Anna késésben volt. Megbeszélte Évával, hogy a város szélén levő bevásárló központban találkoznak és eltöltenek egy kellemes napot együtt.
Már két hónapja élnek itt Zürichben és most felhatalmazást kapott Pier Paolótól, hogy alakítsa a házukat olyanra, amilyenre szeretné. Szerette ezt a várost, szerette a férfit, szerette a házat is, de mégsem érezte magát igazán otthon. Vendég volt és tudta, hogy Éva is így érez, pedig mind a ketten őszinte szerelmet találtak.
Kocsival ment, bár eléggé bizonytalanul vezetett. A Bellevue-nél nagy volt a forgalom, pedig tudta, hogy itt kell átjutnia és utána már szabad lesz az út, de beletört a bicskája a forgalomba, mert nem vette észre az oldalról jövő terepjárót, aki határozott volt és az ő kis kocsiját semmibe vette, hatalmas lökést érzett, aztán minden elsötétült. Mikor újra kinyitotta a szemét már sokan voltak körülötte, nem is a kocsiban ült, valahogy kikerült onnan, már az aszfalton feküdt és nagyon szédült. Akkor is ha, becsukta a szemét és akkor is, amikor kinyitotta.
Egy idős férfi hajolt fölé, aki nagyon erős svájci akcentussal beszélte a németet, szinte nem is értette, amit mond.
Anna megpróbált beszélni, és amikor megszólalt magyarul jöttek a gondolatai és a szavai is. Egy nő hangját hallotta, ahogyan parancsolóan rászólt a bámészkodókra, álljanak arrébb, aztán fölé hajolt, óvatosan megsimította az arcát és magyarul szólalt meg. Ettől Anna megnyugodott, mert amikor a zavaros német szavakat hallotta kissé megijedt, mert nem értette mi is történt.
- Ne mozogj. Mindjárt jön a mentő. Minden rendben lesz – megfogta a kezét, és ettől nyugalom szállta meg. – Kit értesíthetek a balesetről? – kérdezte.
Anna nagyon nehezen tudott gondolkodni. Az zengett a fejében, hogy - baleset volt -, látta, a fiatal nő kezében ott van a táskája. Próbált koncentrálni, aztán odanyúlva előhúzta a telefonját, a lány kezébe adta és csak annyit bírt mondani:
- Éva – azután nagy levegőket vett, mert hányingert érzett.
A lány kereste a telefonban Éva számát, amit nem volt nehéz megtalálni, mert ott volt a híváslista élén.
- Merre jársz drága? – jelentkezett be Éva rögtön.
- A barátnője balesetet szenvedett a Bellevue-nél, most várunk a mentőre, azt kéri, hogy jöjjön a Központi Kórházba a sürgősségire – a lány tárgyilagos volt, bár sejtette, hogy a másik oldalon levő Éva mennyire megrémülhetett.
- Hogy van? Mi történt vele? – kérdezte ijedten, és már rohant is a közeli taxiállomáshoz. Mire befejezte a telefonálást, a kocsi már el is indult vele.
Anna örült, ha becsukhatta a szemét, mert amikor nyitva volt, akkor nem csak szédült, hányingere is volt. A magyar lány, aki segített neki, megnyugtatóan beszélt hozzá, és a csukott szemhéja mögül is érezte, hogy nincs egyedül van, aki vigyáz rá. A lány megakadályozta, hogy bármit is csináljanak vele a jószándékú járókelők. Volt, aki fel akarta ültetni, aki vizet akart neki adni, de a lány semmit nem engedélyezett. A mentősök is megérkeztek, rögtön egy nyakmerevítőt tettek föl rá, ami nyomta az állát, újra hányingert érzett. A kérdéseket hallotta, de képtelen volt válaszolni, hiába értette a szöveget, a fejében nem jött a megfelelő német szó, csak magyarul szólalt meg újra. Szerencséjére a magyar lány ott maradt mellette, és amikor betették a mentőbe, akkor beszállt mellé, és tovább tolmácsolt. Aztán csak erőlködött, hogy szavakat találjon, és mikor megjelent végre egy szó, azt ismételgette.
- Danke –
A lány mosolygott és nyugtatgatta, hogy nem lesz semmi baj. Követte őt a vizsgálóba, ahol vért vettek tőle, egy orvos alaposan megvizsgálta, majd kocsira tették és hosszú folyosókon tolták végig és ő, amikor kinyitotta a szemét a lámpákat látta elsuhanni a feje fölött. A CT laborban csend volt és nyugalom, átfektették a gép alá, és a magyar lányt kiküldték, aztán mikor magára maradt a gép duruzsolni kezdett a feje fölött és mivel úgysem mozoghatott, a szeme lecsukódott, és úgy érezte zuhan valami fekete mélységbe.
Mikor újra kinyitotta a szemét, már egy kórteremben feküdt egy ágyon, a lány mosolyogva nézte őt és ekkor meghallotta a telefonját csörögni, de nem kellett reagálnia rá, mert a lány már vette is föl, adta az utasításokat, hogy merre kell menni, aztán egyszer csak beviharzott a kórterembe Éva, és Anna ekkor már tudta, hogy biztonságban van, semmi rossz nem történhet vele.
Juli a magyar lány, aki eddig kísérte elmondta, hogy az orvos szerint agyrázkódása van Annának és egy napos megfigyelés után, ha nem lesz semmi új tünete, akkor kiengedik.
- Nekem mennem kell, most már itt merlek hagyni – hajolt oda Annához Juli és kezét bátorítóan megszorítva, elbúcsúzott.
Éva és Juli számot cseréltek, megköszönte, hogy vigyázott a barátnőjére, aztán kettesben maradtak.
- Nagyon megijesztettél – fogta meg a lány kezét és megszorította.
- Pier Paolónak is szólni kellene, de nem szeretném, ha nagyon megijedne, na meg a kocsi is - azt hiszem - eléggé beteg lett. Tudnál szólni Markonak, hogy jöjjön ő is, és támogassa az én emberemet? – a baleset óta nem beszélt ennyit egyfolytában, és mire a mondandója végére ért már ki is fáradt, lecsukta a szemét, mert megint nagyon szédült.
- Nyugi, mindent elintézek. Te csak pihenj – nyugtatta a lányt, aki már el is aludt.
Először Markot hívta, hogy jöjjön támogatni Pier Paolót, aztán amikor éppen telefonálni szeretett volna, akkor megérkezett a rendőrség is. Szerették volna kihallgatni Annát. Elmondták, hogy nem a lány volt a hibás, a terepjárós hajtott bele a lány kocsijába, szabálytalanul kanyarodva. Mivel a kocsi tulajdonosa Pier Paolo volt, már értesítették is a balesetről és éppen idetart.
Éva remélte, hogy Marko is odaér közben, de hiába reménykedett, mert pár perc múlva a kétségbeesett Pier Paolo rohant be a kórterembe és aggódva fogta meg az alvó kedvese kezét.
- Mi van vele? Olyan sápadt! Jól van? Mi történt? – intézte a kérdéseit Évához.
A lány kivitte a folyosóra ott elmondta neki, amit ő is közben tudott meg a rendőröktől és az orvosoktól.
- Annának agyrázkódása van, készült CT, ami nem mutatott ki koponyaűri vérzést, de holnapig itt tartják megfigyelésre. Még szédül, fáj a feje, és hányingere is volt, de már kapott gyógyszereket és jobban van.
- Biztos, hogy jól van? – kérdezte még egyszer rémülten a férfi. – Beszélnem kell az orvosával.
Éva ekkor vette észre Markot, aki a folyosón közeledett, neki is elmondta a fejleményeket, majd rábízta Pier Paolót.
- Beszéljetek az orvossal, aztán menjetek le a kávézóba, igyatok valamit, és ha felébredne, akkor ígérem, rögtön szólok. Ja, és a kocsit is intézni kell, küldjetek oda egy autómentőt, aki elviszi a szervízbe, azt mondták a rendőrök, hogy akadályozza a forgalmat.
Éva tudta, most az lesz a jó, ha feladatokat ad a férfiaknak, mert ha itt ülnek tehetetlenül, akkor csak pánikolni fognak. Ő visszament a szobába és leült a barátnője mellé, akinek megfogta a kezét. Anna, aki még aludt, úgy kapaszkodott a kezébe, mintha attól tartana, lezuhanhat valahonnan.
Másnap a nagyviziten elengedték Annát. Az álmos, elgyötört Éva, és a teljesen kikészült Pier Paolo állt a lány mellett. A férfi hozott be tiszta ruhákat, amit Éva segített neki felvenni. Marko vitte őket haza kocsival. Pier Paolo azt mondta látja, hogy fáradtak, maradjanak ott és pihenjék ki magukat, meg is mutatta a vendégszobát. Anna csak állt ott és mikor már kettesben voltak, akkor bűnbánóan nézett a férfira.
- Bocsáss meg, hogy ennyi gondot okoztam neked.
A férfi magához húzta és a füléhez hajolt úgy suttogta.
- Nagyon féltettelek, soha többé ne ijessz meg!
Lassan haladt a fülétől a nyakáig, és amikor éppen a legérzékenyebb ponton csókolgatta, kopogást hallottak.
Marko állt az ajtóban.
- Be kell mennem az irodába, van néhány elintézendőm, de Éva marad, lefeküdt aludni.
