Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A triót elbűvölte a sok utolsó pillanat emlékműve, és kedvet kaptak ahhoz, hogy saját fotójukat...
Sziasztok. Kovács Gergőnek hívnak 25 éves vagyok és 15 éve lettem meleg.
Amikor egy kis város vezetői utat engednek a parttalan betelepülésnek, tönkre téve ezzel az...
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.<br /> Majd kikapcsolta...
Friss hozzászólások
dreamland912: Köszönöm, igyekszek mindig bel...
2024-07-15 20:35
dreamland912: Ha tetszett az írás, HÖLGYEKNE...
2024-07-15 20:35
dreamland912: Ha tetszett az írás, HÖLGYEKNE...
2024-07-15 20:34
dreamland912: Ha tetszett az írásom, nőknek...
2024-07-15 20:22
laci78: Nagyon jó - és mellé üt mint a...
2024-07-15 08:47
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A fák napja

A fák napja
–Szóval ezt minden évben megcsináljátok?
Puneet, aki feltette a kérdést, egy alacsony, jóképű, sötét bőrű férfi volt szögletes arcvonásokkal és rövidre nyírt hajjal. A dús lombokon átszűrődő napfény végig suhant az arcán, miközben a sűrű erdőben sétáltak. A hóna alatt ügyetlenül próbált megtartani egy kis létrát. Mellette lépdelt a felesége, Kelly, akinek rikító orrgyűrűje azt akarta közölni a világgal, hogy nem olyan szende, mint amilyennek világosszőke haja és vidéki szépségű arca mutatta. Fiatal házaspár voltak, és a fiatalság makacs önbizalmában egyikük sem öltözött fel jól az erdei túrához ezen a hűvös tavaszi reggelen. Ehelyett mindketten a nagyvárosokban népszerű legújabb divatot választották. Ruházatuk időnként fennakadt az ágakon séta közben. Úgy érezték, hogy minden hűvös tavaszi fuvallat áthaladt az anyagon, bár mindketten úgy tettek, mintha nem vennék észre. Kellynek legalább praktikus túracipője volt, ellentétben férje sima bőrcipőjével.
-Igen. A közösségből valaki megteszi ezt minden évben.
Kelly nővére, Annie válaszolt Puneet kérdésére. Annie is egy vidéki lányszépség volt, de a húgával ellentétben ő teljesen elfogadta a megjelenését. Teste fitt volt, de egy olyan nő puha párnázatával, aki szerette saját zsíros főztjének ízét. Sok zsebes, könnyű gyapjúruhája egyszerű és praktikus volt, de ez is jól állt dekadensen vonzó alakján. Masszív mellei nekifeszültek könnyű kabátjának és mintha megpróbálták volna szétnyitni a cipzárt. Neki is volt egy könnyű hátizsákja, aminek pántjait markolta, miközben sétáltak.
Körülbelül harminc métert mentek úgy, hogy az egyetlen hang az aljnövényzet reccsenése volt a lábuk alatt, mielőtt Puneet ismét megszólalt -nyilvánvalóan kényelmetlenül érezve magát a csend miatt.
– Hogyan választjátok ki?
Annie egy pillanatig töprengett, majd felnevetett egy kicsit.
-Nem tudom. Azt hiszem egyszerűen tudni fogom, ha meglátom. Természetesen vannak gyakorlati megfontolások. Elég nagy oldalággal kell rendelkeznie, ami alatt van egy kis szabad tér. Ó, most elgondolkodtattál... Talán egy tisztás kilátással? Nem… valószínűleg az a legjobb, ha bokrokkal van körülvéve.
– Ó, úgy értettem… Hogyan választjátok azt, aki…  tudod… – vágott közbe Puneet tétován Annie magyarázatába.
-Aki fel lesz akasztva? -sietett a segítségére Kelly, és huncutul élvezte, ahogy férje megrándul a kérdéstől.
-Igen… őt.
Annie nem törte meg a tempót, de megvonta annyira a vállát, hogy a mögötte lévő pár lássa a gesztust.
-Sehogy. Az emberek maguk döntik el, át akarják-e adni magukat az erdőnek. Vagy felakasztják magukat, ha így akarunk fogalmazni –mondta és a válla fölött a húgára nézett, aki ártatlanul megvonta a vállát. 
Annie a szemét forgatta majd visszafordult, hogy figyelje a lépteit. 
-Terjed a szóbeszéd, hogy ki gondol rá és februárra a legtöbben már tudják, ki fogja megtenni. Nincs bizottság vagy ilyesmi, ha erre gondolsz… csak valahogy megtörténik. Vannak, akik azt mondják, hogy a fák válogatnak. Ez nem igaz. Nekem tudnom kellene. 
Most a másik válla fölött az enyhén lihegő Puneetre nézett, és gyorsan kacsintott: 
-Az emberek csak azért mondják ezt, hogy kísértetiesen és varázslatosan hangozzon.
Puneet lelki szemei előtt narancssárga fényekben lobogott a következő kérdés: „Miért?” Miért döntött úgy Annie, hogy felakasztja magát? De nem tette fel.
– Elnézést, hogy ennyit kérdezek...
-Nem kell elnézést kérned! Szeretek kérdésekre válaszolni, ezért lettem tanár. Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért csapongok. Mostanra már gondolom feltűnt, hogy minden feltett kérdésre három másikkal válaszolok. -felelte vidáman Annie.
–Nem akarok tiszteletlen lenni a szertartással szemben!
-Szertartás? Mit mondott neked Kelly?
Puneet a feleségére nézett, akit hirtelen nagyon érdekelni kezdtek a felettük lévő ágak és elmerült a bámulásukban, mintha nem figyelne a beszélgetésre.
-Nem sokat. Csak annyit, hogy a szülővárosában különleges módon ünneplik a fák napját, és hogy ez az év különleges lesz a család számára.
Sietve folytatta: 
-Nem tudtam, hogy ez ilyen fontos ünnep az itt élőknek.
– Nos, ez nem igazán egy fák napja szerű dolog. Valószínűleg tavaszi pogány rituálénak indult. Nem mintha bárki is tudná, de valószínűleg csak véletlen egybeesés, hogy a fák napjára esik.
-Vagy valaki úgy döntött, hogy könnyebb így emlékezni. – tette hozzá Kelly..
–Lehet.. –mondta Annie, majd elhallgatott.
Pár pillanat múlva halkan megszólalt:
– Ez az… ez az!
Az öreg fa egy kerek tisztás közepén állt. Néhány fiatal csemete gátlástalanul behatolt a territóriumának szélére, de a többiek tisztes távolságot tartottak. Néhány bokorcsomó nőtt a füves rész szélén. Szinte -de nem egészen- körkörös falat alkotva a tisztás körül. Voltak rések a falban, de csak egy volt akkora, hogy egy felnőtt kényelmesen átsétálhasson rajta, és ez történetesen abba az irányba nézett, ahonnan a trió jött. Annie felgyorsított ahogy közeledett a bozótoshoz, majd ismét lelassított, amint beért a tisztásra. Tiszteletteljes csend támadt, ahogy a másik kettő követte és figyelte, ahogy közeledik a fához. Annie gyengéden a kéregre helyezte a tenyerét és érezte annak érdességét és az évek kopását a felületen. Hagyta, hogy a hátizsák lecsússzon a válláról és nekidőljön a fa gyökereinek. Megkerülte a törzset és ujjait végighúzta a kerületén.
– Igen.. ez az. – erősítette meg.
Odafordította a fejét, ahol Kelly és Puneet állt. Kelly aggodalmasan nézett Annie-re --először azóta, hogy meghallotta, hogy a nővére fel akarja akasztani magát.  Annie szélesen elmosolyodott, hogy biztosítsa húgát, hogy nincs semmi baj.
–Elnézést, valószínűleg furcsának tűnök számotokra. Miről is beszéltünk? Ó, igen,... a szertartás. Nincs ilyen. Nem rólunk van szó, hanem a fákról. Tehát nincs bemutató, nincs ceremónia. Csak az ajándék és a fák, senki más. – magyarázta még mindig a tanári szerepet vállalva, de gyorsabban beszélt, mint korábban. Szinte türelmetlenül.
-Azért van valaki más is! – javította ki Kelly kötekedően, egyfajta kényszeredett lezserséggel viccelődve.
–Bocsánat! Nincs más, csak néhány segítő. Így könnyebb megtenni, de ez szigorúan csak a gyakorlatiasság miatt van. Nem vagytok hivatalos tanúk, vagy ilyesmi.  – javította ki magát Annie szégyenlősen, és a beszéde ritmusa most már visszaállt normálisra.
Két kötéltekercs volt Annie hátizsákjában: az egyik vékony és rövid, a másik hosszú és vastag. Mindkettő durva kenderből készült, ami elrothadva majd a testével együtt táplálja a talajt. Elővette a vastagabb tekercset és átdobta egy erős oldalágon.
–Idehoznád a létrát?
Korábbi szavai ellenére a munka nagy részét Annie maga végezte. Kelly és Puneet néhány lépésnyiről figyelték. Puneet szétnyitotta a létrát, de Annie volt az, aki közvetlenül a kötél alá igazította. Ugyancsak ő volt az, aki megfonta azt az egyszerű csúszócsomót, ami kiszorítja majd belőle az életet. Felmászott a létrán és kipróbálta a kötél hosszát. Átbújtatta a fejét a hurkon és megigazította a csomót, hogy megszabaduljon a lazaságtól. Egy ponton veszélyesen ingadozott a lábujjain, miközben azon igyekezett, hogy kihúzza a fejét a hurokból. Kelly egy fél lépést tett előre, hogy segítsen, de egy másodperccel később Annie szabad volt és nem volt szükség segítségre. Végül Annie a fa törzséhez lépett és erősen hozzákötötte a kötelet, ügyelve arra, hogy a törzs köré kötött csomó megtartsa a súlyát. Eközben Puneet kíváncsian nézett a hurokra. Millió kérdés motoszkált a fejében, amelyek közül egyiket sem volt jó ötlet feltenni, de nem tudta elviselni a csendet, és semmi másról nem tűnt helyénvalónak beszélni.
–Az akasztási hurkokat nem nagyobb csomókkal szokták elkészíteni?
Kelly a férje bordái közé könyökölt, de Annie élvezte a lehetőséget, hogy utoljára tanár lehet.
-A nagyobb csomó segít eltörni a nyakat egy hosszú ejtésű, normál kivégzés során. Szándékosan csináltam ilyen kicsire. Így ahelyett, hogy kitörné a nyakam, meg fog fojtani.
Puneet száján még azelőtt kijöttek a szavak, hogy végig gondolta volna őket:
–De nem fog így jobban fájni?
A férfi meglepetésére és Kelly megkönnyebbülésére Annie inkább viccesnek találta az aggodalmát.
–De… valószínűleg igen. Gondolom a kivágás is fájdalmas neki.  – válaszolta a lány könnyedén és ujjait finoman végigfuttatta a fa érdes kérgén.
Azután mintha kitört volna a transzból, megrázta a fejét és Puneet felé fordulva vállat vont.
-Ez a hagyomány. Nem tudom, mit mondhatnék még neked.
Ezzel elkezdett vetkőzni. Puneet számára először nem tűnt furcsának, hogy levette a kabátját és bedobta a hátizsákba. Feltételezte, hogy a lány kimelegedett az előkészületektől. Azután Annie elkezdte kibontani az alatta lévő világos flanelt. Ujjaival kecsesen mozgatta az egyes gombokat telt keble ívén. Néhány pillanattal később a blúz is a hátizsákba került. A Puneet fejében kavargó millió kérdés elpárolgott, ahogy Annie szabadjára engedte csodálatos kebleit. A szűrt napfény a sima, fehér hús ellen játszva imbolygott a mellkasán, miközben levette a melltartóját. A széles, rózsaszín mellbimbók megmerevedtek, ahogy megcsapta őket a hűvös tavaszi levegő. Azok a cicik szinte minden az óráira járó fiú fantáziájának tárgyát képezték  -és jó néhány munkatársa képzelődéseiben is előfordultak. Puneet csak bámult és agya ősi része sürgette, hogy menjen előre és hódítsa meg azokat a lenyűgöző halmokat.
