Kopasz tapló

Emberek közelről - Kopasz tapló

Nem tudom, hol rosszabb összefutni vele. Mondjuk a legjobb az lenne, ha sehol nem ütköznénk az emberi faj eme megcsúfolásába, illetve a túlzott önbizalom ilyetén elfajzott fizikai manifesztációjába. Fúde szépen írtam...

Élmény együtt autózni vele. Mármint nem feltétlenül egy járműben ülve, hanem mondjuk úgy, hogy mindketten ugyanazon időben, ugyanazon a párszáz négyzetméteren tartózkodunk. Ha előtted van, akkor vagy a legjobb helyzetben, mivel Ő (legyen mondjuk Béla) az utak királya, a néggyel ezelőtti szériás hetesbéemvén vadiúj rendszám van, tehát valahonnan külföldről „újították” a „verdás spanok” óccóér’, valószínűleg egy jobb elején és egy bal hátulján törött kocsiból csináltak egyet. De jó, nagy, hetes, belét kitapossa, megy az. Gyorsan távolodik. Ennek örülni kell.

Jöhet veled szemben. Ez nem jó. Nem jó, mert nem vagy jós, így nem tudhatod, hogy mikor fog hirtelen habzó szájjal előzésbe kezdeni, miközben a nyakán kidagadó erekkel üvölt az előzött kocsi vezetőjének, hogy mit képzel, hogy ezzel a svéd szarral itten 170-nel totyog. Mivel agya nem kifejezetten sűrűn barázdált, így nem tud egyszerre az útra figyelni, jobbra üvölteni és még a pedálokat is kezelni… az index meg totál rejtély számára, soha nem tudott rájönni, mi is az a rettentő zavaró kis műanyag bigyó a kormány mögött...

Lehet mögötted is. Ez se jó. Mer esetenként Te lehetsz az, akit lenyom a vérbe az útról. Érdekes élmény lehet viszont megfigyelni természetes környezetében (a szétült ex-taxi csotrogányában) ahogy a jobbegyben terpeszkedő csilivili, szintetikus anyagokkal közepesen feltöltött, garantáltan IQ-light cicamica (tudományos nevén Szanaszét Szolizott Szilikonos Szőke) is néz büszkén, miközben „bikája” hangjától az arcában lobog a haja...

Hozzáállása a közlekedéshez nem az, amit a tankönyvek defenzív vezetésként aposztrofálnak - Béla az utak ragadozója. Ha a társadalomnak szerencséje van, rövid időn belül feltekeredik valami igen szilárdan álló tereptárgyra, ha nincs, akkor egy komplett kisgyerekes család egyterűjét bombázza full frontálba.

Ahol még nem akarsz egy légtérbe kerülni vele, az a szórakozóhelyek félhomályos világa. Hajónyi roncstelepe lendületből felparkol keresztben a járdára, cicája kitipeg a jobbegyből, emberünk is kihajtogatja magát a kormány mögül. Pacsi, puszi, ölelgetés a kidobóknak, a rongyos ötszáz forint belépőt sem képes kifizetni, bepotyázik. Csaja elvegyül a többi agysebész haver macái között, édesen csicseregnek Donaldkacsára feltöltött szájukkal (ezt amúgy soha nem értettem, szerintem egyetlen egy dologra jó - a férfinak).




Úgy közlekedik, mint egy tank vezető nélkül. Mondjuk kb. olyan hajlékony is, és annyi esze van. Beméri a pultot, és két pont között a legrövidebb szakasz az egyenes elvét követve, könnyű sérülteket hátrahagyva megközelíti. Nyakában csörög a trombitaréz háromkilós kutyalánc, melle csak úgy dagad az atlétában, viszont a háromnegyedes gatyóból kilógó piszkafa lábak csoda, hogy nem törnek el alatta…„Hé. Nem szúrja a segged az a két fogpiszkáló? Ja, hogy az a lábad?”

Viszki energiaitallal – ez utóbbi csakis veres bika lehet, elvi kérdés. Tudja, hogy megiszik vagy nyolcat a haverokkal, a viszkit utálja, mint keselyű az üvegszemet, az energiaitaloktól meg nem alszik a hétvégén, pulzusa a következő 72 órában beáll stabil 150-re, pupillája elnyeli szemgolyóját. De hiába, adni kell a presztízsre.

Ahogy megfordul italát szorongatva (úgy hiányzik neki, mint léggömbárusnak a nyílzápor) tükörkopasz fején és a tarkójáig húzódó nonfiguratív tetkón megcsillan a neonfény – jé, ezen még sosem gondolkodtam, a shar-pei szerű gyűrött tarkót hogy borotválják? Aki tudja, írja meg!

MI?! Az a kis gyökér a bébikémet bámulja! Italát indulatosan a pultra csapja, magastalpú szandáljában három lépés, kötelező kötekedő fröcsögés; Mivan, köcsög, bámulod a nőmet, mér’ bámulod a nőmet?! A szerencsétlen bölcsészhallgató rémülten markolássza sörét, abszolút fogalma sincs, hogy mit követett el, majd Béla rutinos mozdulattal lefejeli, megpróbálja megütni is, de túl gyorsan csuklik össze. A kb. 60 kilós agresszort széles mozdulattal kivágja a hely elé, kidobó haverjai megtapsolják, majd szolidaritásból még rugdossák a földön a srácot egy kicsit.

Béla ettől kicsit jobban érzi magát, felszabadultan dumál a spanokkal, őrzik a csajokat mint pitbull a gumicsontot, isszák a viszkiredbullt literszám, mindenki utálja ugyan de hát követni kell a trendet... mikor vérnyomásuk eléri a 200/130-at, és lüktetni kezd a tarkójuk, szedelőzködni kezdenek. Számla. Hajjaj. Mintha a fogukat húznák, de széles kincstári mosollyal virítják a lóvét. Még ez is, nem elég a fejfájás, szívdobogás, még drága is volt az este. Mi a rákot ittak a csajok, ami poharanként 2500 forint?! Na majd számolunk.

Rituális csókolózós búcsúzkodás a kidobó spanoktól. A szemmel tapizó kis hülyegyerek már eltűnt, csak pár vérfoltot hagyott emlékül. Beülnek a kocsiba. Béla, hangulatát demonstrálandó, mintegy miheztartás végett padlógázzal indul, csikorgó gumikkal startol a járdáról. A padka leszakítja a dobot, még ez is, a rohadt életbe, bömbölő motorral hajt bele a kereszteződésbe.

Az éjszaka királya hintóján hazatér, gyarló halandók, kotródjatok útjából! Különben legyalul, mint fűnyíró a mezei egeret, mert részeg mint a csap...