Violence beküldött történetei

A fiú ugyan titkolta csalódottságát, hosszú idő óta ez volt ez az időszak volt a legeslegjobb az életében. Bár még nem ment el a lány, már nem érezte azt a bársonyos illatot, amit Mia lénye árasztott.
Már hiányzott neki. Engedte, hogy Mia ujjai lassan elmerüljenek a fürtjeiben.
- Úgy volt hogy ma be kell mennem… - suttogta szomorúan, majd hangja eltökélté vált. –De együtt akarok lenni veled, és holnap után úgyis karácsony lesz, nekem meg nincs semmim itthon… Szeretném, ha...

Bejött…és…és… és állati szuper volt, és olyan tökéletes és olyan jó volt, hogy azt hittem a mennyországban járok! –Visította nevetve. –Még sosem voltam ennyire jól, Soulness olyan gyengéd, hogy majdnem elolvadtam tőle… És a tegnap este… Az gyönyörű volt… Fantasztikus! Nem hittem hogy ilyen, de ez minden egyes képzeletet túlszárnyalt vele kapcsolatban!
- Szóval akkor bevált a svéd szerető… - Melissa féltékenyen nézett a sugárzó Miára.
- Melissa! –Az összes lány mérgesen ránézett....

Félve behunyta a szemeit, megfogta gyöngéden a lány fejét, és az ajkait kezdte keresni. Mikor megtalálta, forró csókot pecsételt rá, Mia ettől megint a mámor tengerén érezte magát, ahonnan csak egyetlen kiút létezett.
- Most csak is rajtad áll, hogy folytassam- e… De csak akkor teszem meg, ha te akarod. –Soulness melegíteni kezdte a lány még mindig elgémberedett ujjait.
- Mit? –Mia még ki sem józanodott az előző csókból.
Megint érezte az ajkainál a fiú ajkait. A nyelvével...

Azt hitte Soulness valami rendetlen házban lakik, de ez a tisztaság, ez a pompa már- már rémisztő volt számára. Néhány szekrényen fekete, és piros mécsesek voltak, ettől is volt annyira egzotikus a ház. Mia megpillantott egy vastag borítékot. Azt hitte pénz van benne, amit Soulness a szüleinek szán, vagy valakinek, aztán csak nem hagyta nyugodni. Felemelte a borítékot, és lemeredt. Fényképek voltak benne. Kicsúsztatta őket, és nézegetni kezdte. Soulness és egy nő...

- Akkor látlak… Szia… - Soulness mielőtt még Mia válaszolhatott volna letette a telefont, és öltözködni kezdett. Magára vette a kabátját, a cipőjét, és szinte szárnyalt le a lépcsőn. Valami ismeretlen érzés fogta el, amitől madarat lehetett volna vele fogatni. Eddig is szerette volna látni Miát, de hogy most végre a lányt tényleg a karjai közt tarthatja rövid időn belül, úgy hatott rá, mint a kábítószer. Futott a városon keresztül, embereket fellökve, borogatva maga után, de ez mind most...

Szerette ő a rajongókat, de kezdte unni, hogy szinte folyamatosan ugyanazzal a kérdésekkel árasztják el, mint pl. Van barátnőd? Adsz egy autógrammot? Annyira szeretlek, nem próbálhatnánk meg együtt? Egyszer betelt nála a pohár. Soulness nem volt valami türelmetlen ember, de ha valami, akkor az unalmas csicsergés hamar ki tudta hozni a sodrából...

Az általa áhított férfi előtte zuhanyozott. Felkapott egy törölközőt, és bedobta. Soulness magára kanyarintotta a törölközőt, és kilépett. Mia akaratlanul is rápillantott. Végignézett a félmeztelen testén, a vállain, az alakján… Tátott szájjal bámulta. Soulness ismét vigyorogni kezdett. Ilyen pillantást még életében nem látott. Mia megrázta a fejét, vissza kellett térnie a „földre”...