem mertem tenni a csókon kívül semmit. Még mindig nem hittem el, hogy a tettem nem érdemel büntetést. Ez a büntetés, amit kiszabott rám az meg felkorbácsolta az érzékeim. Csak a vállát tartottam kézzel és a nyaka hajlatát simogattam lágyan a hüvelykujjaimmal. 
Eltolt magától, adott egy búcsúpuszit az orromra.
– Ez nagyon finom volt – suttogta, majd így folytatta: – De ha már te megerőszakoltál, akkor egy olyan nekem is jár – kacsintott pajkosan, közben úgy rászorított a farkamra, hogy elállt a szavam.
– Mégis, hogyan? – makogtam amint szóhoz jutottam.
– Emlékszel amikor egyszer Laci kényszerített, hogy leszopjam? Az nem tetszett nekem. Na, most ha olyat tennék veled, akkor egálban lehetnénk. Most én is megerőszakollak! – mondta most már hangosan és nevetve  döntött hanyatt, majd minden teketória nélkül rábukott a faszomra és bekapta, majd nyalta. 
Ugyan melyik férfi állna ellent egy ilyen erőszaknak? Én biztosan nem tettem. Nagyon is élveztem, bár meg voltam győződve róla, hogy ez nem lesz egyenlítés, mert én neki előbb fájdalmat okoztam. Persze nem azért hagytam, hogy neki legyen igaza, de ellent se mondtam. 
Lacival aznap reggel már kielégítettük egymást, és nemrég éppen Gini hasára engedtem a második adagomat, ezért lepett meg nagyon, hogy ismét rekordidő alatt elsültem. Annyival jobb volt, amint egy lány szájában voltam, hogy eszembe se jutott visszatartani magam. Amikor éreztem, hogy jön, megpróbáltam leemelni magamról Gini fejét, de ő nem hagyta. Igyekezett bekapni még jobban. Én meg tovább erőlködtem hogy ne a szájába kapja, mert hátha nem ízlik neki, hátha megfullad… Igen, még az is eszembe jutott, hogy ha túl sok lesz, akkor belefullad. Butaság volt, de… Az eredmény az lett, hogy az utolsó pillanatban Gini nyelvére ment az első löket. A kezem lehanyatlott amint elélveztem, ő pedig újra bekapott és éreztem, amint nyeldekel, és a nyelve simogat nyelés közben. Ez meghosszabbította az élvezetem és úgy éreztem, ennél több már nem jöhet belőlem.
Gini mosolyogva nézett a szemembe, kiscica módjára nyalogatva a száját. „Ez a lány fantasztikus! Mindent lenyelt. El se hiszem!”
– Látod? Most megerőszakoltalak. De nem az volt az igazi bosszúm, hanem ez – mondta és megcsókolt, majd nyelvével kevergett a számban. Furcsa íz volt, de már kóstoltam magam és – ha nem is tetszett –, de nem undorodtam. Élveztem a csókját és azt is, ahogyan utána hozzám bújt. 
Arra gondoltam, hogy ha szerinte ez volt a bosszúja, akkor akár mindennap megbosszulhatná, amit tettem. Talán naponta többször is.

Lágyan simogattam a vállát továbbra is, de nem szóltam. Nem tudom mennyi ideig maradtunk így ölelkezve. Kényelmes volt és kellemes a közelsége, a teste melege, a bőre a bőrömön. Nagyon selymes. Végül ő törte meg a csendet.
– Haragszol?
– Én? Ugyan! Ennél sokkal nagyobb büntetést érdemlek, azért amit tettem. 
Félkönyékre emelkedve a szemembe nézett. Mintha azt kutatta volna őszinte vagyok–e. 
– Fáj még? – kérdeztem.
– Egy kicsit – felelte kedvesen és elmosolyodott, majd adott egy puszit az arcomra.
– De enyhíteni tudnád a fájdalmat pár puszival. Akarod?
Erzsi punciját is kényeztettem párszor. Az ő íze nem tetszett annyira, bár sokkal jobb volt, mint az öccse nedve. Ilyenre többnyire akkor vállalkoztam, amikor én akartam őt, de neki annyira nem volt kedve szeretkezni. Rájöttem, hogy egy kis kényeztetés, nyalakodás alul, mindig meghozza a kedvét egy gyors baszáshoz. Külön tetszett ebben, hogy olyankor nem kellett visszafognom magam. Most csak az miatt nem mertem megtenni, mert nem akartam Ginit, mint barátot elveszíteni, na meg Erzsi már nem volt szűz amikor vele megtettem. Ez a lány itt mellettem most veszítette el, és még fájt neki, amit én okoztam a hülyeségemmel, de mégis ő kért rá. Kicsit hezitáltam, mert hátha megint fájdalmat okozok és azt nem akartam. Az meg csak sokkal később jutott eszembe, hogy a barátságot már rég elbasztam. Régebben csak átvitt, most meg már a szó szoros értelmében is. „Egy kis megerősítés azért sosem árt” – gondoltam és rákérdeztem.
– Gondolod nem okozok még nagyobb fájdalmat neked azzal?
– Ennél nagyobbat nem hiszem – mondta látszólag töprengve. 
Aztán mosolyogva ráütött a mellkasomra, majd a kezét otthagyta.
– Én szeretném megtudni mennyire lenne fájdalmas. A kérdés az, hogy hajlandó vagy–e kiengesztelni engem?
– Kérésed számomra parancs – szóltam és lejjebb csúsztam, de nem nagyon. Gondoltam, ha a sors ennyire kegyes volt hozzám, kielégítem a kíváncsiságom azokat a bimbókat illetően. Lassan haladtam lefelé, nyelvemmel megnyalintottam a bőrét a vállán, majd puszit adtam a nyakára és ezt ismételtem felváltva, ameddig nem értem el melle halmára. A halom kifejezést most is helytállónak gondoltam, mert megnyomkodva sem éreztem nagynak, de Erzsi mellénél sokkal ruganyosabbak voltak. „Na, akkor most fényt derítek arra a titokra, hogy mennyire érzékenyek!” Meglepve tapasztaltam, hogy Gini teste már a melle érintésére összerándult. „Talán túl durva voltam?”
– Fájt? – kérdeztem.
– Neem… De nem erről volt szó! – lehelte.
– Tudom, de ez annyira csábító! – mondtam és folytattam. Nem mondta, hogy hagyjam abba. Csak azt, hogy nem erre számított. „Nyugi kicsim, majd nemsokára…”
Amikor rátértem a bimbójára, már nagyokat sóhajtott. Áttérve a másikra hangosan szuszogott. Megnyomkodtam azt a mellet, amelyiket éppen nem csókoltam. Nagyon élveztem mennyire rugalmas. Mint egy gumilabda, de ez forró volt és sima. Reggelig játszadoztam volna, néha kicsit megharapdálva, majd ismét csókolva, szopogatva és ráfújogatva a nedves bimbókra, halmokra… 
Pár perc múlva Gini nem bírta és igyekezett eltolni a fejem. Engedtem neki felhúzni magam egy csókra, de aztán vissza ejtettem ugyanoda. Ekkor lejjebb igyekezett nyomni a fejem. Hagytam neki a hasáig, majd a köldökébe belenyalogatva nem találtam kielégítőnek a reakcióját – ott csiklandós volt, vihogott. Erre rájátszottam és kézzel is megcsiklandoztam, mire felszabadultan nevetett. Pár pillanatig élveztem a nevetését, aztán durván megtámadtam nyelvemmel a punciját. Meglepődtem, mert Erzsinél 5–10 percnyi nyalogatás után sem találtam ekkora tócsát. Tele lett a nedveivel az orrom és a szám egy pillanat alatt. Pedig még el se kezdtem! Csak pár nyalintást tettem, hogy beljebb kerülhessek a résbe. Meglepődve kaptam fel a fejem a pinájáról és igyekeztem nem prüszkölni az orromba került létől. Kézfejemmel simítottam egyet az arcomon. Ha anyu látta volna, biztos megszid e mozdulat láttára. Utoljára kisgyerekkorban tettem ilyet, amikor nagyon náthás voltam. Most ugyanaz az érzés, de az illat más volt. Ha össze akarnám hasonlítani Erzsiével, azt mondhatnám, hogy Ginié kellemesebb volt így elsőre. Egy fokkal vaníliásabb, édeskésebb, de valamivel csípősebb, pézsmásabb. 
„Ha már megígértem neki, nem hagyhatom abba” – gondoltam és visszatértem, nyaltam, nyeltem nedveit és harapdáltam a pina ajkait. 
– Kérlek… – suttogta, és jobb kezemet feljebb vitte a csiklójához. Amint megsimogattam egy kicsit, majd megnyomtam, Gini teste kitört. Sose láttam nőt spriccelni, pláne nem gondoltam, hogy ilyen hamar és hosszan történne. Barátnőm dobálta a fejét jobbra–balra, közben a dereka felemelkedett az ágyról, de a punciját teljesen az arcomhoz nyomta és vonaglott, sikított. Teljesen megtöltötte a számat, majdnem megfulladtam. Észbe kapva lenyeltem mindent, aztán a teste ütemére kortyoltam belőle. Tátott szájjal fogadtam, amit kaptam és eszembe se jutott ízmintát venni, de nyalni annál inkább. A nyelvemre került folyadék nem volt olyan sűrű, mint a spermám, de tagadhatatlanul többnek éreztem, mint amit én bármikor, bármelyik nőnek tudtam adni. Eszembe jutott, hogy még nem is nyúltam be neki. Pótoltam a mulasztásom és ujjam feléig betoltam neki a középsőt, majd ott simogattam begörbített ujjammal. Ez újra sikolyt váltott ki belőle, amitől majdnem megijedtem, hogy fájdalmat okoztam. Hiszen nemrég veszítette el a szüzességét, talán olyan helyre tévedt az ujjam… 
Mielőtt azonban kivettem volna, rádöbbentem, hogy az nem a fájdalom sikolyára hasonlított, sokkal inkább az élvezetére. Ezt támasztotta alá a testéből újra előtört patak. Spriccelt ismét elárasztva újra a számat nedvével. 
Elég hosszú időbe telt, mire csillapodott és feljebb húzott. Csukott szemmel csókolt és kis kezét éreztem a faszom közelében. Azt kutatta, és mikor megtalálta, meghúzgálta, majd a bejárathoz tette. 
Ismét megdöbbentem. „Előbb még azt mondta fájt. Most akkor mit akar?”
– Akarod? – kérdeztem, mert fogalmam se volt, mit kéne tennem. Egyszer már elrontottam, nem akartam újra fájdalmat okozni neki.
– Ó, fogd be! Inkább tedd be!  
