A bejárónő

-    Á, üdvözlet kertész!– köszönt Conchita azzal az akadozó angoljával. Éppen a mosókonyhába indult egy kosárnyi szennyessel a kezében.
-    Jó napot! – köszönt John. 
-    Gyere velem, akarok beszélni te veled – hívta magával.
Hogy mit akar? Menjek vele? Miért ne! – győzte meg magát gyorsan, majd elvette tőle a kosarat, és mint egy udvarias gentlemen, előre engedte az asszonyt.
Ezt csak azért tette, mert nem tudta, hogy hol van a házban a mosókonyha, és gondolta, hogy így talán gyorsabban leérnek. Conchita csak ámult, most már teljesen biztos volt abban, hogy jól döntött, és ahogy leértek szembefordult Johnnal.
-    Maga olyan szép, sárga – kezdte el simogatni a férfi arcát. – Mindig is ilyen gyerekre vágytam. Ilyen szép állásúra, mint te – nézett végig rajta. - Tudna nekem csinálni egyet?
-    Tessék? – John nem értette mit beszél. Hogy mit csináljak?
-    Kicsi, apró szemű, sárga gyereket akarok. Olyan nekem még nincs. Az lenne a tizedik. Én megfordulni, felemelni a szoknyát, maga pedig tegye be! 
-    Nem, nem, nem – utasította el határozottan. Azt akarja, hogy csináljam fel? Bolond ez a nő, vagy micsoda? - Kérem, hagyjon békén! – hessegette el a nő kezét magáról. 
-    Tegyen gyereket a hasamba! Én megcsinálni, és egy év múlva adni neked kisbaba. 
-    Köszönöm, nem. Tudja, én még nem vagyok erre felkészülve. Nyugodtan mosson. Viszlát! – majd elment.
-    Nem tetszeni neked Conchita? Nézdd, milyen szép a sok hajam... – kiabálta még utána. 
Nem elég, hogy Linda, Veronica, de még a bejárónő is molesztál? Hát mi vagyok én? – gondolkodott mérgesen, miközben a szobája felé vette az irányt. - Ha még egyszer zaklatni merészel szexuálisan, esküszöm, meghágom! – jutott eszébe útközben.
Mondjuk, van mit tömni rajta – emlékezett vissza arra a hatalmas fenékre -, de az biztos, hogy nem csinálom fel! Nem én! Ha gyereket akar dugassa magát a férjével!
De végül is, miért ne? Úgyis unatokozom! Nem szabad hagyni, hogy eltunyuljak – győzte meg magát, majd elővett egy kondomot, és leszaladt Conchitához.
Ledöbbent, amikor meglátta a bejárónőt széteresztett hajjal, és valószínűleg kirúzsozott szájjal, de nem törődött azzal, hogy neki jó legyen, most nem „úgy” dolgozik.
Bezárta az ajtót, megfordította az asszonyt, lehúzta a cipzárját és akcióba lépett. Viszont azt nem mondta meg, hogy tőle biztos, nem lesz gyereke, mert óvszert használt, de legalább csinált néhány jó percet a Pletykafészeknek.
-    Hú, ez jól esett – sóhajtotta, miután végzett, majd rácsapott a nő fenekére.
Megigazította nadrágját és elhagyta a mosókonyhát. Conchita pedig teljesen boldog volt, és már szinte látta, a következő kisfia arcát az ölében.