Prológus
Dorian lihegve rontott be a szoba boltíves, régi fa ajtaján, a nála 15 évvel idősebb nő után.
- Eunice!- kiáltott, mikor meglátta, hogy a nő holtan fekszik az ágyán, míg gyermekei a bölcsőjükben, elfüggönyözve a valóságtól az igazak álmát alusszák.
Dorian leborul a nőre, ugyanaz a fekete szatén ruha van rajta, mint amikor először meglátta, visszatérve Sacro-ba. Megcsókolta a kihűlt ajkakat, s utolsó keserű könnyeivel elsiratta szerelmét. Nem érthette eme szörnyű halált, nem tudhatta, hogy a szülők bűnét magukban viselik szunnyadó gyermekeik. Rhoda és Vincent vérében ott lappangott valami, ami egykor talán megváltoztatja a Sacro és talán az egész világ rendjét.
Dorian csak most pillantott az asztalra, ahol egy vastag bordó bőrkötéses könyv pihent. Kinyitotta s az első lapon csak ennyit talált:
Eunice naplója
ki elvesztette hitét, majd egy ellenségtől kapta vissza
Dorian elmosolyodott kissé, Eunice nem véletlenül hagyta itt ezt a naplót, talán megtud valamit, de nem most. A zsebébe süllyesztette a könyvet és kiment a szobából.
Pár nap múlva egyedül a szobájában, előhúzta az eddig elrejtett könyvet, kinyitotta és belemerült…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások