Reactor beküldött történetei

Nem tudom, hol rosszabb összefutni vele. Mondjuk a legjobb az lenne, ha sehol nem ütköznénk az emberi faj eme megcsúfolásába, illetve a túlzott önbizalom ilyetén elfajzott fizikai manifesztációjába. Fúde szépen írtam...

LYáLY, de hideg van! Kár, hogy ez a köldökig érő kabátka a trendi, meg a csípőnadrág, nagyon fázik a köldököm meg hátul is a derekam, megint véreset fogok pisilni... sajnos a Béla nem tudott elhozni a nagy béemvéjével, más dolga van, most gyalog kell átmennem a zebrán a túloldalra a plázába...

Gondolom, most az jön, hogy „és mondd csak, Reactor, te mire vered magad ennyire? Pofázol itt habzó szájjal zenei tehetségről, meg műveltségről, kíváncsi vagyok, te mit tudnál felmutatni!”. Először is kézifék. Másodjára pedig büszkén kijelentem, hogy én igenis RENDELKEZEM zenei tehetséggel, zenei ízléssel, tudással, ahhoz legalábbis elegendővel, hogy ítélkezhessek mások felett – ugyanis én alá is tudom támasztani az érveimet a magam zenei adottságaival...

Nincs olyan év, hogy balhémentes legyen a disznóvágási szezon. Hiába, a disznóvágás veszélyes üzem, kések, bárdok – olykor a disznó agyara – és a töménytelen alkohol, ami fagyállóként kerül a kivégzőosztag tagjaiba. És akkor még nem esett szó a tolvajokról...

Indul a suli: töri, föci, tesi, utána irány a Meki, ott egy hambi meg egy üccsi. Míg folyik a zabcsi, csörög a telcsi, egy bari kérdi, mikor legyen a tali. Senki sem szomi, hisz finom volt a kajcsi, de lassan menni kell haza, mert kezdődik a Szülcsi felcsi...

Tudom, hogy én vagyok a sokadik. De annyira viccesen szánalmasan nevetséges ez az egész emo-dolog – vagy „emós dolog”, hogy egész egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Sajnálom. A francokat sajnálom...először nem tudtam mire vélni. Csuklóból a futómadár jutott eszembe, de az már kihalt, nem? Ja, az emu. Akkor passz. Abban viszont hasonlítanak, hogy az emok is eléggé madarak, a pali fajtából...

Előfordulnak továbbá szórakozóhelyeken is, főleg a dupla telefonfülke méretű egy mikronnál kisebb agyú félmajom idióták. Szintén egy közeli ismerősömtől tudom, hogy ezek a szórakozóhelyeken őshonos vadállatok válogatás nélkül kötnek bele teljesen random módszerrel a különféle szórakozó egyénekbe. A fent nevezett ismerősömbe (nevezzük őt Sonnel-nek) is belekötött egy ilyen majomszerű fenevad teljesen ok nélkül, be is mosott neki egyet, ámde Sonnel bizony nem egy 12 éves mit sem sejtő...

Kötekedésük közben előfordul, nem is egyszer, hogy náluknál kifinomultabb, műveltebb, intelligensebb vitapartner kerül az utukba, aki minden tekintetben magasan fölöttük áll. Próbálják „leoltani”, beledobnak apait-anyait-vágólapot, ám a másik csak gúnyosan röhög rajtuk a többi chatelővel együtt, ahogy az erőlködve küldi el újabb és újabb káromkodásait. Ettől persze valóban megmérgesedik a nethuszár, mikor látja, hogy nem rúghat labdába az agyhatalommal, így elkezd fenyegetőzni a legváltozatosabb...

Egy korábbi miniszterünknek volt ez a „középső” neve, nem véletlenül. Ezt mintegy elöljáróban jegyzem meg, mint ahogy azt is, hogy a bármilyen sérülés okozására alkalmatlan, pólót-felső hámréteget sem felsértő flóberteket is betiltották, illetve úgy gondolták, hogy horror összegekért kell engedélyeztetni ezeket a játékokat. Siralmas...

Tegnap délután épp az étteremből indultam a busz felé (lencsefőzit toltam fasírttal), amikor egy gömbölyded, zöld dzsekis idősödő asszonyság nyomult jobbról a látóterembe. Tipikus panelproli gólyafészek-frizura, rózsaszín keretes számörsájn szemüveg, jó hogy nem macskaszem formájúra volt mintázva, bő szoknya, ipafai papi fapapucs. Ki hinné, hogy ez a kedves öreg matróna bizony egy kommandós? Pedig az! A parlagfű-kommandó egyik kulcsfigurája! Biztos ő vezeti a támadó szakaszt...