A férfi, aki nagy szavakban gondolkodott

Volt egyszer egy férfi, aki az Egyesült Államokban született 1948-ban. Nem volt se magas, se jóképű, szóval ne úgy képzeld el. Mindezt csak azért írom, mert ha jóképű lett volna, akkor csak arra koncentrálnál, hogy képzeld el és semmit se érne a története. Tehát ez a nem jóképű férfi, mint mindenki, aki a '40-es években született, csak nagy szavakban tudott gondolkodni, mint „béke”, „szerelem”, „adózás” vagy „Isten”. Nevezzük őt Xnek.




1966-ban, amikor betöltötte a 18.-at besorozták katonának és mire észbekapott már repült is Vietnám felé. Arra gondolt, hogy micsoda „csapás” ez számára és egészen biztos volt benne, hogy meg fog „halni”. Összebarátkozott egy 30 éves férfivel. X soha nem tudta meg, hogy honnan jött vagy mit csinált a háború előtt. A nevét is csak onnan tudta, hogy az ingjére volt írva. Tulajdonképpen a férfi egy árva szót sem szólt hozzá, mert rettenetesen utálta Xet, aki folyton a nyakára járt és olyan dolgokon elmélkedett, mint az „élet értelme” vagy a „világbéke”.
Egyik közös őrjáratuk során X azt mondta neki, „örökre” az emlékei közé fogja őt zárni. Erre a férfi megfordult, elkapta X gallérját, ütésre emelve a kezét azt sziszegte:
- Ha még egyszer azt mondod, hogy „örökre”, szétverem a fejed!
X innentől kezdve nem mondta, hogy „örökre”. A férfit egyébként 2 hétre rá felrobbantotta egy eltévedt gránát, így X úgy döntött, nem lesz több barátja, mert a „barátság” ilyen komoly dolog.
Ha tudni szeretnéd X csak egyszer húzta meg a ravaszt a gépkarabélyán az egész háború alatt. Akkor is egy malacra célzott, de direkt elvétette. Úgy érezte a malac is egy olyan „élőlény”, mint ő itt a „nagyvilágban” és inkább elviselte társai gúnyolását.
1968-ban, amikor felerősödtek a baloldali mozgalmak és lelőtték Martin Luther Kinget –az esetről egyébként az a vicc járta a seregben, hogy egy lila vibrátor ölte meg, akit Johnson elnök bérelt fel – ugyanolyan gyorsan hazakerült, ahogy Vietnámba. Nem számított arra, hogy „hősnek” fogják kezelni. Természetesen nem is nézték annak.Talán pont ettől volt annyira mérges és „árulónak” tartott mindenkit, aki átnézett rajta és az egyenruháján.
„Magányos” és „boldogtalan” vagyok, gondolta majd lement egy közeli sikátorba és felszedett egy kurvát. Mielőtt vetkőzni kezdett volna azt mondta neki X, hogy szereti. A nő, azzal a kezével amelyikben a cigit tartotta, pofon vágta és elviharzott. X nem szomorkodott, inkább vett egy üveg gint és megitta. Vett még egy üveg gint. Megitta. Négy éven keresztül volt alkoholista, de senki se vette észre, mivel mindig szépen felöltözött, előre engedte a nőket az ajtónál. Úgy érezte, ha „jót” tesz másoknak, az ő „sorsa” is „jobbra” fordul.
Ezen idő alatt hason szúrta őt egy koldus, mikor éppen lehajolt a kalapjához, hogy pénzt dobjon bele. További négy kurva vágta még arcon cigis kézzel, ráadásul az egyik a mikróját is ellopta.