-Gondolom Kelly erről a részről sem mesélt neked! -mondta Annie.
-Nem… -jött Puneet egyszerű válasza és nehezen tudott sógornője szemébe nézni.
Annie vett egy mély levegőt és félmeztelen testére mutatott.
-A poliészter káros a talajra? Nem tudom... Ez a hagyomány.  –mondta és vállat vonva tehetetlen mosolyt vetett Puneetre.
Annie tovább vetkőzött, Puneet pedig átkarolta a feleségét. Az érzéki áldozat teste megremegett és imbolygott, amikor lehúzta a nadrágját és egy feszes popsit tárt fel, ami majdnem olyan csodálatos volt, mint keblei. Kelly hallotta, ahogy férje lélegzete elmélyül, ahogy nézi hogy a majdnem meztelen Annie a hátizsákjába tömi a ruháját. Érezte, hogy a férfi neki nyomódó farka kissé megmerevedik, amikor a nővére bugyija következett.
Annie teste megremegett, ahogy felmászott a kis létrán. Bizonytalanul kellett egyensúlyoznia a lábujjain, hogy elég magasra nyúljon ahhoz, hogy az arcát átjuttassa a hurkon. De sikerült. Hátranyúlt és megfeszítette a hurkot a nyaka körül. A kötél így elég ernyedt volt ahhoz, hogy a talpán tudjon állni. Egyik bámészkodó sem tudta, milyen hevesen dobog a szíve. Mereven állt. A hurok arra kényszerítette, hogy egyenesen tartsa a hátát, miközben finoman az álla alá nyomult. Esetlenül megpróbált lenézni a húgára.
– Kelly, ide tudnád…
-Persze! -mondta Kelly és a hátizsákhoz rohant a kisebb kötélért.
Annie a háta mögé tartotta a karjait, hogy a húga összeköthesse őket. Vállait hátravetve az érzéki lány egyenesen királynőinek tűnt a napfényben.
– Utolsó lehetőség a kérdésekre! – mondta, és egyértelműen Puneethez fordult, de az álla alatti vastag kötél fizikailag megakadályozta, hogy lenézzen rá.
A férfi szemei itták az előtte álló lenyűgöző látomást.
– Nekem… nincs…
Annie elmosolyodott. Kelly visszatért a férjéhez és újra a karjai alá csúsztatta magát. Annie mély, egyenletes lélegzeteket vett.
– Azt hiszem, mondanom kellene valamit…
Idegesnek tűnt. Nyelt egyet, lábujjai és ujjai kissé megmoccantak, ahogy állt.
–Csak ha akarsz… Ez nem egy rituálé.
Annie melegen az ég felé mosolygott és ökölbe szorította a kezeit.
-Köszönöm! – mondta és kirúgta maga alól a létrát.
A teste néhány centit zuhant. Állát és arcát felfelé húzta a megfeszülő kötél. Fogai széles grimaszban tárultak fel, miközben halvány nyakát megfeszítette gömbölyded teste. Karjának és vállának izmai összerándultak a fájdalomtól. Szinte azonnal küszködni kezdett: csupasz csípője ide-oda csavarodott, lábai vadul rugdostak a levegőben. Teste lendült és tekergett, karjai kétségbeesetten rángatták a csuklóján lévő kötelet, miközben az arca egyre sötétebb és sötétebb lett. Egy ponton kinyitotta a száját… talán sikoltani vagy könyörögni akart, de nem hallatszott más hang, mint a faág csikorgása, ahogy lengett rajta. Könnyek csorogtak végig az arcán, miközben arca mélyvörösre vált. A nyelve kibújt a fogai között és kapálózása hevesebb lett, amitől csábítóan rengett a feneke és a mellei. Az arca lilára változott, szeme kifordult, természetellenesen hosszú nyaka a kötélnek feszült. Már nem küszködött, csak céltalanul rángatózott. Lábai lelógtak és a bokái körbe-körbe táncoltak. Kezeit már nem szorította ökölbe. Ujjait széttárta és karjait kinyújtotta, mintha meg akarna ragadni valamit. Egész teste remegett, ahogy az élet elszállt belőle. A heves induláshoz képest meglepően lassan hagyta abba a mozgást. Küzdelmei és rángatózásai olyan észrevétlenül gyengültek, hogy a nézői egyike sem tudta pontosan, mikor változott az előttük levő érzéki lány csupán csábító holttestté. A formás test finoman ringatózott és a gyengéd mozgás természetellenes életszerűséget adott a tetemnek.
Kelly odanyúlt és megtapogatta férje kőkemény hímvesszőjét. Puneet el akart húzódni, de a nő átkarolta a derekát és szorosabban húzta magához.
– Emlékszel, hogyan veszítettem el a szüzességem? – kérdezte Kelly ártatlanul.
A kérdés furcsának és nagyon tiszteletlennek tűnt figyelembe véve a történteket, de Puneet túlságosan döbbent volt ahhoz, hogy ne válaszoljon:
– Louie Brice?
– Úgy van… Louie Brice. Középiskolás szívszerelmem…
Tovább masszírozta párja hímtagját a nadrágon keresztül. Puneet egy része sokkban volt, de azt sem akarta, hogy abbahagyja.
-De van valami, amit nem mondtam el. -folytatta Kelly.
Térdre ereszkedett a férje előtt és kicsatolta a nadrágját. 
-Ez azután történt, hogy megtaláltuk a bátyját, aki úgy lógott, mint Annie. Lefeküdt a földre és hagyta, hogy lovagoljak rajta, miközben a halott testvérét néztem.
Puneet felnyögött, miközben Kelly nyalogatni kezdte a péniszét, puha ajkait fel-le húzva rajta.
– Nem tudtam levenni róla a szemem… És azt sem meséltem, hogy Louie két évvel később felakasztotta magát. 
Megállt egy pillanatra és a szájába vette a hímtagot. Nyelvét körbe járatta, miközben felnézett párjára. Puneet felnyögött a kéjtől és szeme Annie imbolygó holttestére szegeződött. Kelly rábukott a férje farkára, torkáig lecsúsztatva a vastag rudat. Puneet erős nyögést hallatott és kezét a szőke fej tarkójára tette. Kelly elmosolyodott a hímtag körül és nyelve annak lüktető hegyén játszott. Azután finoman visszahúzódott, és cuppanó hang kíséretében kiengedte a férfit a szájából. Hosszában megsimogatta a nyálas hímvesszőt.
-Talán… Miután gyerekeink születtek és mindannyian kijárták az egyetemet... Talán… engem is látni fogsz ott fent… lógni.
Puneet halkan, mélyen felnyögött és előrelökte Kelly fejét. A nő nagyra nyitotta a száját és mohón várta a férje farkából kitörő spermalövelleteket. Egy fuvallat száguldott át a kis tisztáson és csikorgó hang hallatszott, ahogy Annie meztelen holtteste kilengett a szellőben.
Hasonló történetek
10200
Ekkor egy vastag asztalt állítottak föl. A két lányt levették a póznáról levetkőztették és olajjal kenték be. Az asztalra kötözték őket egymás mellé. Fejük egymás mellett volt. Az ősz törzsfőnök az asztal mellé lépett. Végigsimította a két fiatal izmos testet...
7605
A Halál-sziget egy erdei tavánál egy húsz éves fekete hajú amazon lány és egy huszonöt éves magyar fiú fürdött. Bár ezt inkább nevezhetném „hancúrozásnak” mint fürdésnek. A fiú átölelte a nála húsz centivel alacsonyabb amazon lányt és megcsókolta...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: