A versek

Egy nagyon messzi kis faluban élt egy lány. Úgy hívták Anna. Nem volt szép, de csúnya sem volt, de nagyon kedves volt, és jókat lehetett vele beszélgetni. Minden reggel fél órát buszozott az iskoláig. 13 éves volt, nem túl okos nem is buta, csak átlagos. Állandóan a szerelemről álmodozott, írt nagyon sok verset is egy bizonyos fiúról.
A fiút Alexnek hívták. Az iskolában hetekig nem szóltak egymáshoz, még csak egy sziát sem év eleje óta. Anna aztán köszönt neki. Alex pedig annyit mondott:
- Szia, Anna.
Anna nem is gondolta volna hogy Alex tudja a nevét neki, hisz még csak év elején jött az osztályukba, és miért is tudná egy ilyen csúnya lány nevét. Annától sokkal szebb lányok is voltak az osztályban, de mégis mikor Eszter köszönt neki, akkor megkérdezte tőle a nevét, pedig Eszter a legszebb lány az osztályban. Viszont miután köszönt Annának Alex utána odament a haverjaihoz, és mikor megkérdezték tőle hogy ki az, annyit mondott hogy: csak egy lány. Másnap utolsó óra után Anna az iskola ajtajánál rájött hogy a padjában hagyott egy verset Alexről ezért gyorsan vissza szaladt érte, Alex két székkel arrébb ült tőle. Mikor lehajolt hogy kivegye a verset a padjából, észre vette hogy Alex padjában is van egy lap, azon a lapon is egy vers volt, a címe:Csak egy lány. Mikor elkezdte olvasni, Alex bejött a terembe a verséjért, Anna nem vette észre hogy Alex belépett a terembe, és Alex látta hogy Anna egy lapot tart a kezében és mosolyog. Minden sor végén Anna volt, úgyhogy nem volt nehéz kitalálni hogy kiről írta. Szóval Alex mivel látta hogy a versét olvassa ezért, inkább halkan kiment a teremből. Majd mikor már végig olvasta vissza akarta tenni a padba, mikor észre vette, hogy van ott még egy lap. Az is egy vers volt, a címe: Kiscsillag. Ez is Annáról szólt. Másnap reggel mikor jött Alex köszönt Annának:
- Szia, kiscsillag
- Elkérhetem a földrajz füzeted?
- Igen- mondta Anna és mosolygott, majd oda is adta neki.
Később Anna rájött hogy a földrajz füzetében hagyta az egyik versét. Amiben ez állt:

„Megszokott reggel,
Mikor a nap felkel,
Leszálltam a buszról,
S ott várt ő,
Kezében csokor,
Arcán az a vadító mosoly.”

Alex el is olvasta a verset.
Másnap ugyanaz a megszokott reggel, Anna fáradtan felkel. Majd mikor leszáll a buszról, ott áll Alex egy gyönyörű virágcsokorral a kezében, és az arcán azzal a vadító mosollyal.