Hogy miből élt senki se tudja. Valószínűleg egyik gürcölős munkát vállalta a másik után, amitől kérges lett a keze, elszíneződött a bőre és folyton viszketett a lába. El is ment a helyi veteránkórházba, ahol kérdés nélkül hozzádobtak egy doboz fájdalomcsillapítót. X szedte is őket, ha pedig elfogyott csak visszament és egy újabb teli dobozt vágtak hozzá (akkoriban ez volt a bevett eljárás). X megtanulta, hogy akármennyi pirulát is vesz be a viszketés nem múlik el, de a vakarás élménye fantasztikus lesz. Így 4 évig gyógyszerezett és vakarózott, amit már mindenki észrevett. Narkós hippinek szólították, pedig neki fogalma sem volt, hogy mit jelent a „hippinek” lenni. Számára minden ember „egyformán értékes” volt és egyaránt „szeretett mindenkit”.
Arra gondolt:
- Ha az emberek mindent megbélyegeznek, hogyan látják meg az „élet szépségeit”?
Megkérdezte ezt egy nőtől is, akivel egy kocsmában ismerkedett össze. A nő szó nélkül elővett a táskájából egy lila vibrátort. X elszörnyülködött és azt mondta, ez "illetlen" és egy nő „nem viselkedhet így”. A nő nem figyelt rá, a szemébe nézett és azt kérdezte:
- Mit jelent ez számodra?
X nem válaszolt. Úgy gondolta az ilyet „nem szabad” kimondani. A nő fogta a vibrátort és eltüntette a szoknyája alatt. Felnyögött. Xet teljesen elborzasztotta a jelenet. A nő újra elővette a vibrátort, ami nedvesen csillogott, majd újra megkérdezte:
- Mit látsz most?!
- Egy szexuális segédeszközt! Eltenné egyébként kérem?
- Pontosabban! – kiáltott rá a nő.
- Egy…vibrátor – motyogta X.
- Pontosabban az istenit!- Egy nedves lila vibrátort.
- Még pontosabban! – ordított rá a nő
- Egy nedves lila vibrátort, aki megölte Martin Luther Kinget Johnos elnök kérésére!- ordított vissza X.
A nő elmosolyodott. Nagyon szép válasz, mondta, majd hozzátette:
- Nem az a baj az emberekkel, hogy csoportokat bélyegeznek meg, hanem hogy túl nagy csoportokat. Ugyanolyan ostobák mint te! Minél kisebb csoportokat alkotsz erről az elbaszott bolygóról annál szebbnek és közelebbinek fogod érezni őket. És mások is téged.
Beszélj így: „azért szarok a  hongkongi kólák, mert a címkéket mindig lepisilik a Pepsinek dolgozó ipari-gerillák és folyton leválnak az üvegről” és az emberek imádni fogják. Amúgy is felejtsd el a szavakat. Felejtsd el a „halál” szót. Használd helyette a „gyorslefolyású sarlósejtes anémiát”, használd a „coronaria elzáródást” vagy a „végzetes alsó húgyúti fertőzést” és máris kevésbé fogsz rettegni tőle. A „szerelem” helyett a „gigantikus kúrás a bevásárlóközpont mögött”-et és máris közelebb fogod érezni a másikat. Az „élet értelme” helyett a „leszakadt a lábujjamról a köröm”-et, és nem fog megrémiszteni a jövő. Hidd el meg fog változni a „tavasszal láttam egy férfit két pénisszel”-ed!
Felállt, közepesre állította a Johnoson elnök által felbérelt nedves lila vibrátorát, aki megölte Martin Luther Kinget, és kisétált a helységből. Xel együtt az egész bár őt bámulta, de ő csak mosolygott és integetett közönségének.
X „élete" valóban megváltozott. Később tizenkét államban fosztott ki több mint négy benzinkutat, egy bankot, valamint számtalan közértet. És mielőtt egy rosszul sikerült autósüldözés után letartóztatták volna, elásta az összes pénzt egy távoli kis erdőben. Miután kikerült a börtönből, fogta az elásott zsákmányát és az utolsó centig egy telekre, egy faviskóra és egy medencére költötte, amit minden nap más fajta borral töltött fel. Abban fürdött és részegedett egészen 2 évvel ezelőtti „streptococcus pygenes”-éig, amit egy lomtalanítás során guberált füzettől kapott el. Attól a füzettől, amibe az „életét”, vagyis „azt amire a rohadt kurva ébresztett rá a bárban”-t akarta leírni…
Vége.