Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A triót elbűvölte a sok utolsó pillanat emlékműve, és kedvet kaptak ahhoz, hogy saját fotójukat...
Sziasztok. Kovács Gergőnek hívnak 25 éves vagyok és 15 éve lettem meleg.
Amikor egy kis város vezetői utat engednek a parttalan betelepülésnek, tönkre téve ezzel az...
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.<br /> Majd kikapcsolta...
Friss hozzászólások
Biodrón: Meg kéne, hogy történjen... Bo...
2024-07-19 01:00
dreamland912: Köszönöm, igyekszek mindig bel...
2024-07-15 20:35
dreamland912: Ha tetszett az írás, HÖLGYEKNE...
2024-07-15 20:35
dreamland912: Ha tetszett az írás, HÖLGYEKNE...
2024-07-15 20:34
dreamland912: Ha tetszett az írásom, nőknek...
2024-07-15 20:22
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Állásinterjú

Anna úgy érezte ez a nap fordulópont lesz az életében. Az iskola elvégzése után jöttek a gyerekek, majd a két gyerek születése után csak az anyaság játszotta a főszerepet az életében, na és most elváltan, két gyerekkel, akikért harcolnia kell, munkát keres. Ennek az állásinterjúnak sikerülnie kell, mert ha nem sikerül, akkor talán még a gyerekeket is elveszítheti. Amikor az ügynökség bejáratánál megnézte magát a kirakatban, akkor érezte először, hogy mennyire elhanyagolta a külsejét az utóbbi időben. Úgy érezte az nem annyira fontos, hogy ő hogyan is néz ki, csak az a lényeg, hogy a gyerekek boldogok legyenek, és ne vegyenek észre semmit a felettük dúló viharokból. A kirakatban egy hosszú hajú nőt látott, akinek a haja simán hátra volt kötve, szorosan lesimítva, a ruhája bő volt, a szandálja lapos, kényelmes. Nagyon jó megfigyelőnek kellett lenni, ahhoz, hogy meg lássák benne azt a kedves, gyönyörű nőt, aki igazából volt. Mintha arra törekedett volna, hogy elfedje minden báját és szexepiljét. Az arcán nem viselt sminket, úgy gondolta a természetessége megfelelő lesz ajánlólevélnek.
Az irodában az előtérig jutott, ahol egy pult mögött ülő asszisztens váratta, két órán át és közben egyszer sem nézett rá igazán. Úgy érezte láthatatlan, mikor végre bebocsátást nyert a nagyfőnök irodájába. Az idős férfi az önéletrajzát nézegette, ami nem volt túl hosszú, mivel eddig még nem tudott munkahelyeket felsorolni.
- Miből gondolta, hogy megfelelő lesz erre az állásra? – kérdezte meg tőle és ő erre nem igazán tudta a választ csak azt, hogy dolgoznia kell, mert ha nem mutat föl munkahelyet a bíróságon, akkor veszélyben a gyerek elhelyezés. 
Úgy döntött, hogy őszinte lesz.
- Nincs sok tapasztalatom asszisztensként, de anya vagyok, akinek nap, mint nap meg kell oldania feladatokat, na és ebben nagyon jó vagyok. A második érvem az, hogy erre a munkára nagyon nagy szükségem van, mert ha nem kapom meg, akkor elveszíthetem a gyerekeimet. Ha felvesz, akkor egy olyan hűséges és odaadó munkaerőt kap, amit eddig még soha – a férfi ledobta az asztalra az önéletrajzot és figyelmesen nézte a nőt. 
Ő már látta mennyire szép, a belső szépségét látta meg. A nő elhallgatott és könnyek gyűltek a szemébe, de nagyokat nyelt, hogy ne sírja el magát. A férfi még mindig elgondolkodva nézte, majd lassan fölállt az ablakhoz lépett és hátat fordított a nőnek. Anna úgy érezte ez nem jelent jót, mert a férfi nem mer vele szembe nézni, és ez elutasítást jelent.
 – Azért köszönöm a lehetőséget – mondta elkeseredve, lemondóan és már indult is az ajtó felé, de ekkor a férfi megfordult és utána szólt.
- Fölveszem, ha tényleg olyan lesz amilyennek mondta magát. Odaadó és hűséges – a lány azt hitte, hogy álmodik. Alig akart hinni a fülének. Az első gondolata az volt, hogy csak hallucinál, aztán a férfi arcát fürkészve visszakérdezett.
- Komolyan beszél? Látom, hogy mozog a szája és hangok jönnek ki rajta, de amit mond, azt nem tudom fölfogni.
A férfi fölkacagott. 
- Már ezért érdemes volt fölvennem. Most már sajnálom, hogy nem az én asszisztensem lesz – nevetett, majd leült a foteljébe és kényelmesen elhelyezkedett, a nőnek is helyet kínált. – Beszéljük meg a munkát.
A lány a férfi száját nézte és újra megkérdezte.
- Kérem, valahogy győzzön meg, hogy nem hallucinálok és tényleg fölvett az állásra.
A férfi mosolygott és a nő keze után nyúlt az asztal fölött, a szemébe nézett és szuggerálva mondta.
- Anna, én magát fölvettem.
Ebben a pillanatban lépett be a szobába egy férfi, aki döbbenten állt meg, amikor meglátta a meghittnek tűnő pillanatot. 
- Bocsánat, megzavartam valamit? – de nem mozdult, azt várta, hogy zavarba jöjjenek. Annát sikerült is zavarba hoznia, de az idős férfit nem, ő kezet csókolt a lánynak, és a fiatal férfihoz fordulva mondta.
- Jókor jöttél. Te vagy az, akit éppen irigyelni kezdtelek. Bemutatom az asszisztensedet. Ő Anna. Holnap kezd, reggel. A részleteket majd te mondod el neki – a fiatal férfi nem volt lelkes, lenézően pillantott az asszonyra, de csak egy pillantásra méltatta, és abban a pillantásban benne volt az ítélete is.
- Reggel hatkor kezd. A kávét cukor nélkül iszom, feketén – vetette oda, majd újra az idős férfihez fordult. – Beszélhetnénk? – az idős férfi bólintott és udvariasan elköszönt Annától.
- Örülök, hogy a munkatársunk lesz Anna. Remélem sokat fogunk találkozni. Ha bármi problémája van, akkor fordulhat hozzám. Remélem, a fiam majd jól bánik önnel – a kezét nyújtotta, és amikor kiment a nő, a fiához fordult. – Azért elköszönhettél volna tőle –
- Miért? Ő lesz az új anyukám? – az apja dühös lett és közben arra gondolt, hogy talán mégsem volt jó ötlet Annát fölvenni, féltette a nőt, attól, hogy a fia majd meg fogja sebezni.
- Ne viccelődj ilyenekkel. Ez egy tisztességes, kétgyerekes nő, akinek fontos ez a munka és nem szeretném, ha bántanád.
A férfi elhúzta a száját.
- Spiclit raksz mellém, aki majd tudósít téged a viselt dolgaimról? 
Az öreg ismét dühös lett.
- Nem vagyok kíváncsi a viselt dolgaidra. Felnőtt vagy, azt teszel, amit akarsz, de a munkádat el kell végezned és ehhez adtam most segítséget, aki talán majd egy kis rendszert tud vinni az életedbe. Az is jó jel, hogy reggel időben kezdesz.  Remélem, ezután majd jobban számíthatok rád és mindig lesz, aki fölveszi a telefonodat.  
- Jó, elfogadom, hogy fölvetted ezt a nőt, de egy kérésem lenne. Apa, a divatcég megbízását egyedül szeretném végig csinálni. Kérlek, bízz annyira bennem, hogy rám bízod, és nem ellenőrzöl.
A férfi fürkészőn nézte a fiát, akiben megbízott, mert tudta, hogy tehetséges, de az életvitele miatt eddig úgy érezte ellenőrzése alatt kell tartania.
- Jó, megkapod a bizalmamat, de csak akkor, ha Annát megtartod, és nem utálod ki magad mellől – a férfi belement az alkuba, bár tartott attól, hogy a nő majd minden lépéséről be fog számolni az apjának.
Anna még nem tudta, hogyan oldja meg a mindennapos koránkelést. Erre nem számított, amikor a munkát elvállalta. Úgy gondolta, hogy egy ilyen irodában kilenc vagy tízkor kezdenek és a reggel hat óra nagyon elkeserítette. Hajnalban kelt és átvitte a szomszédjához a gyerekeket, aki megígérte, hogy majd később elviszi őket az óvodába. Anna tudta, hogy ezt minden nap nem várhatja el az asszonytól, ez a mai kivételes alkalom. Az irodában még nem volt senki, amikor odaért csak a takarítónő, aki nagyon rácsodálkozott a korán kelőre. Anna lefőzte a kávét és csészébe töltötte, aztán nekiállt ismerkedni a környezetével. Órák teltek el, a takarítónő is elment mire az első ember megérkezett. Anna már nagyon fáradt volt és álmos, de mindenkit kávéval fogadott, amiért hálásak voltak. Többször is új adagot főzött le, majd amikor érezte, hogy a hasa zajongani kezd, kiszaladt a közeli pékségbe és süteményeket vásárolt, amik még melegek voltak. Az irodában mindenki boldog volt a meleg péksüteményektől és a finom kávéktól. Anna szinte már mindenkit ismert és őt is megkedvelték. A főnöke tíz körül érkezett, amin már nem csodálkozott, mert a többiek elmondták, hogy még az életben soha nem jött be korábban. Ő érezte, hogy a reggeli korai berendelése egy apró bosszú volt, mert a férfi nem akarta őt maga mellé. Amikor a férfi megérkezett, bevitte neki a finom gőzölgő, vaníliás kávét és egy meleg ropogós croissant és elégedetten fordult meg, hogy kimenjen, de a férfi utána szólt.
- Apám arra kért, hogy tartsam meg magát, megteszem, mellettem dolgozhat, de azt nem tűröm, hogy információkat adjon ki rólam. Ha megtudom, hogy beszámol rólam az apámnak, akkor nem érdekel a kapcsolatuk, én ki fogom rúgni. 
- Értem – mondta Anna komolyan és kiment. 
Anna aznap a pultnál dolgozott, ismerkedett a feladatokkal, kezelte a telefonokat és szívességeket tett mindenkinek. A nap végén bement a főnökéhez és megkérdezte, hogy másnap hányra menjen. Tudta a többiektől, hogy a férfi a reggeli korai behívással csak ki akart vele szúrni és remélte, hogy ez nem fog többé megismétlődni.
- Természetesen hatkor kezdődik a munkaidő – mondta a férfi komolyan. Az asszony ott állt előtte és nem mozdult, de nem is szólalt meg. – Na, jó, nem akarok szemét lenni, kilencre jöjjön, de ne késsen, arra ügyeljen, hogy mindig előttem érjen be.
Az asszony elmosolyodott.
- Szép estét Uram – mondta és kiment. 
A férfi elgondolkodva nézett utána, nem értette, hogy az apja miért vonzódik ehhez a slampos, egyáltalán nem vonzó nőhöz. Az elkövetkező hetekben aztán ő is megtapasztalta, hogy Anna mennyire nélkülözhetetlenné tudja tenni magát. Az asszony intézett neki mindent és abban biztos lehetett, hogy amit neki mond, az úgy lesz megcsinálva, ahogyan a legjobb, és ahogyan ő elképzelte. Anna szerzett neki bejárónőt, kapott lakáskulcsot, a teljes életének irányítása a nő kezében volt. Már szinte mozdulni sem tudott nélküle, na és ezt ki is használta, mert állandóan hívogatta az asszonyt telefonon. Anna meg ott volt a telefon végén mindig. A férfi viharos és sűrű kapcsolatainak összeszervezése is a nő kezében volt, mióta ő intézte a randijait, azóta egyszer sem volt fönnakadás. A bejárónő szerzés, azért egy kicsit furán zajlott, mert Anna nem szerzett senkit, hanem ő járt el a férfihez takarítani és főzni. Tamás nagyon odavolt a nő főztjéért, imádta a falatkákat, amiket készített és a teljes vacsora főzését is volt úgy, hogy rábízta, amit ő el is készített, akkor is, ha egész éjjel talpon kellett lennie, mert a fizetés nagyon kellett neki. A férje egy fillért sem volt hajlandó fizetni és az ő fizetéséből eltartani a két gyereket és fönntartani a lakást elég nehéz volt. Egyik délután a férfi odament a pulthoz és utasította az asszonyt.
- Anna, kérem, hívja föl a bejárónőmet, hogy ma este szükségem lesz rá, de nem csak főzni, hanem felszolgálni is kellene – Anna rémülten hajolt le, hogy a férfi ne vegye észre az ijedtségét, de aztán megpróbált közömbösen válaszolni.
- Rendben Uram. Hányra kell készen lenni a vacsorának? Van valami kívánsága?
A férfi magyarázott, az előző hetekben megkóstolt ételekről, aztán csak annyit mondott, hogy rábízza az asszonyra a menüt.
- Hétre, két személyre és nagyon elegáns legyen – Anna agya járt, hogy hogyan oldja meg ezt a helyzetet, mikor meglepetten látta meg a pulton a férfi bankkártyáját. – A költségek nem érdekelnek. Ebből bevásárolhat. Én csak közvetlenül hét előtt érek haza a vendégemmel.
Amikor a férfi elment, Anna rögtön elkezdett telefonálni. Szerencsére volt egy kedves szomszédja, aki egyedül élt és elvállalta a gyerekeket estére, ő meg rohant vásárolni, aztán a férfi lakásába, ahol sietve főzte a vacsorát, majd terített meg, még gyertyákat is rakott az asztalra és körbe a szobába. Aztán eszébe jutott, hogy a hangulatot még jobban föl tudná dobni és a teraszajtót kinyitva egy kis utat rakott ki gyertyákkal övezve, amik a medence mögötti kis lugasba vezettek, ahová a desszertet tálalta, pezsgővel. Hétkor ő nyitott ajtót a férfinak és a vendégének és a férfit félrevonva súgta, hogy a bejárónő nem tudott maradni, ezért ő fog tálalni, felszolgálni. A férfi kicsit dühös volt, amit ő rögtön meg is értett, mert a vendége egy olyan nő volt, aki a cégnél dolgozott, nyilván azért akart külsős felszolgálót, hogy ne tudódjon ki a kapcsolat. Anna odasúgta.
