Prológus
Dorian lihegve rontott be a szoba boltíves, régi fa ajtaján, a nála 15 évvel idősebb nő után.
- Eunice!- kiáltott, mikor meglátta, hogy a nő holtan fekszik az ágyán, míg gyermekei a bölcsőjükben, elfüggönyözve a valóságtól az igazak álmát alusszák.
Dorian leborul a nőre, ugyanaz a fekete szatén ruha van rajta, mint amikor először meglátta, visszatérve Sacro-ba. Megcsókolta a kihűlt ajkakat, s utolsó keserű könnyeivel elsiratta szerelmét. Nem érthette eme szörnyű halált, nem tudhatta, hogy a szülők bűnét magukban viselik szunnyadó gyermekeik. Rhoda és Vincent vérében ott lappangott valami, ami egykor talán megváltoztatja a Sacro és talán az egész világ rendjét.
Dorian csak most pillantott az asztalra, ahol egy vastag bordó bőrkötéses könyv pihent. Kinyitotta s az első lapon csak ennyit talált:
Eunice naplója
ki elvesztette hitét, majd egy ellenségtől kapta vissza
Dorian elmosolyodott kissé, Eunice nem véletlenül hagyta itt ezt a naplót, talán megtud valamit, de nem most. A zsebébe süllyesztette a könyvet és kiment a szobából.
Pár nap múlva egyedül a szobájában, előhúzta az eddig elrejtett könyvet, kinyitotta és belemerült…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Hozzászólások