Át a parkon

Az éjszakai levegő kellemesen hűvös volt, amikor a nővéremmel jókedvűen hazafelé tartottunk a barátaink lakásavatójáról.
-Átvághatnánk itt! - javasolta a nővérem a városi park felé intve.
A gyenge világításban a fák mély árnyékokat vetettek a park útjára. Felnevettem és azt mondtam:
-Persze...és ha már elindulunk akár előre le is vetkőzhetünk és a bugyinkat is a szánkba tömhetjük.
Tovább indultam, de a nővérem megállt és duzzogva nézett rám a szemüvege felett, majd azt mondta:
-Komolyan gondoltam. Gyönyörű lehet a holdfényben sétálni a fák között.
Hitetlenkedve ráztam a fejem.
-És öt percig élvezhetjük a sétát, mielőtt megerőszakolnak és agyonvernek. Te is láttad a híreket.
-Ugyan már! Van egy darab fickó aki nőkre vadászik egy tízmilliós városban. Mennyi esélye van annak, hogy belebotlunk?
-Semennyi, ha nem keressük a bajt.
-Nem keresem, csak szeretnék éjszaka a parkban sétálni. Ha annyira aggódsz, megígérem, hogy ha találkoznánk vele akkor elterelem a figyelmét amíg te elfutsz. Áll az alku?
Évődő hangja furcsa volt figyelembe véve a valós veszélyt.
-Nem csak rólam van szó. Ketten vagyunk és érted is aggódok. - feleltem.
-Én bemegyek. Te kerülj, ha akarsz.
Dühösen fújtattam és követtem a makacs nővéremet a parkba. A látvány tényleg gyönyörű volt. Mintha nem is evilági lett volna az ágak közt átszűrődő
holdfény, ahogy a virágokat megvilágítja. Annak gondolata pedig még jobban fokozta a helyzet furcsaságát, hogy esetleg egy sorozatgyilkos lopakodik a nyomunkban. Minden árnyék úgy nézett ki, mintha onnan ugorna elő valaki hogy elkapjon minket. Az ereimet elöntő adrenalin és a szívem kalapálása arra kényszerített, hogy észrevegyek minden nyikorgást és zizegést magam körül.
-Te…
-Ááá! -kiáltottam megijedve a nővérem hangjától és hátraugorva a kezeimmel hadonásztam.
Ő egy pillanatig meglepetten állt, majd elnevette magát. Éreztem hogy elvörösödök. A szívem még zakatolt, de én is nevetni kezdtem az ijedősségem miatt.
-Ideges vagy? -kérdezte a nővérem.
-Egy kicsit talán. -viccelődtem majd folytattam:
-Mit akartál mondani amikor a frászt hoztad rám?
-Uhh… már nem emlékszem. Ha eszembe jut, majd elmondom.
Folytattuk a sétánkat. Néha valamelyikünk felkuncogott. Nekem továbbra is az a kép ugrott be, hogy egy sötét alak megtámad. Valahogy viccesnek tűnt. Nem azért, mert nevetséges félelem lett volna, hanem azért, mert a parkban sétálok annak ellenére, hogy a lehető legrosszabb is megtörténhet velem. Elképzeltem, hogy a földre löknek, megerőszakolnak és agyonvernek...és nem akartam, hogy az elkövető abbahagyja amit csinál. Valahogy csábított
annak gondolata, hogy ilyen brutálisan bánnak velem. A gyilkosom kénye-kedvének kiszolgáltatva….hagyni, hogy tegye amit akar. Amikor előlépett a sötétből, először azt hittem, hogy csak az ideges fantáziálásom szüleménye.
-Jó estét hölgyeim! -mondta szinte vidáman a nagydarab, mégis könnyedén mozgó férfi.
Nem tudom miért nem sikítottam.
-Istenem....Rachel, fuss! -mondta a nővérem meglepően színtelen hangon.
Bénultan álltam ott, de nem a félelemtől. Valami más, mélyebb érzés volt, aminek létét nem akartam beismerni. Némán néztem ahogy a nővérem lassan a férfihoz sétál. Megállt előtte és hagyta hogy az megsimogassa a haját, majd a ruhája alá nyúljon és megszorítsa a popsiját. Tudtam hogy futásnak kellett volna erednem. A nővérem éppen ellenkezés nélkül tűri hogy megöljék, hogy ezzel esélyt adjon nekem a menekülésre...de nem akartam elmenekülni.
Láttam, ahogy a férfi megfogja a karcsú nyakat és megízleli a nővérem ajkait. Hallottam ahogy a testvérem levegő után kap, amikor megszorították a torkát. A rettegés mellett izgatottságot, vágyat és irigységet éreztem. Néztem ahogy a nővérem vonaglani kezd és kis kezeivel megragadja a férfi masszív karját. A kezem az ágyékomra csúszott és a szoknya anyagán keresztül simogatni kezdtem benedvesedő puncimat. Láttam ahogy egyre sötétebbé válik az arca és azt képzeltem hogy az az én arcom. A lábai elgyengültek. A férfi egy másodpercig még tartotta fojtogatva, majd elengedte. A testvérem a földre rogyott. A háta megfeszült ahogy köhögött és levegő után kapkodott.
A férfi fölé került és felhúzta a ruháját. A nővérem ficánkolt, de egyszerűen letépték róla a bugyit. Az ellenkezése jutalmául ököllel egy ütést kapott csupasz puncijára. Felkiáltott és megfeszült a fájdalomtól. Rámnézett és láthatóan csak most tudatosult benne hogy még mindig ott vagyok. Először zavarodott volt a pillantása, majd mindent megértővé vált miközben a férfi kiszabadította fehér melleit a ruhájából. A szeme fennakadt és hangosan felnyögött amikor a férfi belehatolt. A kéjes sóhajoknak egy gyomorra mért ütés vetett véget. A nővérem levegő után kapott és összegörnyedt a fájdalomtól. Lélegzetvisszafojtva néztem ahogy egy pofontól lerepül a szemüvege és a járda kövezetén csúszik. Alig egy méterre tőlük térdre ereszkedtem. Felhúztam a szoknyámat és kezemet a bugyimba csúsztattam. A nővérem csak egy eldobható punci volt a férfi számára, amit úgy használt ahogy akart. És én is az voltam.
Éreztem, hogy közeleg az orgazmusom. A férfi a dugás közben folytatta az ütlegelést. Tudtam, hogy dühöt kellene éreznem, mert bántja a nővéremet, vagy legalább sajnálatot és szomorúságot, de minden fájdalmas kiáltás és nyögés csak újabb mennyei érzelemhullámot keltett bennem. Még csak magamtól sem undorodtam, amiért ennyire kéjesnek találtam a testvérem kínszenvedését. Néztem ahogy Kim belerántja testét az ütésekbe és magába húzza a férfit. Ekkor megértettem. Igazából Kim arra vágyott hogy ez megtörténjen. Ha éreztem valamit a szexuális izgatottság mellett, akkor az az irigység volt.
Nem láttam honnan került elő a kés. Egyszer csak ott volt a férfi kezében és csillogott a holdfényben. Hallottam az émelyítő reccsenést amikor lecsapott a nővérem koponyájára. Kim teste vadul rángatózott miközben a kés a homlokából állt ki. A gyilkosa hangosan felnyögött és tovább dugta a haldokló testet. Éreztem hogy kontrollálhatatlanul remegek és a vágy kiáltása hagyja el az ajkamat. Én akartam ő lenni. Én akartam az ösvény közepén fekvő holttest lenni.
Mind a férfi mind én csak ziháltunk egy darabig és a saját élvezetünknek adóztunk. Végül kihúzta magát a nővérem testéből. Én képtelen voltam megmozdulni és ott maradtam térdelve. Rettenetesen féltem. Nem akartam meghalni. Nem akartam hogy úgy bántsanak, mint Kim-et. De egyszerűen kellett. Kellett hogy bántson különben úgy éreztem volna, hogy széthullik a világ. Nem tudtam megkérni rá. Túlságosan féltem attól amit tenne velem, ha
megkérném rá. Azért imádkoztam hogy képes legyen leolvasni a vágyat az arcomról. A szívem majd kiugrott a helyéből, amikor felém lépett és a pengét az arcom elé tartotta. Óvatosan lenyaltam a testvérem vérét a kemény acélról. Tudtam hogy rettenetes vagyok. Beteg és perverz dolog volt, de izgatott a gondolat, hogy ugyanez a penge fog az én puha testembe is merülni. Gyenge és visszataszító vagyok, mert csak néztem a testvérem halálát. Nem. Még ennél is rosszabb vagyok, mert maszturbáltam és elélveztem a kínszenvedése és vége láttán. A város legundorítóbb, legromlottabb és leghaszontalanabb nője vagyok. Megérdemlem amit kapok.
Miután tisztára nyaltam a pengét, a férfi még közelebb jött. A hatalmas pénisze az arcom előtt lógott. Amikor számba vettem először érezhettem rajta a nővérem puncijának ízét. A nyelvem mozgásától lassan merevedni kezdett. Többe akartam. Végignyaltam a rudat és mohón élveztem a testvérem nedveit gyilkosa sós bőrén. Ahogy a hímtag egyre nagyobb lett, rávetettem magam és igyekeztem annyit benyelni belőle amennyit csak tudtam. Öklendezni kezdtem amikor a méretes hímtag a torkomnak nyomódott. Nem érdekelt, többet akartam. Megragadtam a hátsóját és a kőkemény férfiasságra húztam magam. Éreztem, hogy a torkom görcsbe rándul. Meg akartam fulladni a farkán. Azt akartam hogy az utolsó érzésem az legyen ahogy a spermája a torkomba lövell. Azt akartam….nem … az kell, hogy végezzen velem.
A testem elgyengült amikor megragadta a hajam és lehúzott a péniszéről. Rettegve néztem fel rá. Féltem attól amit csinálni fog velem, a fájdalomtól és a megalázástól. De leginkább attól, hogy itt hagy. A kést újra az arcom elé tartotta. Kinyújtottam a nyelvemet hogy utoljára még egyszer érezzem a hideg fémet, de a hajamnál fogva hátrarántotta a fejemet. Láttam a csillagokat. A park tényleg gyönyörű éjszaka. Éles fájdalmat éreztem a nyakamban és tudtam hogy halott vagyok, bár a testem ezzel még nincs tisztában. Furcsa volt ez a különállósági érzet miközben fuldokolni kezdtem a saját véremtől.
Nem volt értelme aggódni vagy nyugtalankodni. Végem volt. Erős nyomást éreztem a nyakamban, ami öklendezésre késztetett. Valami kemény és hosszú csúszott fel a torkom felől a számba és töltötte azt ki. Még egyszer éreztem vaskos hímtagja ízét, miközben a rossz irányból dugta a torkomat. A csillagok rángatóztak ahogy fel-le mozgatott a péniszén. Épp amikor kezdett elsötétedni előttem minden, megéreztem az arcomra fröccsenő meleg, ragadós spermát. Éreztem a nedve sós ízét amikor az visszafolyt a számba. A férfiassága kicsúszott a nyakamból én pedig a földre zuhantam. Spermával és vérrel borítva a nővérem mellett szenvedtem ki.