– Fejezet 1
Katherine Manson határozott léptekkel haladt át a Donovan Reklámügynökség impozáns előcsarnokán. A hatalmas üvegablakokon át beáradó reggeli fény szinte táncot járt a fényes márványpadlón. A falakat modern dizájn és a cég sikereit hirdető plakátok díszítették. A frissen főzött kávé illata keveredett az enteriőr elegáns tisztaságával – az egész hely a dinamizmus és a profizmus elegyét sugározta.
A recepciónál egy vidám hang fogadta:
– Szia, Kate! – Elizabeth, a recepciós, aranyszőke haján megcsillant a fény. Az új, rövid whispy bangs frizurája fiatalosabbá és üdébbé tette. – Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a fodrász vagy a hétfő reggel csodája teszi-e ezt veled, de… gyönyörű vagy!
Katherine mosolyogva megérintette a vállára omló, lágy barna hullámait. Hosszú évek után először engedte ki az addig szoros copfba fogott haját. Az új külső nemcsak változás volt – hanem üzenet. Önmagának.
– Köszönöm, Liz! – Kacsintott. – Azt hiszem, jól döntöttünk tegnap.
Elizabeth huncut mosollyal válaszolt:
– Mondtam én, hogy ideje volt! Csak várd ki, hogy Tom mit szól hozzá. Fogadok, meg se ismer!
Katherine csak egy sokatmondó félmosollyal válaszolt, majd továbbindult a lift felé.
---
A lift tükrében – Egy nő, aki készen áll
A rozsdamentes acél tükrében megállt egy pillanatra. Egyszerű, mégis elegáns szett: sötét ceruzaszoknya, fehér, finoman szabott blúz. Semmi túlzás, semmi hivalkodás. Tudta, hogy Tom Donovan, a közvetlen főnöke, nem kedveli a merev formális öltözetet. „Az egyszerűség és a magabiztosság a legjobb kombináció” – szokta mondani.
De a tükörben most nemcsak az öltözetét látta, hanem azt a nőt is, aki az évek alatt a háttérből előlépett. Egy gondolat szaladt át az agyán:
– Készen állok.
---
A reggeli dinamika – Az asztalon heverő káosz
Az irodába lépve ismerős, hétfői káosz fogadta: széthagyott kávéscsészék, gyűrött jegyzetek. Az asztalon a pénteki megbeszélés vázlata, rajta egy cetli: "Clara hívott, visszahívni!!!"
– A fenébe... – morogta Katherine, felkapva a cetlit. – Már megint péntekről maradt házi feladat.
Gyors mozdulatokkal rendet rakott, majd átfutotta a napi teendőket. Az e-mail értesítések között ott volt az is: Hétfő 9:00 – Heti eligazítás Alexszel. A gyomra akaratlanul is görcsbe rándult.
---
Alex Donovan – Csendes erő
Alex Donovan. A cég vezérigazgatója. Tom bátyja. Mindig személyesen vezette a hétindító megbeszéléseket. Hűvös, távolságtartó… és mégis. A puszta jelenléte betöltötte a teret.
Míg Tom impulzív, szenvedélyes energiát sugárzott, addig Alex csendes ereje szinte bénító volt. Egyetlen pillantása elég volt, hogy mindenki komolyan vegye.
---
Gyors üzenetek – Egy kis játékosság a feszült pillanatok között
Katherine gyors üzenetet pötyögött Tomnak:
– „Siess, Tom. A bátyád leharapja a fejem, ha nem vagy itt időben.”
A válasz szinte azonnal érkezett:
– „Rendben, Kate, öt perc. Addig főznél egy kávét? Te úgyis jobban csinálod.”
Katherine megforgatta a szemét, de a szája sarkában mosoly bujkált.
– „Hát persze, hogy jobban csinálom” – mormolta magában. És persze a kávé már készen állt – Tom ismerte őt, és tudta, hogy mindig egy lépéssel előrébb jár.
---
Tom ötlete – Egy személyes ihlet
Az ajtó halkan nyílt, és Tom Donovan lépett be. Sötét haját kócosan borzolta a hajnalba nyúló munka, de féloldalas mosolya elárulta: valami nagy dobással készült.
– Jó reggelt, Tom. – Katherine tekintete megakadt a kezében lévő csészén. – És? Mivel leptél meg ma reggel?
Tom a kávéjába nézett, mintha a fekete italban keresné a megfelelő szavakat:
– A Pullmen-kampányhoz. – Szeme felcsillant. – Képzeld el: egy fiatal nő fut a parkban. A háttér elmosódik, minden körülötte pörög… csak ő marad nyugodt. Rendíthetetlen.
Katherine szinte azonnal érezte a koncepció erejét.
– Ez… tökéletes. – Egy pillanatra lehunyta a szemét, majd bólintott. – A Pullmen most pontosan ezt képviseli. Pörgés, dinamika, de… stabilitás.
Tom tekintete melegebbé vált, mintha nemcsak a kampányról beszélne:
– Pontosan! És tudod, honnan jött az ihlet? Tőled.
Katherine meglepetten nézett rá:
– Tőlem?
Tom mosolya őszinte volt:
– Ahogy beszéltél Claráról múltkor… az a szenvedély, az a tisztánlátás. Az… te vagy.
Katherine érezte, hogy halvány pír fut végig az arcán. De az órára pillantva elkomolyodott:
– Indulnunk kell. Tíz perc, és kezdődik az eligazítás.
Elindultak a tárgyaló felé, de Tom hirtelen megtorpant:
– Egyébként… jól áll a hajad, Manson.
Katherine megforgatta a szemét:
– Tipikus. – De a szája sarkában ott bujkált egy mosoly.
---
A találkozás Alexszel – Jeges pillantások és feszültség
A tárgyalóterem csendes volt, a falakon a cég legsikeresebb kampányainak képei. Az ovális asztalon fekete bőrmappák sorakoztak – mintha maga Alex Donovan rakta volna őket oda: precízen, rendíthetetlen rendben.
Alex már ott állt. Nem ült le – nem szokott. Feszes tartás, markáns vonások, átható mogyoróbarna tekintet. A jelenléte élesre húzta a levegőt.
– Jó reggelt. – Hangja határozottan csendült. – Kezdjük.
A részlegek sorra beszámoltak. Katherine érezte Alex tekintetét a bőre alatt, mintha minden árnyalatot analizálna a szavaiban.
Amikor ők következtek, Katherine magabiztosan ismertette a Pullmen-ötletet. Bár a hangja tiszta volt, belül vibrált az a feszültség, amit Alex jelenléte szított.
Amikor végzett, Alex egy hosszú, csendes pillanatig elidőzött rajtuk. Majd röviden bólintott:
– Jó. – Egyetlen szó. – Dolgozzák ki részletesen. Várom a tervezetet.
Se dicséret, se felesleges szó. És mégis – a jóváhagyása többet ért bármilyen elismerésnél.
---
Egy váratlan kérés – A repedés a jégpáncélon
A tárgyalás után Katherine telefonja megcsörrent. A kijelzőn a húga neve villogott: Janet.
– Szia, Jen! Minden rendben? – kérdezte kissé aggódva.
A vonal másik végén Janet fáradt, de mosolygós hangja csendült:
– Persze, semmi baj. Csak Max már alig bír magával. Várja az esti vacsorát. Azt mondja, beszélni akar veled.
– Add ide azt a kis huncutot!
– Szisz, Katy! – csendült fel egy izgatott gyerekhang. – Jössz este? Anya mondta, hogy ha jó leszek, kapok desszertet!
Katherine szíve megremegett:
– Persze, hogy megyek, édesem. De csak akkor, ha szót fogadsz anyának.
– Oké… de hozol meglepit? – Max hangja játékos volt.
– Majd meglátjuk, minimax.
– Zsertlek, Katy!
– Én is zseretlek, minimax.
Ahogy letette a telefont, egy pillanatra elsötétült a tekintete. Az anyaság… egy álom, amit talán sosem élhet át.
---
A semmiből – Alex Donovan
– Ne… Ne haragudjon.
A hűvös, ismerős hangra Katherine összerezzent. Alex Donovan állt előtte, alig pár lépésnyire.
– Elnézést, Mr. Donovan. – gyorsan visszanyerte a higgadtságát. – Nem láttam, hogy itt van.
Alex tekintete szokatlanul lágy volt:
– Semmi gond. Egy apróság miatt kerestem.
– Hallgatom. – Katherine igyekezett üzleties maradni.
Alex… habozott. És Alex nem szokott habozni.
– Pár nap múlva gálaest lesz. Tommal együtt képviseljük a céget. Szeretném, ha ön elkísérné… Tomot.
Egy leheletnyi szünet. Egy árnyalatnyi hangsúly a mondat végén.
Katherine enyhén felvonta a szemöldökét, de azonnal udvarias mosolyt varázsolt az arcára:
– Természetesen. Küldje át a részleteket emailben, és felkészítem Tomot.
Alex tekintete egy hosszú, feszültséggel teli pillanatig kutatta az övét. Mintha keresett volna valamit. Egy választ, amit Katherine maga sem ismert.
Aztán – ahogy jött, úgy távozott. Egy rövid biccentéssel.
Katherine a távozó alakját figyelte. Egy különös érzés motoszkált benne.
---
A gála…
Érezte, hogy azon az estén nemcsak a reklámügynökség jövője, hanem az ő sorsa is fordulóponthoz érhet.
-