Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely...
Belém tolja a farkát és erős csípőjével egész testemet a falhoz emeli. Alig tudom felfogni...
„REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDIK 5… 4… 3… 2… 1… REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDÖTT. AZ ALANY...
Kedves olvasó! Ez az első történtem. Meglehet, hogy csiszolatlan, vagy kissé bugyuta. Talán...
A pap hasonlóan levágta Madison ruháját is. Őt is vissza kellett fogni önmaga eltakarásától...
Friss hozzászólások
HajnalLany: Köszönöm, hamarosan érkezik a...
2022-08-09 16:21
Pavlov: Jó kemény szex, tetszett :)
2022-08-09 13:39
SunnyDay: Köszönöm, már érkezik a folyta...
2022-08-09 10:11
Szergejecske: Nem rossz, de nekem az első jo...
2022-08-03 11:57
Szergejecske: Nagyon tetszett a történet és...
2022-08-03 11:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A nagy "Körbe-körbe" hadicsel

      
           A KÖRBE-KÖRBE HADICSEL
                      (Bujáki vár 1664) 
 
    
A török időkbe visz most vissza a képzeletbeli  időgépünk. 1660- as évek közepébe érünk.   Buják kis faluja már a nagy patakvölgyben bújt meg. A hüvös kis  Fagyosi rész, meg a  Csapó- Kútszög hegyalatti házaiból állt a kicsiny viskós szegény falu. A kis templom a Káponka fenn a hegyen.  A magyar Esterházy uraságok kúriája a majorban, körötte néhány szolganép zsúpos vityillóival. Több éve még a füleki Bosnyák Tamás birtokolta a várat,  majd Esterházy Miklós uraságunk lett a várparancsnok. 
A törökök most,  1663 ban újra elfoglalták a várat a hatvani Körpüli Mohameddel.  Ekkor Hassán aga lett a parancsnok, úgy 50 fő várőrseggel. Jött a rossz világ,  portyáztak, eleinte nyúztak, sarcolták az adókat a bujáki földművesektől.   Szegény parasztok terménnyel fizettek adót, a magyar úrnak is,  meg a török váruraknak is.  Nyögve, keservesen éltek így, de éltek, legalább őket nem kaszabolták le a törökök. A várparancsnok, Hassán aga, harcos várőrségével bitorolta  a bujáki várat, mostmár ők a környék  adószedői, és az urak.
                                      *
Országunkban már száztól több éve itt voltak  a törökök, sok magyar gyerek már nem is tudta elképzelni milyen volt "Mehemedék" nélkül az élet.  A  törökök olykor hoztak messzi földről   fiatajaiknak  érett és gyereklányokat is, hogy később asszonyaik legyenek, de raboltak el sűrün magyar lányokat is, és benevelték őket.  Katonákat verbuváltak a messzi balkánról, meg a délszlávoktól, de janicsárokat is neveltek. Módszerük volt, hogy országszerte raboltak magyar fiugyermekeket  is,  majd nagyon ügyesen török zsoldos janicsárokat faragtak belőlük. 
                                       *
Ám a  várbeli törökök és a bujáki nép között  azért ritkán, de alakult ki barátság, a fiataloknál szerelem is... Falunkból is  menekültek el parasztok, a szörnyű kettős adózás végett, de nem ürült ki a település. Szinte teljesen magyar maradt ezidőben is Buják. A helyi török rafinált adószedők hagyták élni a népet, hiszen ez nekik is jó volt. 
Na ilyen életbe csöppentünk most,  amikor az 1660 as évekbeli bujáki életbe utaztunk vissza az időben...                        *
János gazda mindig jó termést csinált, ők a szorgos Madarászék, a köveken éltek.  János gazda asszonya Mária, meg négy tizenéves erős fia,  és egy szép lánya napestig dolgoztak. A szép lány az Etelka 17 éves, a legnagyobb fiúk Mihály 20, Gergely 18 évüket taposták. Volt saját földjük , de dolgoztak az uradalomnak is. Szántottak vetettek, kaszáltak, csépeltek, szőlőt ápoltak, fát vágtak, szállitottak két ökrös szekerükkel.Igen ők már civisparasztok , akik kemény munkával jó sorba küzdötték magukat. A várból portyázó török  Ahmet, a defterdár (adószedő) sokszor váratlanul bukkant fel, ellenőrzött, beszedte az adókat. A török Ahmet viszonylag "emberséges" beszedő lévén  hagyta hogy a  dolgos parasztok jobbágyok is  megtarthassanak a javaikból, nem zsigerelte ki őket. Nem akarta hogy az adók miatt elmeneküljenek a magyarok, akkor ki tartja el őket, a török sereget? Ám azért még igyis nagyon gyülölte őket a falu, érlelődött a gondolat hogy el kell zavarni őket.  Madarászék Mihály fia  edzette magát. Mihály ügyeskezű lévén már egy éve dolgozott kisérletezett egy nyílpuskán, már a végkifejlet felé járt. Kardozott, nyilazott, dárdával is jól dobott.  Öccse a Gergely sokat tanult bátyjától az eldugott kert végében. - Eljön majd a mi idönk! - mondogatta a két magyar legíny. 
A faluban amúgy a magyar  Eszterházy az uraság ,  aki a szegényebbeknek munkát adott. A bíró itélkezett,  az ispán a Dobranyivai György.  A törökök jobbára csak adót beszedni nyargaltak be a várból,  de akár Szandavárból is. Szomorú és sanyargató volt az Madarászék  számára is hogy  kétfelé kellett adózni. Vitte a dézsmákat a magyar és a török  úr is. Na ebből lett elegük  a parasztoknak  és sokan elmenekülek ezért Bujákról élhetőbb vidékre. De  a java maradt, pláne a Madarászok, Petrék, Molnárok, Szarvasok stb., mert nem hagyhatták itt nagy földjeiket, állataikat. Úgyhogy Buják sok településsel ellentétben megmaradt, élt a török alatt, nem ölték egymást. De erős volt haraguk mert sokszor raboltak a török kis portyázó csapatok adón felül is. "Össze kell fogni a török bitorlók ellen", mondogatta barátjainak Madarász Misi. "Csak jönne egy magyar sereg, úgy elzavarnánk Ahmetet, meg Hassán agáékat, az összes muszlim Mehemeddel hogy a turbánjuk is lehullana a fejükről. " De ez, egyenlőre ,... csak váratott magára. 
                                     *
Mihály a  egyszer a keselyréten szénát kaszált öccsével a Gergellyel, amikor is  csivitelő lányhangokat hallottak a vár felől, a sűrű
erdő széléről. Erre kicsit leültek a nagy fűben, és nézték ahogy két török lány visong, kacagva kergetőzik, és viccesen szaladnak, hát pont feléjük. Na jól megijesztjük őket mondta Misi, és amikor ugy 4 m re voltak tőlük hirtelen felálltak a füből. A magyar fiúk mosolyogtak, nem bántották volna a lányokat, a lányok megálltak elsápadtak. Törökös lányruha, de nem volt rajtuk fátyol, nem gondolták hogy összefutnak jóképü magyar leginyekkel. Mihály nem kapott levegőt, olyan szép volt a magasabbik velekorú lány.  A lányok sápadt arca gyorsan mosolyra váltott, amikor meglátták a két daliás szép, barátságos magyar fiút. - "Jajj messze szaladtunk, megyünk is vissza a várba" mondta félénken, tört magyarral a szép barna, még mindig mosolyogva Misire. És már fordultak is vissza. "Hogy hínak" - kiáltotta oda neki  Misi. A lány boldogan fordult vissza és mondta hogy  "Enime,.. majd hozz szénát várba, apám a várgondnok, nem bánt! "    Ezután kacagva elviharzottak vissza az erdőbe, és futottak fel a várba. Mihály csak nézett utánuk, nézte csodaszép hajukat alakjukat, nagyon zakatolt a szive. Öccse hátba vágta, " Ne essen ki a szemed,  rajta dógozzunk, haladnyi ké. "... 
                                      *
... Három hónap múlva úgy nyár közepén Misi a nagypatak kanyarjában itatta az ökröket, meg  nagy kancsókba vizet vett hazára a nagykút forrásából, ez volt a legjobb ivóviz a faluban meg a fagyosi kút vize. Ahogy töltögette a vizet látja hogy a pajtása,  a Molnárék 19 éves Jancsi fia a fahidtól szalad feléje, örül, kiabál neki.  Jó hirt, titkot hozott, elmondta azt beszélte az egyik jófülű erdőmunkás, hogy gyarmat felől hadfiak gyünnek - nem is sokára-,  elvenni a várat a töröktől...
                                      *
...Az öreg Madarász nagyon szidta Mihály fiát, hogy miért keresi  a bajt, de az  csak fogcsikorgatva is készült a török elzavarására. Tudta már mikor, honnan, merről jöhet a sok hadfi,  elibük ment, várta őket. Három napot várt a kis erdei kunyhóban, amikor is  egyszer csak meglátta a csendben, nyugodtan  vonuló  kis sereget. 
Kiállt az út közepire és barátságosan integetett az előőrsnek. Azok meglepődtek, de Balassi Imre parancsnok elé vitték. Balassi, a gyarmati vár kapitánya, gyanakodva fogadta, de amikor jól meggyőződött Mihály elszántságáról igazmondásáról,  látta nyílpuskáját,  megölelte a fiút.  "Egy igazi hazafi vagy fiam".  Van is egy jó tervünk, neked is lesz feladatod. Mihály  lelke nagyon örült. A kékkői, korponai, várkapitányok sok órát tanácskoztak, mindenki megkapta a feladatát, a válogatott hadfiak is ki lettek  nagyon okositva.  Ővele, Misivel, maga Balassi kapitány  beszélt.  Olyan dolgot kell majd csinálnia, amelyet álmában sem gondolt. Nagyon veszélyes lesz, de nem kellett hozzá újabb katonai harci kiképzés. Rábizhatták, mert a nagyon  jó vár, és helyismeretében biztak.   Az ultimátumot vivő követek egyik kisérője  lesz.!  Jajj de jó, tehet valamit falujáért, és felmehet a várba. Oda, ahová szénát még nem vitt fel...)))... Enime...    
Madarász Misi  eszében Enime járt, a török gyönyörű lány. Most hogy megtudta  Balassi kapitánytól, ő lesz az egyik kisérő fel a várba, örült is meg nem is. Felmehet a  bujáki várba, láthatja lányt, de aggódott is, hiszen akkor ellenségként megy fel, és valószinűleg csak a nagy kapu elé. 
Harsogó, dübörgő volt Misi hangja, ezért ő fog majd felkiabálni a várba a török várőrségnek. Talán Enime is meghallja.  A vártól kicsit messzebb megállt a sereg, a vezérkar a támadási stratégiát  elemezte. 320 an voltak a válogatott hadfiak a magyar várakból. Úgy gondolták a kapitányok hogy talán lehet nyerni, de sok lesz a véráldozat. Jobb enne ha a török várőrség feladná a várat és elvonulna.  Ehhez viszont jóval többen kellene lenniük. Az egyik parancsnok Balassi kapitány ujjongó egyetértésével  frenetikus ötletet talált ki. Misi a közelben volt, hallotta a csodás terv  kidolgozását. A részlete- ket a hadi vezetők dolgozták ki, a hadfiak csak a csapatmozgásokat tanulták meg. Mihály illetle- 
nül, hisz nem volt katona, beleszólt a nagyok beszélgetésébe.  Balassi mosolygott ezen, de jónéven vette Mihály elmondását miszerint tudja hol tudnak a hegy alatt a várból figyelő törökök szeme elől eltünni. Megszületett az óriási terv, a szakaszok egységek szerveződve sorba álltak. Egy tucat különböző zászlót osztottak ki a csapatok között. Egy zászló maradt náluk, a többit az Őrhegy túloldalára vitte négy katona ott elrejtette. Összeállitották az ultimátumot vivő követeket, hatan mennek a vár kapuja elé köztük a nyilpuskájával Madarász Misi. Ők a kapitány jeladására fognak a várhoz indulni. 
                                     *
Az idő szép volt, a fák bokrok sűrű levelekben pompáztak. Gyönyörűek mindig a bujáki hegyek és a végtelen erdő. Valószinű volt hogy a törökök persze megneszelték a várható támadást, mindenki talpon volt, még a vármesterek fözőasszonyok is. 
A törökök a várban nagyjából 50 fő várőrséggel rendelkeztek. Köztük janicsárok azabok, még plussz a  várban dolgozó civil mesterek. A várgondnok lányai is a várfalon kukucskálták a tájat, kicsit aggódva figyelték mi lesz. A lőszerek fegyverek, lovasok előkészitve, a felcserek is komoly készenlétben. Hasszán aga nem félt, de azért kissé szorongott.
                                        *
A magyar hadfiak, jeles, válogatott vitézek hosszú sorokba rendeződtek. Lelkes volt mindenki, a töröknek itt nincs helye, meg aztán a rabolt kincsek a várban jórészt a katonáknak lettek igérve, a tisztes zsoldon felül. A törökök sarcolták a népet, meg raboltak is hadizákmány gyanánt, ezeket biztosan a bujáki várban őrizték. Ez volt a beszéd a magyar sereg vitézei között. Megkezdődött a nagy haditerv.  Kis számú arcvonallal, de nagyon hosszú sorokban vonultak fel, kibújva az erdőből, először egy hatamas harci zászlóval a vár alá, meg az őrhegy lábához. Csatazaj,  hangos tárogató és dobhang hallatszott fel a várig, ahol a következőket látták megszeppenve Hasszán agáék.
" Rengeteg harcos vonult, letüzték a zászlót, melléálltak a zászlóvédő harcosok,  a többiek meg csak jöttek- jöttek, soha nem lett vége a soruknak.  Azután - még nem volt elég a baj- újabb zászló alatt, még egy hadtest vonult fel. Utána  még ismét sok-sok hadtest,  más zászlókkal és nagyon sok harcossal, lovasokkal. "
                                      *
Valójában a magyar   300-400 fős sereg, cselből, szándékosan keltette az irdatlan tömeg látszatát, felvonult, hogy a várból jól lássák őket, majd letüzvén a zászlót, és amellé beállt ugy egy tucat vitéz hadrendben.    A többi továbbvonult. 
A várból azt látták hogy jön a sereg folyvást szakadatlanul.  Az Őrhegy, aminek a lábához látványosan felvonultak, sűrün benőtt  kerek, kisebb hegy .  Madarász Misi  mutatta meg e magas  "dombot" a kapitányoknak.  A szigorú felvonuló hadtest a hegy túlsó sarkában, 
    (ezt már nem láthatták a várban) 
befordult a sürü erdőbe a hegy lábánál, és  megkerülte az Őrhegyet. Közben új zászlót vettek magukhoz, ami előre oda volt rejtve.   Némi ruhaszint  váltott az első pár hadfi.    Igy új hadtestként ujra felvonultak a vár elé és leszúrták uj zászlójukat kicsit arrébb .  Az új zászlók mellé szintén beállt megint egy tucat hadfi.
Igy mentek "körbe körbe karikába" , új és új zászlók alatt.  Közben még a hegy mögül továbbra is szóltak a harci trombiták, tárogatók, dobok.A harcosok  is nagyon hangosan rivalltak. Iszonyatos nagy seregnek tüntek a várból.  Még Ahmed a defterdár is odament Hasszán agához hogy most mi van?  Az aga az őrparancsnokkal is beszélt a látottakról. 
Közben a várban a török gondnok-vármester, Enime lányával és magyar asszonyával aggódva arról beszélt, hogy ő már itt született, lányai is itt boldogok, ő a várjavitáshoz ért utálja mára a rút harcokat, az öldöklést... 
Enime az örök kiváncsi otthagyta őket, megint a várfalra ment és nézte mi történik... 
                                     *
Amikor már a várból azt látták a törökök hogy nagyon sok hadicsapat, sokezer hadfi  vonult a vár  alá,.... addig a bravúrosan felvonuló magyar csapatok, és kapitányaik is tudták, hogy nagy cselük, a sok és  sokféle zászló,- bevált.   ))) 
A hegy  körbe-körbe megkerülésével   azt a látszatot keltették hogy hogy többezren vannak. 
Az új zászlók alatt érkezők,   a leszúrt zászlók mellé állt harcosok,  a várból figyelő törökök szemszögéből nagyon komoly hadicselekményt sejtetett. 
Most kellett lépnie a magyar hadvezetésnek. Ez egy alkalmas lelki pillanat, megfelelő időzités volt arra  hogy a követek a várhoz induljanak.
A követek lóháton,  Madarász Misi az sk.gyártott nyílpuskájával, Balassi jelére elindultak a várkapu felé. Hatan voltak szép magyaros hadfi ruhában, kettesével sorban, egymást fedezve baktattak közvetlenül a vár alá.  Most jött Misi feladata. Harsogó dübörgő hangjával felkiálltott a várfalakon figyelő  várőrségnek.   
- "Törökök, most még békével jöttünk, üzenetet, felhívást hozunk magyar seregünk vezetőitől. A  levelünket most nyilvesszővel belelövöm az óriási felvonós kapuba. Utána elolvasván ti azt, követeiteket küldjétek ki a kapu elé. Semmi cselhez ne folyamodjatok.!" 
Remegett a levegő Madarász Misi legendás hangjától. Ezt jól, és mindenki halhatta  a magas várfalon. Csend volt. Most még harci rivallgás sem hallatszott.  A magyar követek árgus szemekkel nézték a várfalat.  Aztán Mihályunk lélegzeteelállt. A várfalon megjelent egy kiváncsi arc. Egy hosszuhajú szép leány.  Bátran nézett a követekre, szeme kikerekedett, rémülten ismerte
fel  a Misit. Misi is megismerte a lányt.
Enime  volt,  akiről ezidáig álmodozott...
                                               
Madarász Misi, a bujáki új magyar vitéz célzott. Sokat próbált nyílpuskája elég jól eltalálta a hatalmas palánkkaput. Nagyjából a közepébe fúródott a nyílvessző, rajta az erős papirra vetett ultimátummal.   A magyar követek feszülten figyelték a kaput. Misi inkább a  meredek várfalra pillantgatott. Már nem volt fenn Enime, de míg él nem felejti el, hogy a lány halvány kézmozdulattal
Intett neki. Minden boldogsága benne volt ebben a mozdulatban. Misinek azt jelentette :  
- Élj, vigyázz, még találkozunk.!
Nem lőttek és nem nyilaztak a követekre a törökök.  Minden aggódó szem a kapura meredt. A nyílvesszőről a kapuőr már levette a levelet és elvitte. Egy fél óra is eltelt, míg a törökök  búsan tanácskoztak.
Kinosan lassan ment az idő,  amikor a várfalról harsogva lekiálltott az egyik janicsár magyarul.
- "Magyarok, hat követet küldünk le a kapu elé. Küldünk írást is Hasszán agától, de beszédben is lesz üzenetünk.! "
                                    *
Közben a magyar seregek csak vonultak, meg vonultak, aztán látványos hadrendbe álltak. Ezt biztosan látták a törökök. Megint elteltegy jó fertályóra, és nagyot nyikordult a hatalmas  gerenda kapu. Résnyire kinyitották, és kilépett rajta hat  török lovaskatona. A vártól eljöttek 50 méternyit, a magyarok követei is  közelebb baktattak. Az egyik azab lóháton közel vitte az írástekercset és átadta a magyaroknak. A vezér- szónokuk hangosan érthető magyarsággal szólt.
- "Magyarok. Átadjuk a várat, ahogy irtátok, 
fegyvert nem viszünk magunkkal, csak személyes dolgainkat.  A gyaur főzőasszonok vármesterek maradhatnak itt nektek, ahogy felszólitottatok minket. Itt és most,  ti mint köve-
tek, megerősititek szabad elvonulásunkat ?"
Egyhangú hangos szóval megerősitették a követek ezt.  Törökök visszavonultak a várba, Mihályék pedig a seregük vezetéséhez kocogtak vissza. Berczeli János  lesz a várkapitány ha visszafoglalják a várat. Már meg is beszélték vele
a szövetkezett  végvári kapitányok, az átvételi teendőket.  Minden tapasztalatukat átadták a jövendő bujáki vár  kapitányának. A várban  még a törökök is meghagyták ostromuk után , a javitó mestereket,  magyar szolgákat is. Igy fontos, mi is átvesszük őket, de nagyon átvizsgáljuk, nehogy bújtatott kém legyen közöttük.
Ám mindössze négy harcoskorú magyar ember és familiájáról esett szó,  ezeket hozta szóba, Balassi bujáki illetőségű bajszos vitéztizedese is.  A törökök az irásban elfogadták a bujáki támadó sereg ultimátumát, pár órányi időt kértek , míg összeszedik magukat...
A magyar vezetés, felfegyverkezett  többsoros 
sorfalat álllt a várkaputól elvezető út két oldalán. Ellenőrizni akarták a várat feladott Hasszán aga és várőrségének  elkullogását. Félni lehetett hogy cseleznek, vagy a várban kárt okoznak. Pár óra múlva kinyíllott a várkapu és elkezdett kivonulni a törökség. Janicsárok, azabok, megtörten hagyták el a várat. Hasszán aga és Ahmed az adószedő is közöttük volt. A feleségek asszonyok mind mind lefátyolozott arccal, a törökök fegyver nélkül.
A magyar vitézeknek parancsban ki volt adva hogy szó nélkül engedjék őket elvonulni kelet felé Csécse irányában. Madarász Misi is a sorfalban állt  miközben a szive majd kiugrott a félelemtől, nézte kereste hogy hol vonul el Enime és komor családja. Nem látta.   Vagy,... a fátyol miatt nem vette észre. Bár csodás  alakját, félő rápillantását biztosan észrevette volna. Mindegy, nem tehetett
semmit, mert a végvári harci fegyelem rá is tartozott. Nagyon örült a lelke, hogy nem látja a vonuló sorokban a barna török szépséget. 
 
Mikor már jó messze vonult a hetvenegynéhány zord török, a bujáki sereg hadrenbe állt.  Egy biztonsági csapat előőrsként, nagyon óvatosan bevonult a várba. Misi nem mehetett még be, de az első sorokban állt, mihelyt az előőrs megadja a tárogatójelet, tüstént a várba fog rohanni, persze a többi lelkes vitézzel együtt. Nemsokára felharsant a tárogató hangja.  A vitézeink üdvrivallgása mellett szépen kezdtek bevonulni az elfoglalt várba. Megtörtént hát a csoda, a csodacsel jól mülödött.   Azóta is az egyik legrafináltabb hadicselnek mesélik a régi történetirók eme várbevételt.   A bujáki török várbitorlók teljesen azt hitték hogy óriási sereg áll a vár alatt.  A  támadó magyar sereghez most önkéntesen csatlakoztak még Mihály bujáki  pajtásai pontosan tizen. Ők az életüket adták volna a falu szabadságáért. De most nem kellett. A cselnek hála, erre nem volt szükség.
A várba bevonuló előőrs, már a régi várszolgákat nyúzta faggatta amikor Madarász Misiék beértek. Nagy nyüzsgés lett a zöldekkel teli várudvarban. A zsoldos vitézek higgadtságukat sutba vágva  kaparin keresték a törökök rabolt kincseit. Ez nekik lett igérve. A buják falubéli segédharcosok inkább Mihálynak segitettek, kutattak a zugokban várszolgák pici házacskáiban,  keresték a török lányt.  Misi az egyik kövér cserfes fözőasszonytól követelte Enimét. Nem tudták hol van. 
Ekkor, az öregtorony tetejéről harsány ijedt  női hang hasitott be a várudvarba.
-"Itt vagyok magyar Misi, apámmal meg a családommal. Mi nem ellenség vagyunk, ha meg akartok ölni inkább leugrom a toronyból." 
Misi tudta hogy Enime apja csak szolgálatban állt, asszonya is magyar. Már jó előre beszélt Berczely várkapitánnyal. Igy joggal felvértezve, 
és nagyon boldogan szerelmesen kiálthatta fel a toronyba :
-" Enime a te családod a védelmünk alatt áll.!  Holnap hozom apádnak a szénát.". )) 
                                       *
A török rabolt kincseire kiéhezett zsoldos hadfiak mohón kapzsian kutatták át a vár a helységek minden sarkát. Még friss földhányást is kerestek, a feneketlen kútba is leereszkedtek. Nem leltek semmi komoly kincsértéket. Irtózatos  vad düh támadt bennük. Ezek a török kutyák, vagy nagyon elrejtették, vagy magukkal csempészték a rabolt kincseket. A várszolgák nem tudhattak semmit, Enime apja szerint lehetett kincs, de őelőttük titokban tartották.  A várgondok nem volt merev, elkötelezett török,  inkább ő javító vármester, még az előző magyarok alatt is itt szolgált. Asszonya meg szandai magyar jóasszony. 
Berczeli János az új várkapitány nem akart zajos háborgást, magához hivta az új bujáki várőrség parancsnokát. Nagy volt a  hőbörgés, a harag, a felbiztatott vitézekben, akiknek nagy reményük volt a kincsekben.  Dörgő hangjával Berczeli kapitány csendre intette őket hogy várjanak... 
 
Megszervezte a várőrséget, akik itt is fognak ma-
radni, most egy pár napig dupla létszámmal védik a várat.   A sereg többi részével nem birt volna. Eképp döntöttek a főbb embereivel :  A szavukat adták a törököknek a szabad elvonulásra. No ez meg is történt. De a harcosok úgy hőbörögték, 
hogy a török több mindent vitt ki a várból, mint az ultimátumban volt.  A sereg jó része bosszút akart, üvöltöztek hogy utánuk mennek, és számonkérik a gaz törököket. Berczeli a várőrsé- get ott tartotta, de hallgatólagosan hozzájárult hogy a többiek, utána menjenek a kullogó török-
öknek. De számonkérés legyen, ne öldöklés !! 
                                                  *
Ami utána történt arról igy szólt a szóbeszéd meg a történetirás. Három órányi kincskutatás után keltek a rablónak vélt törökök után, a magyar harcosok.   Jól lehetett tudni merre mentek a törökök, gyors vágtában lovasan, érték utól őket Csécsénél. 
Mivel nem találták meg náluk a kincseket, bősz elvakult haragjukban lekaszabolták a törököket. Csak a gyerekek meg a nők menekültek meg.
Lett is ennek böjtje, de ez a történet itt ér véget…                                   
 
Madarász Misi és pajtása a Molnár Jancsi a két bujáki legény várvédő maradt. A megigért szénát igy az öccse, Gergely hozta fel a várba. Misi amikor szabad volt nagy lelkesedéssel segitett Enimének a várudvar szép loncainak, virágainak kezelésében. Úgy tudni, hogy a török időkben két török asszony maradt a faluban. Mi csak reméljük hogy az egyik,  a szép Enime...         
 
   
                                    ***("mihálylaci2021") **
 
Hasonló történetek
4125
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
9530
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: