A mumus

Gyönyőrűen sütött a nap, mikor egy csendes kisváros csendes hálószobájában megszólalt egy ébresztő. Az idegesítően fájó hang Bogit és Vikit keltette, akik utolsó iskolai napjukra készültek, de olyan kibírhatatlannak tűnt még pár órát eltölteni  abban az intézményben. 
 
Azonban az a reggel más volt. Szokás szerint sétáltak az iskolába, de gyorsan észrevették, hogy az utca egy része tele van rendőrségi kordonokkal, rendőrautókkal, magyarán valami nagy dolog történt. Ahogy elhaladtak a helyszín mellett, meglátták, hogy a 004-es villanyoszlop csupa vér. Ezen villanyoszlop történetét mindenki ismerte a városban, hiszen 1978-ban a 004-es sorszámú oszlophoz kötöztek ki, erőszakoltak és öltek meg egy fiatal lányt, de a városbéli legendák már évszázadokkal korábban megemlítettek egy mumust, aki időnként feltűnik és elvesz pár életet. Bogi és Viki nem hittek a mumusban, de egy dolgot világosan láttak: valaki meghalt és ők is veszélyben lehetnek. Az iskolában már szárnyra keltek a pletykák, hogy megismétlődött a '78-as eset és hogy megint egy fiatal lány volt az áldozat, de pontos információt senki sem tudott. 
 
A délelőtt unalmasan telt, de az este már izgalmasabbnak ígérkezett, hiszen mindkét lányt áthívta magához Kinga, aki szintén az utcában lakott. A szülei elutaztak, ő pedig - a történtek miatt is - félt egyedül éjszakázni az utca legutolsó házában, ezért Bogiékat hívta segítségül. Megbeszélték, hogy este 9-re ott lesznek. 
 
Vacsora után a két lány el is indult az utca vége felé, miközben sűrű köd szállt le a városra. Minden így indult 44 évvel ezelőtt is. Hirtelen eszükbe jutott az a fotó, amit az öreg Kovács készített a gyilkosról még oly régen és egyre nyugtalanítóbb gondolatok szállták meg őket. Beléjük égett a kép, ahogy a ködös utcán, a sötétben áll egy árnyék szerű ember, aki épp készül elhagyni a helyszínt, mögötte pedig az oszlophoz kötözött lány holtteste. 
 
- Vajon hol lehet most? - szólalt meg Bogi hirtelen.
- Kicsoda?
- Hát a gyilkos...
- Már rég halott lehet, jó rég volt már - vélekedett Viki, aki magát és a húgát is megpróbálta megnyugtatni ezzel a gondolattal.
- De akkor ki ölt most? - jött az újabb kérdés.
- Nem tudom, de ne törődj ezzel, nem lesz semmi baj. 
 
Lassan odaértek Kingáék házához. A kertkaput nyitva volt, ami nem volt szokatlan, de bent túl nagy volt a csend. A rémület akkor uralkodott el rajtuk, amikor a bejárati ajtót is nyitva találták. Mindkettejük ugyanazt gondolta, a reggeli eset csak a kezdet volt. Reszketve léptek be a házba és azonnal villanyt kapcsolatak. Ekkor látták meg Kinga lemeztelenített testét a földön, ami keresztül volt szúrva a lány édesapjának egyik kardjával. Vérben úszott minden és dulakodás jeleit is felfedezték, mikor bénultan végignéztek a lakáson. Ledermedtek, lépni sem tudtak, mindketten az ájulás szélére kerültek. Ekkor hirtelen elment az áram a házban, eltűnt minden fény, az ajtó becsapódott mögöttük, a két lány előtt pedig elsötétült a világ... 
 
Egy erdőben tértek magukhoz, megkötözve. Egymás felé néztek, ülő testhelyzetben rögzítették őket egy-egy fához. A szabadulni készülő lányok mocorgására megjelent a különös alak, aki kapucniban volt és egy ijesztő maszkkal fedte el az arcát, továbbá hasonlított a fotón látott emberre. 
 
- Üdvözöllek titeket! - mondta, mire a két lány felkapta a fejét. 
 
Már ismerték ezt a hangot, csak nem tudták, hogy honnan ismerős. 
 
- Az erdő legmélyén vagytok szóval sikíthattok nyugodtan, senki sem fog titeket hallani. 
 
A két lány egyre jobban pánikba kezdett esni. Szabadulni akartak, de a kötelek erősen tartották őket. A kapucnis közben Vikihez fordult, végigsimította a lány testét és így szólt: 
 
- Veled kezdjük! 
 
A pulcsi egyik zsebéből elővett egy kis dobozt, amiben fecskendők voltak. 
 
- Ez itt egy nagyon ritka, anambulatilis nevű méreg. A működése nagyon egyszerű. Én szépen belétek fogom szúrni, aminek következtében az izmaitok teljesen lebénulnak majd. Mindent érezni fogtok, de nem tudtok majd ellenkezni, még megmozdulni sem. 
 
Viki elsápadt a félelemtől, de nem volt ideje gondoldni, mert a maszkos máris a karjába szúrta a tűt, ezzel megpecsételve sorsát. 
 
- Mondtam, hogy az enyém leszel - tette hozzá gonoszul, mikor Viki izmai elernyedtek. 
 
Boginak ebből a mondatból beugrott minden. Tomi van a maszk mögött, aki szintén az utcában lakik és aki már nála, Vikinél, de még Kingánál is bepróbálkozott, ám mindegyikük elutasította. Vikinek mondta a kikosarazás után, hogy "egyszer még az enyém leszel", ami már akkor is ijesztőnek hangzott, de nem gondolták komolyan. 
 
Most viszont minden komoly volt. Tomi szépen eloldozta a szer hatása alatt álló Vikit, a földre fektette, majd egyesével kezdte levenni a lány ruháit. Póló, melltartó, nadrág, bugyi... Bogi most látta csak igazán, hogy nővére mennyire jó testtel rendelkezik, de ehhez hasonló gondolatai nem igen akadtak. Csak azon gondolkozott, hogy miként tudna kiszabadulni, hogy megmentse a testvérét. 
 
Eközben Tomi puszilgatta, nyalogatta a meztelen testet, majd széttárta Viki lábait, a puncijához térdelt és mereven álló falloszát teljesen eltűntette a lányban. Bogi sírva fakadt a látványtól. A düh éltette, tiszta erőből rángatta a köteleket, de azok meg sem mozdultak. Végül elfáradt és szemeit becsukva próbálta elterelni a figyelmét nővére szenvedéséről, de Tomi nyögéseit továbbra is hallotta. 
 
Viki sápadt arcal, mozdulatlanul, üveges tekintettel feküdt az erdő talaján és szeméből néha kicsordult egy-egy könnycsepp, miközben Tomi már vagy 5-6 perce dughatta. Végül a fiú elfáradt és így szólt. 
 
- Most pedig vége lesz mindennek. 
 
Felállt, megfogta Viki lábait és kettő darab, előre kiásott gödörhöz vonszolta. Az egyikbe bele is fektette és lapátot ragadott, hogy élve elássa a lányt. Bogi teli torokból üvöltött, de Tomi csak lapátolt, mint egy robot. Eközben Bogi megérzett valamit. Egy tárgy nyomta a fenekét és rövid gondolkodás után rájött, hogy a bicskája az, amit a a farzsebében hagyott. Kezei külön nem voltak összekötve, ezért nehezen le tudott nyúlni a késért és el is kezdte szétvágni a köteleket, amit Tomi meg sem hallott az ásás miatt. 
 
Viki arcát ekkorra már ellepte a föld, de húgát még éltette a remény, hogy talán megmentheti. A kötelekkel vívott küzdelme azonban nem volt elég gyors, Tomi már a földet egyengette el a "sír" tetején. Végül az utolsó kötél is átszakadt, Bogi felpattant és futni kezdett az erdőben. Tomi csak ekkor kapcsolt, gyorsan összeszedte eszközeit és Bogi után eredt...