WALLSTER MUSIC CLUB beküldött történetei

Amerikai Haditengerészeti Bázis, 2092. szeptember 20.
- Mr. Torton, most kaptuk a bejelentést, hogy a Mariana-árok Connors nevű vulkánja megint feléledt. - mondta Jeny.
- Nem vulkán az! - mondta az a Blake nevű ember, aki 30 éve hallgatta Jacket.
- Hogy mondta katona? - kérdezte Alex Foward, a Navy igazgatója és parancsnoka.
- Ez igaz! Jack Connors harminc éve elmondta, hogy ötven éve kiírtottak ott egy ufóvárost. Mondott még valamit, amit csak nekem, a fülembe...

Amikor már mögöttünk volt úgy negyven méterrel, cikkcakkba kezdtünk el futni. A barnamaci a gatyába volt bőven, az adrenalin meg csak a felhőket verte, amikor a motoros szánra szerelt gépágyúval kezdett el ránk tüzelni. A golyószórás fénye vakítóan villogott. Szerencsére nem talált el minket...

Hazafutottunk és felkeltettük Frenket. Nem akarta elhinni elsőre, hogy szemtanúi voltunk, amint egy szörny felfal egy nőt, aztán a rendőrség csak megerősítette. Mindenütt zöld nyálkát és algát találtak. A nőt elevenen felfalta.
A rendőrség köröztette a szörnyet és ötvenezer dollárt tűzött ki a nyomravezetőnek. Mi is elkezdtük a "nyomozást". Jane és én a partra mentünk jegyzeteket készíteni, majd emlékezetből leírtuk a szörny külső tulajdonságait...

Biztosan egy kutya az biztattam, bátorítottam magam, de amikor egy farkas megállásra kényszerített ronda vicsorgó pofájával, megdermedve néztem őt. Az egyik kéz elkapta a bokámat, majd egy másik és több; az összes kéz úgy megragadott, hogy képtelen voltam kiszakítani magam. Elestem, és ott feküdtem a földön a kezek szorításában. A farkas lassan felém somfordált, majd kitátotta száját és átharapta torkomat…