Árvák 7. rész

Másnap, kopogásra ébredt. Sietve felhúzta magára köntösét, és odalépett az ajtóhoz.
- Ki az? - kérdezte.
- Én vagyok az, Pet! - szólt Pet. Lola kinyitotta az ajtót. - Nem megyek be, csak… Gyere ki egy kicsit légyszi.
- Megőrültél? Meglátnak. - szólt Lola, és hátradobta hosszú haját.
- Ugyan! Senki nincs itt, és különben is, még mindenki alszik.
- Na jó. - szólt Lola és kilépett az ajtaján.
- Miért rohantál úgy el szó nélkül tegnap este? - kérdezte Pet.
- Mert… Inkább mégis gyere be.
- Na jó.- Szólt Pet és bement a szobába. Leült az egyik fotelbe, Lola meg vele szemben.
- Szóval, hát Ru…
- Rupert! - fejezte be barátnője helyett Pet.
- Igen. Olyan rendes volt, és aranyos. És mikor táncoltunk akkor olyan érzés volt, mintha a fellegekben járnék, még ha csak hülyültünk is, meg még ha tudom is, hogy fiúnak néz.

- Elhiszem. De ez így nem mehet tovább. Még a végén leleplezed magadat. Egyébként kérdezett rólad.
- Mit? -kérdezte Lola.
- Még tegnap. Arra volt kíváncsi, hogy hova tűntél.
- És mit mondtál neki?
- Azt hogy fogalmam sincs, de valószínű, hogy aludni mentél. Utánad akart menni, de lebeszéltem róla. Azt mondtam, hogy biztosan fáradt vagy.
- Jól tetted. - szólt Lola, és összerezzent, mert ismét kopogtak az ajtón.
- Ki lehet az? - suttogta Pet.
- Nem tudom. - szólt Lola. - Ki az?

- Emma vagyok, mindenképp nyiss ajtót, tudom, hogy Pet is ott van. - kiabálta Emma.
- Most mit csináljak? - nyugtalankodott Lola, és összehúzta magán a köpenyt.
- Majd én ajtót nyitok, te addig menj be a fürdőbe, és öltözz fel.
- De a hajam.
- Vedd fel a sapkát, és tedd alá a hajadat.
- Jó! - Lola gyorsan felkapkodta a ruháit, meg a sapkát, és már rohant is a fürdőbe. Hallotta, hogy Pet beengedi Emmát.
- Szia! - köszönt Pet.
- Szia! Hol van Hayden? - kérdezte Emma.
- Öltözik, mindjárt jön.
- Megvárnám.
- Persze. Hogy lehet, hogy ilyen korán fent vagy?

- Éhes voltam. Te hogyhogy itt vagy?
- Kérdeznem kellett Haydentől valamit.
- Értem. - Emma hangja valahogy nyugtalanító volt. Lola gyorsan felcsavarta a háját, és feltette a sapkáját, aztán kilépett az ajtón.

- Szia Emma! - szólt mosolyogva.
- Szia Hayden! - köszönt Emma, de a hangja gúnyos volt, és ahogy Lola kilépett az ajtón rögtön felkelt a székéből.
- Mit szeretnél? Ha arra vagy kíváncsi, hogy Pet, miért van nálam, akkor…
- Nem, most nem ez izgat. - szólt és odaállt Lola elé.- Hanem ez!- Kiáltotta, és mielőtt Lola bármit is csinálhatott volna, Emma leszedte a fejéről a sapkát, Lola haja meg szétterült. Pet a szája elé kapta a kezét, Lola kővémeredve állt, Emma arcán meg furcsa mosoly bujkált.
- Mióta tudod, és hogyan jöttél rá? - kérdezte Lola.
- Ma reggel jöttem rá, mikor valami kajáért indultam. Ahogy kiléptem az ajtómon, láttam, hogy Pet lopódzik valahova. Elhatároztam, hogy követem, és láttam, hogy bekopog hozzád.

Elbújtam a folyosó sarkán, így csak a hangotokat hallottam, de mikor Pet valami Lolának szólított téged, eléggé meglepődtem, és kinéztem. Láttam, hogy ott áll Pet nekem háttal, de te szemből látszottál, és majd elájultam, mikor láttam, hogy milyen hosszú a hajad. Akkor jöttem rá, hogy te lány vagy. - Emma miközben beszélt, fel alá sétálgatott a szobában.- Nos? Válaszolnál nekem néhány kérdésemre?
Lola bólintott, Pet meg még mindig nem tudott megszólalni.
- Helyes. - szólt Emma. - Először is. Mi az igazi neved?
- Imola Blade vagyok Londonból a Patronus árvaházból.
- Imola? Akkor ezért szólított Lolának. - mutatott Emma Petre.
- Igen. Pet azóta a legjobb barátnőm, mióta beszélni tudok.
- Értem. Miért csináltad ezt az egészet? - kérdezte Emma. Lola beszámolt neki mindenről.

Emma türelmesen végighallgatta. Néha már Pet is megszólalt. Miután mindent elmondtak Emmának, csend terült a szobára.
- Kérdem én! Most mit csináljak veletek? - szólt Emma.
- Ha neked jól esik, elmondhatod Alannek, de akkor két álmomat is összetöröd. - szólt Lola.
- Kettőt? Az egyik a Dom szerepéhez való ragaszkodásod. A másik mi? - szólt Emma. Lola lehorgasztotta a fejét.
- Emma! - szólt Pet. - Lola szerelmes Rupertbe. - Lolából kitört a sírás.
- Így már minden világos. - Emmának már nem volt gúnyos a hangja.- Hát. Mindig is szerettem volna titkos szövetséges lenni.- Mosolyodott el.
- Jaj Emma köszönjük. - szólt Pet.
- Köszönöm Emma! - szólt zokogva Lola, és átölelte Emmát.

- Na, most már ne sírj Lola. Barátnőnek is nagyon jó leszel, nem csak barátnak.
Emma tehát megkönyörült rajtuk. Már ketten tudtak Peten kívül a nagy titokról. Mielőtt visszamentek volna forgatni, még egyszer elment mindenki vásárolni. Pet és Emma úgy döntöttek, hogy Lolának kevés lányos ruhája van még mindig, és ezért három óra hosszat kellett szegény lánynak ruhákat próbálnia.
- Lola! Te nagyon szép vagy lánynak! Fiúnak meg helyes.- Nevetett Emma, mikor Lola már sokadjára jött ki a próbafülkéből.
- Látod? Én megmondtam neked, hogy szép vagy. - szólt Pet.
- Ugyan már.
- Fel nem tudom fogni, hogy hogyan tudtátok eltüntetni a gyönyörű hajadat. - szólt Emma.
- Ezt Petnek köszönhetem.- Mondta Lola. - Minden reggel Ő készíti el az álfrizurámat.
- Hatásos módszert alkalmazol, még én is elhittem. - mondta Emma.

Lola hat nadrággal, három pulcsival és három pólóval a kezében lépett ki a bevásárló központból.
Másnap visszamentek forgatni, és minden visszazökkent a rendes kerékvágásba. Kivéve, hogy már Emma is tudta, hogy Hayden tulajdonképpen lány. Az egyik reggel, Pet Emmát is felébresztette korábban, mert Emma is kíváncsi volt arra, hogy hogyan is készíti el Pet Lola haját.
- Jó reggelt! - köszönt Lola, mikor kinyitotta az ajtaját.
- Szia! Nem baj, hogy én is jöttem? - kérdezte meg Emma.
- Nem dehogy is. Gyertek. - szólt Lola, és félreállt az ajtóból. Pet, rögtön hozzá látott a fodrászkodáshoz.
- Tök jó lesz. - mondta Emma. - Tényleg úgy nézel ki vele, mint egy igazi fiú.
- Kösz.- Szólt Pet. - Legalább valaki megdicséri a munkámat.

- Mond csak Lola, nem kellemetlen, hogy neked is a fiúkkal egy fürdőben kell lenned? Nem félsz, hogy lebuksz? - kérdezte Emma.
- Tulajdonképpen mindig félek egy kicsit, de hála Istennek külön álló, és zárható zuhanyzók vannak. Meg a fürdőköpeny is elég vastag, ráadásul rám még nagy is egy kicsit, így nem bukhatok le. Legfeljebb akkor, ha szétjön a hajam. - mondta Lola.
- De ez nem fog megtörténni, amíg én vagyok a fodrászod. - nevetett Pet.- Erről jut eszembe. Nehogy meglesd Danielt, miközben fürdik!
- Eszem ágában sincs. Inkább Rupertet.
- Tényleg! Láttál már valami érdekeset? - kérdezte kuncogva Emma.
- Hát… Egyszer láttam Rupert alsónadrágjának a szélét, de semmi több. Meg mindig látom a lábukat, de hát az olyan, mintha rövidgatyában lennének. De azért elég aranyosak fürdőköpenyben.- Nevetett Lola.

- Lola, mikor mostad meg a hajadat? - kérdezte Pet.
- Négy napja, úgyhogy ma kell majd.
- Tényleg, hogyan mosol hajat? - kérdezte Emma.- Ha a fiúk is ott vannak, akkor…
- Ez egyszerű. Éjjel mosom meg. Mikor látom, hogy mindenki elment aludni, akkor fogom magam, és elmegyek hajat mosni. - mondta Lola.

A mai napon a szökés előtti pillanatokat vették fel, és estére tűzték ki a szökés felvételét. Ma nem volt túl sok dolguk, inkább este. Amint besötétedett, Alan mindenkit a házhoz hívott.
- Nos, mivel elég hideg van, szerintem ti sem szeretnétek túl sokáig idekint lenni. Ezért arra kérlek titeket, hogy ne rontsatok túl sokat, mert éjfélre sem végzünk. Most fél 7 van. Munkára!- Mondta Alan, és elindult a kamerák túlsó oldalára. Lola elfoglalta helyét az „ágyában” Rupert felett. (Emeletes ágy volt, és kettő egymás mellé volt tolva). Mellette Tom feküdt, Tom alatt meg Daniel. A szemközti szobában alul Pet, felül Emma feküdt egy ágyon.
- Nem rajtunk múlik. - súgta át neki Tom.- Hanem rajta is, hogy milyen hibát talál bennünk.
- Hát, ja. - súgta vissza Lola, és magában nevetett.

- Figyelem! És TESSÉK! - rikkantotta Alan.
- Senki ne merjen sétálgatni éjjel.- Ment ki a szobából Rita nővér. Miután kiért, Dominic lassan felemelte a fejét.
- Sebastian! Sebastian ébredj! - rázta meg Dom Sebastiant.- Itt az idő!
- Rendben, felkeltem Adriant.- Mondta Sebastian.
- Én meg Luket. - mondta Dom, miközben lassan és halkan lemászott az ágyáról.- Luke! Luke.

- OK! Ébren vagyok.- Szólt Luke.
- Adrian? - suttogta Sebastian.
- Megyek. - szólt Adrian.
- Átmegyünk a lányokhoz Luke-val. Ti addig menjetek a kapu mellé, és ott találkozunk. - adta ki az utasítást Dom.
- Rendben.- Válaszolt kórusban Adrian és Sebastian.
- Ennyi!- Kiáltotta Alan.- Nagyszerű. Még egyszer.- Még egyszer eljátszották idáig, aztán folytatták tovább. - TESSÉK!
Dom és Luke benyitottak a szemközti lányszobába. Lassan odaléptek Ella és Lizbeth ágyához. Dominic felmászott Lizbethez, Luke, meg Ellát keltegette.
- Lizbeth! Gyere, mennünk kell. - súgta a kislány fülébe Dom.
- Rendben. - mondta Lizbeth.
- Ella! Gyere! - szólt Luke.
- Jó, megyek! - szólt Ella.

Együtt elindultak kifelé az ajtón. Gond nélkül eljutottak a főkapuig. Ott csatlakoztak Adrianhoz és Sebastianhoz.
- Most mit csinálunk?- Kérdezte Adrian Domot.
- Várunk, amíg Bob úr az autójával indulni készül. Akkor kinyitják a kaput. Szerencsére lassan záródik, addig ki kell mennünk mindannyiunknak. - felelte Dom.
- Szerencse, hogy távirányítós, és lassan csukódik. Miután kihajt a kocsival, nem néz vissza, csak a távkapcsolóval bezárja. Addig ki tudunk jutni. - mondta Luke.
- Én akkor is félek. - szólt Lizbeth.

- Nyugi, nincs okod félni, amíg engem látsz. - mondta Dom, és átkarolta Lizbeth vállát.
- Mennyi időnk lesz a kijutásra? - kérdezte Ella.
- Kifigyeltem és lemértem, hogy pontosan tíz másodperc. - válaszolt Dom.
- Jól kigondoltad Dominic. - mondta Sebastian.
- Akkor örülj, ha kiértünk. - szólt Luke.
- Ennyi! - kiáltotta Alan. - Nagyszerű. Induljon a kocsi.

Távolról a ház felől motorzaj hallatszott. Az ifjak lehúzódtak a bokor mögé, mikor Bob úr elrobogott mellettük. Végre kiért a kapun kívülre.
- Most!- Kiáltotta Dominic és rohanni kezdett a csukódó ajtó felé.- Siessetek.
Mindenki úgy futott, mintha kergetnék. Már négyen kint voltak, már öten, mikor Lizbeth elesett.
- Au! - kiáltotta.
- Elizabeth! - nézett hátra Sebastian, és visszafordult, hogy segítsen a lánynak.- Gyere.
- Sebastian! Mit csinálsz? Siess. - kiáltotta Ella.
- Siessetek, mindjárt becsukódik a kapu! -kiabált Luke.
- Gyorsan! - üvöltötte Adrian. Sebastian felkapta Lizbethet, és futott vele a kapuig, de már késő volt. A kapu az orruk előtt bezárult.
- Dom most mi legyen? - kérdezte kétségbeesve Sebastian.
- Nem tudom.

A ház felől ajtócsapódás hallatszott, és sietős léptek zaja. Rita és Sandra nővér futottak feléjük.- Te jó ég.
- Dom! Fussatok el. Siessetek. Ha itt látnak titeket, akkor ti is vissza lesztek hozva.- Szólt Sebastian.
- Nem, nem hagylak itt titeket. - mondta Dom.
- Dominic ne hagyj el. - siránkozott Lizbeth.
- Dom! Muszáj mennetek. - kiabálta Sebastian.
- Visszajövünk! Ígérjük.- Szólt Luke, és vonszolni kezdte Domot. Éppen akkor fordultak be a sarkon, mikor a két nővér odaért Sebastianhoz és Lizbethez. Dominic egy kiáltást halott, ami Lizbethtől származott. A lány az Ő nevét kiáltotta.
- DOMINIC!

Dom mintha falba ütközött volna, megállt, és visszanézett a sarokról.
- Ez Lizbeth. - mikor látta, hogy Rita nővér lekever egyet a lánynak, vissza akart menni.- LIZBETH! - kiáltotta.
- Dom! Neee! - Luke megfogta a derekánál fogva, és elhúzta a saroktól, de már későn. Sandra nővér észrevette Őt.
- Rita odanézz. Többen is megszöktek.
- Sandra! Nyisd ki a kaput. Vissza kell hoznunk őket.- Szólt Rita nővér, miközben próbálta Sebastian kezét fogva tartani. Adrian hallott mindent.
- Siessünk, mert utánunk jönnek. - szólt, és elkezdtek rohanni a közeli park felé. Egy vízesés előtt álltak meg.

- Most mi legyen? - kérdezte Ella.
- Várjatok csak! - Dominic a fél kezét bedugta a vízesés mögé, aztán a fejét is.- Ez az. Menjetek keresztül rajta. - utasította a többieket, azok mind engedelmeskedtek. Utoljára Dom is keresztül ment a vízen. A vízesés mögött egy barlang volt. Nem volt túl nagy, de rejtőzködésre alkalmas.
- Ennyi! - kiáltotta Alan. - Mára ennyit, holnap folytatjuk, mert elég hideg van már. Ti meg szárítkozzatok meg. Nem szeretném, hogy megfázzatok.

Az ifjak mind elvonultak a kocsijuk felé. Útközben egymást túllicitálva dicsérték egymást, hogy milyen jó színészek.
- Nagyon szép volt az esésed Emma. Még az a jó, hogy könnyű vagy, különben nem bírtam volna veled olyan gyorsan futni. - mondta Tom.
- Nekem a kiabálás is tetszett. - szólt Pet.
- Szerintem akkor is a kis Dominic, azaz Hayden volt a legjobb. Úgy kiabáltál Emmának, hogy egy pillanatra elhittem az egészet. Aztán alig bírtalak visszarángatni a sarokról.- Mondta Rupert.
- Mindannyian jók voltunk. - szólt Lola.- De most már ideje behúzódni a melegbe, mert a végén tényleg megfázunk.
- Igaz. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy a szöktetésnél hogyan alakítunk. - mondta Daniel.
- Na jó éjt. - köszöntek mindannyian.

Lola megvárta, amíg mindenkinél kialszik a fény, és utána leengedte a haját, meg felvette a fürdőköpenyét, és elindult hajat mosni. Felkapcsolta a lámpát a fürdőben, leakasztotta a törölközőjét, és már ment is be az első tusolóba. Mikor éppen öblítette le a haját, hangokat hallott. Valaki bejött a fürdőbe. Nem kellett sokáig várnia, és kiderült, hogy ki az.
- Ki van itt? Ki fürdik ilyenkor? - hallotta Rupert hangját.
- Csak én vagyok az, Hayden. - szólt ki Lola.
- Mit csinálsz itt ilyen későn Hayden? - kiabált be a zárt zuhanyajtón Rupert.
- Hajat mosom, meg úgy átfagytam odakint, hogy fel kellett magam melegíteni.- Szólt Lola. Magában hozzátette, hogy kár, hogy nem te melegítesz fel.

- Á értem!- Szólt Rupert. - nekem meg a folyó ügyeimet kell elintéznem. Ha nem baj utána megvárnálak, még úgy sem vagyok álmos.
- Nem kell!- Kiáltott ki Lola, és hátrasimította haját.- Illetve nem úgy értem, de ez még eltart egy ideig, és biztosan fáradt vagy.
- Nem baj, azért megvárlak. - szólt Rupert.
- A fenébe…
- Tessék?
- Nem, nem mondtam semmit.
- Akkor jó. Tényleg fárasztó volt ez a forgatás, de nagyon jól sikerült a szökési jelenet.
- Aha.- Szólt Lola, és suttogva hozzátette.- Most hogyan menjek innen ki? A hajam elárul.-

Aztán segélykérően ránézett a törölközőjére, meg a köpenyére. Aztán hirtelen megakadt a szeme a köpenyén. Azon csuklya is volt. Most úgy is vizes a haja. Jól hátrasimítja, és rárakja a csuklyát. Hátha úgy nem veszi észre Rupert a haját.
- Már amúgy sincs sok hátra a történetből. - folytatta Rupert.
- Tényleg.- Mondta Lola, miközben megtörölte a haját.- Már csak annyi, hogy a többieket is kihozzuk, aztán felkutatom az „apámat”, és ennyi.
- Beleolvastál a forgatókönyv végébe? Olyat is bele tettek, ami nincs a könyvben.
- Nem. Nem olvastam olyan sokat. Mindig az aktuális jeleneteket tanulom meg. Miért mi fog történni?
- Nos ez pedig veled és Emmával esik majd.

- Micsoda?
- A történet végén az áll, hogy Dominic megcsókolja Lizbethet.
- MI? - kiáltott fel Lola, és majdnem elejtette a törölközőjét.
- Igen. Ez van benne. Mond Hayden. Csókoltál már meg valakit valaha?
- Még soha. - szólt remegve Lola.
- Én is csak egyszer. De véletlen volt.
- Hogyhogy?
- Hosszú mese. És fárasztó.
- Rendben, akkor ne mond el. - szólt Lola. - Úgysem érdekel.
- Tessék?
- Semmi. Jaj, most mi lesz? Lányt kell megcsókolnom. Úr Isten. Még fiút sem csókoltam meg soha. Azt sem tudom, hogyan kell.

- Mikor leszel készen?
- Rögtön.- Szólt Lola. Felvette a köpenyt, és a fejére a csuklyát, ellenőrizte, hogy nem látszik-e ki a haja, és kilépett a zuhanyzóból.
- Jesszusom! - kiáltott fel Rupert, mikor meglátta.
- Mi van? - Lola szíve nagyot ugrott.
- Teljesen olyan vagy mint egy lány. Minek van a fejeden?
- Mert vizes a hajam, és majd a kocsiban szárítom meg. Nem szeretnék megfázni, amíg visszamegyek.
- Igazad van. - szólt Rupert. Lola csak most látta, hogy Rupert milyen sexi a pizsamájában.
- Kényelmes a delfines párna?- Kérdezte Lola, mikor már közeledtek a kocsik felé.
- Persze. Nagyon szeretem. Aranyos vagy, hogy kitaláltad, mit szeretnék. És a tigrises?

- Ó! Tökéletes. Nagyon szép, és jó puha. Kényelmes. Mindig azon alszom. Nélküle talán már nem is tudnék aludni.- Lola hirtelen a szája elé kapta a kezét, de Rupert ezt nem látta. Attól félt, hogy most elszólta magát.
- Tényleg? Én is így vagyok vele.- Nevetett Rupert. Közben visszaértek a kocsikhoz.- Nagyon szeretlek, persze mint legjobb barátomat.
- Én is téged.- Szólt Lola, aztán meglepődött, mert Rupert átölelte Őt.
- Olyan mintha az öcsikém volnál.
- Tényleg?
- Aha.
- Hát akkor jó éjt.
- Neked is.- Szólt mosolyogva Rupert, és bement a lakába. Lola is követte a példáját, de még megszárította a haját. Közben egyre csak Rupert szavai jártak a fejében: Szeretlek.
- Ne legyél már ennyire marha!- Szólt fennhangon magának Lola.- Hiszen fiúként szeret. Nem tudja, hogy lány vagy. Hallottad, úgy szeret, mint a testvérét.
Ezután elment aludni.

A következő hónapban mindenki hazautazhatott. Ennek főleg a fiúk örültek. Lola és Pet is nagyon örült neki, de Emma nem. Beszélt a szüleivel, és sajnos azt mondták neki, hogy az öccse beteg lett, és inkább ne jöjjön haza, mert még elkapná, és nem tudna forgatni. Lola és Pet úgy döntöttek, hogy meghívják Emmát, hogy jöjjön el az árvaházba velük. Pet meg is beszélte Mary és Maria nővérrel, és Ők is beleegyeztek. Péntek délutánra tűzték ki az indulást. Délelőtt a két lány úgy döntött, hogy bemennek Manchesterbe, ajándékot venni a két nővérnek és a gyerekeknek is. Emma is velük tartott. Pet és Emma rávette Lolát, hogy hozzon magával lányos ruhát is, és az áruházban öltözzön át. 10 óra körül elindultak, ekkor még Lolán fiú farmer, szürke pulcsi és a baseball sapka volt. Az áruházban rögtön bevonultak a lánymosdóba, és Pet odaadta Lolának a trapéz farmert, meg a kék spagettipántos toppot, amit még karácsony előtt kapott tőle Lola. Két perc sem telt el, mikor Lola kilépett a fülkéből.
- Nagyon jó! - szólt Pet.
- Szuper! - mondta Emma.
- Lola! A hajad. - szólt Pet.
- Mi van vele?

- Engedd le. - válaszolta Pet helyett Emma. Lola kitépte hajából a gumit, és fekete haja leomlott a derekáig.
- Így jó? - kérdezte.
- Aha. - felelte kórusban Pet és Emma. Lola egy zacskóba tette a fiú ruhákat, és kiléptek a mosdóból. Sorra járták a boltokat, nézelődtek, vásárolgattak. Az összes kisgyereknek vettek egy-egy kisebb plüssfigurát. A két nővérnek meg egy-egy szép gyertyát, mert tudták, hogy szeretik az ilyes fajta dolgokat. Emma meg vett hozzá gyertyatartót. Dél körül végeztek is. A lánymosdó felé tartottak éppen.
- Már alig várom, hogy újra lássam Garethet meg Kevint. Meg a többieket is.- Mondta Lola.
- Én is. - szólt Pet.
- Hányan laknak ott? - kérdezte Emma.
- Velünk együtt 20-an. Ne izgulj. A két nővér nagyon rendes és aranyos. - mondta Lola.

- Már nagyon kíváncsi vagyok! - szólt Emma.
- Odanézzetek! - kiáltott fel Pet, és rámutatott egy napszemüvegeket áruló boltra.
- Pet, még csak április van. - szólt Lola.
- Nem baj, úgy is akartam venni egyet.- Szólt. Pet elkezdett próbálgatni. Minden egyes darabnál kikérte barátnői véleményét. Végül aztán egy kerek lila üveges mellett döntött.

Kezében a szemüveggel szembe fordult Lolával és Emmával, akik a bejáratnak háttal álltak.
- Nagyszerű, most már szemüvegem is van.- Mondta, aztán Lola és Emma látták, hogy hirtelen olyan lesz az arca, mint aki sokkot kapott.- Úr Isten.
- Mi van?- Kérdezte Emma.
- Rosszul vagy? - kérdezte Lola.
- Nem! Baj van Lola. Ne fordulj meg. Rupert!
- Mi? Jézusom. Ez is miattatok, van. Ti akartátok, hogy öltözzek át.
- Most már mindegy. Vedd fel, hátha nem vesz észre. - szólt Pet, és Lola kezébe nyomta a szemüveget. Lola rögtön feltette. Neki is nagyon jól állt a lila szemüveg.
- Ajaj. Ide jön.- Szólt Emma. - Lola fordulj el gyorsan.

Rupert elindult feléjük, és mosolygott. Lola fél szemmel Őt figyelte. Rupert most megállt Pet előtt. Emma ott állt Lola mellett, és egy újságot tartott a lány arca elé.
- Szia Pet. Szia Emma. Alan küldött, hogy hozzalak vissza titeket, mert indulnunk kell.- Szólt Rupert.
- Rendben van. - dadogta Pet.
- Hol van Hayden? Nem veletek volt? - kérdezte Rupert.
- De, csak elrohant valahová.
- Majd megkeressük. - szólt Emma.
- Emma! Kit takargatsz azzal az újsággal? - kérdezte Rupert.
- Viselkedj úgy, mintha először látnád, nem fog felismerni. - súgta Emma Lolának, és leengedte az újságot a lány arca elől.

- Rupert hagy mutassam be neked Imolát. Ő a mi árvaházunkból érkezett, mert Manchesterben élnek rokonai, és itt összefutottunk.- Magyarázta Pet. Rupert olyan arcot vágott, mintha először látna lányt, mikor meglátta Lolát.
- Szia Imola. - dadogta. - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szia. Te vagy Rupert? Hayden is és Pet is sokat mesélt rólad.- Szólt Lola kicsit pirulva. Valahol tetszett neki, hogy Rupert így néz rá.
- Igen. Én Rupert Gayle vagyok.- Szólt. Tom is feltűnt a bejáratnál, és feléjük indult.
- Jobb lesz, ha megkeressük Haydent.- Mondta Pet.- Rupert várj meg minket itt Tommal.
- OK.- Rebegte Rupert, még mindig Lolát figyelve.
- Elkísérsz minket Imola? - kérdezte Emma.
- Aha. Úgy is szerettem volna kérdezni valamit Haydentől.- Mondta vigyorogva Lola, és elindultak. Lola még többször hátranézett Rupertre, aki utánuk bámult.

- Hová mentek Peték?- Kérdezte Tom, mikor odaért Ruperthez.
- Megkeresik Haydent.- Szólt Rupert sejtelmes hangon.
- Neked meg mi bajod?- Nevetett Tom.
- Nézd csak.- Mutatott Rupert Lola felé.
- Ki az a lány?
- Imolának hívják, és Pet barátnője Londonból.
- Te, ez egy figyelemre méltó jelenség.
- Láttad volna közelebbről. Gyönyörű.- Sóhajtott Rupert.
- Ajaj Rupert. Baj lesz.
- Nem. Csak annyit mondtam, hogy szép. És azt hiszem külsőre ilyen lányt szeretnék. Nem is ismerem.
- Az biztos, hogy szép.

- Jó ötlet volt a szemüveg. Köszi. - mondta Lola, mikor látótávolságon kívül tudták a fiúkat.
- Szerencsénk volt, hogy még nem láttak lányként.- Szólt Emma. Pet meg csak nevetett.
- Te meg mi a csudán röhögsz? - kérdezte Lola.
- Nem láttad Rupert arcát?
- Mit kellett volna látnom? - kérdezte Lola.
- Olyan képet vágott, mint aki angyalt lát.
- Ugyan már, mi ez a hülyeség?
- Szerintem is olyan volt az arca. Még sosem láttam ilyennek.- Szólt Emma.
- Szerintem, ha lányként ismerne, akkor már járnátok.- Mondta Pet.

- Mi? Tényleg így gondolod? - kérdezte Lola.
- Holt biztos. Olyan képet vágott, mint aki meglátta az élete párját. - mondta Emma.
- Ti gúnyolódtok velem. Visszaéltek azzal, hogy bele vagyok zúgva. - szólt Lola.
- Dehogy is.- szólt Pet.
- Inkább öltözz át, mert még gyanút fognak. - mondta Emma.

Lola bevánszorgott egy üres fülkébe, és átöltözött. Feltekerte a haját, és rátette a sapkáját. Visszaadta Petnek a szemüveget, és elindultak a fiúkhoz.
- Hát itt vagy Hayden? - kérdezte Tom.
- Aha. - válaszolt Lola.
- És hol hagytátok Imolát? - kérdezte Rupert csalódottan. Lola fülelt.
- Ó! Találkozott a rokonaival és hazament velük. - válaszolta Pet.
- Kár.
- Menjünk, mert még elkésünk. - szólt Emma.
- Helyes. - mondta Tom, és elindultak. Útközben Rupert Lolát faggatta Imoláról, azaz saját magáról.

- Hány éves? - kérdezte.
- 18 lesz augusztusban.
- Akkor másfél évvel idősebb vagyok nála. Nagyon szép lány.
- Igen? Azaz szerintem is. Bár nekem mindig csak a barátom volt. Születésétől fogva az árvaházban nevelkedik. Édesanyja meghalt mikor született. Édesapjáról meg a mai napig nem tud semmit sem. - mesélte Lola a saját történetét.
- És milyen?
- Hát, nagyon szeret focizni. Mindig a fiukkal játszik, mert szerinte a lányok unalmasak, de mostanában már kezd megváltozni. Az az érdekes, hogy Pet volt mindig is a legjobb barátnője. Velünk mindig kalózosat, meg háborúsat játszott, és együtt bosszantottuk a két nővért, akik végül mindig megbocsátottak neki is meg nekünk is.

- Értem. Szóval fiús típus. - szólt Rupert. Lola szívesen mesélt most saját önmagáról neki. Egészen addig beszélgettek, amíg vissza nem értek a táborba.
- Á Hát megvagytok! - szólt Alan.- Akkor mindenki útra készen ugye? Rupert, Daniel, Tom, ti a jobboldali helikopterrel mentek. Hayden, Pet és Emma, a baloldalival.- Adta ki az utasítást Alan. Mindenki elfoglalta a helyét.

Mikor a lányok gépe földet ért Londonban, Pet úgy rendelkezett, hogy Lolának ismét át kell öltöznie, hogy lányként térjen vissza az árvaházba. Lola vonakodva bár, de beleegyezett. Taxival mentek tovább. 6 órára értek oda az árvaház elé. Pet és Lola tudták, hogy a lakók most vacsoráznak éppen. Beléptek az előtérbe, és az üres volt, de az étkezőből hangok hallatszottak.
- Gyertek. - szólt Pet, és kinyitotta az étkező ajtaját. Egyszerre léptek be mind a hárman, mire teljes csend lett, aztán…
- Lola!!! - kiabálta Veronika, és odafutott Lolához.
- Veronika, szia! De örülök, hogy újra látlak.- Szólt Lola, és leguggolt, hogy átölelje a kislányt. Mikor felegyenesedett, Gareth és Kevin álltak előtte. A két fiú szinte teljesen utol érte Lolát magasságban.
- Imola? - nézett rá furcsán Kevin.
- Igen én vagyok az Kev.
- Mi ez a szerelés?- Kérdezte nevetve Gareth.- Na nem mintha nem tetszene, de furcsa.
- Most olyan szép vagy.- Mondta Kevin.
- Hé! Nehogy már. Én még mindig szeretek focizni!- Kiáltott fel Lola, és magához ölelte a két fiút, aztán összeütötték a tenyerüket a levegőben.
- Patrícia! Imola!- Jött ki a konyhából Mary és Maria nővér.
- De jó, hogy itthon vagytok.- Szólt Mary nővér.
- Igen. Te biztosan Emma vagy.- Szólt Maria nővér.- Érezd otthon magad.
- Köszönöm.- Szólt Emma.

- Ő játssza Lizbethet. - mondta Pet, aztán a szája elé kapta a kezét.
- Ajaj. - mondta Lola.
- Elszóltam magamat.- Szólt Pet.
- Ha Emma játssza Lizbethet, és te Ellát, akkor Lola kit?- Kérdezte Mary nővér.
- Dominicot.- Sóhajtotta Lola.- Mary, Maria nővér beszélnem kell veletek.
- Rendben. Amint elmentek aludni a többiek, beszélhetünk.- Mondta Mary nővér.
- Addig is. Menjetek vacsorázni. - szólt Maria nővér.

A három lány elvonult. Lola leült Veronika és Pet között, Emma meg Pet másik oldalán foglalt helyet. Egész vacsora alatt nem beszélgettek. Mind a hármuknak a beszélgetésen járt az esze, és érvekért kutattak a fejükben, hogy ne haragudjanak annyira rájuk.
- Hé Lola! - szólt át Gareth az asztal felett.- Holnap, ha nem esik, akkor focizhatnál velünk.
- Rendben van.- Élénkült fel egy kicsit Lola. 9 órakor a lányok bementek Mary nővér szobájába, ahol már várták Őket. Lola magához vett két fényképet.
- Kíváncsian várjuk a magyarázatot. Mi az, hogy Imola, aki lány, játssza Dominic Megretet.- mondta Mary nővér.

A három lány hozzáfogott a magyarázkodáshoz. Lola és Pet beszéltek a legtöbbet, de néha Emma is közbeszólt. Mikor a történet végére értek, a szobára csend terült. Végül aztán Maria nővér törte meg a csendet.
- Még mindig nem értem, hogy ezt miért nem mondtad el nekünk.
- Eddig mindig mindent megbeszéltél velünk. - szólt Mary nővér.
- Attól féltem, hogy megtiltják majd.- Mondta Lola.
- Ez nem lett volna kizárt.- Szólt Mary nővér. - de most, hogy így elmondtad, tulajdonképpen valahol érdekes.
- Igen, és végül is mindenkinek vannak nagy álmai. Tulajdonképpen vicces. - mosolyodott el Maria nővér.
- Tényleg? Akkor nem haragszanak?- Kérdezte Pet és Lola egyszerre.
- Most már nem. Mi az a kezedben?- Kérdezte Mary nővér a fényképekre mutatva.
- Ez két fotó, amin az ifjak vannak rajta.- Magyarázta Emma. - mutasd meg Lola.
- Igen. - szólt Lola, és odament a két nővérhez. Először a csoportképet mutatta.
- Nahát, ilyen vagy fiúként.- Mutatott Maria nővér Lolára, aki a két lány között térdelt, és átkarolta a vállukat.
- Igen.

- A három fiú közül ki játszik kit? - kérdezte Mary nővér.
- Ő itt Rupert Gayle, aki Luket játssza.- Mutatott Lola a felette álló fiúra.- Ő Tom Fenton, Ő Sebastiant játssza.- Tom Rupert bal oldalán állt, tehát Emma felett.
- Ő pedig Daniel Raiden. Ő Adrian, és egyben az én barátom is.- Szólt közbe Pet.
- Barátod?- Kérdezte Mary nővér.
- Igen. Még karácsony előtt vallotta be, hogy szeret, és én boldogan igent mondtam arra az ötletére, hogy együtt járjunk, mert én akkor már régóta szerettem Őt.- Mondta pirulva Pet.
- Értem. És a másik kép kiket ábrázol?- Kérdezte Maria nővér.
- Ezen a képen a két jó barát, Dom és Luke van. Illetve Rupert és én. - mutatta Lola a képet.
- Nagyon aranyos fiúnak tűnik. - mondta Mary nővér.
- Igen. Aranyos fiú.- Mosolygott Lola. - Nagyon jó barátok vagyunk.
- Ő sem tudja, hogy lány vagy? - kérdezte Mary nővér.
- Nem.
- Pedig ha tudná, szerintem akkor Lola nagyon örülne, mert akkor már biztosan Ők is együtt lennének. - mondta Emma.

- Nos, én is beleszerettem Rupertbe, mint ahogy Pet Danielbe. - mondta Lola.
- Imola, ahogy a dolgok most állnak, és ahogy megváltoztál, mind öltözködésben, mind viselkedésben, így azt mondom, hogy egy nagyon szép fiatal lány vált belőled.- Szólt Maria nővér.
- Komolyan?
- Ha nem hiszed, akkor kérdezd meg Garethet meg Kevint. Hallottam, hogy vacsoránál többször is összesúgtak. Főleg Kevin mondta, hogy mennyire tetszel neki.- Folytatta Maria nővér.

- Szerintem itt az ideje, hogy ti is aludni térjetek. Imola, Patrícia, a régi ágyatok még megvan. Emma meg Veronika mellett fog aludni. Tudjátok, az az ágy mindig rossz volt, mert mindig leszakadt. Múlt héten meg lett csináltatva, így most már nyugodtan aludhatsz rajta.- Mondta Mary nővér.
- Csak csendben menjetek be, mert a többiek már alszanak. - szólt Maria nővér.
- Rendben. Jó éjszakát. - köszöntek a lányok.
- És köszönöm. - szólt még vissza Lola, mielőtt kilépett volna az ajtón.
- Nincs mit. Aludj jól. - mondta a két nővér.
Miután Lola is beért a hálóba, és felmászott régi ágyába Pet mellé, rögtön megnyugodott.
- Na, hát ezt megúsztuk. - szólt Pet.
- Jaj, de megijedtem. Azt hittem, már alszol. Igen, hála Istennek megúsztuk.- Mondta Lola.
- Nagyon megértők, és kedvesek. - szólt Pet.
- Nem hiába szeretem Őket annyira. Na aludjunk, mert már leragad a szemem.

Folyt. köv.