Csak ennyit mondott, de nem igazán hagyott nekem választást, mert egy laza csípő mozdulattal felnyársalta magát a faszomra. Igaz, csak a makkom ment belé, de innentől már tudtam mi a teendőm. Ha ezt akarja megbocsátásként, hát rajtam nem múlhat a dolog. Lassan nyomultam be, még mindig félve attól, hogy fájdalmat okozok. Az a forróság és nedvesség amit benne érezhettem már ismerős volt Erzsi pinájától. Gini puncija még mindig sokkal szűkebb volt, de sokkal forróbb is. Mikor végül tövig benne voltam, megálltam. Vártam, hogy mondjon valamit. Vártam egy jelre. Álljak le, vagy folytassam? Belülről, mintha csak a kezével tenné, simogatta a farkam. Erzsinél ilyet csak akkor éreztem, amikor elélvezett, de akkor se folyamatosan. Pulzált az is, de erősen és szakaszosan, csakhogy nem folyamatosan. Gini meg itt folyamatosan masszírozott a pinája belsejével. Néztem az arcát és csodáltam. Átszellemülten mosolygott, de a szeme csukva volt. Megnyalintottam az ajkát.
– Nézz rám szépségem!
Látni akartam a szemét. Kinyitotta és vágyat meg csodálatot láttam benne. Mintha nem éppen az előbb élvezett volna el.
Mosolyogva mozdította a csípőjét, ezzel arra biztatva, hogy én se tétlenkedjek. Pár ki–be mozgás után megint sikított, és élvezett. Ezzel megint ledöbbentett. Ilyen nő nem létezik, igaz? Akkor legalábbis ezt gondoltam, mert soha ilyenről addig nem hallottam. Utána is csak pár embertől. Egy kezemen meg tudnám számolni hányan számoltak be ilyesmiről. Egyik nő ezt úgy írta le, hogy „gyorstüzelő”. Azt mondták, hogy egy ilyen nőt nehéz felizgatni, de ha sikerül, akkor senki sem fogja tudni tartani a lépést vele. Még a leszbikus nők számára is ajándék, pedig mindegyik nő tud többször egymás után orgazmushoz jutni. Ezt persze akkor nem tudtam, de mivel láttam, hogy nem fáj neki sőt, éreztem, hogy élvezi a teste az enyém, hát én is élveztem az ajándékom. Annyira élveztem, hogy amikor láttam rajta, az orgazmust, akkor gyorsítottam, amikor pedig rövid időre abbamaradt, lelassítottam. Ez a tempóváltás nekem időt adott, hogy ne élvezzek el, neki meg számtalan orgazmust. 

Egy idő után azt rebegte elcsukló hangon: – Elég! Megölsz! Hagyd abba, kérlek!
Kivontam magam belőle, mert még mindig azzal voltam, hogy nem akarom bántani és talán megbocsát nekem. Hanyatt feküdtem mellette, ám most ő feküdt rám. Nem tette be és nem mozgott, csak csókolt, simogatott. Viszont a puncija közel került a faszomhoz és a benne tomboló forróság miatt nem lankadtam le. 
Pár csók után eszmélt rá erre.
– Azta… Neked még mindig nem elég? – kérdezte és lecsúszva bevette a szájába, majd szopott. Addigra nekem már nem hiányzott, mert majdnem fájt az addig átéltek miatt. Felhúztam magamhoz, megcsókoltam.
– Nem kell ezt tenned. 
– De…
– Gyere inkább fürödjünk meg.
– Ok – mondta és felállt, majd visszaesett. – Bocs, de nem tudok járni. Teljesen szétbasztál – nevetgélt zavartan. 
Ölbe kaptam, ő a nyakamba kapaszkodott, így jutottunk a zuhany alá. Szerencsére volt kád is a fürdőben, említettem, hogy elég tágas helység volt. Lett volna hely abban egy fésülködő asztalkának, meg egy mosógépnek is, és még akkor se lett volna zsúfolt. Leültettem Ginit a kád szélére, ám ő nem tudta tartani magát, belecsúszott. Bedugtam a kádat, eresztettem a vizet, bemásztam szemben vele a szabad oldalra térdelve, majd élvezettel mosdattam őt. A lábfeje volt közelebb, így a talpával kezdtem. Lehunyta szemét és mosolygott. 
– Csikis – szólt, de nem vonta el tőlem. Megpuszikáltam, amire még szélesebben mosolygott, de nem nyitotta ki a szemét. Számba vettem az ujjacskáit és egyenként megnyaltam, majd szopogattam. Erzsivel is játszottunk néha így és élvezte. Gini addig lassuló lélegzete újra gyorsabbá vált. Aztán csobbant a félig telt kád, és rúgott egyet a lány. Lágyan, de érezhetően találta el az állkapcsom.
– Hagy abba! Tényleg meg fogsz ölni, ha ezt csinálod. Csak… fürödjünk, jó?
– Ok. Eddig is csak mosdattalak – adtam a sértődöttet. – Egy láb simogatására amúgy se kap orgazmust senki!
– Honnan tudod? Azért, mert kicsit impotens vagy…
– Mi? Hogy én impotens?
– Nem élveztél előbb el. Vagy igen?
– Tényleg nem, de azelőtt már kétszer is, és ma már ez volt a harmadik. Szóval…
– Három? Ó. Kettő velem? Na és a harmadik?
– Ha tudni akarod kivertem magamnak.
– Micsoda pazarlás! Soha többet nem tehetsz ilyet! Ígérd meg!
– Na, de… Miért kéne megígérnem?
– Csak. Na, léccí…
– Ha mondasz valami jó okot rá, akkor megígérem.
– Először is, nem pazarolhatod el azt, ami ennyire finom! Másodszor nem veheted el ártatlan lányok szüzességét anélkül, hogy ne ígérnél nekik valami fontosat. Kell ennél több?
Ismét zavarba hozott. Arra már rájöttem, hogy neki tetszik a gecim íze, de mi az, hogy ígérnem kéne valamit annak, akit megerőszakolok? Ez nem normális dolog. Ráadásul előtte végig se gondoltam, csak cselekedtem. Mi a csudát kéne erre válaszolnom?
– Látom nem győztelek meg – kacsintott rám. – Tudod mit? Lemosdathatsz, ahogy akarsz. Csinálhatsz bármit, amihez kedved van, ha megígéred nekem. Jó?
– De… Ha egyszer rám jön, akkor…
– Ha rád tör a kangörcs akkor felhívsz! Muszáj nekem adnod mindig. Nekem igazi csemege. Tényleg! Az se baj, ha előtte fél órát baszod a szám. Tudom, hogy neked az is tetszett. Ne is tagadd! 
– De, ha hajnalban jön rám…
– Nem lakunk messze. Tíz percet csak kibírsz? Nemrég majdnem fél órát gyömöszöltél és kibírtad. Naa… Ígérd már meg! Nem kerül neked semmibe. Cserébe most azt teszel, amit akarsz. Oksi? – lovallta bele magát ebbe az „üzletbe” a lány.
– Hát jó. De mindig csak tíz percet kapsz. Ha addig nem érsz oda, akkor… – megálltam a beszédben, kicsit feljebb emelkedtem és rántottam magamon párat, mintha maszturbálnék. Pedig addigra már lekonyultam.
– Meg ne próbáld! Az az enyém! – kapott utána nevetve, és a víz kifröccsent a kádból.
Megpróbáltam elmozdulni a testemmel a keze ügyéből, mire a térdem kicsúszott alólam és altestünk a víz alatt egymásnak csapódott. Mindketten nevettünk, aminek így a vége újra csók lett. Hosszan csókolóztunk, én közben a melleit mosdattam, meg a hátát, pedig erre az időre szerintem már sehol sem volt egyikünk sem piszkos. Gini gondolatai annál inkább, mert kis kezével sikerült addig markolásznia, amíg meg nem keményedtem a markában. A keze nem állt le, csak a csókot hagyta abba. A szemembe nézve álmodozva mondta: – Ha tudnád mennyire szeretlek?
– Tessék?
– Te nem szeretsz engem? – felelt kérdéssel a kérdésre esdekelve.
– De… Persze… Szeretlek kiskorod óta, de…
– Csitt! Most ennyi elég nekem. Kérlek ne tégy tönkre megint mindent.
– Jó, de abba kéne hagynod – mutattam le az örökmozgó kezére.
– Miért? Nem esik jól? Rosszul csinálom? Hogy szeretnéd? Taníts meg rá. Még soha senkinek nem csináltam. 
– Tulajdonképpen jól csinálod, csak…
– Igen? – mosolygott rám, majd kacsintott – Akkor semmi baj.
– De így… – kezdtem volna azt mondani, hogy nem fogok tudni aludni, ám nem hagyta végig mondanom.
– Attól félsz, hogy megint meg kell basznod? Ne félj! Ennyi pihenő nekem elég volt. Semmi kárt nem tehetsz már bennem. Sőt! Nemrég azt mondtam, hogy nem akartam kurva lenni. Hazudtam. Mindig is a te ribancod szerettem volna lenni. Csak a tiéd. Senki másé.
Erre a vallomásra ismét elakadt a szavam. Mit lehet mondani egy ilyenre annak, akit nemrég megbántottam? Akinek fájdalmat okoztam?
Őt úgy látszik az már nem érdekelte, mert megint megcsókolt, rövid ideig tartó töprengésem félbeszakítva ezzel. Nem sokáig csinálta. Kisvártatva felállt, kilépett, majd engem is magával húzott az ágyra. Meg se várta, hogy megtörülközzünk. Hanyatt feküdt az ágyon és magára húzott. Csakhogy most fordítva. A faszom került az orra elé, nekem meg a fejem a lába közé. Alacsonyabb volt nálam, ezért a számmal a combja alsó felét csókolgathattam volna. Azonnal „ráharapott” a farkamra a kis boszorka és szívta, nyalogatta. Kezdtem újra töltődni energiával, hát hagytam. Nem csinálta rosszul ezért úgy gondoltam viszonzom a kedvességét. Gininek szép pinája volt. A lyuka kissé nyitva, a kisajkai eltávolodtak egymástól, a nagyok szépen megduzzadtak, a csiklója mint egy gyöngyszem fénylett. 
 A frissen mosott punci illatra és ízre is finomabb volt. Csakhogy kis barátnőm ismét átverte a fejem. Mielőtt én elélvezhettem volna, ő újra megitatott engem. Bőségesen ontotta nedvét a számba a puncija. Nem volt mit tennem, mint nyalni és nyelni. Elsőre egy jó hosszat spriccelt, aztán több rövidet, majd remegett a szép pinája és az egész lány teste alattam. 
Nem kapta be újra a farkam, de most már nem lankadtam le. Tudtam, hogy ameddig nem spriccelek egyet, addig nem fog lankadni. Ha egyszer feltöltődtek a golyóim, akkor enyhülést más nem hozhat csak egy ejakuláció. 
Gondoltam egy nagyot és ha már a szájával békén hagyta, na meg előbb se igazán bánta, akkor talán… A félájult nőn megfordultam és bevágtam magam a pinába. Mozogni kezdtem, de most már csak a saját kielégülésemet kerestem. A saját tempóm most gyors volt. Nem kíméltem, végül is ő kezdte. Ő hozott engem ilyen helyzetbe. Én aludni akartam, erre ő kikövetelte. Hát akkor nesze, nesze! Ááá… Vége. 
Neki is, mert azt észleltem hogy a puncija ismét erősen feji a farkam, ebből kitaláltam, hogy újra orgazmusba esett. „Hogy a picsába élvezhet egy nő ennyiszer?” – futott át fejemen egy pillanatra, mivel azonban megindulni látszott faszomból a láva, már nem gondolhattam tovább. Ki akartam magam vonni belőle, nehogy gyereket csináljak neki, de ő lábával olyan erősen kulcsolta át a derekam, hogy esélyem se volt arra. Mire sikerült kézzel lefejteni magamról egyik lábát és félre fordulhattam volna, az ondóm nagyja már beleürült piciny tárjába. Összekentem a belső comját is, de ez alig látszott a saját nedvességétől. Még mindig vergődött és csordogált belőle az élvezete nedve, amikorra sikerült teljesen kiürülnöm. Erzsinél szoktam rá arra, hogy addig nem hagyom abba, ameddig a nőnek nem elég. Egy olyan alkalom után, amikor nem így tettem, nagyon kikelt magából és elhordott mindenféle jöttment szemét állatnak, aki annyira önző, hogy csak saját magára gondol. Egy életre megtanultam a leckét és most látva, hogy Gininek még nem elég, visszacsúsztam belé és lassú levezető köröket futottam. A lábát térdben behajlítva a fürdőlepedőt markolászva  lassan csitult a drága. Néztem a szemét, ami most érdekes módon nagyra nyílt. „Szép látvány” – konstatáltam magamban, mire abbahagytam. 
Az ágy alattunk eléggé elázott. 
– Fürödni kellene – szóltam, de azt vettem észre, hogy ő már alszik. Nem hagyhattam ott a nedves ágyban, átpakoltam a másikra, betakartam, majd az órára pillantottam. A falon volt egy régi kakukkos óra, amiből a kakukk már rég elrepült, de a rugója még működőképesnek látszott ide érkezésünkkor. Életet leheltünk bele azzal, hogy letöröltük és felhúztuk a hátoldalán talált kulccsal, azóta hálából mutatta nekünk az idő múlását. Nagyjából. Mindig rá kellett számolni pár percet, de így is hajnal kettőt mutatott.
Kimentem megfürödni, aztán bontottam még egy sört, közben a történteken gondolkodtam. 
A sör elfogyott, én nem lettem okosabb. Arra kellett volna következtetnem, hogy Gini rászedett engem. Meg arra, hogy szeret. Ez utóbbit hajlamos voltam ugyan elhinni, logikus következtetésként magamnak, és a reakcióit tekintettem bizonyítéknak, de ez nem mentett fel engem az alól amit tettem vele. Megerőszakoltam őt, a barátomat. Nagyon szégyelltem magamat. Ezzel kell együtt élnem ezentúl. Mellé bújtam, miután beállítottam a telefonom óráját hétre és elaludtam.

Reggel behoztam a ruháját és hajszárítóval megszárítottam. Lezuhanyoztam, majd felébresztettem a hétalvó lányt. Gini zavartan nézett rám, mint aki álmodik még mindig. 
– Szia – köszöntem neki.
– Öhm… Szia.  
Az esti magabiztos kis ribancom eltűnt. Félénken húzta nyakig a takaróját. Kezével lejjebb tévedt, mintha ellenőrizni akarná meztelenségét.
– Ugye te a másik ágyon aludtál? – érdeklődött. Ráhagyva bólintottam. Ha ezt akarja, akkor egy kis kegyes hazugság nem árt. Még mindig bűnösnek találtam magam a megerőszakolása vádjában az újra előbukkanó kis angyalkám szemrehányó pillantása tüzében égve.
– Akkor jó – mélázott el pár pillanatig, majd felkapta a fejét és vádlón nézett rám. Nem volt dühös, inkább ijedt.
– Te… Mondd, hogy nem!
– Mire emlékszel? – kérdeztem, mert ekkor meg olyannak látszott, mint akinek emlékezetkiesése van. Akut amnézia, amiből kigyógyulva, ki tudja mit akar majd tenni? Maga elé meredt újabb pár pillanatra, majd halkan suttogta: – Mindenre.
– Megbántad?
– Többet tudsz rólam, mint szeretném. De legalább nem hiszed rólam, hogy kurva vagyok. Vagy igen?
– Nem, persze, hogy nem – feleltem zavartan. – Hogyan is lehetne egy szűzlány kurva?
– Akkor most már akár az is lehetek, igaz?
Nem várt válaszra, meztelen kiugrott az ágyból, magára kapta a ruhát és kisurrant mellettem a házból. 

Miután elvettem Gini szüzességét, szóba se akart állni velem. Később, iskolakezdés után, megint azt pletykálták róla, hogy ismét nagyjából kéthetente váltotta a srácokat. Persze nem tudhattuk, mit csináltak, mert a suliban a legtöbb srácnak csak puszit adott. Nekünk azóta nemcsak, hogy azt nem, de néha köszönni is elfelejtett. Oda a nagy barátság, bár ezt inkább Laci bánta, nekem nem jelentett többet bármelyik másik lánynál. Kivéve persze a szégyent, hogy megerőszakoltam egyik legjobb barátomat. Szóval talán egy kicsit mégis, de az inkább  a barátságunknak szólt volna. Ha lehetne egyáltalán egy nő a barátom szex nélkül. Viszont vele megvolt a szex, nem is volt annyira jó, bár rossz sem. Nekem nem, de talán ő másképp élte azt meg. 
Lelkiismeretfurdalásom volt, mert úgy gondoltam, hogy biztosan fájt neki. Igen, az tagadhatatlanul látszott az arcán, a szemén, amikor megdugtam és elvettem a szüzességét, de a végére mintha már nem lett volna neki se rossz. Érezhető volt, amint belespricceltem, hogy lüktet a farkam körül a puncija és a szeme is elhomályosodott, arca átszellemült… Ha minden nap minden percében olyannak láthatnám, talán szerelmes is lennék bele. Így megmaradt olyan felemás emléknek.

Eltelt pár hónap és úgy vettem észre, hogy Gini és Laci járnak. Hogy pontosan mi történt arról Laci csak annyit mondott, hogy ő mindig is szerelmes volt Reginába, de csak most sikerült neki meghódítania. Ginit nem mertem megkérdezni, mert féltem tőle, hogy felelősségre vonásnak gondolja. Tulajdonképpen jobbnak láttam annyiban hagyni. Örültem, hogy kiszeretett belőlem, ha egyáltalán valaha is szerelmes lett volna belém. Talán nem volt az soha, csak én jutottam téves következtetésre azon az éjszakán. Bár néha továbbra is úgy éreztem, hogy a lány jobban ragaszkodik hozzám, mint Lacihoz, akivel járt. Utána viszont egy jó ideig nem történt köztünk semmi. Egy apró csókocska sem!
De sokkal később, amikor már mindketten házasok voltunk, történt egy dolog megint, ami összehozott minket. Az viszont egy másik történet.

* * *

 
Vivien szép kislány volt – legalábbis mindenki ezt mondta róla. Egyedül ő tudta, hogy belül mennyire kukacos volt az alma. A látszat néha csal esetében többszörösen is bejött. De ne vágjunk a dolgok elébe, mert azt egészen pontosan ő sem tudta, hogyan és mikor kezdődött a szenvedése.
Ez a szenvedés eleinte megmérgezte az életét. Kisiskolás lányként még a mesék világában élve már apját és bátyját látta hercegként ülni fehér lovon. Zárkózott kislány volt, nem sok barátnője akadt. Egy „valakinek” mondhatta el csupán őszintén minden baját, és az a naplója volt. Öt éves korától már megtanulta használni az internetet. Sokkal jobban ment neki, mint a bátyjának, vagy szüleinek, sőt, még Erzsi a nővére is csodálkozott, mennyire könnyedén játszik a húga, mindenféle számára engedélyezett dologgal. Abban az időben ugyan a szülői felügyelet korlátai nem igazolódtak az internetes társadalomban, de valami kezdetleges védelem már létezett akkoriban. Ez viszont nem gátolta meg a kislány lelki fejlődését. Eleinte csak játszott. Afféle öltöztetőset babákkal, Barbi és Ken volt a kedvence eleinte. Később már Barbit öltöztette, Kent szívesen vetkőztette, bár nem tudta igazán miért tetszenek neki úgy. Volt ugyan neki igazi babája és mackója, de azok mindig egyformák maradtak, unalmasnak találta őket. A netes babákat ő formálhatta és a macikat is a kezükbe adhatta, akár kettőt is egyszerre. Öltöztette, sminkelte azokat és így soha nem váltak unalmassá számára. Egy idő után zavaróvá vált a sok felirat. Nem értette azokat. A felnőttekhez fordult segítségért. „Apu, ez mit ír?” „Anyu, légyszí olvasd ezt el nekem!” 
Amikor a felnőttek nem voltak otthon – és munkájuk miatt ez sokszor előfordult – olyankor testvéreit gyötörte, akik persze nem voltak hozzá annyira türelmesek. „Játssz valami mással” – mondták neki, de nem volt mit tenni, a betűk folyton tolakodtak és ő nem tudott velük mit kezdeni. Unalmassá váltak az öltöztetős, kirakós játékok, másra vágyott, de nem igazán tudta mire. Csak másra… 
Nagyon meglepődött, amikor beíratták őt az iskola első osztályába. Ott ugyanis elvárták tőle, hogy ő olvasson. Eleinte csak betűket, de Vivien ennél többet akart! Hiszen, ha rendesen tudna olvasni, akkor megértené ő azokat a fránya feliratokat is és tovább tudna lépni. Akkor még fogalma sem volt, hogy mire lenne jó, csak azt tudta, hogy nagyon akarta. Hamarosan annyira belemerült a betűk világába, hogy a szépítkezés mellett az lett a második hobbija. Ő így hívta, pedig első év végére, nemcsak folyékonyan megtanult olvasni, hanem egyre több szó értelmét tudta megfejteni. Így is rengeteg érdekes dolog maradt előle rejtve, például rengeteg oldalon írták, hogy óvakodni kell a pedofiloktól a kicsiknek. Ok, az óvakodni kell a kicsiknek az érthető volt, de mi lehet az a pedofil, amitől neki óvakodnia kell? Rákérdezett családja összes tagjára, de igazi választ nem kapott. A bátyja és a nővére csak hümmögtek, pedig ők már nagyobbak voltak, apuja és anyuja a fejét csóválta és a lelkére kötötte, hogy ha ezt a szót látja, akkor azonnal zárja be azt a böngésző ablakot. Ezt meg kellett ígérni, mert kilátásba helyezték, hogy nem engedik őt többé a számítógép közelébe, ha ezt nem tartja be. Mit tudott ő még akkor arról, hogy ez tulajdonképpen egyfajta zsarolás, ami a felnőttek világában büntethető lenne?! Elfogadta és betartotta, mert szerette édesanyját és apukáját is. Különösen az apját! Mindig megcsodálta izmos vállait és hátát, de tetszett neki az arcának vonala és erős lábai is. Imádta az érzést, amikor édesapja dajkálta és babusgatta. Olyankor minden ijesztő dolog feledésbe merült és csak apu volt, meg ő. Sajnos ezt egyre ritkábban tette vele, a kislány legnagyobb bánatára. 
Szégyellte magát, amikor örült apja betegségének. Tudta, hogy egyik betegség sem jó, mégis, amikor édesapja bejelentette anyjának, hogy másnap nem megy dolgozni, mert hazaküldték a munkahelyéről rosszulléte miatt, ő megörült. Buta gyerek fejében azonnal készen állt a terv és még aznap ő is ágynak esett. Így kívánta elérni, hogy másnaptól kettesben maradhasson édesapjával, akit rajongásig szeretett. Ez a terv bevált. Függetlenül attól, hogy neki nem voltak olyan pici piros kiütései, mint apunak, mégis mindenki jobban aggódott amiatt, hogy ő is beteg. Másnap végig kellett szenvednie a tortúrát, amikor anyuval el kellett menniük a gyermekorvoshoz, aki ugyan nem talált semmit, de a kislány annyira panaszkodott, hogy itt fáj, meg ott fáj, hogy mégis azt javasolta, maradjon otthon pár napot és aztán hozza vissza. Este a konyhában együtt vacsorázott a család.
– Tudod drágám, utálom ezt mondani, de most szinte örülök, hogy megbetegedtél – kezdte a beszélgetést édesanyja, apjához fordulva. – Éppen egy nagy munkába kezdtünk bele a cégnél, és ha most itthon kellett volna maradnom más aratná le eddigi munkám gyümölcsét. 
– Semmi baj szívem. Tudod, hogy szeretlek és ha kérsz egyébként is itthon maradtam volna, de tényleg jobb ez így most.
Ebben megegyeztek és Vivien másnap egész nap élvezte apja törődését. 
Harmadnap történt egy furcsa dolog, ami a 9 éves kicsi lányt felizgatta, édesapját pedig nagyon zavarba hozta. A család a szokásos reggeli készülődést igyekezett a betegeikre való tekintettel csendben elvégezni, bár apja és Vivi is felébredtek és a reggelit ugyanúgy a szokásos módon költötték el együtt. Ezután Vivi és apuja nevetgéltek, játszottak, majd bevették a gyógyszereiket és egymás mellett elaludtak. Viven azt élvezte a leginkább, amikor édesapja nyakába fúrhatta arcát, kezét mellkasán, lábát  pedig a hasán pihentette. Ez őt mindig megelégedéssel töltötte el, megnyugtatta. Apja ilyenkor őt mindig átkarolta, Vivi boldogan bújt még közelebb hozzá. 
Amikor aznap délelőtt a kislány felébredt egy pillanatra megijedt. Nem találta apukáját maga mellett. Elindult volna megkeresni, de pisilni kellett menni. A fürdőszoba és a wc egybe volt építve. Volt egy kisebb ami a nappaliból nyílott és egy nagyobb a folyosó túlsó végén, ami a gyerekszobákhoz volt közelebb. Ő rendszerint ezt használta, de a szülei hálószobája, ahol apjával elaludt közelebb volt a nappaliból nyíló illemhelyhez, ezért erre vitt az útja. Megállt meglepetésében, mert annak az ajtaja résnyire volt nyitva. Kíváncsian bekukucskált és elállt a lélegzete attól amit látott. Apuja ült a zuhanytálca szélén és simogatta magát ott alul. Az angol wc ugyan nem volt használatban, ő mégse mert bemenni. Meglepte őt, hogy apujából valami furcsa dolog kinőtt. Soha azelőtt nem látta apját meztelen, legalábbis ő nem emlékezett olyan esetre. Igaz ugyan, hogy strandolás alkalmával párszor észrevette, hogy apjának is, akárcsak a többi férfinak – számára természetellenes módon –, néha megnő a fürdőnadrágja elöl,  azonban így a meztelen valóságában akkor látott életében először faszt. 
Tetszett neki, elbűvölte, bár fogalma sem volt arról, hogy miért látja azt szépnek. Vivien ácsorgott egy kicsit és élvezte a látványt. Lassan csitult a légzése és megnőtt a szükség dolga elvégzésére, ekkor úgy döntött mégiscsak muszáj bemennie. Igyekezett halkan besurranni. Lassan ért a wc csészéhez, apja az első percben úgy tűnt észre se vette, mert folytatta amit addig tett. Viven leült hát és csurgatott, erre apuja felriadt és elvörösödött. Kezével sikertelenül igyekezett eltakarni szerszámát, aztán úgy viselkedett a saját házában, akár egy tolvaj. Oldalazva elsurrant kislánya előtt és bement a hálószobába.
Vivien elvégezte a dolgát, megmosta, megtörölte magát és gondolta megkérdezi apját, miért nem őt simogatta inkább.
A kislány nem tudhatott arról, hogy szülei már lassan egy hónapja nem szexeltek. Egyszer egyikük, mászsor meg a másik hivatkozott fáradtságra, anyja a menstruációjára, apu a nagy munkahelyi hajtásra… Az elmúlt három napban pedig édesanyja nem is aludt az apjával, átköltözött ideiglenesen idősebb lánya szobájába. Erzsi ugyan nem örült a személyes korlátozásnak, de a fertőző betegséget anyjának nem kívánta, ezért kénytelen–kelletlen elfogadta őt hálótársnak. Bár Erzsi megpróbált egy kibúvót előzőleg.
– Ha Vivi úgyis együtt lehet apuval napközben, akkor miért nem alszol az ő szobájában? Ellennének ők éjszaka is egy ágyban.
Ennek ugyan a kislány örült volna, ám szülei nem tartották valamiért jó ötletnek. 
– Ugyan Erzsi! – mondta anyja. – Vivennek kicsi az ágya, hogy férnék én el rajta? Megmondanád?
– Tudod, kicsim nem biztos, hogy Vivinek és nekem ugyanaz a bajunk, így inkább esténként maradjon ő a szobájában, ezzel lecsökken az esély, hogy elkaphassa tőlem, ha mégis más lenne – mondta az apja Erzsinek címezve.
Ettől még Vivien maradhatott nap közben apjával. 
A kislány dolga végeztével apját ugyanott találta ahol nemrég aludtak kettesben. Apja még mindig zavarban volt. Ki akart menni, amit Vivi nem hagyhatott. Úgy érezte beszélniük kell erről, na meg kíváncsi is volt. Különösen arra, miért állt el a saját lélegzete, amikor apját meglátta. Érthetetlen volt ez akkor számára, mint ahogy zavarba hozta őt és egyben még kíváncsibbá tette az az érzés, amiért úgy érezte, hogy szeretné megérinteni apjának azt a részét. Egy alkalommal ugyan akaratlanul megérintette őt amikor ugyanilyen nagynak látszott a fürdőnadrágjában, de akkor apja szemében olyan villámokat látott, amitől megijedt és visszahúzódott. Pedig az a keménység az maga volt számára a csoda, noha azt az érzést se tudta megmagyarázni. Most úgy érezte mondania kell valamit.
– Ugyan apu! Nem kell szégyellned magad. Tudod, láttam már Barbinál és Kennél is, hogy mások. Barbi lány, Ken fiú, így nem csoda, ha nem egyformák, ugye?
– Igazad van kicsim, de ez más. Nem lett volna szabad ennyire figyelmetlennek lennem. 
– Mondtam, már. Semmi baj apu. Tényleg! Én tudom ám, hogy a lányoknak nincs olyanjuk mint a fiúknak, de… Azt nem értem, hogy mitől lesz néha olyan nagy? Meg azt, hogy Lacinál ilyet sohasem láttam.
Nem tette hozzá, hogy azokat az érzéseket sem érti amikről tulajdonképpen azt sem tudta volna, hogyan is kéne elmondania, bár ott voltak. De az érzéseket néha még a felnőtteknek is elég nehéz szemléletesen leírni, elmondani még nehezebb felnőtt korban bárkinek. A gyerekek meg csak azt tudják, hogy vannak ilyenek, de szavakba önteni ők még nem képesek. Pedig abban a korban még nyíltabbak, őszintébbek. Ezért nem tudta megfogalmazni Vivi sem amire gondolt, bár nagyon szerette volna megtudni. Apja zavarban csak ennyit tudott mondani.
– Tudod édesem, az a dolog egy bizonyos életkor után jön csak elő. Ha nagyobb leszel, majd elmagyarázom, rendben?
Gondolta ezzel lezárta a témát, de a lányt nem hagyta nyugodni a dolog. Rákeresett az interneten de semmi használhatót nem talált akkor. Nem tudta mit kéne keresnie és a kereső arra a kérdésre nem adott választ, hogy „miért lesz nagyobb a fiúk nadrágja eleje néha?” Hiába! Annak idején a keresők is gyerekcipőben jártak, nemcsak Vivi.
Akkor leírta az élményt a naplójába úgy, hogy „apunak ma láttam a nagy micsodáját! De miért simogatta saját magát és miért nem szereti, ha én is megsimogatom ott őt? Miért nem láttam még Lacinál ugyanezt? Talán ő engedné, hogy megsimogassam? Ki kell derítenem!”
 
Ettől kezdve Vivi titkon kémkedett férfi családtagjai után. Az iskolában is volt, amikor eltévedt és a fiúk wc–jében kötött ki, csakhogy az nem volt túl felemelő élmény mert majdnem megverték őt. Ezért azt nem ismételte meg, ráadásul nem vitte közelebb a kérdés megoldásához, mert egyetlen egy fiút sem látott, akinek nagy lett volna, inkább mind csak olyan kicsi, puha. Márpedig őt a puha nem izgatta, inkább csak a kemény. 
Laci esetében is megpróbálkozott, bár kézzel nem merte illetni, de számtalan alkalom adódott, amikor a fenekét hozzá tudta dörgölni bátyja nadrágjának elejéhez. Ez az érzés is tetszett neki, bár nem tudta az okát. Mivel azonban jó érzés volt sokszor elkövette azt. Amikor például a konyhában az asztal és a mosogató között állt Laci akkor neki rendszerint sürgős dolga támadt arrafelé elmenni. Ezeket a csínyeket senki sem tette szóvá, de amúgy is meg tudta volna magyarázni, hiszen neki éppen muszáj lett volna mennie a szobájába, vagy éppen ellenkező irányba a teraszra. De senki sem érdeklődött, így ezeket igyekezett apujával is megtenni, csakhogy ő sokkal magasabb volt. Azért néha előfordult „baleset”, olyankor valahogy fél kézzel megkapaszkodott apja combjában, másik keze meg rásimult a nadrág elejére. Sajnos azonban ezekben az esetekben többnyire nagynak, bár puhának érezte. Ebből aztán megtanulta, hogy neki a kemény tetszik. Fogalma sem volt azonban, hogy tudná azt a puhát keménnyé varázsolni. Álmaiban ugyan előfordult, hogy a herceg, aki mindig apja, vagy a bátyja volt, lefordult a lóról és ő hozzájuk szaladva mindig készségesen segített nekik levegőhöz jutni, meg a nadrágjukat simogatva, masszírozva előidézni azt a keménységet, ami akkor és ott, mindannyiuknak tetszett. Ettől tovább viszont az álma sohasem ment. Ilyenkor mindig mosolyogva ébredt.
 
Amikor betöltötte a 11. évét egyik nap furcsán ébredt. Irtózatosan büdös volt a környéken és fájt a hasa, meg a feje, a lába köze nedves, ragacsos volt, és hányinger gyötörte. „Talán ez lehet az, amiről anyu nemrég beszélt nekem?” – gondolta és felidézte magában anyja akkori intelmeit, amit ő akkor nem igazán értett, de megjegyzett. Felült és mélyeket lélegzett annak ellenére, hogy a büdösség szinte kaparta a torkát. A hányinger elmúlt, de a fej és hasfájás sajnos vele maradt. Félrehajtotta a takarót és amit látott, attól ismét rátört a hányinger. Szemével megigézve nézte az alatta elterülő barnás–vörös foltokat, közben igyekezett újra mélyeket sóhajtani. Amikor már úgy érezte, hogy tud beszélni, hatalmasat sikított és kiabált: – Anyuuu!!!
Anyja ijedten szaladt be hozzá, majd meglátva mi történt elhessegette a család többi tagját, magukra csukva az ajtót és szigorúan rájuk szólt, hogy menjen mindenki a szobájába és elő ne merjen menni, ameddig ő engedélyt nem ad! Hozzá pedig e szavakkal fordult, megnyugtatólag: – Kicsim, emlékszel ugye arra, amit nemrég beszéltünk?
– Igen, anyu. Sóhajtoztam. Elmúlt a hányingerem. Aztán megláttam ezt – és kezével bágyadtan intett a lába közé – és kiújult bennem. Megint vettem mély levegőket és most ez nem rossz, de anyu… Ez miért ilyen büdös?
– Semmi baj szentem. Tudod, ez a lányok testének női ébredése. Gyere megfürdetlek és megmutatom ezután mit kell tenned. – 
Lenézett a lánya combjára és elkerekedtek a szemei. „Úristen! Ezzel muszáj lesz elmenni egy nőgyógyászhoz!” – gondolta, de mielőtt kitámogatta volna lányát a fürdőszobába elkiáltotta magát: – Laci! Ki ne merj jönni a szobádból amíg nem szólok!
– De anyu, készülnöm kell az iskolába! – nyafogott Laci.
– Nem érdekel! Most az egyszer maradj ahol vagy! Ígérem nem tart sokáig és ha mégis elkésel, majd írok igazolást. Jó? Csak maradj veszteg, kérlek! 
Eközben kivezette Vivit, megfürdette, adott neki tampont és megmutatta, hogyan helyezze el a bugyiját, hogy véletlen se mozdulhasson ki, majd visszatérve lecserélte az ágyneműt és felhívta a saját nőgyógyászát. 
– Elnézést, de azonnal kell fogadnod, máskülönben muszáj lesz keresnem magánúton valakit.
Hallgatott picit, majd folytatta: – Nem, szerintem nem annyira vészes, csak tudod, neki ez az első és szeretnék megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van. 
–…
– Rendben, rögtön indulunk. Mire bent leszel mi is ott vagyunk. Köszönöm. Szia.
– Kivel beszéltél, anyu?
– Van egy barátnőm, őt kell meglátogatnunk. Kedves nő és neked most rá van szükséged.
– Nekem? Nem maradhatnék inkább ágyban? Annyira fáj a hasam és a fejem. Gyengének is érzem magam. Remeg mindenem…
– Ok. Meglátom mit tehetek – felelte gondterhelt képel anyja majd újra felhívta az orvost, akivel sikerült megbeszélnie egy házi vizitet.
Szerencsére a doki nem állapított meg semmi rendellenességet, de a biztonság kedvéért meghagyta nekik, amint elmúlik a menzesz rögtön menjenek be hozzá és bent már komolyabban megvizsgálja majd Vivit.
 
Vivi tehát biológiailag nővé vált. Már másnap sokkal jobban lett, napok alatt pedig elmúlott a havija. Azokon a napokon eszébe sem jutott az a dolog, ami őt mindeddig izgatta. Okosabb ugyan most sem lett, de valami belső kényszer hajtotta, egyben kialakult benne egy „fék”, ami azt mondta, sokkal óvatosabban kell a felderítéshez fognia. Ez nyilván nem volt teljesen tudatos, csak érezte, de ha szavakba kellett volna foglalnia akkor ezt mondta volna. Le is írta a naplójába. 
A lány nem tudta azt sem, miért érez kényszert a naplójába írni. Leírt minden olyan alkalmat amikor valami fontos dolgot tapasztalt. Persze írt ő másról is. Leírta anyja és barátnői okos, vagy éppen bugyuta tanácsait a szépítőszerekről éppúgy, mint amikor egy neki tetsző ruhát látott a boltban. Internetes naplója lévén nem kellett attól félnie, hogy bárki rábukkan, hiszen jelszóval és kétlépcsős móddal is védte. Azaz, ha valaki nem fért hozzá a tabijához akkor nem tudta megnyitni, ugyanis a tablet számára telefonként is szolgált. Képet is tudott menteni egy ideje már abba a naplóba és belekerült sok ékszer és ruha fotója. A srácok érdekes módon nem érdekelték, kivéve eleinte apját, majd fokozatosan átváltott a bátyjára, Lacira. Számára a srác maga volt a csoda! Imádott vele lenni. Tv–zni, beszélgetni, bár Laci nem volt túl közlékeny és néha nagyon bunkó tudott lenni. Ilyenkor sírt esténként és mégis hiányzott a fiú közelsége. Csak az övé, pedig sok fiú érdeklődött utána, akart vele járni, de Vivi mindet elhajtotta.
Az évek során belefoglalta a naplójába azokat a csínyeket is, amikor sikerült hozzá bújni, vagy dörgölőzni… Álmairól is beszámolt, amikor felébredve emlékezett azokból valamire. Ha a valóságban vezetett volna igazi naplót, bizony már három olyan rózsaszínűt is elhasznált volna, mint amiről Erzsi esetében tudott. Ráadásul neki nem is kellett dugdosnia, mindig biztonságban érezte mások elől.
Mindaddig, amíg 15 éves korában egyszer otthon nem felejtette a tabletjét. Reggel egy órával korábban szokott ébredni mindenkinél és a plusz órát szépítkezésre, meg a naplóbeírásokra fordította. Azon a végzetes napon azonban a naplóírás után elfelejtette betenni a táskájába a tabit. Egész nap ideges volt, de azzal nyugtatta magát, hogy senki sincs otthon és ismerve testvérei órarendjét meg szülei időbeosztását, biztos volt abban, hogy nem lesz gond.
A lány nem tudhatta, hogy Laci és a barátja Andris aznap mégis korábban ért haza. Elengedték őket, mert az utolsó két órájuk történelem lett volna, de a tanár beteg lett és hirtelen nem tudtak helyettest találni, így aki kérte haza mehetett. Laci meghívta Andrist egy baráti eszmecserére, bár elképzelhető, hogy más tervei is akadtak vele.
Otthon Laci körbe szaladta a házat, megbizonyosodni arról, ki merre lehet. Nem tudta ezt a szokását megmagyarázni, de minden alkalommal így tett mindaddig, míg rá nem talált mindenkire. Ő létszámellenőrzésnek nevezte. Délután egy órára megebédeltek abból, amit előző napról a hűtőben találtak, majd útban saját szobája felé Laci még egyszer bekukkantott Erzsi, majd Vivi szobájába is. 
Erzsi szobájában a szokásos rendetlenségen kívül semmi érdekességet nem tapasztalt, ám Vivi szobájánál megakadt a szeme az ágyon felejtett tableten. 
– Nézd csak Andris! Ez a buta hugim itthon hagyta a telefonját.
Andris bekukkantott Laci válla mellett.
– Az nem telefon te, hanem a tabletje.
– De ő arról szokott telefonálgatni, láttam!
– Ok, de nézzük meg milyen titkokat rejteget.
– Úgyse tudod kinyitni. Biztos levédte. Az én húgom nem buta! Nagyon ért a nethez.
– Ugyan… Akkor biztosan nem teszünk neki semmi rosszat, ugye?
Azzal a kezébe vette a tabletet és megnyomta a  bekapcsoló gombot. A képernyő azonnal feléledt, nem volt a hálózatból kikapcsolva. Megjelent rajta háromszor három világító kis pötty fekete háttérrel.
– Na, mit mondtam? Ugye, hogy levédte? 
– Te, ezt fel is lehetne hívni. Hátha akkor lemegy a védelme.
Laci megpróbálta és jelezte a tablet a hívást, Andris felvette, de amint letette, ugyanaz a képernyő jelent meg, mint előtte.
– Na ezzel nem sokra mentünk. 
– Legfeljebb megtudja, hogy kerested. Nagy dolog…
– De így se tudsz belépni. Hagyjuk is.
De Andris nem hagyta annyiban. „Nem olyan sok variáció lehet 9 pontban.” – gondolta és nekilátott Laci szobája felé menet feloldani a tabletet. Mikor beértek barátja szobájába és Laci észlelte, hogy Andris mégis magával vitte, szóvá tette.
– Ott kellett volna hagynod. Ha Vivi megtudja, hogy próbálkoztál, leszedi a fejed.
– Nem is annyira okos, mint mondtad. Nézd csak!
Azzal odamutatta neki a feloldott tabletet, ahol előhívott egy jelszókezelőt. 
– Nahát! – álmélkodott Laci. – Hogy csináltad?
– Szakmai titok – nevetgélt önelégülten Andris. – De látod? Ilyen jelszókezelő az egy nagyon jó kis dolog. Az internetes parancsikonok nemkülönben hasznosak. Nem kell tovább keresgélnünk rajta. Itt a naplója és a mail–je…
– Engem nem érdekel, de ha megnézted majd vidd vissza. Van fél órád, ameddig hazaér a hugi. Úgyse találsz benne semmit. Csupa lányos dolog lehet. Még a fiúk se érdeklik. Kicsi ő még ahhoz!
– Ugyan már Laci. Gini vajon hány éves volt, amikor…
– De ő nem Gini! Érted? Ő a hugom és ő nem gondol még olyanra. Amúgy okos, mert levédte a többit is.
– Igen, okos és mégsem. A jelszókezelővel be tudok lépni mondjuk a naplójába. A kétlépcsős hitelesítés okos dolog. Lenne, ha nem ez lenne a telefonja is – röhögött Andris.
– Jó, jó. De biztos lehetsz abban, hogy csupa lányos dolog. Ékszerek, ruhák, sminkek… Ha kielégítetted a kukkoló hajlamodat, majd vidd vissza – szólt és elpakolta az iskolaszereit, meg tett-vett pakolászott…
Andris elmélyülten kutatta a lány titkait. Tekert a naplóban a kezdetekre, majd a végére és véletlenszerűen váltogatott a napokon. Homloka egyre jobban gyűrődött ráncokba, szeme egyre jobban elkerekedett, és a légzése is nehezebbé vált. 
– Azta… – nyögte ki végül, de szemét le nem vette volna a tabiról.
– Mi az? Ne mondd, hogy valami pasiról találtál dolgokat.
– De bizony! – szólt Andris vigyorogva, majd odatartotta Laci elé a kütyüt. 
– Nézd csak meg magad! 
Tekerte, csavarta és húzgálta az ujját a képernyőn. 
– Ez én vagyok régebben. Ez meg családi kép. Megint én… Ismét családi kép. Mondtam, hogy semmi érdekes. Családi fotóalbum, semmi más!
– Nem tartod furcsának, hogy minden képen rajta vagy? 
– Persze, hogy nem. Miért kellene? Látod? Ott rajta van anyu és Erzsi is.
– De egy sincs, amin csak ők lennének egyedül. Se Erzsi, se anyudról nincs egyes kép. Csak rólad.
– Biztos csak véletlen…
– Na, ezt olvasd el! – szólt Andris és átadta Lacinak a tabletet.
Laci elkezdte olvasni, elpirult, majd egyre jobban vörösödött a feje.
– Az még semmi. Olvasd el az utolsó előtti bejegyzést. Az tegnap volt, igaz?
Laci állított egy kicsit rajta és olvasta. Szemei majdnem fennakadtak, amikor befejezte és szóhoz sem jutott.
– Na, de… Ez nem lehet! Ő a húgom. Nem gondolhat ilyenre! 
– Pedig biztosan nem írhatta senki más azt helyette – kajánkodott Andris.
– Ez lehetetlen! Egyszerűen nem lehetséges ilyen! Ő olyan… 
– Kis szende 15 éves lányka, akinek még pasija sem volt soha, ugye? Nem gondolkodtál el azon, hogy miért nem volt egyetlen olyan srác sem, akivel akár csókolózott volna?
– Csak nem képzeled, hogy fantáziálok a saját testvéremről? – szörnyűlködött Laci.
– Ugyan! Emlékezz csak Erzsire… – feszítette tovább a húrt Andris.
– Ok, de az nem volt betervezve és nem fantázia volt, te is tudod.
– Attól még megdugtad a nővéredet és jól esett.
– Tudd meg, hogy azóta nagyon megbántam.
– Tényleg? Hány csajjal feküdtél le azóta?
– Háát… De akkor se fantáziálok a húgomról!
– Márpedig ő veled nagyon is jól érzi magát az álmaiban. Tegnapelőtt már meg is dugtad – röhögött Andris.
– Én nem! Soha! Na, várj csak Vivi. Csak gyere haza! Hogy mit kapsz te ezért?!
– Nehogy bántani merészeld! Ilyen miatt sose! Ok, más miatt se.
– Csak nem szerettél bele? Valld csak be! – támadott most tehetetlen dühében barátjára.
– Állj már le! Még Erzsin se tettem túl magam. 
– Akkor meg miért véded annyira Vivit? Azt teszek vele amit akarok. Az én hugim, semmi közöd hozzá!
– Igazad van. Semmi közöm.  Akár valóra is válthatod az álmát. 
Laci alig tudta türtőztetni magát. Majdnem nekiugrott a barátjának, aki csitítólag emelte maga elé a kezét.
– Nyugi! Bár rólam álmodozott volna így ez a csaj!
– Na, látod? Mondtam én, hogy őt is meg akarod dugni?
– Tulajdonképpen sokkal jobban tetszett nekem mindig mint Erzsi. Nem bántam volna, ha…
– Ne már! Minden nőt meg akarsz baszni a családomból? Ki következik? Anyu? – vágott a szavába Laci.
– Ő se csúnya… – akart volna szabadkozni Andris, de Laci ezért pofon vágta.
– Te szemét! Ne álmodozz ilyeneket anyámmal!
– Nem arra gondoltam, te hülye. De ő nekem nem lenne családtag, mint neked volt Erzsi. Érted már mire akartam kilyukadni? 
– Jól van, ne haragudj. Csak tudod ez így annyira… 
– Gáz? Hát igen. Egy picit valóban az, de nem kell tudnod róla. Visszaviszem ezt Vivi szobájába és hallgatunk, mint a sír. Ok? Nem beszélünk róla senkinek! Értve?
– Tényleg a legjobb barátom vagy. Köszönöm. Akkor azonnal vidd vissza.
Nem vették észre, hogy a pofon óta nincsenek egyedül. Egy megszeppent Vivien hallgatta őket, de megszólalni nem mert. Mielőtt azonban sikerült volna mozdulnia, Andris már az ajtóban állt farkasszemet nézve vele. Viven tudva, hogy elkésett, menteni igyekezett, amit lehetett.
– Sziasztok. Hogyhogy ilyen korán értél haza Laci? – köszönt Viven, lassan beljebb sétálva a szobában. Elhaladt Andris mellett, majd feszülten leült Laci ágyára. Teste fáradtságról árulkodott, hanyatt vágta magát és pár pillanatig a plafont kémlelte. Amikor senki sem válaszolt a kérdésére felült, és kérdőn nézett testvérére. A kérdő tekintetbe észrevétlenül némi vágy is cseppent.
– Szia Vivi. Elmaradt a két utolsó óránk és… – ebben a pillanatban találkozott szeme húga pillantásával.
Húga ekkor már zavart és ijedt volt, ami még inkább felbőszítette Lacit.
– Hogy tehetted? – támadt Laci a húgára.
– Mit hogy tehettem? – kérdezett vissza Vivi, aki még mindig meg volt győződve arról, hogy a naplója biztonságban van, annak ellenére, hogy tabletje – időközben elsötétül képernyővel – még mindig Andris kezében volt.
– Hogy gondolhattál rám úgy?
– Nem értelek…
– Ne add nekem az ártatlant! Olvastam a naplódban.
Vivi erre elsápadt, majd pipacs színt öltött az arca és felugrott. Teste megfeszült, készen arra, hogy Lacinak ugorjon és kikaparja a szemét. Andrisnak nagyon tetszett a látvány. „Ez a lány tényleg gyönyörű. El kéne vennem feleségül.” – gondolta, annyira megigézte őt Vivi. Még magát is meglepte e gondolat, hiszen egyetlen lánynál sem gondolt soha házasságra. Sőt, házasság sem jutott az eszébe addig soha. A következő pillanatban már a védelmező ösztöne támadt fel, mert Viven sírva fakadt. Vigasztalni akarta és hozzá lépett, azzal a szándékkal, hogy sírja ki magát a lány a vállán, ha akarja, de Vivi könnyei között is mérgesen kikapta a kezéből a tabletet és földhöz vágta. A tablet ripityára tört, egy pillanatra csend lett.
– Ti szemetek! Hogy merészeltétek? – kérdezte dühtől fuldokolva a lány. – A napló egy levél, és a levéltitok szent és sérthetetlen! Tudjátok milyen büntetéssel járna, ha feljelentenélek titeket?
 – Na és te? – kérdezett vissza Laci. – Hogy képzelted ezt mégis?
– Én… Nem is képzeltem semmit! – nyújtotta rá a nyelvét bátyjára Vivi. – Azok csak álmok voltak. Arról nem tehet senki.
– De az ilyen álmait nem írja le senki, ha nem gondolja komolyan, igaz? – vetette fel Andris.
– Ehhez neked semmi közöd! Rólad nem írtam semmit amúgyse.
– Látod, ez sem igaz, mert írtál. Igaz, hogy csak kettőt láttam, de azok is elég nedvesek voltak – vigyorgott Andris az elképedt lányra.
– Feljelentelek! Mindkettőtöket és meg fognak büntetni titeket!– dühöngött Vivi.
– A büntetés neked járna most hugi – szólt most már némiképp lehiggadva, vészjósló hangon Laci. – Tudod, hogy apu mit tenne most? Szerintem jól elfenekelne!
– Nem tenné meg! Apu szeret engem. Te meg elmehetsz a picsába. Add vissza a tabim.
– Épp az előbb törted szét, de viheted a darabjait, ha kell – szólt halk, nyugodt hangon az ajtó közelében álldogáló Andris békítőleg.
Nem akart ő ebből gondot. De nem bánta meg. Perverz módon élvezte a lány szépségét, amikor dühösnek láthatta. „Ezentúl többször fogom felbosszantani őt. Olyan aranyos ilyenkor!” – gondolta.
– A darabjait – szólt megvetően Vivi és kihalászta a sim kártyát a tönkment roncsból. 
– Tartoztok nekem egy tablettel – mondta szemtelenül nyugodt hangon a két fiúra nézve.
– Hogy mi? Te törted el! – méltatlankodott Laci. 
– Tudom, hogy van annyi zsebpénzed. Ennyi büntetést igazán megérdemelsz – válaszolt a húga.
– Még hogy én? Na és te kedves hugicám? Te milyen büntetést érdemelsz a vérfertőző gondolataidért?
Laci ezekre a szavakra fenyegetőleg közeledett húga felé, aki eddig az ágyon ült. Vivi felállt és oldalazva igyekezett kitérni testvére elől. A lány vékony iskolai egyenruhája meglibbent a huzatban. Vivien úgy érezte egérutat nyert és ki tud surranni Laci elől. Nem tudta ugyan mire készül, de ismerte azt a vészjósló pillantását, amit mindig azelőtt látott rajta, amikor meg akart leckéztetni valakit. Ez a pillantása éppúgy elbűvölte őt, mint Laci bármilyen másik tekintete. Csakhogy ez most neki szólt, őt fenyegette és ösztönei azt súgták, hogy menekülnie kell. 
Laciban feltámadt a vadászösztön húga szándékát látva. Mint egy prédára vadászó farkas vetette magát húga után. Vivien azonban egy pillanattal gyorsabb és hajlékonyabb volt nála, így kicsúszott a markából. 
– Kapd el! – kiáltotta Laci, és Andris lépett egyet az ajtó elé, mire Vivien teljes lendülettel nekiütközött és mindketten a padlóra estek.
– Nem esett bajod? Fáj valamid? – kérdezte ijedten Andris az alatta fekvő megszeppent lánytól. 
– Kapd be seggfej, és szállj le rólam! – kiabált sértetten és némileg megijedve Vivien dühösen. 
– Ok, ok… – szólt Andris és kezdett feltápászkodni a lányról, akit a lendület ereje maga alá sodort, bár legszívesebben feküdt volna még pár napot a puha lányos testen. Élvezte, de perverznek tartotta magát emiatt. Ekkor ért oda Laci.
– El ne ereszd! Ha apu nem majd én elfenekelem! Ilyenre gondolnia sem szabad! 
– Ne merészeld!  – vitatkozott húga.
Andris értetlenségében és tanácstalanságában  mozdulni sem mert. De azért is maradt a lányt tartva maga alatt, félig felemelkedve róla, mert megkeményedett a nadrágjában és átfutott rajta a gondolat, hogy mi lenne ha ez egy szexpóz lenne? A lány alatta hasalt, fenekét picit feljebb tolva, ő fölötte álló fasszal, mint aki éppen behatolni akar…
Erzsivel volt ebben már része pár alkalommal és mindig nagy adag spermával jutalmazta érte Vivien nővérét. Ez az édes kicsi lány itt alatta, meg még biztosan szűz. Vajon milyen lenne elvenni egy lány szüzességét? Nehezebb mint megdugni egy olyat, aki már nem az? Rosszabb lenne–e vagy jobb? Talán semmi különbség nem lenne? Hiszen egy pina csak egy pina, se több, se kevesebb. Igaz, hogy Erzsivel is mindig élvezte az együttléteket, de… Vajon milyen lenne megcsókolni Vivit? Sokkal teltebb az ajka, bár kisebbnek látszott mindig. A mellei is kisebbek egy picivel, de vajon érzékenyek e annyira mint a nővéréé? Vagy érzékenyebbek? Azt tapasztalta, hogy Erzsit az őrületbe lehetett kergetni pusztán a melle ingerlésével, de sohasem élvezett attól el. Néha szinte könyörgött a kielégülésért, de vajon Vivi is ezt tenné, vagy lehetne orgazmust okoznia a lánynak pusztán azzal? Nem mintha nem lenne jó megdugni. Szívesen kipróbálná milyen érzés egy lány szüzességét elvenni. De nem, azt nem teheti. Vivivel itt és most semmiképp. Ilyen gondolatok cikáztak a fejében, de közben eszébe jutott, hogy mire készül Laci. Újra feltámadtak a védelmező ösztönei és igyekezett megbékíteni a két testvért.
– Srácok. Szerintem felejtsük ezt el. Mi lenne ha úgy tennénk, mintha ez meg se történt volna? Mi nem láttunk semmit és Vivi tabija véletlenül pottyant le és…
– Nem! Ezt nem úszhatja meg! Érted? – lovallta bele magát egyre jobban Laci a haragjába.
– Nekem nincs pénzem új tabletre, de az kell nekem! Meg fogjátok venni! Engedj el… – panaszkodott, követelőzött Vivi.
Andris nem tudta mitévő legyen. Annyit tudott csak, hogy nem teheti azt Viviennel, amit Laci akart. Nem engedheti meg. Fel akart állni és felsegíteni a lányt, ám amikor ő talpon volt és nyújtotta kezét Vivinek, a lány az izzadtságtól csúszós parkettán megcsúszott és visszaesett. Elég szerencsétlenül estek el újra. 
Andris azt érezte, hogy mikor a lány teste majdnem egyvonalba került vele, hirtelen kicsúszott a lábuk alól a talaj. Ő igyekezett óvni a lány testét és szinte ledobta magát a parkettára. Seggre esett, Vivi az ölében landolt, hason fekve, vékony ruhája felcsúszott a derekára, megmutatva ezzel a mozdulattal Vivi popsiját. A lányon csak egy vékony tangabugyi volt, így szinte teljesen fedetlenül maradt a két félgömbje Andris szeme előtt, amit ő nagyon izgatónak talált. 
Laci mikor ezt látta, megragadta és fogságba ejtette húga padlón támaszkodó kezét és diadalmasan kiáltotta Andrisnak: – Ez az haver! Ha nem én, majd megteszed te. Verd el jól a seggét, de úgy hogy ne jusson eszébe soha többé vérfertőzésre gondolni se! Tartom a kezét.
Andris tanácstalanná vált, de a biztonság kedvéért bal kezével Vivi combjait, jobbal pedig hátát tartotta meg. A lány félfordulattal ránézett. Tekintetük összekapcsolódott és Andris Vivi egyik szemében esdeklést másikban vágyat látott, de közben a lány nem igyekezett kiszabadulni fogságából. Az érintés kellemes volt Andrisnak és Viviennek egyaránt. 
A lány kissé megmozdította kezeit, de Laci erősen tartotta. Ez az erő tetszett a lánynak és Laci érintésével vegyítve felpezsdítette vérét. Andris érzékeit meg a lány puha, selymes bőrének érzete varázsolta el. Lágyan simogatni kezdte mindkét kezével a hátát, a combját… Majd elkalandozott egyikkel lentebb, másikkal picit feljebb. Egy idő után már mindkét kezével a lány seggét markolászta, majd Laci ismételt buzdító szavára megpaskolta a két félgömb egyikét. Nem erősen kezdte. Lágyan és kicsit ütött. Aztán amikor látta Vivien rászegeződő tekintetében, hogy tulajdonképpen tetszik neki, egyre erősebben. Folyamatosan tartotta a szemkontaktust Viviennel, magában pedig onanizált. Újra elképzelte, hogy milyen érzés lenne benne lenni a puncijában. Eddig is kemény volt a farka, de most valahogy kiszabadult a „sárkánya”. Ő gondolt így rá néhanap. Ezt senkinek se mondta el. A sárkánya viszont tagadhatatlanul életre kelt.  Ahogy gyengéden paskolta a lány popsiját, kibújt a nadrágjából, becsusszant annak combjai közé és ingerelte Vivien punciját, aki néha szándékosan ráriszált.  Persze ha bárki ezt szándékosnak minősítve a szemére veti, biztosan ellenkezésének adott volna hangot. Csakúgy mint most a paskolásnak.
– Ne – lehelte suttogva, de magában arra vágyott, hogy Andris folytassa. Titkon azt remélte, hogy Laci teszi ezt vele, de ez se esett neki rosszul. Elsőre megrémült, majd elgondolkodott és mikor rájött, hogy élvezi ezt, akkor vegyes érzelmek kerítették hatalmába. Harag, mert valaki bántja. Meglepettség, mert érezte, hogy élvezi. Dühös volt, mert Lacitól szerette volna ezeket az érintéseket kapni. Dühös volt azért is, mert mégis élvezte. Ugyanakkor nem tagadhatta le önmaga előtt sem, mennyire jól esett neki, amikor fenekének gömbjei az ütések erejére mozdulva, megremegtették a punciján keresztül bensőjét. Ez a remegéshullám visszahatott a csiklójára és kéjes érzéseket okozott teste érzékenyebb pontjain. Az se volt mellékes, hogy egyfajta keménység dörgölődzött a puncijához és ez éppúgy vegyes érzéseket keltett benne. Félelem a szüzessége elvesztése miatt, félt hogy fájni fog, ugyanakkor nagyon kellemes érzés kúszott egyre feljebb és áramlott oda– vissza.  
Egyre jobban élvezte volna, ha nagyobb intenzitással járnak az ütések, de még mindig inkább érezte simogatásoknak azokat. Nem mert szólni, pedig lelke mélyén üvöltött volna, hogy „Kérlek, erősebben!” – ehelyett beharapta ajkát és lehunyt szemmel élvezte amit kapott.
Andris észlelte amint a lány lehunyja a szemét és arra a következtetésre jutott, hogy fáj neki. Abbahagyta amit csinált és kérdőn nézett Lacira. Laci Vivien feje mellett guggolt, ám a húga popsijának látványa felállította. Semmit sem érzékelt az előtte zajló dolgokból, pusztán elkábította a szép kerek fenékgömbök látványa. Eszébe sem jutott, hogy most emiatt talán ő is ugyanolyan büntetést érdemelne, ha apjuk látná őket és ő bíráskodhatna felettük. Önkéntelenül közelebb húzta testét húga kezeihez és fejéhez. Ekkor nem gondolt semmire csak kényelmesebb pozícióra vágyott. Elhomályosuló tekintettel vette észre, hogy Andris tőle vár választ valamire. Mikor rájött, hogy barátja az ő döntésére vár, hagyják–e abba avagy sem, rekedtes, halk hangon felelt a kimondatlan kérdésre.
– Folytasd! Ne kíméld!
Szerette volna ha a húga megbűnhődik. Látni ahogy könyörög nekik: ne csinálják. Szerette volna ha Vivien teste vonaglik előtte, mint egy kígyó és a kielégülésre vár. Lelke mélyén reménykedett abban is, hogy e kielégítésnek ő is részese lehet. Mialatt ilyenek futottak át gondolatain ágyéka Vivien feje elé érkezett. Majdnem fájt a fasza, annyira állt, annyira kemény volt. Pirult, mert eszébe jutott, hogy nem kívánhatja ő meg a húgát. Csakhogy a test szava szent, nem tehetett ellene semmit sem. Innentől igyekezett mindenféle csúnya dologra gondolni, de csak nem lankadt le.
Andris újra kezdte a popsi paskolást. Vivien se mondta ekkor még, hogy hagyja abba. Sőt! A lány illata egyre erősebbé vált, ami tudat alatt biztatta a fiút, hogy tegye meg vele, amit eddig. Andris pedig úgy engedelmeskedett ösztöneinek, hogy párszor megsimogatta a kerek halmokat, aztán egy erősebbet ütött. Kis idő múltán a simogatások elmaradtak és egyre dühödtebben, önfeledtebben paskolta a lány fenekét. Aztán az illat arra kényszerítette, hogy közelebbről érezze. Fejét lehajtotta, orra már majdnem a lány fenekét simította, néha saját orrát ütve. 
Lacit ez a pirospozsgás látvány teljesen felizgatta. Elengedte az időközben sírdogáló lány kezét és maga sem tudta megmagyarázni tettét, kezével húga dekoltázsába nyúlt, majd lágyan masszírozta az ott talált puha ám ruganyos halmokat. Érintése egyre erősebbé vált, egy idő után arra ragadtatva magát, hogy néha meg, meghúzta a bimbókat. 
Vivien egyszerre érezte a fájdalmat és a kéjt a fenekén, de amikor Laci a bátyja kezét érezte a mellén a fájdalmat teljesen felülírta benne a kéj érzete. Laci érintésével nagyjából egy időben érezte a puncijának nyomakodó faszt. Andris keménységét és csúszkálását érezve magán teljes extázisba esett. Már csak egy dolog hiányzott szűz testének. Egy igazi kemény hús a kezébe, szájába, vagy akárhova. Nem gondolkodott, de ha tudott volna gondolkodni, nem állt volna ellent egyiküknek sem. Kész volt feláldozni a szüzességét is, bármelyikük kérte volna tőle. Sőt! Kérniük sem kellett volna. A lány magában arra vágyott, hogy tegye meg végre valaki a döntő lépést. Igen. Nagyon akarta a fiúkat. Elsősorban Lacit a bátyját, de ha Andris hatolt volna bele most, azt se tette volna szóvá. Egy álma vált volna valóra ezzel. De ebből semmi sem történt meg a valóságban, hiába vágyott rá. Enyhén ismét beharapta ajkát és sírdogált, de már nem a fájdalomtól, hanem a kielégítetlenségtől. De hogyan kérhette volna meg őket arra, hogy dugják már meg? Egyik fele akarta, a másik meg nem. Ha Laci lett volna Andris helyében egy percig se habozott volna és magába vezette volna a paskoló kezet. De nem ő volt. Tehetetlenül tűrte, de tagadhatatlanul élvezte amit nyújtott neki Andris keze. 
Amint azt észlelte, hogy Laci már nem fogja le a kezét egy elhatározás érlelődött meg benne. „Laci már úgyis perverznek tart. Nem érti meg a szerelmem, de ez most mindegy. Talán, ha…” – gondolta félig és a gondolatot tett követte. Jobb kézzel támaszkodva továbbra is, bal kézzel lágyan maga felé húzta Lacit. Pillanatok alatt kibontotta, majd haladéktalanul bekapta a szeme elé kerülő faszt. Közben Andris tovább simizte, paskolta seggét és csúszkáltatta a farkát a punciján. Laci annyira meglepődött az érzéstől, amint húga szája belsejébe került a fasza, hogy leállt. Megmerevedett és csak élvezte a forró, nedves érzést. Vivi egy pillanatra kiengedte és esdekelve kérte: – Ne hagyd abba szerelmem! Simogasd a mellem!
Laci egy álomban élve újra simogatta a tetszetős halmokat, mindaddig, míg el nem élvezett. Húga amint érezte, hogy Laci jön, teljes extázisba esett és szintén élvezni kezdett. Orgazmusát elnyújtotta a paskolás érzete, amit Andris még most se hagyott abba, azzal együtt, hogy az ő fasza is ontotta a spermát, szétszórva magját a lány fenekén és hátán, juttatva belőle bőségesen a puncija környékére is. Vivient e forró érzésre a popsiján és a hátán meg a szerelme szájában pulzáló kőkemény  fasza amint szintén spriccel és az az íz arra késztette, hogy ismét sikítson, de tele szájjal csak nyöszörgésre futotta tőle. 
A két fiú teste csillapodtával rádöbbent, hogy mit tett és szégyenkezve segítették fel a lányt. Nem mertek a szemébe nézni, bár ha látták volna Vivien kielégült, mosolygós arcát és csillogó szemeit, akkor elmúlt volna a szégyenkezésük. 
– Veszek neked egy új tabit. Nem tudom, honnan szerzek neked rá pénzt, de holnapra megkapod –  ígérte halkan Andris.
 
Vivien teste elhagyatottá vált. Elernyedt, kielégült, boldog volt. Egyik álma valóra vált hát, ha nem is éppen úgy ahogy megálmodta, de ezt most cseppet sem bánta, hiszen ez minden álmán túlnőtt. Érezte a szájában szerelme ízét és láthatta annak kielégülését élőben. Ráadásul Andris is megvolt neki. Elélvezett a srác tőle, rajta, miatta. Az sem volt mellékes, hogy ő maga is akkorát élvezett mint még addig soha. „Ha apu is részese lehetett volna ennek, akkor…” – gondolta a lány, de nem gondolhatta végig, mert most Laci csapott egy jó nagyot a fenekére, ami igazán fájt és semmilyen kéjt nem hordozott.
– Menj és kapd össze magad. Nemsokára itthon lesznek anyuék, nehogy így meglássanak! Erről még beszélnünk kell, ugye tudod?
 
* * *
 
A későbbiek során végül Andris vette feleségül Vivit, bár nem emlékezett rá tudatosan, hogy egykor megígérte. Laci pedig feleségül vette Ginit, aki ugyan Andrisba szerelmes a mai napig, de vibrátorként jó a barátja is, na meg megtetszett neki időközben a srác arroganciája is, amit kislányként még bunkóságként értékelt. A páros lakodalmat követő pár évben néha összejártak és a két nő titkos szerelmével élvezhette az életet, a köztes időkben meg szerelmet színleltek annak, akikre barátként tekintettek. Sógornőként Vivi és Gini sokszor összejöttek egy kis trécselésre, sőt mikor a férjeik együtt szórakoztak, horgásztak és napokig elmaradtak a tó melletti kis házban, akkor unalmukban sok csajos estét tartottak. Senki sem volt féltékeny. A lányok közül nem. A srácok sem tűntek annak, amikor párcserés szex miatt szeretkezhetett Laci a hugijával, Regina pedig élete szerelmével, Andrissal.
Erzsi feleségül ment egy sráchoz, Péterhez, akivel egy swinger klubban ismerkedett meg, aztán pár évig csak élvezte az életet az aranykalitkában, mert férje iszonyú féltékeny volt rá, de ő nem szerette Pétert,  bár ritkán muszáj volt villantani férje előtt. Egy idő után elunta magát és jó indoknak tűnt azt mondani, hogy húgát megy meglátogatni. Az első pár alkalommal férje is vele tartott, inkább csak azért, hogy meggyőződjön arról, hogy neje ott abban a társaságban nem fogja megcsalni őt. Csakhogy Péter eléggé rátarti volt a vagyonára és a pénzért vásárolt diplomáira, emiatt lenézte a többieket és a későbbiekben Erzsi egyedül látogathatott el húgához és férjéhez Andrishoz, akivel felelevenítették a régi szép emlékeket. Vivien elvétve csatlakozott hozzájuk amivel bizonyította nővére iránti szeretetét, mert sokszor kisegítette őt szorult helyzetéből. 
Tulajdonképpen nem Vivien férjén múlott a régi kapcsolat felmelegítése, hanem éppen rajta, Vivienen. Történt egyszer, hogy Erzsi egyedül látogatott el hozzájuk, ráadásul egy olyan alkalommal, amikor Vivienben felélénkült Laci iránti sóvárgása. Ilyen alkalmakkor férje mindig békén hagyta, bár Vivien soha nem árulta el a valódi okot. Andrison ugyan minden ilyen esetben látszott, mennyire bántja az, hogy nem tudja kielégíteni a feleségét, a romantikus igyekezetével, na meg más adottsága ellenére sem. Ezen a napon a két nő, mint testvérek beszélgettek és Vivien hozta szóba azt a régi kapcsolatot. Erzsi elmélázott és elmondta, hogy már bánja, mert Andris mindig annyira kedves volt hozzá és szerette őt. Ha nem lenne most húga férje biztosan újra meghódítaná Andrist és felcserélné őt Péterrel. 
– Ha ennyire vágysz rá, itt a lehetőség. Használd ki! Nekem most nincs kedvem Andrishoz, de mint férfinek el kéne neki egy kis önbecsülés.
–  Te most felajánlottad nekem a férjem egy dugásra?
–  Nem csak egyre. Használd ha akarod, ameddig mindketten kielégítőnek találjátok. 
–  Na és ha gyerekem születik tőle?
–  Azt magadban kell elrendezned és a férjeddel. Nekem el ne mondd, mert örök harag és nem a gyerek miatt.
–  Azt hiszem értelek –  felelte Erzsi és így mindenki megkapta, amit szeretett volna. Vivi nyugalmat, mert a hangszigetelt vendégszobában levő férje és nővére igyekeztek a gyerekcsinálás fortélyait kipróbálni. Erzsi sok– sok orgazmust, Andris pedig önbizalmat kapott. Ráadásul Erzsinek is teljesült egy álma, mert szerelmétől született gyermeke. Ikrek! Annyi gyakorlás mellett nem is lehetne másképp. Péterrel sikerült elhitetnie, hogy tőle van a gyerek, így ő is megkapta duplán, amit remélt az élettől: gyereket és hatalmas egót, mert eddig senkinek sem sikerült a családjában ekkora bravúr, hogy ikreket csináljon a feleségének. Azt persze eltitkolta, hogy pénzen vásárolt szeretői közül hánynak kell ma is gyerektartást fizetnie. Erzsit sem érdekelte, elvégre nem az ő pénze, hát úgy tett, mintha nem tudna róluk.
Hamarosan Viviennek és Gininek is gyermeke született, bár Regináról mindenki úgy tudta, hogy petefészek problémái miatt nem eshet teherbe. Minden gyermek az anyjuk hites férjének a nevét kapta, de hogy ki volt ténylegesen a vérszerinti apa, azt soha senki sem firtatta.