...Tudom, hogy nem tehetek feléd több lépést, mert a végén csak megbánnám. Többé nem vagyok a szellemed? Megölted a szerelmem irántad, amit annyira szerettem…
Nagy nehezen megtanultam félholtként élni, miután széttörted a szívem és itthagytál… erre most újra meg akarsz kapni?
Mégis kinek képzeled magad, hogy csak úgy játszadozhatsz másokkal, sebeket és fájdalmat hagyva magad után és törött szíveket, hogy kiszívhatod a lelküket? Meg fogsz tőle fázni, olyan fagyos a lelked... Úgyhogy ne akarj visszajönni hozzám!
Mégis kinek képzeled magad?
Hallottam, hogy kérdezősködsz felőlem…hogy hol találhatsz meg. De már késő… erősebb vagyok annál, hogy újra a karjaidba omoljak…
Fenébe is… vérge megszoktam ezt az állapotot, így élni, mint egy élőhalott... és most újra itt vagy? Én meg itt bújkálok a szobám sötétjében, nehogy rámtalálj…
Mégis kinek képzeled magad?
Olyan sok időbe telt, mire helyrejöttem és élet költözött szemeimbe. Emlékszem. És most ujra itt vagy…
Oh bárcsak ne hagytam volna akkor, hogy legelőször megcsokolj, hogy elvarázsolj… Bárcsak erősebb lettem volna, mert minden ígéreted hazugság volt.
És most ismét itt vagy….képes voltál idejonni, visszajönni hozzám…
Mégis kinek képzeled magad?
Nem! Nem fogsz megkapni…többé már nem!
Soha többé ne gyere!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Mindenesetre: érdekelne az egész, mielőtt véleményt mondok.