A mennyországban sem mindenki angyal!!!!

Helyszín:
Mennyország egyik manafaligettel körülvett parkja.
Parkban egy padon napozó férfi ül lecsukott szemmel élvezve az állandó lágy napsütést.
A fák között kanyargó ösvényen feltűnik Tátrai Balázs színházi költő és esszéista, polgári foglalkozására nézve kezdő halott, megboldogult lélek.
Kb. tíz perccel ezelőtt elütötte egy busz a körúton, ahol egy újabb színházi darabjának ötletén elmélázva lassú imbolygó léptekkel egy arra robogó busz elé lépett.
Azonnal meghalt boldog mosollyal a száján és naiv optimizmussal, hogy a mostani ötletéből készült darabja után végre a direktor ki fogja fizetni, talán még a visszamenőleg is az elmaradt pénzeit.

Így talán ezt követően talán megengedhet majd a napi két zsemlén és egy pohár tejen felül valami extra nasit is magának. Ezt sajnos már nem érte meg a fent említett liseanz miatt, pedig a kiérkező mentősök még többször megpróbálták újra éleszteni, mely apró kellemetlen vibrálásokat okoztak a szellemi létében, de nem sikerült visszahozni az élők sorába, jelenleg a teste a körúton fekszik egy fekete műanyag zsákban és arra vár hogy a hullaház gépkocsija végre elvigye a hullaházba.
Hősünk ezt már nem érzékeli és a mennyország kapujában történt adategyeztetést követően, mivel túl nagy bűnt nem találtak a lelkén, bebocsátást nyert. Így került a bolyongásai révén történetünk helyszínére a parkba.
Miután megpillantotta a parkban ülő lelket, sietős léptekkel megindult felé, hátha szóba tud elegyedni vele.

Mikor a közelébe ért megdöbbenve megállt és rámeredt.
Megismerte, Khon Atanász volt a kerület rettegett uzsorása, aki nem rettent semmiféle bűntől sem, hogy vagyonát gyarapítsa, s aki a múlt héten halt meg egészen gyanús körülmények között.
A döbbenetet követően odament hozzá és megszólította:
- Atya Úr Isten Khon maga hogy a csudában tudott még ide is bejutni, vagy eltévedtem és ez nem is a mennyország, csak úgy látszik és ez a bűnhődésem a pokolban, hogy még a halál után sem tudok magától megszabadulni?
- Nyugodjon meg fiam,- szólt barátságosan Khon- nem tévedt el és a mennyországban van.
- De hát akkor- hebegett a lágy lelkű költő, aki még hitt a jóban és a múzsák erejében és naivan az emberi jószándékban- akkor Őn hogyan kerül ide, hiszen magánál bűnösebb embert nem lehetett a környéken találni.
- Ja kérem nem csak az élethez kell kurázsi fiatalon elhunyt barátom, hanem a halálhoz is.
Tudja, nekem van egy ikertestvérem is, akivel teljesen azonosak vagyunk, és mivel jóatyám még a nevekkel is csinnyán bánt, így mind kettőnknek ugyan azt a nevet adta. Gyerekkoromban is már erre hivatkozva kentem rá a ballépéseimet, ha kiderült. És ő, mert hát a külsőnk azonos, a belsőnk valami felsőbbrendű fricska nyomán ép az ellenkezője a másikunknak, mindig el is fogadta a rám testálandó fenyítéseket, sőt még valami földöntúli élvezetet is nyújtott neki eme szenvedés.

Később elváltak útjaink, mert ő valami kietlen vidékre távozott, hogy még többet tudjon vezekelni az embertársaiért. Nem is hallottam róla ezidáig, de amikor meghaltam, a túlvilág kapujában összefutottunk, és itt derült ki, hogy őt is abban a pillanatban érte a vég, amikor engem.
Ráadásul az ő végzete is az emberi falánkság lett, mert én pont egy habzsolás közben ért a gutaütés, őt pedig egy általa megtéríteni kívánt törzs szolgálta fel főfogásnak a törzsfőnökség vacsoráján.
- Persze maga egyből megint mindent rákent?- szolt bele a történetbe lenézően a költői lélek.
- Hát kérem ez teljesen nem így volt, mert a SzentPéter irodájához tartozó írnok hibázott először, én csak rábólintottam, a testvérem meg nem ellenkezett.
- Hát ez rettenetes- vágta rá felháborodottan a néhai Tátrai Balázs, aki a naiv költői mivoltától még itt sem tudott szabadulni- ezt jelenteni kell. Egy szent sínylődik a pokolban, maga meg élvezi azt a békét amit meg sem érdemel.
Ej ej ifjú barátom, hova azzal a nagy hévvel- válaszolta atyáskodó mosollyal Khon- mit akar kinek elmondani? Először is be akarja bizonyítani egy tökéletes rendszerről, hogy tévedhetett? Másodszor a testvérem élvezi a poklot, hiszen azt kereste egész élete során, tehát Ön azzal hogy kihozza onnan rosszat tenne neki, tehát vétkezne. És ki hinne egy olyan léleknek, aki még a mennyben is bűnt tud elkövetni. Harmadszor... na de ezt már nem is sorolom, nyugodjon bele a megfordíthatatlanba.

Tátrai Balázs feldúltan elrohant, Khon pedig megnyugodva vissza adta magát a napsütésnek.
Nem sokkal később a park bejáratánál egy ördög jelenik meg Khon testvérével, aki réveteg tekintettel követi az ördögöt.
- Na Kohn kettő jöjjön letelt a napi kimenője, visszahoztam a testvérét a pokolból, mert már idegesítette a bűnösöket a zsoltáréneklése, miközben válogatott kínzásokat eszközöltünk rajta.
Mondtam is a főnöknek, hogy ez a csereüdültetés nem tesz jót az imaegénknak, de hát azt mondta kell a jó kapcsolat, mert változik a világ.
Még szerencse, hogy csak kéthetente három napra lehet cserélni, na jöjjön, mert magát már várja a megérdemelt büntetése, remélem nem rontott meg egy jó lelket sem?...