- Igazából nekem is mennem kellene, de nem akarlak egyedül hagyni – mondta Pier Paolo.
- Menjetek nyugodtan. Én is lefekszem aludni. Ha bármi gondom lenne, akkor itt van Éva, majd szólok neki.
A férfiak elmentek és ezután a lány bement Évához a vendégszobába, és bebújt mellé az ágyba. A lány mikor megérezte maga mellett a barátnőjét, magához szorította és megcsókolta. Anna megnyugodva simult a karjaiba, aztán mély álomba zuhant.
Néhány óra alvás után telefoncsörgésre ébredtek. Éva vette föl és álmosan válaszolt Pier Paolo kérdéseire.
- Jól vagyunk, eddig ki voltunk ütve, aludtunk.
A férfi megnyugodva tette le a telefont, folytatva munkáját. Éva finoman simogatta Annát és apró csókokat adott neki. A lány egy ideig bírta, hogy alvást tettetett, de aztán elnevette magát. A lányok kuncogva bújtak össze, dobálták le a ruháikat és simogatták egymást.
- Te most pihenj, majd én aktivizálom magam – súgta Éva és csókolta a lány száját, mellét, hasát, majd haladt tovább a szeméremdomb felé. Anna nagyokat sóhajtott, mikor megérezte Éva nyelvét a résébe nyomakodni, aki ujjaival széthajtotta a nagyajkakat és finoman hatolt beljebb. Először belecsókolt a kinyílt kisajkak között a rózsaszín belsőbe, majd körkörösen futtatta a nyelvét, amíg meg nem találta a már nedvező nyílást, ahová lassan, de mélyen feldugta a nyelvét. Annának már intenzív érzések robbantak a még kicsit szédelgő agyába és terjedtek lefelé, végig a testében. A lábait fölhúzta, kezével nyomta a barátnője fejét rá a puncijára, miközben próbálta irányítani, eredményesen, mert Éva rácuppant a csiklójára, kibújtatta börtönéből, nyelvével megdörzsölte, és a már megduzzadt kicsi bimbócskát megszívta. Ez már megrángatta testét, sikítva élvezett el. Éva még gyengéden simogatta, aztán felkúszott a lány szájához és szenvedélyesen csókolták egymást.
Később Éva belekényszerített Annába néhány falatot, de még nem igazán tudott enni, mert fájt a feje és enyhe hányingere is volt. Visszabújtak az ágyba és egymást simogatva, dédelgetve újra elaludtak.
A két férfi együtt érkezett meg a házhoz, Pier Paolo gondolta hová kell menniük, és hálószobában kedves látvány fogadta őket. A két lány összesimulva, meztelenül aludt, és a takaró teljesen lecsúszott róluk. Gyönyörűek voltak és kielégültek. A levegőben érezni lehetett a szex utáni illatot. A két férfi ott állt egymás mellett, és csodálva nézték kedveseiket. Mindketten ekkor értették meg, hogy a lányok mennyire összetartoznak. Tudták eddig is, hogy nagyon jó barátnők, erősen ragaszkodnak egymáshoz, de ez a kép világossá tette, hogy osztozniuk kell, itt nincs kisajátítás, itt el kell fogadniuk, hogy mellettük egymást is mennyire szeretik. Összenéztek és tudták, ezt mindkettőjüknek át kell gondolnia.
Pier Paolo intett Markonak, hogy menjenek le a nappaliba, de még odalépett a lányokhoz és megigazította a takarót rajtuk. Szinte lábujjhegyen osontak le, ahol már rendesen meg tudtak szólalni.
- Szeretem Annát és akármennyire nem könnyű nekem elfogadni, de érte bármit megteszek, mert tudom, hogy csak akkor lehet boldog, ha szabadon engedem, nem zárom be korlátok közé.
- Engem nagyon megijeszt az a szabadság, ami Évában van, akármennyire is szeretem. Soha, senkivel nem volt olyan jó a szex, mint vele, soha senkire nem vágytam ennyire, mint rá. Szinte kellemetlen, mikor reggel el kell mennem dolgozni, mert szeretném, ha mindig ott lenne mellettem egy érintésnyire – vallott Marko is őszintén – de az, hogy másokkal is szexre vágyik az megijeszt – folytatta.
- Nekünk kell megadnunk nekik azt, amit kívánnak, és akkor nem fognak soha másra vágyni. Ha a lányok azt akarják, úgy kívánják, el tudsz engem fogadni partnerként? El tudod viselni, hogy én is hozzáérek Évához? Nem mondom, hogy egyszerű lesz nekem elfogadni, hogy Annát te is megölelheted, de azt hiszem, ezt be kell vállalnunk, ha meg szeretnénk őket tartani – a két férfi, mint akik nem tudják mit fog hozni a jövő, összenézett.
Nekiálltak vacsorát készíteni. Jól összedolgoztak a konyhában és közben egy utazást kezdtek tervezgetni, ahová négyesben közösen mennének, amikor a két lány megjelent a lépcső tetején. Mosolyogva nézték a két ügyesen mozgó férfit a konyhában, aztán ki- ki a párjához odament és csókkal, öleléssel üdvözölték kedvesüket.
- Utazni fogunk – újságolta Pier Paolo a lányoknak.
A két lány, csillogó szemekkel nézett rájuk, észrevettek a fiúkon valami változást és remélték, hogy ez jót jelent.
- Utazás? Mikor, hova? – kérdezték szinte egyszerre.
- Előbb vacsorázzunk, aztán egy pohár bor mellett mindent elmondunk – mondta Marko
Kellemes hangulatban vacsoráztak, aztán a férfiak beszámoltak a döntésükről.
- Lemegyünk, ha ti is szeretnétek, a locarnói házamba Ticinóba. Ott kipihenhetitek magatokat és mi is egy kicsit kikapcsolódunk – vázolta az utazás tervét Pier Paolo.
A lányok nagyon megörültek az utazásnak, bár még mindig nem értették, hogy mi ez a változás, amit a fiúkon észleltek. Állandóan összenéznek, és cinkos mosollyal intenek egymásnak.
A következő nap csomagolással telt. Anna még nem igazán érezte jól magát, de a férfi ott volt mellette és leste minden kívánságát. Évával csak telefonon beszéltek és azt próbálták kideríteni, hogy mi ez a szövetség a két férfi között, mert azok nem válaszoltak a kérdéseikre, csak mosolyogtak.
- Lehet, hogy ez búcsúkirándulás lesz, mert lapátra tesznek minket – mondta Anna ijedten.
- Az nem lehet, hiszen annyira szeret téged Pier Paolo, inkább az lehet, hogy Marko fog engem elküldeni, mert megmondtam neki, hogy én szabad lélek vagyok, és ha mással is szeretnék együtt lenni, akkor megteszem – Éva őszinte volt, és ezen Anna nagyon meglepődött.
- Megmondtad neki? Mit válaszolt? –
- Annyit mondott, hogy szeret – mondta ezt Éva szinte suttogva, pedig tudták, hogy a fiúk nem értenek magyarul.
- Akkor csak azt tudom mondani, hogy élvezzünk ki minden percet, sírni akkor is ráérünk, ha már lapátra lettünk téve – mondta Anna határozottan.
Másnap indultak külön kocsival. Mindketten a terepjárójukat hozták, és a lányok szinte végig telefonos kapcsolatban voltak, kihangosítva, és ez olyan volt, mintha együtt utaztak volna. Egyedül a Gotthard alagúton áthaladva szakadt meg a kapcsolat, mert ott nem volt térerő. Útközben több helyen is megálltak, a lányok nevetgélve fotózkodtak. Ticinóban ragyogó napsütés várta őket és pálmafák. A locarnói villa kertjébe hajtva olyan volt, mintha egy másik világba léptek volna. A ház közvetlenül a Lago Maggiore partján állt nagy parkkal körülvéve.
Ámulva nézték a kilátást, a valószínűtlenül kék vizet és a pompás házakat a környéken. A házból le lehetett látni a kert végében lévő stégre, ahonnan lépcső vezetett a vízbe. A ház előtt Vladó és Vera várták őket, akik szerb származásúak voltak és a házról meg a kertről gondoskodtak, mikor nem volt ott senki. A lányok bemutatkoztak és rögtön meg is tudták, hogy a két szerb alkalmazott beszél magyarul, mert Szerbia magyarlakta részéről származnak.
Pier Paolo elégedetten vette szemügyre a kertet, ami szépen rendben volt tartva. A férfi a csomagjaikat a saját hálószobájába vitte, Éva az ő szobájuk melletti vendégszobát választotta maguknak.
- A városban filmfesztivál van, emiatt nagy a nyüzsgés, rengeteg a turista, estére foglaltam helyet a kedvenc éttermemben, de most inkább itthon együnk. Vera tele pakolta a hűtőt, szerintem tudunk valamit főzni ebédre. Ebéd után lemehetünk a partra, vagy kimehetünk a tóra, a közeli kikötőben van a hajóm, amit erre használhatunk.
A lányok arra szavaztak, hogy készítsenek össze enni és innivalót és menjenek ki a tóra. Vladót és Verát elküldték azzal, hogy ők is boldogulnak és a lányok nekiálltak finom falatokat készíteni, ami nem volt nehéz, mert a hűtő tényleg rogyásig meg volt pakolva finomságokkal. Egy kosárba pakoltak, aztán átöltöztek és már indultak is. Pár perc séta után kiértek a kikötőbe, ahol egy csodaszép jachtra szálltak föl.
Pier Paolo vezette a hajót, de a nagyon lelkes Markonak is átadta a kormányt. A lányok ámulva nézték a mesebeli tájat, a távoli magas hegyeket és a mediterrán panorámát. Elhagyták Asconát, és a Brisago sziget mellett lehorgonyoztak. Anna és Éva egymás mellett ültek a hajó hátuljában, és arról suttogtak, hogy mi lesz ezután. Anna már biztos volt benne, hogy ez az út a búcsú lesz, mert a fiúk el fogják őket hagyni. Többször is észrevették, hogy ezek ketten valamit titkolnak, mert mikor a lányok a közelben voltak, akkor elhallgattak. Mikor éppen Marko vezette a hajót, Pier Paolo odament a lányokhoz és Annát átkarolva kérdezte.
- Jól vagy kicsim?
A lány mosolygott, de sajgott a szíve, mert úgy érezte nagyon szereti ezt a férfit, de nem tudja megtartani.
- Csodásan vagyok – mondta és megcsókolta a kedvesét.
Éva azt javasolta, hogy ezen az éjjelen vegyék rá a fiúkat egy hatalmas búcsú gruppen szexre. Ő is nagyon sajnálta, hogy menniük kell, mert kedvelte Markot, de az, hogy Annával együtt lehetett, kellemesebbé tette a várható búcsú ellenére az itt tartózkodásukat.
Sétáltak a Brisago szigeten, ahol egy kastély állt és annak a pompázatos kertje. Amikor hazafelé tartottak, Anna szeme könnyes volt, mert azt érezte, hogy fáj neki, hogy elveszíti ezt a férfit. Éva látta rajta, hogy elkeseredett és szerette volna megvigasztalni a barátnőjét. Már a villában voltak és készülődtek a vacsorához, ami Locarno egy nevezetes éttermében volt tervezve a La Barka-ban, ami egy hajón volt berendezve, csodálatos kilátással az öbölre és a városra.
A két lány mikor elkészült és kilépett a hálóból a nappaliba a fiúk lélegzete is elállt egy pillanatra. Pier Paolo odalépett Annához.
- Ez már büntetendő cselekmény, hogy ha valaki ennyire szép és izgató – mondta és megcsókolta.
Anna legszívesebben megkérdezte volna, hogy akkor miért akarsz velem szakítani, de nem szólt, csak mosolygott fájdalmasan.
- Jól vagy? Nem fáj a fejed? Ha nem jól vagy maradhatunk itthon.
- Semmi baj. Menjünk – hárította el a lány az ajánlatot. – Még mindig reménykedett, hogy talán mégsem szakít vele a férfi.
Gyalog mentek az étteremhajóra, ahol már a hídnál egy pincér várta őket és kísérte az asztalukhoz. Anna körül nézve leült, de majdnem leesett a székről, mikor a szomszéd asztalnál meglátta a kedvenc dán filmrendezőjét egy társasággal vacsorázni. Rögtön odahajolt Évához és neki is elújságolta.
- Most van a locarnói nemzetközi filmfesztivál és az ő filmje a fő film – mondta Mark a lányoknak.
A vacsora különleges volt. Anna élete legfinomabb tonhalsteakjét ette, amit ő készített el, mert egy forró sótéglát hoztak ki tálcán, letéve elé, a tonhal falatkákat tíz féle szószba márthatta és a forró téglán megsüthette. Éva is különleges fogást választott, neki egy nagy forró, lapos követ hoztak ki, amin különlegesen ízesített kecskesajt sistergett rozmaringággal a tetején. Még a vacsora felénél sem tartottak, mikor a tó felett megindultak a rakéták, és csodás tűzijáték kavalkád indult el, azt sem tudták, hogy merre nézzenek, mert minden irányból repültek a színes tűzgolyók.
- Ma, augusztus 1.-én van Svájc nemzeti ünnepe is, és ilyenkor az egész országban tűzijátékokat rendeznek – újságolta Pier Paolo.
A vacsora finom volt, a tűzijáték fenségesen megkoronázta az estét. Összefonódva mentek vissza a villába. A lányok látták, hogy a fiúk jeleket adnak le egymásnak, amitől nekik egyre rosszabb kedvük lett. Anna már arra is gondolt, hogy elvonul külön egy szobába, de Éva meggyőzte, hogy a búcsújuk legyen, eget rengető, olyan, hogy a fiúk egy életre megemlegessék.
A házba lépve Pier Paolo már majd felfalta Annát, olyan vadul csókolta és húzta magával a hálószobák felé, de a lány megállt, odahúzta Évát, aki vigasztalta, és magához szorította, aztán amikor meglátta, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán nem bírta tovább és megcsókolta. Már nem érdekelte, hogy a fiúk mit szólnak hozzá, hiszen tudják, hogy ők mennyire közel állnak egymáshoz. Ebben a pillanatban Pier Paolo odalépett melléjük és átölelte a két lányt, majd mindkettőnek az arcára puszit nyomott, aztán ráhajolt a szájukra is és egymás után megcsókolta őket. Éva riadtan nézett Markora, aki mosolygott és ő is odalépett, aztán ő is megcsókolta mind a két lányt. Szavak nélkül is jelezték, hogy itt most változások lesznek, az eddigi szigorú monogám létből egy szabadabb többes kapcsolatba lépnek át.
- Nem értem – mondta Anna zavartan.
Éva már sejtette, hogy itt mégsem szakításról van szó, de Anna még mindig kétségbeesetten nézelődött. Éva nevetve bújt oda Markohoz és csókolta a férfit, aztán Pier Paolót is, majd Annához fordulva a keze közé fogta az arcát, és közel hajolva magyarul magyarázott neki.
- Semmi szakítás, ezek egy négyest akarnak összehozni, de olyan esetlenek. Mutassuk meg nekik, hogy milyenek a magyar lányok – kuncogott.
Anna még mindig nem akarta elhinni, hogy nincs veszélyben a kapcsolatuk.
- Biztos vagy benne? – kérdezte még mindig ijedten.
- De még mennyire, hogy biztos vagyok, nézd itt a bizonyíték – mondta és megmarkolta a két férfi, duzzadó nadrágját.
- Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, ezért úgy döntöttünk Markoval, hogy nyitunk egymás felé, mert ő is szeretné megtartani Évát. Ti annyira szeretitek egymást, ezért hogy ne veszítsünk el titeket, egy szabadabb, de mégis zárt szexkapcsolatot szeretnénk felépíteni. Elfogadtok minket azzal a kikötéssel, hogy nem léptek ki ebből a négyesből? – ezt már Pier Paolo magyarázta még mindig eléggé zavarban, főleg azért, mert Éva még mindig a farkát markolászta.
Anna leguggolt Marko előtt és a kibontott még nem teljesen kemény, de így is óriási farkát vette a szájába. Két nyalintás közben odaszólt Évának, aki az ő kedvesének a farkát nyelte be éppen.
- Ez tényleg olyan nagy, hogy majdnem szájzárat kapok, ha be akarom kapni.
- Majd meglátod, hogy mire képes – mondta nevetgélve Éva és folytatta Pier Paolo izgatását.
Anna csodálva simogatta az óriásira nőtt hímtagot, aztán fölállt és ledobta a ruháját. Marko a karjába vette és az ágyra tette a lányt, majd a lábát széttárva közé feküdt, széthúzva a már résnyire megnyílt nagyajkakat, a puncira vetette magát és belenyalt. A nyelve kezdte felmérni az ismeretlen terepet, bejárta a hüvelybejárat minden zegét-zugát. Ez már elég volt ahhoz, hogy Anna érezze a fejéből induló gyönyör hullámait, amit csak fokozott az a tudat, hogy a hatalmas farok nemsoká felnyársalja, és hihetetlen magasságokba repíti. Egy kicsit tartott attól, hogy fogja tudni magába engedni, és mennyi fér majd el benne. Megérezte a férfi száját a csiklóján, nyelve körbenyalta, majd finoman szopogatta. Nagyokat nyögött és testében elindult a remegés. Marko most nyelvével egyre erőteljesebben nyomult be a lány hüvelyébe, amitől az többször megrándult és izmainak mozgásától már dőlt belőle a puncilé. Oldalra nézett és látta, hogy a szerelme is már teljes pompájában tündököl, mereven álló farka egészen a tövéig el-eltűnik Éva torkában. Anna mindig is irigyelte Éva képességét, hogy elsőre teljesen be tudta nyelni a farkakat. Őt is tanítgatta hogyan kell csinálni, de még van mit tanulnia, mire neki is sikerül ez.
Marko közben fölé térdelt és finoman elkezdte a merev, hatalmas férfiasságát a puncijához dörzsölni, amit nagyon élvezett, mert a csiklójánál kezdte és végig csúsztatta a hüvely bejáratig, ahonnan újra visszatért a csiklójához, és a makkjával alaposan megdörzsölgette. Már nagyon várta azt a pillanatot, amikor ez a hihetetlen méretű dorong belé hatol. Érezte puncija falán, ahogy a makk közeledik a nyílásához, és a nedveitől csöpögő hüvely bejáratánál megállt. Még a lélegzete is elakadt, teste erősen remegett, amikor lassan kezdett benyomakodni. Érezte, ahogy a vastag makk kezdi szétnyomni a hüvely bejáratát, agyában cikáztak a gondolatok, jaj, csak képes legyek befogadni, és az egészet magamban akarom érezni. Tudta Marko tisztában van a méreteivel, és nagyon fog rá vigyázni, Éva is mondta, hogy először vele is nagyon óvatos volt.
A nagyon szűk helyen a fasz óvatosan és finoman haladva jutott egyre beljebb, milliméterről, milliméterre. Talán az egyharmada lehetett már bent, aminek a vastagsága jólesően feszítette, amikor megjelent Éva a látóterében és megfordult a világ. A lány úgy fordította meg őket, hogy a férfi közben benne volt. Marko került alulra, Anna pedig felülre, a fiú két oldalánál térdelve ült a farkán, ami a teste súlyától most még beljebb nyomódott és már jobban feszítette, de így is kimondhatatlanul csodálatos érzés volt. Anna megpróbált le-fel mozogni, lovagolni rajta, minden egyes lefelé haladáskor még többet tudott befogadni belőle. Már cikáztak benne a gyönyör villámai, teste egyre jobban remegett, amikor bekövetkezett, amire még gondolni se nagyon mert, feneke elérte Marko hasát, képes volt a hatalmas dorongot teljes egészében befogadni. Már éppen ujjongani akart, amikor Éva újra közbelépett, megállította Anna lovaglását, és a lányt rádöntötte az alatta fekvő fiúra, aki kihasználta a lehetőséget és azonnal belemarkolt a mellébe, még jobban magára húzta, és csókolgatta a száját. A lány elképzelni sem tudta miért csinálta ezt vele Éva, de hamar rájött a nyitjára, és valami elképesztő öröm, boldogság szállta meg. Felnézett és a vele szemben lévő tükörből meglátta mi történik.
Pier Paolo ujjait Éva puncijába mártotta, majd kihúzva onnan az így megszerzett levet az ő ánuszára kente. Ez többször megismétlődött, és a nedves két ujj becsusszant a feneke nyílásába. Kicsit tágította, majd újra nedvességet vett a lány puncijából, és immár három ujja csúszott, forgott benne, egyre jobban tágítva, lazítva a bejáratot. Az utolsó körben már négy volt benne, és immár feneke nyílása kellő mértékben tágult, lazult. Az ujjak elhagyták a fenekét, Éva térdre vetette magát, elkapta Pier Paolo farkát, és egy pillanat alatt eltüntette a szájában. Anna nem akart hinni a szemének, amikor a tükörben látta, ahogy egy szemvillanás alatt eltűnik a fasz, és Éva arca a férfi lágyékának ütközik. Kétszer, háromszor megjáratta a szájában, majd kiengedve megfogta, és elkezdte húzni a fenéknyíláshoz. Anna most eszmélt, hogy az előző szopás csak a farok alapos benedvesítése miatt volt. Éva odaillesztette a makkot a tágítástól még megnyílt rózsához, nagyot nevetve hatalmasat sózott a férfi farára, amitől előre lendült és a makk simán átcsúszott a kitágított záróizmon. A folyamatos nyomás hatására, hamarosan ez is tövig merült a lányban. Annában kattogtak a kerekek, legszívesebben ugrált volna a gyönyörtől, amit soha elképzelni nem tudott megvalósult, egy hatalmas fasz a pinájában, egy nagy a fenekében, és élvezte egyre jobban. Lassan megmozdult és lovagolni kezdett Marko farkán, előbb csak kicsiket emelkedett, majd egyre jobban, a hüvelyét teljesen kitöltő dorong nem mindennapi örömérzetet okozott. Mozgását észlelve Pier Paolo is nekilendült, megpróbált szinkronban mozogni a lánnyal, és ahogy a lány egyre jobban emelkedett, úgy húzta ő is kijjebb, majd vágta vissza mélyen a farkát Anna fenekében.
Anna mennyei érzéseket élt át és közben kitekintve Éva mosolygó, elégedett arcát látta, ahogy szeretettel néz rá. Tudta, hogy ezt meg kell neki hálálni, sőt ezt meg kell neki is tapasztalnia, mert egyre magasabb csúcsokra ért föl. Érezte közeledik a vég, már gondolkozni sem tudott, agyában csak az járt, ez jó, ez hihetetlen, ez nem lehet igaz. Markó a mellébe kapaszkodva megszorította, megcsavarta a bimbóját, a hirtelen fájdalomra vad sikolyt engedett el. Megérezte pinájában a lüktetve pumpáló faszból kispriccelő nedveket, a fenekét egyre gyorsabban döngölő dorongot, iszonyú visítozással elöntötte egy fergeteges orgazmus. Még érezte a hátsójában rángatózó, azt teletöltő farkat, amikor a feje már szédült, minden elsötétedett, mintha egy mély szakadékba zuhant volna, aminek nincs alja, és csak zuhan súlytalanul lebegő testtel.
Amikor magához tért a két férfi mellette hevert, még ők se igen tértek vissza a valóságba. Éva szorosan mellette feküdt, ölelgette, simogatta.
- Jó volt kicsim? – kérdezte tőle csillogó szemmel.
- Eszméletlen jó!
- Azt láttam, mert egy darabig nem voltál magadnál – ezen, mindketten nagyot nevettek.
Anna boldogan simult oda a barátnőjéhez, aztán hogy ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy eddig csak ő részesült ilyen boldogságban, ledöntötte a lányt és csókolta a száját, majd a nyakát oldalt, tudta hol vannak azok a helyek, amik mindig sikongatásra késztetik. Lassan haladt lefelé, már a mellbimbóit szívta, szopta, harapdálta, aztán a hasát, a köldökét és odaért a szeméremdombjához, amit simogatott, dédelgetett, majd rávetette magát a puncijára és a nagyajkakat szétválasztva nyomakodott be, amivel kéjes hangokat varázsolt elő a lányból. Nyelvével körbe-körbe nyalta, majd a már kitüremkedő csiklóra csapott le, megszívogatta, ami már boldog nyögésekkel honorált Éva. Két ujját a punciba dugta, megforgatta, majd áttette az ánuszba, alaposan benedvesítve azt.
Közben azt vette észre, hogy Pier Paolo odatérdelt a lány mellé és a farkát, ami újra éledezni kezdett Éva szájához nyomta, aki azt boldogan kapta be és életet lehelt bele. Markónak még ez sem kellett, mert neki a látványtól, és attól a gondolattól, hogy most az ő kedvese következik, már erősen duzzadt a dorongja. Éva szinte lángolt a vágytól, már minden érintésnél szinte sistergett a bőre.
Pier Paolo hanyatt feküdt, és a meredten álló dorongra – vele szemben – Éva ráhúzta magát, előre dőlt és így fenekét felkínálta kedvesének. A férfi rávetette magát a felkínált lyukra, tudta – hiszen sokszor megtették ezt – mire képes a lány, farkát átnyomta a bejáraton, majd egyetlen döféssel tövig tolta. Boldog sóhajjal fogadta be Markó óriási hímtagját a fenekébe. A férfi is sóhajtozva élvezte a szűk nyílás szorítását. Éva megemelte a fenekét és lovagolni kezdett, aminek ritmusát Marko átvette, és vadul pumpálta a lányt.
Anna diadalittasan emelte fel szerelméről a lány felső testét, simította ki Éva haját az arcából és csókolta meg a lányt. Közben áttérdelt Pier Paolo feje felett, és puncijával a szájára ereszkedett. Amikor megérezte a férfi nyelvét a nyílásában, vadul csókolta az időnkét a gyönyörtől szájába hörgő lányt. Ettől a látványtól a fiúk még jobban beindultak, gyorsítottak, tökéletes szinkronban mozogva, mintha világ életükben ezt csinálták volna. Marko átölelte szorosan a lányt, megmarkolva és gyúrva mellét. Éva érezte, Pier Paolo egyre jobban ráng, remeg alatta, majd megemelve lágyékát tele nyomta a forró magjával, de ő még mindig lökte rajta magát, közeledett orgazmusa, és amikor megérezte a másik farok lüktetését, iszonyú nagyot élvezett, beleüvöltve, sikítva az őt csókoló Anna szájába. Kimerülten zuhantak el az ágyon.
Anna szokás szerint befészkelte magát Éva ölébe, aki átölelte, szorosan magához húzta, nyakát, arcát csókolgatta, harapdálta a fülét.
A fiúk nagyon kimerülhettek, mert a lányok hamarosan halhatták egyenletes szuszogásukat. Nem akarták őket zavarni, egy takaróba beburkolózva kiültek a teraszra, csodálva a tó körüli épületek kivilágított képét.
Éva apró csókokat adott a barátnőjének és suttogva mondta.
- Te érzed még a pillangókat? Maradunk?
Anna elgondolkodva nézett rá, aztán széles mosollyal a füléhez hajolva mondta.
- Éreztem a pillangókat, de legfőképpen akkor és ott, amikor te mellettem voltál. A pillangók nekem ott vannak, ahol te is ott vagy.
Éva forrón szájon csókolta, és ez elárulta, hogy az ő pillangói is ott vannak, ahol a barátnője jelen van.
- Akkor egyelőre maradunk, mert ilyen éjszakából még kérnék párat – mondta Anna, majd kuncogva bújtak össze, el is felejtve, hogy nemrég majd a szívük szakadt meg, amikor azt hitték, vége lesz ennek a kapcsolatuknak.