Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
-Ez a helyes hozzáállás! Adjunk a nézőknek egy olyan előadást, amit soha nem felejtenek el!...
Egyszerre izzadtam az análszextől és korábbi fáradozásaimtól, hogy kedvükre tegyek. Szegény...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Tetszik ez az új hang itt. Tet...
2024-02-22 10:51
gyuri0926: Leveleznél velem?
2024-02-21 14:47
Rémpásztor: Okés, patrikiskal157@gmail.com...
2024-02-20 13:38
SunnyDay: Írástechnikailag köszönöm a po...
2024-02-20 10:57
Rémpásztor: Nagyon népszerű téma. Valóban...
2024-02-19 17:47
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Bennem szól a zene 2. rész

Fehér Ferdinánd vagyok. Egy hétig Fefe voltam egy Lili nevű tündér által elnevezve, az volt eddigi életem legszebb hete. Akkor úgy éreztem, beleszerettem ebbe a lányba, aztán mikor fölkerekedtem és elmentem az üzletbe vásárolni, ellátmányt beszerezni, ő eltűnt. Mikor hazaértem az üres lakás, és nagyon üres ágy fogadott. 
Láttam, hogy zuhanyozott, a vizes törölköző ott feküdt a földön a fürdőszobában. Ezt különben bárkinek szóvá tettem volna, de tőle még ezt is elfogadtam, hogy csak úgy ledobta a törölközőt, és tudta, hogy majd jönnek a kismanók, és mindent eltakarítanak utána. Ő egy tündér volt, aki egy hétre menedéket keresett és talált nálam, aztán eltűnt.
Kerestem őt abban a bárban, ahol előzőleg megtaláltam, de senki sem tudott róla semmit, vagy nem szerették volna velem közölni az információkat. Annyira kétségbeesett voltam, annyira szerelmes, hogy ezt látniuk kellett, és azt reméltem, hogy megsajnálnak. Lehet, hogy megsajnáltak, és azért nem árultak el semmit róla, mert érezték, hogy a vesztembe is rohannék érte, hozzá.
Aztán teltek a napok, hetek, hónapok és már feladtam a keresést, bár a metróhoz lefelé a mozgólépcsőn fürkészve néztem a szembe jövőket, és reménykedtem, hogy egyszer meglátom, és akkor majd, mint a filmekben, mászok át az ő oldalára, az embereken át, bolondot csinálva magamból, csak hogy elérjem. De nem láttam meg, és így minden utazásom a tömegközlekedéssel unalmas volt. Az utóbbi időben már nem is vettem igénybe a metrót, már mindenhová kocsival mentem és a kocsimban hagyott lejátszási listáját hallgattam. Aztán ebből a letargiámból egy helyes lány mozdított ki, aki készséges, mosolygós és nagyon kedves volt. Még naponta gondoltam az én tündéremre vágyakozva, de a napjaimat már ez a lány töltötte ki. Ő itt volt, sms-eket váltottunk, mindig rögtön válaszolt, amit nem is értettem, mert volt élete rajtam kívül is, de mégis mindig ott volt és írt, és amikor találkoztunk a mosolya olyan békés és megnyugtató volt.
Nem szerettem volna összehasonlítani őket, hiszen a tűz és a víz összehasonlíthatatlan. Lili volt a ragyogó, égető tűz, Anna volt a nyugalom, a béke, a csendesen áramló víz. 
Lili, vörösesszőke volt és kék szemű, mint egy kis erdei nimfa, Anna, szőke, mint a méz, szürke szemű, szelíd, csendes.
Lili után vágytam, de egyre több időt töltöttem együtt Annával. Közös programokat terveztünk, aztán hívtam, hogy jöjjön föl hozzám, és ő boldogan jött. A vacsorával, amit főztem lenyűgöztem, aztán mikor segített rendet tenni a konyhában, már öleltem, húztam magamhoz és csókoltam. Belesimult a karjaimba, és ez olyan természetes volt. Húztam magammal a hálószobába, közben csókoltam a nyakát, amitől kacarászott, és ekkor eszembe jutott Lili nevetgélése, de nem hagytam magam eltéríteni és nem engedtem Lilit beleszólni ebbe a kapcsolatba. 
Lefektettem Annát az ágyra és nagyon lassan kezdtem vetkőztetni, minden kiszabadított centimétert csókoltam, nyaltam a köldökét, aztán a mellbimbóit szívtam, sóhajtozott, vonaglott. Szerettem érezni, ahogy a kezem nyomán kielégülnek a partnereim, ő is hálásan bújt hozzám és csókolt, aztán rámarkolt a farkamra, ami már nagyon feszült a nadrágban. Segített levetkőzni, simogatott és aztán a szájába vette a farkamat, de húztam magamhoz és már alig vártam, hogy benne lehessek. Készségesen fogadott magába, nagyot sóhajtott, mikor teljesen benyomultam a hüvelyébe, és pumpálni kezdtem. Gyorsan jött a kielégülés, éreztem, ahogy ő is újra a csúcsra jutott. Nagyon csendes volt szeretkezés közben, csak sóhajokat hallottam és elégedett szuszogást. 
Nem tehetek róla, de már megint Lili jutott eszembe, a vad szeretkezéseink, amikor csiklandoztuk egymást, amikor kacarászott, nevetett még szeretkezés közben is.
Képtelen voltam őt kiverni a fejemből, még Anna békéje és odaadása sem tudta feledtetni.
Az együttlétünk után egyre többet volt nálam Anna, először csak pár órát, aztán többször is ott aludt, később adtam neki helyet a szekrényemben, hogy tarthasson nálam fehérneműt, ruhákat, aztán már kapott kulcsot is a lakásomhoz és csak hetente egyszer ment haza a virágait meglocsolni. Rendben tartotta az életemet, a lakásomat, a mindennapi gondokat teljesen átvette, ő lett az én nyugalmas szigetem, akihez jó volt hazamenni a város zajából. 
Már csak ritkán jutott eszembe Lili, de amikor egyedül voltam otthon és maszturbáltam, mindig Lili jelent meg előttem.
Aztán a munkahelyemen szóltak, hogy mennem kell az éves kongresszusra. Nem vágytam elutazni, de ez minden évben kötelező volt. Meg kellett jelennem, meg kellett magamat mutatnom, előadást kellett tartanom. 
Anna segített a csomagolásban, ebben is jó volt, én biztos valamit itthon hagytam volna, de ő mindenre gondolt. Nekiindultam a kis gurulós bőrönddel a kocsihoz, ahová kikísért, csókot adott és biztosított róla, hogy nagyon fogok neki hiányozni. Irány Szeged!
Vezetés közben, hogy semmi ne terelje el a figyelmemet, nem kapcsolok be semmit, se rádiót, se zenét, de most mégis benyomtam a Lilitől maradt lejátszási listát és gondolatban ott jártam, annál a hétnél, annál a napnál, amikor találkoztunk, amikor itt ült mellettem a kocsiban, fölhúzta maga alá a lábát és verte az ütemet a térdén, közben dúdolta a dallamot. 
Anna tudott róla, hogy volt előtte valakim, aki sokat jelentett nekem, de részletesen sose beszéltem neki Liliről.
Több órás vezetés után végre megérkeztem a városba. A GPS elvitt a belvárosi szállodához, ahol szerencsére parkolót is találtam. Beléptem az épületbe, és haladtam a recepciós pult felé, ahol elég hosszú sor állt. Sokan jöttek erre a kongresszusra, melyre az egész hotel le volt foglalva. Beálltam a sor végére, és hallottam egy kedves csilingelő hangot angolul beszélni, aztán átváltott németre, majd mikor magyarul hallottam már majdnem kiugrott a szívem a mellkasomból. Még mindig nem láttam, azt, akinek a hangját hallottam, de biztos voltam benne, hogy ez ő, a tündérem, Lili. Mikor végre egy csoport elindult a liftek felé, megláttam a recepciós pult mögött a mosolygó lányt, aki már több mint egy éve szerepel az álmaimban. 
Most annyira más volt, a szálloda egyenruhájában, szigorúan felkötött copfjával, de a szeme nem változott. Fölnézett rám, és a pulzusom ezerre váltott, mintha most futottam volna le a maratoni távot. Rám nézett és az arcán a felismerés és öröm látszott. 
- Fefe! – mondta, és a hangjában örömet éreztem.
Emlékezett a nevemre, emlékezett rám, mosolygott. Keresgélt a számítógépében, ahol meg is talált. Megkaptam a szobakártyát. Láttam, hogy még állnak mögöttem, ezért nem akartam előttük személyes dolgokról beszélni.
- Beszélhetünk valamikor? – kérdeztem. 
Fölnézett rám, a tekintetünk egybefonódott, közelebb hajolt és odasúgta.
- Igen. Egy óra múlva végzek. Jelentkezem nálad.
Én még álltam volna ott és bámulok rá, de ő már a mögöttem állóhoz fordult. Utáltam, hogy másra néz, hogy nekem ennyi jutott csak belőle. Oldalra léptem és még matattam kicsit a bőröndömmel, hogy halljam a hangját. A pulzusom lassan kezdett helyreállni. Fölmentem a szobámba, ahol az első az volt, hogy Annának írtam sms-t, hogy megérkeztem.
Kipakoltam néhány dolgot a fürdőszobába, a ruháimat a szekrénybe akasztottam, aztán csak tébláboltam. Azon törtem a fejem, hogy nem kellene inkább lemennem a hallba, hogy lássam őt. Aztán már félpercenként néztem az órára, képtelen voltam egy helyben állni, föl alá járkáltam, kinéztem az ablakon, majd elmentem az ajtóig és a folyosóról behallatszó neszeket figyeltem. Az ablakon kinézve egy csendes mellékutcát láttam, de ha kihajoltam, akkor láttam a Tiszát, és a hidat is, ami átívelt rajta. Éppen az utcát kémleltem, mikor nyílt az ajtó és belépett rajta Lili. 
Nem kopogott, egy dolgozói kártyával nyitotta az ajtót. Repült felém, a karjaimba, és csókolt.
Én egy órája azon törtem a fejem, hogy majd mit fogok mondani neki, de ő mindent elsöprően a karjaimban volt, nem is tudom, hogyan, de már öleltem, és boldogan csókoltam vissza.
- Ezerszer gondoltam rád – mondta, és én elhittem, és semmiben sem kételkedtem, nem kérdeztem, nem vontam felelősségre, csak csókoltam, szorítottam és már dőltünk is le az ágyra. Kacarászott. Hogy nekem hogy hiányzott ez a kacarászás, ez az érintés. Tépkedte a ruháimat, nem érdekelte, hogy szakadnak a gombok, de aztán fölpattant és a szigorú hotel emblémás blézerét óvatosan tette le a szék karfájára, utána viszont a többi ruháját, már dobálta le a földre és már húzott is maga mellé az ágyba. Mintha el sem hagyott volna, mintha csak most jöttem volna vissza a vásárlásból, mintha nem telt volna el egy év, úgy bújt hozzám. Megőrültem érte. Öleltem, csókoltam, simogattam, el sem akartam hinni, hogy ez a valóság, hogy itt van és ölelhetem. Ez nem az a csendes szeretkezés volt, ez vad volt és hangos. Itt kacagás volt és olyan hangok, amit Annával el sem tudtam képzelni.
Megharaptam a mellbimbóját, és ő felkiáltott, majd kacagva akarta visszaadni és birkóztunk, aztán a hasát csókoltam, mert tudtam, hogy csiklandós és gurgulázva nevetett, de ekkor már annyira föl voltam izgulva, hogy nem bírtam várni és ő sem, húzott magához, azt akarta, hogy dugjam meg, és ezt ki is mondta. Nyomultam befelé a feszes kéjbarlangjába, nyögött és húzott, majd mikor már tövig benne voltam, csak annyit mondott.
- Erre vártam – elolvadtam, cseppfolyóssá váltam. 
Imádtam ezt a lányt és vadul dugtam, ki akartam elégülni, föl akartam robbanni, azt akartam, hogy nyüszítsen a kezem alatt. Pumpáltam, löktem magam egyre gyorsabban, már sikított, és akkor éreztem, hogy szorít, lüktet a puncija, és boldog voltam, mert elengedtem magam és spricceltem belé a magomat, már alig kaptam levegőt, és lassan lecsendesedtünk. 
Aztán csak szorítottam és élveztem, hogy hozzám simul, hallottam a szuszogását, éreztem az illatát, és nem álmodtam, ez tényleg a valóság volt. 
Hallottam a telefonom zümmögését amit az asztalon hagytam, de nem szerettem volna elengedni ezt a tündért, ezért megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. 
- Keresnek – súgta, és próbált kibontakozni a karjaimból.
- Nem baj, nem érdekel – mondtam, és tényleg nem érdekelt a külvilág, mikor itt lehettem vele. 
A zümmögés csak nem akart abbamaradni, ezért mégis rászántam magam, hogy megnézem, ki keres. 
A szervezők hívtak, hogy pontosítsák az előadásom időpontját, és a termet, ahol előadok. Anna is keresett, tőle üzenet is jött, hogy hiányzom. Elszégyelltem magam. A kedves szelíd Anna otthon ül és rám gondol, igaz, én is rá gondolok, de csak bűntudatból, mert boldog vagyok az én drága nimfám karjai között. Ránéztem, ahogy az ágyban feküdt a hófehér ágyneműk között és a farkam rögtön reagált rá. Már nem is éreztem mást, csak vágyat, hogy ölelhessem. 
Úgy döntöttem, hogy az előadások nem érdekelnek, egyedül az enyémet muszáj lesz megtartani, de az csak másnap délelőtt lesz, addig Lilit akarom ölelni. 
Bebújtam mellé az ágyba, és ahogyan hozzám simult a vékony lánytest, az olyan boldogsággal töltött el, amit már régen éreztem. Oldalt feküdtem, ő megfordult és a fenekével odadörzsölődött a már ágaskodó falloszomhoz. Nem bírtam várni, nyomtam be a puncijába, éreztem, hogy még, vagy már megint kíván, mert nagyon simán tudtam besiklani. Hátra nyúlt és húzott magához. Aranyosan helyezkedett, mozgott, én tövig nyomakodtam, ő nagyot nyögött.
- Igen – mondta halkan és ezt is annyira aranyos volt tőle hallani.
Tudtam, hogy boldog vagyok, és mégis valami ott motoszkált bennem, hogy ez így nem lesz jó. 
Újra a csúcs felé rohantunk, újra lihegve robbantunk föl. Csókoltam, öleltem őt, és féltem becsukni a szemem, mert attól tartottam, hogy elillan, ha elalszom, akkor eltűnik, és többet nem találom.
Csodálatos órákat töltöttünk együtt, aztán megéhezett, és telefonon finom falatokat rendelt. Az ágyban ettünk, mint akik piknikeznek, mindent magunk köré pakoltunk. Otthon ezt nem engedtem volna meg, mert utálom, ha morzsákat kell szedegetni a derekam alól, de itt csak nevettünk.
Nem mondott semmit az eltűnéséről, de arról sem hogy került ide. Igaz nem is kértem számon, csak azt mondtam neki, hogy nagyon hiányzott. 
Aztán másnap föl kellett kelnem, mennem kellett megtartani az előadásomat.
- Itt leszel, amikor megjövök? – kérdeztem tőle, de csak odahajolt és megcsókolt, nem válaszolt.
A teremben teltház volt, mikor mentem föl a pódiumra. A laptopot beállítottam a vetítéshez, és elindítottam az előadásomat. 
A végén elköszöntem és nem érdekelt, hogy tapsot kaptam, többen odajöttek és gratuláltak. Volt ott olyan is, akinek a véleménye sokat számított, de mégsem tudtam rá figyelni. Mint egy zombi úgy pakoltam össze és mentem is ki a teremből, föl a szobámban, és biztos voltam benne, hogy Lili már nem lesz ott. Elképzeltem, hogy a recepción sem fognak róla tudni, és megint kámforrá vált. 
A szobába lépve nagy meglepetés ért, mert ott volt, és nevetve ugrott a nyakamba, meztelenül simult hozzám, húzogatta a nyakkendőmet. Hallottam zizegni a telefonomat, elővettem és Anna neve jelent meg a kijelzőn. Izgult értem, tudni akarta, hogy jól ment az előadásom. Kicsit eltoltam Lilit, és intettem neki, hogy legyen csendben. 
Meghallottam Anna hangját és éreztem a békét, megnyugodtam.
- Minden rendben volt – mondtam rögtön. – Te jól vagy? – kérdeztem, tele lelkiismeretfurdalással.
- Igen, rendben vagyunk – mondta és közben a többes szám a cicákra vonatkozott, akiket a kertben etetett, de már hozzánk tartoztak, családtagok lettek.
Elbúcsúztam, és közben Lilit néztem, aki csábosan feküdt előttem az ágyon. Mikor letettem a telefont, úgy éreztem beszélnem kell a csábító szirénnel, aki húzott maga felé az ágyba.
- Lili, nekem van valakim, akivel együtt élek, és sokat jelent nekem. – mondtam egy szuszra.
Megállt. Nézett rám a hatalmas szemével, láttam, hogy gondolkodik, átértékel. Kívántam őt, állt a farkam, és tudtam, hogy azt kockáztatom, hogy többet nem enged közel magához, nem hallhatom a kacagását szeretkezés közben.
Azt éreztem, hogy most rögtön el kellene indulnom haza az én szelíd Annámhoz, de itt feküdt előttem Lili és vágytam arra, hogy benne legyek. Azt mondtam magamnak, hogy utoljára még.
- Nem gond, gyere – mondta Lili és húzott az ágyba. 
Nagyot sóhajtottam és azzal áltattam magam, hogy ez csak egy búcsú lesz, aztán vége, örökre vége. Ledobáltam a ruháimat, és már bújtam is hozzá. Álló farkam nagyon megtetszett neki, mert simogatta, becézgette, csókolta, szopta. Már nem tudtam gondolkodni normálisan, de az még bevillant, hogy erről a csodáról fogok most lemondani. Aztán már csak élveztem, spricceltem a szájába, ő meg nyelte, és cuppogva szopogatta a farkamat, aztán a kezemet a puncijához húzta és irányított maszturbációban vettem részt. Azt tettem, amit ő szeretett volna, mintha egy maszturbátor lett volna a kezem, teljesen átadtam neki. Simogattatta magát, élvezte ezt a játékot, aztán nem bírtam tovább, odakúsztam a szeméremdombjához és a nyelvemet is bevetettem. Hallottam a kacagását és megint belém nyilallt, hogy ez lesz az utolsó. Újra állt a farkam, és már nyomtam is neki befelé, amit nagy sóhajjal nyugtázott. Gyorsan kezdtem mozogni, annyira akartam őt még mindig, annyira imádtam vele szeretkezni, aztán robbantam. Az agyamra leszállt a köd, és már nem érdekelt semmi és senki, csak élveztem, tövig nyomtam magam, és fölbődültem. 
Lassan tértem magamhoz, és Lilit szorítottam, de a fejemben már újra Anna jelent meg. 
Mennem kell Annához. Az én Annámhoz.
Lili szundikált. Óvatosan keltem föl, és mentem ki zuhanyozni, aztán nekiálltam felöltözni, és már szedtem össze a cuccaimat, és mindent raktam be a bőröndbe.
Lili kinyitotta a szemét és nézett, ahogy pakolok. Odaléptem hozzá és megcsókoltam.
- Azt hittem, hogy maradsz még – mondta.
Nem ígért semmit, nem mondott semmit, csak ezt – Azt hittem maradsz még.
- Mennem kell – mondtam halkan.
Jön majd valaki, aki az én Lilimet megszelídíti, rabjává teszi. Egyelőre én kigyógyultam. Az kellett ehhez, hogy újra találkozzunk, hogy hiányozzon Anna. Most, hogy itt voltam, jöttem rá, hogy az a szelíd, kedves lány mennyire az életem része lett, hogy már itt van a bőröm alatt, itt van bennem és szeretem is, hogy itt van. Szeretem a szelídségét, a csendjét, a kiszámíthatóságát, a komolyságát.
Még egy utolsó csókot adtam Lilinek, de nem kértem el a számát, nem adtam meg az enyémet, nem vágytam többé utána. Most Annára vágytam, a békéjére, a közös otthonunkra, mert a házamra már úgy gondoltam, mint a közös otthonra. 
A kocsit indítottam és megszólalt a zene, ami Lili zenéje volt, amit ezerszer hallgattam, mert annyira hiányzott, és kikapcsoltam, majd egy mozdulattal töröltem is a lejátszási listát.
Még éreztem Lili illatát a bőrömön, de már csak lelkiismeretfurdalást okozott. Tudtam, hogy soha nem fogom elmondani Annának, hogy ez a szenzációs vad szeretkezős kongresszusi hétvége indított arra, hogy csak őt akarjam.
Hajtottam a kocsit hazafelé. Nem is telefonáltam, hogy menni fogok, meglepetés szerettem volna lenni.
A kapuban megálltam egy pillanatra és nagy levegőt vettem. Amikor kinyitotta a bejárati ajtót és meglátott, boldogan simult oda hozzám.
- Hiányoztál – mondtam és a hátát végigsimítottam. Beléptünk. A csomagot ott hagytam az előszobában. Ekkor jutott eszembe, hogy még ajándékot se hoztam. Csókoltam őt és húztam magammal a kedvenc fotelomhoz, amibe beleültem, és az ölembe húztam. 
- Te is nagyon hiányoztál – mondta halkan. 
Boldogságot éreztem. Tudtam, hogy ebben a kapcsolatban Anna szelídített meg engem a türelmével, a kedvességével, a szelídségével, azzal, hogy mindig ott volt velem. Mindenben részt vett, ami az eszembe jutott. Lassan kúszott be a bőröm alá, és már nem tudtam elképzelni az életemet nélküle.
- Szeretlek – mondtam ki először a kapcsolatunk folyamán.
Az arcát a kezeim közé fogtam és a szemébe néztem. Tudta, hogy ez egy nagyon fontos pillanat, mert az együttlétünk alatt soha nem mondtam és nem mutattam ki az érzelmeimet.
Láttam a szemében, hogy érti mennyire nagy lépés volt ez felé.
- Szeretlek – mondta ő is, bár ezt tudtam, hisz ő annyiszor elmondta és soha nem várt semmit érte cserébe.
Ez az otthonom, ez a szerelemem. Hazaértem végre. 
 
Előző részek
Hozzászólások
kaliban ·
Az eltévedt bárány végül mégis hazatalált! Tetszett a befejezés!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: