A szívtipró (részlet)

...Tudom, hogy nem tehetek feléd több lépést, mert a végén csak megbánnám. Többé nem vagyok a szellemed? Megölted a szerelmem irántad, amit annyira szerettem…
Nagy nehezen megtanultam félholtként élni, miután széttörted a szívem és itthagytál… erre most újra meg akarsz kapni?
Mégis kinek képzeled magad, hogy csak úgy játszadozhatsz másokkal, sebeket és fájdalmat hagyva magad után és törött szíveket, hogy kiszívhatod a lelküket? Meg fogsz tőle fázni, olyan fagyos a lelked... Úgyhogy ne akarj visszajönni hozzám!
Mégis kinek képzeled magad?
Hallottam, hogy kérdezősködsz felőlem…hogy hol találhatsz meg. De már késő… erősebb vagyok annál, hogy újra a karjaidba omoljak…
Fenébe is… vérge megszoktam ezt az állapotot, így élni, mint egy élőhalott... és most újra itt vagy? Én meg itt bújkálok a szobám sötétjében, nehogy rámtalálj…
Mégis  kinek képzeled magad?




Olyan sok időbe telt, mire helyrejöttem és élet költözött szemeimbe. Emlékszem. És most ujra itt vagy…
Oh bárcsak ne hagytam volna akkor, hogy legelőször megcsokolj, hogy elvarázsolj… Bárcsak erősebb lettem volna, mert minden ígéreted hazugság volt.
És most ismét itt vagy….képes voltál idejonni, visszajönni hozzám…
Mégis kinek képzeled magad?
Nem! Nem fogsz megkapni…többé már nem!
Soha többé ne gyere!