szerelmesangyal beküldött történetei

Ekkor kezdte el mondani halálos ítéletemet… Hogy nem tudja, hogy mi a baj vele, de nem tud megszeretni, pedig tökéletes lány vagyok és velem nincs semmi baj, csak benne van a hiba talán a múlt miatt, és hogy nagyon fontos vagyok neki, stb. Ahogy ezt kimondta érezem, hogy vége… vége van az álmaimnak, a vágyaimnak és már sosem lesz enyém ez a srác többet...

- Kedves családtagok! Azért vagyunk ma itt, hogy mint minden évben most is megtartsuk az éves családi estebédet. Mindenkinek kívánom, hogy jó egészségben fogyassza el ezt a mennyei vacsorát és, hogy mindig megmaradjon ez a családi béke itt és otthonaitokban is. Örömmel jelenthetem be, hogy idén lányom, Gina is eljött hozzánk, ráadásul nem is egyedül, had mutassam be lányom jövendőbelijét, Stevet. Nagy tapsot nekik! ...

Álmában ismét megjelentek az ismerős képek: Üres sikátor, menekülés, magas férfi, de most először látta az arcát is. Tágra meredt szemekkel állt az úton, már nem futott csak meglepetten nézett. Az arc azé a férfié volt, kit ma látott, egy bizonyos Steve-é. A férfi megragadta a karját, olyan erővel, hogy az fájt a lánynak és félelmet keltett benne...

- Faragatlan bunkó! – rivallt rá a lány
- Elnézést, csak nagyon siettem. Jól vagy? – kérdezte egy lágy, mégis férfias hang.
- Ehhez a hanghoz nyilván megnyerő külső is párosul… - gondolta magában Gina, mikor feleszmélt saját megjegyzésére, pirulva tekintett a férfira, aki csak vigyorgott a hirtelen őszinteségen.
- Ha így gondolod, nem mondhatok ellent. Amúgy Steve vagyok, de hívhatsz Steewonak is, amelyik jobban tetszik. – szédítően mosolyogva hadarta mindezt...