A félelem érzése

Érezte, hogy valaki a szobába lép. Ropogott a padló. Niki remegni kezdett. Félelem járta át. Lassan kinézett a takaró alól. Egy köpenyes izzó szemű alak állt előtte.
Niki most már sikított. Visszahúzta a takarót Egy hideg éjjelen Niki a szobájába ült és olvasta a kedvenc könyvét. A házba csak az ő kislámpája égett.
Senki nem volt otthon. Niki nagyon egyedül érezte magát és szomorúan kitekintett az ablakon.
Puff. Hallatszott a szomszéd szobából. Niki megrezzent. Bebújt a takaró alá, de a villanyt nem oltotta le.
Puff. Még egy zaj, de egy kicsivel közelebbről. Niki már nagyon félt. Nem tudta, hogy mihez kezdjen. Sikítani nem akart, mert lehet, hogy a zajt csapó illető nem tudja, hogy ő itt van. Gyorsan leoltotta a lámpát. Sötétben még félelmetesebb volt várni az alakra.
, de az alak lehúzta róla. Kiugrott az ágyból. Leszaladt a lépcsőn és onnan be a nappaliba. Onnan elővette a pisztolyt a páncélszekrényből. Elbújt az ajtó mögé és várta, hogy jöjjön a szörny. Nem jött. Niki várta, de már zaj sem hallatszott sehonnan.
- Gyere elő. - szólt egy hörgő hang. - Nem bántalak.

Niki kiugrott az ajtó mögül, de senki sem állt ott. Hirtelen megfordult és szembe találta magát az alakkal.
Visszaszaladt az emeletre és onnan a padlásra.
Látott egy kis ablakot, amin elég könnyen ki lehetett mászni. Kinyitotta, de nagyon magas volt.
- Innen nem merek lemenni. - mondta és szemébe könny szökkent. - Sose menekülök el innen. A szörny bármelyik percben elkaphat.
Eszébe jutott valami. A szellőzőről lemászhat. Onnan a nappaliba jut. Onnan pedig kimegy az udvarra és elbújik a pincébe. De az utóbbi nem volt jó. Biztos volt benne, hogy a szörny utána megy a pincébe.
Így hát arra a döntésre jutott, hogy átmegy az egyik legközelebbre eső barátjához.
Kimászott a szellőzőn és valóban a nappaliba jutott. Onnan kiment és elindult a kocsival. Belenézett a visszapillantó tükörbe és látta, hogy egy vörösen izzó szempár repül utána. Gyorsabban próbált menni, de a kocsi sebessége elérte a maximumot. Egy kicsit lassítania kellett, hogy a kocsi ne legyen túlhajszolva. A szörny már az ablak mellet nézte őt. Niki megérkezett András otthonához. A szellem eltűnt.

Niki becsöngetett. Egy álmos fiú nyitott neki ajtót.
- Jaj András! - kiáltotta Niki. - Úgy örülök, hogy látlak. Nem is tudod, hogy az elmúlt félórában min mentem keresztül.
András megveregette a vállát és bekísérte.
- Mondj el mindent. - mondta.
Niki elmesélte a szellemmel való találkozását. András megborzongott.
- Ott van. - sikította Niki és a mosdó felé mutatott.
András odakapta a fejét, kézen fogta Nikit és felvezette az ellenkező irányba. A szellem utánuk ment. Niki remegett.
- Ne félj. - mondta András és bebújtak egy nagy doboz mellé a sarokba. A szellem előttük állt. Mindketten sikítottak. Ez volt az utolsó hang András életében. A szellem valami furcsa és fényes pálcával közelített felé és leszúrta.
- Neeeeee! - kiáltotta Niki és szaladni kezdett. - Ez nem lehet igaz.
A könnycseppjei potyogtak a padlóra. Egy kis rést talált a szekrény és az asztal mögött. Bebújt oda és várta, hogy mi történik. A szellem nem jelentkezett. Niki az gondolta, hogy elment így odament András holttestéhez. Ráborult és csendben azt mondta:
- Ezt nem hiszem el. Ez biztos nem történt meg.
Forró leheletet érzett a nyakán. Összerogyott. A kárörvendő kacajjal kiszállt a házból.
VÉGE