Péter1985 adatai

Rápillantottam. Elvesztettem a realitás tudatom és csak az vágyaim vezettek. Elengedtem a kezét, mely egy másodperccel korábban még szorításban volt, de most könnyen engedett. Ujjaimmal arcához értem. Kezem durvának tűnt az Ő bőréhez képest. Becsukta a szemét, és kissé oldalra döntötte a fejét. Lesiklattam ujjaimat a nyakára...

Mi a szerelem? Csak egy érzés, semmi több.
Mit jelent várni azt, ki nem jön el soha? Csak egy érzés, semmi több.
Mit jelent hallani a szót, mi sosem hangzott el? Csak egy érzés, semmi több...

Engedd meg kedves olvasóm, hogy megosszak veled egy történetet. Egy történetem, mely 2003.01.23.-án 03.45-kor kezdődött.
Aludtam, de édesapa bejött és felkeltett. Egy szót suttogott a fülembe, ami igazából nem is volt hang, csak egy érzés. Értelmezni csak 3 ember tudta a világon: a bátyám, a nővérem és én...

Egy rész voltál belőlem. Egy csiszolatlan, romlatlan rész, mi kész meghódítania világot. Puszta tekinteted maga volt a tudásszomj. Mohón faltál mindent, mi körülvett, és amikor megértetted mire valók, szolgálatodba állítottad őket. Senki nem mert ellenállni. Az öregek és bölcsek legapróbb szavad is figyelték, és feltétel nélkül teljesítették...

Sok napnak ezelőtt mikor nem léteztek gondok, akkor egyikünknek se számított semmi, csak a másik!
Elmúlt és vége már! ...

Hat napig harcoltak és a tűz mind jobban az ifjú fölé kerekedett, de Ő ezt nem vette észre időben. Mert úgy érezte ez a helyes. Gondolatai nem voltak, a tűz már rég elvette azt. Minden oldalról körbevette már, mikor felismerte a veszélyt. Szabadulni akart, de ekkor már nem tudott. Benne volt, és ehhez kevés is. Büszkesége elvakította és saját vesztébe rohant...

Mikor egyedül vagyok és társam csak a némaság,
Érzem nincsen bennem már magány.
Szemeimben nincs se bú, se fájdalom,
Átlényegült, s most már tudom mit várhatok.
Rád...

Gondolkoztam azon, mit felelnék, ha megkérdeznek arról szeretem-e a párom. Egy egyszerű eldöntendő kérdés, de mégis sokkalta több, minthogy igennel, vagy nemmel válaszoljunk rá. Arra jöttem rá, hogy bár a kérdés nekem szól, a választ nem nekem kell megadnom, hanem annak, akiről szól...

Lassan nyitottam ki a szemem. Tudtam, hogy már ébren vagyok, de mégis hagytam, hogy az éjjeli melegség átjárja testem-lelkem. Hangokat halottam, miket tudtam értelmezni, de nem kívántam velük ott és akkor foglalkozni. Magam mellett éreztem Őt. Éreztem, hogy dobog a szívem, mikor magamban nevét emlegetem. Jóleső érzést keltett bennem. Egy új, furcsa és szokatlan érzést...