Álom (Egy mozgássérült pasi, erotikus álmodozásai) II.

Összeköltözésünk és együttélésünk Linával

A nyári többnapos kettesben eltöltött idő után kitapasztalva egymást, úgy döntöttünk, összeköltözünk. Hál’ isten, Ő is akadálymentes környezetben lakott. Így még ilyen akadálya sem volt az összeköltözésünknek. Anyunak volt egy kis aggálya, hogy miként fogunk boldogulni, de megnyugtattuk, hogy a nyári többnapos együttlét alatt sem volt semmi gond. Nehezen, de tudomásul vette, hogy másra is vágyom, mint az Ő kizárólagos társasága. Ősszel egy hétvégén meg is ejtettük a költöztetésemet. Bútort nem kellett vinni, csak a személyes holmimat. Egy olyan házban találtam magam Linánál, ami mintha arra lett volna kitalálva, hogy mozgáskorlátozott is könnyen lakhasson benne akár egyedül is. A Lina bútorai olyanok voltak, hogy könnyedén, kényelmesen birtokba tudtam venni. Megünnepeltük összeköltözésünket az első éjszaka és a hétvége hátra lévő idejében, amikor csak kedvünk volt, szeretkeztünk egy jót. Hétfőn Linának dolgozni kellett menni, de szerencsére nem túl korán, ezért mielőtt még elment volna, ellátott engem is, és a lakást is rendbe tette. Elkészítette a reggelimet a konyhaasztalra téve, majd az ebédre szánt melegítendő ételt kitálalta tányérokra, és visszatette a hűtőbe, olyan magasságba, hogy könnyedén elérjem még az elektromos kerekesszékből is. Csak annyi dolgom volt vele, hogy a mikro sütőben meg kellett melegíteni. Amikor valamit elfogyasztottam, az üres edényt a mosogatóba tettem és engedtem rá vizet. Elmosogatni sajnos nem tudtam, mert /ez volt az egyetlen akadály/a konyhaszekrény kialakítása miatt nem fértem közel a mosogatóhoz. Éppen csak annyira fértem oda, hogy finoman bele engedjem az edényt a mosogató tálcába féloldalas megközelítéssel. De nem volt gond, Lina nem balhézott a mosatlan edények miatt, amikor fáradtan hazajött a munkából. Tudomásul vette, hogy mi az akadálya annak, hogy elmosogassak magam után. Évekig ment így a közös életünk. Szerettük egymást, sokat szeretkeztünk. Még akkor is, amikor fáradt volt. Azzal kapcsolta ki magát, hogy szeretkezett velem. De ahogy öregedtünk mindketten, annál nehezebb volt, Lina egyre jobban kifáradt a munka utáni kettőnkre végzendő háztartási munkában, és az én ellátásomban. Egyre kevesebbszer kívánta a szeretkezést. Végül arra jutottunk, hogy valahogy másképp kell megoldani az én ellátásomat. Gondolkodtunk egy ápolónő felvételében, de túl költséges lett volna a mi pénzügyi helyzetünkhöz. Linának volt az eladói fizetése, plusz az én rokkantsági nyugdíjam, és a fogyatékossági támogatás. A rezsi és a létszükséglet kifizetése után nem lett volna elég az ápolónő fizetésére. Ezért fájószívvel, de úgy döntöttünk bevonulok egy otthonba, ahol szakképzett ápolók segítenek, vigyáznak rám a nap 24 órájában. Haza anyámhoz nem lett volna értelme költözni, mert Ő sem bírt volna ellátni már. Kerestünk egy otthont az interneten ahol az ilyen embereket befogadják és ellátják. Meg is találtuk, és nem is olyan messze senkitől. Kb. fél óra utazás után mindenki meg tudott látogatni bármikor az otthonban.