Árvák 8. rész

Másnap délelőtt esett az eső, ezért Lola nem tudott focizni a fiukkal. Helyette kártyázott velük. Pet és Emma meg nézte, mert Ők nem tudtak kártyázni. Mikor Kevin már harmadszorra nyert, Lola bedobta a kártyát az asztalra.
- Ez így nem éri! Csaltál.
- Nem, dehogy. Csak szerencsém volt. - mondta Kevin.
Délután végre kisütött a nap, és kimehettek az udvarra. A focipálya szélén egymás mellett lelátó gyanánt, két fahajó állt. A lányok innen figyelték a meccset, és szurkoltak a két csapatnak. Lola volt az egyik csapatkapitány, Kevin a másik. Gareth Lola csapatában játszott. 5-5 fős csapatok voltak, és a legkisebb fiú, Jack, aki még csak 6 éves volt, a bíró. Lola és Gareth volt a két csatár, Will és George a középpályás, és egyben hátvéd is, ha úgy adódott, és Vins volt a kapus. A másik csapatban Kevin és Fred volt a csatár, Oli és Billy a középpályás, és Jerry a kapus.

Az első félidőben Loláék vezettek 2:1-re. Mikor elkezdődött a második félidő, mind a két csapat újult erővel lépett a pályára.
- Lola, tényleg nagyon jól focizik. - mondta Emma Petnek.
- Igen, itt Ő a legjobb. Tényleg jól beillene fiúnak is.- Nevetett Pet.
- Bámulatos, hogy itt mennyire jól érzi magát. Szinte látszik rajta. HAJRÁ LOLA!
- GYERÜNK!- Kiáltotta Pet. Lola nemsokára a második gólját is belőtte (Gareth is lőtt egyet). A végeredmény: 4:2 lett, Loláék javára. Kis pihenés után a fiúk rávették Lolát, hogy játsszon velük kalózosat. Ezt a játékot is régen játszották már. Itt megint 5-5 fős legénység volt, de Lola beállította Jacket is a csapatába, hadd játsszon Ő is. Lola kötött egy kendőt a hajába, és a bal kezébe egy fa kampót fogott. Így már tényleg kalózos volt a kinézete. Még a derekára felcsatolt egy övet is, amiben egy fakard volt. Lola mindig szeretett volna egy igazi kardot, de se pénze nem volt rá, se engedélyt nem kapott a nővérektől, mondván: Túl veszélyes játék az. Lola Jack Kapitánynak nevezte ki magát. Most ott állt a kormány mellett, és utasításokat adott, a támadásban. Az ellenség hajóján Oli volt Bill Kapitány, aki most szintén parancsokat osztogatott.

- TŰZ! - kiáltotta Lola, mire a képzeletbeli ágyúk megdördültek.
- TŰZ! - kiáltott Oli is.
- Készüljetek az átkelésre! - ordította Jack Kapitány.
- Igenis uram! - kiáltották kórusban.
- Kardokat elő! - ezután mindenki egy kötélen átlendült az ellenfél hajójára, kivéve Lolát, aki a saját hajójáról figyelte a harcot. Mikor már a legtöbb emberét megölték, akkor megrázta a fejét, Ő is átszállt a másik hajóra, és nyomban megölt két embert. Ezután szembekerült Bill Kapitánnyal. Körülöttük már mindenki „meghalt”, már csak a két kapitány küzdött. Jack és Bill Kapitány ügyesen bánt a karddal, de végül Jack Kapitány bizonyult jobbnak. A főárbochoz szorította ellenfelét, aztán megölte. Éppen jókor, mert újra eleredt az eső, és mindenki bemenekült a házba. Már éppen ideje is volt, mert eljött a vacsora ideje, és a búcsúé is. Holnap délelőtt ugyanis a három lánynak vissza kellett térnie Manchesterbe. Este Alan felhívta az árvaházat, és Patríciával beszélte meg, hogy holnap 10-re a reptéren kell lenniük, és a 24-es kaputól indul a helikopter.

A vacsora még vidám hangulatban telt. A lányok még sokáig beszélgettet a nővérekkel. Fél 10-kor elindultak aludni. Másnap reggel Mary nővér ébresztette őket, 7-kor. Sietve felöltöztek, összepakoltak, és reggeliztek. Fél 10-kor az egész árvaház kivonult az utcára, hogy elbúcsúzzanak a lányoktól.
- Akkor ég veletek, még egészen júliusig.- Mondta Gareth szomorú arccal.
- Ugyan Gareth, ne sopánkodj.- Szólt Lola.
- Bizony. Júliusig, már csak két és fél hónap van hátra. - mondta Pet.
- Legyetek ügyesek, és vigyázzatok magatokra. - mondta Mary nővér.
- Különösen te Imola. Vigyázz, nehogy baj legyen. - szólt Maria nővér.
- Miért kell Lolának vigyáznia magára? - kérdezte meg Kevin.
- Csak. Na gyerünk, szálljatok be a kocsiba. - szólt Mary nővér. A lányok beszálltak a taxiba.

Az ablakon kinézve integettek a többieknek, miközben a kocsi lassan kihajtott az utcából. Negyed óra múlva, már a reptér mosdójában várta Pet és Emma, hogy Lola fiúvá változzon.
- Siess már!- Kiáltott be Pet.
- Rögtön kész vagyok. - hangzott a felelet.
- Még van 5 percünk. - mondta Emma. Ekkor Lola kilépett a fülkéből. Összecsavarta a haját, rátette a baseball sapkáját, és már indultak is a helikopterhez.
Uzsonna időre értek vissza a táborba. A fiúk, már mind ott ültek az asztalnál, és almát rágcsáltak. Mikor Daniel meglátta Petet, felkelt, és odasietett hozzá. Puszit adtak egymásnak, és utána a lányok is csatlakoztak hozzájuk.
- Na, milyen volt a hétvége? - kérdezte Rupert.
- Szuper! Jó volt megint látni a haverokat. Szombaton még focizni is tudtunk egy kicsit.- Mondta Lola.
- És ki nyert?- Kérdezte Tom.
- Természetesen Hayden csapata. - válaszolt Emma.

- Nem is tudtam, hogy szeretsz focizni! - szólt Rupert.
- Pedig nagyon szeretek. - mondta Lola.
- És nem is akárhogyan tud. Ő eddig a legprofibb, akit civilben láttam focizni. - mondta Pet.
- Na, akkor majd játszhatunk valamikor egy meccset. Én is nagyon szeretem a focit. - mondta Rupert. - Tényleg! Imola is ott volt?
- Igen ott volt. - mondta Lola mosolyogva, mire Pet belerúgott az asztal alatt.
- Hogy van? Beszéltél vele? - kérdezte Tom.
- Ühüm. - szólt Lola, miközben beleharapott egy szép almába. - Elég sokat dumáltunk. Bírom a csajt. Nagyon szeretem.
- Szereted? Talán még járnál is vele?- Kérdezte holtra vált arccal Rupert, mire Lola elkezdett nevetni. Annyira nevetett, hogy hanyatt vágódott a székkel.

- Hayden! - Rupert rögtön leguggolt mellé, és segített neki felkelni. - Jól vagy?
- Persze. Semmi bajom, csak a hátam fáj, de nem vészes.- Szólt Lola, még mindig nevetve.
- Mi ilyen vicces? - kérdezte Tom.
- Ez a kérdés.
- Én komolyan kérdeztem. - szólt Rupert.
- Soha nem járnék vele.
- Soha?
- Mert az unokatesóm. - nevetett Lola. Erre a többiek is elkezdtek nevetni.
- Már értem. - szólt Rupert.

A vacsoráig mindenki visszavonult a lakókocsijába. Pet és Dan Pet kocsijába mentek be. Vacsoránál jól elvoltak. Másnap minden visszazökkent a rendes kerékvágásba.
Egy hónap múlva a vacsoránál Alan meglepő kijelentést tett az ifjaknak.
- Ma este menjetek hamar aludni, mert holnap nem forgatunk, de vendégeitek érkeznek.
- Jönnek a szüleink?! -kiáltott fel Emma.
- Nem! Teljesen mások, de biztosra veszem, hogy örülni fogtok nekik. - szólt Alan.

Az ifjak egész úton a kocsik felé azon gondolkodtak, hogy vajon kik jöhetnek holnap. Tom még azt is felvetette, hogy a királynő látogatja meg Őket. Alan búcsúzóul azt is mondta, hogy mindenki a filmes ruhájába öltözzön holnap. Lola Pet kopogtatására ébredt, mert a vekkeréből kifogyott az elem.
- Jó reggelt álomszuszék! - szólt Pet, mikor belépett.
- Neked is.
- Kíváncsi vagyok, hogy kik jönnek.
- Már én is nagyon.

Hozzáláttak a fodrászkodáshoz, aztán elindultak a többiekkel együtt a fürdő felé, mindenkinek a filmes ruhája volt a kezében. A szokásosnál kicsit gyorsabban lettek készen. Alan odakint várta Őket.
- Gyertek velem. Megérkeztek. Biztosra veszem, ha meglátjátok, hogy kik jöttek, nem kell bemutatnom nektek Őket. Ők is ismernek már valamennyire az újságból titeket, meg az interjúitokból. Elindultak az étkező felé. Június eleje volt már. A nap melegen sütött le rájuk, miközben a zöld füvön lépkedtek. Ahogy beléptek a sátorba, látták, hogy az egyik asztalnál nekik háttal két férfi és egy barna hajú nő ül.

- Meghoztam Őket. - szólt Alan, mire a három ember felkelt az asztaltól, és velük szembe fordult. Lola, azt hitte, elájul, mikor látta, hogy kik azok. Ezzel a többiek is így voltak. A három ember ugyanis, Gareth Gates, Justin Timberlake és Shania Twain volt.
- Üdvözlünk benneteket.- Szólt Justin.
- Már annyit olvastunk rólatok, most úgy döntöttünk, hogy meg is látogatunk titeket.- Mondta Shania. Alan odaállt melléjük, és bemutatta az ifjakat. Elsőnek Tomot. Tom kapott két puszit Shaniától, és kezet fogott Justinnal és Garethel. Ezután Emma, Daniel, Pet és Rupert is így tett, csak a két lány Garethtől és Justintól is puszit kapott. Végre Lola is sorra került.
- És végül a mi kis főszereplőnk, Hayden Cave.- Szólt Alan. Lola kicsit lámpalázasan indult el Shania felé.
- Szia! A képen nem is látni, hogy ilyen kicsi vagy, de ez nem is baj.- Szólt Shania, és Lola is kapott két puszit.
- Örülök, hogy megismerhetem azt a fiút, akiről végül is énekelünk.- Szólt Justin, és kezet fogott Lolával. Lola akkor pirult csak el igazán, mikor Gareth elé lépett. El sem akarta hinni, hogy kedvenc énekesével találkozhat.
- Szia Hayden. - szólt mosolyogva Gareth, és Ő is kezet fogott Lolával.
- Az egész napot velünk töltik.- Mondta Alan, mire az ifjak éljenzésbe kezdtek.

Lolának ez volt élete egyik legboldogabb napja. Alan úgy döntött, hogy elhagyhatják a tábort, és Gareth felvetette az ötletet, hogy menjenek be a vidámparkba. Egész nap remekül elvoltak. Lolának a fejen állós hullámvasút tetszett a legjobban. Négy személyes kabinok voltak, két ülés elől, két ülés hátul. Lola 5-ször ment ezen a hullámvasúton, de nem lett rosszul, pedig szegény Tomnak, már az egy is sok volt, és ahogy leszállt róla, már rohant is a mosdóba. Lola először Pet mellett ült, aztán Shania és Justin mellett. Negyedszerre akkor ült fel, mikor

Rupert kijelentette, hogy vele még nem is volt, és mindenképpen szeretné, ha felülne vele a hullámvasútra. Lola eddig mindig hátul foglalt helyet, mert elől félt volna. Rupert viszont előre akart ülni.
- Na, légyszi Hayden! - kérte Őt.
- Nem. Én félek elől ülni.
- Szuper, majd meglátod.
- Na jó, de ha valami bajom lesz…
- Ugyan mi bajod lenne? Gyere.

Rupert beültette Lolát a belső székre, mondván, az a biztonságosabb. Egész végig fogták egymás kezét, és együtt üvöltöttek minden félét.
- Na, ugye nem is volt olyan rossz. - mondta Rupert, miután kiszálltak.
- Tényleg jobb elől. Látod, hogy mi következik.- Szólt Lola. Azért úgy döntött, hogy nem ül fel többet, de muszáj volt, mert most Gareth kérte meg, hogy menjen vele is. Lola örült, hogy kedvenc sztárját ilyen téren is megismerheti. Egyszer már mentek együtt, de akkor Gareth elől ült Ruperttel, Lola meg hátul ült Shaniával. Most mind a ketten elől. Stereóban kiabáltak. Gareth inkább csak nagyon hangosan nevetett, de néha Ő is el-elordította magát. Nevetve kászálódtak ki a kabinból.

Lassan már estére járt, ezért vissza kellett menni a táborba. A vacsorát még együtt költötték el. Összetoltak két asztalt, hogy Justin, Gareth és Shania is hozzájuk tudjon leülni. Sokat nevettek, és a vidámparkról beszélgettek. Vacsora után a három sztár, az ifjak nagy meglepetésére és örömére elénekelte a filmük főcímdalát, az Árvákat. Gyönyörű dal volt. Lola kis híján el is sírta magát, mert annyira szép volt, de aztán tudta türtőztetni magát. A refrént mind a hárman énekelték. Justin kezdte a dalt egy szólóval, aztán Shania jött. Utána egy refrén, és utána Gareth szólóban, aztán még egy refrén, és vége. Szép lassú dal volt. Sajnos a dal végével eljött a búcsú ideje is. A sztárok biztosították az ifjakat, hogy nagyon jól érezték magukat, és még biztosan fognak találkozni is. Az ifjak autogramot kértek tőlük, de azt mondták, hogy csak akkor adnak, ha Ők is adnak nekik. Így hát aláírás csere volt, és Lola élete első autogramját Gareth Gatesnek adhatta. Még ha csak álnéven is, de ez is sokat számított neki.

Lola az ágyában fekve arra gondolt, hogy egyszer talán majd a saját nevét írhatja autogramként valakinek. Már nem volt sok hátra, és befejezik a filmet. A szöktetést, a következő héten leforgatták. Reggel Pet is és Lola is elaludt, ezért nem tudták megcsinálni Lola haját, csak fel volt tekerve ezen a napon. Lényegében annyi volt, hogy Lizbeth és Sebastian ebéd közben kimentek az ebédlőből, és kimásztak az ablakon. Lent a kerítés előtt Dominic és a többiek várták őket. A kerítésbe áram volt vezetve, de Dom a kint töltött idő alatt beszerezte a szükséges dolgokat, és egy kis időre zárlatot tudott okozni. Ez alatt Lizbeth és Sebastian kimászhattak a kerítésen.
- Mindjárt jó.- Mondta Dominic.
- Kb. mennyi idő? - kérdezte Sebastian.
- 2 perc. - hangzott a válasz.
- Dom. Nem biztos, hogy én ki merek mászni ezen a kerítésen. Túl magas. - szólt Lizbeth.
- Állj!- Kiáltotta Alan.- Emma! Kicsit elkeseredettebben. Ez így nem túl hatásos.
- OK.- szólt Emma, és folytatták.

- Megvan!- Kiáltotta Dominic. Sebastian elkezdett mászni.
- Gyerünk Sebi! - szólt Luke. Ella és Adrian kicsit messzebb álltak. Sebastian lassan már kiért, és Lizbeth is fél úton volt, mikor lenézett.
- Dom! Nem megy, félek. - szólt Lizbeth.
- Elizabeth! Muszáj megtenned. Nem akarsz szabad lenni? - szólt Dom.
- Tudod, milyen pompás érzés idekint lenni? - szólt Luke. - Van egy szép hely a parkban a vízesés mögött.
- Igen, ott lakunk, amíg nem találunk jobbat.- Szólt Dom. Sebastian már Adrian és Ella társaságában állt a saroktól nem messze.
- Mi a fenét csinálnak már ennyi ideig. Már biztosan észrevették a zárlatot.- Szólt Adrian.

- Lizbeth nem mer lemászni. - szólt Sebastian.
- Pedig muszáj lesz neki, ha ki akar jutni.- Ella Dom felé bámult, aki most félig felmászott a kerítésre.
- Gyerünk Elizabeth! Ne nézz le. Idekint várunk.
- Megpróbálom.- Szólt Lizbeth, és elindult. Pont akkor ért földet, mikor Bob és Dean úr kilépett a házból. Ahogy észrevették a gyerekeket, máris futásnak eredtek a kapu felé, és üldözőbe vették Őket. A gyerekek is elindultak már, de a két férfi sokkal gyorsabb volt náluk.
- Állj! Ennyi!- Szólt Alan.- Eddig remek. Most mennyünk a fákhoz, mert ugye fel kell másznotok rá. Kérlek titeket, hogy csak óvatosan, mert nem szeretném, ha bármelyikőtök is leesne, és darabokra törné magát. Ha már nem engedtétek, hogy dublőrt állítsunk a helyetekbe.
- Hát nem is. Imádok fára mászni. - szólt Lola.
- Én is, és akkor hogyan vettétek volna fel az arcunkat, ahogyan a fa tetején kuksolunk?- Kérdezte Rupert vigyorogva.
- Majdcsak megoldottuk volna. Legfeljebb számítógéppel, de valahogyan biztosan.- Mondta Alan. - Jó, akkor foglaljátok el a helyeteket.

- Vigyázz a hajadra. - súgta oda Pet Lolának, mikor elhaladtak egymás mellett.
- Rendben.- Súgta vissza Lola.
- Figyelem, és felvétel! - kiáltotta Alan.
- Nem jutunk el idejében a vízeséshez. Utol fognak érni. - mondta Adrian.
- Igen, én is attól tartok. - szólt Luke.
- Fák. Másszatok fel. Mindenki. Lizbeth, fel tudsz? - szólt Dominic.
- Igen.- Mondta Lizbeth, és már mászott is az egyik fára.
- Adrian menj fel utána, és maradj vele. - adta ki az utasítást Dom. - Ella, Sebi, Ti arra a fára másszatok, amilyen magasra csak tudtok.
- OK. - szólt Ella, és felmászott. Sebi követte.

- Luke! A mellette levőre. Megyek utánad én is. - szólt Dom.
- Te menj először. - szólt Luke.
- Nem! Meg kell, győződjek róla, hogy senki sem látszik.- Szólt Dom, és körülnézett. Luke közben felmászott jó magasra. Nem sokára Dom is követte.
- Állj.- Kiáltotta Alan.- Rendben, akkor most mindenki maradjon ott, ahol van, és a két nevelő jöjjenek a fák alá.- Utasította Alan.- Felvétel!

Lola felnézett Rupertre, aki mosolygott, de láthatólag nem tetszett neki, hogy ennyire magasan van. Lola kérdő tekintettel nézett rá.
- Mi a baj? - súgta a fiúnak.
- Tériszonyom van.
- Csak ne nézz le. - Lola kicsit félt, hogy valami baj lesz. Lenézett a földre. Hirtelen hangos reccsenést hallott. Az az ág, amibe Rupert kapaszkodott, eltörött, és a fiú elkezdett zuhanni. Lola, még idejében elkapta az egyik kezét.
- Ne engedj el kérlek! - kiáltotta Rupert.
- Eszemben sincs! - kiáltott vissza Lola.- Figyelj Rupert! Nem bírlak túl sokáig tartani. Keress egy ágat, amire ráállhatsz. Kérlek siess, mert nehéz vagy.

- Mindjárt találok. Tarts még egy kicsit Hayden. - szólt fel Rupert. A többiek lélegzetvisszafojtva vártak, és mind Őket nézték. Lola keze nagyon csúszott. Annyira, hogy Rupert keze kicsúszott belőle. Lola még utánakapott.
- Rupert nee! - kiáltotta, és ismét megfogta a kezét, de eközben a sapkája beakadt az ágba, és mikor Rupert keze után kapott, a sapka leesett a fejéről, és a földön landolt. Emma és Pet elfojtottak egy sikkantást. Rupert közölte, hogy megvetette lábát az egyik ágon, és felnézett rá.
- Imola! - dadogta Rupert.

Lola már tudta. Fenn akadt a szeme, és elájult.
Arra ébredt, hogy a füvön fekszik hanyatt, és Pet a nevén szólongatja. Barátnője ott térdelt mellette, a másik oldalon meg Emma.
- Lola, jól vagy? - kérdezte Emma.
- Mi történt?
- Elájultál, és leestél a fáról. - szólt Pet.
- Mi? A hajam! - ült fel Lola, és megmarkolta a haját.

Pet átölelte barátnőjét. Lolának elege lett, és hangos zokogásba tört ki. Könnyei között látta, hogy Daniel és Tom ott állnak nem messze tőlük, és tágra nyílt szemekkel néznek rá. Emma megsimogatta a feje búbját. Alan is ott állt felette, kifejezéstelen arccal. Rupert nem volt sehol. Pet segített felkelni Lolának, és miután felkelt a földről, rögtön Alan felé fordult.
- Sajnálom.- Csak ennyit tudott kinyögni.
- Menj a kocsidba. Súlyos sokkon estél át. - szólt Alan.
- De…
- Indulj.- Szólt Alan.- Pet, ha visszakísérted Őt, utána gyere be hozzám.- Ez után elment. Pet és Emma visszavitték Lolát a kocsikhoz. Tom és Dan is bementek a saját kocsijaikba. Közben eleredt az eső. Lola látta, hogy Rupert kocsijából fény szűrődik ki.
- Hogyan fogadta? - kérdezte Lola.
- Rupert? Nem mondott semmit, csak elrohant, és most úgy látom, odabent van. - szólt Pet.
- Lola! Pihenned kell. Nagyon magasról estél le. - szólt Emma.
- Emma vigyáznál rá? Nekem Alannal kell beszélnem. - szólt Pet.
- Persze.
- Nem! Egyedül akarok maradni. - tiltakozott Lola.
- Nem lehet. Veled maradok. - szólt Emma. Pet elindult, Emma meg bekísérte Lolát a kocsijába.
- Feküdj le. - szólt Emma. Lola szót fogadott. Ráhasalt az ágyára, és ismét sírni kezdett. - Ne sírj, már kérlek.

- Mindennek vége. Alan borzalmasan mérges rám. Miattam, újra kell forgatni az egész filmet. Keresniük kell egy új Dominicot. És Rupert sem áll többé szóba velem. - zokogta Lola.
- Nyugodj meg. Majd csak lesz valahogy. - Emma vigasztalóan átölelte Lolát. Kis idő múlva Lola elaludt. Kb. egy órát aludhatott, mikor megjött Pet. Suttogva beszámolt Emmának, hogy mi volt. Közben Lola felébredt.
- Pet! Mesélj. Mi volt?
- Nem biztos. Alan minden félét kérdezett tőlem. Megkérdezte, hogy miért csináltad, meg minden, és közben a felvett anyagokat nézte. Azt mondta, hogy holnap délelőtt döntik el a többiekkel, hogy mi lesz.
- Úgy is ki fognak rúgni.- Szólt Lola. Közben kopogtak az ajtón. Emma ment ajtót nyitni. Kintről Tom hangja hallatszott.

- Bejöhetünk? - kérdezte. Emma válaszilag félreállt az ajtóból, és Tom meg Dan lépett be a kocsiba. Lola lassan felemelte a tekintetét a két fiúra. Ezzel haja hátracsúszott a nyakából. A fiúk először csak némán álltak, aztán Tom törte meg a csendet.
- Nézd Imola. Szóval mi most azért jöttünk, hogy… Szóval, csak annyit akarunk mondani, hogy…
- Azt akartuk mondani, hogy nekünk mindegy, hogy Hayden, vagy Lola. TE mindenképpen a barátunk maradsz. - fejezte be Daniel, mire Lola ismét elkezdett sírni.
- Igen. - szólt Tom. - Mindig a barátunk maradsz, mert szeretünk téged.- Odament Lolához, és barátian átölelte, mire Lola mégjobban elkezdett sírni, de most már az örömtől.
- Igen, szeretünk téged. - szólt Dan, és Ő is átölelte Lolát. - Jaj ne sírj már.
- Rupertről tudtok valamit? - kérdezte Lola szipogva.
- Mielőtt átjöttünk volna, bekopogtunk hozzá, de csak annyit ordított ki, hogy „menj el”.- Szólt Tom.

- Fiúk, valamit el kell mondani nektek. - szólt Emma.
- Igen. Lola szereti Rupertet. - szólt Pet. Lola lehajtotta a fejét.
- Valamilyen szinten sejtettem ezt. - szólt Tom.
- Igen. Úgy néztél rá mindig, mintha valami Isten lenne. - mosolygott Daniel.
- Ja. De ne foglalkozz vele. Ha Ő is szeret egy kicsit is, akkor most nem haragszik rád. Tulajdonképpen nincs is miért. - szólt Tom.
- Megmentetted az életét. - szólt Emma.

Még sokáig beszélgettek. Eközben Rupert, a kocsijában, sűrűn gondolkodott. Sok mindenen járt az esze. Imola nagyon tetszett neki, megmentette az életét, jó barát volt, aranyos volt vele mindig. De másrészről nem tudta elfelejteni azt sem, hogy hazudott neki. Hogy az utóbbi egy évben hazugságban élt. Lassan Lola álomba szenderült, és a többiek is elindultak saját kocsijuk felé. Tom maradt kint utoljára. Ránézett Lola kocsijára, aztán Rupertére. Hirtelen elszánta magát a cselekvésre. Odament Rupert ablaka alá, és beordított rajta.

- Rupert! Ide figyelj. Nem csinálhatod ezt a végtelenségig. Az a szegény lány, csak az álmát akarta valóra váltani! Megmentette az életedet! És… És szeret téged, érted!? Teljes szívéből szeret! És tudom, hogy te is szereted Őt. Hiszen ismered. Meg ahogyan Imoláról beszéltél, már akkor tudtam. Ez a lány, mint egy angyal. Ha van egy kis eszed, holnap beszélsz vele!- mondta Tom, és elment.

Rupert végighallgatta, de nem csinált semmit. Egész éjjel csak feküdt az ágyán, de nem tudott aludni. Lola kora hajnalban felriadt. Felült az ágyában, és gondolkodni kezdett. Ha Úgy is elküldik, és már Rupert sem lehet az övé, akkor még most elmegy. Megkíméli Alant attól, hogy Ő küldje el. Úgy is van elég gondja. Sietve összepakolt mindent, Becsomagolta a ruháit, a CD-ket. Felvette az egyik farmer nadrágot, hozzá egy szűk fehér virágos pólót, meg egy hosszú köpenyt, ami vékony zöld anyagból volt. A laptop Internetén megnézte, hogy mikor indulnak Manchesterből Londonba buszok. Kezében a bőrönddel, még egyszer körülnézett a lakában, és kilépett az ajtón.
Hátrahagyva egy levelet az asztalon, amit Petnek, Emmának, Tomnak, Danielnek és Rupertnek címzett meg. Kiérve a táborból még egyszer visszanézett a lakókocsikra, ahol barátai aludták az igazak álmát, és elindult gyalog az országút szélén.

Reggel Pet kilépett a kocsijából, hogy felkeltse Lolát. Mikor elindult a kocsija felé, látta, hogy Alan közeledik.
- Szia Patrícia. Imola felkelt már?- Kérdezte.
- Nem tudom, éppen most indultam én is hozzá. De te miért jöttél? Csak nem…
- Igen. Döntöttünk, és nem küldjük el. Végigjátssza a filmet, és a végén majd mindenkinek elmondjuk az igazat. Tegnap éjjel végignéztem a kész anyagot, és úgy találtam, hogy még egy ilyen jó Dominicot úgysem találnék.
- De jó! Lola nagyon fog örülni ennek.- Szólt Pet, és már rohant is Lola kocsijához.- LOLA! Lola! Engedj be.
- Nagyon mélyen alszik. Majdnem rátörted az ajtót. - szólt Alan.
- Furcsa. Mindig fel szokott ébredni. Valami baj lehet. Megnézem Emmánál. - szólt Pet, és Emma kocsijához futott. Lola nem volt ott, ahogy Tomnál és Danielnél sem. Ruperthez nem mentek. Már öten dörömböltek Lola ajtaján, de még mindig semmi.

- Ebből elég volt! - kiáltotta Tom és Daniel kórusban, és berúgták az ajtót. A nagy durranásra Rupert is felébredt, és kinézett az ablakon. Végignézte, ahogy Pet zokogva olvas fel valamit a társaságnak, aztán leült az asztalához.
- Elment. Azt írja: „Elmegyek, mert tudom, hogy úgy is el fognak küldeni. Visszamegyek Londonba, de nem az árvaházba. Nem mernék Mary nővér és Maria nővér szeme elé kerülni ezek után. Ne keressetek meg, mert úgy sem segíthettek. Sajnálom, hogy el kell, hagyjalak titeket, mert ti vagytok a világ legjobb barátai, de így lesz a legjobb.” Mindenkinek írt külön pár sort. - Pet magában elolvasta a sajátját:

„Drága Pet. Mindig te voltál a legjobb barátnőm, és az is maradsz. Maradj vidám, és légy boldog Daniellel.”
Pet átadta Emmának a levelet. Ő is elolvasta a sajátját:
„Kedves Emma. A forgatás elején féltem tőled, mert tudtam, hogy tetszik neked Hayden. Mikor azonban rájöttél, hogy én lány vagyok, akkor egy nagyon jó barátnőt nyertem magamnak. Szerintem belőled remek színésznő válik majd. Nagyon remélem, hogy Hayden Cave helyett találsz majd magadnak valaki mást. Légy boldog.”
Emma könnyivel küszködve tovább adta Tomnak a levelet:
„Kedves Tom. Már a forgatás elején tudtam, hogy mi nagyon jó barátok leszünk. Így is lett. Mindig rendes voltál velem. Köszönöm. Mikor tegnap kiderült az igazság, akkor is a barátom voltál, és az is maradsz, és köszönöm, hogy nem utáltál meg. Minden jót!”
Tom mosolygott egy kicsit, és odaadta Danielnek:
„Drága Daniel. Először is vigyázz, Petre. Nagyon jó barát vagy. Remélem én is jó barátod voltam. És neked is köszönöm, hogy nem utálsz. Sok sikert a továbbiakban.”

- Rupertnek is írt valamit. - eresztette le a papírt Dan.
- Az uraság viszont hallani sem akar róla, ahogy elnézem. - szólt Emma.
- Mi az, hogy nem akar. Igenis fog. - szólt Tom. - Add csak ide.- Elkérte Dantől a levelet, hozzákötötte egy kőhöz, és bedobta Rupert ablakán, nem törődve azzal, hogy az csukva van. Ezután elfutottak az étkező irányába. Rupert a földre vetette magát ijedtében, aztán felvette a ködarabot. Széthajtotta a levelet, és elolvasta az egészet. Mikor a saját részéhez ért, elsírta magát:
„Édes-drága Rupert. Ne aggódj miattam, elmegyek, és soha többé nem látsz. Mindig jó barátként viselkedtél velem. Nem is sejtetted, hogy én teljes szívemből szeretlek, mivel lány vagyok. Nem is tudod, milyen jól esett, mikor láttál lányként, hogy kérdezgetted Haydent, Imoláról, azaz rólam. Én továbbra is szeretlek. Legyél boldog az életben, én már nem lehetek az.”

Rupert ledobta a levelet az ágyra, és kirohant a kocsiból. Egyenest az étkező felé vette az irányt. Ott rögtön Alanhez futott.
- Alan! Nem rúghatod ki Imolát. Nélküle vége mindennek! - mondta Rupert zihálva.
- Nyugi. Nem rúgtam ki. Felőlem, dolgozhatna tovább, de hát elment.
- Patrícia! Nem tudod hová ment? - kérdezte Rupert.
- Nem. Csak annyit, hogy Londonba.
- De hát mivel? Repülővel, vonattal, busszal, mivel?
- Megnéztem a számítógépét. Abban benne volt, hogy hová lépett be utoljára a neten. A szerint busszal szándékozik elutazni. - szólt Pet. Rupert se, szó se beszéd elrohant, a motorok felé. Felvette a bukósisakját, és elindult jó gyorsan Manchesterbe.

Imola egy padon ült. A 9 órás busszal akart Londonba menni. 9 óráig már csak 5 perc volt. Lola még azon merengett, hogy milyen jól is érezte magát egész idő alatt a forgatáson. Néha-néha elvigyorodott, mert eszébe jutott pár vidám időszak. A hangosbemondóban bemondták, hogy a londoni busz 5 perc múlva indul. Lola felkelt a padról, és elindult a 4. kapu felé. Épp, mikor belépett a kapun, ért oda Rupert a buszállomásra. Gyorsan berohant, és rögtön keresett egy pénztárat, ahol nem sokan álltak. Itt megkérdezte, hogy honnan indul a londoni busz, és megmondták neki, hogy a 4. kaputól. Rupert rögtön elsietett. Bement a kapun, és még éppen látta, hogy Lola felszáll a buszra. Rögtön elkezdett felé rohanni.

- Imola! - kiabálta Rupert. Nem ért oda idejében. A busz elindult, de Ő csak futott utána. A busz gyorsított, és kigördült az állomásról. Rupert zihálva megállt, és csalódottan hajtotta le a fejét. Egy pillanattal később viszont hirtelen felkapta, mert óriási fékcsikorgást hallott. Az a busz, amin Imola is ült nekiment egy másik járatnak. Nem volt nagy baleset, de annyira elég, hogy ne tudjon a busz tovább menni. Rupert az elsők között volt, akik odaértek a buszhoz.
- Imola! - kiabálta ismét Rupert, mikor meglátta a lányt leszállni a buszról. Lolának meglepődni sem volt ideje, Rupert máris szorosan magához ölelte.
– Jaj Imola! Úgy sajnálom, az én hibám. Ne menj, el kérlek. Nem esett bajod?
- Nem. Jól vagyok. Hogy kerülsz ide?

- Egész éjjel gondolkodtam, és miután reggel elolvastam a leveledet, akkor jöttem rá, hogy… Hogy én is nagyon szeretlek. - Lola megint nem jutott szóhoz, mert Rupert ismét átölelte, és most meg is csókolta.
- Ne menj el! Szeretlek.
- El kell mennem.
- Miért?
- Alan miatt, a film miatt. Nem játszhatom többé Dominicot, mert lány vagyok. Alan biztosan elküld majd.
- Lola! Alan nem küldött el. Alan ma reggel meghozta a döntést, és azt mondta, hogy te maradsz Dom, mert még egy ilyen remek színészt, mint te, nem talál.
- Ez igaz? Ezt most komolyan mondod?- Kérdezte Lola.
- A legkomolyabban. Gyere. Menjünk vissza.
- Rendben van.

Így hát Rupert visszavitte Lolát a táborba. Mikor megérkeztek, Pet és Emma rögtön lerohanták Lolát, hogy hogy lehetett ilyen, hogy elment egy szó nélkül. És nem győztek hálálkodni Rupertnek, hogy visszahozta Őt.

Az Árvák maradékát még leforgatták. Lola beköltözött Ruperthez Londonban, Pet meg Danielhez. Októberben adták ki a filmet a mozikba. Alan úgy tervezte, hogy a premieren jelenti be, hogy Hayden Cave nem létezik. Úgy döntöttek, hogy elmondják a teljes igazságot Imoláról. Október 15-én, szombaton este 7-kor London legnagyobb mozija előtt, számos ember gyűlt össze az Árvák premierjére. Alan a mozi előtt adott interjúkat, mikor három fekete limuzin állt meg a mozi előtt.

Az elsőből Emma és Tom szálltak ki, a másodikból Pet és Dan. A közönség a harmadik kocsi felé pislogott. Már alig várták, hogy lássák Dominicot és Luke-t. Először Rupert szállt ki a kocsiból, és kisegítette Lolát. A tömeg teljesen elcsendesedett. Hayden helyett egy gyönyörű hosszú fekete hajú, hosszú kék ruhát viselő lány szállt ki a kocsiból. Kihasználva a csendet, Alan elmesélte Imola Blade történetét. Miután Alan a történet végére ért, Gareth Gates, Justin Timberlake és Shania Twain léptek a színpadra, és elénekelték a főcímdalt. Közben intettek az ifjaknak, hogy Ők is jöjjenek fel hozzájuk. A dal végén levonultak a színpadról, és Gareth Lolához fordult.

- Szeretném, ha most egy igazi autogramot adnál nekem. Mivel Hayden nem létezik, ezért most Imolától kérnék. - mondta vigyorogva Gareth.
- Természetesen megkapod.- Szólt Lola, és már írta is. Mikor átadta Garethnek, két puszit is mellékelt hozzá.
- Köszönöm Lola. - szólt Gareth. Justin és Shania is kértek Lolától egy igazi autogramot, és Lola most már tudta, hogy az igazi első autogram is Gareth Gates-é lett, és ennek nagyon örült. Ezután bevonultak a moziba. Megnézték a filmet. Lolának nagyon furcsa volt saját magát néznie a mozivásznon, de valahol élvezte is. Mikor vége lett a filmnek, és kivonultak a moziból. Imolát rögtön újságírók hada lepte el. Mindenki faggatta szegény lányt, minden féléről. Természetesen Rupert is ott állt mellette egész végig, de most csak Lola volt a főszereplő. Mikor a legtöbbjüktől megszabadult, már elég fáradt volt. Már csak egyetlen egy hölgy állt vele szemben tollal és papírral a kezében.

- Csak egy kérdésem lenne még.
- Rendben. - válaszolt Lola.
- Ezek után is el fogsz vállalni fiú szerepeket?
- Hát azt hiszem nem. Elég fárasztó volt ez az egész, és végül is közben rájöttem, hogy szeretek lány lenni. Furcsa, de találtam közben egy társat. Egy fiút, aki tényleg szeret, és én is nagyon szeretem. - válaszolt Lola, és ránézett Rupertre.
Most tényleg lánynak érezte magát, és nem vágyott többé fiú bőrbe. Már nem.

Történet befejezve: 2004. március 4.