- Ne izguljon Uram, vegye úgy, hogy itt sem vagyok.
Tamás aztán az első fogás után megnyugodott, mert az étel és a terítés nagyon tetszett neki. A vendége is elbűvölte és eléggé megadóan viselkedett, látszott, hogy levette a lábáról. Anna időnként elfordult és elhúzta a száját, amikor a férfi, csábító dolgokat mondott, és azt hitte, hogy senki sem vette ezt észre, de amikor a vendég kiment a toalettre a férfi mérgesen szólt rá.
- Anna, valami nem tetszik? Látom, hogy képeket vág időnként.
Anna ijedten válaszolt, nem akarta felbőszíteni a munkaadóját.
- Bocsásson meg, ha tiszteletlen voltam. Nem akartam megbántani. A reagálásaimat, tudja be a rossz tapasztalatomnak - ekkor lehalkította a hangját. – Tudja, engem már nem lehetne efféle trükkökkel bepalizni.
Ekkor jött vissza, a vendég és a férfi már nem tudott válaszolni, de ezután szinte le sem vette a szemeit a lányról, állandóan Annát és a reakcióit figyelte, ami a vendég hölgynek is feltűnt és egy idő után odasúgta a férfinak.
- Szerintem már elboldogulunk egyedül is, a személyzetet el lehetne küldeni – Anna nem bántódott meg, de a férfi szúrós szemmel nézett a nőre, majd amikor látta, hogy ő nem zavartatja magát félrehívta.
- Köszönöm Anna az esti munkáját. Na és köszönöm annak a csodálatos bejárónőnek is, aki főzött ránk, mert a menü csodálatos volt. Ez az asszony egy kincs. Azt is el tudnám képzelni, hogy állandóra ideköltözhetne hozzám. Megkérdezné? – aztán észbe kapott és búcsúzni kezdett. – Menjen haza és pihenje ki magát, mert holnap nehéz napunk lesz. Azt még kérhetném, hogy a jeges vödröt vigye hátra a medence mögé? 
Anna fölkapta a nehéz jeges vödröt, két üveg pezsgővel és két pohárral és nekiindult a gyertyák között. A férfi visszament a nőhöz, aztán a zajra megfordult és már csak azt látta, hogy Anna próbál egyensúlyozni a tálcával, kap a poharak után és repül a medencébe. A hatalmas csörgésre a nő is odafigyelt és fölkacagott. Tamás egy pillanat alatt a vízben volt ruhástól és emelte Annát a víz fölé. Nem tudta, hogy tud-e úszni, de azt látta, hogy a nagy bő ruhája biztosan lehúzza őt és mivel a pezsgőstálcát is fogta, nem engedte, biztos volt az elsüllyedés. Anna prüszkölt a váratlan fürdőtől és mivel vizet is nyelt és félre, köhögött is. Tamás kiemelte a medence szélére és föltámasztotta, a hátát ütögette.
- Jól van? – kérdezte ijedten.
- Köszönöm, azt hiszem csak a büszkeségem sérült és talán az állásom ingott meg – Anna még köhécselt. 
Tamás fölnevetett.
- A büszkeségéről nem sokat tudok, de az állása még megvan. ha bármi gondja lenne, csak nekem szóljon és beszélek a főnökével.
A vendég hölgy mérgesen állt fölöttük, főleg azért volt mérges, mert Anna került a középpontba és elúszni látta a randiját. Igaz Tamás randija is félre sikerült, de ő úgy tűnt, ezt nem bánta, sőt jól szórakozott. Anna ruhájából csöpögött a víz, amit a férfi egy mozdulattal áthúzott a fején. 
– Ezektől a vizes göncöktől sürgősen meg kell szabadulnia – mondta és egy törölközőt dobott oda a lánynak. Anna szégyenlősen tekerte magára a túl kicsi törölközőt. A férfi húzta maga után a házba és a gardrób szobába lépve egy nejlonfóliába csomagolt ruhát emelt le a fogasról. Anna tudta, hogy ezt ma hozták, mert ez lesz a következő kampányukban szereplő termék. A ruha testhezálló, sztreccs anyagból készült és úgy simult Annára, mintha a saját bőre lenne. A hajából még mindig csöpögött a víz, azért a férfi fölvette a törölközőt és a lány fejére tette, dörzsölgette, szárította, majd mikor levette róla, és Anna ott állt előtte kócosan, feszülő ruhában, elámulva méregette, majd halkan csak ennyit súgott. 
– Mindig ilyenekben kellene járnia, szédítően néz ki.
Anna elvörösödve állt előtte és a vendéget kereste a szemeivel a férfi mögött. Félt, hogy a nő meghallotta Tamást. A nő kinn várta őket a nappaliban, és láthatóan dühös volt.
- Bocsánatot szeretnék kérni az ügyetlenségemért – mondta Anna lehajtott fejjel, még mindig kócosan. 
Tamás behúzta a fürdőszobába és egy fésűt adott a kezébe meg egy hajszárítót.
- Tegye rendbe magát. Csak akkor mehet el, ha a haja már teljesen száraz. Kabátkát is talál ott a gardróbban, vegye föl és menjen el. Mi a medence mögött leszünk. Majd csapja be az ajtót maga után.
Anna köszönetet suttogott, de a férfi nem várta meg a végét, már ment is a vendége után és poharakat vitt magával meg egy üveg pezsgőt a hűtőből.  Másnap reggel a férfi korán bement és fürkészve nézett Annára. 
– Jól van? – kérdezte.
- Ne gúnyolódjon velem. Bocsásson meg inkább, amiért szétzúztam az estéjét. 
A férfi nevetett.
- Nem zúzott szét semmit. Az estém jól sikerült, sőt, azt hiszem jobb nem is lehetett volna. Elhozta a ruhákat, amiket adtam? – a lány csak állt ott és szégyenkezett, mert egyre többen fölfigyeltek a beszélgetésükre és ő eddig még semmit nem mondott el senkinek az esti kalandból.
- Igen, itt vannak az öltözőben.  
- Hozza őket és jöjjön utánam. Ma otthon fogunk dogozni, már nem jövünk vissza – szólt oda a másik pultosnak a férfi és csak akkor nézett vissza, amikor kilépett az ajtón. 
Anna a ruhákkal ment utána és nem tudta mire vélni ezt a váltást. A férfi kinyitotta neki a kocsija ajtaját és a ruhákat kivette a kezéből, majd besegítette az első ülésre, a ruhákat meg a hátsóra tette be. Gyorsan vezetett, ami nagyon zavarta Annát és szóvá is tette, de a férfi csak nevetett, majd kicsit lassabban vezetett. A férfi házánál, Tamás megtorpant. 
– Mikor fog jönni a bejárónő? Föl tudná hívni, hogy ma ne jöjjön? – Anna bólogatott, majd eldöntötte, hogy egy alkalmas pillanatban őszinte lesz és elárulja, hogy ő az a bejárónő is. A házban szétdobált ruhák, az előző napi törölköző, mosatlan edények fogadták. Anna rögtön nekiállt elpakolni, de a férfi rászólt. 
- Hagyja már, jöjjön – és bement a dolgozószobába, ahol a többi ruha is ki volt pakolva. A férfi egy szekrényből előszedte a fényképezőgépét és rászólt Annára. – Álljon az ablakhoz – nekiállt kattogtatni, és utasítgatta Annát, hogy hogyan forduljon.
- Mire jó ez? – kérdezte ő félénken.
- Tegnap este jött a gondolat, amikor megláttam ebben a ruhában. Annyira más lett, vonzó és dögös. A saját ruhájában eszembe sem jutott volna, hogy egy fiatal nő, de ezekben a ruhákban, más lett. Maga lesz a reklámarca ennek a terméknek. 
- Ne vicceljen. Ugyanezt egy modellel is meg tudja csinálni. Odaadom a ruháimat és ugyanaz lesz a hatás – Anna ellenkezett, minden porcikája lázadt a fotózás ellen. 
A férfi mégsem hagyta abba a kattintgatást. Sorozatokat csinált és közben alig várta a lány átalakulását. Az előző esti döbbenete, hogy Anna mennyire vonzó még mindig nem múlt el. Miután az asszony elment utána sem tudott másra gondolni, a partnere ezért föl is háborodott és eléggé durcásan távozott. Egy idő után rászólt a lányra.
- Most öltözzön át – ott állt a lány előtt és eszébe sem jutott elfordulni. 
Anna megfogta a ruhákat és átment a gardrób szobába öltözni. Tamás szeretett volna utánamenni, de aztán mégsem tette. Anna pár perc múlva kilépett mezítláb, a testhezálló ruhában felkötött hajjal. A férfi megbabonázva lépett oda hozzá és nyúlt a haja után, kivette a gumit belőle és a sűrű hosszú haját szétterítette a vállán, majd beletúrt és egy simogatással fejezte be a mozdulatot. 
– Ne mozduljon – szólt rá a lányra és újra kattogtatni kezdte a gépet, majd utasítgatta, beállította.
 A lányon nem volt smink, sem cipő, de a férfi mégis teljesen elbűvölve nézte. Látta, hogy az asszony mellei keményen állnak, pedig melltartó sincs rajta. Annyira vonzotta a két csodás kis halom, hogy odalépett és megsimogatta. Azt érte el, hogy a nő mellei még jobban ágaskodtak és a mellbimbói majdnem kibökték a ruhát.
- Jaj – szaladt ki Anna száján és hátralépett. 
A férfi nem bírt magával és a szájára hajolt, erélyesen csókolta, majd mikor Anna rémült szemeit meglátta elhúzódott és lihegve álltak egymással szemben.
- Éjjel álmomban nem ellenkeztél – mondta a férfi pimaszul és a derekát átfogva húzta magához a lányt és újra a száját kereste a szájával, belecsókolt a nyakába és haladt fölfelé. – Ne félj tőlem – súgta.
Anna egy pillanatra át is adta magát a csóknak, jó volt a férfi karjaiban, csak a zsongásnak létezni, aztán az agya kitisztult és eltolta Tamást.
- Nem félek, csak ismerlek. Ma reggel én, este már más. Én alkalmatlan vagyok az ilyen kapcsolatokra. Ismerlek. Minden szavadat, minden szófordulatodat ismerem. Nem kábulok el tőled.
A férfi nem engedte el, mosolygott.
- Igazad van, ismersz, de ez most annyira más – Anna nevetett.
- Ezt is ismerem. Kérlek, hagyd ezt abba.
Tamás leült a fotelba és az ölébe húzta Annát, aki nagy dilemmában volt, hiszen annyira jó lett volna belefeledkezni a férfi csókjaiba. 
- Mi a fene bajod lett? Annyi nő van, aki vevő a bókjaidra, a csókjaidra, akik alig várják, hogy rájuk nézz.
Tamás se igazán értette magát, hiszen a nő miatt aludni sem bírt, alig várta a reggelt, hogy találkozzanak.
– Nem gondolod, hogy rám nézve ez sértő is? Egy másik ruhát adtál rám és másnak látsz, pedig én a bő ruhában is ugyanez voltam és most is ugyanaz vagyok. Ennyire a külsőségekre adsz? 
A férfi érezte, hogy ez igazán találó leütés volt.
- Eddig vak voltam, de most már látlak. Húú! Te annyira inspirálsz – odahúzott egy papírt és írni kezdett, de közben nem engedte el a nőt, az egyik kezével ölelte.
 Anna lefejtette a férfi kezeit a derekáról és fölállt.
- Te egyáltalán nem látsz. Látod rajtam a divatos ruhát, a külsőségeket, de nem látod, azt ki is vagyok. A zűrös nőt, akit nem érdemes elcsábítani, mert túl sok gond van vele. Tudod, vannak neki gyerekei, válófélben van, férje is van, aki talán meg is figyelteti. Nincs pénze, a fizetése siralmas és talán a lakását is elveszíti a gyerekeivel együtt. Zűrös nő. Tele problémákkal, gondokkal, bár ez a ruha elég jól áll neki és a képen, amit csináltál ez a sok baj nem is látszik.
A férfi elnevette magát, mert látta, hogy Anna a képet bámulja. 
– Te tehetséges vagy – mondta a nő határozottan. 
A férfi újra nevetett.
- Köszönöm. Azt hiszem ilyen őszinte elismerést már régen kaptam. Te mindig kimondod, amit gondolsz? 
Anna a férfi szemébe nézett.
- Igen. Kimondom. Úgy gondolom az őszinteség a legtisztább dolog – a férfi halkan tette hozzá.
- Nem mindig. Hidd el nem mindig jó őszintének lenni – lassan közelített a lány szájához, és amikor összeértek azért szurkolt, hogy Anna ne húzódjon el, ne lökje el őt. 
Nagyon finoman csókolta majd, amikor átölelte a nőt, az mint aki felébredt, elhúzódott.
- Tehetséges vagy és nagyon kedves, nagyon aranyos, de addig nem is léteztem, amíg ezt a divatos cuccot meg nem láttad rajtam.
Tamás elismerte, és elengedte a lányt.
- Nem adom fel – mondta halkan. – Tényleg ennyi gondod van a válással kapcsolatban? –
- Igen. A férjem el akarja venni a gyerekeimet, de nem azért, hogy velük lehessen, hanem a szüleinek akarja adni, akik mindig is utáltak engem.
A férfi megfogta a kezét.
- Nem is értem, hiszen téged nem lehet utálni. Olyan aranyos vagy – a lány elnevette magát.
- Állj le Tamás. Immunis vagyok a csábító megjegyzéseidre.
A férfi is nevetett, de már félt, hiszen most őszintén beszélt és a lány nem vette ezt észre.
- Most kivel vannak a gyerekek? – kérdezte.
- A szomszéd vállalta, hogy velük lesz. Igaz, mennem is kell, ha nem akarok zűrt.
A férfi is fölállt.
 - Hazaviszlek – mondta, és amikor a lány át akart öltözni a kezébe nyomta a ruháit és kérte.
- Maradj ebben. A tiéd. Annyit kérek csak, hogy a bemutatóra is vedd majd föl, úgy ahogyan most, előbb a saját ruhádat, majd ezeket. ha ezt meglátja a megrendelő és a bemutatómat, akkor rögtön megkapjuk a megbízást. Holnap tízre jönnek.
Anna elvállalta a feladatot. Arra gondolt, hogy ez biztos magasabb bért is fog majd jelenteni. A férfi kitette a háza előtt és búcsúzóul egy csókot adott az arcára. A lány a szájcsók elől kitért. A házban a volt férje várta, aki teljesen kikelt magából, amikor Anna bement.
- Te randizol a gyerekeket meg idegenekre bízod? –Az asszony, aki a gyerekekre vigyázott rémülten állt az ajtóban, és amikor Anna bejött ő kirohant.
- Viszlát – mondta és már ott sem volt. Anna ellenőrizte a gyerekeket, akik a szobájukban voltak már az ágyukban, és aztán visszajött az őrjöngő férjéhez.
- Dolgoztam. Aki hazahozott a főnököm volt. A gyerekek jól vannak, te meg jogtalanul tartózkodsz a lakásomban – a hangja nyugodt volt, pedig belülről forrt a méregtől. 
Ekkor csengettek. Anna odalépett az ajtóhoz és kinyitotta. A küszöbön Tamás állt és csábosan nézett a lányra. Anna hátranézett a férjére, aki ott figyelt a folyosón.
- Mit akarsz Tamás? – kérdezte Anna nyersen. 
A férfi meglóbálta a nő táskáját.
- Ezt otthagytad – mondta és ő is a férjet fürkészte. 
Anna úgy gondolta jobb, ha összeismerteti őket.
- Tamás ő a volt férjem, Gyuri. Ő a főnököm.
A két férfi nem fogott kezet, gyanakodva néztek egymásra. Tamás szólalt meg.
- Elnézést, hogy ilyen sokat lefoglalom a feleségét, de időnként úgy érzem nélkülözhetetlen, mindent ő tart a kezében, az életemben. Mindig mindent megszervez, rendbe tesz, elintéz.
A férfi gúnyosan elmosolyodott.
- Hihetetlen, hogy ő, aki mindig mindent összekavar, leejt, eltör, valakinek nem okoz kárt. Azért, ha valami kárt tesz, akkor nem vállalom a felelősséget. Öntötte le már magát valamivel? – a férfi azon törte a fejét, hogy mivel tesz jobbat a nőnek, aztán úgy döntött, hogy egyelőre nem háborúzik.
- Bennem még nem tett kárt, de tegnap este beleesett a medencémbe, felszolgálás közben, amikor éppen a barátnőmmel a desszerthez értünk.
Gyuri nevetett.
- Erről beszéltem – elégedetten nézett az elvörösödő Annára. – Azt hiszem, ezt el kell mesélnie – most már barátságosan fordult a férfihez.
- Ígérem, elmesélem, de nem ma este, mert most mennem kell – mondta és szinte elmenekült.
Még visszanézett a nőre, akit nem szívesen hagyott ott és szerette volna átölelni, aztán elment, de tudta, hogy ezen az éjjelen nem fog tudni aludni. Otthonról még sms-ezett a nőnek és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Anna rögtön válaszolt, hogy minden rendben van, de örült, hogy a férfi nem látja, hogy sír. Másnap a bemutató előtt Anna idegesen ült a férfi szobájában.
- Gondold át ezt Tamás. Szerintem én alkalmatlan vagyok erre. Annyi modell van, aki szívesen eljönne egy ilyen bemutatóra és nagyon jók lennének – a férfi, akinek még mindig lelkiismeret furdalása volt az előző este miatt, letérdelt a lány elé és a kezét a kezei közé fogva nézett a szemébe.
- Te vagy a legtökéletesebb. Nekem nagyon fontos ez a bemutató és csak benned bízom. Kérlek, adj bele mindent.
A nő ettől elolvadt és megadta magát. A saját bő ruhája volt rajta és a haja is le volt simítva és hátul összekötve. 
– Most menj a pulthoz és fogadd a vendégeket, kínáld őket kávéval, üdítővel.
Tamás a szobájába ment, Anna meg nekiállt a napi rutinhoz. Amikor a vendégek megérkeztek próbálta őket kínálgatni, de a másik recepciós lány, aki egy bombázó volt, elvonta a figyelmüket, őt észre sem vették. Bekísérték őket a tárgyalóba, ahol aztán Tamás is megjelent. Anna látta a táblát a képekkel, amik még le voltak takarva. Az ügynökségnél senki sem tudott Tamás bemutatójának tárgyáról, ezért Anna kicsit félt is a hatástól. A vendégek alig kértek valamit. Tamás kérte az asszonyt, hogy maradjon benn, amíg előadja a koncepcióját, majd mikor végzett a beszédével, amiben elmondta, hogy a szürke egérből a ruhák egy bombázót csinálnak, a vendégek még mindig közömbösen ültek. A férfi ekkor leplezte le a képeket. Anna is meglepődött, mert nem látta még magát ilyen nagy képeken. A legelső képek a bő ruhájában ábrázolták, és ekkor Tamás odaállította őt a képek mellé, majd azt súgta menjen átöltözni, és amikor a lány kiment leleplezte a divatos testhezálló ruhás képeket is és ekkor lépett be Anna, bátortalanul, de mégis csodálatosan, ártatlanul és szépen. Az arca ki volt pirulva, és bár nem volt rajta smink mégis földöntúli szépség áradt belőle. A megrendelőket is rögtön meggyőzte a bemutató és tapsban törtek ki. Tamás rákacsintott a lányra és fogadta a gratulációkat. A divatcég tulajdonosa el volt ragadtatva a lány átváltozásától és attól a történettől is, amit Tamás előadott a medencébe esésről. 
- Önöké a megrendelés. Kérem kidolgozni a teljes kampányt, a bemutatókat, a reklámokat. Ragaszkodom hozzá, hogy benne legyen a reklámban a medencés jelenet is. Na és a hölgyhöz is ragaszkodom. Bevallom teljesen átvertek a fogadtatással, észre sem vettem őt, amíg át nem öltözött.  A teljes körű reklámszerződést ő kapja. Kérem, Tamás állapodjon meg vele a feltételekről.
Anna boldog volt, mert már érezte, hogy nem lesznek anyagi gondjai. Bármit aláírt volna, hogy a gyerekeket és a lakását megtarthassa. Meghívták őket estére ünneplésre és a szerződés aláírására. Amikor elmentek Tamás boldogan kapta föl a lányt és megpördült vele, majd mikor letette megcsókolta. Anna is boldog volt és az eufóriában a csókot is viszonozta, melyből majdnem vad szex lett, mert a férfi folytatni akarta, de Anna magához tért és leállította.
- Boldog vagy? – kérdezte a férfi és meg sem lepődött azon, hogy le lett állítva.
- Igen – nevetett a lány. 
Tamás az arcát simogatta és a hajába túrt, majd a fülébe suttogott.
- Meg foglak hódítani. Meg fogod látni, hogy én kellek neked.
 Anna eltolta magától.
- Jobb lenne, ha csak munkatársak maradnánk és esetleg barátok, miért kell elrontani ezt a kapcsolatot? 
A férfi a szemébe nézve fürkészte.
- Jó. Most úgyis ünnepelünk.
Együtt választották ki a ruhát az esti fogadásra a nőnek, és amikor Anna felöltözve kilépett a fürdőszobából a férfi csak állt ott előtte és először meg sem tudott szólalni, majd annyit mondott.
 – Hihetetlen. Most újra hercegnő lettél. – Anna sértetten válaszolt.
- Ez annyira bántó. Nincs olyan nap, hogy ne kapnám meg tőled, hogy csak akkor mutatok valamit, ha ezekbe a divatos göncökbe bújok – a férfi közelebb lépett és a nő arcát a kezei közé fogta.
- Soha nem bántanálak meg – mondta halkan és közben a nő szájára akart hajolni, de az kitért.
- Tamás. Immunis vagyok. Amit mondasz azt úgy értem és érzem, ahogyan van, és nem vagyok vevő a kis trükkjeidre. Hálás vagyok a lehetőségért, az állásért, de…
Ekkor a férfi a szájára tette az ujját.
- Jó. Értem. Most menj haza és készülődj. Nyolcra érted megyek.
Anna megfordult és ki akart menni a szobából, majd meggondolta magát és a fürdőszobába ment, ahol átöltözött a saját ruhájába, fóliát húzott az estélyi ruhára és a kezében vitte haza. Otthon csak a gondok fogadták. A volt férje megjelent az új barátnőjével és bejelentette, hogy joga van a lakáshoz, oda fognak költözni. Anna egy kis szobát kapott a gyerekekkel. Sajnos, mivel nem tudott lakbért fizetni eddig csak mindig késve, ez ellen nem tehetett semmit. A nagyobb fia nyűgös volt és tudta, hogy ez azt jelenti, hogy talán már éjjel be fog lázasodni. Kérte a férjét, hogy vállalja el estére a gyerekeket, de a férfi elzárkózott és így újra a szomszédot kellett megkérnie. Amikor elkészült és kilépett a fürdőszobából a férfinek fölakadt a szeme a látványtól, ami Annát zavarta, mert most újra beigazolódott, hogy a ruha teszi az embert. Hiába volt ő hűséges odaadó feleség, amíg nem vette föl ezt a ruhadarabot, addig a férfi alig vette emberszámba. Az új barátnő Kriszti is elkerekedett szemekkel nézte és ő ettől zavarba jött. A szomszédba ment át a gyerekekkel és utasításokat adott a nőnek vészhelyzetre, bár abban reménykedett, hogy a legrosszabb nem fog bekövetkezni és nem kell otthagynia az eseményt a gyerekek betegsége miatt. A férjének és Krisztinek megmondta, hogy a szomszédban lesz és nyugodtan ült le beszélgetni, mikor a telefonja csörgésére lett figyelmes. Látta, hogy Tamás hívja.
- Anna, merre vagy? Itt állok az ajtód előtt és azt hallom, hogy elmentél – az asszony nagyot sóhajtott és már nyitotta is az ajtót.
- Itt vagyok – állt meg a férfi előtt, aki hirtelen elhallgatott. 
Ekkor nyílt az ajtó a túloldalon és a volt férje állt ott mérgesen.
- Csodálatosan nézel ki – ámuldozott Tamás és odalépett az asszonyhoz, a karját nyújtva.
- Aztán vigyázz vele, mert rád fog önteni valamit, ahogyan ismerem – szólt utánuk Anna exe.
Kriszti a hétköznapian kinéző fiatal nő a szemeit forgatta és húzta be a barátját. Tamás kinyitotta a kocsi ajtaját és besegítette az asszonyt, majd odahajolt és segített bekapcsolni a biztonsági övet, de közben úgy intézte, hogy hozzáérhessen az asszonyhoz.
- Csodálatos az illatod – súgta.
- Tamás! – mondta Anna és ettől a férfi elnevette magát.
- Tudom! Immunis vagy rám, de én nem vagyok rád és teljesen elvarázsoltál.
Ekkor Anna elérzékenyült. Annyira jól esett neki a sok kedves dicséret és bók, amit a férfitól kapott. Szüksége volt ezekre a szavakra, hogy kibírja a sok megaláztatást, amit a férjétől kapott.
- Köszönöm, hogy ennyire kedves vagy velem – mondta halkan és a férfi karjára tette a kezét.
 Tamás csodálkozva nézett rá, majd mikor látta, hogy a nő mennyire őszinte és sebezhető, megfogta a kezét és megcsókolta.
- Te csodálatos vagy, és az a nő, akire szükségem van.
Az estélyen ott volt Tamás apja is, aki boldogan karolt a lányba.
- Éreztem már az első pillanatban, hogy maga lesz az, aki megszelídíti az én vad életet élő fiamat.
Az asszony szelíden mosolygott.
- Nem szelídítettem meg. Együtt dolgozunk, és úgy néz ki, hogy eléggé gyümölcsöző a kapcsolatunk. Ő meglátott bennem valamit, ami talán nincs is ott, de eladható. Az irántam érzett és hangoztatott szerelme, szerintem ugyanolyan múlandó, mint az eddigiek. Fellángolás, ami el fog múlni, ha jön a következő bombázó. 
Az idős férfi féltőn nézett rá.
- Jaj, ne ijedjen meg, sebezhetetlen vagyok. Teljesen immunis lettem a bókjaira. Hetekig láttam, ahogyan naponta csábít el nőket és már minden mozdulatát, rezzenését ismerem. Most úgy érzi, hogy tetszem neki, vágyik rám és mivel nem engedek neki, ettől még kívánatosabb lettem, de majd megunja.
A férfi mosolygott és a fiát nézve tudta, hogy ez most nem ugyanolyan futó kaland. Látta, hiszen ismerte a fiát, hogy hogyan néz az asszonyra, aki végre elérhetetlennek tűnik és ez a legjobb taktika a fia szívéhez. Anna a pezsgőtől, amit a kezébe adtak szédülni kezdett és az arca is kipirult.
- Jól áll neked ez a kipirulás – súgta neki Tamás.
- Talán haza kellene mennem – mondta Anna ijedten.
- Még ne! – rémült meg Tamás is, mert még nem akarta, hogy elváljanak. 
Tervei voltak erre az estére. Amikor a nő telefonja megszólalt, már érezte, hogy vége az estének.
- Haza kell mennem – mondta neki Anna, mikor letette a telefont. – A kisfiam lázas lett és a szomszéd vigyáz rá. Orvoshoz kell vinnem. 
Thomas nem bírta ki, hogy meg ne kérdezze.
- Na és a férjed meg a barátnője? Ők otthon vannak, különben sem értem, hogy miért nem az apja vigyáz a gyerekre? – Anna ezt képtelen lett volna elmagyarázni, ezért bele sem fogott. Elindult kifelé.
- Hívna egy taxit? – fordult a portáshoz, de Thomas követte és leintette a portást.
- Nem kell, én elviszem.
Anna aggódva nézett rá.
- Tamás te ittál is, és különben is nekem utána mennem kell az orvoshoz és szükségem lesz a taxira.
A férfi leintette.
- Csak azt a pohár pezsgőt ittam, azt se teljesen. Semmi bajom. Elviszlek haza aztán a kórházba is. Bízz bennem.
Anna nem vitatkozott, tudta, hogy sietnie kell. Beszállt a férfi mellé a kocsiba és alig várta, hogy otthon legyenek. A szomszéd az ajtóban várta őket és rögtön adta a kezébe a gyereket, aki sírdogálva bújt oda az anyjához. Anna érezte, hogy mennyire lázas, ezért a lakásukba ment a kulcsával, de ott a férje fogadta.
- Anna kérlek, ne hozd ide a beteg gyereket, mert Kriszti gyereket vár és az ő állapotában egy fertőző betegség nem tenne jót.
 Az asszony tehetetlenül állt meg és pillantott Tamásra, aki rögtön cselekedett. 
- Őt átveszem, a kicsit hozd és a legszükségesebb dolgokat, átjöttök hozzám, aztán majd meglátjuk mi lesz.
Anna nekiállt összekapkodni a gyerekeknek ruhákat, aztán a kicsivel a karjában indultak a kocsihoz. Tamás a hátsó ülésre tette a lázas gyereket és becsatolta majd, amikor Anna beszállt megsimogatta a kezét. 
- Ne félj, minden rendben lesz – vigasztalta a nőt és már indított is. 
A házában a legnagyobb hálószobát adta a gyerekeknek. Amikor Anna éppen letette a kis beteget, az hirtelen sugárban hányni kezdett és a nő csodálatos estélyije látta kárát. Anna rémülten nézett a férfira, aki egyedül a gyerekkel foglalkozott. Törölközőt hozott, amit bevizezett és letörölgette az arcát, majd lehúzta az ágyneműt és a nő ruháját is segített levenni és vitte a mosókonyhába. Anna a férfi fürdőköpenyét vette magára, amit a fürdőszobában talált, mert ekkor jutott eszébe, hogy saját magára nem is gondolt és nem pakolt semmit magának. A férfi, amikor visszajött egy hatalmas férfipólót adott a kezébe. 
- Ez kényelmesebb lesz – mondta és a kicsi fiút törölgette. Az sírdogálva mondta.
- Anya, ugye nem haragszol? – Anna elérzékenyült.
- Nem kicsikém, senki sem haragszik. Tamás sem haragszik. Látod, mosolyog rád – a gyerek fejét simogatta, ami forró volt. – Le kell hűtenem – mondta aggódva a gyerekre mosolygó férfinak. 
A másik kicsi semmit sem érzékelt a feszültségből, mert amikor letették és betakargatták el is aludt. Anna a fürdőszobába vitte a gyereket és a kádba tette, ahol hűteni kezdte a kiengedett vizet, amiben a fiúcska ült és visított.
- Anyaaaa! Ez nagyon hideg! – visította. Thomas tehetetlenült állt mellettük és gondolkodott.
- Ha az a cél, hogy lehűtsük, akkor én jobbat találtam ki – mondta halkan. – Bízz bennem– kérte az asszonyt és fogta a fiút úgy vizesen, kiemelte a vízből és magához szorította, majd egy fürdőlepedőt vett elő, amit magukra tekert és elindult a medencéhez, ahová lassan ereszkedett be a gyerekkel, majd úgy, hogy a kicsi a nyakába kapaszkodott, úszni kezdett, lassan tempózva. A kicsi megnyugodott és bár vacogva, de elkezdte élvezni a fürdőt. Anna ledobta a pólót és ő is belement a medencébe, ahol követte őket és simogatta a kicsi homlokát, majd átvette a férfitől és játszani kezdtek, egymás felé úsztatták, végül a gyerek már kacagott és fél órán belül az asszony megnyugodva észlelte, hogy a homloka már nem tüzel. Még egy ideig játszottak a vízben, majd a férfi kiszállt és hatalmas fürdőlepedőkbe burkolta a gyereket és az anyját. Anna átadta a gyereket a férfinak. 
- Vidd be a hálóba, én hozok lázcsillapítót.
Amikor visszament és meglátta a kicsi fiúkat a hatalmas ágyban és a férfit, aki a beteget becézgette és teljesen megnyugtatta, elérzékenyült. Beadta a lázcsillapítót, majd alaposan betakargatta és ő is bebújt melléjük. Tamás az ágy egyik szélén, a két gyerek középen és a nő a másik szélén feküdt. A férfi a gyerekek feje fölött átnyúlt és megsimogatta a nőt.
- Minden rendben lesz – mondta neki, amitől az úgy érezte, nem tudja visszatartani az érzelmeit és könnyezni kezdett. 
Tamás zsebkendőt nyújtott át neki, majd közelebb hajolt és homlokon csókolta. Fáradtnak érezte magát és lecsukta a szemeit, de boldog volt, hogy tudta, ha kinyitja, Annát látja. Anna kissé megnyugodott és el is szundított, de teljesen nem mert elaludni. Reggel a gyerek újra lázas volt, de a gyógyszer, amit a nő beadott neki gyorsan hatott. Az asszony felöltöztette a gyerekeket és indulni készült velük az orvoshoz, de Tamás megállította. 
- Hívd ki az orvost, ne indulj el a kis betegekkel – Anna nem ellenkezett. 
Anna telefonált az orvosnak és nagyon várta, hogy mit fog mondani. A doktor bácsi a vizsgálat után mosolyogva közölte.
- Rózsahimlő. Igazi gyerekbetegség, nem kell tőle megijedni. A láz még el fog tartani pár napig, aztán majd jön a nehezebb időszak a viszkető kiütésekkel. Írtam föl rázókeveréket, amivel majd kenegetni kell, és ez segíti a leszáradást, de tilos lesz vakarni, mert nyoma marad. A felnőttek is elkaphatják, ha még nem estek át rajta. A látogatókat meg kell erről kérdezni, mert felnőtt korban sokkal veszélyesebb lefolyású tud lenni. Még terméketlenséget is okozhat férfiaknál. Terhes nőkre is nagyon veszélyes, mert a magzati rendellenességet okozhat.
Anna emlékezett rá, hogy gyerekkorában átesett a betegségen, ezért nem izgult és annak is örült, hogy a volt férje elküldte őket a terhes felesége mellől. Az azért zavarta, hogy nem tud hová menni és arra szorul, hogy itt maradjon. Félt az érzéseitől, amiket Tamás ébresztett benne. 
- Te voltál már rubeolás? – kérdezte a férfit, amikor az kifizette az orvost és megállt az asszony előtt.
- Nem tudom. Nem emlékszem gyerekkoromból, de majd megkérdezem az apámat, hátha ő emlékszik.
A férfi eléggé rosszul érezte magát, de nem panaszkodott, azt hitte, hogy a kialvatlanságtól szédül a feje. Nekiállt telefonálni, lemondta az aznapi megbeszéléseit és munkáit, és amiatt is szólt, hogy Anna nem fog bemenni az ő engedélyével. Amikor az apja csengetett és dühösen számonkérte, hogy a barátnőjének szabadnapot adott, mikor határidős munkájuk van, már nagyon melege volt és tudta, hogy valami nincs rendben. Az apja is látta rögtön, hogy nem jól van.
- Beteg vagy? – kérdezte aggódva, és ekkor lépett a nappaliba Anna a lázmérővel a kezében.
- Bocsásson meg Uram, de miattam nem dolgozunk. A kicsi fiam rubeolás lett és éjjel lázas volt, szinte nem is aludtunk. Haza nem mehettem és Tamás fogadott be minket.
Az idős férfi kérdően nézett a fiára, aki engedelmesen bekapta a lázmérőt. 
– Meg tudná mondani, hogy Tamás átesett–e már rubeola fertőzésen gyerekkorában? – a férfi rögtön válaszolt.
- Úgy tudom eddig megúszta, semmi gyerekbetegségen nem esett át, annyira védett életet élt – Anna aggódva nézte a lázmérőt.
- Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem most sikerült Tamásnak is elkapni ezt a gyerekbetegséget. A legnagyobb baj az, hogy csak gyerekeknek való lázcsillapítónk van itthon.
Az idős férfi rögtön indult a gyógyszertárba.
- Hozzak még valamit? – Anna összeírta a listát, hogy mikre lesz szükségük és mikor a férfi elment telefonált a felnőttorvosnak is. 
Tamás már képtelen volt bármit is csinálni, annyira rosszul érezte magát. Lázas volt és remegett, mint a nyárfalevél. Anna betakargatta és nyugtatóan beszélt hozzá. Anna látta, hogy most a férfit nem viheti be a medencébe, mert annyira rosszul volt, hogy nem tudott már járni sem. Nekiállt priznicet készíteni és gyorsan cserélgette, mert a magas hőtől hamar bemelegedett. Beadta a csillapítókat, és amikor az orvos megérkezett ő is adott injekciót, és a diagnózist is megerősítette. Tamás állapota lassan javult. Még napok múlva is magas láza volt, mikor a kicsik már csak a kiütéseiket kenegették. Anna végig a férfi mellett volt és lelkiismeretesen ápolta. Ezek alatt a napok alatt nagyon közel kerültek egymáshoz, mert a férfi sokat mesélt a gyerekkoráról és az életéről, na és része volt a családi idillnek. Esténként ő is ott volt, amikor az asszony mesélt a fiúknak és volt olyan, amikor a mese végére ő is elaludt. A hatalmas franciaágy lett a központi helyük, ahol közösen aludtak, gyógyultak, ettek és játszottak. Anna reggelente áthúzta az ágyat és az ágyneműt berakta a mosógépbe, majd később levonult a konyhába, ahová a kis csapat követte őt és takarókba burkolózva, sorban mértek lázat, vették be a gyógyszert, pár nap után már csak Tamás, mert csak ő volt lázas, és követték az asszony utasításait. A két kisfiú nagyon élvezte az állandó együttlétet, de Tamás is jól érezte magát velük, a betegség ellenére. Igaz jobban érezte volna magát kettesben az asszonnyal egészségesen, de ez a helyzet is kielégítette. Tamás apja is naponta benézett és nagyon tetszett neki a látvány, ahogyan a fia bánt a kicsikkel, bár az eléggé aggasztotta, hogy míg a kicsik jobban lettek a fiának még mindig nagyon magas láza volt és csak az orvos injekciói csillapították. Néhány nap múlva aztán úgy döntött, hogy kell a segítség, mert látta, hogy Anna éjjel a fia miatt nem alszik, mert a láz éjjel jelentkezett leginkább, nappal meg a kicsikkel kellett foglalkozni. Fogadott egy dadát és magával vitte, hogy legalább a nappali műszakot enyhítse Annánál. Az asszony nem örült a beavatkozásnak, de aztán még hálás is volt, mert már tényleg nagyon fáradt volt.
- Neki kell állni a kampánynak is – mondta az idős férfi. – A megrendelőnk látni szeretné az első anyagokat. Holnap küldöm a fotóst, aki itt fog majd fotókat készíteni. Hozza az egész stábot, neked csak szépnek kell lenni – mondta az asszonynak. 
Tamás is megszorította a kezét és próbált egy kis önbizalmat adni.
- Ne izgulj, menni fog. Itt leszek én is és segítek.
Anna szigorúan nézett rá.
- Nem kelhetsz föl!
A férfi fáradtan mosolygott.
- Igenis – mondta és a nő kezét a szájához emelte. 
Hálás volt, amiért megtapasztalhatta ezt a gondoskodást. Minden éjjel nagyon rosszul érezte magát és minden éjjel boldog volt, mert érezte, hogy Anna vele van, aggódik érte, ápolja, és amikor azt hiszi, hogy már alszik, olyan szépeket mond neki, ami mindent megér. Másnap a csapat dolgozott Annával, a gyerekek egy bébiszitterrel elvonultak a ház hátsó részébe, Tamás egy nyugágyban feküdt a teraszon, jól betakargatva. Anna a szépségért felelős csapat segítségével nagyon szép volt. Amikor azokat a képeket készítették, ahol a saját ruháit vette föl és nem volt kisminkelve, Tamás akkor is csodálta. Eddig nem is vette észre, hogy mennyire szép akkor is, amikor természetes, amikor nincs rajta smink. A fotós a szünetben leült melléje és csodálkozva kérdezte.
- Mi van veled? Eddig nem voltál oda az anyukaszerű lényekért.
A férfi csodálkozva nézett rá.
- Anyukaszerű? Nem látod, hogy mennyire szép? 
A fotós közömbösen válaszolt.
- Elismerem, hogy elég jó alapanyag, de annyira más típus, nem az, akivel eddig foglalkoztál. Na és gyerekei is vannak. Mi lett veled? – Tamás nézte az asszonyt, aki a pultnál állt és gyümölcsöket darabolt, a salátához, amit a társaságnak készített, már másodszor, mert az első adag pillanatok alatt elfogyott.
- Ha nem látod rögtön, akkor hiába is magyaráznám.
A fotós nevetett.
- Addig jó neked, amíg nem indulok be rá, mert akkor veszélyben lenne a nagy szerelmetek.
Tamás szomorúan válaszolt.
- Lehet, hogy nem is kellek neki. 
- Azt azért ne mondd, hogy semmi sincs közöttetek? Becsődöltél? 
A férfi szomorúan nézett az asszonyra.
- Eddig elhajtott, most úgy érzem, mintha semmi esélyem nem lenne nála. 
A fotós megsajnálta.
- Akkor egy kicsit be kell indítanom. Majd figyelj, hogy kell ezt csinálni – kuncogott és már lépett is oda az asszonyhoz a laptoppal, amire a képeket töltötte föl és mutatta Annának az elkészült sorozatot. 
Anna figyelmesen nézte, majd egy idő után ránézett a férfira.
- Ez nekem annyira furcsa, hogy kíváncsi a véleményemre. Különben én nem igazán értek a képekhez.
A férfi csábítóan nézett rá. Anna látta mennyire vadító szemei vannak.
- Maga csodálatos, és a véleménye számít.
Tamás még szomorúbb lett. Úgy érezte, hogy mindent elvesztett. Fölállt, mert nem bírta nézni azt, hogy az asszonyt elveszíti, kiment a ház hátsó részébe, ahol a gyerekek voltak és a bébiszittert elküldte gyümölcsléért, majd leült a fiúk mellé és nekiállt legóból várost építeni. A fiatal nő visszajött és a kezükbe adta az italokat, majd elővette az újságját és már nem is figyelt rájuk. Tamás és a fiúk egyre jobban belemelegedtek az építésbe, Anna így talált rájuk.
- Drágáim, hát itt vagytok? Látom, nem unatkoztok – az asszony sorban mindegyiküknek a homlokára tette a kezét, majd meg is csókolta azt, ezzel ellenőrizte, hogy nem lázasak-e. Amikor a férfihoz ért őt is megvizsgálta és a módszeren nem változtatott. 
Tamás boldogan tűrte, bár tudta, hogy ebben nincsenek érzelmek, ez csupán anyai gondoskodás.
 – Te lázas vagy – nézett az asszony Tamásra. – ágyba kell bújnod és én viszek gyógyszert.
A férfi fölállt és érezte, hogy szédül, gyenge volt, meg is roggyant, majd szédelegve indult el a szobája felé. Anna mellé állt és támogatta, majd az ágyba bújva betakargatta és a homlokát simogatta. Tamás csukott szemmel élvezte a kényeztetést. Örült, hogy lázas lett, mert így élvezhette a nő figyelmét. Anna elküldte a stábot, majd a gyerekeket a fiatal nőre bízta, akit ezért fizettek, aztán bement a férfihoz és újra mérte a lázát. Mivel semmit sem csillapodott a kegyetlenebb módszerhez folyamodott. A vizes törölközőt a férfi mellkasára borította, aki ettől fölkiáltott, de tűrte, bár megfogta a nő kezét.
- Várj egy kicsit, mert föl kell készülnöm. 
Anna megállt és megsimogatta.
- Ne félj, majd vigyázok, hogy ne érjen váratlanul – mondta gyengéden, aztán lassan borította a remegő férfira a törlőt, ami nagyon hideg volt. 
Tamás dideregve feküdt előtte, és ő ekkor egy száraz törlővel és takaróval fejezte be a priznic fölrakását, majd a férfihoz bújt és vigasztalta. 
– Mindjárt megleszünk. Amint csillapodik a lázad, leveszem.
Tamás átölelte a nőt és boldog volt, hogy vele lehet.
- A képek nagyon jók lettek – mondta a férfi a nőnek. 
Anna hálás volt érte, de csendre intette a férfit.
- Most pihenj, ne foglalkozz a képekkel. 
Tamás elaludt és közben ölelte a nőt. Anna másnap már érezte a javulást a férfinál is. Szerencsére őt elkerülték a kiütések. Amint a láza teljesen elmúlt, Tamás ment is dolgozni. A kampány kidolgozásával kissé el volt maradva, de pár nap alatt mindent behozott. Anna képeit is elkészítették, mert mióta a bébiszitter minden nap jött, a nő is kissé fölszabadult. A gyerekeket a fiatal nő napközben ellátta és a bejárónő a háztartást rakta rendbe, mire hazaértek. Anna közben elárulta Tamásnak, hogy ő volt a csodálatos bejárónő is, amin a férfi csak nevetett, hiszen azt akarta, hogy az asszony költözzön oda hozzá. Anna viszont, mikor a gyerekek már teljesen meggyógyultak úgy döntött, hogy hazaköltözik. Haza is ment, hogy előkészítse a költözést, de a volt férje megakadályozta, hogy visszamehessen, teljesen összecsomagolt és kirakta a cuccaikat a pincébe.
- Nincs jogod a lakáshoz – jelentette ki. 
Anna szinte sírva ment vissza Tamáshoz. A férfi vigasztalta és kérte, hogy maradjanak nála, de a nő mindenképpen el akart menni.
- Nem élősködhetek a nyakadon. Amíg szükséged volt rám, addig érthető volt, hogy maradtam, de most már nem tehetem. 
A férfi tehetetlenül állt előtte és szerette volna, ha a homlokára teszi a kezét, ha megsimogatja, ha megérintené a szájával a homlokát, vágyott ezekre a bensőséges mozdulatokra. 
- Addig maradj csak, amíg nem tudsz valami biztos szállást a gyerekeknek.
A nő ebbe már beleegyezett.
- Keresek valamit – ígérte. 
Tamás bár nagyon szeretett volna együtt lenni velük, mégis elment este az apjához és elmondta neki a bánatát.
- El akar menni. Nagyon fog hiányozni. Szeretnék mindig vele lenni. 
A férfi örömmel hallotta, hogy a fia mennyire megváltozott.
- Keress nekik egy lakást és legyél a legjobb barátjuk, naponta menj el hozzá, tedd magad pótolhatatlanná.
Tamás elégedetten ment haza éjjel és lábujjhegyen osont be a szobájába. Megbeszélte az apjával, hogy az egyik közelben lévő céges lakást adják át a lánynak, így a szemük előtt lesz. A lakást nem ő ajánlotta föl a nőnek, hanem az ingatlanos ismerősüket küldte föl hozzájuk másnap. Az asszony rögtön bele is szeretett a kis lakásba, aminek a bérleti díja alacsony volt és csábító. Már délután átköltöztek. 
Tamás este meg is jelent nálunk egy csomó finomsággal és a gyerekek kedvencével, a vattacukorral, amit az asszony nem nézett jó szemmel, de nem tudott ellene védekezni. A kellemes este után nehezen mondott búcsút a férfi, de azért hazament, de az ajtóban még visszalépett és csókot adott a nő szájára, gyorsat és gyengédet, hogy az ne tudjon védekezni és ellenkezni. Anna már becsukta az ajtót, de még mindig a száját simogatta. Szeretett volna hosszabb és erősebb csókot, de tudta, hogy Tamás nem meri letámadni. Másnap reggel a gyerekek iskolába és óvodába mentek, ő meg dolgozni. A recepciós pult mögé ült be és kapkodta a telefonokat, majd mikor megjött Tamás, vitte be neki a kávét. A férfi föl sem nézett úgy vette át a kávéscsészét, majd mikor kiment a telefon megszólalt.
- Anna, kérlek gyere be, mert időpontokat kell egyeztetnünk. Lesz néhány fellépésed az új kollekcióban.
Anna csodálkozott a tartózkodó viselkedésen, de nem tette szóvá. Átvette a programot és halkan kérdezte.
- Kivel kell mennem? – a férfi még mindig nem nézett rá. – Előtte ide jön a sminkes és a fodrász, itt kell fölkészülnöd. Apám fog elkísérni, ő is idejön érted.
A nő ezután kiment és egész nap a telefonokat vette föl, kapcsolt és ügyeket intézett. Kissé sértettnek érezte magát, amiért a férfi nem mutatott irányában már olyan érdeklődést, mint előző napokban, de aztán megmagyarázta magának, hogy helyes volt az elutasítása, mert lám beigazolódott, hogy csak pillanatnyi fellángolás volt a férfi heves udvarlása. Délutánra már bele is nyugodott volna a helyzetbe, de aztán a férfihez egy gyönyörű modell érkezett, akivel a stúdióba vonultak és ott fotókat készített róla, még akkor is, amikor a lány hazafelé indult. Beszólt a stúdióba, hogy indul.
-    Haza kell mennem, hogy a gyerekeket elintézzem, két óra múlva visszajövök.
A férfi csak intett neki és nem hagyta abba a fotózást. A fiatal modell csábítóan nézett a kamerába és Anna szerint gyönyörű volt. 
Amikor Anna visszatért, sminkese és fodrásza is megérkezett, majd a végén a fiú apja, aki csodálva nézett a lányra.
- Büszkén leszek a kísérője – mondta és nyújtotta a karját a lánynak. 
Anna még hazatelefonált a gyerekeknek és a bébiszitternek, aztán elindultak. Tamás is rögtön befejezte a fotózást és öltözött, majd indult is utánuk. A szép modell vele ment és büszkén pózolt a fotósoknak. A férfi sietett volna, hogy utolérhesse Annáékat. Az apját meglátva, idegesen túrt a hajába. Az idős férfi tanácsolta, hogy külön menjenek. Anna bizonytalanul lépkedett, majd próbált a háttérbe húzódni, ami nem sikerült neki, mert a kampány miatt a középpontba került. A fények a lányra irányultak, aki nagyon szép volt. Tamás belefeledkezett a látványba. Anna szelíden állt a fényekben és a szerénysége és szelídsége miatt talán annyira szeretnivaló volt, hogy a tömeg szinte egységesen imádta. Tamás apja szólalt meg a fia mellett.
- Én találtam, de te ébresztetted föl benne a nőt.
A férfi odapillantott és hálásan mondta.
- Megváltoztatta az életemet. Azóta élek igazán, amióta ő velem volt. Remélem még vissza fog jönni egyszer.
Az idős férfi odalépett a lányhoz és tovább kísérte. A megbízójuk állt oda a mikrofonhoz és beharangozta az új kollekciójukat, aminek a reklámarca Anna lesz. A fotósok kattogtattak, a bemutató megkezdődött. Tamás a partnerével leült az első sorba és mindig nagyon várta a lány megjelenését. Anna többször is ránézett és erőt merített a férfi tekintetéből. Zavarta a tömeg előtti megjelenés, de Tamás mindig segített neki. A bemutató végén a különteremben pezsgős poharakkal a kezükben álltak meg egymással szemben.
- Csodálatos voltál – mondta a lánynak. 
Anna elmosolyodott és egy kicsit el is pirult.
- Nem maradhatok sokáig. Szerinted mikor léphetek le feltűnés nélkül? A gyerekeket nem hagyhatom magukra egész este. 
Tamás odahajolt a füléhez.
- Ha vállalod, hogy hírbe hoznak velem, akkor segíthetek, és együtt leléphetünk.
A nő ránézett fürkészve, hogy lássa nem viccel-e, de aztán látta, hogy komolyan beszél. Tudta, hogy a sok fotós őt figyeli, és amint elindul, újra képek készülnek róla. Az idős férfihoz fordult.
- El kellene mennem hamarosan.
A férfi a fiára nézett, majd a lány füléhez hajolt.
- Ha beleegyezik a partnercserébe, akkor lehetséges. Nekem még maradnom kell, mert lesz egy megbeszélésem később az egyik üzletfelemmel, de Tamás szívesen hazaviszi. A csinos barátnőjét meg itt hagyhatja nekem.
A lány a gyönyörű modellre nézett, aki Tamásba karolva állt.
- Na és ő mit szól hozzá? – kérdezte a férfira nézve, mintha a lány ott se lett volna. 
Tamás odahajolt a lány füléhez, aki pár perc múlva már az idős férfiba karolt és ragyogó szemekkel nézett rá. Tamás átfogta Anna vállát és gyengéden az ajtó felé terelgette. A fotósok nem maradtak tétlenek és rögtön képek készültek róluk, majd az idős férfiról is a gyönyörű modellel. 
Anna visszapillantott és elmosolyodott, nem tudta, hogy ez a mosoly lesz másnap a   bulvár lapok címlapjain. Tamás az utcára érve intett a sofőrnek, és amikor a kocsi eléjük kanyarodott besegítette az asszonyt, aki elcsodálkozott mikor a férfi mellé ült a hátsó ülésre és újra átölelte a vállát. A lány lakása előtt megállva Tamás kiszállt és az ajtóig kísérte, majd mikor megálltak és a lány fölnézett rá, ő lehajolt és megcsókolta az arcát. Anna odakapott és aztán megfordulva besietett volna a lakásba, de az ajtót nyitva a gyerekek rohantak ki és ugrottak Tamás nyakába.
- Gyere be Tamás!  - könyörögtek. 
A férfi megadta magát és bement, megnézte mit rajzoltak, a játékaikat, amiket mutogattak és boldog volt, amikor a nyakába csimpaszkodtak. Az asszony csitítgatta őket.
- Engedjétek el Tamást. Mennie kell – mondta.
- Maradj még? Aludj itt. Olyan jó volt, amikor együtt aludtunk és te meséltél, meg akkor is, amikor mi meséltünk neked, mert lázas voltál.
A férfi visszagondolt a boldog napokra, és szívesen maradt volna, de amikor a nőre nézett, kimentette magát a gyerekek előtt.
- Mennem kell. Sajnálom – mondta és elindult az ajtó felé. 
A kicsik nehezen nyugodtak bele, abba, hogy elmegy.
- Anya! Kérlek, mondd te is neki, hogy maradjon! – kérték az asszonyt. 
Anna beterelgette őket a szobájukba.
- Mennie kell. Majd máskor eljön vacsorára, megbeszéljük.
A gyerekek felvillanyozódtak.
- Holnap! – a férfi rögtön válaszolt.
- Jó! Ráérek holnap.
Az asszony képtelen volt visszakozni ezután.
- Holnap vacsora, de most már aludnotok kell. 
A gyerekek boldogok voltak és megígértették a férfival, hogy másnap sokáig fog maradni. Tamás ezt meg is ígérte, de tudta, hogy az asszony el fogja küldeni. Az ajtónál aztán közölte vele. 
– Nem fogadhatok férfiakat, mert elvehetik tőlem a gyerekeket.
Tamás ezt cáfolni akarta, de a nő a szájára tette az ujját, hogy hallgasson, bele sem gondolva abba, hogy ez mennyire erotikus mozdulat a férfi számára. Tamás kinyújtotta a nyelvét és megnyalta a nő ujját, aki elkapta és nevetve törölgette a ruhájába. 
– Olyan dilis vagy! 
A férfi incselkedve hajolt oda és adott egy puszit az arcára. 
Másnap a férfi beszélgetett egy ügyvéd barátjával, aki szerint az asszonynak akkor lennének nagyobb esélyei, ha újra férjhez menne és a választottja erős lenne anyagilag. Tamás ennek megörült és nem értette, hogy miért utasítja el őt a nő, amikor olyan egyszerű lenne a megoldás. 
Reggel úgy vette észre, hogy Anna jókedvű, de aztán történt valami dél körül, mert amikor a férfi kiment a pulthoz valami indokkal, de csak azért, hogy lássa az asszonyt, és megérinthesse a kezét, azt vette észre, hogy Anna szemei könnyesek és vörösek a sírástól. Meg is szólította a férfit. 
– Sajnos le kell mondanom a mai esti vacsorát. Elnézést, de most nem megy. 
A férfi csalódottan és elkeseredetten tiltakozott.
- Ezt nem teheted – az asszony határozottan vágta rá.
- De igen, megtehetem, ezt az egyet tehetem ebben a helyzetben.
Egy papírt dobott a férfi elé, amiben az szerepelt, hogy erkölcstelen életet él, nem gondoskodik a gyerekekről, mert szinte minden este partikra jár és újságoknak vetkőzik. A nő szeméből újra könnyek zuhogtak. Tamás a pult mögé lépett és magához húzta Annát, hogy vigasztalja. 
– Értsd már meg, hogy ezzel ártasz nekem? – tolta el az asszony és elfordult. 
A férfi tehetetlenül állt ott és hívta az ügyvéd barátját. Amikor az megtudta, hogy mi áll a keresetben, megígérte, hogy rögtön odajön. Anna kétségbeesetten nézett a férfira, mikor az már Tamás irodájában ült vele szemben és hallgatta.
- Asszonyom, önnek most biztos hátteret kell mutatnia és jólétet, amit akkor tud igazán biztosítani, ha van ön mellett egy férfi, aki láthatóan védelmezi, eltartja, gondoskodik önről és a gyerekekről.
Anna szipogott.
- Ne vicceljen. Honnan szedjek biztos hátteret? A lakást, igen azt megszereztem, mert a férjem kirakott a közös lakásból a gyerekekkel együtt az utcára, na és most már eléggé jól is fogok keresni, mert ez a kampány jól fizet, azt hiszem, de férjet miért kell fölmutatnom? Na és honnan vegyem? 
Az ügyvéd elmosolyodott.
- A barátom szerintem elvállalná ezt a szerepet. Ön kihúzta a csávából és a modellje lett, megszerezte neki ezt a jól fizető munkát, ő meg maga mellé állhat, a külvilág számára tökéletes férj, védelmező lehetne. 
Az asszony rávágta.
- Nem! Ezt nem tehetem meg vele! 
Tamás nem volt benn a szobában, de ha ezt hallja, akkor megijed, a heves reakciótól. Az ügyvéd csak annyit mondott.
- Azért én a maga helyében előbb megkérdezném tőle. Kedveli magát és a gyerekeit is és ennyit megtenne önökért. 
A nő fölállt.
- Köszönöm a segítségét, de azt hiszem nekem sem ügyvédre, sem férjre nem telik egyelőre.
A férfi nevetett és egyetértett a barátjával, aki azt mondta, hogy az asszony nagyon makacs.
- Tudnia kell, hogy ingyen ügyeket is vállalok, és az ügy ismeretében ezt meg is teszem, ha megbízik bennem.
Anna elhallgatott és fürkészte a férfit.
- Elvállalná? 
Az ügyvéd örült, hogy sikerrel járt, mert Tamás felárat ígért neki, ha az asszony megadja a megbízást és ő nem árulja el, hogy Tamás fizet mindent. Anna a szemét törölgetve ment ki az irodából és körülnézett. Tamást kereste, akit aztán a stúdióban talált meg, ahol éppen egy fotózást közepén jártak. A modellek szépek voltak, a fotós igazi profi, a férfinak alig kellett instrukciókat adnia. Anna megállt az ajtóban egy pillanatra, még az is megfordult a fejében, hogy megkéri a férfit, vegye el őt, ahogyan az ügyvéd tanácsolta, aztán hátrált és szinte kimenekült a pulthoz. Tamás a fotózás végén odament a lányhoz és lerakott elé egy mappát. Közönyös volt és látszólag nem érdekelte Anna, mintha megszűnt volna a rajongása.
- Ezt küld át a megrendelőnek, még ma, ha lehet futárral – ezután megfordult és bement a szobájába. 
Anna szeretett volna vele beszélni, elmondani neki, amit az ügyvéd mondott, megbeszélni vele, tanácsot kérni, de a közömbösség láttán nem mozdult, elküldte a mappát és intézte a dolgait, de közben azon járt az agya, amit az ügyvéd mondott. Tamás többször is kiszólt neki, amikor valakinek a számát kérte kapcsolni és akkor is, amikor az esti megbeszélést készítette elő. 
– Kérnénk a szobámba ásványvizeket, és valami harapnivaló falatkákat.
Az asszony tudta, hogy ebédelni sem volt a férfi, ezért ő már gondoskodott neki szendvicsekről, amiket vitt is be a szobájába.
- Még a megbeszélés előtt enned kellene pár falatot, ma még nem is ebédeltél – mondta.
Tamás fölnézett és nehezen tudott az érzésein uralkodni. Megbántott volt és szerelmes és reménykedő, mert azt látta, hogy ő mégsem közömbös az asszonynak.
- Köszönöm, de erre már nincs időm. Hazamehetsz – mondta halkan és újra a papírjaiba temetkezett. Igazából egy szót sem értett abból, amit olvasott, aztán még fölnézett, amikor az asszony már az ajtóban volt. – A gyerekeket üdvözlöm, mondd meg nekik, hogy sajnálom, hogy nem mehettem ma este – az asszony megtorpant és visszafordult, habozva állt a férfi asztala előtt.
- Beszéltél az ügyvéddel? 
Tamás, még mindig nem mert fölnézni, mert félt, hogy elgyengül.
- Igen. Sajnálom, hogy nem segíthettem.
Anna habozva beszélt.
- Lehet, hogy igaza van és át kellene gondolnom az ajánlatát. A család az mindig előnyben van az egyedülálló szülővel szemben. Biztos, hogy komolyan gondoltad az ajánlatodat? 
A férfi most már ujjongani szeretett volna, de még mindig komolyan nézett az asszonyra.
- Komolyan gondoltam, hogy elveszlek, és biztos hátteret biztosítok nektek – Anna ekkor érezte, azt, hogy meggyőzte a férfi, mert többes számot alkalmazott, a gyerekekre is gondolt, amikor segítséget ajánlott.
- Átgondoltam. Beleegyezem, vagyis megkérlek, hogy segíts, azzal, hogy a férjem leszel egy időre, de feltételeim vannak, mert ez csak a külvilágnak szóló házasság lesz és abban a pillanatban, amikor a gyerekek felügyeleti jogát megkapom és már nincs az a veszély, hogy elveszik őket tőlem, elválunk, szabad vagy.
Tamást nem érdekelte semmi, mert boldog volt és már az asszony előtt állt, akit átölelt és az arcát simogatta. 
- Na, látod, ezektől a személyeskedésektől szeretnélek megóvni, amikor senki sem lát továbbra is csak barátok vagyunk, nem kell eljátszanod a férjet.
Tamás megértette, hogy ezen még dolgoznia kell, de már ez is boldoggá tette.
- Értem – mondta komolyan és elvette a kezét a nő arcáról. 
Ekkor érkeztek meg a vendégei, akiknek az asszonyt úgy mutatta be, mint a menyasszonyát, aztán még odaszólt neki.
- Menj haza kedvesem, a gyerekek már biztosan várnak, majd a megbeszélés után hívlak.
Anna elpirult, amit nem is értett, aztán rohant haza. A gyerekek csalódottak voltak, mikor közölte velük, hogy Tamás nem tud jönni és hosszan kellett őket mesékkel békíteni. Amikor csengettek, Anna is meglepődött és ijedten nyitotta ki az ajtót. Tamás fáradtan állt az ajtófélfának dőlve és rekedten kérdezte.
- A gyerekek már alszanak? 
Anna azt mondta igen, de ebben a pillanatban a két kicsi, mint két gőzmozdony kifújtatott és a férfi nyakába ugrott. 
– Megígértem, hogy ma eljövök és én tartom az ígéretemet – mondta nekik és behelyezkedett melléjük az ágyba, elővette a meséskönyvet és nekiállt mesélni. 
Egy idő után a könyvet félretéve már a saját fantáziáját mozgatta meg és a gyerekek segítségével alkották a meséket. A kicsik ezután szófogadóan becsukták a szemüket és alvást tettettek, majd el is aludtak. A férfi is becsukta a szemét és elszundított, Anna így talált rájuk. Megérintette a férfi karját, aki fölriadt és elmosolyodott, majd a nő után osont a nappaliba.
- Köszönöm, hogy eljöttél, de igazán megoldottam volna egyedül is az estét. Már majdnem aludtak. Biztos fáradt vagy – mondta és látta, hogy a férfi tényleg nagyon fáradt, a szemei alatt egyre mélyülő karikák gyűltek, aztán a hasa is megkordult. – Ülj le az étkezőben, mindjárt készítek valami ételt – utasította a férfit, aki boldogan ült le és várta az asszonyt. Anna egy tál étellel jött be és leült a férfival szemben.
- Te nem eszel? – kérdezte meglepetten.
- Nem vagyok éhes – tért ki az asszony, de Tamás nem hagyta és az ételt két tányérra osztotta és az egyiket a nő elé tette le.
Anna lassan, de nekilátott az evésnek és közben föl se nézett, de amikor megtette, a férfi fürkésző szemeit látta maga előtt. Tamás végül megköszönte a vacsorát és elköszönt, azzal, hogy másnap mindent megbeszélnek. Az ügyvéd másnap előkészítette az összes papírt és engedélyt a házassághoz. Tamás szeretett volna ünnepséget, de az asszony ezt elvetette és csak a polgármesteri hivatalba akart elmenni titokban. Tamás közölte vele, hogy oda kell költöznie hozzá és úgy kell élniük, mintha házasok lennének, de az asszony a gyerekszobában aludt a kanapén. Tamás kissé csalódott volt, de amikor a gyerekek apja egyik alkalommal éppen visszahozta a gyerekeket és megemlítette, hogy milyen házasság az, ahol a házasfelek külön alszanak, akkor Anna is belátta, hogy ez így nem jó. Ettől a naptól kezdve a fiúk előtt is a boldog házaspárt játszották. Tamás élvezte ezeket a perceket és minden alkalmat megragadott, hogy hozzáérhessen az asszonyhoz, megsimogathassa, átölelhesse. Anna nem vallotta volna be, de ő is élvezte ezeket a perceket. A két gyerek boldogan játszott minden este a férfival, majd mesék után elaludtak és ezután ők a nappaliban töltötték az időt, vagy a medencénél. Anna este is szeretett kinn olvasni és Tamás közben leült mögé és masszírozta a hátát, vagy ő is olvasott. Anna úgy tűnt, hogy olvas, de a gondolatai máshol jártak. Arra a napra gondolt, amikor Tamással összeházasodtak. A férfi igyekezett meghitté tenni a szertartást, csokrot hozott és gyönyörű gyűrűket, de ő megpróbálta az egészet elbagatellizálni. A férfi a végén odahajolt és megcsókolta. Visszagondolt arra a csókra, a férfi nyelvére, ahogyan utat tört a szájában és a karjára, ahogyan magához szorította, teljesen elmerült a gondolataiban, azt sem hallotta, hogy a férfi szólítja. Tamás megérintette a karját és ekkor megrezzent. Ijedten nézett a férfira.
- Bocsánat, elgondolkodtam – rezzent össze. 
A férfi még mindig a karját fogta és kedvesen kérdezte.
- Nem fázol? Hozok egy takarót.
Anna elmosolyodott és azon gondolkodott, hogy miért ilyen kedves vele ez a férfi, aki itt van mellette, hiszen ő elutasító és nagyon szigorú távolságot tart.
- Köszönöm, észre sem vettem, hogy lehűlt a levegő – ránézett a férfira és elmosolyodott.
Azt nem tudta, hogy Tamás ezért a mosolyért élt, hogy mennyire boldoggá tette a férfit egy ilyen mosollyal. Fölkelt és a férfinak nyújtotta a kezét.
- Inkább menjünk be.
Tamás fölállt és a lány vállára tette a kezét, majd ijedten elhúzta, hiszen megígérte neki, hogy kerüli a testi kontaktust, amikor egyedül vannak. Tamás emiatt akkor volt boldog, amikor valaki volt a közelükben, mert akkor a lány nem tiltakozott, olyankor megérinthette, megsimogathatta, sőt apró csókokat is adhatott neki tiltakozás nélkül. Volt olyan, amikor az asszony nekidőlt egy beszélgetés közben és ő átfogta hátulról és szorította, simogatta a karját, majd a fülébe súgott.
- Kedvesem.
Az asszony hirtelen hátrafordult és fürkészve nézett a szemébe, majd mikor ő egy apró csókot adott a szájára, elvörösödve, zavartan simult a férfi karjaiba és próbált a vele szemben álló nőre figyelni, de nem hallott semmit a fülében doboló vértől. Úgy érezte a szíve olyan hangosan ver, hogy azt mindenki hallja. Nem vágyott arra, hogy vége legyen a beszélgetésnek, mert biztonságban érezte magát az ölelésben és tudta, hogy amint egyedül maradnak, a férfi újra elengedi és betartja az egyezséget. Éjjelente egy ágyban aludtak, és a férfi ott is nagyon tartózkodó volt, mindig megvárta, amíg a nő elkészül a fürdőszobában és addig a nappaliban volt, majd mikor úgy gondolta, már lefeküdt ő is fölment és csendben bújt be az ágyba. Nem közeledett soha, de éjjel többször is egymás felé sodródtak és tudattalanul, de összeölelkeztek. Anna ilyen reggeleken mindig zavarban volt. Nem vádolta a férfit, mert tudta, érezte, hogy ő is szívesen bújt oda hozzá. Az egyik ilyen reggelen, amikor összefonódva ébredtek, Anna nem húzódott el rögtön, kicsit még élvezte, a férfi ölelő karjait, de amikor az elengedte úgy érezte fázik a karok nélkül és megborzongott. Tamás ezt félreértelmezte és ijedten mondta.
- Bocsánat, nem akartam tolakodó lenni. 
Anna is megijedt, mert nem akarta megbántani a férfit, aki annyira kedves volt vele.
- Fázom, ha elengedsz – mondta őszintén és belefúrta magát az ölelő karokba újra. 
Tamás boldogan szorította magához és nem tudta, hogy mennyit engedhet meg magának büntetlenül. Várta, hogy az asszony lépjen tovább, aki ezután, olyan forróságot érzett, hogy majdnem meggyulladt, ezért a hátulról ölelésből szembe fordult Tamással és ő is átölelte, majd a mellkasába fúrta a fejét. A férfi nehezen tudott uralkodni magán, sőt nem is tudott, biztos volt benne, hogy az asszony érzi a hasán a duzzadó férfiasságát. Anna ettől az érzéstől jött igazán zavarba, és nem mert megmozdulni, de az idillnek a gyerekek vetettek véget, mert beviharzottak a szobába és bebújtak melléjük az ágyba. Tamás elengedte az asszonyt és tanácstalanul, szinte segélykérőn nézett rá. Anna tudta a férfi rémületének okát, hiszen ilyen állapotban nem kelhetett föl, és nem mert mozdulni. Anna megszánta és háttal nekidőlve játszott a gyerekekkel, csiklandozta őket és azok kacagva dobálták magukat, majd kimenekültek a szobából. Tamás hálásan ölelte át még egyszer az asszonyt és súgta a fülébe.
- Csodálatos vagy. Köszönöm.
Anna elpirulva fordult oda, majd rohant a gyerekek után. Tamás meg rohant a fürdőszobába hideg zuhanyt venni, de boldog volt, mert ez a bensőséges reggel azt vetítette előre, hogy nem közömbös az asszony az irányában, hiába mondta, hogy immunis az ő vonzerejére. A munkahelyen ahová együtt mentek minden reggel, a férfi bevitetett egy íróasztalt a szobájába és Annát oda ültette. Feladatokat adott neki, aztán ült az asztalánál és a nőt bámulta, de amikor Anna fölnézett, akkor mindig próbálta munkával elfedni az ábrándozását. Anna többször is észrevette a megbámulást, de nem tette szóvá. Ezen a napon a férfi képeket nézegetett a lányról, amikor Anna mögé állt és megkérdezte, hogy miért nézegeti a fotóit, ő gyorsan kivágta magát.
- Kértek egy képet egy plakátra és azt néztem, hogy melyik lenne a legjobb, de ha nem találunk, akkor készítünk egy újat az új kollekciójukban, mert úgy hallottam, hogy azt is neked szánják, annyira jók lettek az eladások a kampányunk után.
Anna a legtöbb képre azt mondta, hogy nem, amit Tamás nem értett és magyarázatot kért. Anna mutogatott, hogy ez itt, meg ott rossz, de a férfi csak mosolygott rajta, aztán látta, hogy milyen kényelmetlenül áll ott mellette és odahúzta őt maga elé a fotelba úgy, hogy a lábait terpeszbe tárta, hogy Anna odaférjen. Az asszony nem ellenkezett, pedig nagyon bensőséges együttlét lett ebből ezután. A férfi átnyúlt a lány keze alatt az egérhez és a billentyűzethez, és a szája a nő füle mellett volt, de amikor Anna elfordította a fejét a szájuk is majdnem találkozott. Ezután a lány nem fordította a fejét, de érezte a forró leheletet a fülében és ettől nagyon melege lett. A férfi váltogatta a képeket, aztán egy újabb mappát nyitott meg és az egyik képet kitette, azzal, hogy ez a kedvencem és ezt szeretném látni az utcákon. Anna nézte a képet, ami az elsők között készült és belegondolt, hogy akkor még eszébe sem jutott, hogy bármi közük is lesz egymáshoz, főleg nem az, hogy a férfi felesége lesz, még ha ilyen fura formában is, de a felesége. Tamás is azokra a pillanatokra gondolt, amikor a kép készült és szinte súgta a lány fülébe.
- Gyönyörű vagy.
Az asszony zavartan kapta oldalra a fejét, szinte elfelejtve, hogy a szájuk is találkozhat és a csók meg is történt, mert Tamás nem fogta vissza magát, ahogy a lány szája közelített lecsapott rá és csókolta, majd hirtelen hagyta abba és bocsánatot kért. Az asszony elvörösödve, kipirultan próbált kievickélni a férfi öleléséből. 
– Bocsánat – mondta a férfi és nem engedte. – Ne rohanj el, kérlek, nem akartalak lerohanni.
Anna nagy levegőt vett, majd kissé lenyugodva, előre nézve mondta.
- Jó lesz ez a kép, ha neked is tetszik – aztán lassan kibontakozott a férfi öleléséből és fölállt. 
Tamás is fölállt, és megállt előtte, aztán újra csak bocsánatot kért és elment. Az ajtóban még fölkapta a kabátját és rohant kifelé, de közben még visszaszólt a lánynak.
- Taxival menj haza, én nem tudom, mikor megyek, ne várj rám.
Az asszony megbánta, hogy ennyire elzárkózott a férfitól. Még magának sem merte bevallani, hogy élvezi a férfi érintéseit. Tamás rohant az utcára, majd beült a kocsijába és elhajtott. Először csak ment és nem gondolt arra, hogy hová jut, de aztán a cél az volt, hogy el innen, egyre messzebbre a lánytól. A városon kívül aztán eldöntötte, hogy lemegy az apja vidéki házába. A ház mögötti tó partján ült és a vizet nézte, a kacsákat, ahogyan fejjel lefelé táplálék után kutatnak és lassan megnyugodott. Már sötétedett, mikor eldöntötte, hogy marad éjszakára, aztán másnap reggel, hogy ottmarad napközben is. A hatalmas ágyban fekve a plafont bámulva ábrándozott a fiatal nő törékeny testéről, a szájáról, arról milyen is volt, amikor átölelte, milyen volt, mikor az asszony hozzábújt, amikor a lázát mérte, amikor rámosolygott. A nő elzárkózása miatt érzett bánata teljesen eluralkodott rajta. Semmi kedve nem volt visszamenni a városba, a lakásába, az irodába, ahol a szeretett nő ott van, és ő nem érhet hozzá, nem ölelheti, nem csókolhatja. Elege volt az udvariaskodásból, a jól nevelt vacsorákból, ölelést, csókokat és szerelmet akart adni, ami a szerződésükben ki volt zárva és ebből elege lett. Néhány nap után kezdte jobban érezni magát, de vissza akkor sem akart menni. Elővette a kocsiból a fényképezőgépét és nagyokat sétált, fotókat készített, éjjel nézte a képeket és válogatta, majd kiült a teraszra és ivott, hogy elálmosodjon. Anna aggódott a férfiért, aki nem jelentkezett, nem vette föl a telefonját, nem hívta vissza és nem jött be dolgozni. Az asszony vitte az iroda dolgait, vezette a céget, nem is rosszul, mert Tamás apja nagyon elégedett volt vele, de azt mondta, hogy a fiáról ő sem tud semmit. Anna minden reggel és minden este azzal kezdte és végezte a napot, hogy a férfit hívta. Az idős férfi tanácstalanul vonta meg a vállát és nyugtatta a nőt.
- Felnőtt férfi, majd visszajön.
Anna egy idő után elkezdett sms-eket írni a férfinak, majd emailokat egyre hosszabbakat, amikben beszámolt a történtekről, a gyerekekről, a munkáról, és saját magáról is. Megírta mennyire hiányzik neki a férfi, hiányzik a reggeli ölelése, az irodában a másik asztalnál a matatása, a reggeli indulás, az esti meséi, a közös olvasások, a hancúrozások a gyerekekkel, még az is hiányzott, amikor lázas volt és ő ápolhatta. Volt reménykedő levél, ahol leírta, mennyire várja vissza, volt haragos levél, amiben haragudott a szó nélküli elrohanás miatt, volt emlékeket idéző levél, na és volt üzleti levél, ahol leírta az irodában történteket, volt tanácstalan levél, mert szeretett volna tanácsot kérni az egyik szerződéssel kapcsolatban, amit a divatcég neki ajánlott. Annának egyre többször volt lelkiismeret furdalása az elzárkózása miatt és egyre többször volt vágyakozás és ígéret a leveleiben. Tamás olvasta a leveleket és élvezte azokat, mert erre vágyott, erre a bensőséges kapcsolatra, de nem válaszolt. Úgy gondolta, ha visszamenne, a nő újra elzárkózna és tartózkodó lenne. Aztán amikor Anna könyörögni kezdett, akkor már kifejezetten jól érezte magát. Minden nap örömmel ült le a gép elé és olvasta az egyre sokasodó leveleket, aztán elindult és képeket készített. Az apjával tartotta a kapcsolatot, de megkérte, hogy ne árulja el, hogy hol van. Az idős férfit megkérte, hogy támogassa Annát, aki ezt meg is tette, bár az asszony nem nagyon akart tőle a fizetésén kívül semmit elfogadni. Anna aztán az egyik nap, aggódó, izgatott levelet írt, arról, hogy másnap lesz a gyerek elhelyezési tárgyalás, amitől nagyon félt. Rettegett attól, hogy elveszik tőle a gyerekeket. Tamás fölvette a kapcsolatot az ügyvédjével, aki arra kérte, hogy menjen el a tárgyalásra, mert a nőnek csak akkor lesz esélye, ha a bíróság boldog házaspárt lát és kiegyensúlyozott házasságot. A férfi megborotválkozott és elindult a tárgyalásra. Nem írt az asszonynak, de amikor a tárgyalóterem előtt meglátta Annát, teljesen elgyengült. A nő kivörösödött szemmel állt az ügyvéd mellett olyan rémülettel a szemében, amitől a férfi megijedt. Anna nem vette őt észre, csak akkor, amikor már mellé lépett és megérintette a vállát. A volt férje is ott volt már az új barátnőjével, aki terhes volt és a szüleivel, akik egy nagyon neves sztárügyvédet fogadtak. Az asszony, amikor meglátta őt, fölragyogott és a férje nyakába ugrott, átölelte és csókolgatni kezdte.
- Drága, drága! Eljöttél! 
Thomas átölelte és a fülébe súgta.
- Ezt nem hagyhattam ki. 
Anna abbahagyta a csókolgatást, mivel viszont csókot nem kapott és fürkészve nézett a férfi szemébe.
- Köszönöm, hogy itt vagy – mondta halkan és zavartan állt a férfi előtt, aki átölelve tartotta még mindig, aztán amikor kinyílt a tárgyalóterem ajtaja bevezette Annát és leült mellé az első sorba az ügyvéd barátja mellé. Odahajolt az ügyvédhez és megkérdezte.
- Sikerülni fog? – a férfi reményteljesen válaszolt.
- Mindent megtettünk, hogy sikerüljön, ha nem állnak elő valami új dologgal, akkor a gyerekek itt maradnak és nekik csak láthatást ítélnek.
Thomas megszorította az asszony kezét és a szájához emelte.
- Ne izgulj, minden rendben lesz – mondta halkan és a nő szemébe nézett. 
Anna szíve nagyot dobbant. Remélte, hogy Tamás ezután hazamegy vele és vele is marad. A tárgyalás elkezdődött és először minden rendben is ment, aztán a volt férj ügyvédje előállt egy magánnyomozó dossziéjával, amiben az szerepelt, hogy ők külön élnek Annával és csak látszat házasságot kötöttek. Tamás megkérte az ügyvédet, hogy hívja őt ki vallomástételre, mert attól félt, hogy az asszony nem mer majd ezek után hazudni és kibukik belőle az igazság. Az ellenfél ügyvédjének kérdésére Tamás higgadtan válaszolt úgy, hogy közben le sem vette a szemét Annáról.
- Szeretem Annát, ő életem szerelme. Ápolt mikor beteg voltam, boldogság minden perc, amit vele töltök, de amikor vele vagyok, akkor gondolkodni is alig bírok. Elvonultam a vidéki házunkba egy munkát befejezni, de minden perc, amit nélküle töltöttem kínszenvedés volt. naponta elárasztott levelekkel, amikben tartotta bennem a lelket, szeretem őt, nagyon szeretem, ezért kellett kicsit elvonulnom. – a bíró meghatottan nézte őket, mert amikor odament az asszonyhoz, az hozzábújt és megcsókolta. 
Tamás a nő kezét szorongatta az ítélethirdetés alatt. Az ügyvéd hosszan érvelt, hogy nem egészséges, ha az anya egyedül marad hosszú időre és ezért kérik, hogy az apához és annak szüleihez helyezzék el a gyerekeket. A bíró végül elhalasztotta a döntést és újabb vizsgálatokat kért. Az ügyvédjük azt mondta, hogy ez jó, mert könnyedén be fogják bizonyítani azt, hogy ők mennyire boldog házaspár.
- Ellenőrzésekre számíthattok, meghatározatlan időben és váratlanul.
Tamás tudta, hogy ez azt jelenti, hogy haza kell mennie, ha tényleg segíteni akar.
- Hazajössz? – kérdezte az asszony, rémülten nézve a férfira.
 A férfi lehajolt hozzá és a fülébe súgta.
- Hazamegyek – aztán amikor a nő szemeiben meglátta a rémületet nem tudott ellenállni és a szájára nyomta a száját.
 Anna átadta magát a csóknak és a férfi nyakába csimpaszkodott. Az ügyvéd elköszönt.
- Csak továbbra is ilyen hitelesen szeressétek egymást, és ha lehet, most ne akarj egyedül alkotni – mondta és már ment is. 
Tamás besegítette az asszonyt a kocsijába és indított. Szótlanul mentek haza. Anna tudta, hogy meg kellene beszélniük a kapcsolatukat, de úgy gondolta, jobb, ha vár a nagy kibeszéléssel. Tamást meglátva a gyerekek boldogan csüngtek rajta. A napok menete visszatért a rendes kerékvágásba. A beszélgetést továbbra is halasztották. Az első ellenőrzés a munkahelyükön érte őket. Az asszony, aki jött szigorúan nézett rájuk és a férfi, aki kísérte az előtérben kérdezgette az alkalmazottakat. Anna a férfi szobájában ült az íróasztalnál és éppen képeket válogatott, míg a férfi mögötte állt és instruálta. Anna örült, hogy éppen egymás mellett voltak, mert így rögtön közelebb is tudott húzódni a férfihoz, aki gyengéden ölelte és csókot lehelt a fülébe. Az alkalmazottak elmondták, hogy mindig együtt jönnek, és együtt mennek el, azt az időszakot kivéve, amikor a férfi elvonult egy időre. Az asszony meg is kérdezte a férfit az elvonulásról.
- Jöjjön és üljön ide – hívta Tamás és leültette a székébe, majd beindított egy vetítést neki. – Ezeket készítettem, abban az időszakban és szeretnék egy albumot kiadni a képekből – az asszony megbabonázva nézte a csodálatos természetfotókat. – Megérti most már, hogy ehhez magány kellett? Fájt a szívem, hogy itt kell őket hagynom, de ezt csak egyedül lehet becserkészni – mutatott egy madárra, ami éppen a képen volt. Anna is ott állt a férfi mellett és bámulta a képeket majd, amikor az ellenőrök elmentek megszorította a férfi kezét.
- Köszönöm, hogy velem vagy! Köszönöm, hogy segítesz – mondta és fölnézett a férfira, aki lehajolt hozzá és odasúgta.
- Azt hiszem a többiek előtt is többször kellene bensőséges összebújásokat mutatnunk, hogy legyen miről beszámolniuk – mivel az ajtó nyitva volt az irodában, az asszony odapillantott és látta a figyelő tekinteteket, majd a férfi nyakába fonta a karját és csókra nyújtotta a száját, amit Tamás örömmel csókolt is. A vad csókolózás után lihegve nézték egymást, majd a férfi odament az ajtóhoz, azt becsukta és kiszólt. – Bocsánat, észre sem vettem, hogy nyitva van
Anna elvörösödve állt az asztala mellett és kérdezte.
- Szerinted haza is jönnek majd? – a férfi bólogatott.
- Igen, biztosan jönnek majd oda is, és szívesen látjuk őket, hiszen boldog párt alkotunk – nem akarta elmondani az asszonynak, hogy mennyire élvezi az érintését, de Anna sem mondta ki, hogy mennyire bizsereg a vére a férfi csókjaitól, érintésétől. 
Már alig várta, hogy újra érezze a cirógatását, forró csókját. Éjjel az ágyban már nem húzódtak el egymástól, lefekvéskor is rögtön összebújtak és a férfi simogatta az asszony haját, akit hátulról ölelt át.
- Szerinted éjjel is jöhetnek? – kérdezte az asszony. Tamás mosolygott és a nő füléhez hajolva mondta.
- Jöhetnek, itt vagyunk, és amit látnak az a szemüknek tetsző dolog lesz.
Az asszony szembefordult vele és a szája a férfi szája előtt volt közvetlenül. 
- Tudod, hogy immunis vagyok – kezdte, de a férfi a szájára nyomta a száját és csókolta.
- Tudom – súgta közben, majd újra csókolta és közben simogatta, a kezei a nő hálóinge alá csúsztak és a mellét markolták, a bugyijába nyúlt, majd hirtelen megállt. – Állíts meg. Ne engedd, hogy elveszítsem a fejem – mondta lihegve.
 Anna is lihegett és odasúgta.
- Eszembe sem jutott volna megállítani.
Tamás ezután csak ölelte, a nyakába csókolt, de a száját elkerülte. Másnap a kisebbik gyerek köhögött és az asszony otthon maradt, hogy orvoshoz vigye. Tamásnak megbeszélése volt, ezért elment az irodába, de amint végzett utánuk ment és még a váróban találta őket. A doktor bácsi megvizsgálta a gyereket, aki a láztól kókadtan ült a férfi ölében.
- Akarnak még gyereket? – kérdezte őket. 
Mind a ketten meglepődtek a kérdésen. 
– Azért vetődött föl bennem, mert a rubeola felnőtt korban férfiaknál meddőséget okozhat. Sajnálom, ha rossz hírt közöltem. Azért ne csüggedjenek, lehet próbálkozni. 
Hazafelé a kocsiban, csendben voltak, de amikor hazaértek és kettesben voltak a nő odafordult a férfihoz.
- Sajnálom – mondta és megfogta a férfi kezét. 
Tamás elhúzta azt és csak annyit mondott.
- Semmi gond, egyelőre úgysem akartunk gyereket – aztán kiment a szobából. 
Annát továbbra is foglalkoztatta a gondolat. Igaz éjjel a gyereke mellett volt és Tamás is besegített a gyerek megnyugtatásában, aztán együtt mentek a hálószobájukba hajnalban, amikor végre a láza is lement és el tudott aludni a kicsi. Anna rögtön odabújt a férfihoz és a nyakába csókolt, majd mikor az viszonozta ő nem húzódott el, szinte fölkínálkozott. Tamás elhúzódott és el is fordult, így aludtak el egymásnak háttal. Annát nagyon bántotta az éjjeli elutasítás, ezért reggel ismét odabújt a férfihoz, majd szaladt reggelit készíteni, amit tálcán hozott ágyba a férfinak, aztán szaladt a gyerekekhez. Szerencsére a kicsi jobban volt és már kacarászott is, de ők még otthon maradtak vele. Amikor délelőtt aludtak a gyerekek, az asszony a kanapéra telepedett és hívta a férfit is, akinek karikás szemeit látva arra gondolhatott, hogy éjjel mégsem aludt. Amikor a férfi leült mellé, ő az ölébe bújt és csókolgatni kezdte.
- Na és mi van, ha mi bebizonyítjuk, hogy nem vagy az? – súgta az asszony és tovább csókolgatta a fülét.
- Ezzel ne viccelődj Anna – mondta a férfi morcosan és a nőt a kanapéra sodorta és fölállt, mert az előszobából hangokat hallott. 
A nappali ajtajához érve már látta, hogy a felügyelők jöttek újra. Visszapillantott és látta az asszony kócos haját és kipirult arcát, ami eléggé hitelesnek tűnt.
- Megzavartunk valamit? – kérdezte az asszony. 
Tamásból kibukkant a válasz, ami mutatta az elkeseredését.
- Éppen azt akartuk kipróbálni, hogy meddő maradtam-e a rubeola után, amit a gyerekektől kaptam el – a nő döbbenten állt meg. – Bocsánat – mondta Tamás rögtön. – csak kicsit mindig elkeseredtünk, amikor kiderült, hogy most sem esett teherbe a feleségem, mert nagyon szeretnénk még gyerekeket – a két felügyelő megértő volt és gyorsan el is mentek, amikor látták, hogy Tamás vigasztalóan öleli át az asszonyt.
- Oscar díjra pályázol? – kérdezte Anna a férfit, amikor elmentek. 
Tamás ott állt előtte és csak annyit mondott.
- Bevált nem? – aztán bevonult a hálóba és mire az asszony ment lefeküdni ő már befordulva alvást mímelt. 
Tamás látta, hogy a tartózkodása elindított valamit az asszonyban, amit nem akart annyiban hagyni. Úgy gondolta ezt még fokozhatja. Imádta, mikor Anna hozzáér, amikor fölkínálkozik neki, bár azt nem tudta, hogy meddig tud még ellenállni. Ezen az estén is Anna volt, aki hozzáért, megsimogatta a hátát, majd hozzásimult és bár nem tudta, hogy a férfi, hallja őt, suttogott neki.
- Annyira sajnálom, hogy fölkavartuk az életed.
Tamás szerette volna átölelni, elveszni benne, de nem tette, várt és csak akkor fordult meg, amikor már hallotta az asszony egyenletes szuszogását. Az asszonyt a karjaiba vette, és amikor reggel fölébredtek egymást ölelve, Anna zavarban volt.
- Bocsánat – súgta, de nem bontakozott ki, inkább jobban belefúrta magát az ölelésbe. A fejét a férfi mellkasára hajtotta és fölnézett rá. 
Tamás puszit nyomott az asszony homlokára, aztán kisimította a rakoncátlan tincseket a szeme elől és mielőtt fölkelt volna még a szájára is nyomott egy csókot. A fürdőszobába ment, ahol gyorsan elkészült, aztán indulás előtt még odaszólt Annának.
- Maradjatok itthon és gyógyuljatok. Te is pihenj, hagyd, hogy a dadus is foglalkozzon a gyerekekkel. Majd hívlak.
A kocsiban a munkahely felé csak Annára tudott gondolni, a nő kipirult arcára, puha ölelésére, finom szájára. Elképzelte, hogy milyen lenne beleveszni a nővel egy önfeledt szeretkezésbe, aztán hallotta a csattanást. A feje fájt, ami nagyot rándult az ütközéstől és a kocsi is összetört. A mentősök a biztonság kedvéért bevitték a kórházba és megkérdezték, a recepción, hogy kit értesíthetnek. Bemondta Annát és az apját, aztán boldog volt, amikor lefeküdhetett és becsukhatta a szemét. Mikor újra kinyitotta Anna állt mellette aggódva és a kezét szorongatta.
- Hogy tehetted ezt? Mit érzel? Hogy vagy? Fáj valamid? – a férfi feje nagyon fájt és azt szerette volna, ha becsukhatja a szemét és alhat, de az asszony ottléte is boldoggá tette.
- Semmi különös nem történt. Igazából, nem tudom, hogy miért vagyok itt.
Az asszony kétségbe volt esve és csak akkor nyugodott meg kicsit, amikor a férfi apja megérkezett és tárgyalt az orvossal. Anna közben a férfi kezét szorongatta és aggódva simogatta. Úgy döntött, hogy addig nem is mozdul az ágya mellől, amíg haza nem viheti. Az idős férfi miután beszélt az orvossal, a nőt is megnyugtatta, de az nem akart onnan elmozdulni.
- Megkérhetem, hogy menjen haza, mert a dadussal hagytam a gyerekeket és vigyázna rájuk, amíg mi hazamegyünk? – a férfi vállalta a feladatot, mert látta, hogy a nő nem fog elmozdulni a fia mellől. 
Mosolyogva búcsúzott. Tamás fáradtan nézett rá.
- Ha mennének az ellenőrök, akkor ne mondd meg, hol vagyunk – kérte az apját, de a férfi tudta, hogy az ellenőröknek igazából most kellene őket együtt látni és akkor minden kétségük elmúlna, hiszen látszik, mennyire imádják egymást. 
A nő Tamás mellett maradt és mikor másnap végre kiengedték taxit hívott, de a férfi apja sofőrt küldött értük. Otthon Anna rögtön ágyba parancsolta a férfit és kényeztetni kezdte, még a gyerekeket is a dadusra bízta, hogy teljesen a férfit ápolhassa. A férfi éjjel átölelte Annát úgy aludt el, aztán egyikük sem tudta hogyan, de amikor fölébredtek hajnalban, hirtelen az apró csókokból szenvedélyes csókolózás lett, egyre vadabbul marták, harapták egymás száját, nyelvük párbajt vívott, miközben minden kontrol nélkül tépték le egymásról hálóruhájukat. A férfi megmarkolta a nő mellét és hatalmasat sóhajtott, végre kezében érezhette ezt a gyönyörűséget, amit annyira csodált már. Fejével odahajolt, csókokkal árasztotta el, szája a kőkeményen meredő bimbóra tapadt. Szívta, harapdálta, és szívét a boldogság járta át, amikor meghallotta Anna boldog nyögéseit. Felhördült, amikor a lány finom, puha keze megmarkolta a már kemény álló farkát. Ő Anna pinájába merítette az ujjait, a forró nyílás szinte szívta befelé, érezte, hogy mennyire tocsog, mennyire kívánja őt. Nem bírta megállni, hogy meg ne ízlelje az édes kelyhet. Lábai közé feküdt, óvatosan minél jobban széttárta azt, majd nyelvével lassan az ajkak közé hatolt. Érezte, ahogy a lány megrándul majd, amikor a fejét odaszorítja, és lábai, hasa remegni kezd. Nyelve egyre beljebb haladt, felitatta a nő csepegő nedveit, majd feljebb csúszott, végigsimított a házából kibújt csiklón, szája rátapadt, és miközben megszívta, szíve boldogon dobbant meg Anna sikkantásától. 
- Gyere belém, légy az igazi férjem – hallotta a nő suttogását.
Már kapaszkodott is felfelé, ágaskodó farka a széttárt lábak között megtalálta az oly régen áhított nyílást, makkja becsúszott és már nyomta is be dorongját a feszes pinába. Tudta, hogy csodás lesz, de ennyire még nem vágyott nőre, mint Annára és amikor elmerült benne, akkor az mennyei érzés volt. Több lökéssel jutott egyre beljebb, érezte teljesen kitölti a nő hüvelyét, közben mintegy kapaszkodva markolta formás melleit. Anna a lábaival átkulcsolta a derekát, azzal segítve a minél mélyebb behatolást, és ahogy tövig belé fúródott, nyögéseit újabb sikoly szakította meg. Vadul szeretkeztek. Anna most jött rá arra, mennyire meg volt rémülve, hogy elveszítheti a férfit, és most, hogy mélyen benne van, futott át a tudatán, már nem kell félnie, a férje valóban igazi férje lett. Tamás érezte, hogy ez most mennyire más, mint az eddigi szeretkezései. A korábbiakban csak használta a nőket, de ez minden eddigit felülmúló érzés volt, a szeretett nő az övé lett. Erősen szorította, és csókolta a szemét, a száját, a nyakát, harapta a fülét és nem tudott betelni vele. Testüket egyre jobban átjárta a kéj, élvezték egymást, eggyé olvadtak. Anna rádöbbent, mennyire szereti ezt a férfit. Öléből, agyából egyszerre indult a gyönyör, hatalmasat sikoltva rázta meg az orgazmus, hüvelyizmai fejni kezdték a férfi farkát, aki nem bírta tovább, és hatalmas löketeket spriccelt a nő méhszájára. Összeolvadva, lihegve feküdtek a végén és nem akartak, nem tudtak szétválni.
- Szeretnék örökre így maradni – súgta a férfi és Anna még szorosabban bújt hozzá. Már nem volt kétsége, hogy ezzel a férfival szeretné leélni az életét.

Hozzászólások
kaliban ·
Érdekes, érzelmes, fordulatos és romantikus lett. Féltem, hogy nem sikerül nekik összejönni, de szerencsére heppiend lett a vége.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: