Az állásinterjú 4

4. rész

Hát ez a csaj igazán kitartó, mi-tagadás. Naná, hogy hétfőn reggel ott ült a helyén, mintha mi sem történt volna. De én is lehiggadtam a hétvége alatt.
- Szia Alexandra. - köszöntem rá hangosan, hogy az osztályon dolgozók is jól hallják. A kitartása igazán megérdemli, hogy hivatalosan is tegezzem.
- Szia Zoltán. - köszönt vissza a világ legnagyobb természetességével. Az irodában egy pillanatra megdermedt a hangulat. Éreztem a kollégák pillantását a hátamon. De nem hagytam magam kizökkenteni.
- Hoznál nekem egy kapucsínót, és magadnak is - tettem hozzá, majd mikor bejött az irodába megkértem, hogy csukja be az ajtót.
- Ez így nem mehet tovább. – vágtuk egymás fejéhez egyszerre szigorú arckifejezéssel.
- Bocsánatot akarok kérni. - mondtuk szintén egyszerre, erre már elvigyorodtunk mindketten.
- Szóval nem rúgsz ki - kérdezte ő kissé bizonytalanul.
- Eszem ágában sincs. Jól dolgozol, a többit meg meglátjuk. - kacsintottam rá.
- Ne is álmodj róla - kacérkodott a kis huncut.
Felálltam az íróasztal mögül, odaléptem hozzá és megsimogattam az arcát, két tenyerem közé fogva. Nem húzódott le, sőt, lehunyta a szemét, aprót sóhajtott, miközben résnyire nyitott száját megtalálták az ajkaim. Finom kapucsinó ízű csók volt. Átöleltük egymás, testünk egymásnak feszült a szenvedélyes csók alatt. Erekcióm fejlődésnek indult, kezem pedig a csípője és a combja felé. Lassan a szoknyája szegélye alá nyúlva, combját és fenekét cirógatva felhúztam a szoknyát a csípőjéig. Közben hevesen folytattuk a smárolást. Megfordultam, mögé kerültem, térdemmel enyhén szétfeszítettem a lábait. Ő a nyakát hátrafeszítette, így csókoltam bele hátulról a füle mögötti erogén területbe. Hevesen ziláltunk mind a ketten. Egyik kezem a blúz alatt a mellét kereste, a másik épp most csúszott be a bugyiba, rátalálva a szűk rés feletti érzékeny pontra. Kéjesen felnyögött. Megijedtem, hogy túl hangos lesz, ezért melléről hirtelen lekaptam a kezem és a szorosan szájára tapasztottam, mintha csak el akarnám rabolni. Alexa teste megfeszült, erősen homorított a szorításban, majd finoman beleharapott a száját fogva tartó ujjaimba, miközben kecses keze alulról szorosan megmarkolta a nadrágban feszülő szerszámomat. Most rajtam volt a nyögés sora, nehezen türtőztettem magam, de muszáj volt. Mégiscsak egy ajtó választ el az iroda többi részétől. Mi van, ha kihallatszik? És hogy fogunk innen szalonképesen kimenni? Lassan visszatértem a való világba és lágyan eltoltam őt magamtól. Hosszú percekig csak bámultuk egymást, nehezen jöttek a szavak. Végül csak összeszedtem magam.
- Hát kislány, ha jól látom igen csak nagy bajban vagyunk mi ketten, nem? – villantottam rá a fogsorom. Erre lesütötte a szemét. Milyen bájos, ennivaló.
- Rendbe szedem magam, tedd te is azt, így nem mehetünk ki - mondta immár asszisztensi precizitásával.
- Igen, és keressünk egy másik helyet, ez itt tök gáz – mondtam vágyakozva. – Tudok is egyet, a 18. emeleten, a kistárgyaló. Senki sem használja, mert a lift csak a 17.-ig jár. Egy óra múlva ott, rendben?
- Ott leszek – válaszolta azzal a kacérsággal, amivel néha megajándékoz.

A következő órában csak az járt az eszemben, hogy mekkorát fogunk dugni, ott fent. Vezetőségi értekezletem volt, általában végigalszom a főnökség fontoskodását, nyitott szemmel. Most is ébren álmodtam, ahogy magam elé képzeltem a meztelen testen alattam vonaglani.
- Jézusom, ezt abba kell hagynom, mert akkora az erekcióm, hogy kiveri a tárgyalóasztal alját. – ébredtem fel hirtelen révetegségemből.
- Zoltán, minden rendben? - kérdezte halkan mellettem ülő kolléganőm, a személyzeti osztály vezetője, kezét aggódóan a combomra helyezve.
- Persze, persze – húzódtam el. Viszonylag bizalmas viszonyban voltunk, nem, nem dugtunk együtt, de építettünk már csapatot együtt. Érintése most azonban zavart, mert féltem, hogy esetleg megérzi a nadrágban ficánkoló farkam mocorgását. Félelmem beigazolódni látszott.
- Hát, ha jól érzem, tényleg jól vagy - kacsintott rám cinkosan. – Tudod, rám mindig mindenben számíthatsz. – adta meg a kegyelemdöfést az egyáltalán nem is burkolt ajánlata.
Nem mintha rossz nő lenne, régen nagyon jó bőr lehetett, bár nem fiatal már, nem is filigrán. Szóval bevállalható, ha nagyon kell. Innen csak előre van kiút, mégiscsak a személyzeti főnök, és ki tudja, kinek ajánlotta még föl a szolgálatait.
- Tudom, számítok is. – kacsintottam rá pajkosan, így igyekezve leszerelni. Szerencsére az értekezlet épp véget ért.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat a 17. és a 18. között. Tovább tartott az értekezlet, elkéstem. Nagy hévvel rontottam a kis tárgyalóba. Alexa ott ült az asztalon, összekulcsolt karral és lábbal, szigorúan. Úgy nézett ki, mint egy tanító néni, aki most nagyon meg fogja büntetni a rossz kisfiút.
- Elkéstél. - jelentette ki nemes egyszerűséggel
- Elhúzódott, bocs. De remélem, nem késtem le a lényeget – próbáltam poénkodni.
- Büntetést érdemelsz – komolynak látszott.
Ez most a játék része vagy igazi? Nem tudtam eldönteni, ez a nő egyszerűen kisismerhetetlen. Már eddig is annyi arcát mutatta meg, vajon mi rejtőzik még a csinos pofi mögött. Egyszer csak egy vonalzót vett fel az asztalról.
- Mit érdemel a bűnös – pattant le az asztalról, kezében a műanyag lécet csattogtatva.
Te jó ég, ez a nő szado. Én meg nem vagyok mazo. Csak egy jót akartam dugni. Már egészen közel ért hozzám. Nem az ütéstől féltem, mit árthat nekem, de a szitu volt kellemetlen. A kétségbeesés kiült az arcomra. Erre elnevette magát:
- Na, a büntetés meg is volt. Gondoltam, hogy erre azért nem gerjedsz.
- Te kis rüfke, megszívattál – sóhajtottam fel megkönnyebbülve. De már repültem is rá a szájára.
- Siessünk, nem tűnhetünk el órákra Gyors menet volt kevés előjátékkal. Imádom az asztalon csinálni. Kényelmes. Alexa úgy feküd fel, hogy a lábait két széken támasztotta meg, hatalmasra tárva a combjait, szinte angol spárgában. A szoknya a csípőjén, csak a bugyit vette le. Én letolt gatyával épp azon fáradoztam, hogy ágaskodó péniszem a lehető legmélyebbre dugjam. Az állítható magasságú tárgyalóasztal a szokásosnál alacsonyabbra volt állítva, épp a megfelelő magasságban, hogy térdhajlítás vagy lábujjhegyre állás nélkül kényelemesen dolgozhassak az alattam heverő nőn. Mintha valaki direkt erre állította volna be. Ideális szexuális pozíció volt, hogy a makkom Alexa vaginájának belső elülső felületét, a legérzékenyebb területet kissé alulról oldalról súrolta ütemesen. Csak ez a ritmus létezett mindkettőnknek, Alexa felakadt szemmel bámulta a plafont én kikapcsolt tudattal néztem a város sziluettjét az ablakon túl. Órákig ellettem volna így, de nem volt annyi időnk. Csak egy centit léptem közelebb, és a farkam hegye új, még érzékenyebb pontot pécézett ki magának Alexa puncijában. Legalábbis erre következtettem a testbeszédéből. Micsoda beszéd volt, a megemelkedő vállak, a leomló fej, a rázkódó mellek és a remegő vénuszdomb egyvelege, mindez némán, magába fordultan.

Az én kielégülésem még váratott magára, de már nem sokáig. Alexa zilált hajjaj és réveteg tekintettel felült és a bőr tárgyalószékbe lökött. A huzat izzadt fenekemre tapadt. Ő nagyterpeszben rám ült, a szék magas háttámlájába kapaszkodva vonaglott rajtam.
– Látom, szeretsz felül lenni – lihegtem.
- Ma a számba akarom érezni az ízed - lihegte vissza, és egyre hevesebben folytatta ölének szűk szorítását. Tövig hatoltam belé, mígnem elöntött a hullám:
- Mooost - ordítottam visszafolytva. Alexa leugrott rólam, letérdelt a szék elé és sebesen bekapta a lüktető hímtagot, amiből lávaszerűen spriccel ki a fehér ragacsos váladék, egyenesen a szájába.
- Hmm. Egész finom –gurgulázta térdmagasságból felfelé gusztálva.
- Tudod, nme nagyon szeretem a gyümölcsöket – mondtam nevetve. - Csak egyet, az a kedvencem - céloztam a közismert városi legendára.
- Csak nem az ananász? – kérdezte most már ő is nevetve, miután lenyelte az egész adagot. – Gyere, kóstold meg – ezzel kéretlenül szájon csókolt.
- Fúj – vágott hirtelen az agyamba. De nem volt olyan szörnyű. Fura íze volt a szájának, saját nyála keveredett az enyémmel és némi émelyítően édeskés-sós, de nem visszataszító ondó maradvánnyal. Mikor abbahagyta, megjegyeztem:
- Kísérletező vagyok, de azért ezt legközelebb kihagyhatnánk. Tudod, a homofóbiám. - Azért ugye nem haragszol, mert rossz kislány voltam – játszotta a megszeppentet.
Meg kellett csókolnom, immár önként. Már nem émelyegtem, jól esett a csókja. Gyorsan felöltöztünk, és elindultunk lefelé a lépcsőn.

Hát ki jön éppen felfelé: a személyzeti főnök a nagyfőnökkel. Hirtelen megálltunk, mit megálltunk, megmerevedtünk, mind a négyen. A levegő olyan sűrű lett, hogy megállt volna benne a kés mellett a kanál és a villa is. Tapintani lehetett a feszültséget.
- Beszélj, mindegy mit, csak beszélj – jött a parancs valahonnan a mélyről.
- Sziasztok, találkoztatok már az új asszisztensemmel? Két hete van nálunk és fantasztikus munkát végez – mondta a szám.
- Azt látom - jegyezte meg szarkasztikusan a személyzetis.
- Hát persze, - folytattam, nem hagyva magam kizökkenteni. - Ti már találkoztatok a felvételkor.
- Főnök – fordultam a nagykutyához – Alexandra - mutattam be őket egymásnak.
- Na, és mit csináltatok odafent - kérdezte ismét a személyzetis. A pofátlan ringyó, hiszen ő is épp dugni indult a nagyfőnökkel, ha jól tippelem. Nem véletlenül volt az az asztal jó magasságban. De ez itt nem a „tiszta vizet a pohárba” ideje, ez a „szőnyeg alá söprés” ideje.
- Csak néhány bizalmas belső információt beszéltünk át. –feleltem könnyedén. - Tudjátok itt a falnak is füle van, ezek titkos adatok, nem tartoznak mindenkire az osztályomon. Gondolom ti hasonló ügyben igyekeztek a kistárgyalóba. Hát akkor, jó tárgyalást – vittem be az utolsó döfést nekik.
- Persze, persze - motyogta a főnököm kínjában, miközben mi leslisszoltuk mellettük a lépcsőn.
- Ez meleg volt, lassan ki kéne tenni egy „kistárgyaló foglalt” táblát. – morogtam magamban. Alexa kicsit remegett mellettem.
– Nem lesz ebből baj? - kérdezte aggódva. Nem tudom, hogy magát vagy engem féltett-e.
- Ugyan, szerinted ők mit csinálnak? Elrejthetnénk egy apró webkamerát, és akkor jót röhögnénk az egészen.

Nos, ez az ötlet úgy tűnik másnak is eszébe jutott korábban. Másnap Alexa zaklatottan fogadott az irodámban. Azonnal becsukta az ajtót.
- Ez volt azt asztalomon. A nevedre jött, azt hittem hivatalos - tett elém egy dvd-t. Betettem a lejátszóba.
Rejtett kamerás video volt, a kistárgyalóból. Nem túl jó érzések kezdték a torkomat szorongatni. Egyáltalán nem volt kedvem röhögni…