Apa megmondta

Apa megmondta hogy ne jöjjek. De annyira el akartam menni a Dark Encounters első Tiniklub Estjére. Minden barátom oda készült és már két hónapja csak erről beszéltünk. A klub vezetése észlelte hogy a tagság átlagéletkora lassan de határozottan emelkedik. Valamit tenniük kellett a tagok családjaiban levő fiatalokkal. Szerették volna ha belőlünk lenne a tagság következő generációja, de mi nem arra vágytunk hogy Mozart zenéjével kísért koktélpartikon nézzük egy-egy önkéntes végét. Mi élményeket akartunk - minél kockázatosabbakat, annál jobb.
A barátaim és én a szüleinkkel már jártunk a klubban. Apa engem három estére és a tavalyi évzáró orgiára is elvitt, úgyhogy hozzászoktam a szex, vér és halál látványához.
-El kell jönnöd! Ez lesz az első alkalmunk szülők nélkül. Semmi szabály, semmi szégyenérzet, semmi gátlásosság! Csak gondold el milyen vad és izgató lesz! -mondta Megan legalább százszor.
-Apa attól tart hogy valamelyikünk esetleg nem tér haza. -feleltem egyszer és a válasza egyszerre volt ijesztő és izgató:
-És az olyan nagy baj lenne? -kérdezte doromboló hangon.
Apa joggal aggódott. Hat vendéget fognak kiválasztani hogy a többieket szórakoztassák. Izgató volt arra gondolni hogy odamegyek és nem jövök vissza. Ahogy Megan mondta: “Olyan nagy baj lenne?” De ezt képtelen voltam apának megmondani. Inkább azt mondtam hogy háromszázan leszünk és ebből csak hatot választanak. Az esélyeim egyáltalán nem rosszak. Hetekig dolgoztam rajta, míg végül három feltétellel elengedett. Az első az volt, hogy távol tartom magam a színpadtól és a háttérben maradok hogy ne vonjam magamra a figyelmet. A második az volt, hogy ugyanezen okból nyíltan se vetkőzés, se szex. A harmadik pedig az, hogy azonnal hívom ahogy vége van a bulinak. Beleegyeztem mindenbe. Ő bejelentkezett a klub weboldalán és jóváhagyta a részvételemet. Utána szorosan átöleltem.
A buli estéjén Megan apjának limuzinjába zsúfolódtunk és útnak indultunk. Mivel az egész éjszakát a klubban terveztük tölteni, a sofőr elhajtott hogy majd reggel visszatérve szedjen fel minket. Amikor beléptünk, a nagytermet zsúfolásig fiatalokkal töltve találtuk. Az úton odafelé már pezsgőt ittunk. A zene mély hangjai megrezegtették a testem belsejét. Az első kettővel szinte azonnal végeztek. Alighogy italt rendeltünk magunknak, a Snuff Mester hangja mennydörgően szólalt meg a hangszórókból:
-Ki lesz az első? Ki az aki bemutatja az első és egyben utolsó előadását a Dark Encounters-ben?
Véletlenszerűen kiválasztott egy fiút és egy lányt. A biztonságiak megragadták őket és a parkett megjelölt helyeire vitték őket ahol a többiek segítettek őket meztelenre vetkőztetni. Két fekete kötélhurok ereszkedett le a mennyezet felől és a biztonságiak a kiválasztottak nyakába akasztották őket. A fiú küzdött és ellenkezett, ezért hátrakötözték a csuklóit. A zene megváltozott és a tömeg tombolni kezdett ahogy a fiút és a lányt lassan a fejünk fölé húzták. A lábaik úgy jártak mintha biciklit hajtottak volna. Tülekedve alájuk nyomultunk. A lány lábai egy idő után merev V alakban megálltak és a teste rángatózni kezdett. Amikor végleg elernyedt és bepisilt, -egy vad este keresztelőjeként- pár cseppje rám is jutott.
Az izgalmam tetőfokára hágott. Még soha nem éreztem magam ilyen őrültnek és szexuálisan felfűtöttnek. Kétszer is megszegtem apa szabályát, amikor Megan-nal előrenyomakodtunk a színpadhoz hogy lássuk a két következő showt. Az egyikben egy lányt nyársaltak fel a popsijától a szájáig, a másikban egy fiút lógattak fel a kezeinél és lábainál fogva arccal lefelé és felvágták a hasát.  A lány vonaglott amíg a nyárs a torkába nem csúszott. Akkor becsukta a szemét és elkezdte magát a rúdhoz dörzsölni. A fiú a lelógó belsőségeivel olyan volt mint egy emberi piñata. A pénisze mereven állt és láttuk ahogy sperma lövell ki belőle.
A nyársalás közben Trevor és Josh volt velem. Josh a rózsaszín felsőm alá nyúlva a melleimet simogatta, Josh pedig mögöttem állva a kezét fekete szoknyám alá csúsztatva a popsimat ujjazta. Ördöginek és végtelenül romlottnak éreztem magam ahogy Trevor kezének nyomva magam néztem a korombeli lány kínszenvedését. Majdnem elélveztem, de észrevettem hogy a Snuff Mester engem néz mosolyogva és tudatosult bennem hogy megszegtem apa első szabályát. Trevor-ral és Josh-sal az egyik hátsó fülkéhez mentünk, hogy ne keltsünk feltűnést. A dugásunk rövid és állatian vad volt. Először Trevor dugta meg a puncimat, azután Josh a hátsómat miközben a kezemmel a falnak támaszkodva álltam előredőlve, felhajtott szoknyával. Amikor utána megtaláltam Megan-t és a többieket a parketten, a Snuff Mester hangja újra betöltötte a teret, de túl izgatott voltam ahhoz hogy figyeljek rá.
-Láttuk hogy mit csináltatok! -kiabálta Megan a fülembe én pedig bűnösen elvigyorodtam.
A baráti körből több lány  boldog sikolyt hallatott és vidáman nevetve bökdösni kezdett.
-Mi van? Megdugtak...ez olyan nagy dolog? -kérdeztem értetlenkedve a viselkedésüket látva.
-Téged akar! -kiáltotta Cindi és elkezdett előre tolni.
-Őt akarom! -dübörgött a Snuff Mester hangja és felém mutatott.
Libabőrös lettem amíg meg nem láttam hogy két biztonsági megragad egy vörös hajú lányt előttünk pár méterrel.
-Nem! Őt akarja! -kiáltottam vissza Cindi-nek.
-NEM ŐT! A SZŐKÉT!
A biztonságiak elengedték a vöröst és megragadtak egy szőkét közvetlenül előttem. A lány felsikított és szabadulni próbált.
-NEM! A SZŐKÉT A KÉK-FEHÉR TOPBAN!
Hirtelen úgy éreztem mintha jeges vízzel lenne tele a hasam.
-Látod? Mondtam  hogy téged akar! -lelkendezett Cindi.
-Téged akar Amanda! -kiáltotta Megan és a barátaim nevetve, éljenezve megfogtak és a tömegen át a színpad felé húztak.
“Ez nem lehet igaz.” -gondoltam. A lábaim annyira elgyengültek, hogy meg kellett támasztaniuk. Botladozva, néha megtántorodva vonszoltak át a tömegen. A barátaim közben levették rólam a ruhákat, a vendégek pedig a kebleimet tapogatták, a mellbimbóimat csavargatták és a fenekemre csaptak. A színpadhoz már meztelenül érkeztem. Addigra a meglepetésem jéghideg rettegésbe fordult. A gyomrom görcsbe rándult és éreztem hogy pici löketekkel bepisilek a félelemtől.
-Haza akarok menni! Vigyetek haza! -nyüszítettem a barátaimnak, de azok két izmos biztonsági kezébe adtak, akik egy a színpad melletti fekete függöny mögé vittek úgy, hogy lábaim alig értek a földhöz. A függöny mögött két nő fogadott és egy hordozható wc-re ültetett.
-Gyerünk! Nem szereti az összemocskolt színpadot. -mondta egyikük miközben a vállamnál fogva ülő helyzetben tartott.
Elengedtem és kiürítettem magam.
-Istenem..-zokogtam fel és lehajtottam a fejemet.
A másik nő kezébe fogta az arcomat és felemelte hogy a szemébe nézzek.
-Semmi baj édes! Mindenki ezt érzi.Figyelj rám! Amikor elkezdi, csak hagyd hogy megtörténjen. Ne küzdj, attól csak rosszabb lesz.
-Ideje menned. A közönség már vár.-mondta az első nő.
A hónom alá nyúlva felemelt és előredöntött, a másik nő pedig néhány bébi törlőkendővel megtisztított hátul. 
-Ne feledd! Ne harcolj! Próbáld elviselni két percig és már vége is lesz. Csak add meg magad! -mondta miközben feltoltak a színpadra.
“Két perc? Mit akar velem csinálni?” -járt az agyamban.
Egyszer csak a Snuff Mester fogta a karomat és a színpad közepére húzott. A tömeg ujjongott, a fények elvakítottak, a zene pedig lüktetett.
-Amanda! Amanda! -hallottam Megan hangját ahogy a nevemet kiáltozza, de a fényektől nem láttam hogy hol van. 
A tömeg felmorajlott. A Snuff Mesterre néztem és láttam hogy egy hatalmas kést tart a kezében.
-Oh..ne… -nyögtem és hangom visszhangzott a teremben.
Felülről irányított mikrofonnal vettek célba hogy mindenki hallhassa amit mondok.
-Ne, ne….kérem..ne!
A Snuff Mester lassan körbejárt és meztelentestemet nézte miközben a tömeg csúfolódóan utánozni kezdett:
-Ne, ne, ne...oh...ne!
-Kérem ne! Csak haza akarok menni! -könyörögtem erőtlenül.
-KÉREM NE! HAZA AKAROK MENNI! -sikította a tömeg.
Rájuk néztem. Azt akarják hogy meghaljak. Látni akarják ahogy lemészárolnak a szórakoztatásukra. Egy baráti arcot kerestem, valakit aki megvédhetne, de nem volt ilyen. A biztonságiak már újra a tömegben cirkáltak és készültek az újabb kiválasztott elkapására. Ez segített. Egy vagyok a hatból. Nem vagyok egyedül. Próbáltam bátornak mutatkozni. kiegyenesedtem, remegő kezeimet az oldalamhoz szorítottam.
-NEM MÉGY HAZA! -mennydörgött a Snuff Mester hangja ahogy mögém került.
A hátam jobb alsó felénél ütést éreztem és felnyögtem. Az ütés olyan erős volt hogy megrándult tőle a hátam. Felemeltem a kezem és megérintettem a hasam. Ragadós nedvesség felett megérzetem a belőlem kimeredő kés hegyét. Átszúrta a testemet! Hideg hullámok haladtak végig rajtam. A gyomrom összerándult és majdnem elhánytam magam. Ha korábban nem könnyítek magamon, most biztosan megtettem volna. Megszúrt! Megszúrt!
-Oh...ne-ne-ne.. -ziháltam.
Kicsit megtántorodtam amikor a hangom visszhangzott a teremben a tömeg gúnyolódó válaszával. A kés fájdalmas volt bennem, de nem annyira mint az ütés. A leghatározottabb érzés a hasam egy lassú görcsbe húzódása volt. A hüvelyem és a beleim megfeszültek. Felnyögtem és próbáltam nem előgörnyedni. 
“Miért állt meg? Miért hagyja bennem? Azt akarja hogy szokjam az érzést? Sohasem fogom megszokni, úgyhogy most mi jön?” -járt az agyamban.
Hangosan levegő után kaptam amikor kirántotta belőlem a kést, majd újra felnyögtem amikor a másik oldalon újra belém vágta. Borzalmasan fájt. Újra ki, majd be. Ezúttal magasabban, a bordák közt, de nem túl mélyre. Azután megint ki és megint be. Módszeresen döfködött ahogy körbejárt, de többnyire a hátam volt a cél. “Apa segíts! Hiba volt ide jönni!”
Nem tudtam hányszor szúrt meg és hogy meddig fog tartani. A kés egyre csak járt bennem. Néha mélyen, néha csak alig behatolva. Köhögésroham fogott el amikor a kés hegye átszúrta a jobb tüdőmet. A rettegésem és fájdalmam ellenére világosan láttam hogy kerüli a testem közepét, ahol a szívem és a fő verőerek vannak. Olyan sokáig akarja csinálni amíg csak lehet. Egy részem továbra is azt akarta hogy legyen már vége, de az érzésem kezdett megváltozni. Hihetetlennek tűnt, de az ütések és a penge becsúszásai egyre kevésbé voltak rémálomszerűek. Úgy véltem részben azért, mert a félelem és a fájdalom annyira elöntött hogy már eltompultam tőlük, másrészt azért, mert rengeteg endorfin áradhatott az ereimbe a sokk leküzdésére. És volt egy harmadik ok is. A döfések brutális és perverz módon kezdtek szexuálisan izgatóak lenni. Eszembe jutott hogy milyen volt amikor először szeretkeztem. A belsőm pont így feszült meg. Először kicsit vonakodtam, azután megadtam magam és átéltem első orgazmusomat. Még a hangom is megváltozott. Eleinte a nyögéseimben tisztán hallatszott a fájdalom és a félelem. Néha felkiáltottam, hogy “elég”, “kérem”, “nagyon fáj”...de ezek kezdtek elmaradni és a nyögéseim, sóhajaim lágyabbakká váltak. Erotikusak lettek. Olyan hangokat hallattam, mintha éppen úgy dugtak volna ahogy szeretem. És így is volt. Éppen dugott...nem...inkább erőszakolt a késével. A képzeletemben belém merülő hímtagok képe jelent meg és némán mantrázni kezdtem: “dugjál….dugjál...dugjál!”
Lenéztem a színpadról és most már láttam Megan-t, Cindi-t, Trevor-t, Josh-t és a többieket. Lelkesen kiabáltak és hadonásztak mintha valamiféle rock sztár lennék. A combjaim remegni kezdtek és éreztem hogy erőtlenedek, de igyekeztem állva maradni. Miért? Miért nem rogytam össze és hagytam hogy a padlón fekve végezzen velem? Talán mert résztvevője vagyok ennek a rémálomnak. Ez egy perverz szexuális tett, aminek vagy tehetetlen áldozata vagy önkéntes résztvevője lehet valaki. Én a részvételt választottam. Szédülni kezdtem. A színpad vöröslik a lábam alatt. Rengeteg vért vesztettem -nem is hittem hogy ennyi van bennem. Nem bírtam tovább és térdre rogytam. A közönségre néztem. A lekes kiáltások felerősödtek, mert érzik hogy közel a finálé. Láttam hogy a két biztonsági őr csak negyven lábnyira sétálhatott el a színpadtól, ami azt jelenti hogy a Snuff Mester legfeljebb egy perce dolgozhat rajtam, noha óráknak tűnt.
Lehajtom a fejem és úgy érzem magam mint egy levágott, haldokló virágszál. A barátaim és a többiek tovább fognak táncolni. Látni fogják még valaki végét, dugni és élvezni fognak az éjszaka folyamán, később pedig történeteket mesélnek majd a végemről, amíg jobbakat nem találnak helyette. Ők tovább élnek én pedig itt elhervadok mint egy virág. Egyedül és reménytelenül.
A Snuff Mester térdre ereszkedett mellettem. Végigsimította a karomat, majd véres combjaim közé nyúlt és két ujját a hüvelyembe nyomta. Olyan jó érzés ahogy az utolsó szeretőm a kedvemben jár.
Azután felemelkedik és érzem hogy a kés hegyét a hátamnak nyomja. Tudom mit csinál. Tudatja velem hogy az utolsó szúrás hova megy. 
-Szeretném ha apa tudná...hogy...nem bántam meg. -mondom még utoljára elhalóan.
-Úgy lesz kicsim. -feleli ő és az erősítés ellenére gyengédség van a hangjában.
Határozottan és keményen mozdul meg a keze. Még egyszer félelemfelvillanást érzek ahogy a penge átjárja és megállítja akadozva verő szívemet. Azután béke önt el. Gyorsan nyel el mindent a sötétség. Alig két perc...pontosan úgy, ahogy a nő mondta a színpad mellett.