Sokan kérdezik maguktól és másoktól: "Mi a célom?";"Miért vagyunk itt?";"Honnan jöttünk?";"Mi az élet értelme?", és hasonló kérdések, melyeken egyes emberek, vagy esetleg mindenki, úgy el tud gondolkodni, hogy belefájdul a feje.
Nos, hogy miért vagyunk itt, honnan jöttünk és hogy mi a célunk, azt most elmondom.
*****
Megteremtődött. Igen. A Tudat. A szabad Tudat. Magát is Tudatnak nevezte.
Hogy miért teremtődött meg ez a kozmikus Tudat? Hogy alkosson. Hogy mit, azt még Ő maga sem tudta. Nem mondta neki senki, de a célját már tudta magától is. Ezt úgy hívják, hogy ösztön.
A Tudat alkotni kezdett. Akart egy teret, egy "rajzlapot", ahova majd "rajzolhat". Először ezt kellett megteremtenie. A Tudat kedvenc színe a fekete volt, ezért a rajzlapot is feketére festette. Megvolt a rajzlap, kezdődhetett a radikális átalakítása az úgynevezett "Világ"-nak, ahol eddig ő élt. Az a Világ csak egy színtelen semmi volt, ahol ő lebegett egyedül, miután megszületett.
A Tudat égő tűzgolyókat alkotott, melyek bevilágították ezt a fekete rajzlapot. És itt befejezte. Elgondolkozott. "Életet kell teremtenem" - ez egy ösztön volt, nem tudta, honnan jutott eszébe, de érezte, hogy ez az ő igazi célja: az Élet megteremtése.
Ehhez viszont kellett egy élettér. Ígyhát megteremtett minden égő tűzgolyó köré szilárd szikla-, illetve gázgömböket, melyek teret adhatnak az Életnek. Találomra kiválasztott egy ilyen sziklagömböt. Elnevezte Földnek. Megteremtette az Életet. Apró halak, rovarok, baktériumok, mind mind a Földön nyüzsögtek. A Tudat megpihent.
Sok-sok millió évvel később visszanézett a művére, és megijedt. Átalakultak a Földön élő lények. Teljesen mások lettek. Már a szárazföldön is jártak, pedig oda nem is teremtett élőlényeket. A Tudat pánikba esett. "Talán más Tudat is létezik, mely az én művemet alakítgatja? Ezt most megbánja."
A Tudat bosszút esküdött, és egy hatalmas sziklát lőtt ki a művére, mely becsapódott a tűzgolyó körül bolygó sziklagömbbe. A lények meghaltak.
Újabb sokmillió évvel később a Tudatnak bűntudata támadt. "A saját művemet pusztítottam el. Ezt nem tehetem". És újra Életet teremtett a Földre. Mostmár a szárazföldre is teremtett élőlényeket, hatalmas élőlények voltak, hüllők voltak, hegyes fogakkal
De ezek a lények is pár millió év múlva átalakultak, sőt, a szárazföldi élőlények egymást pusztították. A Tudat nem ezt akarta, nem akart háborút. Úgy döntött, selejtes művét ismét elpusztítja, méghozzá az előbbi technikával: egy újabb szikladarabot "küldött" a Földre, de nem sikerült terve, mert igaz, hogy a szárazföldiek kihaltak, de sok-sok lény megmaradt. Madarak, rovarok, sőt, már szőrös állatok is kialakultak, teljesen maguktól. A Tudat még háromszor próbálta elpusztítani az Életet a Földön: lefagyasztotta a sziklagömböt kis időkre, de ez a terve is kudarcba fulladt.
"Nem én vagyok a hibás, ez a sziklagömb el van átkozva. Saját magát alakítja. A sziklagömböt kell elpusztítani."
De most nem a száguldó szikladarabot vette segítségül, nem is a fagyot: új fajta életet teremtett, méghozzá a saját "képére": öntudatos, intelligens életet. Elnevezte ezt az életet embernek, mely arra született, hogy elpusztítsa élőhelyét. És ezt meg is teszi.
*****
250 millió évvel ezelőtt hatalmas meteor a Föld élőlényeinek nagy részét kipusztította. 65 millió évvel ezelőtt egy 10 km átmérőjű aszteroida kipusztította a dinoszauruszokat. Párezer évvel ezelőtt egymást követte három jégkorszak.
A rovarok többmilliárd éve zavartalanul élnek a Földön. A madarak többmillió éve. A dinoszauruszok a katasztrófa bekövetkeztéig többmillió évig uralták a bolygót, teljesen zavartalanul, öszöneikre hivatkozva.
Az ember 40 000 éve él a Földön. Nem teljesen zavartalanul. Fertőzi, roncsolja, rombolja bolygóját, környezetszennyezéssel, a Föld energiatartalékainak teljes kiszipolyozásával, és magát is rombolja, háborúkkal, satöbbi. Ez mind közhelyes és unalmas. De igaz. Engem mondjuk nem zavar, izgalmas lesz 100 év múlva egy pár kilóméteres hótengeren mászkálni sítalpban, Dél felé.
Az emberiség hatalmas sebességgel halad célja beteljesítése felé. A Tudat (elárulhatom: Isten) elégedett lehet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Még igy is, hogy az univerzális választ soha senki meg nem adhatja :)
És igazad van. A választ, hogy mi az életünk célja (ja meg hogy ki teremtette istent :smile: ) sosem kapjuk meg biztosan. De ha egyszer itt vagyunk, minek kell ezen izgulni. Élet van és kész. Attól hogy rájövünk a célunkra, nem lesz jobb, igy meg legalább az ember nyugodtan él és nem fáj a feje :flushed: :smile: