A frász

Prológus
Először is, annyiban tűnök ki a tömegből, hogy tizenhat évesen még mindig kilencedikes vagyok, pedig előző tanévben is gimis voltam. Mondjuk ez nulladik tagozat volt és merőben más, mint egy rendes kilencedik osztály. Ez egy felkészítő tagozat volt, ahonnan a gyengébbeket úgy mond kipaterolták és oldhatták meg úgy a tovább tanulást,ahogy tudták. Talán jobb is így-gondoltam magamban.

Az átvételi hercehurca* után már elég gyorsan el is jött a szeptember 1.-e.Azon a napon voltak a szokásos „ceremóniák”,mint a bemutatkozás, órarend diktálás/kiosztás,stb. Amikor eme őszi hónap első napján betettem a lábamat a mostani sulimba, eleinte észre se vettem, hogy egyáltalán van porta,csak egy idő után esett le,hogy az egy bárpult szintű faragvány összvissz az egész,plusz mögötte egy vagy több ember, vagy éppen előtte. Visszatérve, először azt se tudtam,hogy fogom megtalálni az osztályomat, mert gólyabál nem volt az előző sulival ellentétbe, ahol még az is meg volt szervezve, melyik osztály hol ül. Itt másképp volt.

A himnusz után kiálltak a kilencedikes osztályfőnökök az aula közepére egymás után. Elsőnek mi következtünk ,a mi nevünket olvasták fel ábécé sorrendben,utána bevonultunk az osztálytermünkbe. Itt játszódtak le az egyértelmű tradíciók, a bemutatkozással kezdtük osztályfőnökünkkel az élen és ekkor előttem mondta a nevét egy vézna,vörös hajú ,szemüveges srác,akinek valószínűleg valami légzés problémái lehettek,vagyis először egy picit sajnáltam is szegényt,utólag rájöttem,feleslegesen és hogy miért, azt is elmondom rövidesen.

Miután mindenki megmondta a nevét és iskoláját, le lett diktálva nekünk az órarend. Ezután következett még két tanórányi mennyiségű osztályfőnöki óra, ami után mindenki haza mehetett. Mialatt a központ fele haladtam,megszólított egy lányokból álló klikk, hogy nem-e én vagyok az, aki spanyolt tanult. Persze igennel válaszoltam, így elértem, hogy a lány sereggel együtt bemenjek a központba, ahonnan elértem a buszomat,amivel délután 1 óra környékén otthon voltam. Sokszor eszembe jutott az a vézna,esetlennek látszó kis srác, aki mindennek nézett ki, csak közép iskolásnak nem.

Másnap csoport bontás volt az egyik óránkon,amin sajnos nem csökkent a félelmem a vézna kis srác iránt, sőt, inkább fokozódott, mivel most közelebb láttam beszélni. Nem volt egy felemelő látvány. Olyan színű volt a fogsora, mint a virágföld, netalán a szén. Innentől kapott tőlem olyan neveket, hogy kokszos fogú, virágföld fogú, amiről igazából nem tehetett. Csak sajna szerencsétlen nem is rejtette véka alá „foga fehérjét”, ami minden volt, csak esztétikus látvány nem. Egyre erősödött bennem a félelem érzete, pedig még egyszer nem ártott nekem, vagy bárki másnak, legalább is így gondoltam.
Hétvégéken is gondoltam rá sokat, mert ehhez hasonló csúfságot eddig életemben nem láttam, emellett nem is vette észre, hogy más, mint a többi és nem tartják szórakoztatónak. Talán ezért is féltem tőle, mert nagyon rámenős volt és sokszor megvillantotta ében fekete fogszerű képződményeit, amiből nem láttam, szabályos-e a fogsora, vagy sem.

* átvételi hercehurca: Augusztus 30, némi papír munka az átvételről, tankönyvszerzés, stb.